Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

Ahogy a húgom nagyon cselesen rávett erre az egészre, úgy még aznap délután el is küldtem az önéletrajzomat az Aunt Marie's által meghirdetett állásra. Az esélytelenek nyugalmával tettem el a laptopomat és kezdtem bele a teendőimbe, hisz biztos voltam benne, hogy akad nálam tapasztaltabb és kézzenfekvőbb jelentkező is, azonban szerencsémre, és legnagyobb meglepetésemre, visszahívtak. Gyorsan írtam is Emma-nak emiatt, aztán nekiálltam összeszedni a gondolataimat, hogy aznapra, amikor behívnak, mindenre felkészültem tudjak majd választ adni. Az új munka, új környezet, új Sierra így is elég ijesztőnek tűnt ahhoz, hogy legalább a biztosságba, ilyen értelemben, kapaszkodjak.

Amint eljött a megbeszélt időpont napja, az étterembe mentem, hogy aztán jelezhessem az egyik felszolgálónak, az ügyvezetőt keresem, mivel én vagyok az a nő, aki jelentkezett erre az állásra. Megköszöntem a készséges segítséget, majd türelemmel vártam, amíg meg nem érkezett a férfi, akinek a helyére keresték az utódot.
-Sierra Larson. Örülök a találkozásnak. -nyújottam felé a kezemet egy lágy, visszafogott mosollyal, hogy hivatalossá tegyük a bemutatkozást. Finom, óvatos mozdulattal bólintottam arra, hogy menjünk be az irodájába, mivel ott nyugodtabb lesz a beszélgetés. Ebben valahogy én is biztos voltam. Jó vagyok a helyzetfelmérésekben, és biztosra vettem volna, hogy mindenki azt hallgatta volna, hogy mi mit beszélünk egymás között, holott magához az interjúhoz, az én álláspontom szerint, senkinek sem volt köze, csupán nekünk.
-Egy kávét szeretnék sok cukorral és egy kevés tejjel, köszönöm. -kapott egy félmosolyt hálám jeléül, aztán csendben követtem őt a megfelelő helyiségig. Megköszöntem az udvariasságát, majd helyet foglaltam a felkínált székben.
Figyelmesen hallgattam a szavait, azt, ahogy beszélt. Való igaz, hogy vendéglátásból nem nekem volt a legtöbb tapasztalatom, viszont abban egyet tudtam vele érteni, hogy a papír sokszor nem tükrözi a valódi tudást, főleg, hogy azokat egy rosszabb érdemjeggyel is megkaphatod, de azt, hogy mennyire vagy képes alkalmazkodni és miképp vagy hajlandó elfogadni a tényt, hogy tanulnod kell... már nem tudod megvenni a boltban.
-Az igazság az, hogy első sorban amiatt, mert szeretnék váltani a régi szakmámról egy teljesen új, számomra ismeretlen, mégis biztos területre. Valóban nincs sok tapasztalatom ebben az egészben, de jól veszem az akadályokat, tanulékony és simulékony vagyok, illetve nem omlok össze nyomás alatt. Jól bánok az emberekkel, felismerem és képes vagyok kezelni a különféle igényeiket is. Ezt a konkrét állást pedig amiatt, mert szimpatikus volt a hirdetés, illetve maga a hely is. Nem árultak zsákbamacskát azzal, hogy mik az elvárások, miket kell tenni, milyen kötelezettségekkel jár az, ha valaki jelentkezik, majd felvételt nyer erre a pozícióra. A hely maga pedig... jártam már itt a húgommal, így személyesen is megnézhettem magamnak, hogy el tudnám-e képzelni magam ebben a közegben. Tetszett az atmoszféra, a kiszolgálás, az egész retro, családias, kényelmes, bájos hangulata. Úgy gondolom, hogy szívesen, és a tőlem telhető legjobban dolgoznék itt, remélhetőleg a többiek támogatását és együttműködését élvezve. -fejtettem ki neki azt, hogy pontosan miért is szeretném ezt az állást.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

Egy pillanatra csendben, elgondolkozva fürkésztem az arcát, majd bólintottam.
-Nem kellemes téma, de nem is titok. Az egyik bevetésünk balul sült el, és a társam elhunyt annak következtében, hogy haboztam végezni a kötelességemet. Képtelen lennék ismét visszatérni a terepre és ezzel foglalkozni, ami gyilkossági nyomozóként elég hátrányos tulajdonság. -pillantottam rá egy halvány, kissé melankolikus mosollyal. A tanácsadói munkakör gondolata eléggé megragadt bennem, de előtte szeretnék egy másik, biztos állást, hogy dönthessek arról, mit szeretnék ezen felül. Ha valóban sikerülne bekerülnöm ide, eleinte csak erre szeretnék koncentrálni és a maximumot nyújtani.
Végighallgattam minden szavát, a mondatait, az előadását arról, hogy pontosan mik is azok a feladatokat, amiket ő lát, vagy látott el eddig, de most, az ő életében beállt változások miatt ezt át kellett alakítani. Érthető volt, ha nem szeretne mindent egyedül vinni, hisz ez így rengeteg munkának hangzott, ami már abban az esetben is problémássá válhat, ha az embernek hirtelen lesz egy párkapcsolata, vagy esetleg költözik, hasonlók. Ezek mind olyan plusz stresszfaktorral járnak, amik azt hiszem, senki életéből sem hiányoznak. Hamar ki tud égni az ember, ha túl sokat vállal, és nem képes fenntartani az egyensúlyt, akár a tudta nélkül.
-Azt hiszem, tényleg nem járnék vele rosszul, viszont a gondolkodási idővel azt hiszem, egyikünk sem lőhet mellé. Még van egy másik hely, ahová holnap mennem kell, de amint ott végeztem, visszahívom, hogy miképp is döntöttem. Ránézésre ez a hely egyébként sokkal szimpatikusabb. Aki azt mondja, nem szeret pénzt keresni, az hazudik, de a stabil hely, a jó kollégák az én számomra sokkal többet érnek ennél. Itt pedig azt hiszem, ez mind meglenne. Főként most, hogy újításokat eszközölt a szálloda vezetésével kapcsolatban is. -néztem rá egy, az övéhez hasonló mosollyal.
-Van valami elképzelése egyébként arról, hogy nagyjából mennyi idő a betanulás? Tudom, hogy minden ember más, de mivel Önnek már az elején olyasmikkel kellett szembesülnie, amikkel nekem nem, hisz gyanítom vannak róla leírások, segédletek, illetve Ön is itt van, hogy kérdezhessek... ezeket figyelembe véve, nagyjából mennyit gondol reális időnek arra, hogy valaki beletanuljon ebbe az egészbe? -elég precíznek és alaposnak tűnik, hogy feltételezhessek ilyesmiket. Így pedig azt gondolom, hogy nem lenne nehéz megérteni, felmérni és eltanulni azokat, amiket elvárna az utódjától.
-Illetve az egy elég szimpatikus hozzáállás, hogy csak úgy valakit, aki szakmailag megfelel, de emberileg nem illik ebbe a közegbe, nem engednének a vezetői székbe. Sokan nem emberként gondolnak az alkalmazottakra, ez pedig a vendéglátásban, ahogy a gyárakban is, hatványozottan igaz. Üdítő látni ezt a fajta kivételt. -engedtem meg magamnak egy elismerő mosolyt.
-Ami pedig a hétvégék és ünnepek kérdéskörét illeti... a régi munkám sem vett figyelembe semmi ilyesmit, és sosem volt vele problémám, tehát ez egyáltalán nem jelent visszatartó erőt.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

-Köszönöm a megértését. A holnapi nap folyamán biztosan visszajelzem majd, hogy miképp is döntöttem. Addig nem szeretném elígérni magam, amíg nem szembesültem a másik lehetőséggel is személyes formában. –nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, és mindig átgondolom a lehetőségimet. Ha a másik jobbnak tűnik, és jobban el tudom ott képzelni magam, akkor az győz majd, ők pedig kereshetnek tovább. Mindenkivel szemben így fair.
-Én is ezekben a dolgokban hiszek. Ha nem egy cél felé hajtunk mind, akkor végül is olyan, mintha nem is mennénk semerre sem, leginkább csak hátrafelé. Nem lehet mindig mindenkinek jó napja, és lehetnek rosszabb emberi időszakok, de ettől még sajnos a munkát el kell végeznünk a legjobb tudásunk szerint. Csak így lehet előre jutni. –ettől még meg tudom kérdezni az alkalmazottaimat, hogy éppen hogy érzik magukat, sokszor ez többet ér, mint bármi más. A legtöbben imádnak panaszkodni és úgy érezni, hogy figyelnek rájuk.
-Értem. És köszönöm szépen, tényleg. –villantottam is rá egy kedves, hálás mosolyt.
-A legtöbben azonnal dobbantanak, amint látják a fényt az alakút végén. Kevés az Önhöz hasonló, alapos és lelkiismeretes ember, aki segít, ha kérdés merül fel. Persze nem szeretnék visszaélni ezzel az egésszel, és ha úgy adódik, igyekszem a feljegyzések és a saját logikám alapján megoldani a problémákat. Ha egy idei együtt fogunk dolgozni, akkor pedig úgy is el tudom lesni élesben a már jól bevált praktikákat. –főképp, ha hasonló a problémamegoldó képességünk. Nem terveztem a kelleténél többször zaklatni senkit sem, hisz pontosan tudom milyen az, amikor képesek a legalapvetőbb kérdésekkel is felhívni, lehetetlen időpontokban.
-Persze. A dolgozó is csak ember, a saját problémáival és a saját életével. Ha biztonságban érzi magát, akkor az esetek nagy részében ezt nem azzal hálálja meg, hogy készpénznek veszi a munkáját, hanem igyekszik teljesíteni is, hogy a megbecsülés, anyagi vagy emberi értelemben, ne essen vissza. Jó, ha a vendégek, a dolgozók, és a főnökség is elégedett. Ez egy több tételes dolog, aminek nehéz az összeegyeztetése. –nem csoda, hogy a legtöbben nem szeretnek egy ehhez hasonló, felelős pozícióban dolgozni, vagy az állandó szélmalomharcot megunva nem akarják tovább folytatni. Ha csak egy pillér is instabil, borulhat minden, amiért az ember keményen dolgozott, hajtott és küzdött.
-Rendben van, értem. Egyébként is jó naponta ellenőrizni a teendőket, mielőtt túlságosan sok felhalmozódna, és az ember belefulladna. –az pedig, hogy naponta bejár a főnök, tényleg lehet egyfajta „elrettentő erő”, hogy ne akarjanak léhűtőset játszani, vagy rosszul teljesíteni, amikor épp munka van. Sosem tudhatod, mikor lép be az ajtón. Persze ettől még nem kell őket rettegésben tartani, de jó, ha mindenki tudja, mi a munkája és „hol a helye”, bármennyire nem szeretem ezt a kifejezést.
-Az nagyon jó lenne, köszönöm! –bólintottam rá a dologra egy mosoly kíséretében. Én is szerettem volna megkérni erre, mivel az étterem csak egy része ennek a helynek, ami lehetséges, hogy a jövendőbeli munkahelyemmé válik.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

-Köszönöm. -bólintottam rá a felajánlásra a kérdéseket illetően, illetve a gesztust is megköszöntem ezzel együtt, hogy kinyitotta nekem az ajtót és elindulhattunk megnézni magát a helyet is. Mindenképp szerettem volna megnézni, de örültem, hogy nem kellett külön kérnem tőle ezt az egészet, hanem magától felajánlotta.
-Az nagyon jó lenne! Szerintem tegeződve is lehet tisztelettudónak lenni. -villantottam rá egy hálás mosolyt, majd tovább követtem őt az étterembe. Már jártam itt korábban, így nem okozott meglepetést maga a vendégtér, viszont a pult nyilvánvaló okok miatt kimaradt nálam, szóval örültem, hogy a vendégek által nem megközelíthető helyeket is szemügyre vehetem a túra során. Jó tudni, hogy hol fog dolgozni az ember, milyenek a körülmények, milyenek a felszerelések, stb.
-Ezt meg tudom erősíteni. Mi is kipróbáltuk a húgommal ezt az új szolgáltatást, és tényleg nagyon hangulatos volt. -tényleg sokat dob ezen az egészen maga a hely, olyan tipikus amerikai hangulatot áraszt a narancslé-kávé-palacsinta szentháromság.
Amennyire lehetett a konyhát is szemügyre vettem, miközben igyekeztem minden elhangzott dolgot megjegyezni az étterem kapacitásáról, kialakításáról és arról, hogy mikor mennyien dolgoznak egy műszakban.
-Persze, egyáltalán nem probléma. Nem vagyok egy született pincér, vagy annyira ügyes, mint aki ezt tanulta rendesen, de a pultban én is bőven el tudok igazodni, ha szükséges, meg azért egy tálca italt elbírok. -nem mondom, hogy őstehetség vagyok, de szívesen segítek, ha sokan vannak, valaki hiányzik, nem tudják épp pótolni, vagy épp valamiféle rendezvény van. Lehet, hogy egyeseknek ez a fajta dolog nem feküdne, de ha csinálok valamit, csináljam jól. A zökkenőmentes munka pedig az én érdekem is, ha elégedett vendégkört szeretnék továbbra is.
-Szóval akkor itt nem teszi zsebre a munkáltató a felszolgálók borravalóját? Ezt jó tudni. -jelent meg egy meglepett, de azért elismerő mosoly az arcomon.
-A legtöbb helyen nem szokás kiosztani a borravalót, vagy nem is fogadhat el a személyzet. Vagy elfogadhat, de inkább nem teszik, mert úgysem kapják meg. Pedig szerintem sokkal ösztönzőbb és emberségesebb, ha az övék lehet. -örülök, hogy itt így gondolkodnak.
-Csak itteni rendezvények vannak, vagy kitelepülni is szoktatok külsős helyekre? -azért ez is egy fontos kérdéskör lehet.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

-Ez tényleg nagyon szimpatikus hozzáállás, de így nem is csoda, ha már ilyen régóta itt dolgozik mindenki. -bólintottam rá erre egy egyetértő mosollyal. Ez szerintem a legjobb dolog, amit egy munkáltató tehet az alkalmazottjaival. Sokkal-sokkal emberségesebb és jobb, mint a kizsákmányolós, "majd én elosztom" hozzáállás, hisz ott már tudni lehet, hogy nem a tiszta hasznukat kapják meg a felszolgálók.
Egy bólintással vettem tudomásul azt, hogy a kitelepülés nem szokás, mivel nem feltétlenül éri meg, így inkább itt megfőznek, aztán elviszik az ételeket az adott helyszínre. Érthető, és tényleg sokkal jobban megéri. Nem kell külön embereket kutatni az adott helyszínre, vagy épp bezárni, mert nem lenne, aki ezt is, meg azt is megcsinálná.
A rendezvényterem is legalább annyira igényes és hangulatos volt, mint az étterem rész maga, így érdeklődve vezettem végig a tekintetemet, és jártam körbe a termet magát, hogy megnézhessem minden szegletét. Tetszett a berendezés, az elrendezés és a rendezvények sokszínűsége is elég lenyűgöző volt. Mindegyik komoly előkészületeket igényel, így ezt csak akkor lehet jól kivitelezni, ha mindenki, beleértve a vezetőségtől kezdve a takarítóig mindenkit, tudja, hogy pontosan mi a dolga.
-Jól hangzik, köszönöm. Egyébként is élő zene párti vagyok úgy amúgy is, és a rendezvényeken is. Persze vannak kivételek, mint az általad említett DJ-s retro party, de jó tudni, hogy van egy ilyen lehetőség. Gondolom akkor az elérhetőségük megvan itt is, vagy esetleg tőled kell elkérnem majd? -elvégre lehet, hogy az ő ismerőseiről van szó, így rajta keresztül tartják a kapcsolatot.
-Illetve az egy külön plusz, ha van lehetőség arra, hogy itt aludjanak a rendezvényeken részt vevő vendégek. Így a fogyasztást sem kell visszafogniuk, és kényelmesen aludhatnak anélkül, hogy hajnalban haza kellene esniük. -jól tud esni, főleg, ha van lehetőség esetleg a reggeli lemondására, és így nem kell felkelniük mondjuk tízig, hanem engedéllyel ráérnek délben hazamenni.
-Nem, ez nem egy konkrét dolog, hogy az új munkakörömnek mindenképp vendéglátással kapcsolatosnak kell lennie, de mindenképp előnyt élveztek, amikor jelentkeztem helyekre. Az igazság az, hogy mint nyomozó is emberekkel foglalkoztam valahol, hisz beszélnünk kellett hozzátartozókkal, és értenünk kellett a nyelvükön. Igazából... szeretek is velük foglalkozni, a vendéglátásban pedig megkaphatom ezt, de az erőszakos, veszélyes körítés nélkül. Ez egy... másfajta stressz faktor lehetne, mint az előző munkahelyem volt. -kezdtem bele a magyarázásába a dolgoknak.
-Plusz egyébként van, hogy felhívnak egy-egy még megoldatlan ügy kapcsán, hogy adjak tanácsot. Egy ehhez hasonló pozícióban jó esetben azért könnyebb telefonközelben lennem, hisz a munkaidő valahol rugalmas. Szóval ha valamiféle tanácsadó maradnék az FBI, vagy akár a CIA berkein belül, akkor a két dolog nem ütné egymást. -nem tudom, érti-e, mire akarok kilyukadni.
-Szeretnék egy évekig tartó, stabil munkát. Nem szokásom sűrűn váltogatni a munkahelyeimet, nekem fontos az állandó stabilitás és az, hogy ne úgy álljak hozzá, hogy "áh, két nap múlva úgy is felmondok." Persze mindig jöhet egy jobb ajánlat, de nem tervezek hamar váltani, ha összejönne ez a hely. -ezeket fontosnak tartottam először letisztázni.
-Igazság szerint bármikor. Akár már a holnapi visszajelzés után is, ha neked is jó lenne. Nem vagyok híve a nyaralós-pihenős, időhúzós hozzáállásnak. Gondolom te sem szeretnél a végtelenségig fél lábbal még itt, fél lábbal pedig már az új élethelyzetedben élni. Szóval egyébként is mindenkinek jó, ha minél előbb tudnék kezdeni. -engedtem meg magamnak egy halvány, de annél elszántabb mosolyt.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

Az élő zene témáját, illetve a DJ-ket is lezártnak tekintettem, mivel ebben hasonló véleményen voltunk, azt pedig csak megköszönni tudtam neki, hogy a rendelkezésemre bocsájtja a zenekar elérhetőségét, akikről beszélt. Jó minden ilyesmit észben, és elérhető közelségben tartani, elvégre itt lesz lassan a farsangi időszak, sokan a Valentin-napot is szeretik ilyen helyeken tölteni, szóval jó időben, alaposan átgondolni a lehetőségeket.
Jót nevettem a gonosz vigyorán és azon, hogy jól fog jönni a múltam ebben a szakmában is.
-Nem hiszem, hogy problémám lenne ezekkel. A vendégnek mindig igaza van, amíg az nem lép át egy bizonyos határt. Persze sok dolgot el kell tűrnie annak, aki ezt a szakmát választja, de van különbség az épkézláb, építő jellegű megjegyzés, a tényleges és alátámasztott sérelem, valamint a sima és nettó bunkóság között. -ha az ember úgy fogalmaz, a legtöbben úgy sem veszik magukra a megjegyzések zömét, mert egyszerűen csak túl buták hozzá, hogy értsék.
Egy kissé zavarban lévő mosoly jelent meg az arcomon az elismerő, kissé meglepett szavai hallatán.
-Igen, az FBI-nál dolgoztam, mielőtt kiléptem volna a már kifejtett okok miatt. Elég fényes karriert jósoltak nekem, de nem tudtam volna tovább folytatni. A húgom viszont még mindig ebben tevékenykedik. -ezzel nem árultam el semmi személyeset, vagy semmi olyat, amit ne tudhatott volna. Emma elég ambiciózus és tehetséges, hogy el is érje, amit akar, én meg halálra aggódhatom magam miatta.
-Igen, ismerem ezt az érzést. A megszokások, és egy szakma szeretete elég nagy úr tud lenni. Vagy ha nem is a szakmáé, akkor a munkahelyé. Egyébként nem csoda, hogy nem könnyű szívvel mész el innen. Hangulatos, családias, bájos hely. -és nem abban a rózsaszín értelemben bájos, hanem abban, hogy megvan a sajátossága, a maga hangulata. De jó, hogy ennyire jól nyilatkozik róla, és nem érzem nála azt, hogy hazudna, vagy megvezetne ezzel kapcsolatban.
-Rendben van, az szuper lenne, köszönöm. -címeztem neki egy kedves, hálás mosolyt. Legalább a személyzet egy szeletével megismerkedhetnék, és elkezdhetnénk a betanításomat is. Mindkettőnknek előny, ha nem húzzuk hetekig.
-Igen, ebben egyetértünk. Még annak is megterhelő, aki egyébként bírja a nyomást és jó a memóriája, valamint a megfigyelő képessége. A túl sok felelősség az esetek többségében riasztó lehet, nem csak fárasztó. -követtem őt a szálloda felé vezető irányba.
-Ugyan semmi közöm hozzá, de már többször említetted, hogy jött egy másik, hozzád közelebb álló lehetőség, illetve azt, hogy megváltozott az élethelyzeted. Kaptál egy jobb pozícióban lévő állást, vagy esetleg elhagyod a várost...? -nyilván nem kell rá válaszolnia, de ez kicsit olyan, mint én és a pályaváltás. Mindketten szerettük és jók is voltunk ebben, mégis új utakat kerestünk magunknak.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

Érdeklődve hallgattam a kifejtését a vendégek értékeléseiről, a véleményekről, az azzal járó bizonytalan tényezőkről, illetve arról, hogy ezek kezelése is borzasztóan kényes, nehéz terep. Teljesen egyet tudtam érteni azzal, hogy az online értékeléseket nem engedné, különösen, ha az az elhelyezkedésre vonatkozik.
-Az online értékelésekkel az a legnagyobb probléma, hogy nem azonnal íródnak, és nem lehet épp ezek miatt kiszűrni, hogy mi a valós. Régen kérted a panaszkönyvet, vagy szóltál, hogy mi nem tetszett, ott és azonnal. Vagy maximum elpanaszoltad a szomszédodnak és többet nem jöttél az adott helyre. Az unatkozó trollok sajnos mindenkit megtalálnak, és mindenkinek kellemetlen. Én elég védelmező típus vagyok, és nekem sem esne jól, ha a saját családomat illetően olvasnék negatív kritikákat, amikről ráadásul tudom, hogy valótlanok. De családtagként sem írhatsz oda, mert az olyan, mint az ismerősök általi értékelések és kommentek. Elfogultnak nevezhetőek és még több bajt szülnek csak. A lokáció meg… tényleg olyan, amiről nem tehetsz. Nem tudod felkapni az egész épületet, hogy oda vidd, ahová a többség akarja. Szóval… egyet tudok érteni ebben, és azt hiszem, szükséges is lesz az a kitartást és szerencse. A gyakorlatias dolgokkal nincs baj, de az alaptalan baromságoktól tudom fogni a fejemet… -szóval jobb is lesz, ha készítem ilyesmire a kis lelkemet.
-De, igen. Emmalynn jelenleg az NYPD berkein belül nyomozó. Elég kicsi a világ, azt hiszem. –bólintottam rá a kérdésére egy hitetlen, halvány mosollyal.
-De ha azzal az üggyel függ össze, amiről jelenleg csak keveset mondhat… akkor nagyon figyelj oda a barátodra. –pillantottam fel rá egy bizonytalan nézés kíséretében. Az ilyen szektás belekeveredések sosem végződnek jól. Sem a tagoknak, sem az érintett családtagoknak, sem… a nyomozóknak.
-Köszönöm. –a mérsékelt adagolást.
Végül csak rákérdeztem nála, hogy mi ez az új élethelyzet, illetve váltás, amit már korábban is említett. Nem szerettem volna tolakodó lenni, de nekem sem mindegy, hogy másik városban, így új időzónában lesz-e, ha esetleg kérdésem van, ráadásul úgy tűnt, tényleg szeretne már váltani, így pedig minél előbb tudunk egyezségre jutni majd, annál jobb.
Érdeklődve hallgattam azt, ahogy a zenéről beszélt. Hosszan kifejtette az elképzeléseit, és lelkesnek is tűnt. Ráadásul úgy fogalmazott, hogy a zene az élete, és mindig is az volt, így pedig akkor végre azt csinálhatja, amit igazán szeretne.
-Ez nagyon klasszul hangzik! Látszik rajtad, hogy mennyire lelkesít a téma, és ha egy ilyen helyet tudtál menedzselni, akkor azt hiszem, a zeneiparban is meg tudod majd állni a helyed! Ráadásul… szerintem olyan lenyűgöző, menő, érdekes és valahol… „varázslatos”, amikor valaki tud valamilyen hangszeren játszani, énekelni, ráadásul jól, nem még dalokat írni és szerezni!! Tényleg nagyon-nagyon remélem, hogy sikereid lesznek ezt illetően, és minél előbb ezzel fogsz tudni foglalkozni! –néztem fel rá egy őszinte, barátságos, lelkes mosollyal. Én is nagyon szeretem a zenét, de ő egy egészen sajátos módon nyilatkozik róla, közelíti meg és annyira árad belőle a zene őszinte szeretete. Kevés olyan embert látni, aki ennyi mindenhez ért, és szereti is csinálni.
-Remélem, majd egyszer én is fültanúja leszek a tehetségednek. Oh, igen! És megígérem, hogy igyekszem nem az agyadra és az alkotói óráid rovására menni az esetleges kérdéseimmel. –tettem még hozzá gyorsan, egy visszafogottabb, kissé aljas félmosollyal.
A szállodát, illetve az ahhoz tartozó recepciót is szemügyre vettem, hogy legyen róla fogalmam, pontosan mi hogy néz ki, hogy kell elképzelni, merre találhatóak bizonyos dolgok, miközben igyekeztem mindent megjegyezni, amit elmondott nekem a működéséről és egyebekről.
-A saját parkoló nagyon csábítóan hangzik, főként, hogy nagyon sok helyen plusz pénzt számolnak fel érte, vagy az utcán, illetve külön parkolókban kell megoldaniuk. Meg egyébként ez a reggeli lemondós megoldás is elég szimpatikus. A legtöbb helyen erre nincs lehetőség, és akkor is felszámolják, ha előre jelzed, hogy te nem szeretnél enni, mert korán távozol, vagy épp szeretnél aludni. Én speciel biztosan lemondanám, ha egy lakodalomra, vagy más rendezvényre érkeznék. Hajnalig úgy is táncolás és/vagy ivás van, utána az ember fáradt. Sokszor nem is akar másnap enni, vagy inkább aludna. Így meg megoldható. Reggel is lehet venni valahol egy péksütit, meg egy dobozos vagy kávézóból szerzett, elviteles kávét, aztán meg is van oldva. –vontam meg finom mozdulattal a vállamat.
-De a szálloda, a különterem és az étterem is nagyon szép, tiszta, hangulatos. Szívesen dolgoznék itt, ha a dolgok is úgy alakulnának.

Remington&Sierra

“Hospitality is making your guests feel at home, even if you wish they were”

-Akkor jó, örülök, ha így gondolkodsz erről az egészről. -meg is engedtem magamnak egy apró, halvány, visszafogott mosolyt. Igaza volt abban, hogy nem csak mentális, de fizikai értelemben is odafigyelést igényel. A szektások elég messzire el tudnak menni, ha nem figyel kellően az ember.
-Hát igen, nem egyszerű. Persze nagyon tehetséges, meg tud magára vigyázni, de... akaratlanul is mindig aggódom érte. Sosem tudhatom, hova küldik éppen. -pontosan azért, amilyen az érdeklődése és a beállítottsága. Emma egy baromi jó nyomozó, és a CIA-nál mindenki idióta lenne, ha nem vennék be a szervezet berkeibe, csak... nem akarom, hogy baja essen. Már csak ő van nekem.
-Szerintem ez nagyon... aranyos. -pislogtam magam elé kissé zavartan.
-Bocsánat. Csak annyira ritka, ha valaki ennyire lelkes azért, ami a hobbija, és tényleg az életének tartja. Én nagyon imádom, amikor valaki órákig képes ezekről beszélni, és a lelkesedése nem lankad, hanem csak egyre nagyobb lesz. -magyaráztam meg gyorsan, hogy pontosan hogyan is értettem azt, hogy aranyosnak gondolom a zenéhez való hozzáállását.
Arra, hogy megköszönte, nem akartam reagálni, csak egy mosollyal bólintottam rá.
-Akkor ez még egy plusz pont a hely mellett. -reagáltam inkább csak ennyivel erre az egészre. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy énekel-e, vagy hangszeren játszik, esetleg mind a kettő, de nem lett volna túl szakmai hozzáállás, ha állásinterjún ilyenekről faggatom az esetleges elődömet.
-Rendben van, köszönöm szépen, mindenképp élni fogok vele. Főleg az elején. Ugyan van, amit logikából meg tudnék oldani, de inkább kérdezek, mint valami baromságot csináljak, ami aztán csak plusz fejfájást szül, nem könnyebbséget jelent. -reméljük, ha arra kerül a sor, mindenki elégedett lesz azzal, amit nyert ezzel a találkozóval.
-Persze, mert a legtöbben csak azt látják, hogy nekik ez jár. Mint a svédasztalos reggeli, vagy egy all inclusive ellátás, esetleg a csomagajánlatok. Ha azt érzik, többet, vagy "ingyen" kapnak valamit, azonnal vérszemet kapnak. -én a spórolás mellett állok, és szeretek megtakarítani, főleg, hogy aludni is eléggé imádok, így az eleve többet érne, mint egy reggeli.
-Eddig nagyon meggyőző volt a hely, a személyzet, már amit láttam belőle, illetve az előző ügyvezető is. Oh, és a zene plusz pont. Nyilván. -döntöttem finoman oldalra a fejemet, egy félmosollyal nézve fel rá.
-Mindenképp. Már megvan az elérhetőséged, szóval ha valamit mindenképp tudni szeretnék, feltétlenül zaklatlak majd vele. -bólintottam rá a dologra.