Hogy te milyen kíváncsi kis görcs vagy ... Érthetetlen, hogy rád pazarlom az időmet.
Dino utálja az idejét fecsérelni, helyette ezerszer szívesebben veri be a te képedet, igazán nem is kell neki indok, elég ha mondjuk csálén áll a füled, vagy túl sokáig bámultad. Nem túl okos, de ezt azért ezt ne mond neki, mert behúz egyet, sőt ha nagyon megerőlteti magát, az első öklössel ki is üt, ha kicsit jobban dühbe jön, meg is rugdos, ha nagyon felidegesíted, hát.. inkább ne idegesítsd föl nagyon. Valószínűleg mindketten jobban jártok. Nem valami türelmes jellem, utál például sorban állni, úgyhogy inkább a sor elejére sétál, és ha valaki beszól neki, azt jól össze is veri. A mosolya amúgy kedves, és tud kedves dolgokat mondani, csak neked nem biztos, hogy leesik rögtön a dolog ( a bókolási tehetsége nem éppen a legjobb), és akkor megsértődsz, amiért ő is megsértődik, és hidd el.. nem akarod, hogy ő megsértődjön. Nem azért mert nem tudod kiengesztelni, csak ő alapjáraton is egyszerű ember, és nem tudom, hogy volt-e dolgod egyszerű emberekkel, de az egyszerű emberek kibaszottul dühösek tudnak  ám lenni.
Dino amúgy nem magas, sőt kifejezetten alacsony, de inkább ne baszogasd a magasságával, mert dühbe gurul. Egyébként nem annyira számít, hogy mekkora az ember, Dino alacsonyról is tökéletes jobb horgot visz be, és bárkibe beleáll, sőt imádja ha beleállhat valakibe, imádja, hogyha beleállnak, a képe egészen tenyérbe mászó tud lenni, és ha eszedbe jut, hogy utálod ha valakinek tenyérbe mászó a képe, hát.. inkább ne mond neki ( vagy mondhatod is, ő imád verekedni, de te... hát nem tudom mire mennél ellene).
Tudom, most azt hiszed, hogy Dino egy igazi seggfej, és amúgy teljesen igazad van ( szerintem már tudod, hogy ezt ne mond neki), de egészen szerethető jellem. Vannak jó pillanatai, amikor rendesen el lehet vele beszélgetni, olyan dolgokban jártas amiről nem gondoltad volna, hogy tudja egyáltalán, hogy mi az. Például eléggé otthon van a csillagászatban és pontosan tisztában van azzal, hogy hogyan kell valakiből szakszerűen vért venni, ismeri a halak nagy részét és képes lenne felboncolni egy egész disznót. A legtöbbször még ő is meglepődik mindezen, de te azért inkább csak szolidan tedd.
Nem valami tapintatos és nem éppen tudja, hogy mikor kellene befogni a száját, de vannak egészen érzelmes pillanatai. Ha véletlenül pont akkor találkozol vele, akkor inkább csinálj csak úgy, mintha minden átlagos lenne, nehogy megsajnáld, vagy megjegyzéseket tegyél, mert attól egészen biztosan dühbe jön.. és... nem tudja ezt a helyzetet jól kezelni. Amúgy körülbelül semmilyen helyzetet nem tud jól kezelni, de ez ne zavarjon téged. Ha rendes vagy vele, és nem kezd el az első pillanattól kezdve gyűlölni, akkor nyert ügyed van. Ingyen  hoz neked a saját, otthon termesztett paradicsomaiból, szét ver érted bárkit, és a védelme mellett még a figyelmét is élvezheted. ( Ami nem olyan jó dolog, mert ha nem viszonozod, attól egészen dühbe jön.. csak szólok. )
Amúgy Dino rendes gyerek,  csak nem veled.



Egy utolsó slukkot szívok még a cigarettámból - jó ez igazából már nem is cigaretta, inkább csak egy dekk, és mielőtt azt hinnéd, nem, nem a földről szedtem föl, de ha onnan is szedtem volna föl, akkor mi lenne? - aztán csak úgy eldobom. Nem is nézem, hogy hol ér földet, nem igazán érdekelne ha felgyújtaná ezt az egész rohadt helyet, de azért legyünk őszinték. Egy kibaszott betondzsungel kellős közepén vagyunk, mégis mi a szar gyulladhatna itt föl?
Aztán turházok, és a gennyes váladékot a torkomról a földre köpöm. Szinte világít az éjszakában, és ha egy kicsit részegebb lennék, akkor most egészen sokáig tudnám bámulni, a végén még valószínűleg bele is szédülnék, de sajnos nem vagyok elég részeg. Még csak kicsit részeg sem vagyok.
Halál józanság jellemez.
- Na zúzzunk! - Vágom aztán hirtelen zsebre a kezemet, és egy fejbiccentéssel jelzem, hogy én totálisan készen állok, aztán te is biccentesz, bár  te semmit sem mondasz, és ettől csak megemelkedik a szemöldököm, végül megrántom a vállamat. Biztos csak be vagy szarva.
Ütemtelen léptekkel indulunk meg valamerre, igazából olyan sötét van és minden olyan nagyon egyforma, hogy nem tudnám megmondani pontosan merre megyünk, csak megyünk, te egy kicsit lassabb tempóban, én meg mivel nem tudom, hogy amúgy hova is megyünk pontosan, lépteim ütemét a tiedhez igazítom. Mondjuk lépkedhetnél egy kicsit gyorsabban is, akkor talán hamarabb odaérnénk és még hamarabb lennénk túl ezen az egészen, de te inkább csak csendben magad elé meredsz, én meg inkább kussolok. Mégis mi a szart mondhatnék neked? Nem vagyok az anyád, hogy motiválni akarjalak téged, szóval inkább csak csendben maradok melletted, és árnyékként követlek.
Körülbelül három háztömböt járunk végig, egy tucat kapucsengőt olvasunk végig, a felénél ténylegesen felveszem egy dekket a földről és rágyújtok, mire te megbámulsz, én meg csak visszabámulok rád egy kicsit dühösen. A türelmemet valahol elhagytam félúton, és ezzel azt hiszem te is tisztában vagy, szóval még én a dekket szívom, te egyre türelmetlenebbül haladsz előre, én meg nem nyugtatlak meg, mert ez így ezerszer élhetőbb, mint a beszari éned.
Aztán végül megtaláljuk a nevet amit keresünk - igazából te találod meg és te kerested, én csak követtelek és sóhajtoztam türelmetlenül - és rám bámulsz egészen hosszan és jelentőségteljesen, én pedig késztetést érzek arra, hogy kicsit megpaskolgassam az arcadat. Jó vagy öreg! , de te lehet, hogy félreértenéd a dolgot és kínosan éreznéd magadat. Na nem mintha amúgy bármi vonzó lenne benned, de mindegy.
Kicsit habozol, én meg csak rád bámulok és ahelyett, hogy megpaskolgatnálak, a csengőre fekszem, a dekket meg végre elhajítom és a keserű füstöt rád fújom.
Valami fáradt hang beleszól a kapucsengőbe, biztosan most kelt föl - ebben a pillanatban eléggé remélem, hogy míg te megpróbálod ész érvekkel elintézni a dolgot, én aludhatok az ágyában - te meg makogsz valamit, de én rád sem ismerek. A hangod eléggé nyekereg, mintha valaki éppen a heréiden térdelne. Kicsit elfintorodom - kicsit undorodva - de nem szólok hozzád, inkább nem, csak belököm az ajtót miután berregve nyílik, és bemegyek előtted.
Dohos a levegő és macska húgytól bűzös egészen megtelepszik a nyálkahártyámon, szinte az ízét is érzem, és ezek alapján nem kellemes a dohos macska húgy íze, de még mindig jobb mintha a csövesek bűzétől lenne terhes az ájer. Elhúzom a számat, de még mindig nem mondok semmit, igazából eléggé szomjas vagyok, ha érdekelne - mondjuk szerintem ez téged nem érdekel -.
- Asszem ez az. - Mondod és megállsz.
- Akkor mire várunk? - Mondom és megállok melletted, aztán még előtted elkezdek dörömbölni az ajtón. Aztán te valami idióta ötlettől vezérelve elkezdesz szintén kopogni - bár jóval diszkrétebben, mint én, te csak a mutató ujjad ütögeted oda - ettől pedig olyan érdekes összhang lesz köztünk amitől egy kicsit közelebb érezlek.
Elég hosszú ideje kopogunk ahhoz, hogy a szomszéd feltépje az ajtaját és nekünk akarjon indulni, de azért ránézünk - szerintem én egy kicsit ijesztőbbe, mint te - és ő inkább fúj visszavonulót.
- Mondtam már, hogy imádok pénzt behajtani? - Fordítom feléd a fejemet izgatottan. - Húzz arrébb. - Szólok neked mielőtt a lábammal berúgnám az ajtót, az meg nagy robajjal berobban mi meg sikeresen szembe találjuk magunkat egy pisztolyt fogó fazonnal.
- Hát az meg mi a fasznak? - Vonom föl a szemöldökömet  miközben felemelem a kezeimet, mintha csak megadnám magamat. - Mire vársz ember? Emeld már föl a kurva kezeidet. - Bámulok rád értetlenkedve. Még sohasem fogtak rád fegyvert?
- Húzzatok el, vagy szétlövöm a fejeteket. - Szól ránk a pali, én meg rólad rá nézek és csak felvonom a szemöldökömet.
- Tudod, utálom ha parancsolgatnak nekem. - Lépek egyet közelebb a küszöbhöz. - Meg azt is, ha fegyverrel parancsolgatnak nekem. - Nekitámaszkodom az ajtófélfának. - De asszem nem én vagyok az embered öregem. Ez a kis fasz akar mondani neked valamit, szóval hallgassuk meg, aztán mindenki menjen a dolgára. - Feléd fordítom a fejemet, te pedig már régen engem bámulsz értetlenül. Most mi van?  Tátogok vissza kicsit értetlenül, mert én egészen abban a hitben éltem, hogy a terv a következő:
eljövünk ide, megkeressük az épületet, becsengetünk, bejövünk, te követeled a ki nem fizetett pénzt, én pedig ütök ha nem akarják megadni. Szóval most jönne az a rész, hogy te követeled a pénzt,  csakhogy te nem úgy nézel ki, mintha bármit is tudnál követelni.
Szóval felsóhajtok, a fejemet egy pillanatra megtámasztom az ajtófélfán. - Hogy mindent nekem kell csinálnom.. - Nyögök fel tetetett elégedetlenséggel, és mielőtt a faszinak lenne ideje meghúzni a ravaszt rávetem magam.