One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Benjamin Henson
Yesterday at 11:05 pm



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm



Eric Wang és Miss Bell

Wednesday Bell
Yesterday at 8:49 pm



Játékpartner keresõ

Stella Montgomery
Yesterday at 6:48 pm



Hiányzásnapló

Olivia Monaghan
Yesterday at 5:19 pm



Ethan háza

Ethan Kaminski
Yesterday at 4:55 pm



Recognize it! #1

Adam M. Austin
Yesterday at 2:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Adriana Lane, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Belle & Ewan ~ See you again. Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ewan ~ See you again. Paris   Pént. Nov. 09, 2018 2:03 pm

Ewan

& Belle



Úgy tűnik, hogy mától én leszek az eltévedt bárányka, de sebaj. Inkább nem reagálok rá és, a bemutatkozásával kapcsolatos megjegyzésére is maximum, csak a szememet forgatom, hogy Ő jól láthassa. Ez most komoly? Itt fog mindenki előtt aljaskodni velem, amiért nem tudott megkefélni? Biztos nagyon rosszul eshetett az egojának, főleg, ha már megszokta, hogy mindig mindenki önként és dalolva hanyatt vágja magát neki. Igaz, elsőnek egy édes pasinak tűnt, de most kimutatja a foga fehérjét, hogy milyen aljas tud lenni. Mihelyt kiderült, hogy fölöttem áll, rögtön vissza is él ezzel.
Csendben hallgatom, ahogy az olajfestésről beszél, miközben állandóan a tegnap esti események jutnak eszembe. Basszus, így nem lehet koncentrálni! Így, hogy folyamatosan az a pillantása lebeg előttem, ahogy az ajkamra kent borcseppekkel való szórakozásomat nézte, meg az utána történtek. A finom, lágy majd egyre forróbb csókja... még most is beleborzongok. Rég tudott már így beindítani valaki, olyan meg végképp nem volt még soha, hogy másnap kiderül, az az illető fog nekem órákat tartani. Képtelenség úgy rápillantanom, hogy ne jutna eszembe, ahogy tegnap az ölében ültem és, hogy abban a pillanatban teljesen átadtam magam Neki.
Alig hallok valamit abból, amit mond, de végül amikor már a képeslapról beszél, amit fel is mutat, kicsit észhez térek. Főleg, amikor felém indul. A látványtól elkezdek kicsit fészkelődni, mert az a pillantás, amivel most néz rám nem az, mint amit tegnap kaptam. Hogy a francba tud ilyen rideg lenni most velem? Vajon, akkor is így nézne rám, ha tegnap megkapta volna azt, amire annyira vágyott? Pedig, nekem még a képről is a tegnapi nap jut eszembe. Így, hogy kellene festenem? Kész kínzás ez az óra. Képtelen vagyok így itt lenni.
-Köszönöm.- veszem el tőle a képeslapot, majd szavai hallatán némi elképedéssel pillantok fel rá, de rögtön utána össze is szedem magam. Ha így akar játszani, hát játszunk.
-Nem is tudom. Eddig elég jól ment a felállítás de, ha nem sikerülne, mindenképp a segítségét kérem majd.- kacsintok rá szemtelen vigyorral az arcomon és el is indulok az egyik állványért, hogy magamhoz vegyem és a székemhez cipeljem. Magamban közben végig szitkozódok, melyek többsége Ewanra vonatkozik, de az a szemét állvány is kap belőle, főleg, amikor sikeresen beakad az egyik lába valahova, így én majdnem keresztül is esek rajta. Csak az ügyességemen múlik, hogy megállok végül a lábamon, de az állvány nem ilyen szerencsés, mert nagy csattanással a földön végzi.
Egyre égőbbnek érzem a helyzetet és már komolyan fontolóra veszem, hogy lelépek a francba és teszek magasról az egészre, de tekintve, hogy az töltené el Ewant a legnagyobb elégedettséggel, már azért se teszem. Biztos vagyok benne, hogy most is jót mulat a szerencsétlenkedésemen és talán, még kívánta is, hogy elcsesszek valamit, hogy aztán megalázhasson mindenki előtt, pedig elég jól megy ez nekem egyedül is.
-Hoppá.- motyogok, majd neki látok az állvány felállításának, amiben én elvileg akkora nagy profi vagyok, de szívem szerint darabokra törném az egész szarságot, földhöz vágnám és lelépnék innen. Sikerült megnehezítenem az életemet azzal, hogy tegnap épp abba az ürgébe futottam bele -majdnem szó szerint-, akibe nem kellett volna. Most az egész fél évemet tönkre vágtam -tudtomon kívül-, és egy rohadt csók lesz az egész okozója. Egy nagyon érzéki, csodálatos, bugyiszaggató csók. Bár, már Ewan ajkainak formája is arról árulkodik, hogy csodás dolgokra lehet velük képes, de én marha még meg is tapasztaltam, a bajt pedig tetéztem azzal, hogy vérig sértettem, ami egy ilyen művészlélek esetében nem biztos, hogy okos dolog.


 

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ewan ~ See you again. Paris   Csüt. Nov. 08, 2018 8:31 pm


Belle & Ewan
The first lesson

2008. szeptember eleje

Mi a fasz? Fejezem be helyette a mondatot automatikusan, de szerencsére csak gondolatban. Nem nyitnám túl fényesen a tanári karrierem, és nem is lenne túlságosan hosszú életű. Bár hogy ezek után mi fog kisülni ebből az órából, arra én is kíváncsi leszek. Nem elég, hogy életem első ilyen jellegű kihívása, még az a csaj is befutott, aki tegnap éjjel szó szerint az ölemből szökött meg. Ez most komoly?
Úgy nézek rá, mint aki még el se döntötte, hogyan is áll ehhez a helyzethez. És ami azt illeti, valóban nem tudom, hogy mi a dominánsabb. Örülök vagy dühös vagyok? Haragszom rá, nyilván, vagy inkább úgy gondolom, hogy én rontottam el? Ebben is van valami. De azért bárhonnan nézzük, kettőnk közül én húztam a rövidebbet, több kategóriában is. Néhány óráig úgy tűnt, a pechszériám inkább csak esély volt valami másra, valami újra és ígéretesre. Lehet, a baj inkább az, hogy túlságosan beleéltem magam. A csalódás íze mindig keserű, de erről végül is nem ő tehet. Arról sem, hogy meg fogok bukni, és arról sem, hogy tegnap nem kért belőlem. Nincs értelme haragudnom rá, de azért hiába vezetem le ezt ilyen szépen gondolatban, ezt most még nehéz kivitelezni. Jobban örültem volna, ha erre a találkozásra nem most kerül sor. Nem vagyok rá felkészülve. Másrészről viszont… ahhoz képest, hogy azt hittem, soha többé nem látom, a sors nagyon is ironikus kedvében van.
Vicces. Talán próbáljam meg viccesen felfogni?
Nem néz rám, én viszont követem a tekintetemmel, ahogy az utolsó szabad helyet is elfoglalja. Szóval érdekli a festés? Ezt tegnap egy szóval sem említette.
- Most, hogy az eltévedt báránykánk is megérkezett, kezdhetjük is – próbálom kitisztítani a gondolataimat, de nem nagy sikerrel. – Ami eddig történt, egy rövid bemutatkozás volt a részemről, de a kisasszony talán megbocsátja, ha nem ismétlem el újra. – Újra. Ez bizony célzás volt. Remélem, nem fogom ezt csinálni végig. De a következő órára úgyse jön, szóval ez az egy sanszom van, és még tétje sincs igazán.
- Szóval az olajfestést szeretnék megtanulni. – Ráadásul mind kezdő, nagy eséllyel ecset sem volt még a kezükben, ez igazi kihívás nekem is. – Mikor abban a helyzetben voltam, mint önök, azt gondoltam, az olajfestés baromi nagy dolog, olyasmi, amire csak a nagyok képesek, az igazán elismert művészek, ők is csak sok éves gyakorlás után. De a helyzet az, hogy ez nem igaz. Mire a kurzus végére érünk, önök is képesek lesznek bármit lefesteni, amit csak akarnak, mert a festés tanulható. A legfontosabb az, hogy legyen kedvük és bátorságuk megtenni az első lépéseket, és mivel itt vannak, az elsőt már ki is pipálhatják. De tulajdonképpen félig már a másodikat is… - Azért izgulok, még ha nem is látszik annyira. Elmagyarázom az alapokat, megismerjük az eszközöket, és az első képhez szükséges technikákat, mígnem végül el is jutunk ahhoz a ponthoz, hogy elkezdjük a munkát.
Felmutatok egy képeslapot, hogy mindenki jól lássa, majd közlöm, hogy ezt fogjuk ma lefesteni. Számítok rá, hogy meglepődnek, de részben ez is a célom. Nem gondolják, hogy képesek rá, aztán majd meglátjuk.
- Mielőtt nekifognánk, szeretném, ha mindenki átgondolná, hogy mi jut először eszébe erről a képről, és felidéznék a hozzá kapcsolódó emlékeket, és érzéseket – adom az újabb instrukciót, ugyanis a technikán kívül ez is kelleni fog. Míg elmélyednek a feladatban, kiosztom a lapokat, amiket az állványra is tűzhetnek. Ja, igen, Belle-nek nincs állványa, csak széke. Ahogy átnyújtom neki a képeslapot, erre fel is hívom a figyelmét.
- A fal mellett találja a szükséges kellékeket. A többiek már felállították, ha nagyon nem megy, szóljon, és segítek. – Azzal a kezébe nyomom, vonakodva rápillantok, majd tovább is megyek. Remélem, nem kételkedik benne, hogy a feladat tényleg az, hogy öleljen fel egy állványt, az összecsukott, falhoz támasztott másik tíz példány közül, cipelje oda a székéhez, és verjen sátrat vele. Méghozzá a lehető leggyorsabban.
Remélem, magára borítja a fél állványkészletet.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ewan ~ See you again. Paris   Vas. Nov. 04, 2018 7:24 pm

Ewan

& Belle



Sarkam hangosan kopog a folyosó padlóján, ahogy lélek szakadva végig rohanok rajta egyik kezemben egy összegyűrt térképpel. Másik praclim az oldaltáskámat próbálja a combomhoz nyomni, hogy lehetőleg ne lengedezzen nekem itt össze-vissza futás közben és ne is szórjam el a cuccaim.
Már legalább ötvenszer elátkoztam magam, amiért felvettem ezt a rohadt művészetismeret vagy milyen órát, nem beszélve magáról a tárgyról és a tanárról. Most komolyan. Kellett ez nekem? Nem elég, hogy rohadtul nem találom azt a kurva termet, de még ráadásul a választott órának köszönhetően, ahol állítólag festeni fogunk, más se jár majd az eszemben, mint Ewan és a nála töltött ominózus este. Még mindig beleremeg a gyomrom, ha eszembe jut, ahogy az ölében ültem és azóta máson se kattogok, mint azon, hogy vajon helyesen döntöttem-e. Ha a testemet kérdezném, mindenképp az lenne a válasz, hogy nem. Ha eszembe jut, milyen durván be voltunk egymásra indulva, biztos vagyok benne, hogy őrületes éjszakát töltöttünk volna együtt. Viszont, ha a józan eszemet kérdezem, akkor megnyugszok, mert tudom, hogy jól döntöttem. Tudom, hogy borzalmasan szégyellném magam, amiért pikk-pakk sikerült megfektetnie egy ilyen szexi művész pasinak. Hiszen, neki nem jelentett volna semmit, nekem viszont annál többet. Mégis csak ez az első emlékem Párizsról és jó, hogy nem a szégyenérzet lett a főszereplője.
Egész végig, amíg haza nem trappoltam másra se tudtam gondolni, mint arra az őrülten forró csókra és a finom érintésére, ahogy az ing alá simított. Mitől is rezeltem be? Hiszen, nem volt erőszakos. Nem bántott és semmi olyat nem tett, ami rosszul esett volna. Egyedül annyit ért el, hogy pillanatok alatt felforrt a vérem és teljesen cseppfolyóssá váltam. Furdal a kíváncsiság, hogy vajon milyen lett volna, ha nem állunk le? Akkor is ennyire tetszene még, ha szeretkeztünk volna vagy már nem izgatná ennyire a fantáziámat? Az biztos, hogy nem akarok az utcán összefutni vele, mert félnék, hogy még a végén közölném vele, hogy számíthat rám, mert most úgy érzem, mintha cserben hagytam volna. Tönkre tettem a rajzait, felajzottam, mint egy íjat, aztán meg ott hagytam a fenébe. Hogy lehetek ennyire szemét?
Idegesen lesem az ajtók feletti számlapokat, mire végül megtalálom azt, amelyik kell nekem. Szívem szerint felkiáltanék, hogy "Heuréka", de tekintve, hogy teljesen csendes minden, nem lenne jó ötlet. Még azt hinnék, hogy valami dilis kiszabadult a gyogyóból.
A terembe nyitás előtt próbálom a térképet a táskámba gyűrni és a hajamat megigazítani legalább annyira, hogy ne úgy tűnjön, mintha épp egy kellemes légyottról érkeznék, végül belépek. A tanár épp ekkor -vagy a késésem örömére- kezd bele, mennyire nem tolerálja az ilyesmit én pedig megállok és figyelek, míg végig mondja. Nem azért, mert rohadtul izgatna, amit beszél, hanem, mert borzalmasan ismerősnek tűnik, nem beszélve a hangjáról.
Mikor végre felém fordul, földbe gyökerezik a lábam és furcsa módon még valami kellemes bizsergés is megindul a gerincem mentén, majd valahol az alhasamnál eltűnik. Basszus, tényleg ennyire nagy hatással volt rám az a durva petting?
-Mi a f...?- bukik ki belőlem a meglepetéstől, majd rémülten az ajkam elé kapom kezemet. Nem elég, hogy másra se tudok gondolni, mióta eltöltöttük azt az estét, de ráadásul most még kiderül az is, hogy sikerült majdnem azzal kufircolnom, aki órát tart majd nekem ebben a félévben?
-Vagyis... úgy értem... sssssajnálom, többé nem fordul elő. Ez az első napom és eltévedtem.- motyogom, miközben akarattal kerülöm Ewan pillantását és inkább megindulok az egyik szabad hely irányába. ~Komolyan Belle? Ezt tudtad kinyögni? Semmi értelmesebb nem jutott eszedbe?~
Még utoljára, mielőtt még a helyemhez érnék, gyanús pillantást vetek Ewanra, mert az is megfordul a fejemben, hogy csak hallucinálok, de nem. Még mindig úgy néz ki, ergo ez tényleg ő. Tényleg majdnem lefeküdtem a kibebaszott tanárommal. Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnék. Talán az lenne a legjobb, ha lelépnék innen. Igen. Tuti, hogy a következő órát inkább kihagyom.

 

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Belle & Ewan ~ See you again. Paris   Vas. Nov. 04, 2018 4:15 pm


Belle & Ewan
The first lesson

2008. szeptember eleje

Nehéz lenne megmondani, hogy azért érzem magam pocsékabbul, mert elszúrtam a tegnap éjszakát, pedig az a lány tényleg különleges volt, vagy mert a beadandó munkák hiányában valószínűleg az egész félévemet bukom.
Igaza volt, tényleg nem tudtam megérteni, hogy miért akar elmenni, mindazok után, ami történt, mi az, hogy „olyan lány”, nem néztem kurvának, ha erre gondolt, de ha ezt éreztettem vele, akkor valamit tényleg nagyon rosszul csináltam. Pedig  megvolt köztünk az összhang, jobban, mint eddig bármelyik modellemmel az első alkalommal, ritkán bukkan ilyesmire az ember, de ez van, ezt már cseszhetem. Ahogy tegnap elviharzott, biztos, hogy többé nem látom.
Vagyis tegnap éjjel még nem értettem, de reggelre, egy kicsit távolabbról nézve, már összeállt a kép. Az ő szemszögéből nézve valószínűleg nem történt más, csak modellt ült egy ismeretlen festőnek, a kíváncsiság miatt, és mert legyezgette a hiúságát a dolog, végül pedig „egy pillanatra elragadtatta magát”. Biztos én vagyok a gátlástalan kurvapecér a sztoriban, aki lányokat szed össze az utcáról, előadja nekik a modellkedés-szöveget, hogy legyen kit megkefélni. Nem is tudom, melyik része dühít jobban… hogy ennyi beszélgetés után is ilyen szánalmas alaknak tart, vagy hogy nem érzett semmit abból, amit én. De az is lehet, hogy csak az piszkálja a csőröm, hogy így faképnél hagyott.
Nem tudom, pár napon belül hogy találok másik modellt, aki megfelelő lenne, és hajlandó is éjjel nappal együtt dolgozni velem, hogy a maradék tizenkilenc munkával is elkészüljek a határidőig. Ez kábé a lehetetlen kategória. Van néhány ismerősöm, akit megkérhetnék, de nem is nagyon érnének rá, a koncepciók felét pedig biztosan nem vállalnák, én pedig nem tudok úgy festeni, hogy állandóan ezer meg egy dologhoz igazodom.
Pedig épp ebben a szemeszterben kértek fel, hogy tartsak festő kurzust a nem-művészeti szakon tanuló diákoknak. Ez pedig nagyon sokat jelent, hiszen még a végzősökbe is ritkán fektetnek ennyi bizalmat, viszont ha szüneteltetnem kell a tanulmányaimat, gondolom egyben az állás is ugrik. Egyelőre még nem szóltam róla senkinek.
Ma van az első óra, és nem mondhatnám, hogy kicsit sem izgulok. Életem legelső ilyen jellegű kihívása, biztos vagyok benne, hogy egészen más érzés, mint a padokban ücsörögni. Vagyis nyilván, de ebbe még sosem gondoltam bele igazán, hogy milyen lehet a terem másik végében, egy csomó, vizslató tekintet kereszttüzében állni.
A nagy izgalomban el is felejtettem magammal hozni a frissen kinyomtatott papírokat, a névsorral és a tematikával, de erre már csak akkor döbbenek rá, mikor lepakolom a cuccaimat az asztalra.
- Ó, a picsába – mormogom halkan, és megdörzsölöm az állam, most már biztos nem megyek vissza. A hallgatók nagy része már bent ücsörög a kicsi kerek székeken, amiket ma reggel hozattam ide, de nem gondoltam, hogy csak így ideszórják őket egy kupacba. És azt sem gondoltam, hogy a diákok sem pakolják széjjelebb őket, hanem képesek ott ülni egymás hegyén-hátán a terem egy ötödébe szorulva, mikor a stúdió összes többi része tök üres. Bizonyára azt hiszik, szándékos elrendezés, vagy nem tudom…
Megtartom a rövid bemutatkozást, és elregélem a szükséges általános tudnivalókat, de mielőtt még bármi lényegibe is belefognánk, nem bírom tovább mosolygás nélkül ezt a hering-csoportosulást.
- Akkor az első feladat, hogy mindenki válasszon magának egy szimpatikus állványt – amik szintén csak le vannak pakolva a fal mentén egy másik kupacba –, illetve egy szimpatikus helyet a terem bármely pontján, és táborozzon le. Nem játsszunk kicsi a rakást, használjuk ki a teret. Akinek segítség kell, szóljon. – Míg beszélek, fél füllel érzékelem, hogy újra nyílik az ajtó, és valaki belép mögöttem, bizonyára egy elkésett diák, az első órán még bőven előfordul az ilyen, hogy nem találják meg a termet, vagy ilyesmi, de meg is ragadom az alkalmat, hogy ezt a részt tisztázzuk.
- Még egy fontos dolog: az óráról nincs késés, az egyik legnehezebb feladat így is az lesz, hogy az óra végére be tudjuk fejezni az aktuális munkát, aki mégis késik, annak együtt fogjuk kitalálni, hogy mi lesz az aktuális büntetése – eresztek meg egy félmosolyt, tudom, hogy ezt szeretik, és csak ekkor fordulok meg, hogy lássam, ki is az első áldozatunk, az arcát megpillantva viszont teljesen lefagyok.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belle & Ewan ~ See you again. Paris   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Belle & Ewan ~ See you again. Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ewan Matthews

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
^
ˇ