Mathias Burke írta:

- Csak hogy tudd, ez az a nap - jelenti ki színpadiasan részlegünk gyöngyszeme, Tyrice Greene, miközben lehuppan az íróasztalommal szemközti gurulós székbe, majd szórakozottan pördül egyet a tengelye körül.
Ha mindenáron meg kellene neveznem valakit legjobb barátomnak, kétségkívül ő lenne az, ám mivel nem tartok igényt olyasfajta szentimentális dolgokra, mint a barátság, maradjunk csak annyiban: a kedvenc ivócimborám. Szerepéből kifolyólag nem minősíthető a nap rejtélyének, min töri éppen a fejét. Hogy idegesítsem, nem kérdezek vissza azonnal, helyette kétszer olyan lassan folytatom az asztalomon lévő papírhalom rendezgetését. Amint észreveszi rajtam a szándékosságot, felvont szemöldökkel, ujjbegyeit egymásnak támasztva kezdd el szuggerálni, míg ki nem csikar belőlem egy feleletet.
- Melyik nap? - Győzelemittas mosollyal dől hátra a székemben, nem mellesleg olyan otthonosan, mintha a saját irodájában tenné. Szinte hallom a válaszát a ki nem mondott méltatlankodásomra: azt hittem, ami a tiéd, az az enyém is, tesó.
- A beba-nap.
Folyt. köv.

Mindenki fiatalabbnak hisz a korodnál. Nem azért, mert annyira fiatalos lenne az arcberendezésed, a szóhasználatod, vagy az életfelfogásod, hanem mert olyan őszinte vidámság árad belőled nulla-huszonnégyben, hogy az már szinte pofátlanságnak számít. Mintha valami párhuzamos univerzumban élnél, mint mi, többiek, és soha nem ért volna semmiféle szívfájdalom vagy csalódás, de még csak nem is fröcskölt volna telibe egy autó sem, miközben a járdán sétáltál, vagy sosem esett volna pofára a frissen elkészített szendvicsed - habár mindketten tudjuk, hogy ez korántsem felel meg a valóságnak. Tudom, mert együtt részegedtünk le, mikor az ex-menyasszonyod otthagyott téged pár héttel az esküvőtök előtt, és mindketten hálásak lehetünk érte, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiségnek hála nem emlékszel rá, hogyan zokogtál a vállamon órákon keresztül.
Született marketinges vagy: két perc alatt bárkit leveszel a lábáról, a nőkkel azonban sűrűn meggyűlik a bajod, annak ellenére, hogy senki sem vitatná el tőled a hűséges, ámde kicsit sem vak hősszerelmes szerepét. Visszatérve a marketinghez, mintegy két-három hónappal utánam kerültél a céghez, és hol máshol kaptál volna helyet, mint a mellettem lévő asztalnál. Nem tudom, hogy ha másként alakult volna, mennyi időbe telik megpuhítanod engem, így viszont olyan hamar az agyamra mentél, hogy kénytelen voltam belemenni a haverkodásba.
Azóta is bánom.

// Minden további részlet szabadon alakítható. Nagyon várom az urat!