A gyerekként megélt trauma után, sokan azt hitték, hogy befogok golyózni, hogy belőlem is egy tróger csavargó lesz, mint a legtöbb gyerekből akik állami gondozásban nőnek fel. De nem így lett, sőt pont az ellenkezőjét értem el. Rendőr lett belőlem, majd nagyobb pozícióra vágytam, így tovább fejlesztettem magam, és bűnügyi nyomozó lettem. Nem sok embert ismerek, csak a kollégáimat, de velük sem beszélek másról csak a munkáról. Egyetlen ember van az életemben, akire bármikor számíthatok, és ez fordítva is így van. Őt az intézetben ismertem meg, pár nappal később került be ő is, mivel mind ketten újak és kicsik voltunk, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.

Család:

Egy remek családom volt. Egy szerető anya, egy féltő apa, és egy hős báty. Sajnos nem sokra emlékszem már, túl fiatal voltam mikor elvesztettem őket. A bátyám Tom, volt számomra a példakép. Mindig felnéztem rá, ő volt az én hősöm. Ő tanított meg arra, hogy hogy kell focizni, hogy ha egy vázát eltörtem mit csináljak, hogy mondjam meg a szülőknek úgyhogy ne kerüljek nagy bajba. Ő már 9 éves volt, én még csak 4. Ő már a nagy fiúkkal barátkozott, de soha nem mondta, hogy ne menjek velük játszani, ha a nagyok bántottak ő mindig megvédett. Apám erős egyéniség volt. Tudta, hogy ő az úr a házban, ezért mindent meg is tett azért hogy nekünk mindenünk meglegyen. Reggeltől estig dolgozott, ha otthon volt, akkor otthon segített be anyámnak, nem félt attól, ha el kell mosogatni vagy fel kell porszívózni. Tudta, hogy anyám vállát is nagy teher nyomja, hogy mindenkinek megfeleljen, ezért mindig ott segített ahol tudott. Igazi csapat munka volt az ő életük, nem tudták őket besorolni a tipikus házas életbe, nem volt még az hogy ez a munka női vagy férfi, mindenki mindent csinált. Anyám meseszép volt, mindenki azt mondta, hogy egy igazi földre szállt angyal. Mindig mindenkin segített, még akkor is, ha az számára lelkileg nagyon megterhelő volt, nem tudott soha nemet mondani. Ez volt az egyetlen hibája. Minden este bejött és adott egy jó éjt puszit, majd az ajtóból vissza fordulva annyit mondott "az angyalok vigyázzanak rád", majd lekapcsolta a lámpát és becsukta maga mögött az ajtót.

1992.06.12:

Egy átlagos reggel volt, müzlit ettünk mint minden nap, mikor suliba és oviba készültünk. Anya, miden nap egy nagy adag kávéval indította a napot, miközben mosolyogva nézi, ahogy az asztalnál ülve elfogyasztjuk a nekünk készített ételt. Nem volt bonyolult kaja, de ezt szerettük a legjobban. Apa mint máskor, most is késésben volt, így ő nem csatlakozott a reggelihez, csak adott egy-egy puszit, majd rohant is az autóhoz, hogy ne késsen el a munkából. Anya közben ebédet csomagolt, majd ahogy mi is elkészültünk, útnak indultunk. Egy kis városban éltünk, így mi gyalog mentünk. Előbb a bátyámat vittük el a suliba, majd utána mentünk az oviba. Sok barátom volt ott, így én nem sírtam mint a többi velem egykorú hogy nem akar ott maradni. Szerettem ott lenni, sokat tanultam. Délután már apa jött értem, útközben magyaráztam neki, hogy mi is történt napközben. Közben a bátyám is csatlakozott, így egész úton csak beszéltünk, megállás nélkül. Mikor haza értünk az egészet elölről kezdtük, hogy anya is hallja. Még ebéd közben is fecsegtünk, pedig tudtuk, hogy nem szabad de mi így is csak mondtuk és mondtuk a magunkét. Általában amíg a bátyám tanult, én a ház előtt játszódtam a szomszéd gyerekekkel, egész estig. Majd jött a vacsora ideje és a fürdés. Anya lefektetett, puszit adott, jó éjt kívánt majd mondta, hogy az angyalok vigyázzanak rám. Az Evans házban csend és nyugalom áradt, a fények lekapcsolva, mindenki aludni készült. Ekkor éjjel valami furcsa zajra lettem figyelmes, mintha valaki járkált volna odalent. A bátyám velem szemben békésen aludt. Egy darabig feküdtem némán az ágyban, azt hittem anya vagy apa van lent. Majd egyszer csak lépteket hallottam. Féltem. Nem mertem kiáltani vagy sikítani így csak lassan kibújtam a takaró alól és az ágyam alá másztam. Onnan figyeltem tovább. Az ajtó halkan kinyílt, és egy fickó lépett be. Körbe nézet, és látta a bátyámat, oda sétált hozzá, és egy kendőt tartott az arca elé, erre meg ébredt kiabálni próbált, ütötte a kezét, rugdalózott, de hiába. Túl erős volt a pasas egy 9 evéssel szemben, és akkor egyszer csak abba maradt a kapálózás, nem mozdult többet. Nem próbált már segítséget kérni. Elaludt, végleg. Mintha anya érezte volna, hogy baj van, pont abban a pillanatban lépett be, hozzánk és az utcáról beszűrődő fényből annyit észlelt, hogy valaki van a szobában. Amikor bejött a szobánkba, és meglátta az idegen férfit, aki a fiával végzett sikítani kezdett. Pillanatokkal később apa is megjelent. A fickó elkapta anyát és fegyvert tartott a fejéhez. Sírt, segítségért kiabált, próbált kiszabadulni a gyilkos karjai közül, de sikertelenül. Apa hirtelen kirontott a szobából, telefonálni készült, próbált kapcsolatba lépni a rendőrséggel. Ez idő alatt a tag anyát elengedte és apám után eredt, nem tudom pontosan mi történhetett, dulakodás hallatszott, majd a fegyver elsült. Percekig néma csend volt, anya a földön zokogott ekkor vett észre engem, halkan szólt, hogy maradjak ott és legyek csendbe. Soha nem féltem ennyire, mitől is félhettem volna? A doktornőtől aki megvizsgált, hogy beteg vagyok-e vagy sem, vagy hogy leesem focizás közben. Ezek mind eltörpülnek amellett amit át éltem. Fogalmam sincs mennyi idő tehetett el, de a fickó nem jött vissza, vártunk talán 10 perc is eltelhetett amikor vissza jött. Az ajtóban állt és csak nézte anyámat. " jó volt így neked, megérte engem otthagyni? " kérdezte. Ekkor mintha sorscsapásként érte volna anyát hirtelen beugrott neki, hogy ki is tartózkodik a házban. " ne tedd ezt" suttogta. " engedj el, kérlek, hidd el nem szólok senkinek, hogy te voltál az aki megölte.." elcsuklott a hangja. Képtelen volt kimondani, hogy a családja már nem él. " Hazudsz, mindig is hazudtál, most miért higgyek neked?" lassan oda sétált hozzá, és leguggolt, hogy egy magasságban legyen vele, a haját kezdte cirógatni. Anya összerezzent" hagyj békén " kérte. A pasi nevetni kezdett." Most már csak az enyém vagy! " magához húzta, beletúrt a hajába. " most mihez kezdjek veled? Végre kettesben vagyunk." a szemem láttára erőszakolta meg, hiába kérte anya, hogy ne csinálja, őt csak még jobban ingerelte az hogy tiltakozik. Miután kiélte magát, vele is végzett, ezt követően mint aki jól végezte a dolgát elhagyta az Evans lakást. Végig az ágy alatt voltam, végig néztem és hallgattam, hogy a szüleimet és az egyetlen testvéremet megöli. Csak reggel mertem előbújni a rejtekhelyemről, féltem nehogy ott legyen még. Át szaladtam a szomszédunkhoz, ütöttem az ajtót, kiabáltam ahogy csak tudtam, addig míg ki nem nyitották. Elmeséltem nekik hogy mi történt, ők rögtön hívták a rendőröket. Nekik is elkellet mesélnem a történeteket, legalább négyszer. Akkor, ott a rendőrök előtt megfogadtam, hogy én is segíteni akarok másokon, hogy nyomozó akarok lenni. Hogy az ilyen beteg embereket elkapjam. Mivel nem volt egy élő rokonom sem, így állami intézménybe kerültem.

Napjainkban:

" Hé Axel, gratulálok az újabb remek munkáért! Megint egy elmebeteggel kevesebb mászkál az utcákon! " szólít meg az egyik nyomozó kollégám. " kösz, én mindent megteszek azért, hogy ez így is maradjon." elköszönök tőle, majd az esti nyüzsgésben elindulok haza felé, út közben egy bár mellett sétáltam el, ahol fiatalok mulattak élvezték az életet, nem törődve azzal, hogy bárhol lehet egy fickó aki végezhetne velük. A munkám során, sok fiatal gyilkosát fogtam már el, így ez a hülye berögződésem megmaradt. Úgy döntöttem, hogy én is ünnepelek, így betértem a bárba. A pulthoz sétáltam, az egyik székre helyeztem a kabátomat. " mit adhatok?" kérdezte a pultos lány. " whiskyet kérek, tisztán" mondtam és leültem a szabad székre. Már előttem is volt az italom. " köszönöm" mondtam, majd megemeltem a poharam, és az egészet egy kortyból megittam. " még egyet" felé nyújtottam az üres poharat, ő újra töltötte és elém rakta. "mi az ünneplés oka?" kérdezte, miközben az italokat pakolta vissza a polcra. "elkaptam egy újabb rossz fiút" "szóval zsaru vagy" vágta rá azonnal. "már nem, nyomozó vagyok. De igen voltam zsaru is, úgy 5 vagy 6 éve, már nem is emlékszem pontosan." kortyoltam az italból. "és mi a különbség a kettő között? Zsaru vagy nyomozó szerintem ugyan az." a hangjából kiszűrődött a gúny, látszik rajta, hogy egyiket sem kedveli." a pozíció és a pénz " válaszoltam. Nem volt kedvem elmagyarázni pontosan mi is a kettő közt az eltérés. Egy jó pár pohár whiskey után, úgy döntöttem hogy haza indulok, amúgy is záróra volt már. De nem akartam egyedül tölteni az éjszakát ezért áthívtam a pultos lányt, aki egy kis hezitálás után beleegyezett. Két saroknyira volt a lakásom, út közben csendben sétáltunk egymás mellett. Egyetlen egy árva szót sem szóltunk, még azt sem tudtam, hogy hogy hívják, vagy hogy egyáltalán hány éves lehet, de úgy voltam vele, ha őt nem zavarja ez a dolog, akkor engem sem fog. Amúgy sem akarok tartós kapcsolatot, a ma este után, úgy sem fogunk többet találkozni, maximum a bárban, de amilyen gyakran járok én ilyen helyekre, hamar elfog felejteni, vagy én őt. Nem lehet tudni.. Előre engedtem a bejárati ajtón, majd úriember módjára kitártam előtte a lift ajtót is. Benyomtam a gombot, szembe fordultam vele és már a liftben egymásnak estünk, a többit már a lakásomon folytattuk a zárt ajtó mögött.