Nagyjából 18 év van köztünk, kisgyerek voltam amikor a szüleim, vagyis a testvéred intézetbe adott ide New Yorkba. Te voltál az egyetlen rokon akire számíthattam, hozzád mentem hétvégente és a szünetekben. Azt mondogattad, hogy csak azért történt ez, mert jobb esélyt akartak adni nekem az életre. Bár sosem mutattad, szerintem szerettél. Igaz, már hatévesen egyedül hagytál a lakásodon, mert nem vihettél magaddal a könyvbemutatókra, díjátadókra. Ugyanis te író vagy, méghozzá egész sikeres. Nem élsz túl fényűző életet, de nem is spórolod össze a pénzed. Elég furcsa nő vagy szerintem, a lakásodban mindig egy furcsa illatot érzek, de nem jöttem rá, mi az. Hullákat rejtegetsz?
Bármit kinézek belőled, mert talpraesett, önálló nő vagy. Próbáltál engem is a jó úton tartani, ez azonban nem működött, ezért inkább csak mellettem maradtál.
Jelenleg te vagy az a személy, akiben megbízok és akihez talán ideiglenesen átköltözök.

Minden egyebet és részletet szeretnék a megalkotóra bízni, legyen szó a koráról, a nevéről, vagy a pb-ről. Semmihez nem ragaszkodom a körvonalakon kívül. Csak gyere, gyere!