Mindenki egyre izgatottabb, idegesebb és fáradtabb. Lassan itt a bemutató napja és még nem tökéletes az előadásunk. A tanár ideges, amitől a diákok még jobban izgulnak és még többet rontanak. De a végén mégis mindig valami csodálatos születik meg. -Na jó fiatalok!... Egy utolsó próba mára. Utána mindenki mehet haza pihenni.-Tapsol egyet, majd már irányítja is az embereket. Ahogy beállok a függöny mögé meghallom a többi lány suttogását. Valamiért nagyon izgatottak lettek és állandóan kifelé bámulnak. -Neeem, biztos nem Ő az. Mégis mit keresne itt? -De Ő az! Bárhol felismerem! Lehet, hogy új embereket keres a készülő filmjéhez!-Már csak kíváncsiságból én is kinézek a függöny mögül, de a felénk tekintő arc cseppet sem ismerős a számomra. Megrántom a vállam, majd visszaállok a helyemre. Nem fogom magam agyon izgulni azért, mert egy rendező itt ül a nézőtéren. Az is lehet, hogy csak a tanárunkra vár. Ahogy megkapom a jelet már ki is sétálok, hatalmas, gyönyörű ruhámban a színpadra és beleélve magam a szerepbe játszom el azt újra.
A darab végén megkapjuk a szokásos fejtágítást, majd végre útnak ereszt minket. Fáradtan roskadok le a székemre, hogy elkezdjem a hajamat szétszedni, a sminkemet lemosni. Közben a többi lányt hallgatom. Egy-két lány kivételével a többiekkel nem igen szokásom beszélgetni. Valahogy nem találtuk meg a közös hangot. De szerintem nem is baj ez, amíg nem zavarjuk egymást.
------------------------------------------------------ hello there ---------------------------
Számomra a filmrendezés az életem első nagy, igaz szerelme. Ami utána következik – de legalábbis benne van a top 3-ban-, az a színház. Néhány tekintetben még feljebbvalónak is tartom a filmes szakmához képest, de ha a teljes képet nézzük, akkor kiegyenlítődnek a különbségek. A színházban egyetlen igazi lehetőséged van, hogy előadd a darabot, ott a hiba is rögzülni fog, nincs utómunkálat. A filmes szakmában ugyanakkor naphosszokat kell dolgozni egy-egy jeleneten, hogy tökéletessé váljon és ez is hasonlóan megterhelő tud lenni, főleg ha olyan maximalista rendezőről van szó, mint jómagam. Ettől függetlenül becsülöm a színházban tanulókat és dolgozókat, minden tiszteletem az övék. Elég nagy kezet kaptam a sorozat rendezésében, és szeretem lefoglalni magamat, ne csak otthon üljek a magányomban. Keresni szeretnék pár kisebb szerepre nem bejáratott neveket, akár színésznőket, akár a színművészetibe járókat. Azt veszem észre, hogy egy-egy tanulóban néha nagyobb szenvedély él, mint sok felfuttatott névben. Ismertem a diákok tanárját már régről, és amint felvázoltam neki a gondolatomat, azonnal igent mondott rá. Ma volt a főpróba napja, én pedig a középső-első sor határán foglaltam helyet, ahonnan nagyjából mindent kényelmesen lehetett látni.
Miután véget ért a színdarab, egy-két fiatal megragadta a tekintetemet, de azok közül is sokaknál azt éreztem, hogy túlságosan próbálkoznak. Nem tudom, hogy a gond az én jelenlétem volt, vagy a színdarab, de miután beszéltem a tanárral pár szót, döntöttem. Két ember van, akivel beszélni szeretnék, viszont az egyiküknek az elmondása szerint sietnie kellett valami személyes dolog miatt, így maradt egy valaki. Victoria Brown. Ízlelgettem a nevet, majd céltudatosan indultam a lány megkeresésére. A tanár bement megnézni előttem, hogy senki nincs-e hiányos ruhában – és mintha hallottam volna az egyik lányt, hogy azt mondja a tanárnak, hogy nyugodtan bejöhetek így is, míg öltöznek -, addig én kint vártam. Miután megbizonyosodott erről, közölte velem, és egy kopogást megejtettem még az ajtón a belépésem előtt. Nagyjából elmondta, hogy hol találom meg a hölgyet, így határozottan indulok meg abba az irányba, nem igazán figyelve a többiekre, hogy milyen pillantásokat küldenek felém. - Ms. Brown? Van rám esetleg egy kis ideje, vagy később zavarjam? - állok meg a széke mellett, és ugyan komoly ügyben érkeztem, egy halvány mosoly ott virít az ajkaim szegletében. - Szeretnék egy lehetőséget ajánlani - teszem még hozzá a kérdésemhez.
Bevallom őszintén, hogy nem igen számítottam arra, hogy valaki figyelmét már most felkeltem. Persze nem tartom magam rosszra, sőt a legtöbb tanár csak támogat engem, hogy elérhessem azt, amit szeretnék, mert szerintük nagy jövő áll előttem. És én hiszek is magamban. Nem is lehetnék sikeres, ha nem bíznék magamban. A tanárnő érkezésére a többi lány azonnal felkapja a tekintetét és már meg is rohamozzák. Ismét teljesen izgatottá vállnak, de bevallom őszintén nem értem, hogy miért. Vagyis oké, megnézte valami híres rendező az előadást. Nagy eséllyel okkal jött ide. De ettől miért kell úgy viháncolni, mint valami tüzelő macska? Igyekszem nem foglalkozni velük, így csak arra eszmélek fel, hogy valaki megáll mellettem, majd a nevemen szólít. Először csak a tükörből pillantok vissza rá, majd megfordulok és úgy nézek fel a szemeibe. -Öhm... Jó napot! Egy lehetőséget?-Nézek rá kérdőn, majd egy pillanatra a többi csajra. Ő most hozzám beszél? Egy kicsit körbe is nézek, még a hátam mögé is, de csak én nézek vissza a tükörből. -Igen tudunk beszélni, de ha van ideje, akkor előbb átöltöznék. Nem valami kényelmes ez a ruha! Megvár kint?-Persze, ha ragaszkodik ahhoz, hogy most beszélgessünk, vagy sietnie kell valahová kimegyek vele a jelmezben is. Amennyiben viszont kapok egy kis időt gyorsan befejezem a smink eltávolítását, majd át is vedlek az utcai ruhámba. Persze a csajok megállás nélkül susmognak, de nem érdekel. Nem is biztos, hogy jó ajánlatot kapok. Sosem merek előre inni a medve bőrére, mert nem akarok annyi hatalmas pofont kapok. Így, míg ki nem derül, hogy pontosan miről is van szó nem hergelem fel magam. Amint kész vagyok ki is megyek az öltözőből, hogy megkeressem a fickót. -Itt vagyok! Remélem nem kellett sokáig várakoznia.... Victoria Brown!-Nyújtom felé a kezem. Bár tudom, hogy tudja a nevem, de nekem ő még nem mutatkozott be. Ezt próbálom kicsit jelezni felé.
------------------------------------------------------ hello there ---------------------------
Hamar rájövök, hogy félreértettük egymást a tanárral, mikor azt kértem, nézze meg mindenki fel van-e már öltözve. Úgy gondoltam, hogy utcai ruhában, indulásra készen. Viszont nem fogok imbecillis módjára hátat fordítani és türelmesen megvárni a keresettemet, helyette közelebb sétálok hozzá. Úgy vélem, hogy legalább szólok neki, nehogy elkerüljük egymást. - Nekem időm, mint a tenger. Kint megvárom - bólintok, mielőtt határozottan lépdelnék ki az öltözőből, valahol a közelben várva meg a fiatalt. Fiatalt… Már úgy beszélek, mint egy beképzelt hollywoodi ikon. Hány év lehet köztünk, 10? 12? Amíg apja nem lehetek valakinek, addig aligha nevezhetem az illetőt fiatalnak. Időközben egy-két ember kijön az öltözőből és próbálnak megkörnyékezni, de lerázom őket, mint katicát a vállamról. Párszor rápillantok az órámra, de végül meglátom Ms. Brownt. Mikor felém nyújtja a kezét és bemutatkozik, szabad tenyeremet a homlokomnak nyomom hitetlenkedésemben, míg másikkal elfogadom a felém nyújtott jobbost. - Bocsásson meg, hosszú napom volt. Az is kérdéses volt, hogy ide érek - nevetek fel kedvesen, de aztán be is mutatkozok. - Arthur Voss, a szolgálatára! - és még biccentek is egyet, mielőtt a mellettem lévő helyre mutatnék. Az ő példáját követve maradok én is állva, vagy foglalok helyet a széken. - Arról lenne szó, hogy tehetséges fiatalokat, tanulókat, vagy akár szakmakezdőket keresek pár kisebb-nagyobb szerepre a sorozathoz, amelynek a társrendezésére engem kértek fel. Tolakodtam már be pár ilyen színházi előadásra, de nem igazán fogta meg a figyelmemet senki sem. Senki, kivéve magát! - vezetem be röviden az ajánlatot, és hagyok pár pillanatnyi gondolkodót. - Mondja, szeretett volna valaha is a nagyképernyőn szerepelni? Színészként mármint, vagy Önt inkább a színház az, ami érdekli? Ezt most nem szakmabeliként teszem fel, hanem magánemberként. Szeretem kicsit megismerni azokat az embereket, akikkel együtt szándékozom dolgozni, amiért őszinte részvétem már előre is - szabadkozásomban még halkan nevetve felteszem a tenyereimet is megadóan. - Természetesen nem kötelező ezekre válaszolnia, az ajánlatom mindenképpen állni fog. Csupán szeretem felmérni, hogy mennyire fogunk tudni jól együtt dolgozni, ha esetleg úgy döntene - nem tartom magam egy kegyetlen, túl sokat követelő főnöknek. Ettől függetlenül azt fontosnak tartom, hogy ha nem zárkózik el a másik fél ettől, akkor valamilyen alapvető kapcsolatot próbáljunk meg kialakítani egymással. Úgy gondolom, ettől hatékonyabb lesz mind a munka, mind a közérzet.
Mikor bemutatkozik rájövök, hogy ki is ő. Név alapján már felismerem. Láttam már tőle filmet és nem volt rossz. -Oh!-Ejtem ki halkan. Basszus, de ciki. Mégis csak illenem lett volna felismernem őt. De talán nem haragszik meg rám. Bevallom őszintén nem nagyon követem a filmhíreket. Ahogy int a székek felé helyet foglalok. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy miért is szeretne velem beszélni. Persze van sejtésem, de amíg nem mondja ki inkább nem élem bele magam. Ahogy végig hallgatom őt kiül a tekintetemre a meglepettség. Most vagy tényleg igazat mond, vagy füllent, hogy jobban hangozzon. Nem hiszem azt magamról, hogy rossz vagyok, de hogy pont én? Azon azért tényleg meglepődöm. -Uh, hát köszönöm! Ez jól esik!-Mondom neki őszintén, de egyelőre még nem bólintok rá a dologra. Előbb több mindent meg kellene tudnom erről a munkáról. A kérdésén elgondolkozom. Sose gondoltam volna arra, hogy lesz lehetőségem egy filmben, vagy sorozatban szerepleni. Én mindig csak a színházakban gondolkoztam. -Bevallom őszintén eddig nem gondoltam arra, hogy filmekben szerepeljek. Mármint mikor eldöntöttem, hogy színésznő szeretnék lenni csak a színházakban tudtam magam elképzelni... De nem idegenkedem más lehetőségektől.-Egyáltalán nem okoz nekem gondot, hogy válaszoljak a kérdéseire. Semmi olyat nem kérdezett ezzel, amit titkolni akarnék. Szerintem is fontos, hogy a rendező és a színészek megtalálják az összhangot a könnyebb és sikeresebb munka érdekében. -Örömmel kipróbálnám magam filmes pályán is. Ezzel is több tapasztalatot szerzek, ami ebben a szakmában szintén nagyon fontos.-Az is meglehet, hogy nem fog bejönni az a fajta élet, de ki tudja... Lehet, hogy pont az ellenkezője fog történni. Erre is jó lehet ez a lehetőség. -Milyen sorozatról lenne szó?-Hisz ez az egyik legfontosabb pont.
Kezdőlap
