Azt szokták mondani, hogy jellem állandóan változik. Külső, belső behatásoknak köszönhetően, van amikor agresszívan lép fel az ember, máskor pedig akár kenyérre is lehetne kenni. Na, most ezt azért hozzá tenném, hogy ha van egy bátyád és az unokatesóid, a fiúk négy évvel idősebbek nálad, Savi pedig egy hónappal, akkor minden jellem felfedezhető az ember gyerekébe. Főleg, ha a szüleink sokat dolgoztak és így nekik kellett vigyázni rám. Cipeltek magukkal, nem akartak egyedül hagyni, nehogy bajom essen. Így rám ragadtak a fiús viselkedések. Egészen tartott ez a tini koromig, míg aztán elég erősen kijöttek a nőiesebb vonások. Főleg, ha van egy veled egykorú szintén versenymániás lány unokatesód. Azonnal rá kaptunk, hogy a ruhák, sminkek és parfümök világa mennyivel vonzóbb, mint a gokart pálya szmogos levegőjénél, bár ő maradt a pályán. Tehát, kettős személyiséggel is jellemezhető vagyok. Fiúkat megszégyenítő módon tudok visszavágni a beszólásokra, vagy észnélkül neki ugrani bármilyen veszélyes mutatványnak. De közben nem felejtem el, hogy nő vagyok, tehát vannak határaim. Állandóan mosolygok, ha fáj valami, akkor is. Próbálok mindent poénnal megoldani és minden akadályt leküzdeni vele. Viszont könyörtelenül tudom az igazságot az arcodba vágni, ahogy a fiúk tették velem, míg nem történt az a bizonyos pubertáskor.

Sok minden történt a családdal, én pedig csak tűzoltóként robbantam be mosolyogva az éppen egymást gyilkoló férfiak közé. Nem is értettem kinek mi a baja, de úgy voltam vele, hogy majd kiderül, de nem most. A média nap kellő közepén, mindenhol kamerák és újságírók. Nem tesz jót, ha a vörösök épp megölni készülnek egymást. Bastien némán támaszkodott a falnak karba font kézzel és ingatta a fejét, ahogy az ősök épp Chris felé mutogatnak. Nagyot nyelve fogom meg a nagybátyám karját, mikor pár fényképezőgép villanása zavarja meg a pillanatot. A homlokomra ránc szalad és azonnal elengedve előveszem a legsimulékonyabb modoromat.
- Viselkedjetek, ezt elintézem. Ott az iroda! - mutatok az épület irányába, aminek a bátyám dülleszkedik és bólintva égővörös fejjel vonulnak be, mintha egy csapat duzzogó kisgyerekkel kéne megvívnom a harcomat. Minden egyes pillanatban. Hol a francban van Savannah ilyenkor?
A fotós már menekülne is, hiszen a képek sokat érhetnek bármelyik pletyka lapnak, hogy a Ferrarinál viharfelhők gyülekeznek. Ezt pedig nem engedhetem. Végül a kártyával a markomban hagyom magára a fiatalembert, aki tudja, hogy többet bukott azzal a három képpel, mint amennyit az élete ért abban a pillanatban.
Mire visszaértem a helyzet rendeződni látszott, mindenki úgy dolgozott akár egy kis angyal. Mindig ez van, mikor az öregek megjelennek. Hirtelen az összes dolgozó az év kitüntetésére hajt. Páran intenek és köszönnek, ahogy válaszolok pár kérdésre az asszisztenseknek, akik tanácstalanok maradnak, vagy épp ihlet hiányban szenvednek. Nem mondom, hogy a pilóták megkönnyítik az életüket, de erre a szakmára hivatottak, így meg kell tanulni ügyesen manőverezni és olyanná varázsolni akár a legparasztabbat is, hogy a nép szeresse. Senki nem fog egy csapatért rajongani, ahol a pilótákkal sok a probléma és csak a negatív sajtó tolul a rajongók arcába.


Mindenki elutazott, én maradtam Madridban, hogy a fiúk és a cég média felületén az utolsó simításokat elvégezzem. Mikor az orrnyergemet masszírozva próbálom szerethetővé varázsolni a legkacifántosabb embereket. Mindegyik szabadszájú, viszont a gépek nem mennek úgy, ahogy kéne. Hiába ölik bele minden idejüket, nem sikerül a pályán eredményeket hozni. Vagyis nem az elvártat. A hotel előterében még a laptopot bújva érzem meg magam mögött azt az olaj szagot, amit bárhol képes vagyok felismerni. Az erős karok pedig azonnal a vállamra simulnak és lágyan, még is erősen gyűrni kezdi az anyagot, ahogy fejem mellett bukkan fel az övé és a laptop kijelzőjét bámulja.
- Kami, ebből nem tudsz majd angyalt faragni – nevetve búg a fülembe és hajtja le a gép fedelét, hogy elbitorolja az ölemből és szabad kezével az enyémet kutassa fel, hogy talpra állítson. Ahogy a magassarkú egyenletesen kopog a márványon, úgy lódul meg a szívem is. A lift kínzó lassúsággal halad, nem engedjük el egymás kezét. Az olaj illata vegyül a pézsmáéval és azt hiszem ez az etanolom. Épp csak becsukódik mögöttünk a szoba ajtaja, a gépem a komódra kerül. Én pedig a fal hűvös felületét érzem meg a hátamon. Imádom, ahogy a szemembe néz és csillogó íriszei vágyakoznak és direkt kínoznak, hogy ajkai épp csak súrolják az enyémeket, mikor a farzsebemben elkezd rezegni a telefon. Mellkasára teszem a kezem és a kijelzőre pillantok.
- Kami, ne szivass most! - morran fel, ahogy hajába túrva lép hátra és csalódottan huppan le az ágyra. Mondtam, minden férfi a motorsport világában csak egy hatalmas gyerek. Még ha a csapat legjobb mérnökéről is van szó.
- Fel kell vennem – rázom meg a fejem, ahogy azonnal a fülemhez emelve a készüléket hallom meg   az unokatesóm elcsukló hangját. Sír. Utálom mikor rossz kedvű, mindig csupa vidámság lány, aki mindenen áttapos, hogy elérje a célját most összetört. Minden lehetséges opcióban. - Savi Madridban vagyok, adj nekem fél napot vagy amennyi a repüléshez kell és ott vagyok -  vágom rá nemes egyszerűséggel gondolkodás nélkül, ahogy a férfi elnyúlik az ágyon a mondatomtól. Tudja, hogy a főnök lánya és azt is, hogy rokonok vagyunk. Így ha kell a világ másik oldaláról is szerzek egy gépet, hogy ott legyek mellette.  
- Nem, vigyázz a srácokra, inkább én megleszek – jön a válasz azonnal és már csak a búgó hangot hallom. Megszakította a hívást. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy a szívem darabokra tört. Sosem lökött el magától. Tudja jól, hogy a fiúkat amúgy is pesztrálom és őt is fogom. De ha eltol magától nem fog megtörténni.
Akárhányszor mentem, nénikém csak közölte, hogy nincs otthon. Aha, hol a francba lenne? Mikor volt az, hogy Savannah egyszerűen leugrott a boltba kávéért? Vagy körmöshöz volt időpontja? Kizárt, hogy hirtelen ezek kerültek volna előtérbe, mikor kihúzták a lába alól a talajt. Igyekeztem Chris-től minden fontosat megtudni. De ő sem volt kommunikatívabb, mint a család többi része.
Nem akartam magára hagyni, láttam mindent. Hiszen az internet világában semmi nem marad rejtve. Főleg ha a szüleid épp annyira híresek a motorsportok világában, mint mondjuk Madonna vagy Lady Gaga a zene világában.


„
”
Így éreztem magam, ahogy a fiúk a legjobb minőségű öltönyeikben álltak körbe és beszélgettek. Nem is tudom miről. Bastien szólt, hogy ma talán Savannah is felbukkan. Újra a nyeregbe kívánkozik. Legyen szerencséje. Szeretném támogatni. De még bennem van a tüske, hogy három éve úgy döntött nem vagyok az élete része, mikor mindenben támogattuk egymást. Húsz évig voltunk együtt, akár az ikrek. A fiúk is kizárva voltak. Bastien aprón meglök, hogy figyeljek, ahogy apánk beszél valami számára fontosról, és bólogatva igyekeztem ténylegesen figyelni. Mikor a kör, ami eddig bezárt, hirtelen megnyílt és mintha valaki huzatot alakított volna ki olyan elsöprő erővel robbant be a tipikus jázmin illat és fel sem kellett néznem, hogy ki az, aki megszólít. Azonnal elnémultak a fiúk és feszülten figyeltek minden rezzenésünket.
- Ha megbocsájtotok – illedelmesen léptem ki a kíváncsi szemek elől, hogy eddig semmibe vevő lány figyelmébe kerüljek.
- Savannah. Hát nincs épp valami dolgod? Mondjuk elfogyott a zsebkendő? A kávé? Vagy a körmeid nem törtek le? - kérdezem halkan, enyhén gunyorosan. Nem szándékozom azonnal a nyakába ugrani. Bár a szívem remeg és úgy érzem bele pusztulok abba, ami a számon jön ki. Még is csak azt akarom, hogy felejtsük el azt a sok hülyeséget, ami közénk állt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán talpraesett, határozott, okos fiatal nő vagy, aki habár gyerekkorában sok "fiús impulzust" kapott, ízig-vérig nő, és ezt pontosan tudja magáról.
Mondhatni a munkád az életed, és egy ilyen közegben ez nem is meglepő. Képzelem, mennyit utazhatsz miatt, mennyi lemondással járhat, de úgy tűnik, tökéletesen megállod a helyed és szereted, amit csinálsz. Hiszen ha nem szeretnéd, akkor nem lennél ennyire elhivatott. Kicsit olyan érzés a világod, mintha az egész egy nagy belső kör lenne, ahova lehetetlen bejutni és pontosan azt engeditek láttatni a világgal, amit ti szeretnétek, hogy lássanak. De talán pont ez az izgalma.
Annyira jó, amikor az embernek a családjával ilyen közeli kapcsolata van; és a tietek tényleg nagyon sokáig olyan köteléknek tűnt, amit nem lehet megszakítani. Aztán egy telefonhívás és bumm, rádiócsönd. Képzelhetem, mennyire frusztráló lehetett ez számodra, de remélem, sikerül megbeszélnetek és megoldást találni a problémátokra, mert egy ilyen kapcsolatot butaság lenne bármi miatt is a kukába dobni.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek, hátha pikk-pakk találtok valami megoldást erre a gubancra.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!