Nem vagyok hiú, soha nem is voltam az, de adok magamra, tudom, hogy a külső fontos manapság, sőt még azt a kijelentést is meg merném kockáztatni, hogy a mai világ a külsőre épül.  Ha végig pillantasz rajtam, először fel csillan a tekinteted, lelked tükre találkozhat méz színű tincseimmel, amiket mindig fél hosszúra vágatom, illetve mindig minden hajszál tökéletesen kell hogy álljon. Karakteres arcom hajammal harmonizáló borosta keretez. Szemeim különlegesek; egyik nefelejcskék színű, míg a másik félig barna. Ezt heterokrómiának hívják. Bőröm porcelán színű. A húgommal teljesen ellentétesek vagyunk, mind külsőleg, mind belsőleg. Míg ő a csokoládé színű tincseit, mogyoróbarna íriszeit apánktól örökölte. Addig én a szőke fürtjeimet és íriszeim színét anyánktól.  A ruhatáram egyszerű darabokból áll, farmer, póló, bőrdzseki.  Utálom az öltönyöket, feszélyeznek, bár most kénytelen leszek hozzá szokni.  Nem igazán kedvelem a túl hivalkodó színeket, nem vagyok én páva. Inkább a világosabbakat részesítem előnyben. Soha nem láthatsz ápolatlanul, mindig jól öltözött vagyok. A két karomat és felsőtestemet tetoválások borítják, akkor csináltattam mikor kiléptem a hadseregből, az elvesztett társaimnak emléket állítva.
Nem szeretek magamról beszélni, hiszen aki ismer tudja milyen vagyok, aki meg nem ismer... nos hát az is hamar rájön, hogy jobb ha nem packázik velem. De leginkább a családom ismer, akik sajnos igen csak megfogyatkoztak az utóbbi napokban. Arrogáns, egoista, nagyképű; a külső szemlélők így írnának le engem. De a húgom, tudja nagyon jól milyen vagyok. Ebben sem igazán hasonlítunk. Míg ő forrófejű, impulzív személyiség, addig én higgadt, megfontolt vagyok.  Egyetlen kedves szavam sincs senkihez, kivéve Katherine-t. Általában ha valakivel kedves vagyok... vagy legalábbis nem bunkózom vele, nem bánok úgy vele, mint az utolsó ronggyal, annak csakis egyetlen egy oka lehet: akarok tőle valamit. Mindig vannak hátsó szándékaim, jó kedvemből-ami persze sosincs- nem igazán szoktam kedveskedni. Igazság szerint nem vagyok tisztábban ennek a szónak a fogalmával, sőt még azt sem tudom hogyan kéne csinálni. Ex katonaként megtanultam a türelmet és  a fegyelmet. Anyánkat már kiskorunkban elvesztettük, fél évvel ezelőtt meg apánkat, a legjobb barátomat és annak az apját. Ez mindkettőnkben mély nyomott hagyott. Felelősségteljes vagyok, tudom mi a dolgom és úgy is teszek. Ha valakit likvidálni kell megteszem minden zokszó nélkül. De ugyan akkor megnyerő, kifinomult, éles eszű, bátor, tettre kész is vagyok.  




Úgy érzem, hogy mindjárt felrobbanok, általában teljesen nyugodt embernek mondanám magam. A családban a húgom az aki fejjel megy a falnak, és csak aztán kérdez. Én ezzel szemben sokkal megfontoltabb vagyok. De amikor apa közölte, hogy ezt most ők hárman intézik, enyhén szólva is elkapott az ideg. Még mindig az ő kisfiának tart, pedig már bizonyítottam a számára. Nem is mondtak semmit sem, azt mondtak, hogy valami nagy üzlet lesz. Én meg rájuk hagytam, amúgy is más feladatot kaptunk apától a húgommal. Idegesen törölgetem tincseimet egy törülközővel, a húgom a kanapén ülve olvassa az aznapi híreket a laptopomon. Mire hirtelen felpattan és nyúl  a dzsekijéért, én meg csak felvonom az egyik szemöldököm.
-Hé... te meg hova indulsz?- kérdezem nyugalmat erőltetve magamon, mert biztos vagyok, hogy nem tetszik a válasza. Ő meg mérgesen fordul vissza hozzám. Katherine olyan, mint egy időzített bomba, nála jobb gyilkost nem ismerek. Persze magamat kivéve, de túl meggondolatlan, hirtelen felindulásból cselekszik.  
-Már két napja vissza kellett volna jönniük, de semmi hír róluk! Szerinted itt fogok ülni, amíg apa kegyeskedik megkeresni minket? Valami baj van, Alec, érzem, és utána is járok.- néz rám keményen. Tudom, hogy baj van, hogy a fenébe ne tudnám? Apánk ilyenkor már rég tudatta hogy jól van, pontosan úgy, ahogy mi is a számára. A külvilág számára úgy tűnhet, hogy apánk kegyetlen ember, de ez nem így van, szeret minket. Ahogy mi őt, csak mi hárman maradtunk egymásnak. Bármit megtennénk egymásért, bármit. Tudtam azt is, hogy a testvéremet sem hagyhatom egyedül megkeresni őket. Ráadásul ha valakiből információt kéne ki szedni, nos ő előbb ütne.  
-Várj öt percet, felöltözöm és indulhatunk,- morgom neki, majd magamra kapok pár cuccot és tíz percen belül már a motoromon ülünk. Egész nap kerestük az összes olyan helyen őket, ahol lehetnek. Minden emberünk őket kereste, míg kaptam egy sms-t, hogy lehet Barry megtalálta. A sebességhatárt túlszárnyalva indultam Bronx felé. Látom a húgomon, hogy egyre idegesebb, én is nem tagadom. Csak nekem tartanom kell magam, mert ha úgy alakul ő nem teszi ezt. Két óra múlva egy kihalt sikátorban találunk három holtestet, nem gyenge lelkű emberek szemeinek való látvány fogadott minket. Kath azonnal oda rohant, én meg lefagyva álltam, és keményen bámultam az elém táruló látványt. Ez nem lehet, mind három jó harcos, jó katona, mégis mi történhetett? Míg a húgom a temetést intézte addig én minden követ megmozgattam, hogy kiderüljön, kik a felelősek a családom haláláért. Egy hét múlva meg is tudtuk, bár a részletek enyhén ködösek. Én apa íróasztala szélén ülök, míg Kath az egyik fotelben, Dom keresztbe font karral áll velünk szemben.  
-Nos, apátok azt akarta, hogy te vezesd a céget, át van íratva minden a te nevedre. És elég sok embert kellett megmozgatnom, a részletek nem derültek ki, de az O’Donnell klán ellen akartak menni. Így...- egy pillanatra elhallgat,- elég valószínű, hogy ők ölték meg öltek. Adok egy tanácsot, olyanok vagytok számomra, mind a gyerekeim, ezért figyelmeztetlek. Tudom bosszúra vágytok, de jól gondoljátok meg, nem lesz könnyű dolgotok...- a húgom hirtelen felpattan és félbe szakítja apánk régi barátja mondandóját.  
-Az sem érdekel, ha az lesz az utolsó tettem ebben az életben, de megölöm őket,- majd indulna kifelé, de elkapom  a karját,- mi van? Egyedül akarsz nekik rontani? Ezt nem hirtelen felindulásból kell csinálni. Bosszút állunk! De hideg fejjel, világos?! Először is megszervezzük a dolgokat, beépülünk, megtudjuk mi történt, szerzünk pénzt és végzünk velük! Majd felszívódunk! Úgy, hogy Katherine, esküszöm, ha nem nyugszol le bezárlak valahova addig. Vagy a húgomat is veszítsem el?- kiakadva kiabálok vele, ő szabadulni próbálna,- még egyszer kérdezem?!- pillantok rá dühösen, mire kikapja a kezét,- jó! Értettem!- azzal elviharzik, tudom magányra van szüksége. Én pedig megkezdtem a munkát, mind a céggel, mind a bosszúnkkal kapcsolatban.





Fél évembe telt, de mindent kiépítettem, és kitaláltam. Katherine Kieranhoz épül be, mint a szakácsa. A húgomnak enyhén szólva sem tetszett, hogy szerepet kell játszania, de nagy nehezen megértette. Már egy hete dolgozik neki. Tisztában voltam vele, hogy habár teljesen megbízom benne, de tudom milyen csökönyös, és hirtelen felindulású, ezért kellett egy b terv is. Így arra gondoltam, hogy nekem is be kéne épülnöm. Az unokatestvére tökéletes célpontnak tűnt, de mivel csak úgy nem jelenhettem meg előttük, hogy munkára jelentkezzem, Kath-al elintéztük, hogy új testőrt keressenek. Katherine beöltözve megtámadta a fiatal lányt, figyelmeztettem, hogy ne ölje meg, még élve van rá szükségünk. De kellőképpen helyben hagyta, hogy fel akarjanak venni valakit.  
Még egyszer végig nézek magamon. Lucas Morningstar. Ez lesz az álnevem, utálom az öltönyt. Olyan piperkőcnek tűnök benne, de hát ami kötelesség, az kötelesség. Hátra kulcsolt kezekkel állok a fiatalabbik O’Donnell nappalijában, a nagybátyja és az apja már hívatta ő hercegnőjét. Nagyon nagy lélekjelenlétre van szükségem, hogy legyőzzem a vágyat, hogy nekik menjek. De én nem vagyok olyan, nem veszthetem el a fejem, ezt hideg fejjel kell végig csinálni. Csak úgy lehet!  
-Végre Elyse!- dörren nagybátyja kemény hangja,- mivel sajnos támadás ért téged a minap, meg kellett tennünk a lépéseket,- ekkor emelem fel a fejem. Felvont szemöldökkel nézek végig rajta, meg kell hagyni... nehéz dolgom lesz vele, ilyen dögös csajt még nem láttam. De ahogy arcára siklik a pillantásom, a húgom kissé elragadtatta magát, a jobb keze is be van kötve. Felveszem a pókerarcot, ahogy ridegen méregetem őt.  
-A mostani testőrökben nem bízunk, ezért Mr. Morningstar csak téged fog védeni, oda megy ahova te is, egy percre sem hagyhat magadra, világos?- kérdezi az unokahúgát, de... ez inkább figyelmeztetés számomra. Ne aggódj védeni fogom, amíg ki nem derül az igazság, aztán lehet őt is likvidáljuk az unokatestvérével együtt.  
-Hölgyem,- enyhe pimasz mosolyt engedek el,- örülök, hogy megismerhetem, -biccentek felé, majd nézem ahogy elviharzik, én pedig államat dörzsölve gondolkodok el azon, mekkora fába vágtuk a fejszénket.