Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Kia & Mich
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Chris Pratt
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Egyetemi tanár (Gael nyelvek és kultúrák)
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32

Re: Kia & Mich
Pént. Okt. 13, 2017 2:27 pm


Kia & Mich

Ha az embernek látványosan nincs semmi dolga az ír nyelvi szeminárium és a kelta történelem előadás közben, és ezt látványosan mások tudtára is adja azzal, hogy a tanárijában lebzselve édességet töm magába (a csoki növeli a boldogsághormonok számát), és még látványosan oda is figyel rá, ha egy ügyintéző látványosan pánikolva rohangál fel-alá a folyosón, akkor megkapja valami kínainak látszó (bár az lenne, ahhoz legalább konyít!) pénzügyi-matekos szemináriumi zh felügyeletét. Nem is tölthetném el attraktívabban a lyukas órámat, minthogy egy sor halálra vált arcú fiatal kockát bámuljak, akik a papírok fölé görnyedve stresszelnek. Ez kifejezetten a stréberek és magolósok szakja, ami annyit jelent, hogy még puskázni sem nagyon fognak. 90 perc töménytelen unalom vár rám, és még segíteni sem tudok azoknak, akik esetleg elakadnának, mert egy kukkot nem értek abból, ami a papírokon szerepel.
A papírokat lapozgatva libbenek be a terembe, anélkül, hogy felnéznék. Hallom, hogy egy perc alatt néma csend lesz, ami teljesen lesokkol a saját óráimhoz képest. Ott egészen addig zizegnek, amíg beszélni nem kezdek, hiszen a mi szemináriumaink sokkal lazábbak, beszélgetősebbek, mint egy jó kis délutáni dumaparti.
- Jó napot, hölgyeim és uraim! Amint látják, Miss Jablonsky lebetegedett, így én fogok felügyelni, míg írják a ZH-t. Ki is osztanám akkor a lapokat, öt kérdés, öt válasz, és ha kész vannak, már mehetnek is! - darálom, majd megállok a pódium közepén és felemelem a fejem, szembenézve a társasággal. Ahogy megpillantom Kiát, megmerevedek egy pillanatra, aztán folytatom az arcmustrát, mintha mi sem történt volna. Remek, miss durca is itt van, legalább végre tudok váltani vele két szót, mert akár akarja, akár nem, az egyetemen bizony tanár vagyok, és ezt ő sem másíthatja meg.
- Őszintén szólva egy kukkot sem értek ezekből, de önök minden bizonnyal igen, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Akinek kérdése van, szóljon, szívesen eldiskurálok bárkivel az írekről és adok rá egy ötöst. - megjegyzésemet halkan morajló nevetés követi, miközben a sorok között járva kiosztom a lapokat. Leteszek egyet Kia elé is, látom, hogy majd megpukkad, és ez mosolyt csal az arcomra.
Visszalépek a pódiumra és felhúzom magam a tanári asztalra, majd a karórámra sandítva megadom nekik a jelet. Hallom, hogy a ceruzák és tollak máris izgatottan sercegni kezdenek a papíron.
- Jól van, kezdhetik! Jó firkálást mindenkinek!
Összefonom magam előtt a karomat és Kiát bámulom. Igen, végig. Remélem, annyira idegesítem vele, hogy egyszer csak felrobban, vagy füst tör ki a fülén, mint a rajzfilmfiguráknak. Ó, az vicces lenne... Az első húsz perc a legunalmasabb, de utána szép lassan elkezdenek leszállingózni hozzám az első stréberek, leadják a lapjaikat, én meg gondosan összegyűjtöm őket, megköszönve mindenkinek a részvételt. Persze vannak, akik kihasználják a megadott időt, melynek leteltét ugyanúgy jelzem.
- Köszönöm, akkor mehetnek is! Az eredményeket majd jövőhéten jelzem.Csak vicceltem, a nevükön kívül semmit sem értek ezekből, de van, akinek még azt sem. Joaquin? Ez létező név? - sorba kapkodom el a lapokat a kiszivárgó tömegből, és ahogy megpillantom Kiát, halkan megköszörülöm a torkomat. Hallom, hogy valaki kuncogva odasúgja Kiának, milyen dögös már ez a pasi az akcentusával. - Miss Nolan, maradna még kérem egy pillanatra?
Ő pedig természetesen marad, mi mást tehetne, úgyhogy kínos, feszengő csendben várjuk meg, hogy az utolsó diák is elhagyja a termet. Addig összerendezem egy kupacba a dolgozatokat, és a magammal hozott mappába teszem őket, aztán lekászálódok az asztalról és ledobom a helyemre.
- Csak szólni akartam, hogy hétvégén nem leszek otthon. Dublinba repülök továbbképzésre, lesz ott egy nagyszabású konferencia. Pénteken megyek, vasárnap késő este jövök. Hagyok majd otthon pénzt kajára meg ilyenekre. - Közelebb lépek hozzá, miközben beszélek. Valószínűleg azt várta, hogy lelkizni akarok, de azt már épp elégszer próbáltam a héten ahhoz, hogy belássam, semmi értelme. Nem fogok a történtekről beszélni, amíg ilyen gyerekesen nyomatja a hisztit... Majd ha megtanul felnőttként viselkedni és megérik rá, akkor megbeszéljük.
Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Arizona Muse
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Kia & Mich
Pént. Okt. 13, 2017 1:50 pm
Az egy hete történt eset óta valahogy nem igazán vagyok önmagam. Azt is mondhatnánk, hogy elkapott a tanulási láz és egyáltalán nincs időm és energiám a háztartással és az otthoni dolgokkal foglalkozni. Igaz ez a világ legnagyobb hazugsága, hiszen nincs túl sok anyagom, viszont van úgy millió kérdőjel a fejemben és jó adag sértettség is, ami nem igazán engedi, hogy otthon tartózkodjak. Ez pedig sajnos egyet jelent, még pedig hogy otthonommá vált a könyvtár, és a kedvenc könyvemmé a tankönyvem.
Baromira megbántotta az önérzetemet, így nem csoda, hogy így reagálok. Mondjuk számomra is könnyebb lenne, ha nem kellene késő este hazamennem, vagy ha véletlenül egy légtérbe kerülünk, akkor ösztönösen felhangosítani a zenét a fülembe, majd rázárni az ajtót. Nem igazán vágyok magyarázatra, arra, hogy megbeszéljük ezt a dolgot.
Az érzéseim már kölyökkorom óta megvannak, és lehet hogy neki nem tűnt fel ezidáig, mégsem tudom tovább titkolni és nem is akarom. Elegem van már abból, hogy az apa szerepben tetszeleg, hogy igyekszik helyette dönteni, helyettem dönteni! És hogy megpróbálja mondani nekem mi a jó. Köszönöm, de majd én eldöntöm nekem mi a jó. És igen, lehet hogy ezt épp egy szexuális felvilágosító órával óhajtom indítani. Senkinek semmi köze hozzá, neki is csak élveznie kellett volna a dolgot. Nem kívántam mást, és igazából olyan sok mindent most sem kívánok.
A csókját, az érintését, testének forróságát, a bizsergést a testemben... a picsába!
Hatalmasat sóhajtok, majd úgy vágom be a hatalmas előadóban a könyvem borítóját, hogy szerencsétlen csak úgy nyekken. Érdeklődő pillantásokat kapok magam mellől, sőt valaki még hátra is néz, én pedig ezt a kíváncsiságot csak egy felvont szemöldökkel díjazom. Mit néznek, nem láttak még frusztrált embert? Magamban dohogok, majd az órámra sandítok, már tíz perce itt kellene lennie a tanárnak, hiszen zh-t írunk. Még végig se sikerül gondolnom a dolgokat, mikor nyílik az ajtó, Michael pedig bemasírozik rajta. A gyomrom aprócska mogyoró méretűre zsugorodik, nem számítottam rá, és ami azt illeti arra se, hogy így fog lerohanni minden vele kapcsolatos érzelem. A szívem a torkomban dobog, és akármennyire is nem akarom látni mégis tekintetemmel nem tudok másfelé nézni. Vonzza a pillantásomat, ruganyos testének látványa nyelésre késztet, és arra, hogy elpiruljak. Pillantásunk találkozik, és ahogy az arcomra bámul vonásai megkeményednek. Mondjuk tény, lehet hogy ennyire, mint mondjuk az elmúlt hétben még soha nem gyötörtem meg. Nem volt még arra precedens, hogy ne beszéljünk, ne találkozzunk, azonban akkor is úgy érzem, meg kell büntetnem azért, amit velem tett. Azt akarom, hogy érezze a hiányomat, hogy marcangolja a lelkiismeretfurdalás. Rossz lennék? Nem, csak őszinte.
- Jó napot Hölgyeim és Uraim. Amint látják Miss Jablonsky lebetegedett, így én fogok felügyelni míg írják a ZH-t. Ki is osztanám akkor a lapokat, öt kérdés, öt válasz, és ha kész vannak már mehetnek is! - mondja én pedig szikrázó tekintettel veszem el a lapot, melyet elém helyez. Még jó hogy minden kérdésre tudom a választ, mégis szinte már én vagyok az utolsó aki beadja a lapját.
- Köszönöm, akkor mehetnek is! Miss Nolan, maradna még kérem egy pillanatra?! - hallom a mondatot, melytől annyira féltem. Pedig esküszöm próbáltam összehúzni magam és kiosonni a tömeggel, csak hogy ne kelljen beszélnünk. Most azonban a tanárom, nem az apám, szeretőm, lakótársam, - így kénytelen vagyok bennmaradni és megvárni a távozókat, hogy maguk után hangosan becsapják az ajtót, és ezzel a terembe zárják a némaságot, a kettőnk között izzó feszültséget.
- Igen?
Vissza az elejére Go down
 
Kia & Mich
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: