Sohasem a visszahúzódó pöcsök táborát erősítettem már az általános iskolában sem. Én voltam az a srác, aki békát boncolt a játszótéren, vagy megdobálta az öreg nénit a boltból hazajövet, esetleg becsengetett másokhoz, aztán lelépett, mielőtt kiértek volna a kapuhoz. Mindent megtehettem, mert így neveltek a szüleim. Egy elkényeztetett királyfi hozzám képest sehol sem volt. Egészen addig viselkedtem így, amíg meg nem született az öcsém, és meg nem kellett tanulnom osztozkodni testvériesen. Röhejes, mert sohasem vágytam a nagy testvér szerepére. Eléldegéltem a saját kis világomban, és boldogan játszadoztam. Önzően és féltékenyen viselkedtem már akkor is, és ezt sajnos azóta se bírtam levetkőzni. Az alaptermészetembe ivódott, hogy ami az enyém, az az enyém, és nem adom oda senkinek, sőt el is töröm a másik kezét, ha az én tulajdonomra szemet vet. Kisebb hatalommániához vezetett ez a hosszú évek alatt, de most már megtanultam kezelni…valamennyire.
A szüleink halála után az értékrendem átalakult, és elsőszámú példaképpé léptem elő. Fiatalon lettem felelősségteljes, és védelmező. Addig hírből sem ismertem ezt a szót, de az idők változnak, és Jason lett az egyedüli családom. A szeretet kimutatására sokáig képtelen voltam, hiszen amit kiejtettem a számon, azt megkaptam, és ezzel tettem egyenlővé az érzelmeket is. Anyámék boldogok voltak, ha engem annak láttak, és igen, akkor a pénz boldogított. Manapság a jólét még mindig egy előkelő helyen áll a listámon, de a pénz másodlagos fogalommá vált. A bizalom, a lojalitás…nos ezek sokkal fontosabbakká váltak a katonaságnál eltöltött éveim után. Ezek nélkül egyetlen kapcsolatot sem vagyok képes felépíteni. Nálam, ha valaki egyszer hazudik, akkor fel is út, le is út. Nem a jó szívemről vagyok híres. Kitartónak tartom magam, mert a kitűzött céljaimat elértem, és soha nem adom fel. Ékes bizonyítéka annak, hogy lassan öt éve rendületlenül keresem a testvéremet, aki eltűnt az életemből. Nem szeretem feladni a dolgokat, hiszen orvos vagyok, és milyen életmentő lennék, ha a lehetetlen eseteket nem vállalnám el? A sok szörnyűség, és a halál után ez lett az életcélom…egy jobb világot teremteni.  
Az idegenekkel szemben gyakran vagyok egy bunkó tapló, és a kórházban sem sokan szeretnek a stílusom miatt, de a betegek nem azért keresnek fel, mert rám kíváncsiak, hanem a hozzáértésemre. Én vagyok az, aki megmentheti őket a halál torkából.

Lényegében sokat is osztottam meg magamról. Nem vagyok az a lelkizős típus, aki leül veled egy pohár bor társaságában, és elszív egy jó kis cigit a trécselés közben. Akit a barátomnak nevezhetek, az ki is érdemelte azt, hogy ott legyen. Kevés emberrel veszem körbe magam, de ez a bizalom kör elég is nekem, akikkel kialakult a kötelék. A két kutyám jelenti a mentőövet. Dózer és Samira a világot jelentik nekem, és többet segítenek, mint egy ember képes lenne.

Nem fogok senkit sem untatni a Los Angeles-i tündérmesével, melybe beleszülettem. A szüleim gazdagok voltak, és nem akadt olyan kívánságom, amit ne teljesítettek volna. Az elsőszámú kis kedvencként neveltek, amíg az elcseszett öcsém a világra nem jött. Az otthoni szerepek átalakultak, és én lettem a nagy bátyó, akinek meg kellett védenie a kisebb  testvér seggét. Menő kecóban nőttünk fel, mindenünk megvolt. Tizenhat évesen saját kocsit kaptam, sőt ennél sokkal többet… teljhatalmat. Fékezhetetlen tinédzser lett belőlem, aki nem rettent vissza az alkoholtól, a drogoktól, és a féktelen buliktól sem. Néhány kisebb lopás és gyorshajtás miatt börtönben is ültem egy-egy éjszakát, de másnapra az apám mindent elintézett, és kezdhettem előröl, mintha mi sem történt volna. Ezt egészen a tizenhetedik életévem betöltéséig csinálhattam, amíg a családi dráma véget nem vetett ennek. Az öcsémet rám sózták, mondván, hogy néha az öregeknek is kijár egy kis pihenés, hát nagy szájhúzással, de belementem. Az este vége két halott szülő, és két árva gyerek lett.  
A nagyszüleinket nem ismertük, és a család távolabbi rokonai se szívesen látták volna el a gyámságot felettünk, hát fel kellett adnom az addigi életvitelemet. Egy tizenhét évesnek mit jelent a munkakeresés? Magát a halált, de mégis be kellett, hogy nőjön a fejem lágya, mert ott volt nekem Jason. Egy autószerelőben vállaltam részmunkaidős állást, mert kiderült, hogy a szüleink eladósodtak, és igazából a fényűző életünk is csak egy álca volt már egy jó ideje. Alig volt pénzünk, és nekem egy üres szájat kellett etetnem, nem beszélve arról, hogy még én is iskolába jártam. A jegyeim nem voltak kecsegtetőek, de Ms. Callaghan-nak köszönhetően felzárkóztam, és meglepő módon majdnem osztályelsőként végeztem el a gimnáziumot, miközben mellette dolgoznom kellett, és az öcsémet is neveltem. Viszlát dolce vita, helló valós élet!
Megvilágosodtam, és rájöttem, hogy egyetemre kell mennem, ha többet akarok elérni az életben, már pedig kurvára nem akartam a gödörben maradni. Két megfelelő szakma állt előttem, melyet szívesen űztem volna…az egyik a rendőr, a másik az orvos, de mi van, ha én mindkettőt akarom? A fizikai szintfelmérés előtt kemény edzésekbe kezdtem. Jasonnel a nyakamban lépcsőztem, az ajtón lógtam, és otthon súlyokat emelgettem. Délutánonként, amíg akadt egy kis szabadidőm azt a könyvtárban töltöttem, és felkészültem a felkészülhetetlenre. A napokat számoltam vissza a felvételig. Mi lesz velünk, ha sikerül bekerülnöm? Hogyan fogok egyszerre egyetemre járni, és még az öcsémre is vigyázni? Aggasztottak ezek a kérdések, mert én lettem a kenyérkereső a családban, de az élet megoldott helyettem mindent.
A semmiből került elő Mia. A derült égből jött a szerelem, és vele együtt a közös döntés. Alig pár hónappal később, hogy sikeres vizsgát tettem, és bekerültem a képzésbe, nem maradt más, mint egy olyan nőre bízni az öcsémet, akiről azt hittem, hogy később talán a feleségem lesz. A rendőrtiszti mellett, még az orvosit is bevállaltam. Elvégezve az egyetemet egyre jobban eltávolodtam a családfenntartó szereptől, és inkább a hivatásomnak szenteltem minden időmet, melynek az lett az eredménye, hogy a legjobbak között fejeztem be, és azonnal állást is kaptam, de nem is akárhol. Olyan jól teljesítettem, hogy választanom kellett. Elutazom Oroszországba egy időre, ahol katonaorvosként fognak alkalmazni, vagy itthon maradok, és így próbálok szerencsét? Jason addigra már gimibe járt, és legalább ő nem rám ütött, így aggodalomra nem lehetett okom. Mia azt mondta megvár, csak annyi kérése volt, hogy jegyezzem el. Lehetett volna ennél tökéletesebb az idill?  

Gyorsan lezavartuk a jegyességet, és elindultam Moszkvába. A következő évek keményen teltek el. Nyílt terepen dolgoztam, a bajtársaimat foltoztam össze. Megannyi élet veszett oda, és a szemem láttára hullottak az emberek, mint a legyek. Egy idő után besokalltam, és változásra volt szükségem. Elegem lett a pusztításból, és a halálból. Életeket akartam menteni.  

Hazatérve azonban nem az fogadott, melyet vártam.  

Az öcsém elzüllött, és a nőm lelépett egy másik pasival. Az üres lakás, és a hátrahagyott aranygyűrű végképp betettek nálam. Hetekig Jasont kerestem, de nem akadtam a nyomára. Senki nem látta, és nem is hallott róla. A keresést nem adtam fel, de egy időre félbehagytam, és építgetni kezdtem a jövőmet. Megpályáztam egy ösztöndíjat a Harvard agykutatási projektébe, amit el is nyertem. Miért éppen ez? Bármi, aminek nem a halálhoz van köze, az jöhetett. Fejlesztettem magam, sikereket értem el, és eldöntöttem, hogy az idegsebészetre specializálódom. Nem a megszokott úton jutottam el idáig, de végül PhD szakképesítést szereztem ugyanitt, és egy kutatási részleg vezetőjévé tettek meg. A szakmában nevet szereztem, és újabb ajtók nyíltak meg előttem. Egyetlen vágyam volt, hogy a föld alól is előkerítsem az öcsémet. Senki nem tűnhet el szőrén-szálán. Egy csomó állásajánlatot kaptam, de nem vágytam a reflektorfényre, így Alaszkában vállaltam el egy számomra kézenfekvő neurológiai osztályvezetést. A kórház kiemelkedő sikereket ért el az elmúlt években, és nekem pontosan egy ilyen helyre volt szükségem, ahol nem szabnak határt a tudásvágyamnak. A legkülönlegesebb eseteket vállaltam el, és más szóba se jöhetett. De hála a magánnyomozómnak, meglett a tékozló fiú, és odébbálltam New Yorkba.