I need a small favor

pls help me || Roy & Hella

Kicsit izgultam a mai találkozó miatt, pedig tudtam, hogy Roy bácsikám nem az emberevő típusok közé tartozik, viszont szívességet akartam kérni tőle anélkül, hogy esetleg rájönne arra, hogy pontosan mi is áll a háttérben. Ez pedig jelenleg eléggé nehezen kivitelezhetőnek tűnt. Egyedül Dahliat avattam be eddig a titkomba és hálás voltam mindazért amit tett és mondott, de attól még ott volt egy kisebb rossz érzés is, hogy miattam esetleg megint összetűzésbe fog keveredni a testvérével, vagyis az apámmal. Még mindig megannyi kétely lakozott bennem ilyen téren, hogy mit is kellene tennem, ugyanakkor azt is pontosan tudtam, hogy a zene számomra nagyon is fontos és szerettem volna gyakorolni, hogy ne ezen múljon a meghallgatásom. Ha elutasítanak, akkor az azért legyen, mert nem vagyok elég jó és ne más miatt. Viszont ott volt az a tagadhatatlan tény is, hogy Roy pontosan annyira imádta a zenét, mint én, így féltem attól, hogy netalán könnyedén át fog látni a kisebb füllentésen, hogy miért is van szükségem az itteni zongorára és miért nem jó az otthoni, vagy a nyilvánosan fellelhetők egyike, hiszen azt is tudta, hogy gyakran ilyen helyeken játszom az iskola után. Ő is ismerte a szüleimet, pontosan tudta, hogy milyen állásponton vannak, hiszen nem egyszer kapott ő is lecseszést tőlük, ha az irányomba zenével kapcsolatos megjegyzést tett. A szüleim sose nézték ezt jó szemmel és nem kizárt, hogy egy nagyon picit pontosan eme megjegyzések is abba az irányba tereltek, amelyik ösvényre nagy eséllyel rá akarok kanyarodni. A zene ott lüktetett az ereimben és úgy éreztem, ha nem játszhatom, akkor nem igazán van semminek se értelme. Nem akartam orvos vagy ügyvéd lenni, én zongorázni szerettem volna. A zene által érzéseket előcsalni az emberekből, hangozzék ez bármennyire botor álomnak.
Sietve pillantottam a telefonomra, de biztos voltam abban, hogy a tervemhez eléggé korán érkeztem. Elmosolyodtam, majd vettem egy mély levegőt, pedig nem először jártam ilyen téren tilosban. Neki köszönhetően jó pár híres énekessel, együttessel volt szerencsém találkozni az elmúlt évek alatt és reményeim szerint ez ma is sikerülni fog. Amikor üzent, hogy kicsit később tud velem találkozni, majd a születésnapomon véletlen el is szólta magát az okáról, akkor nem volt kérdés, hogy hamarabb kell betoppannom. A járást már egészen jól ismertem és most még az se számított, ha netalán kicsit a tettem miatt morcosabb lesz, mert mégis csak az Imagine Dragons együttesről van szó. Értük megéri kockáztatni, főleg, ha nem csak aláírást sikerülne szereznem tőlük az egyik albumra, hanem még közös képet is tudnék csinálni velük. Az baromi menő lenne.
Mosollyal az arcomon indultam el az épületben, miután köszöntem a recepciósnak, aki kedvesen és barátságosan köszönt, majd közölte, hogy még éppen valami megbeszélésen van, így kicsit várnom kell. Csak legyintettem, hogy semmi gond és egyébként is tudták, hogy ismerem a járást, hiszen az elmúlt évek alatt párszor már megfordultam itt. Könnyedén indultam el az iroda felé, hogy aztán letérjek az útról és a stúdiók felé vegyem az irányt. Miután megtaláltam a megfelelő ajtót, ami fölé ki volt írva, hogy felvétel zajlik óvatosan lenyomtam a kilincset, majd bekukucskáltam, hogy tuti jó helyen járok, amint meghallottam az ismerős hangot egyszerűen beslisszantam a hangmérnökirodába. Pár lépés után megtorpantam, a szívem hevesebben kezdett verni, amint megpillantottam az üvegfal túloldalán Dan Reynolds-ot.
Leejtettem a földre a táskámat és kicsit közelebb sétálva hallgattam az énekét, majd az egyik szabad székre lehuppantam, mire Tom hátrapillantott rám, mert csak akkor tűnt fel neki, hogy már megint itt lábatlankodom. Mosollyal az arcomon intettem neki, mire ő csak megingatta a fejét, én pedig megrántottam a vállaimat, mert mind a ketten tudtuk, hogy nem igazán kellene itt lennem, de nem érdekelt. A zene teljesen elvarázsolt, így fel se tűnt, hogy ő időközben üzent a főnökének. Idővel még fel is pattantam a székről, hogy elbűvölve kicsit még táncoljak is, amikor is nyílt az ajtó és az egyik forgásba belefagyva szembe találjam magam Roy-jal. Ártatlanul elmosolyodtam, hogy aztán közelebb libbenve megöljem és megpusziljam őt.
- Szia. – suttogva csendült a hangom, mert nem akartam megzavarni a munkálatokat. – Hamarabb értem ide és véletlen rossz helyre nyitottam be. – mind a ketten tudtuk, hogy utóbbi nem igaz, de ez volt a mi közös játékunk a megannyi év alatt. Én mindig ezt mondtam, ő pedig úgy tett, mint aki elhiszi ezt. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy nem fog két pillanat alatt kitessékelni innen, mert még maradni akartam.

outfit