One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Russell & Millie - how to move forward

Russell R. Morgan
Today at 1:17 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Grayson Connor
Today at 12:56 am



Lorelei & Russell - Chill Out

Russell R. Morgan
Yesterday at 11:55 pm



Greenwood vs Gambino

Margaret Greenwood
Yesterday at 11:44 pm



Munkahelylista

Sandro Gambino
Yesterday at 10:36 pm



Fable and Jonathan - Az értelmetlen interjú

Jonathan Anderson
Yesterday at 10:20 pm



Elvitték!

Margaret Greenwood
Yesterday at 10:13 pm



Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Jake Lester
Yesterday at 9:12 pm



Játékpartner keresõ

Jonathan Anderson
Yesterday at 9:05 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 15 5
Diákok 6 2
Törvényszegõk 11 12
Bûnüldözés 6 7
Hivatal 0 5
Üzlet 7 10
Oktatás 5 3
Munkások 8 3
Egészségügy 12 9
Összesen 70 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Ethan Kaminski, Mason Ford


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Yesterday at 9:12 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

A fejem a párnába nyomódik, még érzem, hogy lenne bennem szufla, hogy mélyebbre evezzek az álmok tengerén, mert annyira fáradt vagyok, hogy alig bírok megmozdulni, de amikor kiderül, hogy nem érzéki csalódás a simogatás, és a nyögdécselés a közelemben, akkor erőt veszek magamon, és felnézek, hogy ki zavarta meg a majdnem alvásomat. Más idők járnak, mióta apuka lettem. Nem lehet már simán délig aludni, vagy egyszerűen Maddie-vel lekucorodni a tv elé. Borzalmasan kimerítő, de nem cserélném el senkivel sem az érzést, amikor Josie kimondja nekem, hogy apa. Én vagyok neki a biztonság, a drága anyukája pedig a gondoskodás jelképe. Nem mondom, hogy mintaapa vagyok, de volt időm felkészülni Hannah mellett, és kiküszöbölni azokat a hibákat, melyek csak rosszabbá tették volna a napjainkat. Az öt kutya magában kihívás volt, de ehhez egy állandóan pörgő négyéves szőkeség? Naná, hogy készenlétben kellett állnom, most mégis feléled bennem a gyanú, hogy többről van szó, mint egy kis hiszti. Felhúzom a takarót, és beengedem a mellkasomhoz. Nem akarom, hogy Maddie felébredjen a másik oldalon, neki is fárasztóak a napjai, mert megviseli a terhesség. Igen, útban van a második Lester is, és kimondatlanul boldog vagyok, de ezt még a nagyobbik gyermekünk nem tudja, és úgy is gondoljuk, hogy még várhatunk vele. Josie nehéz természet, kicsit önző, és makacs is, na meg okoskodó, de mi így szeretjük. Egy valamit viszont nem értek, honnan van neki ez a művészi vénája? Klasszikus zenét hallgat, a balettra is ő akart beiratkozni, és most meg arra akar rávenni minket mindenáron, hogy menjünk el a Diótörőre. Komolyan nem inkább egy játszóházba, vagy egy moziba? Nem…mi színházba járunk, meg hangversenyekre. Nincs a családomban olyan, aki ezt értené…és Maddie sem dicsekedett el vele, hogy lenne balerina, vagy zenész a felmenői között. Igazi rejtély a kisasszony, de elfog az aggodalom, amikor hozzám bújik. Megsimogatom a hátát, de érzékelem, hogy nagyon meleg. Nem tetszik, és félek, hogy lázas. Mostanában annyi járvány van, hogy kikerülhetetlen, hogy az óvodában összeszedett valamit, de aztán ki tudja. Sóhajtva emelkedem fel, és kapcsolom fel a villanyt, ha már kilökte az álmot a szememből. A homlokához érek, de kitör a hiszti, mármint a félelem, hogy orvoshoz kell mennünk. Igyekeztem megoldani mindent házon belül, és csak akkor szóltam már Jamie-nek, ha nagyon muszáj volt, és nem sikerült a magam módján jobbá tenni a helyzetet. Kisebbként más felállás élt, akkor minden nyavalyával mentünk hozzájuk, de mindig megnyugtatott, hogy ez teljesen normális. Maddie is felébred, én meg elmondom a gyanúmat neki. Azonnal kipattanok az ágyból, még félig alvajáróként szedem a lábaimat, és majdnem rá is lépek az egyik kutyára.
- Samira… - morgok, de csak egy kis morgást kapok válaszként, meg négy lábat, ahogyan megmozdul önkényesen. A kislányunk szobája mellett alszik állandóan, a két kis öleb éppen az apja mellett szundikál. – Dózer. – ripakodok rá a másik jószágra, aki úgy döntött, hogy a kanapé a legkényelmesebb helyszín. – Le onnan. – szólok rá, de mintha meg sem hallana, és horkol tovább. Megforgatom a szemeimet, és a bejárat felé suhanok, reményeim szerint otthagytam a táskámat. Az előtérben meg is lelem, és már fel is kapom, hogy rohanjak vissza az emeletre. Nem vagyok jó az ilyesmiben, de amint felérek az emeletre, már Maddie vigasztalja a kis szöszinket. – A játszótéren? – ásítok egyet, mert el nem tudom képzelni, hogy ott mit lehet összeszedni. – Az óvoda is esélyes, vagy Hannah…múltkor már köhögött. Csinálnál teát, és hozd fel légy szíves a lázcsillapítót, a szirupot. – pillantok rá hálásan, aztán leülök, de Josie magára húzza a takarót. – Na, kisasszony. – rántom el, de elindul a harc közöttünk, és már hallom a sírást. – Nem akarom… - nyöszörög, de hajthatatlan vagyok, aztán taktikát váltok. – Josie… - húzom le, és odafektetem mellé a táskámat. – Nyisd ki..jó? – biztatom, de kell egy kis idő, hogy meg is tegye. Félénken túr bele, és kiveszi a lázmérőt. – Nagyon ügyes vagy, mi lenne, ha apa visszafeküdne, és úgy mérnénk meg, hmm? – ajánlom fel, mire egy kis bólintást kapok válaszul. Bebújok mellé, és a tokból kiemelve a hőmérőt lerázom a biztonság kedvéért. – Gyere ide. – mutatom, hogy a jobbomra feküdjön, és becsúsztatom neki a hónaljához. – Szorítsd rá, és addig megnézzük, hogy mi van még itt. – a combomra fektetem a táskát. – Nocsak…egy kalapács. Ez menő kütyü. – a térdemre ütök, és megmozdulok a takaró alatt, mire elmosolyodik.



avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Csüt. Jan. 17, 2019 12:27 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Valahol úgy tartják, hogy az élet akkor produkálja a legmeglepőbb fordulatokat, amikor a kevésbé számítasz rá, és hogyha összegeznem kellene a hátam mögött hagyott éveket, én is egyetértenék ezzel a kijelentéssel. Sok dolog történt a múltamban ami együttműködött abban, hogy elveszítsem önmagamból egy jó ideig azt a lányt, aki bízott még a család gondolatában. Most pedig, hogy mindennek a részesévé válhattam, annyira butaságnak tartom mindazokat az elbizonytalanító eszméket, melyekkel csak magamnak okoztam kárt. Egy pillanatra sem cserélném el az életemet egy másikra vagy vágynék az ellenkezőjére, amikor úgy érzem, mindenre amire valaha is titkon vágytam, meg is kaptam. A maga csodálatos káoszával és izgalmakkal teli napjaival együtt egy percre sincs lehetőségem unatkozni. Egy olyan férfit tudhattam magam mellett, aki mellett biztonságban érezhettem magamat és nem kellett attól tartanom, hogy a rajongással megédesített szeretetem nem talál majd viszonzásra. A mai napig sem értem hogyan kavarhatta meg ennyire a gondolataimat és az érzéseimet egyaránt, de őszintén szólva egyáltalán nem bánom, hogy végül így alakult. Jake az a férfi volt, akinél jobbat nem is kívánhattam volna. Párosunkat már csak Josie érkezése tette teljesebbé, akivel képtelen vagyok betelni és azt az egyet biztosra tudom, hogy ez soha nem is fog változni. Nem tudnám normális mondatokban kifejezni vagy akár pár szóban megfogalmazni azt, ami bennem zajlik le akárhányszor közös programokban veszünk részt a lányunkkal vagy csak egyszerűen megéljük a hétköznapokat vele. Azt hiszem bármit is képzeltem el magamnak akkoriban, a valóság felülmúlta minden elvárásomat és képzeletemet egyaránt. Ráadásként a családunk ismét bővül, noha erről egyelőre Josie előtt mélyen hallgatunk, hiszen a kis angyalka imád a középpontban lenni, és biztosan lenne belőle hosszas durcizás, ha kiderülne, bárki is veszélyeztetni készül az ő kiérdemelt pozícióját. Azért reménykedem benne, hogy a későbbiekben ez majd enyhülni fog benne, és nem versenytársként fog tekinteni a kistestvérére. Tudom, hogy a kis szőkeség egy tündér is tud lenni, és imádni fogja majd őt, ha elérkezik az ideje.
Nem igazán vagyok tisztában az idővel, habár úgy érződik, mintha csak pár perce bújtam volna be az ágyba, miután Josie nagy nehezen elaludt, mégis Jake hangját hallva úgy vélem azért ennél több telt el. Sokszor próbálkoztam azzal, hogy ébren maradok, amíg haza nem ér a kórházból, de általában veszítettem a párnával és annak kényelmével vívott csatában, és ez most sem történt másképp. Elsőre talán egy álomnak hiszem azokat a hangfoszlányokat, amik körülvesznek, de aztán egyre valóságosabbá hatnak a hátam mögött történő mocorgások által.
- Minden rendben? - érdeklődök összeszedve magamat annyira, hogy felvegyem a történtek fonalát. Josie nincs éppen jó hangulatában és az ismerős nyöszörgés is erről ad bizonyosságot, ahogyan Jake szavai is, miszerint a kislányunk lázas. Ez pedig éppen elég ahhoz, hogy magam is felüljek az ágyban, és megvigasztaljam őt amíg Jake vissza nem ér.
- Nem lesz semmi baj, picim. - törlöm le a könnyeket az arcáról és a szőke tincseit is a füle mögé igazgatom. - Apa segít neked abban, hogy jobban legyél. Tudod, hogy ő a mi szuperhősünk. - nyomok egy puszit a homlokára az utolsó mondatot egy kicsit halkabban mondva, mintha egy titkot árulnék el, amit közösen kell megőriznünk. Olykor szeretek vele egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól, hiszen ezek mindig mosolyt csalnak az arcára. Tagadhatatlanul imádja Jake-t, és olykor be is veti nála a legkisebb trükkjeit is, amivel képes másodpercek alatt bármelyikünket megpuhítani. Ugyanakkor annyira messze nem is állunk az igazságtól, ami a szuperhősös dolgot illeti. A köpeny is megvan már, a képességek meg sok mindenben megmutatkoznak. - Te pedig egy bátor kislány vagy, akinek nem kell félnie semmitől. - folytatom tovább, és bár egy kis ideig sikerül megragadnom vele a figyelmét, utána újfent lefelé görbülnek az ajkai. - Tudom, hogy rossz, kicsim. - ölelem magamhoz és a karját simogatom törődően, hogy ezzel is nyugtassam őt, amennyire csak ebben a helyzetben lehetséges.
- Szegénykém jól összeszedhetett valamit amikor legutóbb kint voltunk a játszótéren. - fintorodok el Jake felé intézett szavaim után, amikor visszaér, de nem engedem el még Josiet, hátha kevésbé lesz ettől nyűgös. - Tudok segíteni valamit? - érdeklődök tőle, hátha hasznosabbá tudom tenni magamat, bár úgy tűnik én lettem a kapaszkodó szerep. Érdekes, hogy az orvosokkal valahogy sosem sikerült neki megbarátkoznia, de talán könnyebb lesz neki, hogyha majd rájön, hogy most ezt apa testesíti meg, és nem más.


avatar
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
28
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
75

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Vas. Jan. 13, 2019 4:14 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Félig kómás állapotban gyúrom meg a fejem alatti párnát, hogy kényelmesebb legyen. A másik oldalamon Maddie békésen szunyókál, nem ijedt fel, nem kért vizet, vagy éppen tejet, csak alszik, és remélem, hogy a legújabb betegét analizálja a tollas barátok között. Megvakarom az orromat az egyik ujjammal, bele is mártom véletlenül, pedig nem akarom. Ez a csend természetellenes a Lester házban, hiszen a három kutyánk időközben ötre bővült, hála annak, hogy Jesse és Samira nem bírt a vérével. Az én nőstényem leellett, és a rokonság, meg a baráti kör legnagyobb örömére elindulhatott az ajándékozás is, hogy mindenkit beszippantson a husky őrület. Nem mondtunk volna le róluk, és igyekeztünk is annak megfelelően élni, hogy ilyen nagy termetű kutyákkal vagyunk megáldva. Ez évi három-négy alkalmat jelentett Kanadába, a hó hazájába, és esetleg más tájakra, de azért kezdtünk a korral együtt a biztonságra törekedni. A házamat megtartottam Alaszkában, vétek lett volna eladni, egyfajta célként lebegett előttem, hogy a nyugdíjas éveinket abban a kietlen, faházikóban éljük le, ha a gyerekek kirepültek. Ó, igen…a számoknál tartva nem kellett félni, hogy a sors nem lesz kegyes hozzám. Megadta nekem a legnagyobb kincset, a mi kis Josienkat. A kapcsolatunk a fénypontját élni a kezdetek óta, megerősödtünk, és egységként működtünk tovább a szőke doktornővel, aki immár az egyetlen olyan nő a közelemben, akire másképpen nézek, nem fordulok meg más fenekek után, és nem is izgat, hogy hányan csöpögtetik a nyálukat a kórház berkein belül. Apa lettem, és útban van a második Lester is. Nem vágyom többre, egy igazi és összetartó családra, és arra a mérhetetlen nyugalomra, melyet nekik köszönhetek. A hátamra fordulok át, és elmerülnék ismételten az álmok birodalmában, de valaki kényszeresen simít végig az alkaromon. Nem óhajtom kinyitni a szememet, biztosan beszabadult az egyik kutya.
- Samira ne most. – nyöszörgöm az orrom alatt, és nyelek egyet, de a nyáladzás elmarad, és a simogatás mellé egy kis nyöszörgés is társul. Hajnali kettőkor jöttem haza egy életmentő műtét után, szerettem volna aludni legalább egyben három órát, ha már mostanában az is luxusnak számított.
- Apa… - a kétségbeesett hang pedig azt jelzi, hogy nem az ebek szórakoznak velem, hanem valaki másnak vannak gondjai. Felnyitom az egyik szemhéjamat, és meglátom a szőke fürtöket. Szükségem van egy kis időre, hogy felfogjam, a kislányom akar mindenáron felriasztani.
- Mi az? Megint rosszat álmodtál? – kérdezek vissza reszelős hangon, de csak egy fejrázást kapok cserébe, és bekapja a hüvelykujját. Nem tudom, hogy erről mikor fog leszokni, vagy éppen mikor szokott vissza rá, de nem leszünk jóban, ha nyüstölnöm kell érte, hogy a nagylányok már nem szopják az ujjukat.
- Nem… - jön a színésznői fordulat, ha nem ez a baj, akkor éhes lesz, vagy szomjas, vagy pisilni kell kikísérni, mert Hannah elmesélte neki a WC manó történetét, és azóta megint bajban vagyunk a szükségletek kielégítésével.
- Nagyon fázom, és fáj a kezem is. – biggyeszti le az ajkait, és ha két másodpercen belül nem kelek fel, akkor az egész ház következik.
- Jó, várj. – oldalra kanyarítom a habtestemet, és feltartom a takarómat, hogy másszon be mellém. A kérésre nem kell várnom, már szökken is, és a mellkasomnak csapódik. Szörnyű, hogy mennyire nem vagyok hajlandó megmozdulni, de ráterítem a takarót, és automatikusan ölelem át, hogy magamhoz szorítsam.
- Már jobb? – érdeklődök csendesen, hogy ne keltsük fel az anyát, de csak megrázza a fejét, és könnyek csillognak a szemében. Ideje felébredni Lester, mert ebből komolyabb problémák is lehetnek, és annyit nem ér az alvás, hogy a gyereked rovására menjen. A fél kezemmel tolom oda az állam alá, hogy megnézzem őt. A rózsaszín pizsama felső alatt csúsztatom be a kezemet, hogy a hátán ellenőrizzem a testhőmérsékletét, de sajnos a gyanúm beigazolódik.
- Nagyon meleg vagy Pocok. – felemelem a fejemet, és megcsókolom a homlokát, de azok a könnycseppek már hullnak is.
- Nem akarom, hogy… - értem én, hogy megvan a fóbiája az orvosoktól, és retteg a tűtől, de Jamie mindig annyira jól bánik vele, hogy a végén kezet fognak, aztán néha már azt is megengedi neki, hogy felpróbálja a tűszoknyáját.
- Tudom, de apának meg kell néznie, és anya már vett neked olyan finom szirupot. – a végszó ebben rejlik, mert Maddie felénk fordul. – Anya fel is ébredt, akkor nincs más hátra. – felemelem a felsőtestemet, és feloltom a villanyt. – Szerintem lázas. – pillantok át a mellettem fekvőre, aki éppen most tér magához egy ásítás kíséretében. Kikelek az ágyból, és már megy anyához. – Hozom a táskámat, vagy előkerítem. – ásítok egyet félig lecsúszott kockás bokszerben, és már szedem is a lábaimat, hogy megtaláljam a fekete bőrtáskámat.


avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
^
ˇ