Nem mondanám, hogy túlvállaltam magam, mert tudom mennyi az elég. De az, hogy a jelenlegi munkám ennyire felbosszantott, ez lett a vége. Egy ágyban egy idegennel, aki épp annyira volt tökéletes ahhoz, hogy levezessem a feszültséget, ahogy kékjei felfalják minden porcikámat. Na jó, nem csak a szemei tették meg, de attól még, hogy a szőkeség hoppon maradt, nem jelenti azt, hogy nem éreztem jól magam. Csodálatos volt, szinte még belülről remeg a testem attól, amit tett vele. Ezt viszont nem kötöm az orrára. Látszólag nagyon elégedett magával. Mondani valómon pedig csak jót szórakozik, amire én durcis pofimat előhúzva bökök az oldalába, de azért én is felnevetek.
Nem terveztünk hosszú andalgást. Igazából ilyenkor már fel öltözve távozom, hogy a saját ágyamban aludhassak. Még is nem tudok megmoccanni, csak fejemmel keresem az elhajigált holmijaimat és rá kell döbbenjek, hogy a bugyim nélkül kell haza menjek. Jó, nem az első eset. De ez a ruha elég rövid, hogy taxiból kiszálljak óvatlanul.
- Az összebújás nem kell, de a simogatás igen. Tudod, hogy rendeződjön a belső békéd, amit felkavartál – nevetek egyet, ahogy kérdezget. Úgy tűnik, hogy nem sok rutinja van abból, hogy nem csak dugni kell, ahhoz hogy egy nő eljusson a csúcsig. Jó, ez ma sikerült neki, de attól még vannak igények. Egészen ügyesen követi az instrukciókat és a következő mondatára csak felsóhajtok, hiszen ajkai már megmutatták a gyönyört és újra lüktetni kezdett minden porcikám és megnyalva az ajkamat vonom meg a vállam.
- Dorombolás elmarad, talán ha ügyesebben csinálod – kacsintok rá végül. Nem mintha most is panaszom lenne, de azért ne legyen már ennyire elégedett magával. Főleg, ahogy gonosz módon szakítja meg a teendőjét. Pedig telefonálás közben is folytathatta volna.
- Tehát akkor kapok enni, ha továbbra is készenlétben állok? - nevetek fel végül, ahogy látom, hogy tárcsáz és hallgatom, ahogy leadja a rendelést persze nem bírom ki, hogy ne cselekedjek és harapjak bele a nyakába. Meg is lesz az eredménye, a telefon valahol az ágyban köt ki, ő pedig rám nehezedve néz a szemembe. Ahogy a takaró kettőnk közé simul, szinte áldom magam, hogy magamra húztam. A testem azonnal megrándul, hogy ismét ilyen közel áll hozzám. Körmeimmel az oldalát simogatva viszonozom a tekintetét.
- Rafi vagyok, aki ma este kielégített. Legyen elég ennyi – kezemmel való cirógatás pedig nem áll le egy pillanatra sem, egészen a csípőjéig vándorolnak, végül pedig kihúzom az egyik lábam a takaró alól, hogy mellé húzhassam fel.
- Tudod a lány, akire csorgattad a nyálad, hát a csókjai tüzesek voltak. De most keményebbre vágytam. Nem pedig egy vibrátorra – nevetve tűrtem el a tincset, ami eltakarta kékjeit és felnyögve igazodom alatta.
- Jó játszadozni a lányokkal, ügyesek a szájukkal is, kipróbálhatnád, hogy milyen a varázslat – emelem meg a szemöldökömet és a lapockájánál marok a bőrébe, hogy közelebb vonjam magamhoz.
- Na meg azért egy szoba többet ér, mint egy szórakozó hely mosdója – nevetek fel, ahogy eszembe jut, hogy a lány miket súgott a fülembe miközben le sem vettem a szemem a Evan arcáról. - Mohón mindkettőtöket akartam – vallom be őszintén és egy kisebb habozás után megcsókolom. Eleget járt a szám feleslegesen és a hajába túrva élvezem ki a kesernyés csókot, kelletlenül húzódva el.
- Te? Mit kerestél abban a lebujba?

Annyira nyálas lenne, ha nem lenne kedvem ma felkelni mellőle? Olyan jó legeltetni a szemem a tökéletes alakján a apimsz arcán, ahogyan már előre látom, hogy valami beszólás lesz. És igazam is van, de csak nevetek rajta. Ezt mondjuk én nem nevezném kreténségnek, hiszen az érintés talán túl inti egy ennyire józan pillanatban, amikor néha elég ha a szem gyönyörködik, de a csajok mindig többet akarnak, én meg csak nevetni tudok azon mennyire telhetetlenek. Pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy neki jó legyen, és a hangokból este, a sóhajokból azt hiszem elég is volt neki mindaz, amit nyújtani tudtam. De mégsem, neki a cirógatás kell, de lehet ezzel kicsit rossz helyen kopogtat, de ezt nem kötöm az orrára még.
Akármennyire is akarom őt nézegetni tudom, hogy ez csak a pillanat szépsége és hamar elmúlik, mert a fejem ki fog tisztulni ennél is jobban, mert lehet a mozgás enyhített a vadságomon, amit az alkohol okozott, de még mindig bámulom, ami azt jelenti lassan megveszek és ezt nem most és főleg nem vele kellene megtennem, a nevét is alig tudom, azt sem tudom mikor értünk vissza és, hogy most mennyi az idő, szinte totál elvesztem, szóval nem határozottan nem most van az ideje megveszni valakiért, akit alig ismerek.
Már majdnem érdekelne is az idő múlása, amikor közelebb jön és a kezemet a bőréhez érinte. Olyan sima és annyira kívánatod, ha nem most facsart volna ki párszor, akkor azt hsizem mentem megint neki esnék, de most valóban meg kell maradnom annál, amit akar. Nem állok ellent, a kezét követve teszem amit kér, majd amint szabadon hagyja a kezeimet is folytatom a szemébe nézve.
- Szóval erre buktok ti csajok? Szex után összebújás és egy kis simi? - nem olyan vészesek a nők ha tényleg csak ennyi kell nekik, egy jó rendbetevés, és máris megszelidülnek. - De nem hallom, hogy dorombolsz. - hajolok a füléhez és adok mellé egy csókot. Az én kedélyeimet még alvó farokkal is igencsak borzolja, amit csinálok, lehet neki is hasonló érzést okoz.
De egy valami még talán a szexnél is fontosabb vagy legalább egy szinten van vele, az meg a kaja. A fű és a kiadós szex után nem csoda, hogy rohadt éhes vagyok.
- Amit csak akarsz ameddig így reagálsz az érintésemre. - kacsintok rá, és amit annyira élvezett hirtelen szakítom meg. A telefonomon tárcsázok egy számot, leadom a rendelést, jó sok sajtburger, nem tudni mennyivel bír el, és három nagy pizza, lehet nem látszik, de a kaja a mániám, vagyis az egyik.
Ahogy a nyakamba harap eldobom a telefont és felé kerekedek, a takaró köztünk van,a mi mázli, mert érezné, hogy képes volt pillanatok alatt megint olyan állapotba hozni, amire azt hittem most nem leszek képes még egy fél óráig.
- Ki vagy te Rafi? Mi az igazi neved? Olyan csábosan vetted át az egész figyelmet arról a lányról és most olyan vagy, mint egy vadmacska és közben nem tudok semmit sem rólad. - nem csókolom meg, mert ennyire még nem tudok belezökkeni a normális kalandok világába, hiszen szex közben okés a csók, de utána, már az valaminek a kezdete és ez csak szex volt elvileg. Gyakorlatilag meg összehordok mindenféle kérdést, amire komolyan várom a választ.

Elég frusztráló volt az egyik tárgyalás, ahol felkerestek, hogy jó lenne menedzselni egy klubbot, amit egy elkényeztetett kis hercegnő kaput az apjától, de valahogy nem az igazi. Bár nem értettem, hogy a lányt vagy a helyet kell gatyába ráznom. De az biztos, hogy nekem nehezemre esik elfogadni, hogy valakinek csak úgy az ölébe hullik minden, én pedig köröm szakadtáig küzdöttem azért, hogy oda érjek ahol vagyok.
Ezért is jó, mikor a zene a mellkasodban dübörög és vannak szórakozási opciók. Ilyenkor amúgy is van mit levezetnem. A lány a pultnál annyira édes volt. Azok a szőke tincsek, ahogy ugrándoztak minden mozdulatára, vagy ahogy búgta a szavakat a vöröslő ajkaival. Nem tudtam mi varázsolt el benne leginkább. De tudtam, hogy nem fog ellen állni. Már épp megízleltem volna a csókját, mikor feltűnt egy sötét árny a pult másik felénél. Ahogy izzó tekintettel figyelte a játékunkat. Amíg őt figyeltem a lány sóvárogva vette el azt ami szerinte járt volna neki. Olyan mohón csókolt, mintha attól félt volna, hogy nem következik be a hajnal. A nap nem töri át a sugarakat. Én még is csak mást figyeltem. Tudtam mit akarok és jelenleg ő volt az egyik, a másik pedig épp úgy becézte ajkaimat, hogy elvonta a figyelmem. Tudja a lány, hogy mit akar és ezzel magával vonta a figyelmem. Édes volt, akár a cukrozott eper. Amint végre levegőhöz jutottunk egy apró bocsánat kérést megejtve letörölve az elkenődött rúzsomat vettem célba azt, aki most mellettem piheg. Még éreztem az adrenalint magamban, ami úgy száguldott az ereimben, hogy lassulni nem hagyta a szívem. Felduzzadt ajkamat megnyalva fordulok felé, ahogy megérem a jeges tekinteteket magamon.
- Ti pasik nagyon kretének vagytok. A csaj legalább cirógatna – pufogok neki panaszosan és magamra húzva a takarót megrázom a fejem. Nem sokat adtunk arra, hogy mélyebben meg ismerjük egymást. A nevét is már csak a taxiban tudtam meg két csók között. Mindketten ugyan azt a lányt akartuk, de végül egymás neveit nyögtük a sötét szobába. Lehet ez kellet nekem, hogy valaki úgy gyötörje a testem, hogy fájjon és érezzem, hogy élek.
- Hajnali három – válaszolok miután kudarcba fulladt a kísérlete, a telefonom még időben landolt az éjjeli szekrényen és ahogy újra nekem szenteli a figyelmét, közelebb bújok hozzá.
- Gyakorolj, itt és itt – irányítom a kezét a szegycsontomhoz, ahol végig vezetem a hajam tövéig. Ebből sose engedek. Bár nem értem mit keresek még ezen a helyen, hiszen a ruhám valahol az ajtóba heverhet, ami épp arra elég, hogy a leszaggatott fehérneműm hiányát takarja. Képtelenség, hogy a vörös csipkét újra fel tudom húzni. Ettől még morcosabbá válnék, ha épp nem arra kértem volna, hogy simogasson.
- Szerinted a szoba szerviz ágyba is hoz valamit? - lehunyt szemmel sóhajtok fel, már attól, ahogy a kezét vezettem magamon. - Sajtburgert ennék – újra felnyitva sötét íriszeimet nevetek fel, ahogy a nyakába csókolva harapom meg a vékony bőrt.

Csak a kíváncsiságom vagy a fene nagy étvágyam, a kanos énem volt az, aki eljutatott ehhez a nőhöz, akit az előbb olyan hangosan mondta ki a nevem, hogy szinte fájt abbahagyni, de minden jónak vége lesz egyszer. Végig a fejemben kattogott, hogy a bárpultnál ugyanazon a csajon legeltettük a szemünket, csak neki több vér volt a pucájában és odament hozzá, n meg őket néztem és végül mégiscsak őt hoztam haza. Megesküdnék, hogy már láttam őt korábban, és ami azt súgja, a felejtős énem még akar belőle pár kört, amit nem biztos, hogy mára fogunk elpazarolni. Újratalálkozás egy olyan téma az én életemben, ami inkább nem, de van, hogy kivételt teszek. Nem én vagyok a szőke herceg a fehér lovon, nem fogok vele ellovagolni a naplementében, de látom a szemén, hogy nem erre vágyik, ami még jobban vonzóvá teszi számomra.
Nézem a meztelen mellkasát, ahogy fel alá emelkedik, még jobban dobog a szíve, mintha egy maratont futott volna le, de ez talán még annál is sokkal több kalóriát dobott le rólunk.
- Lehetnék romantikus, de nem szokásom és talán ennyi ismeretség után felesleges lenne nyomatni a szépet ugye. - könyököl fel a párnára és felé fordulva a fejem a tenyerem és ránézek. Baszki ez a csak kurva jól néz ki, kár érte, hogy nem vagyok, a kapcsolatok híve elnézegetném bármeddig, bár most egy kicsit talán a fű is nyomott belém egy kis romantikát, de ennél több nem szorult belém, mint a távolból meredés a lányra, aki talán nem is akar ennél többet, és ha józanul gondolkodok, nekem sem kell egyáltalán senki.
Ritkán ötlik fel bennem ez az egész, hogy egy csaj bejön, és nem csak megtetszik, és akkor már miért ne szórakozzak el vele este, vagy már reggel van?
- Mennyi az idő? - kapok az ágy melletti éjjeli szekrényhez, ahol remélhetőleg az órám lapul, de üres, felnyomom magam az ágyba, és meglátom a nadrágomat, amibe elrejtettem valamikor az este folyamán, mert kényelmetlenné vált a viselése. De ahelyett, hogy felkelnék, hogy ellenőrizzem, csak vállat vonva dobom vissza magam mellé és megint felé fordulok.
- Éhes vagy? - kérdezem tőle széles vigyorral az arcomon, mert én be tudnék tolni egy egész pizzát is akár, és ki tudja egy jól lakott csajszi mennyi mindenre képes még a szabadidejében.