Ez a sztori is egy klisével kezdődik: egy huszonéves, kötelező érvénnyel felelőtlen párral akiknek a kapcsolata alig nevezhető szerelemnek, de időtöltésnek első osztályú. A lány teherbe esik, a fiú kötelességből feleségül veszi és...
Ha anno a mostani eszem az enyém, biztosan nem veszlek el. Nem tett jót a gyereknek, nem tett jót neked, nekem - nagyon hamar kötelességtudó megszokássá váltunk egymás számára, hisz a jó szex egy kapcsolat, pláne egy házasság fenntartásához rohadt kevés.
Voltak jó és rossz napjaink egyaránt, működött mert mi működtetni akartuk... A buborék talán akkor pukkadt ki, amikor a kollégádat kórházba juttattam (közvetve persze), mert sokáig nem mentegethettél magad előtt sem: a szilánkosra tört állkapocs nem a lovagregényekbe-való szerelemféltés, hanem a birtoklás ékes példája volt;
Az valahogy mindig egyértelmű volt számodra, hogy nincs olyan amit ne tennék meg a biztonságotokért, de nem kalkuláltál soha a gyilkossággal - pedig a kapcsolatunkból származó egyetlen jót, a fiunkat fenyegették... Elváltunk. Volt egy komolyabb beszélgetésünk annak kapcsán, hogy te kizárólagos gyerekfelügyeletet akartál - értem én, akkor is értettem hogy Jesset félted - helyette úgy hagytuk el a tárgyalót, hogy minden második hétvége és ünnep az enyém;

Öt évvel később újra férjhez mentél, átzsuppoltad az életedet, a gyerekünket Staten Islandre, és a két kapcsolat közti öt év viszonylagos nyugalma huss, elszállt a picsába az ablakon át. Nem kell bemutatnom a gyerekszájat, igaz? Jesse mesél eleget a mostohájáról, eleget ahhoz, hogy lassan kolumbiai nyakkendőt akarjak kötni az ipse nyakába; Ha a saját kölykét nem tudta megnevelni, akkor a miénkkel már ne akarjon kísérletezni, nem gondolod?

És tessék, a fiunk felnőtt, legalábbis betöltötte a tizennyolcat - szavazhat, házasodhat, bevonulhat a seregbe ha akar de legfőképpen eldöntheti, hogy hol, melyik szülőjével akar élni.
Tudod, hogy engem választana, a szabályok- és a szigor-nélküliséget, pont ezért fontolgatod, hogy beavatod néhány dologba velem kapcsolatban - legalábbis ezt mondtad nekem, amikor legutóbb nálatok jártam felvenni a gyereket.
Úgy érzem fenyegetni próbálsz, drága.

Biztosan szeretsz úgy, mint bármelyik más anya az egy szem gyermekét, de apától való válásátok miatt megromlott a kapcsolatunk. Nem én tehettem arról, amit apa csinált, ami miatt sokat veszekedtetek, a válásotokkal mégis én voltam büntetve. Tudtad, hogy mennyire szeretem őt, de te mégse engedted, hogy annyiszor lássam, ahányszor akartam... Jót akartál csak nekem. Féltettél attól, hogy olyan leszek egyszer, mint ő, de ezt kamasz fiúként és most sem értem még meg. Csak a szigorod látom, ami szabadabb természetemmel olyan nehezen összeegyeztethető.

Talán az ellened való tiltakozás miatt sem tudom az új férjed elfogadni, ahogy azt sem, hogy látszólag minden lefektetett szabályunk felborult az ő jelenlétével. Amit eddig szabad volt, már nem az; Amíg eddig beszéltem veled arról, hogy apámhoz költöznék, most már hallani sem akarsz a témáról. Talán félsz attól, hogy felnőttem és most már nem tarthatsz magad mellett?

Zavar, hogy szeretnéd, hogy jóba legyünk az új férjeddel; Hogy tizennyolc évesen szokjam meg és gondoljak rá apaként, akire támaszkodhatok. Nem értem, hogy mit követhetett el az apám ellened, ami Fito Ramireznél is rosszabbá teszi.

Anyáddal való válásunk után, amikor te mindössze kilenc éves voltál, mi ketten New Yorkba költöztünk. Mivel pilótaként dolgoztam, nem túl sok időt töltöttünk együtt. Az együtt megélt pillanatok is elég csendesek voltak. Nem miattad, hanem miattam.
Tudom, nem voltam valami jó apa, pont ezért talán kicsit féltél megosztani velem a dolgokat. Azt se kérdezted soha, hogy miért nem találkozhatsz anyáddal és a húgaiddal. Na, jó egyszer felvetődött, és én begőzöltem, szóval talán ezért nem kérdezted többet. Mindig elég fagyos volt otthon a hangulat. A nappalin keresztül sétálni olyan volt, mint egy hotel hallján átmenni, ahol a recepciós odaköszön, de a paraszt vendég már ezt nem viszonozza. Ahogy nőttél egyre inkább te lettél az a paraszt vendég. A napi egy szia volt minden kommunikációnk. Egy idő után már nem tudtam mi történik veled, és helyrehozni se tudtam a kapcsoltunk. Túlzottan befordultam a gyásztól, és túl ingerlékeny voltam veled szemben. Könnyen ordítozásba torkollottak a beszélgetéseink.
Szerettem volna, ha katonának mész, de te óckodtál a fegyverektől. Ezt azóta se tudom elfogadni, ahogy azt se, hogy meg se kérdeztél mi a véleményem a jövővel kapcsolatos céljaidról, a továbbtanulásból. Már nem lehetek az életed része, ez a hajó elment.
Azt se nézted jó szemmel, hogy egy fiatal nőt vettem el. Mintha így fejezted volna  ki az anyád hiánya miatt benned élő sebeket. "Nekem ő nem az anyám" - mondatodban minden kulcsinformáció benne volt. Mióta összeházasodtunk még az átlagosnál is kevesebbet látlak, pedig nem bírnám elviselni még egy gyerek elvesztését. Amúgy a feleségem fiával meglepő módon kijössz, talán az tart titeket össze, hogy mindketten faszfejnek tartotok.

Az anyáddal való válásunk óta nem láttalak, és nem is kerestelek. Féltem, hogy az ikernővéredet látnám meg benned abban a pillanatban, mikor megpillantalak. Féltem a fájdalomtól, amit miatta érzek. Később pedig már azért nem kerestelek, mert rossz apámnak tartottam magam, amiért korábban nem hívtalak fel. Nem mertem rád keresni a Google-ban vagy a Facebookon, csak az anyagi támogatásom érezhetted meg, amit anyádon keresztül kaptál. Mármint remélem, hogy megkaptad.
Én nem számítottam rá, hogy New Yorkban fogsz kikötni. Ez leginkább a bátyád műve, ő keresett meg téged, avagy fordítva. Nem tudom a részleteket. Nem avattatok be. Mi több fogalmam sincs róla, hogy a városban vagy.

Egy rettentően béna vakrandi esten találkoztunk. Éppen az hozott minket össze, hogy mindketten kétségbeesetten kerestünk valakit a tönkrement házasságunk helyébe, majd megbeszéltük, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Így indult útjának a kapcsolatunk.
2015-ben házasodtunk össze egy szerény összejövetelen. A fiaddal együtt beköltöztetek a lakásomba, ami üresen tátongott tekintve, hogy Hugo az érkezésetek hírére disszidált. Te nagyon erősen próbálkoztál jóban lenni a fiammal, aki minden próbálkozás ellenére megtörhetetlen volt. Azért, mert seggfej lett belőle, csak engem lehet okolni, úgyhogy mindig személyesen kértem bocsánatot a sértései után. Nem mintha a te kamasz fiad jobban bírna engem. Szóval a folytonos vitatémánk a két fiú, és a neveltetésük. Engem zavar, ha meg se próbálsz jóban lenni Hugoval annak ellenére, hogy viszonzatlan ez a cselekvés. Téged meg az zavar, ha leszidom a fiad. Sajnálom, de képtelen vagyok csak tétlen tűrni, ha valaki nem tartja be a ház szabályait. Ugyanis nálunk nincs divatja a hajnali hatkor haza érésnek, már Hugo idejében se volt. Ezen felül minden rendben van köztünk, talán azért is mert keveset vagyok otthon a munka miatt.

Mikor már fél éve „jártunk” anyáddal, akkor mutatott be neked. Hát ahogy a fiatalság mondaná: leszartál. Nem nagyon izgatott a téma kiskamaszként, hogy anyád kivel randizgat, max az volt számottevő a jelenlétemben, hogy meg tudom-e venni neked az új GTA-t (végül megvettem). Végül mikor hozzám költöztetek, úgy éreztem nagy felelősséggel tartozom irányodba, annak ellenére, hogy a saját apád -, aki valamiért engem nem csíp - is aktív része az életednek.
Te egy fajta újra kezdést is jelentettél, miután Hugoval elromlott a kapcsolatom. Hát mit ne mondjak, annyira nem alakult jól a helyzet, mint ahogy terveztem. Te neked nem feküdtek a szigorú szabályaim, cserébe én nem engedtem belőlük. Nem nagyon voltál partner a közös pasis programokban se, azokra inkább a saját apáddal jártál.
Minden esetre Hugoval megtaláltátok az összhangot, és a mostohabátyádban legalább egy barátra találtál a családunkból.