- Nem – mosolyodtam el – De az én munkám nem olyan csodás, mint a tiéd, ezért még nem beszélnék róla. Örültem volna, ha mi ketten még egyszer esélyt kapunk arra, hogy beszélgethessünk. Kellemes társaság volt, ami egy plusz pont a szépsége mellett. Soha nem voltam annyira tradicionális a nők terén, mint a legtöbb koreai férfi. Nekem is tetszettek a pici, vékony és nagy szemű, fehérbőrű lányok, nem erről van szó. Szimplán úgy gondoltam, hogy a legtöbb nemzetiség a maga jellegzetességeitől gyönyörű, ami nem írható le azzal, amit mi koreaiak szépnek tartunk. Nem gondoltam, hogy a világ ennyire egyetemes lenne, ezért láttam Rosalie-t különlegesnek. Ha valaki azt mondaná, hogy képzeljek el egy latinát, akkor úgy gondolom, hogy ő jelenne meg a szemem előtt, és ettől kényelmesen éreztem magam a társaságában. - Amikor gyerekek voltunk a nagyobbik öcsémmel, akkor eldönthettük, hogy mit sportolhatunk, de csak bizonyos sportokat volt hajlandó a családom finanszírozni – ebbe inkább nem mentem volna bele mélyebben. Valószínűleg a nő tudhatja, hogy az unokaöcsém családi helyzete nem mindennapi, én pedig utáltam előadni azt, hogy „gazdagéknál” hogyan mennek a dolgok – És nyilván a gyerekek nagyrésze a lovaglást választaná. Legalábbis számomra ez logikusnak tűnt. A legtöbb gyerek imádja az állatokat, és ezzel én sem voltam másként. Pont ez az oka annak is, hogy lovagolni akartam. Nem állítom, hogy az első élmény, amikor lovon ültem, nem volt baromi ijesztő a számomra. Ennek ellenére megtapasztaltam a lovak jámbor oldalát és tudom, hogy milyen különleges állatok ők. Nagyon bensőséges viszony tud ló és lovas között kialakulni, ez a kép viszont úgy törött össze, mintha valójában sosem létezett volna igazán. Talán én is egy voltam azon emberek közül, aki túlságosan romantizálta a lovaglás élményét és magukat a lovakat. Ennek pedig az lett a vége, hogy képtelen voltam megbocsátani, amikor lerepített az egyikük a hátáról. - Ilyen távolságból szimpatikus kis lények a patásaitok – mosolyodtam el – Főleg amíg nem akarnak odafigyelni rám. Van lelkesebb állat köztük? Mert akkor rögtön javasoltam volna, hogy őt kerüljük messzire, mivel nem biztos, hogy jól viselném azt, ahogy az orrával próbál bökdösni. Benne van a pakliban, hogy ettől most kevésbé vagyok férfias, de vállalom. Mindenki fél valamitől, nekem pedig gyerekkori traumám van ezekkel az állatokkal, de ennek ellenére sem akarok senkit minősíteni, aki szereti őket, mert nem az én dolgom ítélkezni akárki felett. - Nos, az öcsém orvos, szóval nem kellene attól tartanod, hogy bármi rossz történik velem a kórházban – mosolyodtam el, miközben eszembe jutott az, hogy mennyire szemtelen feltételezés az, hogy egyáltalán bármilyen érzelmeket kiváltana belőle az, hogy mi van velem. De alapvetően ez nem feltétlenül rólam szól, inkább ő tűnik túl jó embernek. Úgy jött le nekem, hogy bárkiért képes lenne tényleg komoly aggodalmat táplálni. - Fantasztikus gyerek, tényleg – az arcomra kiülő mosoly teljesen őszinte volt, ahogy egy pillanatra a távolba néztem, majd ismét a nőre emeltem a tekintetem – Örülök, hogy így gondolod. Mert ha ezt látod te is, akkor az azt jelenti, hogy készen áll az életre. Jó kapcsolatot ápoltam az unokaöcsémmel, amíg még kisgyerek volt. Pont ez az oka annak is, hogy nagyon aggódtam érte és szerettem volna lehetőség szerint mellette lenni az élete különleges pillanataiban. Úgy hozta a sors, hogy ezt nem tudtam megtenni, de attól még büszke voltam rá, amikor a fontos állomásokra gondoltam, amiken keresztülment. Egyetemre jár, egy nagyon komoly hivatást választott magának, amiből bőségesen meg fog tudni élni anélkül, hogy az apja nyomdokaiba lépjen. És ha emiatt ő is egy lesz azok közül a családomban, aki boldog életet élhet, akkor megérte feláldozni a középszerűségemet az álmaim oltárán. - Tudom, hogy feltétlenül a ló hibája volt – vontam meg a vállam mosolyogva – Én is megtapasztaltam, hogy mennyire jó kapcsolat alakulhat ki ezek az állatok és az emberek között. Ugyanakkor nem hiszem, hogy valaha készen fogok állni arra, hogy ezt a továbbiakban is el akarjam mélyíteni újra. Viszont, ha Bray szeret itt lenni, akkor néha el kell jönnöm érte. Úgy vontam meg a vállam, mintha az egész csak azon múlt volna, hogy az unokaöcsémmel töltöm-e az időt, vagy nem. Örültem annak, hogy egyáltalán felhívott, mert ez azt jelentette, hogy bizonyos mértékben még számít rám. Innen pedig csak előre vezet az út. Szerettem volna pozitívan gondolni arra, hogy most ennyi családtagommal vagyok egyszerre, egy helyen. - Biztos azért, mert nem nőttél túl magasra – nevettem el magam. Nem hiszem, hogy a tériszonynak és a magasságnak köze lett volna egymáshoz, de tagadhatatlan tény volt, hogy ő jelenleg nem közelítette meg az én 188 centimet. Talán, amiért én a magaslati levegőt szívom, nem is feltétlenül félek, amikor az üvegezett felvonók lefelé közlekednek, és azzal is rendben vagyok, ha egy felhőkarcoló legfelső emeletén kell lennem. Mondjuk az is igaz, hogy a koreai épületek közel sem akkorák, mint ugyanezek Amerikában. - Örökölt sors – bólogattam arra, amit mondott – Érdekes társadalmi jelenség. Én arra tippelek, hogy ez inkább egy tanult viselkedésforma és nem genetika. Még logikus érvem is lenne a téma mellett. Annak ellenére, hogy cégvezetéssel foglalkozom, a végzettségem még nem feltétlenül vág teljesen a business világba. Biztos elmehettem volna egy kifejezetten üzleti szakra, de alapvetően annál érzékenyebb vagyok, hogy ennyire száraz dolgokat tanuljak, ráadásul jól ki tudtam aknázni enélkül is a szakterületemet. Szerintem az üzleti életben történő részvételhez fontosabb a célközönségünk tökéletes ismerete és a pénzügyi tudás, emellett a gyakornoksággal bármi mást meg lehet tanulni. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Lehetetett volna ujjal mutogatni rám, hogy én lényegében csak megkaptam valamit, amivel a családom amúgy is rendelkezett, de attól még keményen meg kellett dolgoznom a pozíciómért. - Amióta újra találkoztunk, egyszerűen csak elkezdtem elengedni azt, hogy megpróbáljam megérteni őt – vontam meg a vállam mosolyogva. Nyilvánvalóan ismertük egymást a gyerekkorából, de ez még nem feltétlenül jelentette azt, hogy minden pillanatban tisztában vagyok azzal, hogy pontosan mi jár a fejében. Nyilvánvalóan ennek köze van ahhoz is, hogy nem feltétlenül nőttünk fel együtt, ugyanakkor hittem benne, hogy ő akkor is ilyen személyiségűvé válik, ha mellette vagyok. Nem hiszem, hogy ennyire befolyásoló tényező lett volna a számára a hiányom. - Alapvetően a koreai és az amerikai kultúra elég más gyökereken nyugszik, emiatt rengeteg a különbség – nem voltam biztos benne, hogy ebbe belementem volna – Szerintem alapvetően az, hogy nem rendelkezünk közös történelemmel már nagyon különbözővé tesz minket, emiatt a két város hangulata is más. Viszont a rohanó életmód nagyon hasonló. Talán emiatt tudtam kicsit otthonosabban érezni magam New Yorkban. Alapvetően viszont hiányzott az a kettősség, amihez Szöulban szoktam hozzá, hiányzott a dombos vidék, ami miatt minden alkalommal kifulladtam, ha gyalog indultam el valahova, hiába voltam edzésben. Hiányzott a rengeteg lépcsők, a paloták a felhőkarcolók között, a kínai holdújév, a cseresznyefavirágzás, a Han folyó gyönyörű környéke. A hegyek, ahol rengeteget kirándultunk. Hiányzott Hongdae, amihez hasonló bulinegyed kevés van. Hiányoztak a koreai kisboltok. - Az jó, mert szerintem meg tudnálak védeni – egy oldalpillantást vetettem rá, majd elmosolyodtam. Talán nem túl etikus dolog az unokaöcsém ismerőseivel flörtölni, de úgy voltam vele, hogy ennyi most belefér. Mivel az unokaöcsém nem hallgatja végig és nem is látja, ezért nem is fog neki fájni. Alapvetően nem gondoltam, hogy a kettejük kapcsolata befolyásolná azt, hogy én mennyire szépeket mondok a lovarda egyik dolgozójának, akivel ő felszínesen elbeszélget. - Ó, értem – kicsit hátrébb hajoltam, ezzel ténylegesen az volt a célom, hogy még pofátlanabbul tudjam őt bámulni. Talán, amiért nagyon tetszett nekem még aranyosabbnak találtam, hogy elpirult a közelségemtől, emiatt pedig képtelen lettem volna letörölni a mosolyt az arcomról. Ezen a ponton sejtettem meg először, hogy mi ketten még fogjuk látni egymást a jövőben. - Nekem lenne rá tippem, de egyelőre nem árulnám el – én is ismerem a határokat és nem fogom rögtön felajánlani nekem, hogy ha tényleg nem fél, amikor mellettem van, akkor már együtt is aludhatnánk. Elég udvariatlan húzás lenne, ráadásul még mindig az öcsémmel éltem, aki nem biztos, hogy egy hosszú kórházi műszak után arra akar hazajönni, hogy nő van nálam – Nem sok fóbiám van. És ezt nem azért mondom, mert erősnek akarok tűnni előtted. Viszont van egy érdekes dolog, amiről talán nem hallottál. Amikor elég biztonságos távolságba kerültünk a lovaktól, akkor megtámaszkodtam a karán egyik oldalán, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy a ruháimat összepiszkolhatom. - Egyrészt ott vannak a lovak, de erről már beszéltünk – a lábamat szintén a fának támasztottam, így kényelmesebb volt megkeresni vele a szemkontaktust – Viszont hallottál már az éjszakai füttyről?
And there's no one to blame but the drink in my wandering hands, forget what I said, it's not what I meant, and I can't take it back, I can't unpack the baggage you left, and I get the feeling that you'll never need me again· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Akkor gondolom ezt az is jelenti, hogy a munkád nem kötődik az oktatáshoz. - Amikor kimondtam, egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy talán túl éles váltás lehet ez két téma között, mégis azon kaptam magam, hogy érdekel a válasza - gyakorlatilag az egész lénye - annyira, hogy rákérdezzek. Én sem vallanám magamat szakértőnek, hiszen egészen más állatokkal és emberekkel is dolgozni, nekem mégis kijutott egy kevés mindkettőből. Ráadásul gyerekektől kezdve egészen felnőttekig mindenkivel foglalkoztunk itt a lovardában és az volt a tapasztalatom, hogy mindenki kicsit másképp működik, ezért másképp is kell hozzájuk állni. - Igazán? - Kíváncsian voltam fel a szemöldökeimet, a pillantásommal pedig az övét kerestem. Valójában nem vártam, hogy velem, egy számára teljesen idegennel ossza meg a részletes válaszát és azt, hogy mit gondol a témáról, hiszen semmilyen felelősséggel nem tartozik nekem. Egyszerűen csak túl jó érzés volt most ez a beszélgetés, hogy ne akarjak megragadni minden lehetőséget a folytatására. Abban viszont már nem voltam biztos, hogy mennyire kellene rámenősnek lennem, hogy ne ez legyen az egyetlen alkalom, amikor találkozunk. - Ha probléma, hogy a közelükben vagyunk, szólj nyugodtan. - Vannak rossz élmények, amelyeket lehetetlen azzal kezelni, hogy valaki fejest ugrik ugyanabba a szituációba, ami eredetileg is megrémisztette. A korábbi felajánlásomhoz hasonlóan nagyon is hajlandó lettem volna elkísérni Dant a recepcióra, vagy szimplán az épületbe, ahol kényelmesen megvárhatja az unokaöccsét és nem kell traumatizálnia magát az állatok közelségével. Nem tartottam ettől gyengének őt, mert a félelmek sokkal jobban el tudnak uralkodni rajtunk, mint ahogyan azt realizálnánk. Megszabadulni tőlük pedig nem olyan egyszerű, hogy egyik pillanatról a másikra megtörténjen, csak mert valaki azt mondja. Megmosolyogtam a viselkedését a kutyával, akinek legalább annyira tetszhetett a férfi, mint amennyire az én bizalmamat elnyerte. Nem hibáztattam érte. Talán sokan nem hisznek ebben, de egy emberről igenis rengeteget elmond, ahogyan az állatokkal viselkedik. Dan modora már attól fogva kifogástalan volt, hogy szóba elegyedtünk, de nem csak emiatt volt szimpatikus. - Egyetértek. Sokkal szívesebben beszélgetek veled így, mint hogy kórházba kelljen vigyelek. - Az arcomon szélesedett valamelyest a mosoly, amikor belegondoltam a helyzet abszurditásába. Nagyon rossz karmával kellene rendelkeznünk mindkettőnknek, hogy a felvázolt szituáció legyen a találkozásunk vége. - Én is pont ilyennek ismertem meg. - Halk nevetés tör ki belőlem, miközben bólogatva értek egyet Dan szavaival. Nekem azt hiszem nem a különleges lett volna az első szó, ami eszembe jut, de kétségtelen, hogy rosszat nem igazán tudtam volna mondani a srácról. Mindenkinek megvan a maga stílusa, az övé pedig olyan, amilyen. Meg kell tanulni kezelni. - Azt hiszem ő bármilyen helyzetből ki tudná magyarázni magát, ami hasznos tud lenni. - Ugyanakkor a családja számára valószínűleg aggasztó is, mert ahhoz, hogy ki tudja magyarázni magát valahonnan, bele is kellett kerülnie azokba a kellemetlen helyzetekbe. Én például jobban örültem volna neki, ha a jövőben a gyerekem, vagy épp gyerekeim kevésbé rafináltak. Kell az élethez az a fajta viselkedés is, mint amilyen Braylen, ha túl akarunk élni, de az nekem hosszú távon nem stílusom. Újfent nevetés tör ki belőlem, amikor arról esik szó, hogy Dan mennyire tudta elfoglalni magát, vagy sem. Ez a jókedv azonban nem tart túl sokáig, mert szóba kerülnek a rossz élményei, amelyeket lovak közelében szerzett. Így máris világosabban látom a korábban tett megjegyzését és vetek rá egy kissé aggodalmas pillantást, amiért még mindig nem mondta, hogy inkább máshol folytatná a beszélgetést. De lehet, hogy csak én vagyok túlzottan aggodalmas. - Azért nem lehetett könnyű eljutni erre a pontra. Csomó embert ismerek, akiknek nem ment a dolog és azóta sem akarnak a közelükben lenni. - Elismerő pillantást vetettem Danra, miközben nagyon is próbáltam kikapcsolni magamban azt a gondolkodást, hogy őt is be akarjam fűzni egy -egy alkalomra, mint Armandot, akivel kifejezett célom volt újra megszerettetni a lovakat. - Gondoltál már rá, hogy újra lóra ülj? Vagy ez nem tartozik a vágyaid közé? - Ha visszaszívhattam volna, megtettem volna, hogy másképp fogalmazhassak, de nem olyasmi ez, ami miatt szégyenkeznem kellene. Talán fel sem tűnt neki. - A magasságtól. - Sokaknak van még tériszonya, ezért mondhatni nem olyan félelmet örököltem - vagy szereztem -, ami túlzottan különlegessé tenne. Egyébként sem feltétlenül az a célom az életben, hogy a félelmeimmel tűnjek fel bárki számára is. - Egyszer olvastam egy tanulmányt arról, hogy a félelmek is lehetnek örökletesek, vannak olyanok, amik belénk vannak kódolva. - Ami utólag megmagyarázta számomra például azt is, hogy miért féltem gyerekkoromban megtanulni úszni - hiszen édesanyám kifejezetten fél a víztől és ő még úszni sem tanult meg. - Úgy tűnik. - Bólintva erősítettem rá a dologra. - Nem tudom... Nem szokott mesélni a családjáról. - Elgondolkodva bámultam egy pontot, miközben az emlegetett fiún járt az eszem. A lovarda esetében szó sem volt olyasfajta titoktartási kötelezettségről, mint ami az orvosokat, vagy ügyvédeket köti, mégis furcsa lett volna Braylen dolgairól beszélni, még ha a nagybátyjáról van is szó. - Nem szeretnék következtetéseket levonni, mert nem ismerem a családi helyzeteteket, de szerintem nem csak épp te voltál a közelében. - Finom mosollyal az arcomon fordultam a férfi felé. Ennél jobban gyakorlatilag nem is akartam belemászni az egészbe, mert tényleg nem az én dolgom volt. Nekem tiszteletben kellett tartanom azt, hogy van egy ember, akinek a lova nálunk van és emiatt anyagilag függünk tőle. Ha holnaptól át kellene vennem a lovarda vezetését, valószínűleg nagyon sok segítségre lenne szükségem, mert én mindig sokkal szentimentálisabb oldaláról voltam képes megfogni a dolgokat, mintsem az üzleti oldalról. - Igazad van - mosolyogva néztem fel rá. - Néha mindenkinek ajánlanám, hogy menjen el egy olyan helyre, ahol teljesen más a környezet és ki tud kicsit kapcsolódni. - A városi környezethez képest már egy olyan lovasközpont is teljesen más világ, mint a miénk. De Staten Island egyébként is nagyon más ütemben mozog, mint mondjuk Manhattan maga, de Brooklynhoz képest is elég sok különbséget fedeztem már fel. - Na és ha Szöult össze kellene hasonlítanod New York-al, mit mondanál róla? - A helyzet az, hogy nem tudom mit fogok kezdeni az információval, amikor megosztja velem, lévén nem tudom mikor fogok legközelebb elutazni a városból. Az egyetem után valahogy természetesnek tűnt hazajönni Skóciából és nem csak beletanulni a jelenlegi munkámba, de segíteni is a szüleimnek, amiben csak tudok. Ettől függetlenül mindig is nagyon vonzott a világ és amit ajánlani tud, épp ezért szerettem volna még többet utazni, amikor megadatik rá a lehetőség. - Azért bízom benne, hogy minden jól alakul majd. - Nem mondhattam, hogy gondolok majd rá és azt sem, hogy sok szerencsét kívánok neki, mert az egyszerűen olyan... Véglegesnek tűnt volna. Felfogtam, hogy nem viselkedhetek úgy, mintha mi mától jó barátok lennénk, akik heti szinten találkoznak, mégsem hangzott túl rosszul az ajánlat második része. Azt, hogy minek kellene tartanunk magunkat, valószínűleg nem kellene feszegetnem. Igenis meg akartam őt ismerni, még jobban. - Sajnos ez nem olyasmi, amit előre el tudok dönteni. Ha megtehetném, nem hiszem, hogy félnék melletted. - Finoman megráztam a fejemet. Nem gondoltam át, hogy lehetek-e ennyire bizalmas vele, ugyanakkor azt sem éreztem, hogy ha azt mondom, mellette is tudnék félni, akkor igazat mondanék. Már-már újra kiszakadt belőlem a korábbiakhoz hasonló, halk ugyan, de tényleges nevetés, amikor az öntözőrendszer életbe lépett, én pedig hamar Dan mellett találtam magamat. A torkomra forrott a szó - de leginkább a nevetés - és talán még el is pirultam valamelyest. - Lehet, hogy valaki elfelejtette leállítani. - Képtelen voltam értelmes - legfőképp valós - választ adni, mert a keze a derekamon és az érzés, amit ez keltett bennem, egyszerűen kivert mindent a fejemből. Butaságnak kellett volna gondolom mindazt, amit kiváltott belőlem, de talán pont ez a fajta heves reakció volt az, ami megteremtette azt a fajta légkört kettőnk között, amitől nem szerettem volna szabadulni. - Ha én elárulom magamat, neked is meg kell osztanod legalább egy félelmedet velem. - Nyílt pillantással néztem a szemeibe, amit még akkor is igyekeztem megtartani, amikor eltávolodtunk egymástól. A kezemet a hajamhoz emeltem, hogy ellenőrizzem, vajon vizes lett-e, közben azonban Dan-t néztem és arra próbáltam rájönni, hogy őt érte-e a víz. - A magasságot már említettem, de van egy, ami elég nagy butaság. Veled előfordult már, hogy tartottál a sötétségtől? Nem olyankor, amikor aludni készülök, hanem amikor sötétben kell mondjuk végig mennem egy lakáson. - Fogalmazhatnánk úgy is, hogy képtelen vagyok elképzelni, hogy milyen vaknak lenni és csak és kizárólag más érzékszerveimre hagyatkozni. - Azt sem tudom hogyan lehetne ezt legyőzni. - Tanácstalanul vontam meg a vállaimat. Mivel a fogadásban állapodtunk meg, lehet hogy ezen nem is nekem kell agyalnom. Ellenben egy másik nagyon fontos dolgom még van az egész fogadás előtt. - Na és te, Dan? Neked milyen félelmeid vannak?
So I can wear it on my sleeve Make sure that everyone knows it 'Cause, baby, you're the one thing that I can't live without You kiss me and there ain't a doubt · · · · · · · · · · · · ·
I've not always been the optimist For you I've always tried To pick my head out of the sand See colour through your eyes Always see the bright side Make clouds turn into blue sky
I'm glad I found someone like you To see the sadness and the truth I feel your touch deeper than my skin Every chemical rushing in Now I've found your love Like serotonin
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
❝ I never fully realized what it meant to hurt [ to truly hurt ] until I wanted you to such a great extent, only to have no other choice but to convince myself that I didn't. ❞
★ foglalkozás ★ :
lovász, lovasoktató
★ play by ★ :
Emeraude Toubia
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
72
★ :
Re: A song for you ; Dan & Rosie
Szer. Nov. 24 2021, 10:50
Rosalie & Dan
- Talán igazad van – egyáltalán nem azért adtam meg magam neki, hogy ezzel bizonyítsam neki az előzékenységem – Nem sokat tudok a nevelésről, és kutyám se nagyon volt mostanáig. Gyerekem pedig pláne nem. Hiába van egy tizenöt éves öcsém, egyáltalán nem éreztem azt, hogy komolyan bele tudtam volna szólni abba, hogy hogyan nevelik őt a szüleim. Alapvetően a kettőnk viszonya más is volt, emiatt én természetesen engedékenyebb voltam Minnel. Nyilvánvalóan nem adtam volna a szájába egy füves cigit, de testvérként egyáltalán nem az volt a célom, hogy megneveljem őt. Csak szeretni akartam, mivel mindig a világ legszebb tinédzserének gondoltam azt a gyereket. - Benne van a pakliban a befolyásoló környezet is, de nekem mások a tapasztalataim – legalábbis ami a képmutatást illeti, mi abban világ életünkben jók voltunk. Talán én magam is más ember lettem, mint amilyennek apa akart, de ennek ellenére elmondhatom magamról azt, hogy sikerült valamilyen szinten megfelelnem az elvárásainak. Emiatt pedig lényegében elérte a célját. Úgy érzem, hogy a mi családunknak egyetlen olyan tagja sem volt, aki képes lett volna elengedni azokat a normákat, amiket brutálisan belénk vert a családunk. - Egy időben nagyon szerettem a lovakat – éreztem, ahogyan lassan egy fájdalmas mosoly kúszik az arcomra. Nyilvánvalóan nagyon kellemetlen élményben lehetett részem, ha még most sem voltam hajlandó felpattanni a nyeregbe. Egyelőre ennek nem is láttam volna értelmét, mivel ezer meg egy sport van, amit ezen kívül is szívesen űznék. Annyira meg nem tartom magam számító bunkónak, hogy pont egy olyan helyen kezdjek el csajozni, ahol az unokaöcsém mindezt végig nézheti. Mivel tudtam, hogy mi zajlik jelenleg a Yang családban, próbáltam tartózkodni a szélsőséges tettektől, mert én magam nem akartam a gyerekekben és Monában azt erősíteni, hogy mindenki gátlástalanná válik, ha a hatalom közelébe kerül. Mindenesetre, ettől függetlenül nehéz volt eltekinteni attól, hogy a nő szépsége, és a beszélgetésünk kellemes érzéseket ébresztett bennem. - Csak nem, mert akkor az orrára koppintok – nem mintha mondjuk lenne jogom az itteni kutyát megnevelni, de ennek ellenére a hangom elég játékos volt és finoman böktem csak meg az állat orrát. Miután ezt barátságosan fogadta ezt az igyekezetemet, a két kezembe vettem a fejét és úgy kezdtem el simogatni. Reménykedtem benne, hogy a saját kutyáim szagát eléggé sikerült lemosnom magamról. Bár azért abban reménykedtem, hogy egy olyan helyen, ahol ezek a kis szaros dögök ennyi állattal életnek együtt, nem zavartatják magukat némi kutyaszag miatt. - Reménykedjünk benne, hogy Mocha jó kutya, és nem fog rosszalkodni – minden bizonnyal szeretheti a környezetét. Ezen a ponton talán pazarlásnak tűnhet az, hogy én a saját akitáimat megvásároltam, ugyanakkor vágytam némi kihívásra, ami az állatokat illette. Szerettem emberekkel foglalkozni, viszont jelenleg a környezetem nem feltétlenül kért a törődésemből. Mivel már felnőtt emberek vagyunk, a barátaimmal sem tudok annyi időt együtt tölteni, amennyit alapvetően szeretnék. Emiatt mostanában kicsit magányosnak éreztem magam, ezen pedig csak dobott még egyet a tény, hogy a legjobb barátom már házas és van egy babájuk. Talán idővel nekem is el kellene kezdeni gondolkozni hasonlókon, de még mindig nem éreztem magam késznek arra, hogy feladjam a függetlenségem. - Bray az egy nagyon különleges fiú – és minden bizonnyal elhányná magát, ha ezt hallaná tőlem – Kiskorában azt hazudta a Mikulásnak, hogy jó volt csak azért, hogy ajándékot kapjon. Szerintem jó ember lesz belőle. Álszent dolog lenne azt állítani, hogy az én generációm más volt, mint az övé. Addig, amíg biztonságban volt, én csak azt szerettem volna, hogy a körülményekhez képest boldog életet élhessen. Már rég túl kellett volna lennünk azon, hogy bizonyos betarthatatlan és embertelen normáknak igyekszünk megfelelni. Szerintem pont a saját generációm lázadása mutatja meg a legjobban, hogy mennyire leszarjuk azt az egész etikettet, amit a szüleink le akarnak tolni a torkunkon. - Szerintem valahogy pont így képzeli el azt, hogy feltaláltam magam – nem bírtam visszafojtani a nevetésem. Egyelőre nem akartam abba belegondolni, hogy ha majd visszaér, akkor hogyan talál meg engem, mivel minden bizonnyal nem szeretné azt látni, ahogyan befűzöm Rosalie-t. Szóval valamennyire résen kellett volna lennem annak érdekében, hogy lehetőleg semmit se szűrjön ki a jelenlegi helyzetből. Kicsit tartottam tőle mondjuk, hogy esetleg képes lennék még egyszer elkísérni Brayt ide azért, hogy Őt láthassam, aztán ebből rendszer lenne. Furcsa belegondolni, hogy egész életemben, mindig, bármelyik nőt megkaphattam, most pedig gyakorlatilag egyel több okom volt törődni az unokaöcsémmel. Ez nem olyan, mintha egy kicsit kihasználnám Braylent? - Amíg nem akarnak megrúgni, addig rendben vagyok velük – az arcomon elég határozott volt a mosoly, és komolyan is gondoltam azt, amit mondtam – Azért, mert egy ledobott a hátáról, nem fogom elítélni a többit is. Mert vitathatatlan tény, hogy mennyire intelligens és szép állatok. Az már teljesen más kérdés, hogy mi emberek konkrétan önkényesen a hátukra kényszerítjük magunkat, és emellett, hogy az idomítás után is engedik, hogy megközelítsük őket, sajnos sokan nem tartják elég jól őket. Nem tudhatom pontosan, hogy azzal a lóval, amit a szüleim béreltek nekem pontosan hogyan bántak. Túl kicsi voltam ahhoz, hogy tudjam. - Mitől féltél? – mielőtt tettem volna még egy lépést, vetettem rá egy fürkésző pillantást. Valamiért az egész birtokon ő volt számomra a legérdekesebb személy, emiatt is szerettem volna többet tudni róla, mint a fogadás. Jelenleg úgy éreztem, hogy könnyedén megkötnék vele egy hasonlót, mivel már felnőtt vagyok, és bár a lovak hatalmas állatok, mégsem tartottam őket annyira ijesztőnek már. Más kérdés, hogy az ember ösztönből kerüli azokat a dolgokat, amikhez rossz emlékek fűzik, de ültem már több százzal repesztő autóban is. - Pont engem? Biztos csak azért alakult így, mert megkértek, hogy most én hozzam el őt – bár feltűnő volt, hogy nem tiltakozott. Mondjuk egyáltalán nem akartam a szemére hányni, hogy akkor annyira mégsem utálhat. Kinézem belőle, hogy miután elhangzik valami hasonló, egyszerűen kiszáll a kocsimból, és hív magának egy sofőrt. Mindenesetre ennek ellenére is jól esett, hogy én voltam egyelőre az egyetlen olyan ember, aki itt járt. Ez egy kicsit olyan, mintha megnyílt volna nekem. - Talán itt lehet rá igazán igény – jelentettem ki határozottan – Ezek a kapitalista városok megbolondítják az embert. Én magam Szöulban nőttem fel, de ismerem a rohanó életmódot, még ha egy kicsit más is volt az, amiben én nevelkedtem. Legalábbis kifejezetten nehéz volt beilleszkedni ide. Például nagyon furcsa maga az a tény, hogy a céges vacsorák meg ivászatok mennyire nem része az amerikai kultúrának, ellenben a munka olyan mértékben szakad az ember nyakába, mint otthon. Lényegesen tapasztaltam azzal kapcsolatban a különbségeket, hogy mennyire erkölcstelenek az emberek. Ebben mondjuk sem szűkölködünk, szimplán bennünk van annyi szégyenérzet, hogy ezt megpróbáljuk elrejteni mások előtt, mert sokat számít, hogy mit gondolnak rólunk. Úgy tapasztalom, hogy itt New Yorkban az emberek inkább az egyént és nem a családot, vagy a munkahelyüket veszik figyelembe, emiatt nem igazán érdekel senkit az, hogy milyen képet mutat a külvilág felé. Én mindezt már egyszerűen képtelen lennék megváltoztatni magamban. Vannak helyzetek, ahol egyszerűen nem illik mondani semmit. Mikor megláttam a nő arcán a mosolyt, némiképp megnyugodtam, és én is visszamosolyogtam rá. Ez volt az a szituáció, amikor magam is éreztem, hogy nincs itt a kérdések helye. Csak finoman megérintettem a vállát, aztán inkább a távolba meredtem, mert nem akartam olyan területen kellemetlenkedni, amihez nem volt semmi közöm. Ha belegondolok abba, hogy én elveszíthetném a testvéreimet, minden bizonnyal nagyon megviselne a tény. Jae esetében is, aki ennek minden bizonnyal az ellenkezőjét gondolja. Nem mondott nekem soha semmi erre utalót, de úgy viselkedik, mintha azt gondolná, hogy zavar engem. Valójában pedig ez volt az, ami zavart, nem pedig ő. - Meg, mivel nem vagyok egyenes ági örökös. Lényegében jelenleg én játszom a rossz fiút, aki jön és megfúrja az üzletet, de más választásuk nincs – elvégre még mindig jobb, ha mindez családon belül történik meg, nem pedig egy idegen befektető kapzsisága szivárog be hozzájuk – Plusz, fiatal vagyok és tapasztalatlan. Minden bizonnyal ez furán hangozhat egy majdnem harminc éves férfi szájából, de ez volt az igazság. Az üzlet tipikusa az a fajta terület volt, ahol az ember vagy a saját lábára állt, vagy másokhoz szállt be, de mindenhogy nehéz volt az elindulás. Vannak olyan munkakörök, ahol kifejezetten sokat számít az, hogy az ember a lehető legkorábban beszálljon a bizniszbe. A mi világunkban azt értékelték, ha valakinek már több a tapasztalata, emiatt én is nem kevés nehézségbe ütköztem. - És szerinted mellettem is tudnál félni? – kicsit félrebillentettem a fejem, és úgy kerestem meg a tekintetét. Szinte biztos voltam benne, hogy nincs olyan helyzet, ahol ne lennék képes megóvni egy olyan nőt, mint amilyen ő maga is. Első látásra is túl értékesnek tűnt ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjam. - Fogadjunk – a hangom határozott volt, álltam a tekintetét. Már éppen azon gondolkoztam, hogy valamit talán mondanom kellene ezen kívül is, hogy ne csak azt mérjük fel, hogy ki a jobb a farkasszemezésben, mikor megpillantottam, hogy az öntözőrendszerük határozottan felénk irányul. Épp ezért egyáltalán nem gondolkoztam, egyszerűen megragadtam a nő derekát és közelebb húztam magam, hogy elkerülje a vizet. - Annyira szárad már a föld, hogy erre szükség van? – érezhette a hangomon, hogy mosolygok, aztán lepillantottam, hogy a szemébe tudjak nézni. Még egyszerűen nem akartam elereszteni őt – Szóval mitől félsz annyira? Hátha másodjára már sikerül legyőznie. Mondhatsz több dolgot is. Mivel nyilvános helyen voltunk és én sem akartam, hogy fel legyek pofozva, végül elengedtem, bár elég kelletlenül tettem ezt. Még mindig jobb, mintha vizesek lettünk volna, és az első találkozásunk alkalmával le kellene vetkőznünk egymás előtt. Azt az unokaöcsémnek sem tudom, hogy miként magyaráznám ki.
And there's no one to blame but the drink in my wandering hands, forget what I said, it's not what I meant, and I can't take it back, I can't unpack the baggage you left, and I get the feeling that you'll never need me again· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Ezzel valamilyen szinten egyet tudok érteni. De van olyan is, hogy a nevelési stílus nem megfelelő egy bizonyos jellemhez. - Nem tartottam rossz embernek az öcsémet, de hiába neveltek bennünket ugyanazok az emberek, bizonyos dolgokhoz egyszerűen nem ugyanúgy álltunk. - Ha minden csak a nevelés kérdése lenne, akkor mind ugyanolyanok lennénk, mint a szüleink, nem? - Eszemben sem volt provokálni a véleményét. Persze a szüleinken kívül még rengeteg dolog maghatároz bennünket, kezdve az iskolai szocializációtól egészen a barátokig. Mindenki nagyon más környezetben nő fel, ez pedig különböző jellemeket is eredményez. Saját példával nem igazán tudtam volna szolgálni, lévén a gyerekek, akiket ismerek, egytől egyig szimplán az ismerőseim gyerekei, nekem saját nincsen. Nem gondolom úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna, de persze azzal sem áltatom magamat, hogy egyszer majd csak úgy megjelenik a nagy ő az életemben és minden a helyére kattan. Ha valaki teljes szívéből tud szeretni, akkor minden párkapcsolata az igazi lesz. Nem arról kell szólnia egy kapcsolatnak, hogy a felek tökéletesen összeillenek, hanem hogy mindkettőjüknek van mit tanulni a másiktól és erre hajlandóak is. Szerintem egyetlen emberi kapcsolat sem olyan, ami képes kompromisszumok nélkül működni. Még a barátságok sem. - A tíz is több annál, mint amit néhány laikus tudna, akik a gyereküket hozzák hozzánk - jegyzem meg mosolyogva. Nem célom minősíteni a szülőket, mivel én ugyanúgy nem értek bizonyos dolgokhoz, mint bárki más. Nem vagyok például jó atomfizikában, vagy épp a mérnöki munkákban. Viszont az, amit csinálok, nagyon is olyasmi, amit szeretek. - Igen. Vagy olyan, aki megeszi a kezedet. - Halkan felnevetek, amikor arra gondolok, hogy ez nem csak a kutya részéről volt rémes bemutatkozás - holott szóltam előre -, de talán engem és magát a lovardát sem tünteti fel túl jó színben. Ha több időm lenne és nem azzal telnének a napjaim, hogy az óráim mellett besegítsek a központ mindennapi életének a rendezésébe, akkor valószínűleg többet foglalkoznék Mochával és azzal, hogy ne harapdálja meg azokat, akik csak meg akarják simogatni. Viszonzom a férfi mosolyát, amikor rám pillant, aztán amikor még egyfajta bókot is megfogalmaz, csak szélesedik ez a mosoly az ajkaimon. - Nem ő tehet róla, hogy ilyen. Ráadásul valakinek nem kellett... Legalább itt szeretik. - Már gyerekkoromban is mindig be akartam fogadtatni a szüleimmel minden állatot, amelyik egy kicsit is elveszettnek tűnt, de felnőttként legalább minimálisan volt erre lehetőségem. Nem volt nehéz észben tartani, hogy nem menhely vagyunk, hanem lovarda, de amit megtehettünk azért a néhány kutyaért, vagy épp macskáért, akik a környéken kóboroltak, azt mindig is megtettük. - Ne olyan hangosan, még a végén meghallja az ötletet. - A hangsúlyom sem volt elég komoly ahhoz, hogy komolyan lehessen venni a kérést, a nevetésem pedig teljes mértékben elárult, amikor kitört belőlem. Nem mintha hittem volna abban, hogy amikor holnap ideérek, megelevenedik a kép, amit a férfi vázolt fel - és nem pusztán csak a lelki szemeim előtt -, de szerettem volna elkerülni, ha lehetett. Azzal kapcsolatban is figyelmeztettem, hogy a keze bánhatja, ha megbízik Mochában, s ha nem is esett komolyabb baja, de mégis megharapták őt. - Nyilvánvalóan megvan a stílusa, de nálunk és hozzánk mindig rendes volt. - Nem hasonlítanám teljes mértékben az orvosok munkájához a sajátunkat, habár a terápia és az állatokkal - egészen konkrétan esetünkben lovakkal - tartott terápia mégis nagyon hasonlóak. Normál körülmények között pedig létezik orvosi titoktartás. Én egyáltalán nem lehetek tisztában azzal, hogy pontosan milyen a kapcsolat Braylen és a nagybátyja között, de nincs is jogom az ő magánéletükben turkálni. - Hátha a gyerekkori rosszalkodást jóra is tudja fordítani felnőttként. - Mi mást kívánhatnék egy olyan fiatal srác számára, akihez semmi közöm azon kívül, hogy vegyes rendszerességgel meglátogatja a lovasközpontot? Nem vagyok senkije, hogy ítélkezzem felette, de ha az én öcsémről lenne szó is csak annyit kívánnék, hogy ne rosszra fordítsa az energiát, hanem találjon rá valami olyanra, amibe tényleg megéri beleölni az időt. Zai jót akart, mégis rossz társaságba keveredett és már nincs velünk. Braylen valószínűleg megússza, hogy hasonló történjen vele. - Biztosan így lett volna... - Elnyújtottam a mondatot, a hangsúlyom kicsikét arra engedett következtetni, mintha lenne még valami, amit hozzá akarok tenni. Kedvem lett volna azzal viccelődni, hogy akkor viszont olyan dolgokat is láthatott volna, amelyekért nem engedhetnénk innen haza, de végül mégis befogtam a számat és csak elmosolyodtam. A szavaival viszont tényleg egyetértettem, mert határozottan olyan férfinak tűnt, aki megáll a saját lábain és tudja, hogy bizonyos helyzetekben mit kell tennie. Vagy épp minden helyzetben tudja, mit kell tennie. Azt, hogy mi mindennek tűnt még a szemeimben, talán nem épp mellette állva vallottam volna be hangosan is. De ha mondanom kellett volna valakinek valamit a Yang fiú nagybátyjáról, az lett volna, hogy nagyon jóképű és kellemes társaság. - Sajnálom. - Egy pillanatra elhúztam a számat. - Gondolom a rossz élményhez, most túlságosan hasonló helyen vagyunk. Tényleg szívesen bekísérlek, ha inkább nem szeretnél itt lenni... - Kérdést ugyan nem tettem fel, mégis egészen fürkésző pillantással néztem fel rá. Nem szeretnék nála olyan témát feszegetni, amitől kellemetlenül érezheti magát, de arra sem kötelezhetem, hogy csak azért járja velem végig a helyet, mert én vagyok az egyetlen ember, akivel hirtelenjében összefutott. - Az, hogy nekem is olyan dolgot kell csinálnom, amitől egyébként félek. - Finoman megvontam a vállaimat. Ez már csak így tűnt fairnek. Ráadásul nem gondolom, hogy ne lenne mindenki számára legalább egy olyan dolog, amitől fél, vagy amit nem akar megcsinálni. - Nem. Mindig egyedül jött. Mostanáig. - A végén egy mosollyal egybekötve pillantottam rá, hiszen jelen helyzetben ő volt az egyetlen ember, akit megismerhettem Braylen családjából és az is, akit először elhozott magával. Az itt dolgozókkal együtt mind tisztában vagyunk azzal, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezik a Yang család, így jogos lett volna a részünkről a feltételezés, hogy nem a fiatal srác az egyetlen, aki ezt a sportot űzi. Mégis mindig ő volt az egyetlen, aki kiszállt az autóból. - Én is örülök neki, hogy ezzel kezdtek el foglalkozni. Annak pedig főleg, hogy még egy akkora városban, mint New York.. Hogy itt is van igény arra, amit csinálunk. - Vidéken nagyon másképp működnek ezek a dolgok, de talán pont annak a sok embernek lenne igazán szüksége néha egy kis kikapcsolódásra, akik itt, New Yorkban vannak összezsúfolódva. Néha úgy éreztem, hogy sokkal nyugodtabb és teljesebb életet élek úgy, hogy nem kilenctől ötig egy irodában kell ülnöm, ami után hazamehetek a Brooklyn-i lakásomba, ahol épp csak enni és aludni lenne időm, mielőtt kidőlnék a fáradtságtól, hogy másnak újra kezdjem a munkát, csak hogy meg tudjak élni. Nem állítom persze, hogy nincs olyan, aki ne élvezné ezt, de én nem tartozom abba a csoportba. Előbb csak bólintok a szavaira, amikor azonban folytatja, az ajkamba harapok, s próbálok nem elmosolyodni - kevés sikerrel -, amikor felpillantok rá. - Köszönöm. - Nem érzem úgy, hogy kíváncsi lenne a családunk történetére és arra, hogy mi történt az öcsémmel, viszont jól esnek a szavai, illetve a gesztus. Ha rákérdezett volna, sokkal jobban fájt volna, még ha tíz éve történt is. Lehet, hogy bizonyos esetekben egy ember elvesztését megszépíti az idő, de nekem túl fontos volt egykor az öcsém, hogy ne legyek legalább egy kicsikét szomorú, amikor szóba kerül. - Á, értem. - Aprókat bólintok, miközben elraktározom a szavait. Nem állítom, hogy azért teszek így, mert bármit is várnék ettől a férfitől, hiszen a státuszunkat tekintve ég és föld vagyunk, ahol ő az előbbi, én pedig kizárásos alapon nagyon is utóbbi vagyok. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartom vonzónak, vagy hogy teljes mértékben közömbös számomra. Tulajdonképpen túl kellemesen indult vele a beszélgetésünk, hogy ne akarjam folytatni. - Nos... - halkan felnevetek. - Én inkább úgy fogalmaztam volna, hogy eléggé bizonytalanul hangzik, de igen. Elcseszettnek is lehetne nevezni. Megtehetik veled, hogy ekkora bizonytalanságban tartanak? - Nem akartam olyasmiben vájkálni, amiben nem lenne szabad, de emberek vagyunk. Én pedig nem tudom hogyan érezném magam Dan helyzetében, amikor mások diktálhatják, hogy hogyan élje az életét. - Igen... - Egészen kíváncsian pillantottam rá, miután megemeltem a fejemet, hogy újra a szemébe tudjak nézni. Amikor folytatta, újabb mosoly költözött az arcomra, ezúttal csupán csak egy féloldalas. - Az attól függ, hogy pontosan mi a fogadás tárgya. Nemrég próbáltam meg legyőzni egy félelmemet, úgyhogy azzal semmiképp sem szeretnék újra próbálkozni. - Megrántottam az egyik vállam. - Kiderült, hogy azóta is félek tőle. - Ami persze nem jelenti, hogy ne akarnék megszabadulni tőle, vagy elég erősnek lenni, hogy le tudjam győzni, legalább egy alkalommal. - Talán fogadni szeretnél velem? - Megemeltem a szemöldökeimet, miközben továbbra is az ő szemeibe néztem, nem akarva elengedni a pillantását. Lehet, hogy legközelebb nem kellene annyira nyíltnak lennem egy totál idegennel, hiszen most sem tudom, hogy Dan milyen ajánlatot tesz majd nekem, ha valóban fogadni szeretne. Az viszont határozottan nem lett volna ellenemre, ha emiatt újra találkoznánk.
So I can wear it on my sleeve Make sure that everyone knows it 'Cause, baby, you're the one thing that I can't live without You kiss me and there ain't a doubt · · · · · · · · · · · · ·
I've not always been the optimist For you I've always tried To pick my head out of the sand See colour through your eyes Always see the bright side Make clouds turn into blue sky
I'm glad I found someone like you To see the sadness and the truth I feel your touch deeper than my skin Every chemical rushing in Now I've found your love Like serotonin
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
❝ I never fully realized what it meant to hurt [ to truly hurt ] until I wanted you to such a great extent, only to have no other choice but to convince myself that I didn't. ❞
★ foglalkozás ★ :
lovász, lovasoktató
★ play by ★ :
Emeraude Toubia
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
72
★ :
Re: A song for you ; Dan & Rosie
Pént. Márc. 12 2021, 11:51
Rosalie & Dan
- Én sem – egy finom mosoly ült ki az arcomra, még a vállamat is megvontam hozzá – Szimplán csak a tenyésztő felhívta a figyelmem arra, hogy nem egy golden retrievert viszek haza. Egyébként szerintem a nevelés sokkal inkább számít egy kutya vagy egy gyerek esetében is, mint az alapvető jellemzőik. Persze nekem saját gyerekem nincs, viszont épp elegen voltak körülöttem fiatalok ahhoz, hogy beszélhessek a saját oldalamról is tapasztalatokról. Alapból ott volt az öcsénk, Min aki a szó szoros értelmében még mindig gyermeknek volt nevezhető. Emellett amíg még Braylen és Jessabelle kicsik voltak, sok időt töltöttek velem, de közelebbi kapcsolatot alakítottam ki a fiúval, akit elhoztam a mai alkalommal lovagolni is. Nem lepődtem volna meg azon, hogy ha a közös emlékeink már megfakultak volna a fejében, hiszen nagyon fiatal volt, amikor én magam is többet tudtam vele lenni. - Ezzel ellentétben én szerintem maximum tízféle lószínt tudok felsorolni – egy mosoly költözött az arcomra, aztán kicsit megvontam a vállam – Nem baj, ha egy kutya keverék, attól még lehet nagyon okos és aranyos. Nekünk nyilván sosem volt keverék kutyánk, sőt lényegében háziállatot is csak addig tartottunk, amíg Min kicsi volt. Ez az egész sokkal inkább szólt arról, hogy apa lekenyerezzen minket minthogy szeretetből tartsunk otthon háziállatot. Persze mi ettől függetlenül is szerettük őket, csak a családunk állt kifejezetten hülyén ehhez a kérdéshez. - Bezárni őket kegyetlenség lenne, ha ennyire szabadon vannak – pár pillanatig a kutyát szemléltem, de aztán mégis felpillantottam a nőre és egy barátságos mosoly jelent meg az arcomon – Nagyon kedves lehetsz, ha rászólni sem tudsz. A hangom egészen lágynak hatott, ahogyan kimondtam ezeket a szavakat, és a pillantásomnak is volt valamennyi mélysége. Mindennek a komolyságát mégis elvette az arcomon játszó mosoly, aztán finoman megpaskolgattam a kutya fejét is, akivel állítása szerint vigyáznom kellett volna. Mikor a kezeimbe mélyedtek a fogai, akkor pedig én magam is megértettem, hogy jöhetek én itt csajozós szövegként a kutyaidomári tudásommal, ha utána meg a saját elméletemmel sülök fel. Mindennek ellenére is magabiztosan álltam fel, majd csóváltam meg a fejem a kérdésére. - Nem, annyira nem harapott rá – ha leharapta volna az egész kézfejemet, akkor sem ismerem be neki, hogy valójában fájt Mocha harapása, szóval részletkérdés az, hogy most én mit éreztem – Szerintem csak játékból csinálja ilyenkor. Viszont az biztos, hogy minden gond nélkül át tudná rágni magát a lovak legelőjébe. Az már más kérdés, hogy minden bizonnyal ehhez azért ez a keverék kutyus is elég úri állat. Elég kajlát kellett volna kifogniuk, ahhoz, hogy az a nyelvét lobogtatva, vadállat módjára rágja át magát a lovak közé, aztán onnan vigyorogjon a gazdáira. Egyébként az enyéim is tudtak kifejezetten pofátlanok lenni, ezért elég gyakran meg is esett az, hogy ténylegesen az arcomba röhögtek, amikor valamit elkövettek. Gondolok itt mondjuk két párnának a szétszedésére. Én a magam részéről egészen megbántam, hogy néha engedtem őket garázdálkodni. Múltkor az ágyamban trónolva vártak és szó szerint az arcomba röhögtek mind a ketten. A bocsánatkérésre egyszerűen csak mosolyogva megráztam a fejem, aztán vetettem rá pár pillantást a szempilláim mögül. Ha tudtam volna, hogy az unokaöcsém olyan helyen lovagol, ahol nem csak lovászfiúk élnek, hanem ilyen nők is vannak, akkor minden bizonnyal előbb is felajánlom neki azt, hogy elhozom őt kocsival. Persze, ha kiderülne, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, és Brayt zavarná, hogy néha jövök és fűzöm egy kicsit a nőt, akkor hajlandó lennék leállni, de amúgy meg… Felnőtt ember vagyok, és lényegében jogom lehetne ahhoz, hogy megválogassam azokat a személyeket, akikkel esetleg randizni akarok. - Akkor jó – Braylen nyilvánvalóan megbántódott volna, ha hallja azt, hogy én bármi rosszat feltételezek róla, de egy szóval sem mondhatja azt, hogy ne lenne jogos az aggodalmam azok után, hogy láttam őt felnőni – Bár jó ideje nem találkoztunk már, pontosan tudom, hogy milyen gyerek volt. Mindig valami rosszaságon törte a fejét és úgy látom, hogy mindez máig nem változott meg. Mivel én nem az apja voltam, hanem a nagybátyja, azt hiszem szervesen hozzájárultam ahhoz, hogy én magam is elronthassam őt. Ugyanakkor én mind nagybácsiként, mind nagytestvérként bájosnak találtam azt, ha rosszalkodtak körülöttem a kisebb gyerekek. Jae kifejezetten jónak számított, Min már csinált kisebb csínytevéseket, de ő sem volt olyan, mint Bray. Ha jól tudom az öcsém tíz éves koráig egy bébiszittert használt el, míg ez a napi átlag volt régebben a Yang családnál. - Ő még gyerek – nevetve ráztam meg a fejem – És hiába töltötte már be a húszat, a fiúk ebben a korban még tinédzserek, tudod. Idővel feltaláltam volna magam, és ezt ő is tudja. Az sem lett volna túlzottan meglepő, ha egyszerűen közli velem, hogy ennyi idősen már illik önállóan létezni, tehát nyugodtan fedezzem fel a helyet egyedül, úgy amúgy is izgalmasabb a dolog. Én magam sem éreztem azt, hogy pátyolgatásra szorulnék, viszont az is igaz, hogy nem túl jó emlékek kötnek a lovardákhoz. Minden bizonnyal elég unalmas délutánom lett volna, ha nem hagy magamra. Felőlem a legjobb teát vagy kávét is felszolgálhatták volna nekem, akkor sem alakult volna jobban a mai napom. Minden bizonnyal az amúgy szétbombázott céges email fiókom foglalt volna le, amiben még ma este rendet kell majd rakjak, de én magam is úgy gondoltam, hogy a másokkal együtt töltött idő után talán nagyobb kedvvel fogok nekiállni. - Még kisebb voltam – nem szívesen közelítettem meg azóta az állatokat, és abban sem hittem túlzottan, hogy nekem való sport lenne a lovaglás. Zsokénak sosem feleltem volna meg, mert kicsi koromban is magas gyerek voltam, így a szüleim se erőltették, hogy újra lóra üljek a balesetem után. - Ledobott és meg is rúgott – nem kerültem életveszélybe, de napokig kórházban voltam és utána hosszú időbe telt az is, hogy otthon felépüljek. És bár sosem terveztem azt, hogy lóra szállnék még egyszer az említett fogadásra egy kicsit mégis felkaptam a fejem. Pár pillanatig csak némán szemléltem a nőt és folyamatosan az járt a fejemben, hogy én több és jobb vagyok annál, hogy valakinek alárendeljem magam és beadjam egy olyan dologgal kapcsolatban a derekam – ráadásul rögtön – amit már eldöntöttem magamnak. Mivel egyáltalán nem volt kihívás nekem egy nőt megszerezni, így nem kellett volna célzásnak vennem azt, amit mondott, de mégis így tettem. - És mi volt a tétje? – talán egyszerűbb, ha mindenekelőtt érdeklődök iránta, nem pedig rögtön nekiállok alkudozni. Amúgy is, hiába buliztam meg nőztem sokat, ezek ellenére sem szerettem magam egy olcsó férfinak mutatni. Ehhez pedig az is hozzájárult, hogy sosem adom be a derekam elsőre. Nem célom az, hogy bárki elbízza magát a környezetemben, hiszen pár, együtt töltött éjszakánál többet senkinek sem kínálok szívesen. Akkor vagyok a magam ura, ha nincsen mellettem egy nő, aki befolyásolni tudna. - Az anyukáját sem hozta el soha? – ez a része egészen meglepett. Az unokaöcsém világ életében nagyon anyás gyerek volt. Az itt töltött idő alatt pedig nem igazán láttam annak a jelét, hogy komolyabban szüksége lenne a társaságomra. Voltak alkalmak, amikor megkeresett engem, de mindig éreztette felém a bizalmatlanságát. Ezen a ponton mégis éreztem egy kis meghatottságot, de mindezt nem fogom a fiú orra alá dörgölni soha. Kényelmetlen lenne neki. - Ó értem – ahogy a nő szavait hallgattam, alapvetően előre néztem, de pár lopott pillantást így is vetettem rá – Szép dolog, hogy a szüleid és te is ilyennel foglalkoztok. Nagyon jó másokon segíteni. És határozottan többre tartom ezt a szándékot azoknál a jótékonysági eseményeknél, mint amikre mi járunk el. Hiába adományoztam én magam is sokszor, és nyújtottam támogatást másoknak, mégsem éreztem azt, hogy mindez nagy dolog lett volna. A bankszámlámnak nem volt teher, tehát semmi olyat nem tettem azon túl, hogy megírtam néhány csekket, vagy éppenséggel átutaltam egy nagyobb összeget valamilyen alapítvány számára. Hiába tettem jó szándékkal, pár gombnyomás volt az egész és semmilyen élményt nem okozott nekem, ami miatt jobb embernek érezhetném magam. - Sajnálom – a tekintetem őszinte volt, és magam sem tudtam, hogy ebben a helyzetben mit kellene mondanom. Rákérdezni tapintatlanság, én pedig nem akarom feltépni senkinek sem a sebeit. Én sem örülnék, ha valaki a családi kapcsolataimban turkálna. - De az öcséd is különleges lehet, ha a lova ennyire ragaszkodik hozzá. Ahogyan te is az vagy – alig látható, de egy mégis kedves mosoly ült ki az arcomra, amikor végül kimondtam a szavakat. A tekintetemet egyáltalán nem vettem le róla, képes lettem volna szótlanul nézni percekig, ha nem teszi fel nekem a kérdését. - Hát mondhatni én is a családi vállalkozásnál helyezkedtem el – igyekeztem nagyon megválogatni a szavaimat annak érdekében, hogy ne tűnjön nagyképűnek az, amit kimondani készülök - Braylent nem érdekli az üzleti világ, ezért úgy néz ki, hogy én vagyok a legközelebbi férfi rokon a családban, aki a vállalatot örökölheti. Persze, ha meggondolja magát, akkor mindez megváltozhat. Szóval azt hiszem az a helyes, ha azt mondom, hogy jelenleg igazgatói státuszra készítenek fel, de én magam sem tudom, hogy mi fog hozni az élet. Nyilvánvaló volt, hogy apám mit akar, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ha a legidősebb Yang fiú meggondolja magát és én szabotálom az amúgy jogos öröklését, akkor egész életében gyűlölni fog. Én pedig ezt nem akartam. - Ha másképp alakulna az életem, akkor nem igazán tudom, hogy mit fogok csinálni a jövőben – a fejemet csóváltam csak – Ez eléggé elcseszett így, nem? Mert ha itt nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt apa eltervezte, akkor Min helyét veszem el otthon. Tehát ha Braylen meggondolja magát, akkor valaki miattam mindenképp szenvedni fog. Jelen helyzetben pedig azt kell eldöntenem, hogy a testvéremet fogom bántani, vagy pedig valaki olyat, akihez hasonló érzéseim vannak, mint a testvéremhez. - A korábban említetted a fogadást… - a hangom már-már pofátlanul magabiztos volt ebben a helyzetben – Bármilyen tétben játszod?
And there's no one to blame but the drink in my wandering hands, forget what I said, it's not what I meant, and I can't take it back, I can't unpack the baggage you left, and I get the feeling that you'll never need me again· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Bevallom őszintén nem sokat tudok arról, hogy egyes fajták milyen jellemmel bírnak és mennyire nehéz őket tanítani. - Őszintén vallom be a hiányosságot, miközben kifejezetten kíváncsi pillantásokat vetek a férfira. - A lovakban picit jobban otthon vagyok, de azt hiszem ez nem meglepetés. Ráadásul itt nálunk abban sem vagyok biztos, hogy van-e fajtatiszta kutyus. - Míg a lovakkal egész más a helyzet - habár nagyban függ a tulajdonostól is -, addig a nálunk élő egyéb állatok (gondolok itt macskákra és kutyákra) sosem váltak diszkrimináció áldozatává. Vaknak kellene lennie ahhoz, hogy az ember ne legyen tisztában azzal, mennyire túlterheltek az állatmenhelyek és hány kisállat vár gazdára. Személy szerint nem emlékszem olyan időszakra, amikor a szüleim ne gondoskodtak volna arról a központ működtetése közben, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a kisállatoknak az elhelyezéséről, akiknek nem jutott hely a menhelyen. Ésszerű keretek között mindig volt néhány kutyus nálunk, a macskák pedig már csak plusz adalék voltak. Ezt a jó szokást soha nem kritizálta senki, azt hiszem legfőképp azon okból, mert mi, akik itt dolgozunk, mind egyetértünk abban, hogy bár a lovasterápia nyilván jó útja annak, hogy segítséget nyújtsunk másoknak. Viszont nem csak mi, emberek számítunk igazán. Az állatokról pedig csak mi tudunk gondoskodni. - Ó, én rászólni is nehezen tudok és bezárni sincs szívem. A többiről ne is beszéljünk. - Finoman összevont szemöldökkel fordulok a kutya felé és nézem végig, ahogyan a legújabb ismerősöm a korábbi figyelmeztetésem ellenére is megbízik annyira Mochában, hogy a keze a feje közelébe kerüljön. - Óvatosan - mondom halkan, amikor realizálódik bennem ami történik, s kis híján azon kapom magamat, hogy egy teljesen idegen emberért kezdek aggódni. Mégsem nézne ki túl jól, ha épp az első látogatása alkalmával történne valami a kezével. - Igyekszem észben tartani. Mellesleges köszönöm a tanácsot. Nem fájt nagyon? - Ha nem lenne tele a kezem, talán még arra is vetemednék, hogy én magam ellenőrizzem azt, hogy milyen állapotban van a keze, még akkor is, ha illetlenség lenne teljesen idegenekként tapogatni egymást - és akkor is, ha épp csak a kezéről van szó. Így viszont csak a szavak maradnak, én pedig nem restellek rákérdezni. Nem bírom vissza fogni a nevetésem, a férfival együtt nevetem el magamat, amikor dorgálóan szól ugyan a kutyához, de viselkedésében kicsit sem érződik bármiféle ellenszenv. - Viszont más kezét sem. Sajnálom. - Bocsánatkérő pillantást vetek a férfi felé, amikor felé fordítom az arcomat. Bizonyos értelemben az én felelősségem is, hogy minden rendben menjen és senkinek ne essen baja, amikor hozzánk látogat. Egy-egy óra keretében nyilván könnyebb ezt a feltételt biztosítani. Amikor pedig olyan vendégek érkeznek hozzánk, akiknek egyszerűen csak a lovuk van nálunk és maguk döntenek arról mikor jönnek vagy mennek és pontosan mikor akarnak kilovagolni, egyszerűen bíznunk kell abban, hogy elég felelősségteljesek és olyan állapotban vannak, hogy megéri lóra szállniuk. Szerencsére soha nem történt még komolyabb baleset, legalábbis az alatt a néhány év alatt, mióta én itt dolgozom biztosan nem. Hallottam már szerencsétlen helyzetekről, de semmi olyasmi, ami miatt el kellene gondolkodni a további működésen. Ezt pedig ha egy mód van rá, szerettem volna fenntartani a továbbiakban is. - Nem, szó sincs róla - mosolyogva ingatom meg a fejemet. Ha pedig ez nem lenne épp elég a téma lezárásához - ami valóban nem lehet elég, hiszen csak úgy felvetettem a kérdést és még csak az okát sem mondtam meg, amiért egyáltalán rákérdeztem -, egyszerűen folytatom: - Egyszerűen csak nemrég futottam össze az egyik lovásszal, aki jelezte, hogy Braylen itt van. Miatta tippeltem arra, hogy lehet valamiféle kapcsolat - kijelentésem egy halvány mosollyal koronázom meg. Nem akarok semmiféle konklúziót vonni, vagy megítélni a kettejük kapcsolatát és a tényt, hogy a fiatalabb srác csak úgy ott hagyja valahol a nagybátyját. Vagy hogy egyáltalán úgy hozzá el, hogy előtte még nem hallottam róla - ami szintén árulkodó, ugyanakkor az is tény, hogy semmi közöm a Yang családhoz és ahhoz, hogy hogyan alakulnak közöttük a családi kapcsolatok. Sőt, azt sem állítanám, hogy Braylen és én sokat beszélgetünk a kötelező körökön kívül. - Ettől függetlenül legalább az épületbe beküldhetett volna, kávéval, teával vagy legalább valami harapnivalóban tudunk szolgálni. - Persze nem az én tisztem megítélni, hogy mi számít helyesnek vagy helytelennek Braylen részéről és hogy mit kellett volna megtennie, vagy mit nem. Az is lehet, hogy Dan akart a szabad levegőn maradni. - Örvendek. - felelem széles mosollyal az arcomon. Feldob a könnyed hangnem és a kibontakozó beszélgetés, ezt pedig kicsit sem tudom leplezni. Egyszerűen csak szeretek az emberekkel foglalkozni. - Mellesleg köszönöm. - Utóbbit már csak a tegeződés miatt jegyzem meg. - Ó, ez nagyszerű! - Lelkesen pillantok újra a férfira, s gondolatban kicsit meg is haragszom Braylenre, amiért sosem hallottam még tőle, hogy más is jártas a lovaglásban a családjából. - Ez már kevésbé... Baleset? Mikor történt? - Kíváncsiság cseng a hangomban, s a pillantásom a férfi válláról ezúttal az arcára siklik. Egyértelműen jobb lenne, ha senkinek nem lenne negatív élménye a lovakkal, de úgy érzem ez is egy azon dolgok közül, amit nem határozhatunk meg mi magunk. Ha meg kell történnie, egyszerűen csak megtörténik, a kérdés az marad, hogy hogyan dolgozzuk fel utólag. - Ismerek olyat, aki szintén egy baleset miatt képtelen volt a közelükben lenni. De fogadást kötöttünk, hogy segítek neki legyőzni ezt a félelmet. - Nem érzem szükségesnek, hogy feleslegesen beszéljek, mert eszemben sincs a számat járatni. Néha már így is úgy érzem, hogy túl sokat beszélek és Dan talán a felére sem kíváncsi mindannak, amit mondok neki. - Lerúgni a magas lóról... - halkan ismétlem vissza a szavait, közben pedig igyekszem visszafogni a nevetésemet, de a vállaim rázkódása talán még így is túl egyértelművé teszi. Nyilvánvaló, hogy a saját családja jobban ismeri a fiút, nekem pedig nem tisztem beleszólni az ő ügyeikbe, viszont ha véleményt kellene alkotnom Braylenről, nem tartanám szörnyűnek. - Ez volt az első alkalom, hogy elhozott magával valakit - jegyzem meg végül, habár az információ nem olyasmi, ami túl sokat elárul. Kicsit olyan érzés ez számomra, mint amilyen az orvosoknak lehet. Egyfajta titoktartáshoz igyekszem kötni magamat, habár nyilvánvalóan az én munkámban nem kell ennek érvényesülnie. - Legyen, ahogy akarod - mondom végül, halvány mosollyal az arcomon. Így lényegében Ira helyett szereztem magamnak valaki mást egy kis időre, akivel elbeszélgethetek a teendőim közben. Nem rossz egyezség. - Nos.. Köszönöm. - Mielőtt kifejteném a válaszomat, elfogadom a lehetőséget és a férfi előtt sétálok be az istállóba. Csak akkor folytatom, amikor újra mellém szegődik. - Rettentő intelligens állatok. Különlegesnek tartom, hogy szavak nélkül is lehet velük segíteni az embereken, habár nyilván ez sok állatra igaz... - finoman megvonom a vállamat, miközben a megfelelő állásnál lefékezek. - Nem utolsó sorban pedig mindig is részei voltak az életemnek. A lovarda a szüleimé. - Mosoly jelenik meg az arcomon. Tulajdonképpen úgy vallom ezt be, mintha bármiféle protekciót jelentene. Anélkül, hogy ténylegesen is a bent lévő lóval kezdenék foglalkozni, megszabadulok az eddig a kezemben tartott nyeregtől, majd finoman leporolom a ruhámat, amin egyébként sem volt különösebb szennyeződés és a férfi felé fordulok. - Az öcsém például... - halk sóhaj tör ki belőlem, de hamar igyekszem rendezni a soraimat és összeszedni magamat. - A lova azóta nem enged a hátára senkit, mióta ő eltűnt. Nem furcsa? Ezért is tartom a lovakat különlegesnek. - Ahelyett azonban, hogy teljes mértékben elszomorodnék, kíváncsi pillantásomat Danra emelem. - Te mivel foglalkozol? - Csak a válaszát követően lépek tovább, hogy belekezdjek azokba a feladatokba, amiket korábban említettem neki; először is abba, hogy megmutassam neki a lovakat. Finoman intek Dannak, hogy kövessen, míg egy közeli álláshoz vezetem és csak remélni merem, hogy nem olyan súlyos eset, mint Armand volt.
So I can wear it on my sleeve Make sure that everyone knows it 'Cause, baby, you're the one thing that I can't live without You kiss me and there ain't a doubt · · · · · · · · · · · · ·
I've not always been the optimist For you I've always tried To pick my head out of the sand See colour through your eyes Always see the bright side Make clouds turn into blue sky
I'm glad I found someone like you To see the sadness and the truth I feel your touch deeper than my skin Every chemical rushing in Now I've found your love Like serotonin
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
❝ I never fully realized what it meant to hurt [ to truly hurt ] until I wanted you to such a great extent, only to have no other choice but to convince myself that I didn't. ❞
★ foglalkozás ★ :
lovász, lovasoktató
★ play by ★ :
Emeraude Toubia
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
72
★ :
Re: A song for you ; Dan & Rosie
Pént. Okt. 16 2020, 23:21
Rosalie & Dan
- Azt már nem jelenteném ki, hogy egyszerű feladat volt – nevettem el magam, finoman megcsóválva a fejem – Akitákról van szó. Ráadásul kölykökről. Lényegében teljes mértékben tisztában voltam azzal, amire felhívta a tenyésztő is a figyelmem, amikor elhoztam a kutyákat. Nagyon makacsok, és nehéz őket tanítani, mindenek előtt le is kell folytatni náluk egy dominanciai harcot, hiszen ők addig nem fognak behódolni, amíg rá nem jönnek arra, hogy ki az úr a háznál. Tekintélyt kell szerezni a kutyáknál, és akkor tisztelni fognak minket. Hogy nekem pontosan miért volt szükségem ezekre a jószágokra... Elég egyszerű választ tudtam volna adni rá, ha egy fokkal őszintébb lettem volna önmagammal. Ugyanakkor valahol tényleg nagyon fájt, hogy se Jae, se a Yang ikrek szemében nem rendelkezem minimális tekintéllyel sem. Én sem tudom, hogy pontosan hol mentek félre a dolgok, hiszen egész életemben csak azt csináltam, amit elvártak tőlem... És nem, nem szerettem volna a testvéreimtől hálát azért cserébe, hogy a céget megörököltem helyettük, enne következtében pedig ők azt csinálhatják, amit akarnak. Ugyanezt Braylentől sem vártam el, holott sok közöm nekem nem volt Yangékhoz... Legalábbis ha a cég öröklését vesszük figyelembe. Így mit is akartam bizonyítani azzal, hogy ha be tudom törni a kutyákat? Hogy képes leszek a családi viszonyokat is egyről a kettőre rendezni? Vagy pedig azt, hogy kevésbé vagyok magányos, ha elfoglalom magam ilyenekkel abban a csekély kis szabadidőmben? Magam sem voltam biztos az egyik oldalban sem. - Az biztos, hogy az erőszak nem fog segíteni – mosolyodtam el, majd leguggoltam a kutya mellé és vakargatni kezdtem a füle tövét egészen addig, amíg a szájába nem került a kezem. Határozottan erős volt a harapása, így tényleg nem lett volna rossz ötlet leszoktatni a rágcsálásról. Nyilvánvalóan nem az én kutyám, viszont mivel a hölgy maga is azt mondta, hogy elfogadja a tanácsokat, így bátorkodtam finoman a kutya orrára koppintani, amitől tüsszentenie is kellett – De talán ez egy jó módszer lehet arra, hogy leszokjon róla. Persze nem azonnal fog megtörténni és utána nem szabad megsajnálni ha szépen néz az emberre. Ennek ellenére mielőtt felemelkedtem volna, finoman megpaskoltam az állat oldalát, aki még mindig csóválta a farkát körülöttem. Egyáltalán nem tűnt úgy, mintha megharagudott volna rám, szóval talán ez a módszer túl finom lehet ahhoz, hogy ténylegesen megtanulja a leckét, viszont nekem ennyi fért bele a hatáskörömbe jelenleg. - Ejnye Mocha, rossz vagy – én is elnevettem magam, miközben ismét megpaskoltam a körülöttem ólálkodó állat fejét – Nem szabad mások csizmáját megrágcsálni. Ilyen szempontból határozottan előnyösnek tűnt az, hogy én külön gardróbbal rendelkeztem. Oda a kutyák nem mehettek be, és bár minden bizonnyal nem jelentett volna problémát, hogy ha a húsz pár cipőmből egyet megrágcsálnak, de ettől függetlenül sajnos a pozíciómból adódóan nem tett volna jót, ha mindenem csupa kutyaszőr lesz. Így is nehéz volt tisztán tartani a lakást és nagyon gondolkozom már egy bejárónőn, aki a segítségünkre lehet ebben. Én soha életemben nem éltem még úgy egyedül, hogy takarítanom is kelljen, tehát nem voltam hozzászokva a porszívó és seprű használatához, meg őszintén... Se nekem se Jae-nek nem volt hasonlókra ideje. - De igen – bólintottam határozottan, aztán némi gondolkodás után feltettem a következő kérdést - Csak nem csinált valamit? Az utóbbi időben Braylen nyilvánvalóan felnőtt, ezért lényegében rá sem ismerek. Teljesen normális ez a folyamat, és mivel nem igazán voltam ott mellette amíg fejlődött, az lenne a kifejezetten furcsa, ha még mindig a kezemet akarná szorongatni, ha menni kell valahova. Ettől függetlenül az öcsém is elég nagyra cseperedett és mégsem kellett egyetlen alkalommal sem azzal szembesülnöm, hogy udvariatlanul stíröl másokat... Hátulról. A reptéren lezajlott jelenet után tényleg nem tudtam, hogy mit kellene gondolnom a tulajdon unokaöcsémről... Mert valljuk be, azért én is úgy gondoltam, hogy a velem szemben álló nőn tényleg van mit nézni... És nem feltétlenül arra gondolok, hogy kifejezetten szép arccal lett megáldva. - Nincsen semmi probléma – finoman megráztam a fejem, és a kezemmel is intettem felé, hogy ténylegesen nem zavar az incidens – Megszoktam már, fiatal ő is meg a testvére is, tehát most már nem menő velem lógni. Majd ezen is túllendül. Én pedig Dan Seo vagyok, örvendek, és természetesen tegeződhetünk. Igyekeztem határozottnak tűnni, de elég idegen volt számomra az, hogy fordítva használom a nevem. Azért legalább áldottam a szüleimet, amiért olyan nevet kaptam, amit könnyebb angolosítani, ugyanakkor, egyrészt a fordított használat is furcsa volt még számomra, illetve nem feltétlenül hallgattam még az angolosan kiejtett formára, de idővel remélem ez is változni fog. Nyilvánvalóan a sok újdonság miatt még egy darabig szenvedni fogok, ami nyilván elvesz valamennyit a tekintélyemből, de ezt a kérdést már elengedtem rég. - Van tapasztalatom – jelentettem ki, aztán végi sem gondolva azt , hogy pontosan mit csinálok, egyszerűen lehúztam a vállamról a felsőmet, aminek hála előkerültek a kis barna foltok – Ilyen téren is sajnos. Jó ideje már nem közelítem meg inkább a lovakat. Viszont ez nem jelentette azt, hogy örök életemre rinyálni szeretnék azon, hogy egyszer elég csúnyán le lettem dobva. Igazából úgy voltam vele, hogy én aztán nagyon szívesen elnézegetem őket, amíg nem kell hozzájuk érnem és rájuk ülni... És ha már volt szerencsém egy ennyire kellemes társaságot találni, akkor határozottan nem fogom elhanyagolni azt csak azért, mert van egy régi sérelmem. Legalább addig sem kell egyedül megvárnom Braylent. - Mehetünk – jelentettem ki határozottan – Nem akarok egyedül várni a gyerekre. A végén még a szó másik értelmében is nagyon nyeregben találja magát, nekem pedig nincs szívem lerúgni a magas lóról. Elég szar szóviccre sikerült ez, ami miatt kínosan el is mosolyodtam, de hát ennyire tellett. Ettől függetlenül tökéletesen igaz volt a helyzetre. Nem igazán tudom, hogy Rosalie mennyire ismeri az unokaöcsémet... Egyrészt ciki lenne, ha kiderülne, hogy jobban, mint én. Ugyanakkor meg ideje lenne elgondolkoznom azon, hogy miket beszélek a gyerekről, mert nekem sem kellene úgy csinálnom, mintha olyan szoros lenne a kapcsolat közöttünk, amennyire én azt szeretném. Ezzel csak magamat égetem be, ugyanis ha visszakérdeznek és nem tudok egyenes választ adni rá, rögtön rossz embernek fognak titulálni mások. - Nem szükséges - válaszoltam neki, miután mellé szegődve megindultam az istálló felé – És miért pont lovak? Kétlem, hogy az unokaöcsém lehengerlő hangulata miatt élveznéd a munkád. Vetettem rá egy oldalpillantást, aztán elmosolyodtam, de igyekeztem az udvariasság keretein belül maradni. Nekem már határozottan volt részem abban, amire Bray figyelmét felhívtam a reptéren, tehát egyelőre nem szerettem volna játszani a tűzzel. Ezért is álltam meg az istálló ajtajában, aztán intettem befelé magam előtt. Hiába vagyok én a vendég, ettől függetlenül férfiként vonatkoznak rám bizonyos szabályok. - Csak utánad – jelentettem ki, miközben finoman nekidőltem az ajtófélfának és ismét tüzetesebben szemügyre vettem az arcát. Talán nem itt kellene elkezdenem a vadászatomat már csak Bray miatt sem, de volt valami ebben a nőben, ami határozottan vonzotta a pillantásom. Emiatt pedig csak reménykedtem, hogy az unokaöcsém nem ezt a pillanatot választotta arra, hogy megunja a lovaglást és visszahozza az állatot... Reménykedtem benne, hogy nem nézte végig a kis akciómat.
And there's no one to blame but the drink in my wandering hands, forget what I said, it's not what I meant, and I can't take it back, I can't unpack the baggage you left, and I get the feeling that you'll never need me again· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Szerencsés. - Kijelentésem határozott, legalább annyira, mint az arcomra kiülő mosoly. Nem pusztán abból származik az örömöm, hogy új, eddig ismeretlen ember talált rá a lovasközpontra - habár még fogalmam sincs pontosan miért is jött, vagy fogunk-e egyáltalán újra találkozni, mert szeretné igénybe venni a szolgáltatásaink valamelyikét. Azt hiszem bátran tekinthetem magamat emberszeretőnek is, így nem áll messze tőlem, hogy valaki teljesen idegennel is megpróbáljak szóba elegyedni. Nem tudnám hatékonyan végezni a munkámat, ha nem sikerülne ezt tennem minden alkalommal, amikor új vendéget köszöntök egy foglalkozáson, vagy terápián - habár utóbbit nem én végzem, nincs még hozzá képesítésem. - Szívesen fogadok bármilyen tippet, ugyanis nekem eddig semmi nem működött. Habár az is igaz, hogy egyszerűen nincs szívem fegyelmezni Mochát, csak rá kell nézni. - Egy ideig az emlegetett négylábút figyelem, majd már-már nevetve tekintek fel a férfira. Hátha ezúttal kapok valami olyan tippet, ami a végén még működhet is. Nem tudom Mocha mennyire lenne hajlandó a tanulásra, amikor láthatóan nagyon élvezi, hogy nem csak egyes kallódó cipőket tesz tönkre, hanem a kezek rágcsálásával is legalább úgy elvan. - Pedig nem egy csizmám bánta már... - Ezúttal tényleg képtelen vagyok visszafogni a nevetésem, amit hamar igyekszem is abbahagyni. Senki nem kérdezett a csizmáimról, én pedig nem is azért szóltam hozzá, hogy húzzam az idejét - mivel biztosan nem cél nélkül érkezett. Ezért is kérdezek rá gyorsan, hogy ha esetleg útbaigazításra van szüksége, meg tudjam azt adni neki. Kifejezetten nehezek voltak számomra az egyetemen töltött évek. Ha nem lett volna elég, hogy kezdetben nem találtam a helyemet és eltöltöttem egy évet az orvosin, majd egészen más tervekkel inkább Skóciában szereztem diplomát, ami egyszerre volt annak a helye, ahol sikerült magamra találnom és annak is, hogy megpróbáljak lelkileg legalább annyira egyensúlyban lenni, hogy megbarátkozzam apa betegségével és legfőképpen az öcsémmel történtekkel. Valószínűleg túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy egy New Yorkhoz hasonló nagyvárossal szemben egy pusztán alig félmilliós lakosságú városban egészen más élni. Az a fajta szabadság iránti vágy, amely a tengerentúlon megadatott, itthon egyértelműen abban nyilvánul meg, hogy ahelyett, hogy irodába zárt, monoton munkát végeznék, a lovasközpontot választottam. Tulajdonképpen nem vagyok teljes őszinte, hiszen biztosan élvezném azt is, ha a diplomámat hasznosítanám és több közöm lenne a művészettörténethez, vagy éppenséggel a kulturális antropológiával. Váltani persze bármikor válthat az ember, így nem félek túlzottan attól, hogy kiégnék abban, amit jelenleg csinálok. - Nem szeretnék tolakodó lenni... De teljesen véletlenül nem Braylenről van szó? - Kérdő pillantásom az arcára függesztem, ahol nem feltétlenül csak a szemeit, s kifejezetten a pillantását keresem. Vannak, akik nem olyan formában érkeznek a központba, hogy terápiás jellegű foglalkozáson, vagy egy órán vegyenek részt, olyan is előfordul, hogy valakinek saját lova van itt nálunk, amelynek mi viseljük gondját, amíg a tulajdonos nem ér rá. A Yang fiú ilyen, így azon kívül, hogy kedve szerint jár-kel, s az udvariasság keretein belül megmaradva olykor beszélgetünk tíz percet, nem sokat tudok róla, vagy a családjáról. A nagybátyja megjelenése pedig egyenesen meglepetés jelenleg. - Nem volt szép tőle, hogy csak úgy itt hagyta... Bocsánat, nagyon illetlen vagyok, teljesen elfelejtettem bemutatkozni. Rosalie Silvera vagyok, kezet fognék, de... - nevetve bökök az állammal a nyereg felé, ami mindkét kezemet elfoglalja. - Ugye nem gond, ha tegeződünk? - Nehezen tudnám megmondani a korát, mivel azonban férfi nem kezdeményezhet tegeződést ebben a helyzetben, még annak ellenére sem, hogy valószínűleg a társadalmi státuszából adódóan jóval magasabb rangú illetőről van szó. Remélhetőleg épp ezért azzal is tisztában van, hogy sértésnek számít, ha visszautasítja a kérésem, s végeredményben lehet olyan könnyed a légkör közöttünk, mint ahogyan elkezdődött. - Tulajdonképpen az egyik lovat indultam felnyergelni, később megjáratom. Akár csatlakozhatsz is. Nem tudom.. családban marad a lovaglásért való rajongás, van esetleg tapasztalatod? - Érdeklődő, nyílt pillantással vizslatom, egészen kedvelhetőnek tartanám a Yang családot és a rokonságot, ha kiderülne, hogy nem csak véletlenszerűen választják ezt a sportot, hanem több generáció is szereti. Habár ebben az esetben kellene, hogy Braylenen kívül mást is lássak a családjából, most mégis a nagybátyja az első, akit magával hozott. Egy pillanatra elkapom a pillantásomat a férfiról, Mochát keresem a tekintetemmel, ugyanis nem célom más életében turkálni, vagy olyan elméleteket gyártani, amelyek csak az én fejemben léteznek, s valójában nincs semmilyen valóságalapjuk. - Amíg elintézem a lovak itatását, szívesen be is mutatom őket. Persze csak ha érdekel, vagy nem unalmas - tanácstalanul vonom össze a szemöldökeim, s talán kissé elveszetten is pillantok fel a férfira. Eszemben sincs megkérni, hogy segítsen be a munkába, hiszen mégsem foghatom csak úgy fizikai munkára, mert itt lett hagyva egyedül. Ha beelegyezett valamelyik programba, a fejemmel finoman az épület felé intek, s a korábbi határozott, már-már siető lépteimmel ellentétben ezúttal kényelmes tempóban folytatom az utat - immáron társasággal. - El is felejtettem... Igazából akár a recepcióra is be tudlak kísérni, ott le tudsz ülni, nem tudom... - zavaromat nevetéssel igyekszem palástolni, magam sem tudom minek örülnék jobban, hogy Ira hiányában is lesz társaságom, vagy ha sosem jöttem volna rá, hogy az egyik vendégünknek mennyire jóképű nagybátyja van.
So I can wear it on my sleeve Make sure that everyone knows it 'Cause, baby, you're the one thing that I can't live without You kiss me and there ain't a doubt · · · · · · · · · · · · ·
I've not always been the optimist For you I've always tried To pick my head out of the sand See colour through your eyes Always see the bright side Make clouds turn into blue sky
I'm glad I found someone like you To see the sadness and the truth I feel your touch deeper than my skin Every chemical rushing in Now I've found your love Like serotonin
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
❝ I never fully realized what it meant to hurt [ to truly hurt ] until I wanted you to such a great extent, only to have no other choice but to convince myself that I didn't. ❞
★ foglalkozás ★ :
lovász, lovasoktató
★ play by ★ :
Emeraude Toubia
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
72
★ :
Re: A song for you ; Dan & Rosie
Pént. Júl. 10 2020, 13:44
Rosalie & Dan
- Tessék csak – szóltam ki az irodámból, miközben egy dossziéhalmot igyekeztem átböngészni. Az ígéretemhez híven igyekeztem arra odafigyelni, hogy az alkalmazottak megtanuljanak a gyors munkavégzés mellett helyesen is dolgozni. Illetve Yang elnökkel ellentétben, én nem igazán engedtem meg azt, hogy bárki csak úgy beronthasson az irodámba, tehát az első dolgom volt kirúgni vagy lefokozni – igen, ez volt az ajánlatom a hölgyeknek – a csinos titkárnőket. Én magam inkább kerestem egy jól megtermett, határozott lóti-futit magamnak, aki képes volt mindent precízen végezni, akiben meg tudtam bízni, illetve fiatal és lendületes. Amióta itt dolgozok, valamilyen oknál fogva a vezetők hamar megtanulták, hogy nem törhetik kedvük szerint rám az ajtót. Mivel elég neveletlenek itt az emberek, sokana saját pozíciójukra hivatkozva tettek hasonlókat. Én meg a második napomon felháborodtam, amiért az irodába úgy járnak ki-be az emberek, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. Az osztályok között is elég gyakori volt ez, ami miatt a dolgozóink hajlamosak voltak a zavarodásra. Persze ugyanez igaz volt a szakembereinkre is, szóval mindenki számára egyértelművé tettem, hogy ez a dolog itt meg fog szűnni. Az kérdés sem volt, hogy Yang úr szeretőjének mindenképp mennie kellett, és természetesen meglepő módon nem kifejezetten állt ki a nő mellett. - Yang vezérigazgató úr szeretne Önnel néhány szót váltani – a srác úgy dugta be a fejét az ajtón, mintha legalábbis félne attól, hogy kidobom, ha beteszi a lábát hozzám. Nem mondom, a dolog eléggé a kedvemre való volt. Amióta én itt vagyok nem mondom azt, hogy minden fasza, de határozottan sikerült ráncba szednem a csapatot. A pletykák, amik terjedtek, most már jóval halkabbak, mivel mindenki számára világossá tettem az egyik ülésen, hogy aki bármit merészel híresztelni a belsős ügyeinkről, az azonnali hatállyal el lesz bocsátva. Ha máshogy nem, akkor így vagy úgy de meg lesz regulázva a csapat, akik már így is túl sok mindent engedtek meg maguknak. Pont most jött el az ideje annak, hogy mindenki megtanulja a rendet. Igyekeztem valamennyire behozni a hazám morális törvényeit is, így elvártam azoktól, akiknek a felettese vagyok, hogy meghajlással köszöntsenek engem ahányszor végigvonulok a cég bármely területén. - Jöjjön csak – letettem a kezemben tartott papírhalmot, aztán pedig felálltam, hogy én is kellő udvariassággal köszönthessem a vezérigazgatót. - Dan - bólintott nekem is a férfi, majd a dossziéra pillantott – Befejezem, amit elkezdtél, viszont Braylennek programja lesz a délután. Szeretném ha elkísérnéd oda. Én a magam részéről nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem hinném, hogy a férfi a fia épségéért aggódna, viszont én annál inkább megtettem ezt. Láttam rajta, hogy elég nehezen dolgozta fel azt, ami körülötte ment, szóval gyorsan megjegyeztem az akták számát, amiket éppen átnéztem, aztán felkaptam a zakómat és elindultam kifelé. Nem váltottam a kötelezőnél több szót Yang elnökkel, mivel nem igazán volt miről beszélnünk a hűtlensége után.
*
Az egyértelmű volt, hogy Bray nem lelkesedett az ötletért, amikor átöltözve – időközben megtudtam, hogy hova készül, és mivel nekem nem volt a lovardába illő öltözékem, csak felvettem valamit, amiért nem kár annyira – még mindig vizes hajjal berontottam hozzá, majd közöltem vele, hogy elviszem. Végül mégiscsak belement a dologba, viszont az út alatt nem beszélgettünk, és lényegében ahogy odaértünk, engem ott is hagyott a poros kis karámok közepén. Én magam tanácstalanul és talán kissé félve pillantottam a hatalmas állatok felé. Mindig is kedvelte a családunk a golfhoz és a lovagláshoz hasonló, fancy sportokat. Annak idején, mivel zsokémagasságban voltam, én magam is ültem lovon, azonban hat éves koromban egyszer ledobott az egyik. Bár műteni kellett a vállam, viszont szerencsém volt és utána el tudtam kezdeni teniszezni, mert gond nélkül használhattam a kezeimet. Onnantól kezdve én hasonló térségbe egyáltalán nem akartam jönni és most sem örültem neki, hogy az unokaöcsém egyszerűen csak lelépett. - Oh hát szia – pillantottam le a kutyára, aki a bakancsaimat kezdte el szaglászni. Mivel már hazavittem a saját akitáimat, nem lepődtem volna meg, hogy ha őket érezte volna rajtam. Már éppen hajoltam volna le, hogy megsimogassam a fejét, amikor meghallottam az óvva intő szavakat. Egyből a hang forrása felé fordultam, és gyorsan egy udvarias mosolyt varázsoltam az arcomra, ezzel meggátolva azt, hogy beharapjam az ajkamat a nő látványa miatt. Nem kellett az arcán kívül máshova néznem. Épp elég kielégítő volt annak a látványa is. - Az enyémek elég hamar leszoktak róla. – mosolyodtam el, ahogyan közelebb ért hozzám, majd lepillantottam a kutyára – Lehet nekem kéne megtanítanom rá. Ismét a nőre pillantottam, ezúttal viszont megengedtem magamna azt, hogy egy kicsit végigjárassam rajta a tekintetem. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy szerencsésnek vagy balféknek kellene éreznem magam, amiért pont egy lovardában találkoztam vele. Ha nem így lenne, már minden bizonnyal bepróbálkoztam volna nála, de mivel jó eséllyel ismeri Braylent is, így nem járathatom le a fiút. - Az unokaöcsémet hoztam el, aki egy szó nélkül ezen a szent helyen hagyott – vontam meg a vállam – Esetleg én tudok valamiben segíteni? Egyedül ácsorogni ki tudja meddig, elég unalmas lenne. Szinte biztos voltam benne, hogy Braylen nem fog csak úgy előkerülni, tehát ha tehetek érte valamit, akkor miért ne csinálnám meg? Teljesen mindegy, hogy itt nyomkodom a telefonomat, miközben a barátaimat próbálom meg elérni -amiből az egyik munkamániás, a másiknak pedig családja van – vagy pedig egy jóval kellemesebb társaságban töltöm el az időmet.
And there's no one to blame but the drink in my wandering hands, forget what I said, it's not what I meant, and I can't take it back, I can't unpack the baggage you left, and I get the feeling that you'll never need me again· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Rosie! Rosie, itt vagy? - Ira hangja üti meg a fülemet, a léptei dobbanását hallva odakint pedig minél hamarabb igyekszem kikecmeregni a raktárból, miközben azért nem felejtek el jelezni azt illetően, hogy jó helyen jár, ha engem akar megtalálni. - Itt vagyok! Jövök! - szólalok meg, a tőlem megszokottnál hangosabban, hogy véletlenül se rohanjon át úgy az épületen, hogy a végén elkerüljük egymást. - Csak hogy itt vagy! Már mindenhol kerestelek, nem kellene így elbújnod. - nevetve fékez le és tesz néhány lépést felém, én pedig nyereggel a kezeimben pillantok rá. Kérdeznem sem kell, az arckifejezésemből látja, hogy azt várom, mit akart mondani nekem. - Múltkor már említettem, de ma hamarabb el kellene mennem. - Egyik lábáról a másikra áll, mintha csak attól tartana, hogy rossz pontot szerez nálam a kérésével. - Az öcséd miatt? - teszem fel a kérdést, miközben látványosan megigazítom a kezemben tartott a nyerget, amit más esetben talán jobban elbírnék, de most az ácsorgás nem tesz jót. Úgy érzem lassan leszakadnak a karjaim. - Igen, el kell vinnem az orvoshoz, mert hazafelé nem vezethet egyedül, pedig képes lenne rá! Tudod milyen. - Ingerülten csípőre teszi a kezeit, én pedig kinevetem a reakciója miatt, amiért kapok tőle egy lesújtó pillantást. - Nekem csak ne nevetgélj, te nem tudod milyen egy testvérrel felnőni! Téged elkényeztettek! - Érezni a hangsúlyán, hogy a felét sem gondolja komolyan, de ahogyan tovább pörgeti a szavakat, csak még inkább belelovalja magát, én pedig továbbra is képtelen vagyok megállni vigyor nélkül. - Menj csak nyugodtan, én megleszek. - Biztos? - néz rám aggódva, holott jelen helyzetben nem is kérdés, hogy mehet-e vagy sem, egyedül az ő körültekintése miatt vagyunk még itt, mert ellenőrizni akarja, hogy nélküle is elbírok-e a hátramaradó feladatokkal. - Mondtam - határozottan bólintok. Mióta én magam is itt dolgozom teljes állásban, tulajdonképpen soha nem fordult elő, hogy teljesen egyedül, másik alkalmazott hiányában kellett volna hosszú ideig tartanom a frontot. Persze mindenkinek jártak a megfelelő szabadnapok, az egész hely családias hangulata miatt pedig engedékenyebbek is voltunk azt illetően, hogy ki, mikor és merre jár épp. Mindenkinek akadtak fontos dolgai a lovardán túl is. Attól másnap ugyanúgy ott volt mindenki korán és igyekezett behozni az esetleges lemaradást. Ira pedig pont az a típus, aki hatszorosan is be fogja majd pótolni ezt a délutánt. - Ha kell segítség, majd szólok valakinek. Neked dolgod van, menjél csak! - szólok rá erélyesen, hogy érezze; most már igazán mehetne is. - Jó, jó. Igazából azért akartalak megkeresni, hogy szóljak, hogy elmentem, meg hogy tudj róla, hogy a Yang gyerek itt van és kilovagolt. - Ujjain sorolja a tételeket, mintha listát olvasna fel, csak épp gondolatból teszi azt. - Neve is van, hívhatod azon is. - bököm oldalba, majd teszek néhány lépést, hogy azzal is jelezzem: dolgom van. - Köszönöm, hogy szóltál. Vigyázz magadra és üdvözlöm Sean-t! - Integetnék neki, ha nem lenne tele a kezem, de megteszi ő helyettem, amikor végre tényleg betartja a szavát és elindul. Nem mondom, hogy nélküle csendessé vált a hely, mert ha nem is emberekkel van tele a hely, de állatokkal jellemzően mindig. Ez pedig azt is jelenti, hogy állandóan van mit csinálni. Határozott léptekkel igyekszem a nyereggel a kezemben a raktártól a lovarda felé, út közben eléggé a gondolataimba merülve ahhoz, hogy teljesen elbambulva figyeljem az idegen férfit, aki épp elég tanácstalannak tűnik, hogy tudjam: most jár itt először. Csak amikor közelebb érek, látom meg, hogy Mocha környékezte meg éppen, aki kinézetre lehet, hogy aranyos kutya, de amint valaki meg akarja simogatni, rágcsának nézi az illető kezét. Ezért is szólalok meg: - Vele vigyáznék! - mondom gyorsan, mielőtt még ténylegesen bekövetkezne a gondolataimban már lejátszódott tragédia. - Barátságosnak tűnik, de nem csak a cipők megrágcsálásában jeleskedik. Kölyök kora óta próbáljuk leszoktatni róla, de azóta csak erősebb lett a harapása. Ő csak játéknak veszi... - Amikor elég közel érek, megtorpanok, s újra igazítok valamennyit a fogásomon a kezeimben hurcolt nyereggel. - Segíthetek esetleg? Keres valakit?
So I can wear it on my sleeve Make sure that everyone knows it 'Cause, baby, you're the one thing that I can't live without You kiss me and there ain't a doubt · · · · · · · · · · · · ·
I've not always been the optimist For you I've always tried To pick my head out of the sand See colour through your eyes Always see the bright side Make clouds turn into blue sky
I'm glad I found someone like you To see the sadness and the truth I feel your touch deeper than my skin Every chemical rushing in Now I've found your love Like serotonin
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
❝ I never fully realized what it meant to hurt [ to truly hurt ] until I wanted you to such a great extent, only to have no other choice but to convince myself that I didn't. ❞
Kezdőlap
