Végül ideköltözött Crystal, már pár hete itt van, így történt pár vicces pillanat, meg kínos is, ezzel próbálok nem foglalkozni. Én rohangálok a dolgaim után, ő többnyire el van a saját szobájában, és én puffogok, mert az ő fürdőjében problémák akadtak, nem tudom,hogy mi az, mert van amihez már én sem értek, és szakember kell, meg az öcsém is eltűnt egy hete. De azt az embert, aki csinálja általában a javításaimat, most nem elérhető, mert családi problémája akadt. Akit pedig ajánlott maga helyett, hülyének nézett. Hát… baromi jó! Nem baj! Cső görényt én is tudok használni, és ha mást nem, kicserélem a wc csészét, amit sikerült is, de ha már itt tartok, akkor átnézem a csap csöveit is. Így mint a fába szorult féreg járkálok a barkácsbolt és a lakásom között, mert idegesít, hogy nem működik valami a lakásomban. De addig is, az én fürdőmet igazán tudja használni Crystal is. Eddig még nem nyitott rám. Nyakig dzsuvásan vánszorgok ki az ő oldalán található fürdőből, szerintem ezzel fogok álmodni is! Wc-vel, csővel, cső retekkel. Nem láttam itthon Crystalt, így nyugodtan mentem fürdeni, és aztán félmeztelenül egy szál fürdő lepedőbe a mosókonyhába, ahol a ruha szárítón pihentek a ruháim, mert nem akartam a gardróbból kihalászni valami újat. A mintás, batikolt barnás színű pólómat vettem fel, mackó nadrággal és egy alsó gatyával, meg a Thoros mamuszomat. Azt is kimostam. Ebben slattyogtam ki, meg egy ingben még felülre, menő otthoni öltözet, senki ne kövezzen meg emiatt. Azért is vagyok ennyire szétszórt és ideges, mert az öcsém eltűnt, így a fürdővel hellyel közzel elfoglaltam magamat, de nem tudok leállni, nem tudok pihenni, anya persze teljesen ki van, és emiatt az egész miatt áll Sharon temetése is. Én… úgy gondoltam ,hogy ennyi tartás még van benne, hogy legalább azt megvárja, és csak utána omlik össze, mert nem kétséges sejtettem tőle valami ilyesmit ,és engem is megvisel. Itt van a cicája is Daisy, Sharon holmijait kipakoltattam a lakásából, egy konténer házba. Amíg nem tudom, hogy mi lesz Seannel, előkerül-e egyáltalán. Nem akartuk nagy dobra verni, Sean híressége miatt, mert akkor pánikot keltenénk a rajongói közt is, és ki tudja ,hogy akadna-e olyan, aki kihasználná azt, hogy olyan helyen van, és… mondjuk az is lehet, hogy elrabolták, és nem is eltűnt, és most valami Hannibal Lecter pincéjében van vagy, egy olyan hasadt személyiséges beteg perverznél? Kakaót készítek, magamnak a megszokott módon, Crystalnak meg normálisan, cukorral, fehérje nélkül, de jó nagy bögrében mindkettőnknek. Van abban mégis csak jó, hogy más is van itt rajtam kívül. Míg készül a forrócsoki, addig bekopogok a szobájába, és felkapom a tabletem. Rá írok chaten. „Ha itthon vagy, van kedved velem forró csokizni?” – próbálok nem az agyára menni, próbálom úgy inténzi minden dolgom, hogy ne menjek az agyáar, se én se az anyám. Megígérte ,hogy megpróbál segíteni. De semmi bankkártya tranzakció nem volt Sean után, sem pedig olyan sok kamerás felvélel, és még hang alapján se tudták bemérni,hogy hol lehetett legutoljára. Hiába, évekig éltünk nagyjából hontalanokként, fellépésről fellépésre járva, tudom jól,hogy ha akar, akkor el tud bújni a világ elől. Előlem is! A bögre forrócsokit kavargatom, és érzem, ahogy a szemeimet csípni kezdi a könny, én is érzelmes vagyok, akár csak ő, hiszen művészek vagyunk mindketten. Sosem volt távol tőlem ilyen miatt Sean. A fellépések más, tudom, hogy hol van. Szipogok néhányat és megtörlöm az arcomat a bicepszemen pihenő hosszú ujjú ingben, de letépek egy papír törlőt is, és oda is belefújom az orromat, majd kidobom a szemetesbe. Nem fogtam meg a gitáromat sem, azóta, hogy Sean eltűnt. Fenébe! Mégsem volt jó ötlet, hogy kihívtam a szobájából Crystalt.
Re: Unexpected visitor - Élodie & Crystal & Sebastian
Szomb. Feb. 29 2020, 16:56
Sweet moments
Seb & Élodie & Crys
Már hetek teltek el hogy átköltöztem ide. A lakóparkom szomszédságában álló épület ez és a tulajdonos igazán jólelkű óriás, és megmentett hogy ne a város másik felébe kelljen költöznöm. Nagyon nagy kiesés lenne nekem munka miatt, mert oké hogy vezetek, de akkor sem minden álmom minden nap, átgurulni a városon, így is szórakoztatnak a millió egy túlórával amikor az éjszaka közepén hívnak be egy-egy sos ügy miatt. Mondjuk olyankor általában sikerül észrevétlenül kisurrannom és nem keltem fel Sebastiant. Nagyon régen laktam együtt valakivel, és néha adódott is vicces vagy éppen kínos szitu amikor egymásra nyitottunk a fürdőben. Volt valami gubancom a fürdőmmel, de szerencsére sikerült megcsinálni, de addig a pár napig Sebastian fürdőjét használtam és volt pár vicces helyzetünk pedig nem vagyok éppen szégyenlős. Férfiakkal dolgozom együtt és egy félmeztelen nőnél sokkal cifrábbakat is láttak már. Melóból érek haza, és nagyon fáradtnak érzem magam. Lefárasztottak rendesen és extra sok melóm volt, és legalább három ügyön dolgoztam ma párhuzamosan. Leteszem a táskám, és kibújok a bokacipőmből hogy aztán a szobámba vigyem a cuccom. Vettem pár dolgot amit gyorsan beraktam a hűtőbe és aztán leültem a gépem elé. Épp bekapcsolom, mikor meghallom a kopogást és automatikusan ránézek a telefonomra hogy lássam az üzenetét. "Itthon vagyok, az előbb jöttem. Máris megyek." - válaszolok az üzenetére. Felkelek a székemről és kinyitom az ajtót. Nagy levegőt veszek és megemelem a kezem. Lassan mutatom neki hogy "Szia." Lassan tanulom a dolgot, de ha már befogadott és nagyon sokat beszélgetünk akkor már veszem a fáradtságot rá. Barátok vagyunk, úgy gondolom. Kevés barátom van, de azokkal foglalkozom. - Remélem jól csináltam - mosolyodom el ahogy lassan beszélek és reménykedő pillantást vetek rá miközben követem a konyhába és aztán fordulok újra felé hogy lássam. - Van valami híred a testvéredről? - kérdezem ahogy kezembe veszem a bögrémet. Kíváncsian nézem őt ahogy válaszolni készül és megpillantom a könnyeket a szemeiben amik nagyon is emberiek, és felkelek. Odalépek hozzá hogy átöleljem. Próbáltam neki segíteni megtalálni Seant, de nem sikerült sok mindent elérnem. Kerestem hanghívások alapján, vagy telefonhasználattal de nem találtam. Próbálok találni valamiféle nyomot ami segít neki megtalálni de még nem tudok én sem semmit. Simogatom a hátát és a sörényét ahogy oda dől. Tudom mennyire nehéz neki ez a dolog és hogy mennyire ragaszkodik a testvéréhez. Néha, kicsit irigy is vagyok rá hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Aztán elétérdelek hogy lássa az arcomat. - Hé. Meg fogjuk találni a testvéredet. Nem mehetett le a térképről. Nincs semmi baja, Sean erős, mint te. Hiszen testvérek vagytok - nézek rá szürkéskék szemeimmel bíztatóan. Nem adom fel hogy megtaláljuk őt.
Re: Unexpected visitor - Élodie & Crystal & Sebastian
Kedd Márc. 10 2020, 20:44
to Sebi & Crys
Sharon halála mindenkit megviselt, de leginkább Seant, ami nem meglepő. Féltem is mindig ettől a naptól, hogy hogyan fog reagálni, hogyan fogja majd feldolgozni. Sok minden eszembe jutott, de az nem, hogy köddé válik annyira, hogy nem érjük el és semmit, de tényleg semmit ne tudjunk róla. Természetesen e miatt meg Sebi akadt ki, hisz a testvérétől van szó. Mi is aggódunk érte rendesen. Eleinte próbáltuk keresni, de végül arra jutottam, hogy felesleges. El akart tűnni, és ezt remekül sikerült megvalósítania. Bízom benne, hogy idővel, miután feldolgozta Sharon halálát visszatér közénk. Őt ismerve úgy fog megjelenni mintha mi sem történt volna. Mintha csak egy hétvégére utazott volna el. De ettől függetlenül idegőrlő ez a tudatlanság, a várakozás. Próbálok segíteni Sebinek ott ahol tudok. Nem szeretném, ha végül ő is fogná magát és eltűnne, mint az öccse. A konyhában több órát töltöttem el mire végre sikerült befejeznem a főzést. A levestől kezdve a palacsintákig mindet sikerült elkészítenem. Egy hatalmas fáradt sóhaj bukik ki belőlem mikor meglátom a felfordulást a konyhába. Ez például nagyon is rossz dolog abban, ha valaki egyedül él. Mindent neked kell csinálnod, nincsen senki, aki segíteni tudna. Vagyis hát… Forest… Nah ő tőle várhatom a segítséget. Viszont az egyszer biztos, hogy most nem fogok nekiállni mosogatni és rendet rakni. Előbb átviszem a sok kaját neki és majd talán utána. Igaz megtehetném, hogy felkérek egy takarítónőt, aki elvégzi helyettem a piszkos munkát, de ennyire lusta nem lehetek. Néha örülnék neki ez tény, de nem érezném jól magam, ha más tűntetné el az én rendetlenségemet. Teljesen felpakolva indulok el Foresttel együtt Sebihez. Muszáj meglesnem, hogy mi a helyzet vele. Aggódom érte, nem is kicsit. Ezért kicsit mérges is vagyok Seanre, de közben meg meg tudom őt érteni. Lehet én is így reagáltam volna, ha én veszítem el a szerelmemet… De az is lehet, hogy sokkal rosszabbul. A bejárati ajtóhoz érve szépen leteszem a szatyrokat, majd be is engedem magam, mint aki csak haza jár. Igaz nem szóltam neki, hogy jövök, így az sem biztos, hogy itthon van. Ahogy az ajtó nyílik Forest már be is fut rajta egyenesen Sebihez és az idegen. Én közben újra felnyalábolom a szatyrokat majd ahogy kiegyenesedem és beljebb lépnék megtorpanok. -Öhm sziasztok!-Meglepetten pislogok a párosra. Nah erre nem számítottam. Nem hittem volna, hogy női vendége van. Ha tudtam volna biztos nem zavarom őt, őket. Azért tiszteletben tartjuk egymás magán életét. -Öhm nem tudtam, hogy itthon vagy főleg nem egyedül. Majd visszajövök később! Bocsi!-Húzom el a szám sarkát, és ha nem marasztalnak akkor szépen kihívom a kutyát és haza is megyek.
Kezdőlap
