One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyMinnea Mitchell
Today at 2:00 am



Dae Won and Yvie

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyChoi Dae Won
Today at 1:27 am



It's a fairytale fucking town, isn't it?

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyWilliam A. Murdoch
Yesterday at 10:27 pm



Bellamy & Leslie

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyLeslie Hewson
Yesterday at 7:04 pm



Archiválást kérek!

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:08 pm



Life is just a game

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:06 pm



Kaylee Hill

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKaylee Hill
Yesterday at 5:05 pm



Charlie & Julie - Találkozás egy régi...

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyCharlie Lloyd
Yesterday at 3:26 pm



Játékpartner keresõ

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyDesange W. Trevino
Yesterday at 2:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Bellerose Barlow, Daisy S. Foster, Elias Anderson, Grace E. Hoover, Jaye Shirely, Leslie Hewson, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Jan. 13, 2019 4:14 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Félig kómás állapotban gyúrom meg a fejem alatti párnát, hogy kényelmesebb legyen. A másik oldalamon Maddie békésen szunyókál, nem ijedt fel, nem kért vizet, vagy éppen tejet, csak alszik, és remélem, hogy a legújabb betegét analizálja a tollas barátok között. Megvakarom az orromat az egyik ujjammal, bele is mártom véletlenül, pedig nem akarom. Ez a csend természetellenes a Lester házban, hiszen a három kutyánk időközben ötre bővült, hála annak, hogy Jesse és Samira nem bírt a vérével. Az én nőstényem leellett, és a rokonság, meg a baráti kör legnagyobb örömére elindulhatott az ajándékozás is, hogy mindenkit beszippantson a husky őrület. Nem mondtunk volna le róluk, és igyekeztünk is annak megfelelően élni, hogy ilyen nagy termetű kutyákkal vagyunk megáldva. Ez évi három-négy alkalmat jelentett Kanadába, a hó hazájába, és esetleg más tájakra, de azért kezdtünk a korral együtt a biztonságra törekedni. A házamat megtartottam Alaszkában, vétek lett volna eladni, egyfajta célként lebegett előttem, hogy a nyugdíjas éveinket abban a kietlen, faházikóban éljük le, ha a gyerekek kirepültek. Ó, igen…a számoknál tartva nem kellett félni, hogy a sors nem lesz kegyes hozzám. Megadta nekem a legnagyobb kincset, a mi kis Josienkat. A kapcsolatunk a fénypontját élni a kezdetek óta, megerősödtünk, és egységként működtünk tovább a szőke doktornővel, aki immár az egyetlen olyan nő a közelemben, akire másképpen nézek, nem fordulok meg más fenekek után, és nem is izgat, hogy hányan csöpögtetik a nyálukat a kórház berkein belül. Apa lettem, és útban van a második Lester is. Nem vágyom többre, egy igazi és összetartó családra, és arra a mérhetetlen nyugalomra, melyet nekik köszönhetek. A hátamra fordulok át, és elmerülnék ismételten az álmok birodalmában, de valaki kényszeresen simít végig az alkaromon. Nem óhajtom kinyitni a szememet, biztosan beszabadult az egyik kutya.
- Samira ne most. – nyöszörgöm az orrom alatt, és nyelek egyet, de a nyáladzás elmarad, és a simogatás mellé egy kis nyöszörgés is társul. Hajnali kettőkor jöttem haza egy életmentő műtét után, szerettem volna aludni legalább egyben három órát, ha már mostanában az is luxusnak számított.
- Apa… - a kétségbeesett hang pedig azt jelzi, hogy nem az ebek szórakoznak velem, hanem valaki másnak vannak gondjai. Felnyitom az egyik szemhéjamat, és meglátom a szőke fürtöket. Szükségem van egy kis időre, hogy felfogjam, a kislányom akar mindenáron felriasztani.
- Mi az? Megint rosszat álmodtál? – kérdezek vissza reszelős hangon, de csak egy fejrázást kapok cserébe, és bekapja a hüvelykujját. Nem tudom, hogy erről mikor fog leszokni, vagy éppen mikor szokott vissza rá, de nem leszünk jóban, ha nyüstölnöm kell érte, hogy a nagylányok már nem szopják az ujjukat.
- Nem… - jön a színésznői fordulat, ha nem ez a baj, akkor éhes lesz, vagy szomjas, vagy pisilni kell kikísérni, mert Hannah elmesélte neki a WC manó történetét, és azóta megint bajban vagyunk a szükségletek kielégítésével.
- Nagyon fázom, és fáj a kezem is. – biggyeszti le az ajkait, és ha két másodpercen belül nem kelek fel, akkor az egész ház következik.
- Jó, várj. – oldalra kanyarítom a habtestemet, és feltartom a takarómat, hogy másszon be mellém. A kérésre nem kell várnom, már szökken is, és a mellkasomnak csapódik. Szörnyű, hogy mennyire nem vagyok hajlandó megmozdulni, de ráterítem a takarót, és automatikusan ölelem át, hogy magamhoz szorítsam.
- Már jobb? – érdeklődök csendesen, hogy ne keltsük fel az anyát, de csak megrázza a fejét, és könnyek csillognak a szemében. Ideje felébredni Lester, mert ebből komolyabb problémák is lehetnek, és annyit nem ér az alvás, hogy a gyereked rovására menjen. A fél kezemmel tolom oda az állam alá, hogy megnézzem őt. A rózsaszín pizsama felső alatt csúsztatom be a kezemet, hogy a hátán ellenőrizzem a testhőmérsékletét, de sajnos a gyanúm beigazolódik.
- Nagyon meleg vagy Pocok. – felemelem a fejemet, és megcsókolom a homlokát, de azok a könnycseppek már hullnak is.
- Nem akarom, hogy… - értem én, hogy megvan a fóbiája az orvosoktól, és retteg a tűtől, de Jamie mindig annyira jól bánik vele, hogy a végén kezet fognak, aztán néha már azt is megengedi neki, hogy felpróbálja a tűszoknyáját.
- Tudom, de apának meg kell néznie, és anya már vett neked olyan finom szirupot. – a végszó ebben rejlik, mert Maddie felénk fordul. – Anya fel is ébredt, akkor nincs más hátra. – felemelem a felsőtestemet, és feloltom a villanyt. – Szerintem lázas. – pillantok át a mellettem fekvőre, aki éppen most tér magához egy ásítás kíséretében. Kikelek az ágyból, és már megy anyához. – Hozom a táskámat, vagy előkerítem. – ásítok egyet félig lecsúszott kockás bokszerben, és már szedem is a lábaimat, hogy megtaláljam a fekete bőrtáskámat.


Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyCsüt. Jan. 17, 2019 12:27 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Valahol úgy tartják, hogy az élet akkor produkálja a legmeglepőbb fordulatokat, amikor a kevésbé számítasz rá, és hogyha összegeznem kellene a hátam mögött hagyott éveket, én is egyetértenék ezzel a kijelentéssel. Sok dolog történt a múltamban ami együttműködött abban, hogy elveszítsem önmagamból egy jó ideig azt a lányt, aki bízott még a család gondolatában. Most pedig, hogy mindennek a részesévé válhattam, annyira butaságnak tartom mindazokat az elbizonytalanító eszméket, melyekkel csak magamnak okoztam kárt. Egy pillanatra sem cserélném el az életemet egy másikra vagy vágynék az ellenkezőjére, amikor úgy érzem, mindenre amire valaha is titkon vágytam, meg is kaptam. A maga csodálatos káoszával és izgalmakkal teli napjaival együtt egy percre sincs lehetőségem unatkozni. Egy olyan férfit tudhattam magam mellett, aki mellett biztonságban érezhettem magamat és nem kellett attól tartanom, hogy a rajongással megédesített szeretetem nem talál majd viszonzásra. A mai napig sem értem hogyan kavarhatta meg ennyire a gondolataimat és az érzéseimet egyaránt, de őszintén szólva egyáltalán nem bánom, hogy végül így alakult. Jake az a férfi volt, akinél jobbat nem is kívánhattam volna. Párosunkat már csak Josie érkezése tette teljesebbé, akivel képtelen vagyok betelni és azt az egyet biztosra tudom, hogy ez soha nem is fog változni. Nem tudnám normális mondatokban kifejezni vagy akár pár szóban megfogalmazni azt, ami bennem zajlik le akárhányszor közös programokban veszünk részt a lányunkkal vagy csak egyszerűen megéljük a hétköznapokat vele. Azt hiszem bármit is képzeltem el magamnak akkoriban, a valóság felülmúlta minden elvárásomat és képzeletemet egyaránt. Ráadásként a családunk ismét bővül, noha erről egyelőre Josie előtt mélyen hallgatunk, hiszen a kis angyalka imád a középpontban lenni, és biztosan lenne belőle hosszas durcizás, ha kiderülne, bárki is veszélyeztetni készül az ő kiérdemelt pozícióját. Azért reménykedem benne, hogy a későbbiekben ez majd enyhülni fog benne, és nem versenytársként fog tekinteni a kistestvérére. Tudom, hogy a kis szőkeség egy tündér is tud lenni, és imádni fogja majd őt, ha elérkezik az ideje.
Nem igazán vagyok tisztában az idővel, habár úgy érződik, mintha csak pár perce bújtam volna be az ágyba, miután Josie nagy nehezen elaludt, mégis Jake hangját hallva úgy vélem azért ennél több telt el. Sokszor próbálkoztam azzal, hogy ébren maradok, amíg haza nem ér a kórházból, de általában veszítettem a párnával és annak kényelmével vívott csatában, és ez most sem történt másképp. Elsőre talán egy álomnak hiszem azokat a hangfoszlányokat, amik körülvesznek, de aztán egyre valóságosabbá hatnak a hátam mögött történő mocorgások által.
- Minden rendben? - érdeklődök összeszedve magamat annyira, hogy felvegyem a történtek fonalát. Josie nincs éppen jó hangulatában és az ismerős nyöszörgés is erről ad bizonyosságot, ahogyan Jake szavai is, miszerint a kislányunk lázas. Ez pedig éppen elég ahhoz, hogy magam is felüljek az ágyban, és megvigasztaljam őt amíg Jake vissza nem ér.
- Nem lesz semmi baj, picim. - törlöm le a könnyeket az arcáról és a szőke tincseit is a füle mögé igazgatom. - Apa segít neked abban, hogy jobban legyél. Tudod, hogy ő a mi szuperhősünk. - nyomok egy puszit a homlokára az utolsó mondatot egy kicsit halkabban mondva, mintha egy titkot árulnék el, amit közösen kell megőriznünk. Olykor szeretek vele egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól, hiszen ezek mindig mosolyt csalnak az arcára. Tagadhatatlanul imádja Jake-t, és olykor be is veti nála a legkisebb trükkjeit is, amivel képes másodpercek alatt bármelyikünket megpuhítani. Ugyanakkor annyira messze nem is állunk az igazságtól, ami a szuperhősös dolgot illeti. A köpeny is megvan már, a képességek meg sok mindenben megmutatkoznak. - Te pedig egy bátor kislány vagy, akinek nem kell félnie semmitől. - folytatom tovább, és bár egy kis ideig sikerül megragadnom vele a figyelmét, utána újfent lefelé görbülnek az ajkai. - Tudom, hogy rossz, kicsim. - ölelem magamhoz és a karját simogatom törődően, hogy ezzel is nyugtassam őt, amennyire csak ebben a helyzetben lehetséges.
- Szegénykém jól összeszedhetett valamit amikor legutóbb kint voltunk a játszótéren. - fintorodok el Jake felé intézett szavaim után, amikor visszaér, de nem engedem el még Josiet, hátha kevésbé lesz ettől nyűgös. - Tudok segíteni valamit? - érdeklődök tőle, hátha hasznosabbá tudom tenni magamat, bár úgy tűnik én lettem a kapaszkodó szerep. Érdekes, hogy az orvosokkal valahogy sosem sikerült neki megbarátkoznia, de talán könnyebb lesz neki, hogyha majd rájön, hogy most ezt apa testesíti meg, és nem más.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptySzomb. Jan. 19, 2019 9:12 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

A fejem a párnába nyomódik, még érzem, hogy lenne bennem szufla, hogy mélyebbre evezzek az álmok tengerén, mert annyira fáradt vagyok, hogy alig bírok megmozdulni, de amikor kiderül, hogy nem érzéki csalódás a simogatás, és a nyögdécselés a közelemben, akkor erőt veszek magamon, és felnézek, hogy ki zavarta meg a majdnem alvásomat. Más idők járnak, mióta apuka lettem. Nem lehet már simán délig aludni, vagy egyszerűen Maddie-vel lekucorodni a tv elé. Borzalmasan kimerítő, de nem cserélném el senkivel sem az érzést, amikor Josie kimondja nekem, hogy apa. Én vagyok neki a biztonság, a drága anyukája pedig a gondoskodás jelképe. Nem mondom, hogy mintaapa vagyok, de volt időm felkészülni Hannah mellett, és kiküszöbölni azokat a hibákat, melyek csak rosszabbá tették volna a napjainkat. Az öt kutya magában kihívás volt, de ehhez egy állandóan pörgő négyéves szőkeség? Naná, hogy készenlétben kellett állnom, most mégis feléled bennem a gyanú, hogy többről van szó, mint egy kis hiszti. Felhúzom a takarót, és beengedem a mellkasomhoz. Nem akarom, hogy Maddie felébredjen a másik oldalon, neki is fárasztóak a napjai, mert megviseli a terhesség. Igen, útban van a második Lester is, és kimondatlanul boldog vagyok, de ezt még a nagyobbik gyermekünk nem tudja, és úgy is gondoljuk, hogy még várhatunk vele. Josie nehéz természet, kicsit önző, és makacs is, na meg okoskodó, de mi így szeretjük. Egy valamit viszont nem értek, honnan van neki ez a művészi vénája? Klasszikus zenét hallgat, a balettra is ő akart beiratkozni, és most meg arra akar rávenni minket mindenáron, hogy menjünk el a Diótörőre. Komolyan nem inkább egy játszóházba, vagy egy moziba? Nem…mi színházba járunk, meg hangversenyekre. Nincs a családomban olyan, aki ezt értené…és Maddie sem dicsekedett el vele, hogy lenne balerina, vagy zenész a felmenői között. Igazi rejtély a kisasszony, de elfog az aggodalom, amikor hozzám bújik. Megsimogatom a hátát, de érzékelem, hogy nagyon meleg. Nem tetszik, és félek, hogy lázas. Mostanában annyi járvány van, hogy kikerülhetetlen, hogy az óvodában összeszedett valamit, de aztán ki tudja. Sóhajtva emelkedem fel, és kapcsolom fel a villanyt, ha már kilökte az álmot a szememből. A homlokához érek, de kitör a hiszti, mármint a félelem, hogy orvoshoz kell mennünk. Igyekeztem megoldani mindent házon belül, és csak akkor szóltam már Jamie-nek, ha nagyon muszáj volt, és nem sikerült a magam módján jobbá tenni a helyzetet. Kisebbként más felállás élt, akkor minden nyavalyával mentünk hozzájuk, de mindig megnyugtatott, hogy ez teljesen normális. Maddie is felébred, én meg elmondom a gyanúmat neki. Azonnal kipattanok az ágyból, még félig alvajáróként szedem a lábaimat, és majdnem rá is lépek az egyik kutyára.
- Samira… - morgok, de csak egy kis morgást kapok válaszként, meg négy lábat, ahogyan megmozdul önkényesen. A kislányunk szobája mellett alszik állandóan, a két kis öleb éppen az apja mellett szundikál. – Dózer. – ripakodok rá a másik jószágra, aki úgy döntött, hogy a kanapé a legkényelmesebb helyszín. – Le onnan. – szólok rá, de mintha meg sem hallana, és horkol tovább. Megforgatom a szemeimet, és a bejárat felé suhanok, reményeim szerint otthagytam a táskámat. Az előtérben meg is lelem, és már fel is kapom, hogy rohanjak vissza az emeletre. Nem vagyok jó az ilyesmiben, de amint felérek az emeletre, már Maddie vigasztalja a kis szöszinket. – A játszótéren? – ásítok egyet, mert el nem tudom képzelni, hogy ott mit lehet összeszedni. – Az óvoda is esélyes, vagy Hannah…múltkor már köhögött. Csinálnál teát, és hozd fel légy szíves a lázcsillapítót, a szirupot. – pillantok rá hálásan, aztán leülök, de Josie magára húzza a takarót. – Na, kisasszony. – rántom el, de elindul a harc közöttünk, és már hallom a sírást. – Nem akarom… - nyöszörög, de hajthatatlan vagyok, aztán taktikát váltok. – Josie… - húzom le, és odafektetem mellé a táskámat. – Nyisd ki..jó? – biztatom, de kell egy kis idő, hogy meg is tegye. Félénken túr bele, és kiveszi a lázmérőt. – Nagyon ügyes vagy, mi lenne, ha apa visszafeküdne, és úgy mérnénk meg, hmm? – ajánlom fel, mire egy kis bólintást kapok válaszul. Bebújok mellé, és a tokból kiemelve a hőmérőt lerázom a biztonság kedvéért. – Gyere ide. – mutatom, hogy a jobbomra feküdjön, és becsúsztatom neki a hónaljához. – Szorítsd rá, és addig megnézzük, hogy mi van még itt. – a combomra fektetem a táskát. – Nocsak…egy kalapács. Ez menő kütyü. – a térdemre ütök, és megmozdulok a takaró alatt, mire elmosolyodik.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKedd Jan. 29, 2019 12:18 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Aprócska nyöszörgés és egy annál is ismerősebb férfi hang egyvelege ébreszt fel, de kezdetben ezt a kettőst csak az álmaim részének tudom be. Jobban bújok a párnámhoz, elveszek a puha csábításban, amely könyörtelenül édesget magához, és nem hagyom elűzni az álmaimat, mely most az elmúlt hetekhez képest értelmesebbnek hatnak a többinél. A hangok azonban nem csillapodnak, sőt valóságosabbnak tűnnek egy ábrándképnél, és közel sem úgy hangzanak, amelytől nyugodtabban kellene éreznem magamat. Óvatosan szoktatom szemeimet a szobában eluralkodó sápadt fényhez, mielőtt a vállam felett átpillantva szemtanúja lehetnék Jake és Josie párbeszédének, amelynek nyugtalanító visszhangja egyből érdeklődésre késztet, a válasz pedig közel sem csillapítja ezt az amúgy is jelenlévő érzést. Nem sokat késlekedek magam reakciójával, és mihelyst kettesben maradunk a nyugtalan kislányommal, közelebb vonom magamhoz, hogy enyhítsem félelmét az orvosokkal kapcsolatban. Valahogy képtelen volt megbarátkozni velük, és bár tudatában volt annak, hogy Apa nem akar neki majd rosszat, egyszerűen ezt a kört minden egyes alkalommal lejátszottuk.
- Nem akarom.. - ajkai lefelé görbülnek, kék szemei pedig könnyektől csillognak, ahogyan egyszerre kérlel és próbál elbújni a rá váró történések elől. Nyugtatóan simogatom a vállát, és próbálom minél tovább a közelemben tudni őt, hogy biztonságot nyújtsak számára, habár tudom, hogy ez abban a pillanatban szertefoszlik, ahogyan Jake nekiáll megvizsgálni őt.
- Észre sem veszed és már túl is leszel rajta. - apró puszit nyomok a homlokára törődésem jeleként, és lepillantok tündéri kislányunkra. Kósza, szőke tincsei szerteágazóan keretezik angyali arcát, melyet most enyhe pír változtatta meg eredeti árnyalataitól. És bár arca szomorúságról árulkodik, nála gyönyörűbb kislányt még életemben nem láttam. Egyetlen szó sem tudná visszaadni azt, ami valójában lezajlik bennem, akárhányszor megállok egy pillanatra, hogy elidőzzek a családomban, és abban a mérhetetlen boldogságban, amit nyújtanak számomra minden egyes nap. Többet adtak nekem, mint amit bármikor is elképzelhettem volna vagy amit úgy éreznék, hogy meg is érdemlek, és bár most minden egyes könnycseppel Josie összetöri a szívemet, mégis úgy érzem szétfeszít az a megannyi érzés, amelyet az okoz, ahogyan a karjaim közt tarthatom, ő pedig belém kapaszkodik és bújik hozzám, mintha megvédhetném őt mindattól, ami most vele történik.
- Van egy ötletem. - kezdek bele óvatosan, és megvárom, amíg a figyelmét körülvonó pajzs megenyhül egy pillanatra. - Te segítesz apának, ő pedig segít neked, hogy minél előbb meggyógyulj és visszamehess próbálni. - mosolyodok el halványan, és bár látom, hogy egy pillanatra elgondolkozik mindezen, utána ismételten visszatér kedvetlen állapotához, így tudom, hogy ez most nem fog menni annyira könnyen. Jake visszaérkezése után első dolgaim közé tartozik rákérdezni, hogy miben is segíthetek, előtte viszont elmerengek azon körülményeken, ahol elkaphatta a betegséget.
- Logikusnak tűnt, de a te verziód még inkább. - apró vállvonást követnek szavaim, és egy apró mosolyt, mielőtt elengedhetném Josiet, még egy puszit adok az arcára, végül egy biztató mosollyal is megajándékozom őt. Aggódom érte, de tudom, hogy most a legjobb kezekben van. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy Jake mennyire fáradt, így remélem sikerül minél előbb megnyugtatni Josiet majd, hogy ő is tudjon pihenni egy kicsit. Azt hiszem mindannyiunkra ráférne egy kiadós alvás.
Nyújtózkodva érem csak el a polcon lévő teás dobozt, melyet majdnem sikeres fenékre ülés is követ amikor nem egy, hanem két kutya is csatlakozik hozzám.
- Persze, hogy felébredtetek. - a fejemet csóválom megsimogatva őket, és megpróbálok most már minden egyes lépésemre figyelni a konyhában való forgások közepette. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy család részese leszek, azt meg főleg nem, hogy azt a sajátomnak nevezhetem. A szüleim házassága sosem számított példaértékűnek, sokkal inkább kaotikusnak és ők sem igazán történtek magukat, hogy egymást boldoggá tegyék, így sokáig úgy éreztem én ebből egyáltalán nem kérek. Valahol egyfajta félelem uralkodott el bennem, akárhányszor arról volt szó, hogy valakit közelebb engedjek magamhoz, és így utólag belegondolva őszintén örülök annak, hogy nem engedtem elhatalmasodni rajtam. Képtelen lennék már egy olyan világban létezni, amelynek nem lenne részese Jake, a kislányunk, a kutyák vagy az a pocaklakó, akinek megismerése még várat magára.
Josie kedvenc bögréjébe töltök a még forró és gyümölcsös italból, a szükséges gyógyszereket pedig mellé készítem. A sziruppal már könnyedebben megy neki a megbarátkozás, de a lázcsillapító sosem vált a kedvencévé. Óvatoskodva kapcsolom le magam mögött a lámpát, és szerencsére már a kutyák sem állnak az utamba, így nem kell attól tartanom, hogy rajtam köt ki minden, amit a tálcára helyeztem. Nem tudhatom, hogy sikerült Josiet azóta megbékéltetni a helyzettel vagy sem, mindenesetre érdeklődésemmel együtt lépek be a szobánkba.
- Hogy halad a küldetés? - kérdezek rá, majd az ágy melletti kis szekrényre helyezem le a tálcát és csatlakozok hozzájuk az ágyra. - A hölgyemény még mindig makacskodik? - kérdezek rá, és egy párnát igazítok el úgy, hogy a hátammal neki tudjak dőlni. - Gondolom ő sem szeretné, hogy megigyam a kedvenc teáját. Talán még apával is megosztom. - hümmögök egyet, mielőtt Jake-re mosolyoghatnék, majd a szirupot készítem elő Josienak, ami elmaradhatatlan lesz ahhoz, hogy a gyógyulás első lépcsőfokára léphessünk. Bár remélhetőleg távollétemben többet mutatott magából a takaró alól, mint amit most.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKedd Jan. 29, 2019 8:40 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Hát két óra alvással úgy érzem, hogy nem vagyok toppon, és az enyhe kifejezés rá. A fejem lüktet, és úgy visszaborulnék az ágyba, de Josie nem hagy aludni, és joggal teszi. Eleinte még azon voltam, hogy elzavarom, mert fogytán a türelmem, ha a hisztié a főszerep, és a nem létező szörnyeké, de végül beláttam, hogy nem érek vele célt, és amint befeküdt mellém, már tudtam, hogy baj van. Az egész teste meleg volt, és a nyöszörgése sem a megszokott. Sajnáltam szegénykét, mert délután amikor Maddie-vel telefonon beszéltem még nem volt semmi baja, és nekem is elmesélte, hogy mi történt vele az óvodában. Nagyon eleven, de ha hallgatásba burkolózik, akkor tudjuk, hogy baj van. Nem szereti a vizsgálatokat, én megértem, és próbálok türelmes lenni, de ahhoz, hogy megtudjam, hogy mi baja van, meg kell hallgatnom, és a lázát is megmérni. A drága szöszkém is felébred, és a részét képezi a felmentő seregnek, amikor teát megy készíteni, meg hozza a szirupot, miközben én meg elhelyezkedem az ágyon, és magamhoz csábítom a kislányomat. A harc még ekkor sem huny ki, olyan amazon, mint az édesanyja. Dacol velem, és magára húzza a takarót, hogy ne érjek el hozzá, de megelégelem, és lerántom. A hátam mögé igazítom a párnát, és a fekete táskámat a másik oldalamra fektetem. Az injekciókat már régen nem itt hordom, mert amikor meglátta, hogy mi van benne néhány éve, akkor szó szerint bőgőrohamot kapott. Nem állítom, hogy nincs benne némi félelem, de már kiegyeztünk abban, ha ügyes lesz, akkor nem szúrunk. Jamie is igyekszik a kötelező oltásokra redukálni a találkozók számát, és mindig ügyel rá, hogy Josie figyelmét elterelje a kellemetlen érzésről. Én az apja vagyok, nálam több mindent engedhet meg magának, és jó sokszor kijátssza a kártyáját, hogy ne bírjak nemet mondani neki.
- Kicsim megnézzük, hogy mennyire magas a lázad, rendben? – odabújik hozzám, kiemelem a higanyszálat, és a pizsama alatt bújtatom be neki, hogy megmérjük, és odatartsuk a hónaljához. A feje búbjára adok egy puszit is, és az ajtót lessük. Hamarosan feltűnik Maddie is, meg a kis készlet…a felejthetetlen bögrével.
- Már nem hadakozunk, ugye? – simítom el az arcából az egyik babahaját, és bekapva az ujját bólint. Átölelem őt, és megvárom, hogy csipogjon a szerkezet. A kezét feltartva veszem ki, és nem tetszik az eredmény, amit látok. – 38,7…ez bizony nem kevés kisasszony. Idd meg a teát, amit anya hozott, aztán folytatjuk, mert nem úszod meg. – figyelmeztetem az ujjammal, és útjára bocsájtom, szinte már le is támadja Maddie-t, úgy bújik hozzá. A tálcát az ágy szélére helyezi, én meg a táskámból előkotrom a sztetoszkópot, meg a spatulát is.
- Nekem is jól jönne egy tea…vagy egy masszázs. – nyújtózok egyet, miközben Josie belekortyol a teába, de a szirupra kinyújtja a nyelvét. – Be fogod venni, ha nem akarsz szurit. – ásítok egyet, és megdörzsölöm a tarkómat. A teát eléggé elhúzza, úgy csinál, mint akinek ég a nyelve, így azt hiszem kell egy kis ráhangolódás, hogy ne legyen belőle sírás, ha majd hozzáérek a hideg fémmel. – Gyere ide. – kicsit lejjebb csúszok, és ha átadja Maddie-nek a bögrét, akkor átemelem, és a combjaimra ültetem őt. – Előbb megnézzük, hogy apa jól van-e, okés? – a nyakába akasztom az orvosi eszközt, és megigazítom, hogy a fülébe kerüljön a kengyel része. – Na, akkor ide…bizony. – a mellkasomra irányítom a fémes végét, és elmosolyodom, amikor felsikít. – Apa….de gyors. – jó látni, hogy még sikerül meglepetést okozni neki. – Ennyire gyorsan ver a szívem, mert aggódok érted. Nem is fáj, inkább csak hideg. Cserélhetünk? – érdeklődök az álla alá nyúlva, mire kapok egy bólintást cserébe. Elveszem tőle, és a sajátom nyakamhoz húzom, és úgy igazítom el, hogy bele tudjam dugni a két végét. – Na meglátjuk a tiéd gyorsabb-e, mint az enyém. – a lapockájára simítom a tenyerem, és előbb a felső alá csúsztatva a tüdejét hallgatom meg. – Vegyél egy mély levegőt…úgy. Ügyes vagy. – biztatom, és ellenőrzöm, de szerencsére nincs lerakodva semmi. – Ez hideg. – sikít fel, aztán már jöhet is a folytatás. Elölről is meghallgatom, de áldom az eget, hogy nincs nagy baj. A végén az ágyra helyezem a sztetoszkópot, és a mellkasomra húzom. – Na hercegnőm, jöhet a szirup? – puszilom meg, de úgy tapad rám, mint egy panda.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKedd Jan. 29, 2019 11:30 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Próbálok minél kevesebb időt eltölteni a konyhába, hogy minél előbb visszatérjek hozzájuk, mégis egy-két baki még így is összejön, mint a rögtönzött táncbemutató a kutyákkal vagy a másodpercekig tartó elmerengés, hogy: mégis miért pakoltam fel ennyire magasra a teákat? Igen, tudom, akkor azokban a percekben tökéletes harmóniát nyújtott az, hogy minden egy helyen van, és a létra használata sem okozott gondot vagy az, hogy éppenséggel nekirugaszkodjak a konyhapultnak, és leemeljem a megszerezni kívánt dobozokat, de mostanra ezek a mutatványok lehetetlennek tűntek, és erre kezdek egyre inkább ráébredni. Mindezek ellenére elszámolok négyig, ötödikre pedig már a kezembe is akad a gyümölcsös csoda, melyet kettő-három társa is követ, de hogy ne zavarjon a beállt rendetlenség, lejjebb lévő helyet keresek nekik és a lelkem egy kis pillanatra megnyugszik. Ha örököltem valamit is a szüleimtől, akkor ezek közül is apa tulajdonságait emelném ki, aki nem tűrte a rendetlenséget. Nála minden egyes doboznak passzolnia kellett a másikhoz, a színeknek, a formáknak, és abban lelt elégtételt, hogyha minden katonás sorrendbe létezett körülötte. Gyerekként ennek csak parányi részét tapasztaltam, de minél jobban közeledtem a felnőtt kor felé, annál inkább éreztem, hogy ezekből a szokásokból én sem maradhatok ki. Megesett, hogy kiakasztottam vele Evant vagy olykor próbára tettem Jake türelmét, de igyekeztem a lehető legügyesebb módon visszafogni magamat, közben pedig elégedettséget is érezni, amiért minden a helyén található és nem szanaszét a ház különböző pontjain. Természetesen Josie tesz róla, hogy ez gyorsan megváltozzon, ő rá viszont nem lenne okom haragudni emiatt. Egy percre sem fordult volna meg a fejemben, hogy a gyerekkorának teljes megélésében akadályt képezzek a magam meglehetősen idegesítő rögeszméivel.
A forró itallal, Josie tündéres bögréjével és a kért orvosságokkal csatlakozok most már én is a többiekhez, és felmérem az eluralkodó helyzeteket. Josie sem tartozik azon személyek közé, akik nyugodtabban tűrik a betegségeket vagy úgy összességében a vizsgálatokat, ő viszont duplán fél mindattól, ami ezeket követi magával. Sokszor próbáltuk őt nyugtatni, különböző módszereket eszeltünk ki, hogy enyhítőbb körülményeket biztosítsunk számára, de ezek a kreatívabbnál-kreatívabb próbálkozások minduntalan sikertelenségbe fulladtak. Elvégre egyikünk sem várhatta el egy kislánytól, hogy nyugodtan tűrje a kellemetlenségeket, amikor egy felnőttel sem lehet sokszor bírni.
Halvány mosoly kúszik az arcomra, amikor Jake megnyugtat afelől, hogy nagy nehezen sikerült dűlőre jutniuk a hirtelen kialakult vívódásukba. - Tudtam jól, hogy egy nagyon ügyes kislánnyal van dolgunk. - jegyzem meg, de a kapott eredmény egyáltalán nem nyugtat meg, sőt még inkább elmélyíti az aggódásomat. Tisztában vagyok azzal, hogy szerencsésebb lenne most megőriznem a nyugalmamat, és nem rátenni még egy lapáttal Josie félelmére azzal, hogy én is pánikot keltek, de belül ez egészen másképp zajlik le. Mindezt elfojtva veszek egy mélyebb levegőt, és a kezembe emelem a teát, hogy megfújva azt megpróbáljam hűteni valamennyire, amíg a kislányunkhoz nem kerül az ital.
- Óvatosan, mert még meleg. - adom át neki a bögréjét úgy, hogy a kis kezével annak a fülét fogja, így nem lesz neki kellemetlen, amíg iszik belőle és megégetni se fogja magát. Mindenesetre, amíg nem érzem, hogy biztosan tartja azt, én sem engedem el. Jake szavaira egy pillanatra körbetekintek, majd csak ezután élek én is véleménnyel.
- A teával kapcsolatban tudok segíteni, de azt hiszem a masszázsnak még várnia kell egy picit. - lebiggyesztem az ajkaimat, mégis biztatóan elmosolyodok utána, hogy érezze, ő neki se kell kimaradnia a jó dolgokból, csak azok még egy kicsit váratnak magukra. A vizsgálat folytatása előtt átveszem Josietól a bögrét és visszahelyezem a kis szekrényre, hogy utána a sziruppal foglalkozzak vagy éppen a mellettem kibontakozó jelenettel. Magamban el is mosolyodok ezen, mert egyszerűen lehetetlenség betelni velük. Bármit is művelnek ők ketten, azt hiszem képes lennék elveszni már csak abban, hogy a szemtanújává válhatok. Érdeklődő arckifejezést öltök magamra, ahogyan Josie arra a következtetésre jut, hogy gyors Jake szívverése.
- Talán neked is tegyek félre belőle? - kérdezek rá Jake felé mutatva, és megemelve a szirupos üveget, majd a műanyag kanálba öntök belőle óvatosan a tálca felett, hogy ne legyen mindenhol a ragacsos folyadékból. Bár van egy sejtésem, hogy én nem fogom megúszni anélkül, hogy ne legyek mindenhol olyan, de ez már csak egy bónusznak számít ilyen esetekben. Amíg a vizsgálat folyik, elemelem a bögrémet és megtöltöm teával, hogy mikor lesz lehetőségem, akkor átnyújthassam azt Jake-nek, addig viszont a tálcán hagyom és kettejüket figyelem, meg az eredményre várok, hogy némiképp elterelhessem a figyelmemet az aggódásról, amit egykönnyen lehetetlenségnek érzek kiűzni.
- Tudod, hogy ez nem is annyira vészes. Már múltkor is vettél be belőle, és azt mondtad, hogy narancsos. - emlékeztetem rá, de nem igazán szeretné most ugyanazt megismételni. Helyette behunyja a szemeit, összeszorítja a száját és a fejét csóválja egy határozott nemleges válasz után.
- Josie...picim. Egyikünk se szeretné, hogy szurit kapj. - sóhajtok egyet, és bár ugyan nem nagyon enged a dologból, azért óvatosan a kezemben tartott kanálra sandít, mintha barátkozna annak jelenlétével. - Csak kóstold meg, és ha nem tetszik, ihatsz rá teát. - nyúlok el a bögréért, hogy érezze, nem akarom becsapni őt. - Apának meg anyának is sokat kellett ilyet bevenni. Na, kérlek.. - simogatom meg a kézfejét, majd közelebb hajol, hogy megszagolja a kanálban lévő szirupot, mielőtt bátortalanul belekóstolhatna.
- Nos? - érdeklődök tőle, de mivel semmilyen rosszat nem tapasztal, így a maradék szirup már könnyebben tűnik el a kanálról, melynek végén ugyan egy megjátszott fintor nem maradhat el, amitől nem bírom, hogy ne mosolyodjak el.
- Látod milyen ügyes vagy? - adok egy puszit az arcára, végül pedig a teát is átadom neki, majd most már Jake-nek is a másik bögrét. - Csak, hogy te se maradj ki a jóból. - öltöm ki rá játékosan a nyelvemet, de csak úgy, hogy Josie ennek ne legyen szemtanúja. Azt hiszem nem lenne jó, ha ilyen gyerekes viselkedést tanulna az állítólagosan felnőtt anyukájától.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 03, 2019 12:25 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Meggyűlik a bajom a lányommal, mert valamiért sajnos az anyja kevésbé közreműködő képességeit örökölte, vagyis rám hajaz a szőke angyalka. Nem értem, hogy miért kell minden egyes alkalommal eljátszanunk azt, hogy én kérek, aztán követelek, végül már felszólítom, de nem történik semmi, és amikor előállok egy negyedik verzióval, akkor dűlőre jutunk. A szép szó nem használ, nem árt, ha kicsit erélyes az ember fia, és elmagyarázza a súlyosabb következményeket is, ha nem tartaná be a kisasszony a megállapodásunk ráeső részét. A szurit semelyik gyerek sem kedveli, én sem rajongtam érte, az más kérdés, hogy orvosként szeretek néha hatalommániás lenni, és egy-két beteget megleckéztetni, ha már az agyamra megy a hiszti, de Josie-val nem járhatok így el, mert akkor Maddie elszedné a fejemet. Nem óhajtok hosszan belemenni abba, hogy néha úgy érzem, hogy túl sok mindent engedünk meg neki, aztán még ott van a kis ördögfióka unokatestvére is. Ha ezek ketten két napnál több ideig vannak összezárva, akkor a lányom is megőrül, és képtelenség az öcsémmel megértetni, hogy Josie nem ilyen, de ha Hannah a közelében van, akkor szerintem még Luciferrel is alku jutnának, mert a legijesztőbb embert is megpuhítják. Egyszer sajnos előfordult, hogy bevásárlás közben a parkolóban megszólítottak egy eléggé kitetovált férfit, aki a furgonból árulta a fegyvereket. Én totál elveszítettem volna a fejemet, ha ők ketten nem beszélnek lyukat az idegen hasába. A végén kaptak két nyalókát, és még a fószer figyelmeztetett rá, hogy ügyelhetnék jobban a kicsikre, mert elég szabadosan beszélnek, és közvetlenek bármilyen emberrel szemben. Bennük még nincs meg az előítélet, vagy éppen ki sem fog alakulni, mert az hét szentség, hogy két ilyen lány több nincs a földön. Az ágyon fekve legalább addig eljutunk, hogy megmérjem a lázát, és addig is abbamaradjon a sírás, mert amikor rákezd az egerek itatására, akkor hamar kijövök a béketűrésből is. A fejem lüktet, de az arcomon nem látszik, hogy mennyire megviselt az éjszaka. Maddie szerencsére a teákkal együtt tér vissza, és ott van a gyógyszer is, amit ha hajlandó lesz bevenni, akkor nem kell harcba vonulnom, és fenyegetőznöm az injekcióval.
- Remek kislány. – erősítem meg őt a szavaiban, és örülök neki, hogy a teát nem kell rátukmálni, mert a folyadékpótlás megy magától. Én is elfogadnám, de előtte még szeretnék meggyőződni arról, hogy nincs komolyabb baja a kis szöszkémnek, és nem kell felhívnom Jamie-t, hogy holnapra időpontot egyeztessek vele, de ha nem javul a helyzet, akkor kénytelen leszek, és bármennyire is fog érte gyűlölni, de meg fogjuk látogatni a doktor bácsit, és erről nem nyitok vitát. – A masszázs még várhat drágám, tudod, hogy nem vagyok egy türelmetlen alkat. – kacsintok rá, ez természetesen nem igaz rám, de ha jóra kell várni, akkor én is tudok egy kis jó modort mutatni. A kettesben eltöltött idők nem változtak, ugyanúgy kívánom őt, talán most már jobban, min azelőtt. A terhesség megszépíti, ragyog az egész világ előtt, és a család tudtára még nem is hoztuk az újabb hírt, hogy útban van a második apróság is. A vizsgálat következik, pontosabban a meghallgatása a tüdejének, és a szívének. Játékosan közelítem meg, úgy gondolom, hogy jobb ezt békességben letudni, de annyira együttműködőévé válik, hogy még én is meglepődöm rajta. Nem sokkal később a gyógyszer beadása marad hátra, de azt rábízom a női vonalra. Maddie szebben tudja kérni, mint én, talán nem is fogja sürgetni őt. – Köszönöm. – én a bögrémmel foglalatoskodom, és belekortyolok a meleg teába, aztán hátradőlök, de nem megy a kérlelés. – Narancsos, és még ajándék is van hozzá. Nem tetszik a rózsaszín kanál? Ne kelljen anyának kérnie. – mondom hangosabban, aztán végül beadja a derekát, és egy kisebb ízlelés után az egészet bekapja. – Megy ez neked. – mosolyodom el, és én is megiszom a maradék éltetőmet, de nagyon lustának érzem magam. – Még a végén leharapom a nyelvedet. – feleselek, sosem voltunk normálisak, de a kislányom jön a szokásos reakcióval. – Fúj, apa…nem puszilgathatod anyát. – kapja a szeme elé a kezét. – Nem is tettem meg. – közlöm vele, és elkapom oldalról, aztán meg magamhoz húzom, és őt halmozom el kis puszikkal. – Ne….apa… - mondja ellenkezve, aztán megnyugszik, és mellém bújik az ágyba. – Anya meséljen. – pillant rá a nagy kék szemeivel. – Hát most nekem sem ártana. – takarom meg a szöszkénket azért, hogy ne fázzon meg jobban.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 03, 2019 9:40 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Hazugság lenne a részemről azt állítani, hogy Jake és én egyszerű személyiségjegyekből lennénk összerakva, így az, hogy Josienak is lett egy ilyen oldala, nem kellene, hogy meglepetést okozzon. Sosem kezelte igazán jól az orvosokat, és ez amikor beteg lett csak a duplájára fokozódott számára. Szegénykém a nyűgösségén kívül nem igazán akart semmit sem elviselni, a gyógyszerekről meg a szuriról pedig hallani sem akart. Habár az előbbivel könnyedebben megbarátkozott, mégis jó pár kör beszélgetésre és könyörgésre szükségünk volt ahhoz, hogy kedvet kapjon a szirupnak még a megkóstolásához is. Tagadhatatlanul a mi lányunk volt.
Amíg Jake igyekezett a lelkére hatni Josienak, én a tea és a gyógyszerek előkészítésével foglalkoztam. Tudtam, hogy nem egy egyszerű este elé nézünk, és próbáltam minél könnyedebbé tenni ezt Jake számára is a segítségemmel, aki rettenetesen kimerült lehet így a munka után. A kórházban mindig pörgés volt, így örültem, hogyha összejött neki jó pár óra alvás és úgymond kipihenhette magát. Ehhez általában különböző módszerekhez kellett folyamodni, mint például Josie lefoglalása, aki örömmel követte az apukáját mindenhova és vette rá különböző játékokra vagy egyszerűen csak akkor nem érezte magát nyűgösnek, amikor a közelében lehetett. Oda volt érte, de határozottan megtudtam érteni őt ebben. Sokat köszönhettem Jake-nek az együtt töltött évek során és az érzéseim iránta minden egyes nappal csak erősödtek. Elég volt csak egy telefonhívás tőle, hogy boldogabbá tegye az egész napomat, és olyan viselkedést váltson ki belőlem, mintha újra a húszas éveim lennék az első nagy szerelem rózsaszín ködének hatása alatt. Nem hiszem, hogy bármikor is képes lennék beleunni ebbe, de azt határozottan állíthatom, hogy nem is akarok. A családunknál jobb dolgot elképzelni sem tudtam volna, és minden percéért rajongtam.
A tea fele lassan, mégis könnyedebben tűnik el, és egészen biztos vagyok abban, hogy ehhez a kislányunk kedvenc bögréje is nagy segítséget nyújt. Ha másba hoztunk neki teát, csak a fejét rázta és durcásan eltolta maga elől az asztalon, hogy látni se akarja, így már megtanultuk, hogyha változást akarunk ennek irányába elérni, egyszerűen csak a tündérekhez kell folyamodnunk, amik harmadmagukkal tündököltek Josie kedvenc bögréjén.
- Tudom jól. Azért mindenesetre észben tartom. - mosolyodok el Jake szavain a masszázsra tett véleménye kapcsán, és bár örömmel segítenék neki bármilyen módon, hogy ellazuljon és jobban elviselje ébrenlétének perceit, eléggé korlátozott lehetőségeink vannak most erre.
A vizsgálat közben egy pillanatra sem hagyom figyelmen kívül az előttem zajló események követését, legfőképp azért nem, mert az aggodalom továbbra is ott munkálkodik bennem, és nyugtalan perceket okoz a számomra. Aggódok, hogy nagyobb baj is lehet a betegségének háttere mögött, de szerencsére a végén kiderül az ellenkezője, ami miatt én is nyugodtabban kezelem az ezt követő eseményeket. Amíg én Josiet mindenféle kreatív módszerrel próbálom rávenni a szirup elfogyasztására, addig Jake-nek is átnyújtom a teát, amit korábban már megígértem neki.
- Josie, csak kóstold meg. - próbálkozok még egyszer, de nem igazán tetszik neki egyik tényező sem. Sem az, hogy narancsos, sem a kanalának szíve, egyszerűen semmi. Természetesen apa noszogatására már jobban megy a próbálkozás is, és egy kezdetleges tesztelés után amikor rájön, hogy nem is annyira vészes, mint ahogyan azt ő először gondolta, egyből el is fogyasztja a kanálon lévő maradék szirupot is. - Persze, hogy megy neki. Csak kell a könyörgés is hozzá, mert anélkül nem finom. - nevetek fel halkan, de szórakozottságomat Jake válasza is csak tetézi.
- Ezt itt? Mert ezért bizony ám meg kell küzdened! - nyújtom ki rá újra a nyelvemet kislányos viselkedésemet tovább fokozva, de Josie úgy tűnik kevésbé lelkesedne a folytatásért, melynek egy másik módját ő tapasztalhatja meg. Elmosolyodva ingatom ezen a fejemet, és félre is teszem most már a szirupot meg a kanalat is, hogy ne zavarjon minket.
- Most kaptál te helyette. - eligazítva a szőke tincseit adok én is egy puszit a homlokára, de a kérésére letekintek az ismerős kékségbe. - Mesét akarsz? - kérdezek vissza, és hümmögök is mellé egyet, hogy melyik legyen, de úgyis tudom: bármennyi verziót is sorolok fel, ő akkor is a táncos kislányról akar hallani. - Folytassuk azt, amit legutóbb? - érdeklődök tőle, amire csak nagy és heves bólogatás lesz a válasz, én pedig eligazítom a párnámat és úgy helyezkedek, hogy kényelmes legyen.
- Akkor kényelmesedj el kis hölgy, mert ez egy hosszú és kalandos történet lesz. - érintem meg mutatóujjammal játékosan az orrát, aztán elgondolkozok hol is tartottam legutóbb, végül onnan folytatom a szőke táncos kislány varázslatos történetét, akinek ugyan nem Josie a neve, de határozottan róla szól, ő pedig imádja hallgatni a kalandjait. Most beleveszem a történetbe a bögréjén lévő tündéreket is, amiket egy ideig nagy figyelemmel hallgat, de már egyre többször csukódnak le a szemei, azonban emiatt nem állok le. Tudom, hogyha most abbahagynám, egyből éberebb lenne. Helyette inkább a kezembe fogom apró kezét, és azt simogatom a mesélés közbe és néha Jake felé pillantok, hátha nála is hasonló hatást érek el. Azt hiszem egy kiadós alvás mindkettőjükre ráférne.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKedd Feb. 12, 2019 7:25 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Josie még akkor is harcol, amikor már a gyógyszer a tét, és nem több. Én csak mosolygok ezen, mert magamra emlékeztet. Az első szava is a nem volt, és ezt hallgattuk Maddie-vel jó néhány héten keresztül. Az öcsémék meg is jegyezték, hogy ez aztán az előrehaladás egy neurológus és egy pszichológus esetében. A kislányunk okos, ehhez kétség sem fér, csak az a bajom, hogy mellette igen makacs teremtés is. Az édesanyja türelmesen küzd, de nekem sokszor elborul az agyam, és előfordul, hogy üvöltök. Akkor legalább tudom, hogy hallgat rám, és nincsenek kifogások, de az is tuti, hogy amíg beteg lesz, ki is fogja használni, hogy az. Nem mondom, hogy rájátszana, de akkor az esti mesékre szánt idő a duplájára fog nőni, nem fog egyedül aludni, és mindig lesz mellette valaki, ha nem éppen mi, akkor valamelyik kutya. Este ismételten mennem kell dolgozni, most nem próbálok meg erre gondolni, mert meg kellett tanulnom szétválasztani a kórházi dolgokat, és az itthoniakat, különben belebolondultam volna, azt azért hozzáteszem, hogy néha megesik, hogy összemosódnak a határok, és akkor Maddie az, aki meghallgat, és felveszi a jó élettárs szerepét. Néha eltöprengek azon, hogy ez jó neki? Minden nőnek az az álma, hogy fehér ruhába bújhasson, de ő egyszer sem utalgatott rá. Ez nagyon furcsa nekem, mert Jamie is mesélte, hogy Tessa ellene van. Megértem, hogy az agyuk másképpen működik, agyturkászok is, de még ebben is ugyanazt az elvet vallják? Jamie-nek már sikerült bekötnie a fejét, de nekem még nem érett meg az elhatározás. Őket figyelem, sokkal többet jelentenek, mint az életem, és most már el sem tudnám képzelni, hogy másképpen legyen az életem, mint régen volt. A dicséret jár neki, amiért bekanalazta a szirupot, és nem is ellenkezett sokat. A teából nem sokat kortyolhatok, de éppen annyi folyik le a torkomon, ami átmelegít, de a lábfejem még így is fázik. Összeszedem az orvosi felszerelést, és az ágy mellé dobom, hogy ne legyen útban, mert természetesen a forgatókönyv nem változott, és a kis szőkeség a mesét követeli. Maddie valamit pakol még, amikor kibukik belőle, én meg átölelem, és a mellkasomhoz húzom, hogy ne fázzon meg jobban. A történetet már én is kívülről fújom, rosszul is leszek, ha még egy táncos könyvet kell rendelnem online, de most ezt a korszakát élni, de bízunk benne mindketten, hogy nem lesz örök. A születésnapi ajándék után kétlem, hogy erre lenne még esély, de a remény hal meg utoljára. A másik kedvenc hölgyeményem végül beadja a derekát, és felajánlja a tegnapi történet folytatását. Maddie a háta mögé húzza a párnát, és kettőnk közé telepszik a hercegnő, aki elvárja, hogy a hátát simogassam, ha már „megkínoztam” a vizsgálattal. Én oldalasan fekszem el, és kör-körös mozdulatokkal gyömöszölöm őt, miközben a könyv is előkerül, és egy kis játékos mozzanattal fakasztja mosolyra Josie-t. – Elég kényelmes neki. – célzok a masszázsra, aztán csendben maradok, mert ez lehet a kulcs ahhoz, hogy elaludjon, és kiizzadja reggelre a láz legnagyobb részét. Eldől, így szépen betakarom, és Maddie hangjára koncentrálva hallgatjuk a mesét. Anastasia…ó, csak azt ne tervezze el, hogy utazzunk el Oroszországba, mert arra már nemet fogok mondani. A szőkeség is relatív, mer a mesefilmben meg barna, de ilyen részletekre nem adunk. Én is bebóbiskolok, de szerencsére nem nyom el az álom, azonban a közöttünk fekvő egyenletes szuszogás azt jelzi, hogy sikerünk van. – Azt hiszem ez már jó lesz. – suttogom, és adok egy puszit a feje búbjára, és felülök rendesen, hogy a hátamat a falnak tudjam vetni. – Nem a legjobbkor jött ez a betegség. Ha nem megy le a láza, akkor holnap kérek időpontot Jamie-től. Este mennem kell megint, elbírsz vele? – kérdezek rá, és nyújtózok egyet ásítás közben. – Mi lenne, ha lemennénk pudingot készíteni? – érdeklődöm halkabban. – Megkívántam. – nézek rá kérlelően, elvégre max a kukta leszek.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptySzer. Feb. 13, 2019 1:12 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Úgy érzem magamat, mintha a kislányunk által tervezett társasjátékba keveredtünk volna, amelynek sosem tudni melyik része az, amelyik nyugisabb perceket követ, és melyek okozzák éppen ellenkezőjét. Felnőttként sem kellemes elviselni a betegséget, gyerekként azonban ez többszörösen felerősödik, így nem is várok tőle más viselkedésmódot, mint amelyet bőven kapunk tőle, habár azt nem éppen szívlelem, amikor visszautasítja a szirup elfogyasztását. Párszor már kapott hasonlót, így pontosan tudja milyen íze van, így nem is értem, hogy most miért próbálkozik ennek ellenkezőjét bebizonyítani, mindenesetre a lelkem egy része megnyugszik, amikor végül csak közös erővel rábírjuk őt az elkerülhetetlenre. Tudja ő is, ahogyan mi is, hogy ez - is -, szükséges ahhoz, hogy meggyógyuljon, nem mellesleg lassan közeledik az újabb táncpróbája, amit a világért se hagyna ki. Márpedig, ha addigra nem javul az állapota, akkor szó sem lehet a tánc egyetlen formájáról sem.
Magam sem tudom mennyi lehet már az idő mire végre lehajtja a fejét a párnára, és a szokásos meséért kérlel engem. Érzem, hogy a fáradtság apránként lazítja el tudatomat és testemet egyaránt, mégis összeszedem magamat annyira, hogy ezt a kívánságát még teljesíteni tudjam, és miután elhelyezkedem az ágyon, bele is kezdek a mesélésbe. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe találom magamat, figyelembe véve azt miképpen álltam a kapcsolatokhoz a legutóbbi rossz tapasztalom után. Egy részem elutasítóan kereste a kifogásokat a családalapítás gondolatára, hiszen úgy véltem úgysem állnék helyt benne. Az én anyám sosem testesítette meg azt a személyt, akire egy kislány biztonságért szalad. Az esetek többségében sosem tartózkodott otthon, és amikor mégis, akkor is igyekezett tudomást sem venni rólam. Ezt a csekély időt inkább azzal töltötte el, hogy apával generáljon veszekedést, majd végül magára öltve az áldozat szerepét újfent elhagyja a lakást. Szó sem lehetett arról, hogy mesél nekem lefekvés előtt vagy akár egy percre is bejön a szobámba amiatt, hogy betakarjon és jó éjszakát kívánjon, mert életem nagy részében nem volt jelen. Ezért is féltem annyira önmagamtól és a jövő ezen felétől, hiszen sosem volt előttem egy biztos kép amire támaszkodhattam, amit példaként elővehettem, ha elakadtam a hétköznapjaim során. Abban a pillanatban, hogy Josie megszületett, csak az járt a fejemben, hogy a saját módszeremet kövessem és a saját érzéseimet, hogy ne ismétlődjön meg az a hiba, amit az én anyám elkövetett. Nem csak egy biztos jelent akarok neki nyújtani, a jövőjét is ezen szempont szerint kívánom egyengetni, még ha ennek csak évekkel később is lesz eredménye és tudom, hogy Jake-el együtt ez megvalósíthatóvá válik majd. Nála fantasztikusabbat kívánni sem tudtam volna, és minden nap jó érzéssel tölt el, hogy az életem részévé vált.
Óvatosan pillantok le Josiera, csakhogy megbizonyosodjak arról mennyire figyel a mesére vagy éppen már az igazak álmát alussza. Elmosolyodva tapasztalom, hogy az utóbbival van dolgunk, így tovább már nincs szükség a mesémre. Sóhajtva egyet hajtom a fejemet az ágytámlának és fordulok Jake felé a szavainak hatására.
- Sajnos ez ilyen kiszámíthatatlan, de reméljük, hogy erre nem kerül sor. - nem örülnék neki, hogyha továbbra is lázas maradna, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez nem olyan dolog, amit ki lehet számítani. Most esett bele ebbe a fránya betegségbe, így egy pár napig biztosan benne is lesz szegénykém. - Már tudja milyen íze van a szirupnak, így azt hiszem boldogulunk majd. - nyugtatóan ejtem ki a szavakat és el is mosolyodok mellé, hogy ezzel az apró gesztussal is hasonlóképpen járjak el. Úgy érzem a nehézkes kezdetek után a folytatás már könnyedebben alakul majd, de ha az ellenkezője történik, akkor is megpróbálunk mindent, hogy eljussunk eddig a nyugodt pillanatáig.
Jake kérésének hatására egy pillanatra feléled bennem az ellenkezés egyik formája, de a puding iránti vágy felülmúlja mindazt. - Aljas tőled ilyenkor édességet emlegetni, de menjünk! - egyezek bele nem sok könyörgést igénylően, és óvatosan kimászok az ágyból, majd betakarom Josiet is, mielőtt halkan kiléphetnénk a szobából. - Utána viszont neked is alvás lesz, nagyfiú. - kötöm a lelkére viccelődve, de az első felét igenis komolyan gondolom. Szüksége van az alvásra, márpedig abból meglehetősen keveset alkalmaz a munkája mellett.
Felkapcsolva a konyhában a lámpát hajtom be az ajtót, hogy ne ébresszük fel Josiet, majd már szedem is elő a pudinghoz szükséges hozzávalókat. - Milyet kérsz? Van itt csokis, vaníliás és... - nyújtózkodok egy kicsit, hogy elérjem a dobozt. - Segítesz egy picit? - pillantok felé, majd mikor leemeli helyettem a tartót, ki is veszem belőle a maradékot. - És igen, epres. - teszem még hozzá feltartva annak zacskóját. - Rájöttem ma, hogy mindent egészen magasra pakoltam, bár most már nem értem benne a rendszert. - teszem csípőre egyik kezemet, hogy így nézzek fel arra, amit műveltem, végül a fejemet ingatva szusszanok egyet.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 17, 2019 11:44 am

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

A mese olvasása közben hol Maddie-t figyelem, ahogyan a szája mozog, és életre kelti a történetet. Eszembe jutnak néha régi emlékek, és előszeretettel hallgattam már akkoriban is, ha felolvasott nekem. Találtunk kellett egy módszert, ha az éjszaka közepén felébredtem, és nem bírtam visszaaludni, vagy éppenséggel a fronton szerzett rémálmok kísértettek. Szerettem vele lenni, már az első pillanatban más volt, mint a többi nő. A szépsége szabad szemmel látható, de ami alatta van, az ennél sokkal összetettebb, és ez tette igazán különlegessé számomra. Egy független teremtés, aki mégis vágyik a törődésre, a családra. Benne megvagyok én is, nem érzem, hogy különböző személyek lennénk, már annyira összenőttünk, hogy ez a maga természetességében jön. A kislányunk közöttünk fekszik, még élvezi, hogy simogatom a hátát, de már nagyokat pislog a szentem. A légzése is normalizálódott, és örülök neki, hogy nem okozott nagyobb feszültséget a dacos magatartásával, mert a szöszke mostanában fáradékonyabb. Nem mondtuk el neki, hogy útban van a kis tesója, még nekünk is új az információ, hogy a családunk bővül, és hamarosan már két gyermek édesapja leszek.
Még emlékszem az első pillantása, és érintésre, melyet Josie-val éltem át. Orvos révén már láttam szülést, nem volt opció, hogy egyedül kelljen végigcsinálnia, hiszen az elkészítésnél is jelen voltam, akkor a nehéz órákban ne lettem volna? A terhességét nagyon jól kezelte, nem voltak kifejezetten rosszul alakuló napjaink, amikor minden áldott percben a mosdóban kötött volna ki. Mások szerencsésnek tartották, hogy alig szedett fel pár kilót, de a végét megszenvedtük. A vajúdás időtartama elnyúlt több mint tizenhat órára, és már nem bírtam nézni, hogy erőlködik. Kimerültünk mindketten, nem maradt más választás, mint a császármetszés. A fejét simogattam, lágy csókokkal hintettem el a homlokát, mert tudtam, hogy amiben hamarosan részünk lesz, az minden izzadságcseppet megér. Így is lett. Az életerős kisasszony nagyobb hanggal jött a világra, mint bármelyik másik csöppség. Az ifjú anyuka pedig akkora mosollyal fogadta első gyermekét, melyre én sem találtam szavakat. Meghagytam nekik az első érintés jogát, aztán megtörtént a csoda. A mutatóujjamra csavarodott aprócska kéz, a jelenség…amitől még nekem is könnybe lábadt a szemem. Őket nézem, az életem két legfontosabb nőjét, és nem bírok betelni velük. Mikor váltunk családdá? Már az első találkozás alkalmával.
A kis szőkeség hamarosan már el is szenderedik. Betakarom, és megigazítom a párnát is mögötte, de aztán átveszi a szerepemet az édesanyja, én meg kikászálódom az ágyból. Nyúzott vagyok, és legszívesebben egy huzamban aludnék legalább tizenkét órát, de ezt a szekundumot meg kell ragadnom. Éhes is vagyok, és ki kell használnunk, hogy kettesben maradhatunk Maddie-vel. Látom az arcán, hogy hezitál, neki is jobban esne, ha ezek után lefeküdnénk, de nem tud nemet mondani a kérésemre, és együtt megyünk le a konyhába, hogy nekilássunk a pudingnak, holott, ha őszinte akarok lenni, ez még menne. Nem mondom, hogy egy konyhatündér vagyok, de azért a tejet felforralni még nekem is menne. Éjszakáztam eleget a lányom mellett, ennél cifrábbakra is számíthatok a jövőben, de bevallom, hogy jobban szeretem, ha ezeket Maddie készíti el, mégiscsak az ő területe a főzés, és nem az enyém. Én felszerelem a polcokat, rendben tartom a kertet, néha még porszívózom is, de azért a házimunkáknak is akad olyan része, mint például a mosdó takarítás, vagy a mosás, amit nem vállalnék be.
- Mikor emlegessem, ha nem most? – játékos vigyorba formálódnak az ajkaim, és a konyhába lépve azonnal felkapcsolom a villanyt. Azon sem lepődöm már meg, hogy a közelben cirkálnak a kutyák, és úgy tesznek, mint akik itt sem lennének. – Alszok eleget, de megfogadom, mert húzós lesz az éjszaka. Megint elmerülhetek a csodálatos emberi agy felépítésében. – nem kényszer, de nagy ára van annak, ha az ember az orvosi létet választja hivatásul. Kevesebb idő jut a szeretteinkre, és jól be kell osztani az időt is, hogy ne maradjunk ki a nagy dolgokból. A rendszerezés sem az én terepem, és ez meglátszik, amikor a segítségemet kéri. Odaállok, és könnyedén emelem le a dobozt, hogy abból válogasson, de már most tudom, hogy milyenre fáj a fogam. – Nekem csokis kell. Nem ártana, ha átpakolnánk, mert lassan nagyobb hely kell neked is. – kacsintok egyet, és nem sértésből célzok az egyre növekvő pocakjára. Hátulról ölelem át a derekát, és a vállára fektetem az államat, miközben kiveszi a megfelelő tasakot. – Maddie…gondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha esetleg komolyabbra fűznénk a kapcsolatunkat? – érdeklődök természetesen, de nagyon izgulok, és ha értetlenkedne, akkor folytatom. – Úgy értem mondjuk…hozzám jöhetnél? – adok egy puszit az arcára. Na ez most milyen próbálkozás volt Lester?



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 17, 2019 5:40 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Kezdetben ugyan kételkedés üti fel a fejét gondolataimban, hogy működni fog Josie altatásában a mesélős módszer, hiszen már túl voltunk azon a ponton a történetbe, ahol általában már ő vállalja át a mesélő szerepét, mindezt álmában megtéve, de most mégis figyelmesen követi minden szavamat, jóllehet néha hosszabb időkre hunyja le a szemeit, mielőtt újra feltekinthetne rám kék íriszeivel. Szüksége van a pihenésre és arra, hogy ne a betegséggel törődjön azokra az órákra, amikor is az igazak álmát alussza. Nem telik bele sok időbe, hogy a mese megtegye a hatását, és Josie elaludjon, ez pedig az én arcomra is mosolyt csal. Abban mindhárman egyetérthetünk, hogy a tartalék energiáinkat hívtuk életre az előbbi nehézkes percekhez, melyek végül egészen nyugodt zárást kaptak.
A párnát igazítom el a hátam mögött, és egy röpke időre elképzelem, ahogyan újra a puha anyagra hajtom a fejemet, előtte azonban Jake kérdése tereli el erről a figyelmemet. Egy pillanatra ugyan megfordul a fejemben, hogy engedem lustaságomat felülkerekedni a szavaimon, végül azonban beleegyezek, hiszen amióta a puding említésre került, másra sem tudok gondolni, így pedig aludni is képtelen lennék, ahogyan magamat ismerem. Az utóbbi időben egyik bűnös szenvedélyem lett az éjszakai nassolás elkövetése, így most sem akarok kimaradni abból, hogy bűntársa legyek Jake-nek. Mindenesetre úgy teszek, mint aki ártatlan ebben az egészben és nem pártolná az ilyen időtájban való édesség fogyasztást, holott saját maga is ugyanazt követi el számtalanszor. A kutyák biztosan szívesen tanúskodnának ellenem, ha lenne lehetőségük rá, mert általában ők képezik ilyenkor a társaságomat meg a rosszalló gondolatok, amelyeket magamnak jegyzek meg a gondolataimban.
- Jogos. - válaszolok elmosolyodva és szűkszavúan a kérdésére, mielőtt a konyhába érhetnénk. - Hivatalosan is meg kellene szavaznunk a hajnali órákat puding-evő perceknek. - vetem fel az ötletet enyhe lelkességet is csempészve szavaimban, de már a fáradtság beszél belőlem. Meglehetősen kegyetlen dolog lenne, ha valakinek éjszakába nyúlóan kellene várakoznia azért, hogy az édesség eme fajtájához jusson. Természetesen egy részem úgy gondolná, hogy megéri, míg a másik pont az ellenkezőjével hozakodna fel. Az értelmesebb, és jelenleg egyre inkább távolibb énem pedig azzal győzköd, hogy egyszerűen csak az ébresztőt kellene beállítanom, addig pedig békésen pihenhetnék. Nem is tudom, az utóbbi meglehetősen csalásra hajaz, amivel úgy gondolom szívesen ki tudnék békülni ilyen esetekben. Azért gondoskodóan és enyhén aggodalmaskodva jegyzem meg az alvás gondolatát, mert ugyan beleegyeztem a programunkba, közel sem felejtettem el, hogy milyen hosszú nap áll mögötte.
- Újabb nehéz eset? - fintorral egybekötve teszem fel a kérdésemet, de már neki is állok a készülődésnek, melynek első szakaszában egyből akadályba ütközök, és az ő segítségét kérem a magassággal kapcsolatos problémámba. - Én meg maradok az epresnél, ha már megszenvedtem érte. - jegyzem meg szórakozottan, de a szavainak hatására egy röpke időre felpillantok az arcára, a kacsintásával azonban megenyhíti a szívemet, így nem fogom az agyát húzni emiatt.  - Személy szerint amellett vagyok, hogy mindent tegyünk legalulra. - vetem fel a nagy lakberendezési szakértelmemmel, amihez túl sok közöm nincsen, mégis ez tűnik a legszerencsésebb verziónak a jövőnket illetően. - Így nem kell hegyet másznom egy csomag pudingért. - jutok következtetésre elmosolyodva, és tanulva az előbbi történtek példájából és külön is teszem a csokis, majd az epres puding kettősét, de most különösen jól esik, ahogyan magához ölel. Mindig sokkal nagyobb biztonságban érzem magamat így, nem mellesleg olyan kényelmes a közelsége, hogy azt se bánnám, ha reggelig ebben az állapotban andalognánk.
Amikor kimondja a nevemet, egy kérdő hangsúllyal egybekötött hümmögés hagyja el az ajkaimat, de a folytatás miatt lefagyok a puding előkészületeihez szükséges mozdulataimban. Tudom...és értem a kérdését...mégis kell egy másodperc, hogy fel is dolgozzam mindezt. Leginkább azért is, mert a saját gondolataimat nem hallom a hevesebb tempóra váltott szívverésemtől. Mi másképpen működtünk, vagyis én személy szerint igen. Az eljegyzés, a házasság nekem nem olyan dolgok voltak, amiket siettetni akartam volna, hiszen sosem a papír számított, hanem az együtt töltött idő. Azok az élmények és emlékek, amiket közösen formáltunk anélkül, hogy címkéket ragasztottunk volna kettőnk kapcsolatára. És közel sem azért, mert nem gondoltam volna komolyan a kapcsolatunkat vagy ne szerettem volna őt annyira, hogy összekössem vele minden létező módon az életemet, hanem egyszerűen így gondolkoztam. Most mégis egy részem ugrálni tudna örömében, míg a másik felem éppenséggel a szavakat keresi, az értelmesnek tűnő megjegyzéseket.
- Jake, te most.. - pillantok fel rá, keresve a szavakat, melyek elég nehézkesen állnak össze, és elmerülök a kék szempárban a folytatás előtt. Megmagyarázhatatlan boldogság lesz rajtam úrrá, miközben annak a férfinek a vonásait fürkészem, aki nélkül egy másodpercig sem tudnám elképzelni az életemet. Úgy helyezkedek, hogy szembe kerülhessek vele, és mikor ez megtörténik egy pillanatra sem eresztem el a szemkontaktus alól. - Igen...mármint akarom...nagyon szeretném, ha komolyabbra fűznénk a kapcsolatunkat. - megismételvén az ő előbbi szavait szélesebb ívet ölt a mosoly az arcomon, mely határozottan szimbolizálja a bennem lévő boldogságot. - A feleséged akarok lenni! - mondom ki végül, komolyan gondolva minden egyes elhangzott szót, halkan elkuncogva magamat attól a felfokozódott érzés rengetegtől, amely jelenleg ott lakozik bennem.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyHétf. Feb. 18, 2019 7:40 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

A konyhában állva annyira hétköznapinak tűnik a jelenet, hogy segítsek a szőkeségnek, aki immár másodjára fog megajándékozni egy gyermekkel. Sokáig vártam a megfelelő nőre, de senki sem érhetett ennek a doktor néninek a nyomába. A pillantása kedvességet sugall, az arcmimikája dacosságot, és még annyi minden van a felszín alatt, amire nem tudok magyarázatot adni, hogy nem is lenne érdemes boncolgatni a témát. A szerelem egészen könnyedén talált rám a családi dráma közepette. Örülök neki, hogy nem hátráltam meg, hogy nem ijesztettem el magamtól, pedig számtalan alkalommal feszültünk egymásnak az elmúlt évek folyamán. Nem vagyok az egyszerűség híve, a bizalmatlanságom kihatott rá is. Nem mondom, hogy gyakran fordult volna elő, hogy féltékenységi szituációba bonyolódtam volna, de vele megtörtént. A kórházban egészen sok pácienssel foglalkozik, de az egyik túlságosan közel került hozzá. Az éjszakai telefonhívások, a lakcíme kiderítése már nem fért bele a normális orvos és beteg viszonyba, és van, amikor nálam is elpattan a húr. Még az volt a szerencsém akkoriban, hogy valóban veszélyt jelentett a srác, különben a börtönben ülnék súlyos testi sértés miatt. Megvertem, de nem kicsit, hanem eszméletlenre gyapáltam, mert arra jöttem haza, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva, és Maddie a sarokban hozakodik fel észérvekkel, de valahogyan egyik sem akarta meggyőzni a fiúcskát arról, hogy ne közelítsen a barátnőmhöz. Felmértem a dolgot, vagy éppen a gyógyszerem gurult el, de hátulról támadtam rá, és szorítottam el a nyakát. Nem kellett volna odajönnie, és a sarokba kényszerítenie az amúgy is félős szőkeséget. Ismerem már a szakmája árnyoldalát is, és bizony nem volt alaptalan a félelmem. A srác zsebében megbújt kés bizonyítékként szolgált, hogy veszélyes a környezetére. Némi kórházi ápolás után be is került a pszichiátriára, én meg felszereltem egy új zárat, riasztórendszert, és ha tehettem, akkor még embereket is ráállítottam Maddie-re. Nem avattam be addig mindenbe, ami a testvérem, és az én múltamat takarja, de akár lehetett volna egy drogos is, vagy egy kivégző, aki így akar bosszút állni rajtunk. Olive után nem hiányzott még egy nő, aki az életével fizet a Lester testvérek miatt. A tekintetem bejárja a testét, a mosolyát, és minden egyes nap hálát adok érte, hogy mellette ébredhetek. Leveszem neki a polcról a pudingot, és meg is mondom, hogy nekem melyik lenne a nyerő, de ő természetesen a másikat választja. Nem is ő lenne, de mégis…én így szeretem. Nem mondom, hogy tökéletes, olykor felidegesít, de éppen ez a szép az egészben…én mégis annak látom, ami. Egy életrevaló, rendmániás szöszinek, aki belém van zúgva, és mindenáron ágyba akar dugni, de ehhez még lesz egy-két szavam. A pultig távolodom el, amíg a dobozban pakolgat, és az epreset is kiveszi magának.
- Sajnos az lesz, mert nem most kezdődő daganat, hanem kiújult. A néninek hat unokája van, és most van útban a hetedik. Meg kell oldanom, hogy lássa. – rázom meg a vállamat, de nekem egészen máshol járnak most a gondolataim. Odalépek mögé, és a derekán átfonva a karjaimat, a vállára ejtem az államat. A közelségétől mindig megnyugszom, és másképpen fel sem tudnám vezetni a következő kérdést, ha már itt tartunk. Nem készültem fehér hintóval, galambokkal, csak úgy éreztem, ha nem most, akkor soha. Nem felel azonnal, így úgy veszem, hogy nem értette meg a kérdésemet, tehát megközelítem máshonnan a dolgot, és megvárom, hogy feldolgozza a hallottakat. Nem akartam sosem cukkolni vele, de ha terhes lett, akkor feledékeny is, és többször fejtörést okozott, amikor magamat kellett ismételnem. – Én most igen…azt hiszem- morfondírozok el, hogy egyre gondoltunk-e, de mi másra értettem volna, mint az eljegyzésre. Annyit fészkelődik, hogy szembekerüljön velem, hogy én is fordulok vele, aztán átölelem, mert kitör belőle az a várva várt hatalmas igen. – Más választ nem is fogadtam volna el leendő Mrs. Lester. – egy csókért hajolok oda az ajkaihoz, és egészen gyengéden teszem meg, aztán odahúzom magamhoz, és a hajába fúrva az orromat lélegzem be az illatát. – Mit szólnál, ha a kis potyautassal tennénk ezt meg? – kérdezek rá, aztán elengedem, és odasétálok a hűtőhöz, hogy kivegyem a tejet. – Nem tudom, hogy mekkorára gondoltál, ha esetleg már tervezted a barbi babás időszakodban, de én egy szűk körben tartandóra szavaznék. Max 200 fő. – vigyorodom el, és pofátlanul belekortyolok a tejes dobozba.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyKedd Feb. 19, 2019 12:33 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Egyetlen percét sem cserélném el azoknak a pillanatoknak, amelyeket Josie társaságában tölthetek, mégis most jól esik Jake-el egy kicsit kettesben lenni, annak ellenére is, hogy mindkettőnket lassacskán gyűr le a fáradtság és csak az utolsó szálakba kapaszkodunk ébrenlétünket illetően. Úgy érzem szükségünk van ezekre a közös pillanatokra, melyeket igyekszünk minden létező módon belesűríteni a napjainkba, és bár olykor a tervek nem úgy alakulnak, ahogyan mindazt elképzeltük, mégsem állít meg minket abban, hogy újrapróbálkozzunk. A puding gondolata egyfajta édességmámorban úszó ködbe tereli gondolataimat, így eleinte bármennyi kétely is maradt bennem arról mennyire nem jó ötlet ilyenkor belekezdeni, abból egy sem maradt, ahogyan a konyhába lépünk ki. Az első akadályok már meg is rekesztenek a folytatással kapcsolatban, így személyes hősöm segítségét kérem, míg ő közben beavat a kórházban történő eseményekbe. Apró grimaszt formálnak ajkaim, mert rettenetesen nyomasztó lehet egy ilyennel szembesülni, átélni mindezt, nem csak a páciensnek, hanem az orvosnak is egyaránt. Más-más szempontból nehéz ez mindkettőjüknek, így próbálok valamennyire biztatóan hatni rá. - És biztos vagyok benne Szívem, hogy meg is oldod majd. - mosolyodok el kedvesen, mielőtt a puding készítésbe merülhetnék el. Ezek nem csak szavak a részemről, hanem komolyan is gondolom őket. Jake fantasztikus orvos, már a megismerkedésünk előttről is ezek jutottak el olykor hozzám is, és ezt azóta is számtalanszor bebizonyította.
Jólesően veszek el a karjai között, ahogyan biztonságot nyújtóan ölel át, és egy pillanatra sikerül is elmosolyodnom emiatt. Szeretem, amikor a közelemben tudhatom Őt, hiszen ilyenkor sokkal nyugodtabbnak érzem magamat és most meglehetősen szükségem van erre.
Eleinte nem is igazán jutnak el a tudatomig az általa kiejtett szavak, és bele is telik pár másodpercbe, hogy összeszedjem magamat vagy éppen feldolgozzam azokat. Nem számítottam erre..itt és most, de egyszerűen levegőt is elfelejtek venni, mielőtt elhatalmasodnának rajtam az érzelmek.
- Nem hiszem el.. - suttogva ejtem ki a szavakat, mosolyom azonban szélesebb ívben és boldogan tündököl az arcomon. Gondolkoznom sem kell a választ illetően, mert az ösztönösen bukik ki belőlem. Akarom Őt. Azt, hogy a férjemnek nevezhessem és, hogy ilyen módon is hozzá tartozhassak. Leírhatatlan, amit jelen pillanatban érzek, de talán pont nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy minden egyes szívdobbanásnak magyarázatot találjak.
Elnevetem magamat a kapott riposzt hatására, és az arcára simítva jobb tenyeremet viszonozom a csókját. - Mrs. Lester leszek. - ízlelgetem az előbb elhangzottakat, és még mindig barátkozok azzal a megannyi csodával, ami jelenleg lezajlik bennem. - Ezzel úgy érzem teljes mértékben ki tudok békülni. - fűzöm még hozzá, de nem tudom elrejteni boldogságom szimbólumát az arcomról. Úgy érzem szét tudna robbanni a szívem mindettől.
Kérdésének hatására egy lélegzetvételnyi időre lepillantok az említett pocaklakóra, mielőtt visszanézhetnék a lenyűgöző kékségbe. - Ezt nem tartom rossz ötletnek. Mármint nem sok lehetőségünk maradna szervezkedni, ha már megszületik. - teszem hozzá saját gondolataimat is, de még mindig hihetetlen, hogy ezekről beszélgetünk. A szülői rossz tapasztalatok miatt én sosem gondolkodtam el igazán milyen is lenne valójában ez a nagybetűs pillanat. Nem voltak gyermeteg képzelgéseim a helyszínről, a ruháról vagy mindarról, ami ezzel jár, így első körben nem is tudom hirtelen mit hozhatnék fel neki válaszként. Az első komoly kapcsolatom meglehetősen bizonytalan volt és nem voltak hosszútávú terveink, csak a jelennek áldoztuk be minden gondolatunkat. Akik pedig utána jöttek, sosem tartottak pár napnál tovább. Talán pont az ilyen próbálkozások miatt döntöttem el akkoriban, hogy szerencsésebb a munkámba áldozni az időmet, mintsem a lehetetlen kapcsolatokba. Azt hiszem úgy éreztem, hogy sosem tanultam meg milyen is egy normális kapcsolat, így mihelyst lehetőségem nyílott közelebb kerülni valakihez, akaratlanul is azon voltam, hogy tönkretegyem azt. Nem tudatosan, egyszerűen így éreztem helyesnek. És bár nem mondom, hogy nem voltak az elején ebből összetűzéseink Jake-el, mégis ő volt az első, akit túlságosan is fontosnak tartottam ahhoz, hogy ne hagyjam ilyen egyszerűen és újra felülkerekedni ezt az énemet. Egy idő után azonban már ösztönösen ment annak elhallgattatása, hiszen tudtam: Jake mellett biztonságban vagyok.
- Nem volt rá példa. - vallom be, de aztán rábírom magamat a folytatásra. - ...de ha lett volna, valószínűleg kerültem volna a nagy felhajtást, és csak azokkal vettem volna körbe magamat, akik tényleg számítanak. - gondolkozok el, majd közelebb lépek hozzá, hogy elcsenjem tőle a tejet. - Ezt meg nem így. - megjátszott rosszallással ingatom a fejemet, hiszen nem ártana most már belekezdenem abba is, amiért kijöttünk, noha túlságosan is elterelődtek a gondolataim. Nem mintha bánnám egyetlen percét is. - Én úgy gondolom egyikünk sincs oda azért a nagy felhajtásért. - teszem azért hozzá ezzel is megerősítve az előbb elhangzottakat, közben pedig a puding készítésnek is nekiállok, és először a csokissal kezdem.
- Mi lenne, ha a szabadban tartanánk meg? - vetem fel hirtelen az ötletet, mely ugyan nincsen kőbe vésve, mégis amikor filmekben láttam ilyen jeleneteket, mindig is valamiért csodáltam őket.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 24, 2019 10:38 am

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

A hétköznapokba belecsempészve is történhetnek csodák. Csinálhattam volna a lánykérést mondjuk úgy, hogy bérelek egy hintót, fehér galambokat eresztek fel az égbe, vagy felíratom az égre egy repülővel: Maddie leszel a feleségem? Egyik sem illett hozzám, vagyis hozzánk, és egy családos embernek, ha ilyesmire van felesleges energiája, és pénze is, akkor nagyon becsülöm érte. Nem tagadom, hogy van mit a tejbe aprítanunk, de azért nem szálltunk el magunktól. Nem élünk kacsalábon forgó kastélyban, nem járok egy Bentley-vel dolgozni, és nem is hordom a legmárkásabb ruhákat. A munkám mellett arra sem lenne időm, hogy elmenjek vásárolni. Az évek alatt meg tanultam spórolni, és éppen emiatt jelent sokat, hogy van egy ház, ami messze innen épül,, valahol Alaszka szívében. Nem akarok örökre New Yorkban maradni. Josie még kicsi, és útban van a másik gyerkőc is, de ez nem jelenti azt, hogy amennyiben ők elhagyják a fészket, akkor mi ugyanitt maradnánk. Vándorló életmódot folytatunk, a három, most már inkább négy vagy öt husky-val nem is menne, hogy letelepedjünk egy szmogos városban. Az öcsém is megalapította a saját jövőjét, az autóműhely jól megy, és nagy büszke vagyok rá, hogy eljutott idáig. Nem kell már a kezét fognom, ott vannak neki a gyerekek, és Raelyn is. Nem csíptem őt sem, de az évek megtanítottak rá, hogy ez már nem rólam szól, hanem róluk, és a saját boldogságukról. Még így is elég közel lakunk, a heti egy, vagy éppen kettő közös program elengedhetetlen, ha kell, akkor Noráékhoz is átmegyünk, vagy ott vannak Fredék, Jamie-ék. Én már magam se tudom, hogy melyik nap, és kinek ígérkeztünk el. Kicsit megint belemélyedtem a gondolataimba, pedig már tudom, hogy mi az, ami minket előrevisz. Itt van az ideje, hogy összekössük az életünket, és ennek szót is adok.
Maddie-t lesokkolom, és meg is értem, hogy nem készült fel rá, hogy hajnalok hajnalán ennyire nagy kérdéseket tegyek fel neki, de aztán nem várat meg, és kitör belőle a nagy igen. Másképpen nem is tudtam volna elképzelni. Szerelmes vagyok ebbe a nőbe, és már nem egy éve, lassan hét, vagy nyolc. Itt lenne a vízválasztó, a rettegett szám, hogy esetleg nem illünk össze? Nem én vagyok a pszichológus, de biztosan ki fogja vesézni a témát a barátnőivel, akik között szintén akad hasonló természet, mint ő. A csókot finom hevességgel viszonzom, és úgy mosolyodom el, mint egy kisfiú, aki most jött rá, hogy hangosan mennyivel jobban hangzanak a dolgok. – Mrs. Lester. Már csodálkozom is, hogy nem álltál elő hamarabb. – nem kell felvilágosítania róla, hogy ő nem olyan, nem is vágyott erre a posztra. Kérdéseket teszek fel neki, javaslatokkal hozakodok elő, hiszen lenne időnk rá, de egy másik aprócska is útban van, szóval annyira sok elvesztegetett hónap már nincs előttünk, hogy hivatalosan is egy pár legyünk, úgy ahogyan a nagykönyvben meg van írva. – Akkor már azzal leszünk elfoglalva, hogyan engeszteljük ki a kis hercegnőt. Nem hiszem, hogy könnyű menet lesz, ha kiderül, hogy kistestvér van útban. Emlékszel Hannah sem viselte a legjobban…de a gyerekek lelkivilága nem az én szakterületem. – öltöm ki rá a nyelvemet, és a hűtőhöz lépek, hogy kivegyem a tejet, és pofátlanul belekortyoljak a dobozba. Nem tudok ellenállni neki, így sokkal jobban esik, mintha pohárból tenném. – A barátnőiddel sem játszottál soha olyat, hogy férjhez mentek? Nem tudom elképzelni, hogy kislányként legalább egyszer ne akartál volna menyasszony lenni. Maddie… - rázom meg a fejemet. – Akkor ebben egyetértünk, hogy nem lesz kétszáz fő, de még így is közel egy hatvan vagy hetven lesz. – vakarom meg az államat, de betámad, és elveszi tőlem a jussomat. – Ne legyél már ennyire kegyetlen, hogy ne ihassak belőle. – konyulnak le az ajkaim, mint a kislányunknak, ha nem kaphatott meg valamit. – A szabadban? – kérdezek vissza, és most már a sütő mellett verek tanyát, és izzítom be a forró kályhát, hogy a tejnek legyen ideje felmelegedni. – Az egyik barátomnak van egy lovardája, ott van a központ is, ahol drogos gyerekekkel foglalkoznak. Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnánk azt? Szívesen fogadom, ha egyéb ötleted is támadna, mert én nem vagyok jó az ilyesmikben. A lánybúcsú….és legénybúcsú….a fiúk tuti akarnak, hidd el nekem. – tartom fel a kezemet védekezően, ha nem tetszene az ötlet neki. – Még valami… - lekapom a kötényt a sarokból, és a derekamra kötöm, ha már én leszek a kis kukta. – Házasságig már nem is szexelünk? – a vigyorodom elárulja, hogy mit gondolok erről.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Feb. 24, 2019 10:21 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
A mai események fényében úgy éreztem már nem érhetnek meglepetések. Josie betegsége, a vele való harc teljesen lenullázta az energiáimat, mégis abban a pillanatban, amikor Jake előhozakodott a nagy kérdéssel, valami megváltozott bennem és már nyoma sem volt a fáradtság egyetlen jelének sem. Nem beszélgettünk erről, a házasságról, mert valahogy nem éreztük létfontosságúnak, hogy elsiessük. Bármilyen papír nélkül is jól megvoltunk egymással, és ennek hiányában is kialakítottuk az életünket, amely végigkísérte hétköznapjainkat. Mindketten tisztában voltunk vele mit érzünk a másik iránt, ugyanakkor azt is, hogy összetartozunk és egy család vagyunk. Egy olyan világ nyílt meg előttem amikor Jake az életembe került, ami minden szempontból a határaimat feszegette, mégis azok átlépése pozitívabb élményeket hozott magával. Olyanokat, amelyeket sosem fogok elfelejteni és őszintén szólva nem is akarok.
Boldog mosollyal veszek el a pillanatban, a közelségében és abban a megannyi érzésben, mely ott tombol bennem, amióta feltette a kérdést. Ugyan még minden részletében felfoghatatlan mire készülünk, de amit miatta tapasztalok igenis érezteti velem a valóságot. - Mhm, most hogy mondod, lehet egy kicsit akaratosabbnak kellett volna lennem? - elgondolkozó hümmögés hagyja el az ajkaimat, mégis mosollyal folytatom tovább. - Elszórni egy-két jelet itt meg ott, rágni a füled azért, hogy mikor kéred már meg a kezemet? - nem, határozottan nem illett volna abba az elképzelésbe, ami szerint ezidáig is éltem, és közel sem azért, mert ne lennék oda érte teljesen.
- Josie totál ki lesz bukva! - sóhajtok egyet, mégis nevetnem kell emiatt. - Utálni fog minket ezért, ugye tudod? - teszem fel a kérdést, ami most megfogalmazódott bennem, hiszen a mi kislányunk nem éppen az aki ennyire egyszerűen elfogadja, ha valaki úgymond a helyébe lép. - Szóval ezt értsem úgy, hogy leginkább az én szerepem lesz majd kiengesztelni őt? - fejtem ki érdeklődésemet felé, de csak egy szórakozott fejcsóválással reagálom le ezt, mielőtt a késő esti programunk folytatása érdekében visszaszerezhetném tőle a tejet.
- Kegyetlen egy feleséged lesz neked, Lester, készülj fel! - most rajtam a sor, hogy gyerekes viselkedését viszonozzam és kiöltsem rá a nyelvemet, de már csak akkor reagálok a gyerekkori emlékeim felhozására, amikor nekiállok a pudingkészítésnek.
- Nem igazán volt rá példa. Sokat utaztunk és volt, hogy hosszabb ideig is egy adott helyen maradtunk. A folytonos suliváltás meg macerás volt, így jobb ötletnek tartotta apa, hogy magántanuló legyek. Egy általa kiválasztott tanárt könnyebb volt magunkkal vinni, mint a beiratkozási procedúrát ismételgetni. - mesélem el neki, bár nem emlékszem, hogy ezt bármikor is említettem volna korábban, most viszont úgy tűnik rám jött a beszélhetnék. Ugyan beszéltem már a családomról vagy arról, hogy nem igazán tartjuk egymással a kapcsolatot, de a miértekkel kapcsolatban még sok megválaszolatlan kérdés maradt.  - Később Phillyben akadtak barátnőim, de valahogy sosem volt az esküvő a téma. Magam sem értem miért. - vonok vállat egyszerűen, annak viszont különösen örülök, hogy a szűkebb körben történő esküvőre teszi le a voksát.
- Ühüm, szerinted nem lenne jó?  - érdeklődök tőle miután megosztom vele az elképzelésemet, de úgy tűnik eljátszik a gondolattal és már akad is egy ötlete, amit aztán tovább is vezet a legénybúcsúra, nekem pedig egyből filmes verziók pörögnek le a fejemben, és nem tehetek róla, de muszáj elmosolyodnom erre. - Adhatunk egy esélyt neki és a napokban, amikor szabadok vagyunk, megnézhetjük. - egyelőre sem igent, sem nemet nem tudnék mondani erre, hiszen nem láttam a helyet, így felesleges lenne heves tiltakozásba kezdenem.
- Ami pedig a legénybúcsút illeti.. - tartok egy kis apró szünetet itt, hogy átgondoljam a szavaimat. - Csak gondolj a kegyetlen, terhes és leendő feleségedre, aztán rendben leszünk. - nevetem el magamat, de nem fogom elrontani neki a szórakozását. Bízom benne, ahogyan az együtt töltött évek alatt is tettem. Az már megint csak más kérdés, hogy a többiek mire készülnek. - A többiekkel pedig utána számolok le. - teszem hozzá egy ártatlan mosollyal, mintha az égvilágon semmi rosszra nem lennék képes, és ez részben így is van. Természetesen nem fognak szentté avatni, de az erőszakos fajta sem vagyok.
- Nem is tudom Szívem...te is úgy gondolod, hogy addig nem kellene, igaz? - elgondolkozóan hozakodok elő ezzel a kérdéssel, de érezhetően csak cukkolom vele. - Mármint ez egy ilyen különleges alkalom, és a nászéjszakánknak is annak kellene lennie, így talán még inkább azzá válik, hogyha türtőztetjük magunkat. - folytatom tovább, de alig bírom ki, hogy ne mosolyodjak el közben, ezért inkább a puding befejezésére figyelek és arra, hogy két kisebb tálat is elővegyek hozzá. - Gondolod képesek vagyunk ilyen nagy áldozatokat hozni az esküvőnk érdekében? - pillantok fel a kék szempárba, mintha tőle várnám meg ennek a nagy döntésnek a meghozatalát, de határozottan jól szórakozok most. Lehet a fáradtság miatt, lehet azért, mert imádom húzni az agyát, de az is lehet a kettő együtt okozza a további jókedvemet. A kész pudingokat a tálcára teszem, majd egy puszit nyomok a szájára. - Gyere, költözzünk át a nappaliba. A kanapé kényelmesebbnek tűnik, mint a székek. - érvelek ezzel kapcsolatban, és újfent azon ügyködöm, hogy eltereljem a figyelmemet arról a tényről, hogy a felsője nincs rajta. Meglehetősen hazugságnak bizonyulnak ezek után az előbbi szavaim, ezt viszont megtartom magamnak.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyHétf. Feb. 25, 2019 8:31 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Sosem terveztem igazán, csak megtörténtek a dolgok, ahogyan most is a lánykérés. Nem kerítettünk neki nagy feneket, és azt hiszem, hogy régen láttam már a szőkeséget ennyire sugárzónak, mint ma éjszaka. A fáradtság is beüthetett már, meg az éhség, de ha őszinte akarok lenni, akkor elegendő volt az, hogy ránéztem, és tudtam, hogy mindenem megvan, amiről valaha álmodni mertem. A tekintetem a pocakját fürkészi, a benne növekvő életet, ami kettőnkből sarjadt. Szerelem ez, mi más lehetne? Azt hiszem szavakkal nehéz is lenne kifejezni, hogy mennyire odáig is vagyok érte. Nem mondom el minden egyes nap, nem tolom túl a vallomásokat, de éreztetem vele, hogy fontos, mert szüksége van mindkettőnknek a visszaigazolásra. Nekem még nagyobb volt, mint neki annak idején, és bár akadtak völgyek, a végén mindig feljutottunk a csúcsra, és együtt örültünk a napfelkeltének. A kislányunk reakciója kerül szóba a testvére jövetel kapcsán, és muszáj elnevetnem magam, mert Maddie-nek igaza van. – Utálni? Az nem kifejezés. – rázom meg a fejemet, mert annál nagyobb hisztire még nem is készülhettünk fel. Mit mondunk majd neki? Még várunk, meg kell értenie, hogy nem fog elveszni a helye, hogy apa és anya ugyanúgy fogja szeretni akkor is, ha már osztozkodnia kell rajtunk, de ha Hannah esetéből indulok ki, akkor azt is meg kell fontolni, hogy a gyorshívóra tegyem a rendőrséget, mert a lányok képes világgá menni, és elfelejteni szólni róla bárkinek is. – Én nem mondtam ezt, hogy a te feladatod lesz, de könnyebben szót értesz vele, és ez a szakmád. – vonom meg a vállamat, és már el is cseni tőlem a tejet, aminek nem örülök túlzottan, mert megszoktam, hogy így iszok a dobozból, akkor is, ha nem látja. – Ó, igazán? – felvillanyoz, ha a leckéztető énje kerekedik felül, de csak játszik velem, és nem gondolja komolyan, bezzeg, ha olvasna a gondolataimban, akkor nem tenné ezt velem. – Néha tényleg megbüntethetnél, vagy ha nem fogsz, akkor összekeverem a csészéket a felső polcon, mit szólsz? – sunyin szűkítem össze a két szememet, de a végére nem bírom ki, és mosolyba szökken a két ajkam íve. – Nem hiszem el… - szólok bele, de aztán elhallgatok, és a sütő mellé állok, érzékeltetve a szőkeséggel, hogy nem a gyorsan összekeverhető változatra vágyom, de úgy tűnik, hogy belemerül az előkészületekbe, ezért el kell vennem tőle, hogy feltűnjön a hideg tej nem lesz jó barátja a pudingnak. – Maddie…tudom, hogy terhes vagy, de attól még ez nem fog felforrni, mert összekevered. – rovom meg finoman, és hallgatom a történetét. Az édesapjával összesen egyszer találkoztam, és akkor sem tartott a találkozó fél óránál tovább, mert egyből összevesztek. Nekem is megvan a magam keresztje, de neki is, és éppen emiatt igyekszünk szorosan kapcsolódni a másikhoz, és a szüleink példáját elvetni a nevelésben. – Hát, akkor megértem. Az apádat nem kedvelem, és ha már szóba jött, akkor mit gondolsz megér egy telefont, hogy ott legyen az öreged? Még Josie-t sem látta… - én azt hittem, ha megszületik az első unoka, akkor engedékenyebb lesz, de valakinek ez sem jelent semmit. A szűk esküvőben egyetértünk. A lovarda az első ötletem, ahol megtarthatnánk a szertartást, és tetszik, hogy nem ellenkezik. – Akkor szólok Ambernek, és elmegyünk a napokban, úgy emlékszem szerdán nem kell dolgoznom menni. Úristen egy teljes nap itthon. – csodálkozom el, és a fakanállal kevergetem a kis szerzeményt, amíg Maddie a tálakat készíti elő, mert innen már átvettem az irányítást. – Aj, ne legyél már ilyen. – pillantok hátra a vállam felett, és megpróbálom nem komolyan venni. – Nem lesz semmi extra, egy kis táncos lány, és vetkőzés…belefér nem? – ugratom, de tudom, hogy nem örülne neki, ha lányok is lennének azon a bizonyos partin. – Nem tudom…a nászéjszaka már nem lesz annyira különleges….tudod nem vagy érintetlen. – pislogok rá, és lehúzom a tűzről a pudingot, aztán átengedem neki a terepet, és leveszem a kötényt is, hogy visszategyem a helyére. – Mindent meg kell próbálni. Menjünk. – helyeselek, és követem őt, de akad egy kisebb kíséretünk. Még le sem ülünk a kanapéra, máris ott terem Jesse, és Samira is. – Nem kaptok. – tolom el az egyikük pofáját, és az ölembe fektetem a sajátomat. – Nézzünk valamit? – nyúlok a távirányítóért, hogy bekapcsoljam a televíziót.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyCsüt. Feb. 28, 2019 7:38 am



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Egy idő után fel sem tűnik a percek rohamos múlása vagy a fáradtság jelenléte, mert a kettesben töltött pillanatok felülírnak mindent. Jól esik most beszélgetni vele, és a jövőnket tervezni, a családunk jövőjét. Josie születése megváltoztatta az életünket, mégis közelebb hozott minket egymáshoz. Teljesnek érzem velük az életemet, jóllehet korábban sosem tudtam pontosan megfogalmazni mi az, ami ténylegesen azzá tenné. A munkámat fontosnak tartottam, ahogyan azt is, hogy másokon segíthettem. Egy-egy fontosabb momentum az én kedvemre is kihatással volt, mégis úgy éreztem, hogy minél többet adok magamból, annál üresebbé válok. A pozitív visszajelzés engem is azzá tett, a negatív pedig ösztönzően hatott rám, hogy még többet beleadjak, de amíg mások lelkét és életét tereltem a gyógyulás felé vezető úton, az enyém valahogy mindvégig kimaradt. Sokszor azzal nyugtattam magamat, hogy ez így van rendjén. Valami, ami nem volt eddig a hétköznapok része csak kizökkentene, a túl nagy változásban pedig nem találnám meg a helyemet. Az egyik leginkább összetettebb esetévé váltam önmagam számára, aki még mostanság is okoz némi fejtörést, mégis úgy érzi ott van az életben, ahol lennie kell - a családja közelében.
Jót mosolygok a gondolaton, hogy majd Josie miképpen fogja kezelni kistestvére érkezését, meglehet egyfajta aggodalom is meghúzódik ennek okán a háttérben.
- Rettenetesen sok sértődés és kiengesztelő ajándékok várnak ránk. - Nem lesz egyszerű megbeszélni vele mindezt, mégis egy részem reménykedik abban, hogy hamar megbékél majd a helyzettel. Apró bólintással jelzem, hogy értettem mire céloz a kijelentése alatt, noha a munkám meglehetősen a háttérbe szorul a családon belül, hiszen ha egy kiadós beszélgetésről van szó, valahogy mindenki visszahúzódik a biztonságot nyújtó buborékba, én viszont pont emiatt csak apránként használom fel munkám során szerzett tudásomat a segítségemben, hogy még véletlenül se érezzék, hogy akár egy percig is elemezni vágyom őket vagy olyanra kényszerítem, amit nem szeretnének. Van egy olyan érzésem, hogy a lányunk sem lesz ebből a szempontból könnyebb eset.
Nem helyeslem, hogy a dobozból iszik tejet, hiszen van elég pohár a szekrényben, ami tökéletesen funkcionál ehhez. Ő viszont úgy tűnik pont az ellenkezőjével érez egyet, melynek kapcsán élt megjegyzésére nekem is reagálnom kell, de úgy tűnik ez csak egy másik gondolatmenetre terel minket.
- Hogy mit csinálsz?! - nevetem el magamat, mert mindenre számítottam, arra azonban nem, hogy ilyen tettekre készülne annak érdekében, hogy megbüntessem. Egyszerűen imádom őt! - Igazi bűnözői lángelme vagy és hidd el, megkapnád érte méltó jutalmadat. - mosolyogva, és tele a következmények ígéretével pillantok fel a kék szempárba, hogy érezze, nem úszhatná meg annyiban, ha ilyen aljas dolgokra vetemedne.
- Basszus.. ne haragudj. - reagálom le ennyivel az előbbi hibát hibára halmozó mozdulatsoraimat végigszántva ujjaimmal szőke tincseim között, majd teszek egy lépést hátra, hogy ezzel átengedjem Jake-nek a helyemet a puding elkészítésében. Azt hiszem olyannyira sikerült elvesznem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mit művelek avagy pontosabban mit nem művelek.
Enyhe fejrázással fejezem ki tiltakozásomat apa említése kapcsán, végül hangot is adok véleményemnek. - Nem tartom jó ötletnek. Hajlamos elrontani a dolgokat, és nem akarom, hogy akkor is ezt tegye. - fejtem ki aggodalmaimat. - Lehet jobb is, hogy nem ismerik egymást. Elvégre Hank Riggs az, aki csak akkor keres fel, ha abból valami haszna van. Nem akarom, hogy a lányunkat is belekeverje ebbe. - veszek egy sóhajt, de már csak abban segítek, amit tudom, hogy nem feltétlenül ronthatok el. Apának voltak jó pillanatai, de csak akkor értékelte igazán az ember lánya ezeket, ha egyáltalán nem vágyott szülői törődésre, pusztán a felszín és a tudat, hogy az égvilágon mindent megkaphat is elegendő volt. Számomra sosem volt ez így.
Elmosolyodok, mert minden apámmal kapcsolatos és egyben felszínre igyekező rossz érzésem ellenére is kimondhatatlanul boldog vagyok amiatt, amire készülünk. Az egyszerűség híve voltam, és nem vágytam nagy esküvőre, inkább csak arra, hogy olyanok vegyenek körbe, akik fontosak számomra. Ezért a helyszínnel sem szeretnék másképpen eljárni, így a lovarda említése kapcsán úgy érzem egy esélyt adhatunk neki, jóllehet gyermeteg és egyben sosem látott énem a tökéletességre törekszik majd.
- A szerda nálam sem ígérkezik káosznak. - gondolkozom el egy gyors időpont egyeztetés gyanánt, végül egyszerűen elmosolyodok. - Még mindig nem hiszem el, hogy összeházasodunk. - a fejemet csóválom, de továbbra sem vagyok képes határt szabni boldogságom megmutatkozó jeleinek.
Bevallom, valahol nem lelkesít az ötlet, hogy más nők is körülvegyék őt, és ennek burkoltan hangot is adok, noha mindezek ellenére beleegyezek abba az őrültségbe, melyet a fiúk rendeznek majd számára. Benne bízok, másokban már kevésbé. Egy hümmögéssel reagálok mindazokra, amiket felsorol és bár tudom, hogy csak húzza az agyamat, mindenesetre belemegyek a játékba. - Gondolom akkor téged sem fog zavarni, ha a lányok hasonlóan szervezkednének az én esetemben, és egy-két fiút hívnak szórakoztatás céljából, igazam van? - kérdezek azért rá. - Egy kis vetkőzős műsor még nem ártott senkinek sem, hiszen te is pont erről próbálsz meggyőzni. - harapok az alsó ajkamba, azt azonban már nem fejtem ki, hogy sokkal inkább a kedvemre lenne, ha ő vállalná magára ezt a szerepet.
Aprót sóhajtok a magyarázatának hallatán, amit az általam elmondottakra kapok. - Azt hittem még kijátszhatom ezt a kártyát. - vonok vállát ártatlanságba burkolva mozdulatsoraimat. - Akkor úgy tűnik nem maradt más választásunk, mint tökéletesíteni a 'Gyakorlat teszi a mestert' elvet. - szinte megadom magamat ennek a megoldásnak, ha már a másikkal csúfosan elbuktam.
A puding elkészültével a nappaliba sétálunk át, de természetesen a kutya-társaság se maradhat ki a képletből. - Nem is tudom. - helyezkedek még egy sort, mert valahogy nem igazán találom a megfelelő pontot, végül csak összehozom úgy, hogy a közelébe kössek ki. - Sokkal jobb. - szusszanok egyet elégedetten, és bár biztosan akad valami műsor a tvben ami lekötné a figyelmemet, én jobb szeretnék most vele beszélgetni.
- Nehezen elhihető, hogy a pudinggal a kezemben is csak arra tudok gondolni, hogy mennyi tortát kell majd végigkóstolnunk, amíg megtaláljuk a megfelelőt? - nevetem el magamat, de még nem eszek bele a pudingba, helyette elveszek a gondolataimban. - Fogunk táncórákat is venni? - jut eszembe hirtelen, mégis lelkesedéssel feltéve kérdésemet. - Tényleg, tudsz táncolni? - biztos vagyok benne, hogy a válasz valahol az igennel lenne egyenlő, de azért nem árt rákérdeznem a félreértések elkerülése érdekében. Úgy gondolom nem volt alkalom, amikor mi ketten táncoltunk volna, de az is lehet, hogy csak a memóriám szórakozik velem. Bár arra a csípőmozgásra tuti emlékeznék.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Márc. 03, 2019 6:33 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később

Ez a két óra nem éppen a legjobb oldalam hozta ki, mert baromi fáradt voltam, és tényleg szükségem lett volna a pihenésre a nagy műtét előtt, de a kislányom nem várhatott. Josie állapota a nyűgössége mellett nem nyugtatott meg. Jamie a legutóbbi találkozás alkalmával azt mondta, ha nem javul a helyzet, és sokat lesz beteg a torkával, akkor ki kell venni a manduláját. Nem is említettem meg Maddie-nek, mert kiborult volna. Éppen eleget aggódni miattam is, nem hiányzik, hogy a frászt hozzam rá egy esetleges operációval, melyet a gyerekünkön végeznének el. A legjobb barátomban egy percig sem kételkedtem, és ha ő úgy látta jónak, hogy el kell távolítani, akkor be fogom adagolni a szőkeségnek is, de a nagyobb falat a hercegnő lesz, aki már attól rosszul van, ha az épület közelébe visszük. Kisebbnek még egyszerűen bevittem magammal, elszórakozott, vagy éppen aludt a babakocsiban, de mostanra már saját elképzelései vannak a világról, és annak működéséről.
A végén szerencsénk volt, mert a mese, és a lázcsillapító beválnak, és mély álomba zuhan, de ki tudja, hogy ez meddig tart nála. Ellopom a szöszit egy kevés időre, csináljunk közösen valamit, és elő tudjak hozakodni a nagy kérdéssel, amire eddig még nem volt példa. Tagadhatatlan, hogy már néhányszor eszembe jutott, de odáig még nem merészkedtem el, hogy élesben ráborítsam, de ami késik, az nem múlik elven ma beváltom az ígéretemet. A konyhában állunk, és a pudingot készítjük elő, pontosabban magaslati levegőt szívok az elején, és utána alkalmazkodom a rendszeretet fogalmához, mert ha nem így cselekszem, akkor kiborul a szentem. Maddie nagyon türelmes tud lenni, de a terhesség első szakaszában random törnek ki belőle az érzések, és hol üvöltözik, hol pedig mindenen elsírja magát. Hátulról ölelem át a derekát, és merülök bele a beszélgetésbe, vagyis felvezetem a kérésemet. Nem vagyok jó az ilyesmiben, látszik is, hogy mennyire bénán teszem meg. John, és Jamie is röhögnének, de azt hiszem, hogy az egyedüli érintett az, akinek még az sem esik le, hogy mennyire izgulok, és néha az ajkaimra forr a szó. A hatás nem marad el, rögtön felém fordítja a törzsét, és némi fáziskéséssel reagálja le a feltett kérdésemet. Nem csalódom benne, tudtam, hogy nem lenne képes nemet mondani, vagy megalázni…na jó ebben még kételkedek, de csak viccesen, és megcsókolom. Finoman mozdulok, nehogy bántódása essen a legújabb pocaklakónak, ezért ki is kerülöm őt, és a hűtőhöz hátrálok. Innentől természetesen más szóba sem kerülhet, mint a tervezés. Elveszünk a részletekben, hogy kiket hívjunk meg, hol legyen a nász, és mikor. Mindenképpen a második gyerkőc érkezése előtt szeretnék nekivágni, nem várok sokáig, türelmetlen fajta férfi vagyok, és ami jár, az jár alapon élek. – Ne is mondd. Már terveztem, hogy elviszem egy balettra, mármint tudod az Operába, nehogy lemaradjon róla. Ott el is mondhatnánk neki, vagy túlságosan rossz lenne a születésnapján közölni vele, hogy lesz egy kisebbik belőle? – tűnődöm el, de azt hiszem, hogy ezt ejteni kellene, mert Josie nem az a kislány, aki örülni fog a testvére érkezésének. Tisztában vagyunk vele, hogy a figyelem középpontjában csakis ő állhat. A hűtős mutatványom nem tetszik neki, el is lopja tőlem a tejet, és a büntetés kerül terítékre. A tekintete csillogó, cseppet sem ijedek meg tőle, és felvázolom, ha erre hajlana, akkor örömmel venném. – Az imádatodat kifejezheted egy kis masszázsban, vagy egy csókban…a többire ott van a Master Card. – nevetek fel, mert vele élcelődni, a hétköznapokban létezni olyan, mintha megtaláltam volna a másik felemet. Kimondja a gondolataimat, nem fél megróni, ha elege van belőlem, és mindig megtalálja az utat ahhoz, hogy kiengeszteljen. A puding sajnos ebben a tempóban nem fog elkészülni, ezért a kezembe veszem az irányítást, és felmelegítem a tejet, aztán belekeverem a port, és kezdődhet is a móka. Az édesapja, mint vendég is felmerül az esküvőnk kapcsán, de ebben nem hozhatok egyedül döntést, mert nagyobb beleszólása van. – Én melletted állok, ha szeretnéd, hogy ott legyen, akkor ott lesz, ha nem, akkor nem. – fél kézzel vonom közelebb magamhoz, a másikkal meg megállás nélkül kavargatom az édességünket. – Akkor legyen szerda. – bólintok egyet helyeslőleg, és lehúzom a tűzről az elkészült finomságot. Már most összeszalad a nyál a számban, és még meg sem kóstolhatom. A legény és a leánybúcsú kényes terep, azt hiszem, hogy neki sem tetszik, amit felhozok, mert azonnal visszavág. – Hát…téged csak ne fogdosson senki. Gyereket vársz, nem kellene ilyen ingereknek kitenned magad, édes. – hangsúlyozom ki a végét, de immár a háttérbe húzódom, hogy kipakolja kis tálkákba, amikkel mindig le lehet venni a lábamról.
A nappaliban kötünk ki egy kisebb kutyatársaságban, akik még ekkor sem képesek aludni. Elheveredem a kanapén, és a távirányítót a kezembe véve kapcsolgatok a csatornák között, hogy ráleljek a megfelelőre, de ezt így hajnalban nem is annyira egyszerű kivitelezni. – Megint a sütin jár az eszed, mi? – rázom meg a fejemet, és belekóstolok a remekműbe, megállva egy éppen témába vágó műsoron. – Táncolni…persze, hogy tudok, de azok nem maradhatnak el, és fogunk járni, ameddig bírod. – csikizem meg, és folytatom az evést. – Na, itt más a helyzet. – bökök a tv-re. – Három hónap alatt a zöldkártyáért esküvő…neked van? – incselkedem vele tovább, de amikor odahajolnék, hogy megpusziljam az arcát, egy szőrös kép toppan be a látóterembe, és végignyal rajtam. Nagyszerű.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyVas. Márc. 03, 2019 10:24 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Jólesően hagyom magamat elveszni abban az érzésben, melyet a házasságunk ígérete és a közösen eltöltött idő váltott ki belőlem. Nem számítottam egy ilyen lezárásra az esténket illetően, mégis kellemes meglepetésként ért és azóta sem tudok másra pusztán arra gondolni, hogy egy újabb szintet lépünk a kapcsolatunkban és összekötjük ily módon is az életünket. A fáradtság ugyan már lassacskán legyűrni kényszerül, mégis érzem, hogy a jókedvem ezzel szemben nagyobb méreteket ölt és ébren tart, amíg azt emberileg lehetséges.
A fejemet rázom tiltakozásomat kifejezve az eseménnyel kapcsolatban, amikor kitérünk Josie beavatásába, hogy hamarosan egy kisöccse is érkezik. - Egy katasztrófa lenne. Gondolj bele..Josie kiakad az előadás közepén és hisztirohamot kap mindenki előtt. Megéri? - kérdezek rá óvatosan, mégis egy mosolyt is megengedek magamnak mellé. - Mindenféleképpen tartogassuk ezt a szülinapja utánra, hogy ne érezze úgy, hogy elrontottuk neki. - ajánlom fel, de tudom én is nagyon jól, hogy ez csak időhúzás a részünkről. Mégis hogyan adagolhatnánk be ezt neki anélkül, hogy ne lenne belőle probléma? Tudom, hogy idővel képes lenne megbocsájtana, de az az idő bizonyára nagyooooon hosszúra nyúlna. Így jobb várni még vele egy kicsikét. Kiélvezni Josie nyugodtságát, és kislányos báját, amivel minden egyes alkalommal megajándékoz mindent.
Nem bírom ki, hogy ne nevetéssel reagáljak a kijelentésére, és már csak ezután vagyok képes válaszolni neki. - Valóban, mintha ígértem volna neked korábban egy masszázst. - elgondolkozóan hümmögök egyet és a képzeletbeli listámra fel is jegyzetelem ezt a lényeges és közel sem elhanyagolható pontot.
Ugyan a jó szándék megvan bennem a puding készítés kapcsán, mégis a fáradtság és minden egyéb más megakadályoz engem, így mindenfajta ellenkezés nélkül engedem át Jake-nek ezt a feladatot, közben pedig ki is fejtem miért nem lenne helyes apát belekeverni mindebbe. Amikor közelebb von magához, elmosolyodok és egy pillanatra a fejemet a karjára hajtom. - Szerinted borzalmas vagyok amiatt, hogy esélyt sem adok neki? - kérdezek rá azért egy kicsit halkabban, és bizonytalanabbul. Lehet megváltozott..az emberek olykor változnak, de az ő esetében sosem tapasztaltam ezt. Egyik hiba csak arra volt jó, hogy elkövessen egy másikat, amivel elfedheti az előzőt. Sosem tanult belőlük, mégis egy részem önzőségként éli meg azt, hogy attól a családtagtól is elszakítom Josiet, aki egyedüliként létezik az én családfámról. Mégis minden tapasztalom azt mondatja velem, hogy helyesen döntenék, ha nem engednék ennek létrejövésében.
A hajnali nasink elkészülése után az utómunkálatok rám maradnak, mégis egy mosollyal reagálom le, ahogyan érvelésem a legény-leánybúcsú témában célt ér. - Elbizonytalanodtál, Szívem? - kérdezek rá, hiszen az előbb meglehetősen másképpen nyilatkozott erről, mégsem tudom érte hibáztatni. Én sem repesnék az örömtől, ha idegen nők gyűrűjében létezne még ha csak pár óráig is.
- Nem tehetek róla, ez csak úgy jön. - nézek rá bocsánatkérően, mégis elnevetem magamat ennek hatására, ahogyan a tortákkal kapcsolatos képzelgésemet vallom be neki, velük együtt pedig mindazokat a gondolataimat, melyek felmerültek az esküvőnkkel kapcsolatban. Annyi kérdés rohamoz meg egyszerre, hogy hirtelen nem is tudom melyiket válasszam, de azért egyet biztosan kiemelek a többi közül. Magamban ujjongok a kapott válasz miatt, kívülre pedig csak az látszik, hogy hirtelen arrébb helyezkedek a csikizése miatt. - Ki nem hagynám, hogy veled táncoljak. - vágom rá egyből, mégis utána egy kicsit mocorogni kezdek a kanapén. - A leendő férjem tud táncolni. Hát ez milyen szexi már! - szélesebb ívet ölt a mosoly az arcomon, és nem tudom miért, de ez most nagyon de nagyon tetszik. Nem szabad hagynom, hogy elkalandozzanak a gondolataim másfelé, mert mindannyian tudjuk, hogy a hajnali kettő után meghozott döntések meglehetősen rosszul szoktak alakulni.
- Drasztikus események, drasztikus lépéseket igényelnek. - célzok itt a tv-ben példaként felhozott esküvőre, mégis egyszerűen csak szórakozottan égnek emelem a tekintetemet a kérdésére, mielőtt azonban bármilyen szavakban megfogalmazott választ is adhatnék, érdekes jelenet bontakozik ki előttem. Jót nevetek ezen, mégsem hagyom véleményen kívül. - Az én esetemben a kutya el akarja lopni a pasimat. - durcásan méregetem a négylábú családtagunkat, majd közelebb bújok Jake-hez és egy csókot lopok az ajkairól, végül pedig elmosolyodva a kutya felé nézek.
- Ő az enyém, világos? - öltöm ki a nyelvemet, mindezt viszont szórakozásból teszem, mert a kutyus nézése mindent megér, mielőtt rájöhetne, hogy a gazdái teljes mértékben nincsenek az eszüknél. Ezután viszont visszahajolok a pudingomért, amit most már nem találok annyira forrónak és meg is kóstolok.
- Mi lenne, ha megejtenénk azt a masszázst? - érdeklődök egy pillanatra felé fordulva, majd még egy kicsit eszek a pudingból, de közben a tv-ben zajló eseményre is olykor elterelődik a figyelmem.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptyCsüt. Márc. 14, 2019 5:51 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később


Josie mérhetetlenül önző, és ezt nem csak úgy mondom, hanem mert ismerem a lányomat. Nem szereti, ha elirányul a figyelem róla, ha nem tartunk vele egy-egy eseményre, és még azt is megköveteli, hogy a hivatásomat az ő fontossági sorrendje alapján ítéljem meg. Nem tudom, hogy honnan örökölte ezt a kis szőkeség, de egy adag jutott belőlem is, bár talán utoljára akkor voltam ennyire önző, amikor még meg sem született az öcsém. Átérzem a helyzetét, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a testvére ne tárt karokkal érkezzen meg.
- Láttam már rosszabbat is, mint a hisztije. Nekem bőven elég volt a múltkori kirohanása, amikor nem kapta meg a kinézett balett ruháját, és addig toporzékolt, amíg nem maradt más választásunk. Rá nem hatnak a szép szavak, és igazad van, nem a születésnapja környékén kellene robbantani a bombát. – húzom el a számat, mert igazat kell adnom a leendő nejemnek, aki okosan jár és kel a gyereknevelés akadálypályáján, ahol lenne még mit tanulnom nekem is. – A testvére…nem akarlak megriasztani, de én képes voltam Doriant kiborítani a kiságyból, mert nem örültem neki. Ide nem lesz elég a szép beszédet. Nagyban kell gondolkodnunk, ha le akarjuk nyugtatni a kedélyeket. Josie nem fog örülni neki, ahogyan annak idején én sem örültem, hogy valaki a helyemre akar lépni. Az sem segít, hogy neked nincs testvéred, és hidd el még nagyban rá fog tenni erre Hannah véleménye is, aki szintén járt ebben a cipőben. Emlékszel az ikrek érkezésér? Nem mondanám, hogy boldog lezárása volt annak az időszaknak. – én már jót nevetek rajta, de öcsémnek hullott a haja rendesen, mert nem sikerült kiengesztelnie a lányát, és meg is értem valahol, de korántsem jó a másik oldalon evickélni. – Lógsz még azzal a masszázzsal drága. – kacsintok rá, és átveszem a stafétabotot, különben nem fogunk pudingot enni, és kezdem érezni, hogy fáradok még ennél is jobban, mint ahogyan eddig bírtam. A szemei néha lecsukódnak a kevergetés közben, de nem égetem le az alját, és hamar elkészülünk, hogy a nappaliban folytassuk a kis hajnali szeánszunkat. Nem mondanám, hogy túlságosan ritka, amilyen kacifántos időbeosztásom van a kórházban, minden alkalmat meg kell ragadni, hogy együtt legyünk, és ez néha nem a normális időtartományra esik, de nálunk semmi sem megszokott. – Nem vagy rossz ember, mert nem akarod, hogy az apukád ott legyen az esküvőnkön. Tudod, hogy szeretlek, de megnehezítette a legutóbbi találkozást is, és ez a nap nem arról kell, hogy szóljon…hogy feszengünk, és azt nézed, hogy kinek mi a jó. Ez a nap drága kettőnké lesz, és nem a gyerekeké, hanem a miénk. – hangsúlyozom ki a végét, mert néha felborul az egyensúly, és akkor hajlamos engedni Josie-nak is, hogy mellettünk aludjon. Én totál türelmes ember vagyok, de azért a férfiú büszkeségem nem engedné, hogy ennyi idő maradjon ki a szexből. Vannak igényeim, és élek is velük, mert nem állhat meg az élet attól, hogy Maddie mással is megosztja a testét kilenc teljes hónapon át. Megannyi témát súrolunk még, de nem kell annyira sietnünk, hogy egyetlen hét alatt összecsapjuk a nászt. Én is utánajárok, meg aztán akadnak segítők is, meg barátok, akik levehetik a vállunkról a terhet. Nem mondom, hogy nem szeretnék részt venni benne, de a lányos szalvéta, és meghívóválasztás nem az én világom, és ebben nem is vagyok hajlandó még e-mailt sem írni, mert úgysem lesz az, amit én akarok. Miért ne intézhetné a barátnőivel ezt? Akkor a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad. – Igen, tudok…de ez miért olyan meglepő? Volt nem is egy alkalom, ahol megmutattam neked, most meg úgy teszel, mint aki nem is emlékszik rá? Biztos, hogy téged akarlak elvenni? – játékosan évődöm, de azért belül sért, hogy nem is veti fel, hogy néhányszor már táncba vittem. A terhességgel együtt az ész is elszáll? A kanapén már sokkal kényelmesebb a nassolás, de belefutunk a témába, és abba a műsorba, ami éppen kapóra jön. A két jószág sem tétlenkedik, mert belepofátlankodik az arcomba, és egy nyalással jutalmaznak, hátha adok pudingot. – Igazán szép. – rázom meg a fejemet, de fél kézzel átölelem Maddie-t, és a másikkal fogadom a csókját. – Hallottad, nem? – én is lepillantok a kutyánkra, de egyiküket sem hatja meg a jelenet. – Majd később, most nézzük ezt, és együnk. – támogatom az ötletet, és megkóstolom végre az édességemet. – Hmm…milyen ruhát akarsz? Mármint gondolnunk kell az időjárásra is. Már nem nyár van, hogy csak úgy egy szál semmiben rohangálj. – vetem fel, és lejjebb csúszok a kanapén, sőt kezdek eldőlni, és magammal vonni őt félig fekvő, és félig ülőpozícióba.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptySzomb. Márc. 16, 2019 6:27 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Próbálkozásaink hiábavalónak bizonyulnak azzal kapcsolatban, hogy a kislányunk éppenséggel elfogadóbb lesz a kistestvére érkezésének kapcsán. Hiába próbáljuk minden oldalról megvizsgálni az egészet, egyszerűen mindig ott kötünk ki, hogy nem úszhatjuk meg hiszti nélkül a második gyermekünk érkezését. Apró fintort formálnak az én ajkaim is, miközben felidézem azokat az eseteket, amikor Josie előszeretettel mutatta meg nekünk nehézkes természetét és ebben Jake szavai is nagy segítségnek bizonyulnak. - Persze, hogy nem fognak. - értek vele egyet abban, hogy nála az hatástalan, ha leülünk vele szemben és csak bejelentjük ez van és kész alapon. Terveket kell felépítenünk, kidolgoznunk a stratégiát és felkészülni minden jó és rossz változóra egyformán, hogy mikor élesben találkozunk Josie mindent elsöprő hisztirohamával, akkor úgy érezzük erre mind felkészültünk - holott mindketten tudjuk, hogy nem így lesz.
Halk kuncogás tör fel belőlem, mikor arról mesél, hogy az öccsével mit tett, de végül elfojtom kezdetben előbukkanó szórakozottságomat. - Esélytelen, hogy ne legyen vele majd jó pár nehéz pillanatunk emiatt, de valahogyan csak sikerül őt idővel megbékítenünk, ha még az elején biztosan nem is. - sóhajtok egyet beletörődően, és csak reménykedek benne, hogy Josie is lassan majd azon lesz, hogy elfogadja a testvérét. - Addig talán próbálhatnánk őt hozzászoktatni valahogy a tudathoz, ha még nyíltan nem is mondjuk ki. Akár áthívhatnánk Hannaht is valamikor, hogy itt aludjon, így valahol ez segítene neki abban, hogy képes legyen osztozkodni. A szobáján, a játékain. - gondolkozok el egy pillanatra miközben megosztom a gondolataimat vele. A lányok szeretnek sok időt eltölteni egymással, így úgy gondolom, ha Josie egy olyan helyzetbe kerül, ahol meg kell tanulnia a másikkal úgymond együtt élni, akkor képes lesz alkalmazkodni az adott körülményekhez. Bármennyire is képlékeny még ennek a sikeressége.
Egy mosollyal reagálom le, amikor a masszázs kerül szóba, végül aztán elmerülök az apával kapcsolatos gondolataimba, melyek közel sem könnyedséget csempésznek a hangulatomba. A mi kapcsolatunkat legkönnyebben a bonyolult szóval lehetett definiálni és ezt a legutolsó találkozásunk is tökéletesen bebizonyította. Más életet szánt nekem már egészen fiatal korom óta és azóta sem törődött bele, hogy figyelmen kívül hagytam a véleményét. Apró bólintásommal fejezem ki egyetértésemet az elhangzottakkal kapcsolatban és valahol meg is nyugszom amiatt, hogy így gondolja mindezt. Josie világa még túlságosan törékeny és ártatlan ahhoz, hogy egy ilyen ember fenekestül felforgassa azt. Mindenesetre különösen jól esik amiért Jake így vélekedik erről, ezért én sem szeretném különösebben megcáfolni a szavait vagy olyan véleményt hozzáfűzni, amelyet már korábban hangoztattam. - Én is szeretlek. - fűzöm hozzá csendesebben. Ezt az egyet azért kár lett volna kihagyni.
A nappaliba befészkelve magunkat szóba kerülnek az esküvő részletei is, közöttük a tánc is, amely témába való elmélyedés közben úgy érzem magamat, mint aki egyre inkább apóra zsugorodna zavarában. - Jól van, felfogtam. Nézd el, hogy későre vagy túl koránra jár és már nem éppen vagyok képes ép gondolatokat megfogalmazni. - nevetem el magamat, hogy enyhítsem az előbbi szavaim élét. Úgy tűnik ebben az időszakban olyan kérdések is megfogalmazódnak bennem, melyeket egyébként fel se kellene tennem. Fel is ajánlom békeajánlatként a masszázst, de azt későbbre időzítjük, helyette viszont nem árt talán elgondolkoznom egy rögtönzött féltékenységi jeleneten, amiért a kutyáink Jake-re pályáznak, melyen ugyan jót szórakozok, mégis tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy egy csókot lopjak leendő férjemtől. Bármennyiszer is hangoztatom ezt magamban, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- Egy szál semmiben, huh? - kérdezek vissza meglepetten, végül ennek okán folytatom is. - Meglehetősen érdekes és felejthetetlen esküvőnk lenne. - nevetem el magamat, miközben a karjai közé fészkelem magamat úgy, hogy egyikünknek se legyen kényelmetlen vagy éppen zavaró a puding elfogyasztása közben. - Nem is tudom. - hümmögök egyet elmerülve a gondolataimban és a képzeleteimben egyaránt. - Talán valami egyszerűt, mégis szépet. Tudod nem azt a fajtát, amiben az ember lánya egy hatalmas fehér vattacukornak érzi magát, és nem is kilométer hosszúságút, hanem valami elegánsat. Olyat, amibe elsőre beleszeretek, ha meglátom. - magyarázom el neki miképpen is képzeltem el, végül elhajolok az asztalhoz és leteszem rá a tányéromat, mielőtt visszabújhatnék hozzá. Korábban sosem volt arra gondom, hogy ilyeneken gondolkozzak, most azonban egyre több ilyen és ehhez hasonló gondolat rohamoz meg, és azt kell mondjam, meglehetősen élvezem mindet. Elsietni sem szeretném, összecsapni sem, egyszerűen csak olyanná akarom tenni, ami mindkettőnknek megfelel majd. - És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy bele is férjek majd abba a ruhába, amit kiválasztok. - teszem hozzá még gyorsan, enyhe szórakozottsággal a hangomban, miközben lustán köröket rajzolgatok Jake mellkasára, amit most különösen jó elfoglaltságnak tartok.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptySzomb. Márc. 16, 2019 7:12 pm

Lester moments
“The family is the most important thing in the world. ”

6 évvel később


Beletörődőm a sorsomba, hogy a kanapén kell lustulnom egy puding, néhány husky, és egy szőke angyal társaságában, akinek a szíve alatt ott dobog a második gyermekem szíve. Felfoghatatlan, hogy ismételten apuka leszek, és azt hiszem, hogy ezt nehezen is tudnám kifejezni szavakkal. Nem vagyok érzelgős típus, magamba fojtom az emóciókat, nem sírok, csak nagyon ritkán, de amikor kiderült, hogy Maddie megint állapotos, akkor bizony könnyáztatta kékjeimmel fürkésztem őt. Nem vártuk, nem készültünk rá, ahogyan az elsőre sem, de éppen jókor fogant meg. Nálunk semmi sem a tervek szerint alakul, nem is érdekel különösebben, hogy mit gondolnak rólunk. A boldogságomat megleltem valakivel, akinek hasonló a természete, mint nekem, sok mindenben más, mégis jól kiegészítjük egymást. Szeretem, és ehhez nem kell semmilyen képlet, vagy jóslat, nem kell napjában többször elmondanom neki, mert mindketten érezzük. A kapcsolatunk harmonikus, nem gátoljuk a másikat abban, hogy kiteljesedjen. A hivatásunk mellett pedig egyensúlyba került a család is. Nagyokat ásítok, és a fejemet a háttámlának döntöm, de az ülőhelyzet nem éppen kényelmes, de amíg Maddie is helyezkedik, nem akarom elfoglalni az egész terepet. A tánctudásom kerül szóba, amire azért felvonom kérdőn a szemöldökömet. Nem először táncolnánk együtt, de néha olyasmikre tud rákérdezni, ami elég nyilvánvaló. A női agy egy külön tudományi ág lehetne az egyetemen, tanítani érdemes, mert egy útvesztő, ha engem kérdeznek. Nem rovom fel neki, magától is rájön, hogy butaságot kérdezett, én meg annyiban hagyom, mert jobb a békesség mindkettőnknek. Az evésre koncentrálok, de megakadályoz benne az egyik gaztevő. A kutyánk az életünk szerves részét képezik, elmondani se tudom, hogy mennyire szeretem őket, de most felidegesítenek azzal, hogy nem hagynak békén, és enni sem tudok normálisan. A nyalással elérik, hogy felszólaljak, és egy játékos beszólással csillapítsa a kedélyeket szegény Maddie. A csókkal kapcsolatban nincs kifogásom, át is ölelem őt, és úgy simulok rá az ajkaira. – Nem tetszene, ha egy szál semmiben lennék? – érdeklődöm, de érzem, hogy erre nem kellene még egyszer felelnem, mert tudom, hogy mennyire szeret összebújni velem. A szexuális igényünk nagy, az sem különösebben zavar, hogy a házban tartózkodik egy négyéves tünemény. Vannak dolgok, melyekről nehezen mondok le, és ezzel a kedves komámasszony is tisztában van. Nem kell elmagyaráznom, hogy férfiból vagyok, és a munka mellett nekem is jár egy kis Maddie idő, ha már a legtöbb itthon töltött óra Josie percben mérendő. Lehunyom a szemhéjamat, amikor a nyelvemen olvad el a puding, és a készülékre vezetem a tekintetemet. A műsor nem izgat, de jól el lehet vele ütni az időt, de ha már úgyis témában vagyunk, akkor kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhában képzelte el a nagy napot. Egy ideig még hezitál, és játszadozik rajtam, de amikor előredől, hogy letegye a kis tálat, akkor megtámasztom a hátát, és utána magamhoz vonom, mint egy kis majmot. – Nem is szeretném, ha egy hatalmas vattacukor lennél, nem illene hozzád. A pocakodat meg ne szégyelld. – ripakodok rá kedvesen, és az álla alá csúsztatom az egyik ujjamat, hogy a pillantásunk találkozzon. – Nem kell azzal foglalkozni, hogy hány kiló jön fel rád, mert akkor is az egyik legszebb nő leszel, ha elveszlek. A gyerekemet várod, nem a ruha fogja lényegében meghatározni a napunkat. – egy csókot hintek az orrára, aztán beszívom a levegőt, és a homlokomat az övének döntöm. – Fogalmam sincs, hogy mi lett volna, ha nem találkozunk hat évvel ezelőtt, és nem bontom le a falakat. Egy házsártos farok lennék. Tudod, végtére ez egy papír lesz, de úgy érzem, hogy ideje ezt is meglépni. Nem tudom, hogy egyébként a testvéreim hogyan fogadják majd a történetet. – már éppen benyúlnék közénk, hogy megfogjam az ikreket, amikor éktelen sikítás jelzi, hogy az emeleten nincs minden rendben. – APAAAA…. – a zokogás enyhe kifejezés arra, ami most következik. – Megyek, megnézem…maradj. – átmászok Maddie felett, és letéve a tálat egyenesen az emeletre botorkálok, az alsómat igazgatva. A műhiszti nem a kenyerem, de most beteg is. Az ajtóban állok meg, és kapcsolom fel a villanyt. Josie krokodilkönnyekkel felülve szipog. – A szörnyek…az ágy alatt. Nem akarok… - nem az első eset, mióta megnézték a Szörny Rt-t Hannah társaságában, hogy nem alszunk éjszaka a nem létező lények miatt. – Nincs semmi az ágy alatt Josie. – lépek közelebb, és leülök az ágy szélére, de már mászik is oda hozzám, és az ölembe fészkeli magát. – Apa…. – nem szeretem, ha ilyen, de átölelem, és úgy masszírozom a hátát. Még egy ideig eltart a hüppögés, aztán felállok, és a folyosón sétálgatok vele. A feje a vállam mélyedésébe ékelődik, és hallom, hogy egyenletesen szuszog a fülembe.


Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
226

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house EmptySzomb. Márc. 16, 2019 8:38 pm



jake&madelaine
Our family just the right mix
of chaos and love
- 6 évvel később -
Bevallom, nem vagyok éppen formámban a hajnali órákat követően, és ennek többszörösen is hangot adok egy kérdés vagy éppen vélemény formájában, melyet megosztok partneremmel, amely után természetesen heves magyarázkodásba kezdek viselkedésemet illetően. Túl sok érzés, élményt ért egyszerre az elmúlt órát és perceket figyelembe véve, amely éppen elegendő ahhoz, hogy összezavarja a gondolatmenetemet, pedig mentségemre szóljon, tudok én értelmesebben is nyilatkozni, ha arra van szükség. Szóba kerül az időjárás, és a ruha, amelyet majd magamra öltök a Nagy napon. Számolnunk kell azzal is, hogy éppen rossz időt fogunk ki, hiszen ha eltérünk a templomi esküvőtől és úgymond extrémebb körülményeket választunk, akkor sok más tényezőt is meg kell néznünk. Jót mosolygok azon, ahogyan megfogalmazza a lenge öltözetet és meg is osztom vele a véleményemet ezzel kapcsolatban, a kapott kérdés azonban még szélesebbre íveli az arcomon tündöklő mosolyomat.
- Én ezt egy szóval sem mondtam. - felelek az arcát fürkészve közben, valahol kijavítva őt, hiszen ez így nem feltétlenül hangzott el, ebben a kontextusban. - Figyelj, ha ilyen esküvőt szeretnél, felvehetjük a lehetőségek listájára. Olvastam korábban, hogy valakik fehér ugrálóvárat választottak helyszínként, mi éppenséggel miért ne léphetnénk meg ilyen módon? Gondolj bele, egy hosszadalmas ruhapróbát már megspórolhatnék. - nevetek fel a gondolatra, de ha már így rátértünk a témára, talán nem árt megnézni ennek az előnyeit is és nem egyből leszólni.
- Nem szégyellem. - a fejemet csóválom, mert ahogyan csak lehet, annyi módon szeretem a gondolatot, hogy bővül a családunk. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy kezdetét veszi a tükörben való pocakcsodálás vagy a kényelmesebb és bővebb ruhák felvétele, amelyek sokkal kedvesebbek a szívemhez mostanában, mint a szűk farmerek vagy a ceruzaszoknya felvétele, amely leginkább a munkám során keveredett elő a szekrényemből.
- Ne csináld ezt velem.. - pislogok fel rá nagy szemekkel, mert úgy érzem a szívem valósággal szétfeszíti a mellkasomat a szavainak hatására, mégis boldogság költözik arcom vonásaira. - Ez esetben megígérem, félreteszem a válogatós énemet. - fűzöm hozzá a ruhaválasztást illetően és egy pillanatra behunyom a szemeimet, ahogyan a homloka finoman találkozik az enyémmel. Szeretem ezeket a kettesben töltött pillanatokat, amikor minden nyugodt körülöttünk és csak a jelenre fókuszálhatunk, közöttük pedig azokra az érzésekre, amelyeket a másik iránt érzünk. - Hidd el, én se haladtam volna jobb irányba. - valahogy szürreális elképzelni egy olyan világot, amelynek Ő vagy éppen Josie nem a részese, így sorra venni az összes milettvolnahá-t is úgymond nehezemre esik számomra. Valószínű mára már egy lettem volna a pácienseim közül, és én szorulnék kezelésre a bennem lakozó kétségek és megannyi dolog miatt, ami összegyűlt volna bennem az évek során. Nem tudhatom és őszintén nem is akarom tudni, mert annál többre nem lesz szükségem, mint amim most van. Vele..velük valami a helyére került bennem, amiről éveken keresztül váltig állítottam, hogy egyáltalán nincs szükségem. - Biztosan örülnek majd a boldogságodnak, Szívem. Elvégre ők is azt akarják, hogy az legyél. - mosolyodok el kedvesen, hiszen azokból a találkozásokból melyeket megejtettem velük vagy ahogyan ismerem őket mást el sem tudnék képzelni. Egy kis időre hagyom, hogy ajkai elvonják a figyelmemet, de mielőtt közelebb merészkednék hozzá, Josie hangja töri meg a pillanatot, és ez épp elegendő ahhoz, hogy visszazökkenjünk a jelenbe.
- Rendben van. - felelem enyhe aggódással a hangomban, és miután Jake felér a szobába, nem sokkal később a sírás is úgy tűnik, hogy alábbhagy. Josie oda meg vissza van az apukájáért, és tudom, hogy leginkább ő képes arra, hogy megnyugtassa. A ő személyes hőse.
Ezek után valahogy én sem tudok nyugodtabban maradni a kanapén, így a tányérjainkat a konyhába viszem, a tv-t pedig kikapcsolom, hogy csatlakozzak a többiekhez, de a folyosón sikerül összetalálkoznom velük.
- Minden rendben? - érdeklődök halkabban tekintetemet a karjaiban pihenő szőkeségre vezetve, mert úgy tűnik Josie megtalálta azt a biztonságot, amire az előbb szüksége volt, emiatt pedig én is kicsit nyugodtabbá válok. Mostanában jó párszor megesett, hogy rossz álmok gyötrik őt, és olyankor a legkönnyebb megoldásnak az bizonyult, ha futott át hozzánk. Akkor viszont nagyobb problémákba ütköztünk, ha Apa se volt itthon. - Lehet nem ártana nekünk is aludni most már egy keveset. - ajánlom fel, hiszen nem tudhatjuk mit hoz a holnap, és kétlem, hogy ezek után Josie nyugodtabb lenne, ha egyedül maradna a szobában. - Gyere. - nyújtom felé a kezemet, és beérve a szobába kapcsolom fel a kisebb lámpát, hogy a nagyra ne legyen szükség, amíg mi is meg nem találjuk a helyünket.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
135

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Maddie and Jake - Weekdays at Lester house   Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty

Ajánlott tartalom


Maddie and Jake - Weekdays at Lester house Empty
Vissza az elejére Go down
 

Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ