„Mindannyian csak kémiai folyamatokból és elektromos jelekből állunk. A tudat vagy a lélek csupán illúzió. Mellékhatása a hormonok, kémiai reakciók, neurotranszmitterek és idegimpulzusok bonyolult rendszerének. Ezeknek köszönhető mindaz, ami a fejünkben történik. Miattuk vagyunk azok, akik. Ők határozzák meg az álmainkat, azt, hogy miben hiszünk. (...) Nem vagyunk mások, csupán kémiai folyamatok.”

Zseni - Daemon már kisgyermek korában kimagaslóan teljesített az iskolában, a különóráin és persze a tudományos szakkörökön egyaránt. Míg szülei büszkék voltak a kis zsenire, tanárai aggódtak a fejletlen szociális és érzelmi intelligenciája miatt. Többször ugrott osztályt és volt a legfiatalabb a társai között, mely csak még zárkózottabbá tette. A magány azonban kitűnő társ, ha az embernek nagy tervei vannak. Ez segítette abban, hogy mára az egyik legfiatalabb vezető kutatója és oktatója a Rockefeller kutatólaboratórium sejtbiológiai részlegének. Publikációi mellett, egy gyógyszer szabadalom is köthető a nevéhez.

Sztár - Magas, sportos alakja, sötét, érdeklődő tekintete és mély, hívogató hangja magára vonzza a tekinteteket. Magabiztos fellépése és a tudomány iránti lelkesedése lehengerlő hatással van a közönségére. Képtelenség nem tátott szájjal csüngeni minden egyes szaván. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Dr. Vespello a sejtkutatás sztárja. Az a fajta férfi, akit, ha előadás közben pillantasz meg, biztos, hogy megdobogtatja a szíved. Olykor még a férfiakét is.

Munkamániás - A laborjában több időt tölt, mint amennyit a saját lakásán. Olykor napokig nem megy haza és ez idő alatt sajnálatos módon az egész világról megfeledkezik. Nem volt még olyan ember az életében, akit a projectjei elé helyezett volna. Nem ritka, hogy többnapos borostával, kócosan, piszkosan vág végig a kutatólabor folyosóján, hogy kifossza a kávéautomatát.

Hűséges – Kevés barátja akadt az évek során, de azok feltétel nélkül bízhatnak benne. Hajlamos a túl nyers megfogalmazásokra és az őszinte, bántó véleménynyilvánításokra, ezért sokan eltávolodtak tőle. A párkapcsolatok terén sem jobb a helyzet, a nők többsége elég gyorsan lapátra tette. Nem csoda, hisz volt olyan, akinek a nevére sem emlékezett. Az egyik exét nemrég kérte feleségül Daemon unokabátyja.

Sportos – Még az egyetem első évében rángatta el a legjobb barátja egy edzőterembe. Végül annyira megszerette ezt a kikapcsolódási formát, hogy a mai napig rendszeresen lejár, mármint amikor épp nem a laborban hozza a frászt a körülötte lévőkre. Tulajdonképpen más szórakozása nem is igazán van. Ez eléggé kikapcsolja ahhoz, hogy utána újult erővel térjen vissza a munkába. Kis agypihentetés és persze a rohadt mappahegyek cipeléséhez nem árt, ha több izom van rajta, mint egy egysejtűn. De csak épp egy kicsivel, semmi tömegelés csak a szálkásodás a cél.

Őszinte – Mondhatjuk azt is, hogy nyers. Durván és tapintatlanul vágja mások arcába a véleményét, főleg, ha a doktoranduszairól van szó. Nem pátyolgat senkit sem, aki nem üti meg a mércét, annak semmi keresnivalója sincs a laborjának 100 méteres körzetében. A barátaival, rokonaival és persze a nőkkel is hasonlóképpen viselkedik. Kedves megnyilvánulásai ritkák, de ez valójában csak a kialakított életmódjának köszönhető. Nem ártana a társas kapcsolatain javítani, vagy egyáltalán gyakorolni azokat.

Ingerlékeny – A munkája az élete és ebben az életben nem megengedett a tévedés. Ha mégis előfordul, átrepülhet a szobán pár ártalmatlan kémcső, vagy akár nagyobbacska tárgyak is. Nem szereti az emberi ostobaságot, a horoszkópokat, a vallásokat, és azokat sem, akik bármi hasonlóban hisznek. Agresszívnak azonban aligha mondaná bárki.

Tudatlan – Hatalmas karriert futott be, de ennek azonban nagy ára volt. Szegény professzorunk a laboron kívül szinte életképtelen. Még egy valamire való rántottát sem tud elkészíteni, a mosógép számára egy ruhanyelő és persze mindent rózsaszínné és fos zölddé varázsoló szörnyeteg. Bár anyagi gondjai sosem voltak, mégis olykor sem áram, sem pedig melegvíz nincs a lakásán. Azok a fránya elbujdosó csekkek miatt. Az utalás pedig, olyan, mint az eddigi találkái. Felejthetők. Sokszor nem érti, hogy miért mérgesek rá az emberek, hogy szavai milyen mély sebeket okozhatnak másoknak. Ha ez még nem volna elég, olyan alapvető dolgokról sem tud, mint hogy ki a fene az a Justin Bieber, vagy épp a Kardashian banda, akiket valamilyen buta félreértés miatt női vallási szektának hisz.

Zsarnok – Valószínűleg ilyennek látják a beosztottjai és a tanítványai egyaránt. Talán még pár kollégája is, pedig valójában ő csak maximalista és igen nehezen fogja fel, hogy másoknak hétköznapi élete is van a munka mellett.

Kiismerhetetlen – Álltalában nem lehet leolvasni az arcáról, hogy épp mire gondol, de sokszor cselekedetei is félrevezetők. Higgadtan néz farkasszemet a gond forrásával, mintha minden megoldható lenne és a harag szikrája sem gyűlne össze szálkás izmai alatt, majd egy pillanat múlva már az utcán találod magad munka és jövőkép nélkül.

Gyerekes – Énje legmélyebb bugyrába rejtette el ezt a jellemvonást, de tagadhatatlanul a része. Csak a legközelebbi barátai ismerik gyermeteg oldalát, aki képes a bolondozásra és megőrül a horrorfilmekért. Szerelmi élete is néha egy kamasz drámára hasonlít. Viszonylag jól flörtöl, de nem tudatosan. Milyen kár, hogy a nők közeledési kísérleteinek felismerésében teljesen vak. A tanárainak igaza volt, szociális és érzelmi intelligenciája máig fejlesztésre szorul. Épp ilyen jó alkoholfogyasztásban is. Elég egy kevéske és máris megkattan. Egyáltalán nem bírja a szesz egyetlen formáját sem.

A neten csak így jelölik egymásnak a beosztottjai és diákjai, ha róla van szó:
#PhDhallgatókréme #laborzsarnok #Mrnagyképű #okostojásprof #sejtbioszcsodadoki #szexiprof #rockefellerdémon #rockefellerkísértet #rémálomdoki #tudjukki #drgyilkoskockahas

Amit szeret: Sport, Munka, Fekete kávé, Horrorfilmek, Tudományos cikkek

Amit utál: Édességek, Társadalmi nyomás, A művészet egyes ágai, Mosatlan tárgyak a laborban, Melegvíz és áramellátás hiánya

Külső jellemzők:
• Haj: Barna, sokszor kócos, és néhanap szinte összenő a szakállával
• Cipőméret: csónakméretű 45-ös lábakon éli az életét
• Szem: szürkéskék, többnyire rideg és érzelemmentes, kivéve, ha a munkájáról beszél
• Magasság: Sokak fölé magasodik a maga 189 centijével
• Testalkat: vékony, szálkás, de egyáltalán nem testépítő szinten. Fő a fittség.
• Általános kiegészítő: Szemüveg szinte mindig van nála, vagy rajta. Na meg az elmaradhatatlan mobil, ami manapság már mindenki alapeszköze.

   

Az asztalra nehezedve aludtam pár röpke órát, miután sikerült befejeznem a legújabb kutatásom kezdő periódusát. Már hetek óta küzdök ezekkel a nyamvadt lipidekkel, de csak nem sikerült kifogniuk rajtam. Akár jókedvem is lehetne, ha a legjobb barátom nem rázott volna fel idő előtt.
- Muszáj ilyen hangosan beszélned? - Pillantok fel rá, miután végre elengedte a vállam és nem rángat úgy, mintha itt lenne a világvége. – Ha nem vetted volna észre, épp pihennék! – Morgok, miközben friss, pörkölt kávé illata kúszik az orromba megindítva ezzel a nyálelválasztásom. Már nem is haragszok annyira, mikor felém nyújtja az egyik poharat. Szinte hálásan kortyolok a még forró, fekete nedűbe. Ez sokkal finomabb, mint az a gépi lötty, amit literszámra toltam magamba az elmúlt pár nap folyamán.
- Ne morogj! Egy óra és tele lesz a labor, ideje összeszedned magad. Tudtam, hogy megint itt éjszakázol! Mi lenne, ha néha élnél is öcskös? – Azzal a mindent tudó tekintetével mered rám, mintha jobban ismerne, mint bárki más a világon. Bosszantó, de ez sajnos tényleg így van. Még a nővérem sem tud rólam annyi mindent, mint ő, de ebben semmi meglepő sincs. Együtt dolgozunk, vagyis egy épületben és rólam nem sok tudnivaló akad a munkán kívül. – Egyébként mikor ettél utoljára? – Nem képes egy pillanatra sem befogni a száját, mikor én csak élvezném a lusta, kávézós hajnalt, mielőtt ismét belevetem magam a kémcsövek sűrű erdejébe.
- Látod, még pont egy órát alhattam volna, hogy végre meglegyen a bűvös hármas! – Az „öcskös” megnevezésre semmit sem reagálok, már megszoktam a hosszú évek alatt. Csak 3-om évvel idősebb nálam, de hajlamos úgy tenni, mintha legalább 23 év lenne köztünk. A laboron kívüli tapasztalataink terén, talán van is annyi. A kapcsolatok, a főzés, a mosás és elnézve ropogós, friss ingét a vasalás terén is sziporkázik. Értem miért olyan népszerű és azt is, hogy másoknak miért furcsa a mi barátságunk. Egymás ellentétei vagyunk a legtöbb dologban, de épp ezért, remekül kiegészítjük a másikat. – Ettem tegnap abból a remek sós és állott chipsből, ami az automatában van. – Erre határozottan emlékszem és talán ebédeltem is, de arra már nem vennék mérget. Ma rendelek valami normális ételt, ha el nem felejtem.
- Az tényleg marha tápláló egy felnőtt férfi számára! – Gúnyos tekintete elárulja, hogy mit gondol a dologról. - Szedd össze magad és ugorjunk le a kávézóba! Meghívlak egy „enned kell mert kikészülsz te marha” szendvicsre. – Vigyorog a képembe elővillantva azt a tökéletes és irritáló fogsorát.
- Nem vagy az apám! – Dőlök hátra kortyolva még egy csepp frissességet a poharamból. – De ha ennyire akarod, akkor nem állok az utadba. – Beletörődő sóhajjal állok fel és szenvedem le magamról, az egykor hófehér, mostanra viszont egyenesen koszos, foltokkal tarkított köpenyem és akasztom nyakamba az éjszaka félredobott belépőkártyám.
- Legalább a hajaddal csinálj valamit! Úgy nézel ki, mint egy madárijesztő, vagy mint egy normális férfi egy fantasztikus éjszaka után. – Már az ajtóban áll, kezével a kilincset szorongatva. Automatikus mozdulattal túrom párszor hátra a hajam, hogy ezzel kicsit ráncba szedjem. De mégis ki a fenét érdekeli, hogy hogyan áll? – Bár utóbbit úgysem feltételeznénk egy magadfajta géniuszról. Te szigorúan megtartod a DNS-ed magadnak. – Heccel tovább és ezért kénytelen vagyok a vállammal meglökni mikor elmasírozok mellette.
- Minden sejt álma, hogy két sejtté váljon. Nem tagadhatom meg az alapvető emberi ösztöneimet, de azért igyekszem elgáncsolni amikor rohanni akar. – Vetem oda már a folyosón sétálva, de ő csak még szélesebben mosolyog. Azt hiszem, nem is várt másfajta választ. Túl jól ismer, ez a baj. Már akkor is velem volt mikor 6 évesen egy béka gyomrát tanulmányoztuk az édesapámmal. Akkoriban még volt ideje az öregnek olykor a családi programokra. Anyám halála után azonban a munkába menekült. Vezető szívsebész Washingtonban. Néha még beszélünk telefonon, de már semmi sem olyan, mint régen. Pedig ő szerettette meg velem a biológiát.
- Szóval ezért nem randizol, vagy azért, mert még mindig az exed után epekedsz? – Olyan könnyedséggel cseveg az életem kényes témáiról és sajnos sokszor a sajátjairól is, hogy az már tényleg kellemetlen. – Ha így van, akkor sajnállak haver, mert látszólag az unokabátyád teljesen elcsavarta a fejét. Esélyed sincs egy olyan hapsi ellen! – Veregeti meg a vállam puszta jóindulatból, de makacsul próbálok kitérni előle és beslisszolni a kávézó általa tágra nyitott ajtaján.
- Megkérte a kezét. – Bukik ki belőlem, bár ez nem ad választ a kérdésére. Csupán egy tényt közöltem, bizonyítva, hogy tényleg komoly az emlegetett felek kapcsolata. – Teljes kiőrlésű szendvicsből egy sonkásat! – Pillantok a pult mögött ácsorgó fiatal nőre. – És még egy feketét – teszem hozzá, majd a mellettem álló vádló tekintete miatt, még egy szót kinyögök – köszönöm.  Tényleg olyan néha, mintha az apám lenne, holott azt sem tudja, hogy mi az endoplazmatikus retikulum.
- És? Szíven ütött, hogy megkérte? Mikor lesz a lagzi? Ugye elmész rá? El kell menned, ha küzdeni nem vagy hajlandó érte. Esélyed sincs szerintem, de ki tudja. Néhány nő a fura fickókhoz vonzódik. – Miközben helyet foglalok egy félreeső asztalnál a megszerzett zsákmányommal a kezemben, fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok. Miért kéne küzdenem?
- Még nem mondott igent. Gondolkodási időt kért, ha jól tudom. – Megvallom, nem tudtam, hogy az ilyesmi így zajlik. A filmekből kiindulva a lánykérésekre mindig egyenes válasz érkezik, de nem vagyok szakértő a témában. – Ma találkozni akar. Vagy az tegnap volt? – Morfondírozok, a dátumokkal mindig is hadilábon álltam, ahonnan el lehet késni, onnan minden bizonnyal el is fogok.
- Tehát még van esélyed. Ez aztán a fejlemény! – Kapja fel a fejét és kíváncsian pillant rám. – Mit fogsz tenni? Könyörögsz? Rábeszéled? Megmutatod a baktériumgyűjteményed? – Neveti el magát.
- Miért kéne bármit is tennem? Szeretik egymást, nekem ehhez semmi közöm. – Jóízűen harapok egy nagyot a szendvicsemből és vetek egy bosszús tekintetet a mellettünk lévő asztal felé masírozó, hangosan kuncogó hölgyekre. De rühellem ezt a fajta feltűnősködést.
- Nem mondott igent, te meg nem randiztál a szakításotok óta egyetlen nővel sem. Talán végre elkapott a szerelem apró szele és révbe érsz. – Csillan fel a tekintete, annak ellenére, hogy ő már vagy száz alkalommal „révbe ért”, aztán mégis egyedül van, pont, mint én.
- Nincs időm randizni – és jelenleg olyan személy sem, akivel örömmel megtenném – de ha lesz, akkor sem kötöm majd az orrodra. – Ráncolom a homlokom, mert tudom, hogy ha információval szolgálok, azt a velem szemben ülő bármikor felhozhatja ellenem. – Szeretik egymást ez biztos, én pedig semmilyen romantikus érzést nem táplálok egyetlen exem iránt sem. – Már akkor sem tápláltam mikor úgymond együtt voltunk.
- Ha ez tényleg így van, akkor kérlek, engedd meg, hogy rávilágítsak egy fontos tényre. Az exed gondolkodási időt kért, de szereti az unokabátyád és közben veled akar találkozni. Mit szűrsz le ebből? – Kíváncsi tekintete átdöfi a homlokomat, ezért lehajtott fejjel harapok még egyet, hogy alaposan átgondolhassam a dolgot.
- Azt, hogy a lánykérés menete talán bonyolultabb, mint ahogy gondoltam és nem vagyok annyira ellenszenves, hogy ne lehessen eltölteni velem fél órát kettesben. – Összegzem a dolgokat röviden, mire rosszalló fejrázás a válasza.
- Az univerzum legösszetettebb jelensége található a vállaid felett, úgyhogy jó volna, ha olykor használnád! Egyértelműen bűntudata van, mert a te ágyadból az övébe mászott és most még meg is pecsételik ezt a szerelmet. Szerintem ez eléggé egyértelmű és azt is feltételezhetjük, hogy mindkét érintett ugyan így érez a lánykérés ellenére is. – Fejtegeti tovább a mondanivalóját, miközben én csak értetlenül pislogok rá. Miért kellene bárkinek is bűntudatot éreznie?
- Ennek semmi értelme. Sose volt az ágyamban. – Morranok bele egy újabb harapásba, mire egy tíz perces monológ a válasz amire nem is igazán figyelek, csak olykor nyögök be egy rövid választ. – Én sem voltam az övében. – Rágcsálok tovább, miközben azt ecseteli, hogy lényegtelen, hol csináltuk, a végeredmény ugyanaz. – Komolyan semmi közöd a nemi életemhez, de ha annyira tudni akarod, akkor a válasz, hogy sehol. Nem feküdtem le vele. – Egyenesen közlöm, de enyhe pír szökik az arcomra. Ez nem az a téma, amiről szeretek beszélni. Szerintem nem is kéne olyan nyilvános helyen, ahol nagyjából mindenki ismer minket. Lopva körbe pillantok, amíg a barátom felnyalábolja az állát az asztal alól.
- Szívatsz engem? Legalább fél évig jártatok. Felnőtt ember vagy te egyáltalán? Nincsenek vágyaid? – Zavarodott tekintete elárulja, hogy erre a fejleményre még ő sem számított, de én egyáltalán nem érzem annyira furcsának a dolgot.
- Épp egy nagyon fontos kísérlet közepén voltam, amit később publikáltam is. Igazán lenyűgözők a lipidcseppek képződésének kezdeti szakaszait szabályozó kulcstényezők -csillan fel a szemem és kissé megélénkül a nyelvem is, miközben erről beszélek, de a vádló tekintet most is visszaránt a valóságba – nem volt sok időm, alig találkoztunk. Kedvelem, de semmi több. – Sosem éreztem elsöprő vágyat az irányába, vagy azt, hogy tennem kéne valamit ezért a kapcsolatért. Nem is találkoztunk volna, ha ő nem kezdeményez, így inkább megkönnyebbülés volt, mikor kiderült, hogy valaki más elnyerte a szívét.
- Szerintem mindenki azt hiszi, hogy szereted. Én is azt hittem, hogy miatta nincs senkid azóta sem. Szinte biztos, hogy nem fognak összeházasodni, mert egy barom vagy. – Szeretnék visszavágni, hogy: Egy frászt! Te vagy a barom, mert ilyen idiótaságokkal traktálsz kora reggel. De mivel ő ért az emberek nyelvén, én pedig állítólag nem nagyon, ezért kénytelen vagyok hinni neki.
- Az már nem az én dolgom. – Rándítom meg a vállam, mert mégis mit tehetnék, ha az emberek olyan következtetésekre jutnak, amilyenre akarnak, és még csak figyelembe sem veszik a tényeket.
- Ja, tényleg nem a te dolgod. Majd, ha sírva a nyakadba borul a csaj a szakításuk miatt, az unokabátyád pedig alkoholistává válik, elveszíti a bevételi forrását és hozzád költözik, igazán jó móka lesz. Képzeld el ahogy együtt nézitek a legújabb focimeccset, sört vedeltek és hallgatod ahogy siratja az igaz szerelmét. – Mocskosul élesen rajzolódik ki előttem ez az elcseszett fantázia jövőkép és egyetlen egy millimétere sem tetszik. Már annak a gondolata is kikészít, hogy egy síró nőt vigasztaljak, a többi pedig biztosan olyan lenne számomra, mint egy kínzás. Akaratlanul is fásul sóhaj tör fel belőlem.
- Akkor mit tegyek? -Szögezem a kérdést az egyetlen személynek, akinek adok a szavára, de már előre tudom, hogy nem fog tetszeni a válasza. Megbántam már, hogy eladtam az időm és a lelkem egytized százalékát ezért a rohadt ingyen szendvicsért.
- Roppant egyszerű a válasz. Mutasd meg nekik, hogy már nem érdekel a csaj, nem kell, hogy bűntudatuk legyen miattad. – Önelégült mosollyal pillant rám. - Menjünk el szórakozni és szerezz végre egy nőt! – Már rá is vágnám, hogy erre aztán végképp nincs se energiám, sem időm, de még kedvem sem, amikor egy fiatal férfi áll meg mellettem és rám szegezi bosszús tekintetét.
- Dr. Vespello, beszélhetnék magával? – Hangjából kiszűrődik a harag mérgező csengése. Azt hiszem, ő azok közé tartozik, akiknek visszadobtam a kutatási kérelmét az elmúlt napokban.
- Természetesen a megadott időpontban az irodámban a rendelkezésére állok. Most viszont, még nem kezdődött el a munkaidőm és épp magánbeszélgetést folytatok. – Csattanok rá mérgesen, de ez nem neki szól igazából, hanem annak a szituációnak, amibe keveredtem. Szerezzek barátnőt. Persze, végül is, majd mindjárt besétál az ajtón álmaim asszonya, akinek sejtjei úgy állnak össze, mint egy tökéletesre megkomponált hidrogénatom. Igen, a hidrogén az egyik legtökéletesebb dolog a világon. Szabványos nyomáson és hőmérsékleten színtelen, szagtalan, íztelen, nem mérgező, nem fémes, egy vegyértékű, igen gyúlékony kétatomos gáz. Szóval, csak meg kell találnom az atompárom. Mi sem egyszerűbb.
- Na ezért nem kedvelnek téged! – Nézi az eloldalgó fiatalt miközben én magamban mélázok a hallottakon. Nem hiszem, hogy azt kéne tennem, amit szerinte tennem kell és azt sem, hogy menni fog.
- Figyelj! Az életünk minden találkozása egy kémiai reakció. Igaz? Mivel az emberek megváltoztatnak minket, és mi is megváltoztatjuk őket. A változásunk miatt aztán másokkal is máshogy viselkedünk, és nem lehet tudni, hogy ez hová vezet. Ebben nem akarok részt venni, szóval ezért nem is ismerkedek. – Zárom le a beszélgetést, szó nélkül felállok, de kifelé menet, miközben kidobom a szemetet csak arra tudok gondolni, amiket mondott. Lehet, hogy tényleg tönkre teszem az életét két csodás embernek? Nem hiszem, de mi van, ha mégis? Nem lenne elég, ha csak nyíltan megmondanám, hogy nem vagyok szerelmes és nem is érdekel ez a rohadt eljegyzés? Ideje, hogy a munkára összpontosítsak. Nem gondolok ma már erre a dologra, majd az esti találkozón világossá válnak a dolgok. Talán az unokabátyámmal kéne beszélnem és gyorsan lezárni ezt a kényes témát. Vagy hagyni az egészet és remélni, hogy nem költözik majd hozzám, ha alkoholistává válik. Hosszú nap lesz ez a mai is. Sóhajtva nyitok be az irodámba és kezdek neki a leggyűlöltebb dolognak, ami a laborban rám hárul, a papírmunkának.
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A jelek szerint egy igazi zseni keveredett közénk, aki a szakmájában jeleskedik, de a munkán kívüli életben nem igazán. Megvan az előnye és a hátránya is, ha valaki ennyire intelligens és kiemelkedik a társai közül, ami nálad tökéletesen visszatükröződik. Valószínűleg simán összeraknál olyan mondatokat, amikből egy átlagos ember legfeljebb a névelőket és a kötőszavakat érti, viszont az érzelmi intelligánciád eléggé fejlesztésre szorul. Még szerencse, hogy ez felnőtt korban is lehetséges.
Nagyon tetszett a részletes jellemzésed, hogy egészen közelről megismerhettünk. Mondhatni bizonyos tekintetben - értem most itt leginkább a hastageket nézve - elég megosztó személyiség vagy. Azért az pozitív, hogy néha kimozdulsz a laborból és ha csak a konditeremig is mész, legalább ott érnek másféle ingerek. Legszívesebben magam fognám meg a grabancodat és vinnélek el ide-oda, hogy egy kicsit szocializálódj, ahol nem mások felett állsz, hanem csak egy vagy a sok közül.
A lapot további részén nagyon jókat mosolyogtam. Valami tudományosra számítottam, ami inkább kapcsolódik a hivatásodhoz, ennek viszont abszolút az ellentétét kaptam. Imádtam a párbeszédeket, annyira ellentétes volt mindem megszólalás, mégis pont ettől jópofa ez a barátság. Az ellentétek tényleg vonzzák egymást. Egyébként nagyon vicces volt olvasni, mennyire esendő és tapasztalatlan vagy, ha érzelmekről van szó. Már azon is elgondolkodtam, ha szeretnéd az exedet, akkor azt felismernéd magadtól?
Nagyon szimpatikus vagy, a lapod az elejétől a végéig nagyon tetszett. Olvasmányos és jól megfogalmazott, ötletes volt a jellemzés, és nem egy tucat, mindenben IS tökéletes karaktert hoztál.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig sem tartanálak fel, szabad előtted a pálya.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!