One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Ethan Kaminski, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Ella & Forrest ~ meet me in Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Kedd Dec. 11, 2018 11:41 am

forrest & ella


Meet me in Paris

Nem tudom hány éve szunnyadó vágyat ébreszt fel bennem Forrest csókja, de képtelen vagyok visszafogni magam. Nem tudnám azt mondani, hogy "Ne, ezt nem szabad", hiszen amióta megláttam más se jár a fejemben, mint az, hogy megízleljem az ajkait. Basszus! Hogy lehet egy férfinak ilyen izgató ajka? Az ember csak ránéz és mindenféle perverz dolog suhan át az agyán, szóval az vesse rám az első követ, aki képes lenne neki ellenállni.
Nem beszélve arról, hogy évek óta nem volt ilyesmiben részem. Paul sosem volt ilyen vad és szenvedélyes, ráadásul sosem tudta feléleszteni bennem azt, amit Forrest most seperc alatt előcsalogatott. A szívem majd' kiugrik mellkasomból, testem az érintéséért sóvárog, ajkaim szüntelen ízlelgetik ezt a tiltott gyümölcsöt, ami biztos vagyok benne, hogy a vesztemet okozza majd. Sosem volt még szeretőm és, ahogy Ő is mondta, rohadt pocsékul tudok hazudni. Az ide-oda vigyorgás megint más téma de, ha most visszamegyek majd és Paul megkérdezi, mi tartott ilyen sokáig, fogalmam sincs mit fogok mondani. Beszélgettem valakivel? És a pillantásom vajon ezt fogja sugallni vagy inkább az igazat, miszerint úgy simultam egy szinte idegen férfihoz, mint ahogy hozzá kellene?
Nehezemre esik hangot adni az aggodalmamnak, de csak sikerül kinyögni azt az egy szót, ami szinte el is tűnik köztünk, mert igazság szerint, annyira nem is érdekel. Na és, ha meglátnak? Rajtam kívül szinte mindegyik nőnek van szeretője és mindegyik férfinak saját prostija van. Akkor én miért ne csókolhatnám meg azt a férfit, aki felélesztette bennem a vágyat már egy pillantásával is?
Mellesleg, a hiúságomat is legyezgeti az, ahogy Ő be van rám gerjedve. Érzem, hogy képes lenne akár itt és most a magáévá tenni, de az végképp nagyon veszélyes lenne, ráadásul nem hiszem, hogy érdemes lenne azt elkapkodni. Ha már egyszer az enyém lehetne, szeretném minden pillanatát kiélvezni nyugodtan, agyam pedig máris azon kattog, mikor is lehetne sort keríteni ilyesmire. A legtöbb programom a többi sznob feleség társaságában zajlik, legyen szó wellnessről, szépségszalonról vagy a golf pályáról. Semmi olyat nem csinálok, ahol egyedül vagyok és akár sumákolhatnék is, de ki fogok találni valamit. Akarom ezt a férfit, az élményt, a veszélyt, mert az életem úgy megrekedt, hogy lassan belehalok az unalomba. Ha csak egyszer is, de élnem kell ezzel a lehetőséggel, aztán teszek én rá magasról mit fog rólam gondolni.
Szavai hallatán kacér mosoly kúszik ajkaimra és egyetértve a véleményével, folytatom a csókot. Kezem már zakója alatt élvezi az izmok játékát és már épp azon lennék, hogy megszabaduljak az apró akadályoktól, vagyis a gomboktól, mikor hirtelen elhátrál tőlem. Pillantásom rögtön a folyosó végére kúszik és az első gondolatom, hogy ennyi, vége, jön Paul és fogalmam sincs mit fog velem csinálni, de az idős párocska láttán valamennyire megnyugszom. Ezek az emberek általában, ha látnak is valamit, szemet hunynak fölötte, mert mindenkinek meg van a maga kis titka. Ha egy szennyes borul, borul a többi is, de ettől függetlenül próbálok úgy tenni, mintha csak egy rettentő unalmas beszélgetés zajlott volna köztünk.
-Az a váza... gyönyörű darab volt. Biztosan nehéz volt hozzájutni...- köszörülöm meg a torkom, de szerintem a hangomon és a mellkasom gyors emelkedésén is észre lehet venni, hogy kurvára nem érdekel most épp az a váza. Már épp azon lennék, hogy felhagyok ezzel a rizikós folyosón való egymásnak eséssel, mikor az idős pár eltűnik, Forrest pedig ahelyett, hogy azt tenné, amire számítottam -azaz fogja magát és lelép-, még vadabbul esik nekem. Ahogy ajkaimba harap felnyögök, kezem most már magabiztosan az inghez nyúl és sietve elkezdi kigombolgatni, hogy legalább csak egy pillanatra megérinthessem forró bőrét, miközben csipőmmel teljesen nekifeszülök. Basszus, soha nem kívántam még ennyire senkit, de mentségemre szóljon, hogy most épp az évek óta elfojtott vágy akar eluralkodni rajtam.
-Vissza kell mennem...- suttogom ajkaiba és annak ellenére amit mondok, kezem tovább foglalatoskodik a gombokkal, végül erőt veszek magamon és pihegve nyakába fúrom arcomat. Lehunyt szemmel szippantom be arcszeszének illatát, miközben igyekszem megnyugodni de esküszöm, legszívesebben itt maradnék örökre ezen a nyamvadt folyosón.

sound's like that 



avatar
Üzlet
Play by :
○ Jessica Chastain ○
Kor :
31
Foglalkozás :
○ Régész, milliomos-feleség ○
Hozzászólások száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Szomb. Dec. 08, 2018 4:53 pm

Szeretek veszélyesen élni. Akár a középső nevem is lehetne, ha anyám nem habarodik bele  a Wolf-ba. Jó ég tudja, hol, mikor és kitől hallotta és miért gondolta úgy, hogy ez megfelelő lenne egy kisfiú nevének, de mégis emellett döntött. Apámnak nyilván beleszólása sem volt, bár ha ól emlékszem, néhai apai nagyapám után neveztek el.
Nem zavar a tudat, hogy bármelyik pillanatban lebukhatunk, sőt, egy kicsit még feljebb is löki a pulzusomat a megszokottnál. A whisky fanyar íze visszaránt a valóságba, ahogy újra nyelvem végére csúszik. Állkapcsaim egymásnak feszülnek, ujjaim puha combjának bőrébe marnak, nem tudom türtőztetni magam, kezem a méregdrága öltönynadrág sliccére vándorol, de észbe kapok. Nem itt és nem most!
-Leszarom! – Ennyit vagyok képes kinyögni és ez az egy szó teljes mértékben fedi is minden gondolatomat. Fogadni mernék, hogy nem csak mi élvezzük ennyire ezt az aukciót és most nem arra célzok, hogy kisebb vagyont elköltve, kirakatba rakhatok egy Csontváry – Kosztka festményt a falra. Az ilyen és effajta rendezvények a fülledt, heves vágyak melegágya, ha most benyitnék a mosdóba, nyilván egymás karjaiba bugyolált párocskákat találnék.
Tenyerem a hideg falnak feszül, testem Elláénak. Ajkai az enyémeken, ujjaim a hajával játszadoznak. Őrület az egész, mégis minden percét élvezem. Az életét teszem kockára azzal, hogy ne bírok parancsolni a farkamnak, de a saját bőrömet is vásárra viszem azzal, hogy az évek alatt felépített bizalmi kapcsolatunkat alapjaiban rengetem meg. A tartópillér, mely kínkeserves hónapok alatt épült fel, most meginogni látszik. Mindez azért, mert megbabonázott ez a nőszemély.
A vágy, a szenvedély, úgy pumpálja fel a szívemet, hogy menten kirobban a helyéről. Különös érzés, idejét sem tudom már, mikor kerített hatalmába hasonló emóció. A fenekébe markolok, félmosolyra húzom a számat, pontosan olyan, mint amilyennek képzeltem. A rohadt életbe, amiért épp itt vadásztam le magamnak és nem a múlt héten, amikor lehetőségünk lett volna félrevonulni. Bár, az se lett volna rizikósabb ennél, de legalább rájöttem arra, hogy szükségem van rá. Kell nekem és bármit megteszek azért, hogy az enyém legyen.
Még időben lököm el magam tőle és fordulok neki háttal, rendezve vonásaimat, mielőtt még szemet szúrnánk a felénk közeledő idős házaspárnak. Paul asztalánál láttam őket, biztosan barátok, mert mosolyuk ezt sugallja, ahogy Ellára pillantva elvonulnak mellettünk.
Isteni szikra pattant elém, felnyitva a szememet és a másodperc utolsó tizedében sikerült megmentenem magunkat a lebukás okozta veszélyektől. Így is elég érdekes látványt nyújthattunk. New York egyik leggazdagabb férfijének neje az aukció megálmodójával és létrehozójával a félhomályban, félúton a mosdók és a bálterem közötti szakaszon ácsorog. Felhevülve, le sem véve egymásról a szemüket. Ella ajkai duzzadtak, arca kipirosodott, még a homályban is jól látni, hogy kapkodva veszi a levegőt. Aprókat lélegez, pontosan úgy, ahogy én. Mintha lefutottam volna egy félmaratont.
Hátamat a falnak vetem, a távolodó pár alakját fixírozom, hunyorogva fókuszálok rájuk és amikor eltűnnek a szemem elől, újra lecsapok. Ezúttal keményebben, követelőzőbben, szinte beleharapok ajkaiba. Fogalmam sincs, meddig tudok még megálljt parancsolni a bennem lakozó állatnak, de ha nem akarok botrányt, muszáj lesz.




avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hardy
Kor :
35
Foglalkozás :
ingatlanos/illegális műkereskedő
Hozzászólások száma :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Pént. Dec. 07, 2018 6:30 pm

forrest & ella


Meet me in Paris

Miközben ott ácsorgok a folyosón megfordul a fejemben a kérdés, hogy mégis mi a frászt művelek? Ép eszű nő nem kóvályog egyedül a folyosón azt remélve, hogy összefut egy férfival, aki rohadtul nem a férje. Nem helyes, amit művelek de, ha más szemszögből nézzük, akkor az sem helyes, ahogy élek. Nem helyes és a lehető legkevésbé boldog. Egy hete másra se tudok gondolni, mint arra, hogy Forrestnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy simán elválhatnék. Ő átlátott a színházba illő előadáson, hiába hittem azt, hogy bárki, aki rám és Paulra pillant könnyen elhiszi, hogy szerelemből házasodtunk össze. Hiszen, a férjem jóképű. Miért ne lehetne, hogy valóban azért vagyok mellette, mert beleszerettem? Láttunk már ilyet mindannyian és a gondok, csak akkor szoktak előtérbe kerülni, mikor a korkülönbség miatt túl sok a vita. Az egyik rájön, hogy még fiatal és bulizna, de a másik már rég túl van azon az időszakon. Az egyik gyereket szeretne, de a másik már nem képes összehozni, vagy épp fordítva és, mint nálunk is, én nem akarok még. Paultól főleg nem. Nem azért, mert rossz apa lenne, csak... nem akarnék egy gyereket ebbe az életbe kényszeríteni, ráadásul egyre inkább ott lebeg a levegőben, hogy el akarok válni.
Hátamat a hűvös falnak vetem, miközben sóhajtok egy nagyot. Bárcsak akkor rég tojtam volna az egészre és inkább léptem volna le otthonról. Egyáltalán, hogy kérhették tőlem a szüleim, hogy áldozzam fel értük az életem? Persze olyan sznoboknak, mint ők, szent meggyőződésük, hogy én tök boldog vagyok, mert Paul gazdag és megad mindent és ez így is van. Megad nekem mindent, de van, amit nem tud. Az álmaim, a vágyaim... ezeket mind mind el kell fojtanom jó mélyen magamba, de ez idővel tönkre tesz.
Ellököm magam a faltól és pár pillanat gondolkodás után úgy döntök, hogy elmegyek a mosdóba, aztán visszamegyek a férjemhez, aki mellett a helyem van. Elég a gyermeteg álmokból.
Épp mozdulni készülök, mikor a nevemet hallom lágy, selymes baritonon, majd a csuklóm köré fonódik egy kéz. Pontosan tudom ki az, amitől máris hevesebben ver a szívem.
Lélegzetemet visszatartom, ahogy derekamnál fogva magához húz, miközben kérdőn rápillantok, de a kérdő pillantás ellenére testem azonnal szorosan hozzásimul. Epekedve figyelem ajkát, melyet finoman megnyal és mindenféle szó nélkül az enyéimre tapaszt. Majd, hogy nem felnyögök a csóktól, miközben átkarolom a nyakát és hátammal ismét annak a falnak tolatok, ahol épp az imént döntöttem el, hogy semmi ilyesmin nem szabad agyalnom. Erre tessék. Ha ez a fal beszélni tudna, most biztos az orrom alá dörgölné, hogy megszegtem a szavam.
-Megláthatnak...- suttogok ajkaiba, ahogy egy pillanatra megszakítom a csókot és felpillantok rá, tekintetét látva viszont, szinte már el is felejtem, mit mondtam az imént. Helyette inkább ismét szájára simítom ajkaimat és tovább csókolom, mert talán sosem lesz még egyszer alkalmam erre. Érzem rajta a whiskyt és megfordul a fejemben, hogy annak a hatása, hogy így se szó, se beszéd lesmárolt, de őszintén. Kit érdekel?
Egyik lábam szép lassan felhúzom, ügyelve arra, hogy combom  belső része finoman végig simítsa lábát egészen fel a csípőjéig, közben áldom az eszem, amiért olyan hosszú ruhát választottam, aminek fel van sliccelve az oldala. Basszus, képtelen vagyok parancsolni magamnak. Ha lenne eszem, most szimplán ellökném magamtól, esetleg felpofoznám,  végül elvonulnék innen...

sound's like that 



avatar
Üzlet
Play by :
○ Jessica Chastain ○
Kor :
31
Foglalkozás :
○ Régész, milliomos-feleség ○
Hozzászólások száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Csüt. Dec. 06, 2018 6:11 pm

Emelkednek a tétek, magasba lendülnek a táblák, egyre több pénzt számol a gép mellettem, Callum laptopja minden egy milliós összeg után hangjelzéssel adja tudtunkra, a mai este talán életünk legnyereségesebb estéje lesz. Szemem hol a színpadot, hol pedig Ella-t vizslatják. Látszólag jól szórakozik, rendes feleség módjára viselkedik, ha úgy kívánja a helyzet, bájosan csacsog az asztalnál ülő vendégekkel, ha kell, háttérbe vonul és hagyja, hogy Paul érvényesüljön. Olykor a fülébe suttog, aminek hatására a tábla a magasba rugaszkodik, ezzel is jelezvén, emelik az összeget, igényt tartva, jelen esetben, egy igen értékes vázára.
-Két és fél milliónál járunk Forrest és messze még az est vége. Honnan szereztél ennyi cuccot? – Felnéz a gép mögül, kaján vigyorral kémleli az arcom, mire magam is elmosolyodom. Nem szoktam titkolózni előtte, az esetek többségében megosztom vele minden gondolatom, most az egyszer jobb, ha csak én tudok arról, hogy sikerült ennyi tárgyat begyűjtenem.
-Te a pénzzel foglalkozz, tíz százalék a tiéd belőle. – Az egyetlen ember a bizalmi körömben, aki hozzáfér a mocskos pénzügyeimhez, akinek belátást engedtem a növekvő vagyonom mennyiségére. Kölyökkorom óta a cimborám, testvérem helyett is testvérem, túl sokszor segített ki a szarból, megérdemli, hogy most én tegyek érte valamit.
-Hadd emlékeztesselek a múlt hétvégére. – Bök fejével az épp távozó Ella után. Én Paul-ra sandítok, aki árgus tekintettel követi neje minden rezdülését. A színpad háta mögé lépek, oda, ahol a fények már nem érnek el. A kristálypohár cirádás díszítése visszaköszön tenyeremen, ahogy közrefogom ujjaimmal. Belefehérednek perceim, úgy szorítom, majd hirtelen lendülettel döntöm magamba a maradék borostyán folyadékot. Töltök még egyet a mellettem álló üvegből, egyet Callum elé lökök, ne hogy azt higgye, hagyom szomjazni. Utólag visszagondolva, nem kellett volna elcsábítanom, ha egyszer inni kezd, nem tud megállni, annak pedig végzetes eredményei lennének.
-Egyetlen pohár, nem több. Ha elcseszed az estém, megöllek! – Távozóban vagyok, mutatóujjam fenyegetően talál épp helyet mellkasának bal felén, szívének magasságában. - Nem viccelek. – Visszafordulok még utoljára és Ella után sietek. Természetesen nem megy zökkenőmentesen, miért is menne. Sorban állítanak meg vendégek, neves politikusok, híres színészek, bájgúnár stylistok és hozzá hasonló, aranyásó feleségek. Többségük – ha nem itt lennénk és most - önként és dalolva ajánlkozna fel nekem, szemernyi erkölcs megléte nélkül, eldobva az addigi életüket, remélve, hogy férjük szemet huny bűnös tettük fölött. Engem azonban csak egy nő érdekel, ő pedig jelen pillanatban valahol az épületben kóvályog. Ugyan nem utánam kutat, de én utána, szóval kedvesen lerázok mindenkit arra hivatkozva, hogy ezernyi a dolgom, felügyelnem kell az aukció rendben zajlását.
Szapora léptekkel indulok előbb az udvar irányába, ahol a kijelölt dohányzóhelyiség található, de nem látom a szememmel, így okosabb gondolat híján, a női mosdók felé veszem az irányt. A fordulóban megpillantom, félhomály van, lépteimet nem hallhatja a bálteremből kiszűrődő zaj miatt. Nem akarok ráijeszteni, a nevén szólítom, ahogy közelebb érek hozzá, ujjaim bilincsként fonódnak csuklója köré, úgy fordítom magam felé. Dereka után nyúlok, rálépek a ruhájára, nyilván méregdrága dizájner alkotás, de ki nem szarja le. Ha kell, a többszöröséért veszek neki.
Magamhoz húzom, érzem parfümjének illatát, keveredik a belőlem áradó whisky aromájával, különös elegyet alkotva. Lopva nézek a hátam mögé, nem ólálkodik e itt valaki. Megnyalom ajkam és gondolkodás nélkül kóstolok az övébe…..



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hardy
Kor :
35
Foglalkozás :
ingatlanos/illegális műkereskedő
Hozzászólások száma :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Vas. Dec. 02, 2018 10:30 am

forrest & ella


Meet me in Paris

Szinte mindig ugyanazok az emberek vesznek részt egy-egy ilyen aukción, legyen az a világ bármely pontján. Nagyon ritka, hogy új arcok lennének vagy, ha vannak is, a számuk igen csekély. Meg vannak a már megszokott vevők, akiknek annyi a pénzük, mint égen a csillag és alig várják, hogy kitegyék a villájuk egyik szobájába az új kincsüket, amit majd büszkén mutogathatnak. A legtöbb azt az egy-két mondatot jegyzi meg csupán a tárgyról, amit ilyenkor elmondanak, de azon felül utána se néz, hogy ki volt az, aki ránk hagyta vagy, hogy mit is ér az az emberiségnek. Elég, ha egy-egy estélyen verhetik a mellüket, hogy "nézzétek, mim van!" és kész. Az egójuk rendben van, a többiek ámuldoznak, miközben meg tudnák folytani a tagot egy kanál vízben, amiért olyan nagyképű, de erre mondta egy kedves ismerősöm, hogy, ha vannak, akik irigyek rád, biztos lehetsz benne, hogy valamit jól csinálsz. Nos, itt sokan irigyek egymásra, de engem jelen pillanatban ez nem érdekel. Egy valamire vagyok irigy: a szabad emberekre. Visszasírom az időt, amikor más gondom se volt, mint vizsgázni vagy épp hat liter kávé mellett kihúzni az éjszakát, hogy megtanuljam, amit kell. Nem feleltem senkinek, azt csináltam amit és ahogy akartam és nem szólt bele senki a dolgomba. Most viszont meg van kötve a kezem. Nem tehetek meg bármit, amit csak szeretnék és nem viselkedhetek úgy, ahogy éppen jól esik. Tudnom kell viselkedni, mert itt sokat számít mások véleménye. Annyit viszont megengedhetek magamnak, hogy a háttérben ácsorgó Forrest félmosolyára egy apró biccentéssel és egy hasonló fémlmosollyal reagálok. Nem tudom miért, de így, hogy látom, rajtam tartja a szemét, némiképp zavarba is jöttem.
-Az a váza jól mutatna a kandalló párkányon, nem gondolod?- súgom oda Paulnak, ahogy meglátom a licitálásra szánt tárgyat, mire ő is alaposabban szemügyre veszi.
-Valóban. Igazán szép darab. Szeretnéd?- sandít rám, miközben kezemet finoman megfogja, én pedig lágyan elmosolyodok.
-Csak, ha tetszik neked is.- pillantok rá kíváncsian, mire visszamosolyog rám és felemeli a kis táblát.
Már rég kitapasztaltam, hogy tudom Pault manipulálni, szóval ez már számomra nem nagy feladat. Ezért is történik meg az, hogy még legalább nyolc tárgynál emelgeti a tábláját addig, míg nem lesz a büszke tulajdonosa, én pedig újra meg újra Forrest felé pillantok. Biztosan örül, hogy ilyen jól alakul az aukció, mert igen szép bevétele lesz ebből, főleg, hogy egy-két tárgy talán nem is ér annyit, mint amennyiért elkelt.
Az aukció végén aztán felállok a helyemről és, ha már Pault úgyis le fogják foglalni az ismerősök na és persze a papír ügyek, kihasználom az alkalmat.
-Elmegyek a női szakaszra. - súgom oda a férjemnek, kezem a karjára simítom és elmosolyodok. Annyira bele van merülve a beszélgetésbe, hogy csak egy "rendben" és egy gyors bólintás érkezik válaszul, így el is indulok a hátsó rész felé, amerre a mosdók és véletlenül Forrest is található. Már, ha még ott van, hiszen lehet, hogy az aukció végén ő is elindult beszélgetni a kedves vásárlókkal, bár tekintve, hogy tudom, nincs oda a sznobokért, kétlem.
Kíváncsian vizslatom azt a helyet, ahol legutóbb láttam, majd a folyosó felé pillantok, melynek végén, ha jobbra fordulok, a mellékhelyiségek felé haladhatok tovább. Mivel Forrestet nem látom sehol, így követem az eredeti tervet. A falon lévő lámpácskák nem túl erősen világítanak, inkább, csak szolid félhomályt biztosítanak, minek köszönhetően elég horrorisztikusnak hat az egész, szóval igen. Szép lassan és óvatosan sétálok végig, s fordulóhoz érve pedig nagyot sóhajtok. Kellett nekem régen annyi hülye horrorfilmet nézni...


sound's like that 



avatar
Üzlet
Play by :
○ Jessica Chastain ○
Kor :
31
Foglalkozás :
○ Régész, milliomos-feleség ○
Hozzászólások száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Szomb. Dec. 01, 2018 12:53 pm

Egy hét telt el azóta, hogy a balkonon egy órát fagyoskodva megismertem Ella-t. Nem gondoltam volna, hogy Paul ilyen gyöngyszemre bukkan, nem is haragszom azért, amiért feltűnően igyekezett tudtomra adni, a csinos hölgy bizony az ő tulajdona.
Nem tudom, mit várok jobban. Az aukciót, ahol tulajdonképpen megsokszorozhatom a vagyonom, vagy a pillanatot, amikor újra találkozunk Ella-val. Mert hazudnék, ha azt mondanám, az elmúlt egy hétben nem jutott eszembe a mosolya, az alakja, vagy a kínos nevetése, amik után mindig azt vártam, mikor hagy faképnél. De nem tette, nem vette le a lábáról a Whitfield sárm és ez egy cseppet idegesített.
Kétnapi váltás ruhát csomagolok magamnak, valószínűleg nem is lesz rá szükség, mert általában az aukciók estéjén hazautazom. Nem szeretem a hotelszobákat, jobban alszom, ha a saját ágyamban fekhetek le. A hideg futkos a hátamon, ha arra gondolok, előttem hány ezren feküdtek azon a heverőn. Talán ezért is inkább é hívok magamhoz nőket, semmint én menjek bárkihez. Rigolya? Talán, de maradjunk annyiban, hogy éltem már annyit ezen a Földön, hogy lehessen ilyen és ehhez hasonló problémám.
Farmerben és pólóban szállok fel a repülőgép leső osztályára és kényelmesedem el a székben. A szokásos whisky nem maradhat el, hisz csak ettől tudok kellően ellazulni. Igen, jól gondolod, rettegek a repüléstől. Minden alkalommal, akárhányszor csak gépre szállok, képes vagyok belefutni a legdurvább repülőgép szerencsétlenségeket feldolgozó dokumentumfilmekbe, ez most sem volt másképp, így már egy pohár itallal indítottam a reggelt a szokásos kávé helyett. A megengedettnél több cigit szívtam el, most úgy sípol a tüdőm, mint egy láncdohányosé. Csak nem a fellegekben érjen a halál és minden rendben lesz.
Az aukció előtt landol a gépem három órával, így van időm átkeveredni a városon és gyorsan letusolni. Párizs mindig is a kedvenc városaim között szerepelt, talán azért is, mert az első közös nyaralás alkalmával ide látogattunk el a szüleimmel. Lehettem vagy 8 éves, minden érdekelt, ami felkeltheti egy ennyi idős fiú figyelmét. Sem előtte, sem pedig utána nem voltunk sehol sem.
Szeretem, ha minden úgy alakul, ahogy azt fejben elterveztem, így magam gondoskodom arról, hogy minden a lehető legjobban menjen majd az este folyamán. Egy órával a műsor előtt már az épületben járkálok, egyeztetek és rendezek, nehogy valami apró hiba is becsússzon a jól olajozott gépezetbe. Rengeteg minden forog kockán, többek közt a hírnevem is, ezért meglehetősen erősen odafigyelek a részletekre.
A kristálypohár oldalát kaparom, a minta kitüremkedik a vastag üveg falán, elvonja figyelmemet az épületbe beözönlő tömegről. Ismerős arcok mosolyognak rám, kézfogással üdvözölnek, az idősebb hölgyek arcon csókolnak, tekintetük lustán méreget, amitől bevallom, egy kicsit kellemetlenül érzem magam. Többségük anyám korabeli, kedves, jó humorú teremtések, akik nem félnek a világ tudtára adni, csak és kizárólag férjük vaskos bankszámlája miatt viselik még mindig az ő nevüket.
A tömegben nem nehéz kiszúrni Őt, már csak a vörös hajkoronája miatt sem. Illedelmesen lépked Paul mellett, cseveg és mosolyog, de talán én vagyok az egyetlen, aki tudja, olcsó színjáték az egész. Távolról figyelem, kiiszom a poharam tartalmát, de nem kérek még egyet. Majd akkor, ha vége ennek a hacacárénak.
Lassacskán megtelik a bálterem, mely most helyéül szolgál az eseménynek. Az emberek beszélgetése egyetlen, hangos masszává olvad össze. Mindenki rám vár, elvégre én vagyok az, aki miatt most összegyűltek és készülnek akár milliós tételeket is megvásárolni.
Hallom a nevem, mosolyt erőltetek magamra, fellépek a színpadra és néhány keresetlen szó után távozom is. Tapsolnak, örömködnek, én pedig meghúzódom a homályban.
Kiszúrom az asztalok között, nem veszem le róla a szemem még akkor sem, tekintetünk összetalálkozunk. Féloldalas mosollyal nyugtázom ittlétét, miközben félszemmel az összeget fixírozom a kivetítőn.



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hardy
Kor :
35
Foglalkozás :
ingatlanos/illegális műkereskedő
Hozzászólások száma :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   Csüt. Nov. 29, 2018 10:01 pm

forrest & ella


Meet me in Paris

Fogalmam sincs miért várom olyan izgatottan ezt a párizsi aukciót, mint ahogy egy kisgyerek várja a Karácsonyt. Imádom a régiségeket, ez nem kérdés, de most nem olyan izgatottság lett úrrá rajtam, mint szokott. Nem az érdekel a legjobban, hogy miféle csecsebecséket fognak eladásra szánni vagy, hogy mi lesz az, amit majd a drága férjem meg is tud szerezni, mert az én fogam valami olyasmire fáj, amit nem dobnak ma licitálásra. Egy finom, érzéki száj, egy vesébe látó szempár, erős, izmos karok és egy brutálisan férfias kisugárzás. Igen. Más se jár a fejemben, mint a tiltott gyümölcs és kezdem teljesen átérezni, milyen is az, amikor az ember epekedik valamiért. Pedig, inkább kellene arra vágynom, hogy felpofozzam azt a pimasz dögöt, de nem. Az én elmémben teljesen más dolgok jelennek meg újra és újra, ami miatt kerül fordul elmélázok. Paulnak ebből, csak annyi tűnt fel -remélhetőleg-, hogy egyre többször merülök el a gondolataimban de, ha tudná, hogy min jár az eszem, biztosan kiborulna. Nem sejthet semmit abból, hogy mire is vágyom valójában, mivel az nem ő. Nem tudok mit tenni és fogalmam sincs, meddig leszek még képes megjátszani magam. Mindeddig egészen jól elvoltam ebben a semmilyen világban. Abban az életben, ami olyan, mintha nem is az enyém lenne, de Forrest teljesen felkavarta az állóvizet. Folyton az jár a fejemben, amit mondott, hogy tudnék változtatni, ha akarnék. Hogy akár simán el is válhatnék és igen. Beletrafált abba is, hogy már rég nem volt részem olyan szexben, mint amilyet érett nőként igényelnék. Paul nem tudja azt nyújtani, amit kellene és hiába játszom én meg magam, előbb-utóbb úgyis rájön, hogy színészkedek.
-Megérkeztünk, édesem.- pillant rám a limuzin hátsóülésén, mire én elmosolyodok és bólintok. Már jóval azelőtt, hogy megállna az autó, kifelé lesek a csodás épületre, mely otthont ad ma este az aukciónak. Nagyot nyelek, miközben izgatottan végig mérem az épületet és az éppen besétálókat. Egyetlen egy arcot keresek köztük, de végül a limuzin megáll, így magamra varázsolom legbájosabb mosolyomat és amint a sofőr kinyitja a kocsi ajtaját, Paul kezébe csúsztatva tenyeremet és elfogadva a segítségét, én is kiszállok.
-Imádom ezt a várost!- sóhajtom ámuldozva, ahogy körbe pillantok a környéken és bár, már jó párszor jártunk Párizsban, mégis újra meg újra elbűvöl az, amit képvisel. A reneszánsz, a fényűzés, a szépség és divat városa. Azt hiszem, ha van olyan ember a Földön, akinek nem tetszik, az minden bizonnyal elmeháborodott.
Az épületbe szép lassan sétálunk be. A szokásos sznob köszöntgetéseket és az üres érdeklődéseket most is végig kell hallgatnom, de közben eltöprengek azon, hogy vajon Paul tényleg élvezi ezeket a beszélgetéseket, vagy ő is csak színészkedik? Igazából szégyellem magam, ha arra gondolok, hogy miközben ő azon van, hogy mindent megadjon nekem, én valaki másra gondolok és más hoz lázba, nem pedig ő. De mit tegyek, ha az első pillanattól kezdve forr a vérem, mióta az a szempár rám talált?
A kis táblát, melyen a mi számunk áll, végül pillanatok alatt megkapjuk, hiszen semmi egyebet nem kell mondania Paulnak, mint a nevét. A legtöbb helyen kivételezett a vagyonának és a hírnevének köszönhetően. Ezekben a körökben kevés olyan ember van, aki ne ismerné vagy tudná, hogy ki is ő és épp emiatt mindenki igyekszik a kegyeibe férkőzni. Nyájasan mosolyognak rá, megkérdezik, hogy van vagy épp próbálnak valami nyomi poént ellőni, de én már, csak azt várom, hogy végre leülhessünk a helyünkre. Vajon, Forrest is ott lesz valahol?

sound's like that 



avatar
Üzlet
Play by :
○ Jessica Chastain ○
Kor :
31
Foglalkozás :
○ Régész, milliomos-feleség ○
Hozzászólások száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ella & Forrest ~ meet me in Paris   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Ella & Forrest ~ meet me in Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ