Nyár volt. Rohadt meleg. Olyan igazi gatyarohasztó hőség, amikor az embernek még meghalni is nehezére esik. Zöldfülű, amolyan kis Csicskahopp! gyerek voltam még az FBI-nál, a kezdőfizetésemből gyakorlatilag lehetetlen lett volna az akkori albérletemet fenntartani, így valamilyen kiegészítő pénz szerzési lehetőségre volt szükségem. Üsse kavics, gyakorlatom volt benne és papírt is fel tudtam róla mutatni, elmentem lövészoktatónak egy családi vállalkozáshoz. Úgy dübörgött az üzlet ahogyan a te lépteid is, amikor kiszálltál a nagyfaterodtól örökölt Jippedből - ami mindig csak a második, harmadik indításra röffent be-, és elindultál a pult felé ami mögött én is ültem. Levágtad elém azt a csekély összegű óradíjat, úgy mintha a világ összes pénzét kínáltad volna terítéken, egyik kezeddel rátámaszkodtál az asztalra, másikkal sejtelmesen lejjebb húztad a napszemüvegedet az orrnyergedről és magabiztosan kijelentetted, hogy: "Lőni akarok, Texas!" aztán a száddal valami nagyon furcsa dolgot műveltél, mintha egy vadmacskát akartál volna utánozni. Egyértelmű volt, hogy ez nem te vagy, de addigra annyira elcsavartad már a fejem, hogy nem is érdekelt milyen vagy valójában. Több órát is vettél és minél több időt töltöttünk el együtt, annál inkább éreztem, hogy te leszel az a Nagy betűs igazi, akiről addig csak filmekből hallottam. A vonzalom hála a magasságosnak kölcsönös volt és addig fajult, hogy néhány éve az életünket is összekötöttük. Tíz év korkülönbség ide, vagy oda. Voltak akik bíráskodó szemmel nézték a kapcsolatunkat, de éppenséggel pont telibe tojjuk! Idővel megmásztam az FBI-nál a ranglétrát, te pedig fiatal korod ellenére komoly hivatástudattal megáldott ápolónővé avanzsálódtál. Szabadidődben fotózol és festessz, a  művészetnek élsz, hogy kicsit kizökkenhess a kórház stresszel teli atmoszférájából. Nem foglalkozunk a fészekrakás gondolatával, igaz, nem is teszünk ellene. Majd jön, ha jönni akar. Te legalábbis mindig ezt mondogattad. Aztán amióta történt ez a terrortámadás (ET-ben olvashatsz róla), és engem kényszerpihenőre küldött a főnököm, egyre sűrűbben megfordul a családalapítás gondolata abban az okos kis buksidban, ugyanakkor próbálsz kizökkenteni az akció okozta traumából amit elszenvedtem. Ragaszkodsz hozzá, hogy járjak el a pszichológus által ajánlott terápiás csoportfoglalkozásokra, de ami bennem zajlik le nap, mint nap, azt talán még te sem érted igazán.

Várlak, hogy valahogyan kizökkents ebből az állapotból, hogy együtt megoldást találjunk a jelenlegi problémára  
Nincsenek nagy elvárásaim, annyi csupán, hogy legyél igényes az írásodra, és kreatívan tudjuk pörgetni az eseményeket, nem kell az állandó nyáladzás, romantika, vagy éppen dráma. Majd jön ami jön! Szeretem a spontán dolgokat