Kellemetlen szúrást éreztem a hátamban, mintha egy apró tű vagy valami hegyes végű műanyag szúrta volna a hátamat. Hiába mozdultam, s próbáltam a másik oldalamra fordulni, hisz akkor a gerincem mentén éreztem göcsörtös nyomást, s bárhogy is mozdultam, sehogy sem volt jó. S ha az még ne lett volna elég ahhoz, hogy csökkenjen a komfortérzetem, halk zümmögést hallottam a fejem felett, mely egyre intenzívebben szólt, míg végül azt nem éreztem, hogy valami mászkál az arcomon. Végül tenyeremmel kellett odasuhintanom. Arcomon csattant a tenyerem, a zümmögő jószág pedig távolabb suhant, de szárnyainak neszei még akkor is ott motoszkáltak elmémben. Nem tudtam tovább aludni, bármennyire is vágytam a kényelmes pihenést, sehogy sem volt jó. Szemhéjaim lassan nyíltak fel, s hunyorognom kellett, mikor hirtelen a nap sugarai erővel próbáltak utat törni mély barnáim felé. Mindeközben kellemes szellő érintette bőrömet, s bár a sok kényelmetlenség mellett végre, volt valami pozitívum, az sem tartott sokáig. Hirtelen, eszeveszett trombitaszóra kaptam fel a fejemet, s ahogy riadtan ülőhelyzetbe támasztottam magam, egy kamion száguldott el mellettem éktelen dudaszóval, maga után felkavarva a port, melynek nagy része a képembe száguldott. - Ó bassza meg, mi a jó büdös franc volt ez? – Nyöszörögve támasztottam meg homlokomat a tenyeremmel, miközben próbáltam kinyitni a szemem, s elterelve figyelmemet a szörnyű fejfájásról, végre felmérni a környezetemet. Először pillantásom a száguldó kamion után szökött, majd jobbra pillantva láttam, hogy egy igen csak széles sztráda terül el hosszan mellettem. Azután vettem szemügyre saját pozíciómat, a füvekkel, s gazokkal körbe nőtt árkot, ahol velem szemközt egy ismerős arc hentergett. - Mi a szar…Jake, te vagy az? – Meglepetten pillantottam a női ruhákat viselő, agyonfestett ismeretlen felé, aki először egy rossz útszéli kurvának tűnt, de alaposabban is szemügyre véve az arcát, kitűnt azok mögül a kollégám, Jake Lester. Jobb híján a lábammal kezdtem rugdosni a bokáját, miközben le nem törölhető vigyor telepedett az arcomra. – Jake, ébredj már, jól vagy? Mi a franc van veled? Te jó ég, te mégis hogy nézel ki? – Látva a női hajzuhatagot is megirigylő fürtöket, a hatalmas, festett dús szempillákat, az ajkaira felkent élénk rúzst, s a fülében díszelgő, hatalmas fülbevalót, nehezemre esett visszafognom a bennem feltörő érzelmeket. S bár szörnyen fájt a fejem, még szinte kóvályogtam az ismeretlen érzéstől, és tulajdonképp azt sem tudtam, hogyan kerültünk egy autóút szélére, társam látványa rám hozta a nevetést, s hangos röhögésben törtem fel. - Jake bazdmeg, oltárian festesz…ki vett rá erre? – Nevetésem nem csillapodott, s úgy magával ragadott a hév, hogy elveszítve egyensúlyomat, visszaestem az árokba, ami újabb jó kedvre adott okot. Nevetésemből csupán a kolomp szakított félbe, s a fejem felett megjelenő kecske, aki arcom mellől szakított a zöld fűszálakból, hogy azt fogai közt őrölve jelezze fokozott étvágyát. - Mi a jó élet…Malik kecskéje…baszki Jake, ez meg mi? – Megfogva az állat nyakában lógó madzagot, azzal húztam kicsit az állaton, hogy az oldalát mutatva Lesternek is jól látszódjon a szőrére nyomott felirat. - Na jó…ez azért kicsit sok, hol van a szálloda, és hol vannak a többiek? – Értetlenül pillantottam a nyakig női ruhákban vergődő férfire, s ekkor még nem is sejtettem, hogy hozzá hasonlatosan festek, csak épp nekem még a neccharisnyám is felszakadt…
Jó ideje nem adtam mulatozásra a fejemet, mondjuk úgy, hogy John Norton félresikerült legénybúcsúja óta, de itt New Yorkban sem állt meg az élet, és mióta minden visszatért a normális kerékvágásba, a munkámat illetően, miért ne mentem volna bele egy vad buliba? A neurológián jó kis csapat gyűlt össze, és Malikkal mostanság nem egyszer fordult elő, hogy legurítottunk egy sört, a grandiózus eseményt azonban az aneszteziológus barátunk kanbulija szolgáltatta. Az oltár elé állás nem szerepelt a jövőbeni terveim között, de bárkinek szívesen asszisztáltam az utolsó nőmentes estéjéhez, mielőtt igába hajtotta a fejét. Ez történt Christian esetében is, aki engem, meg a másik muskétást is meghívta a tegnap este tartandó partijára. A képek eleinte még nem mosódtak össze, ittunk, meg énekeltünk is azt hiszem, végül betévedtünk egy meleg bárba, na innentől kezdve volt képszakadás.
Lágy szellő simogatja a hajamat, félig még az álom, és az ébrenlét határmezsgyéjén egyensúlyozom, de aztán egy éktelen dudaszó tesz arról, hogy felébredjek. Hirtelen pattanok fel ülőhelyzetbe, és csukott szemmel keresem a kapaszkodókat. - Mi az, nem feküdtem le senkivel…a műtét nem indulhat nélkülem. – nyálcsorgatással magyarázok egy vadidegennek, akitől aztán választ nem kapok, de időbe telik, hogy felnyíljanak a szemhéjaim, miközben valaki már a bokámat rugdossa. - Mindjárt megyek, mit nem lehet azon érteni, hogy nélkülem nem kezdhetik el. – nyalom körbe az ajkaimat, kissé ki vagyok száradva, és szédülök is, de amint a világra tekintek, szinte belém is fagy a szar. - Mi a jó büdös… - törlöm meg az egyik kézfejemmel a szememet, de olyan nyom marad rajta, hogy menten elájulok. - Mi a fene van rajtam? – nézegetem a kék egyik ismeretlen árnyalatát, mire rájövök, hogy ez festék, aztán az is leesik, hogy nem vagyok egyedül. - Malik?! – kérdőn mérem végig a röhögő kollégámat, aki valami nagyon vicceset láthat. - Hol vagyunk? – pillantok át az árkos területen, és egy hatalmas sztráda terül elém a semmiből. - Öhm…mi van rajtad? – vakarom meg a tarkómat, és kétségbeesetten konstatálom, hogy a vörös haj, meg a bőrminiszoknya azért túlzás, de még a tűsarkú csizma is mellé? Valami kandikamera résztvevői vagyunk? - Ne nevess már, az istenit…ez is zavarja a fülemet. – tartom oda mindkét tenyeremet, hogy befogjam a hallójáratomat, de a kolomp, meg a fűben legelésző kecske már nekem is sok. - Ezt nem mondod komolyan? Saját kecskéd van? – fogom meg a hasamat a feltörő kuncogástól, amiből egy tartalmas hahotázás lesz. - Beszarás…név szerinti kecskéd van… - már potyognak a könnyeim ettől az elképzelhetetlen helyzettől, de a kérdése helytálló. - Haver…fogalmam sincs. – mosolyodok el kajánul, de valami piszkálja a fogamat, és egy adag rúzst köpök a mellettem heverő fűbe. - Fúj…ez borzalmas ízű, mintha valaki csókolózott volna velem. – hirtelen elszáll a jó kedvem, és a telefonomat keresem, melynek hangja eddig is jól hallatszott, csak nem figyeltem rá. Némi kutakodás után rátalálok, és a betört kijelzőn keletkező károkon kívül egy applikáció is feltűnik, ugyanazzal a szöveggel. - Rossz fiú voltál, ezért három seggre pacsi jár… - hirtelen ébredek fel ebből a rémálomból, és nem ösztönösen reagálva, de a dús szőke loknimba túrom az ujjaimat. - A szálloda…hol vagyunk egyáltalán Malik?! – kérdőn nézek rá, és megelégelve a megalázó szituációt állok fel, de azzal nem számolok, hogy a lábam beakad a kötélben, és ezzel együtt olyan hasast dobok, hogy egy nagy sárba bukfencezek bele. - Fúúúúj….megölöm ezt a kecskét.. – morranok fel a csöpögő sárral az arcomon, miközben a mekegés felerősödik a háttérben.
Kezdőlap
