Nagybátyám lakásához tartunk, hogy átvegyünk egy csomagot. A srácok lehozták a reptérről, most pedig ideje átadniuk a szállítmányt az illetékeseknek. Hárman megyünk, Tod, Sáinz meg én. Kopogok a bratyókhoz, hallom, ahogy a kis lyukon kiles, mosolygok a pofájába, ugyan ki a fasz lehetnék ebben a megbeszélt minutumban... Nyitja az ajtót, mi pedig egyből zárjuk is magunk után.
- Szép munka! - látom meg a bőröndnyi kokaint táblákba csomagolva. Nem mondom, hogy biztonságban van már, de azért ember maradjon élve, aki ezt már tőlünk el akarja venni.
- Sima liba volt. Jól le lett fizetve a faszi a reptéren - ül le a fotelbe elégedetten Ian Miller és meggyútja a cigarettáját. A nálánál hat évvel fiatalabb néger Calvin is csak nevet az egész történeten. Szerintem azért ennyire nem mulatságos ez a dolog, de mindegy, elkezdjük a sporttáskába pakolni a cuccot.
- Ez csak tizenegy tábla - egyenesedek fel a pakolás végeztével és Ianhoz fordulok.
- Hmm? - néz fel a füstölésből Ian.
- Mondom ez csak tizenegy tábla.
- Pontosan annyinak is kell lennie - feleli higgadtan, mire sóhajtok és Sáinzra nézek. Sáinz pedig előveszi a telefonját, hogy megnézze a kapott üzeneteket.
- Nekem a főnök tizenkettőt írt. - Mint ahogyan engem is erről értesítettek. Az istenét már, miért kell ilyen mennyiségi játékokba bonyolódni? Megfordulok nekik háttal és én is előhúzok egy cigit, hogy rágyújtsak. Nem ez az első eset, hogy velük ilyen gondokba futunk, de legutóbb tudta bizonyítani, most... nos, úgy tűnik, hogy most is. Ian előhúzza a papírt, amit nagybátyámtól, Qadirtól, avagy a mai akció főnökétől kapott és átnyújtja nekem. Kiveszem a kezéből, majd miután vetek a pasasra egy gyanakvó pillantást, elkezdem olvasni a gépelt szöveget.
Ismerem nagybátyám gépelését, ezek tényleg az ő szavai. Kereken le van benne írva a mennyiség, amin valóban tizenegy szerepel. Mi a fasz? Itt valami kurvára nem stimmel. Sáinzék valamiről fecsegni kezdek eközben Ianékkal, én meg bevetem fasza nyomozói képességeimet és tüzetesen átnyálazom a papíron lévő parancsüzenetet. Még az aláírás is rajta van. Bár...
- Nesze. Én elmentem hugyozni. - Vágom Tod kezébe a papírt, ha akarja nézze meg, míg én elindulok a wc felé feszültebben, mint amennyire egyébként pisálnom kell. A klotyóban magamra zárom az ajtót és előhúzom a telefonomat, hogy üzenetet írjak.


Elküldöm, majd zsebembe csúsztatom a telómat, hogy aztán hugyozhassak végre. Nem sokkal később rezeg a telóm.


Összeszorítom a fogaimat. Bassza meg. Kurvára át akartak minket baszni. Mire lehúzom a wc-t, már jön is utána a következő üzenet.


Egyértelmű számomra is, hogy miben mesterkednek. Egy tégla kokain is rohadtul sok pénz, amit nem számolnak el, hanem maguk adják el, holott így is rendesen meg vannak fizetve ahhoz, hogy kicsit veszélyes magánakciókba kezdjenek. Kilépek a mellékhelyiségből, Tod jön velem szemben a szűk folyosón.
- Tizenkettőről volt szó. A két barom nyeli a pénzt tőlünk, haver! - suttogom a már lemenő nap miatt félhomályba vesző falhoz lapulva.
- A kis rohadékok. Múltkor is jól átvertek minket.
- Azt kérik, hogy vigyük őket hozzájuk...
- Marhára nem publikus az, amiről beszéltek igaz, Tig meg Tod?  - indul meg felénk Ian, aki amúgy nem hülye, mindent jól kiszagol.
- Tudod, hogy mekkora egy seggfej vagy, ugye Ian? Mégis mit gondoltál? Hogy másodszorra is átversz minket? - indok meg én is felé egy fokkal ingerültebben, mint eddig.
-  Hé, miről beszélsz haver?
- Jaj ne játszd az agyad, öregem! - kikapom Sáinz kezéből a papírt és felmutatom neki. - Ez nem a főnök aláírása, ti írtátok át!
- Mi a szarról beszélsz? - tárja szét karjait Calvin is.
- Te csak kussoljál! - ordít rá Tod.
- Te kussoljál! - ordít Ian is Todra. Kezd elszabadulni a pokol, ami sosem vezet jóra. Pedig tökre reménykedtem, hogy ez egy könnyű nap lesz.
- Mindenki kussoljon és nyugodjon le a picsába! Nem a mi dolgunk ezt eldönteni, majd Qadir előtt magyarázd meg. Látni akar. - Nem szeretem az erőszakot és marhára nem akarom, hogy eldurvuljon ez a dolog. Tizenegy téglát elszállítunk, a maradékért, az aláíráshamisításért és a múltkori csalásért is majd el fognak számolni, de ebből nekünk ki kell maradni, mielőtt újabb sebesültek lennének.
- Akkor csak utánatok fiúk! - mutat Sáinz az ajtó felé és mindannyian várjuk, hogy elinduljanak. Tod felveszi a táskát, miközben másik kezét zakója mögé vezeti. Feltehetőleg ez az apró mozdulat kelti a pánikot Ianékban, ha amúgy sem lenne nekik már mindegy, nem kis bűnt követtek el a banda ellen és mindannyian sejtjük, hogy bármi is lesz velük, nem lesz semmi kellemesben részük.
Talán pont ezt a tényt ismerve fel, Ian előrántja a fegyverét és elsőként Todra szegezi azt, majd felváltva mutogat vele Tod és köztem.
- Nagy mukiknak képzelitek ti magatokat, mi?
- Hé, nyugodj el! Tedd le a fegyvert! - emelem felkaromat, hátha ezzel nyugtatni tudom. Pont ezt akartam elkerülni! Védekezésképpen Tod is előveszi a fegyverét és Ianra szegezi. Én egyelőre nem nyúlok az enyémért, de ahogy látom, Calvin is előránt egy szép darabot, amire aztán Sáinz sem akar kimaradni a buliból. A kurva életbe!
- Mindenki leteszi a fegyvert, ti elhúztok és minket is hagytok távozni. Értve vagyok? - Ian akarja osztani a lapokat.
- A faszt dirigálsz te! - Tod egy vérbeli orosz. Nagyon tud keménykedni, ami király, de jó lenne ha mellette nem viselkedne meggondolatlanul. Közelebb megy Ianhoz, mire Ian is két kezével szorítja a fegyvert felé. Kettő a három ellen, így esik meg az, hogy míg Calvin is rám és Todra koncentrál, addig Sáinz egy jó mozdulattal, gyomorszájon rúgja Calvint, míg én kapok az alkalmon és elveszem a fiataltól a fegyverét.
Ian pánikolni kezd, szaporán váltogatja tekintetét Calvinon, rajtunk, meg Todon, mire lövésre szánja el magát. Eltalálja Todot, de a nem higgadt állapota miatt csak a vállába kap golyót az orosz, aki felordít, s egy ideig kikerül a forgalomból.  
- Tedd már le a fegyvert, vége van! - célzom be őt és oldalazva lépkedek, hogy a kanapé mögé sétáljak részleges védelemért.
-  Ha leteszem is kinyiffantanak... - röhög az éterbe, aztánő is oldalazva megindul az ajtó felé, mire Sáinz egy kezével fogja tovább Calvint, hogy a pisztolyát a menekülni készülő Ianra szegezze.
- A nyulak sose ússzák meg, ugye tudod? - Határozottan nem ajánlott sértegetni valakit, akinél fegyver van, Ian agya el is pattan újra, golyózáport indít, mire lehasalok a kanapé mögé, Tod is menekülőre fogja kúszva-mászva valamelyik bútor mögé. Sáinz meg Calvinnal próbálja magát védeni, de azért Calvin sem babaseggű, a lövések után kirántja magát Sáinz kezéből, felvesz egy nagyobb üvegdarabot, mely egy üvegasztal része volt, amíg Ian szét nem lőtte. Én vagyok hozzá legközelebb, így felém indul meg a kanapé mögé, viszont nekem még nem volt és már nincs is időm felállni, mindössze guggolásból tudom magam hátrébb lökni, így nem a nyakamat, hanem a hasamat vágja el az üvegdarabbal. Felordítok a mély seb okozta fájdalomtól, hátamra érkezem és a fegyveremet fognám meg jól, hogy kinyírjam ezt a vakarcsot, mielőtt ő tenné meg velem, szerencsére azonban Sáinz hamar kapcsol és lefogja Calvint, fejéhez fegyvert nyomva.
- Tig! Ian... - nyögi rekedtesen a már sok vért vesztett Tod. A figyelmeztetésére észrevesszük, hogy Ian próbálja menekülőre fogni, s adrenalinnal fűtve én ezt marhára nem akarom neki engedni. Hátamon fekve a kanapé szélénél szegezem rá a fegyvert és lövök irányába néhányat. Kettőt sikerül a hátába lőnöm, lapockái közé, pár lépés múlva pedig Ian összeesik. Nem ért el az ajtóig.
Sáinz hátrál a teljes kétségbeeső Calvinnal, aki Iant látva már kevésbé ellenkezik. Lihegek párat, kezemet a hasamra teszem, amitől tiszta vörös lesz a kezem. Én is marhára vérzek.
- Húzzunk el!!! - hallom Sáinz szavait, s még mindig lihegve,  nagy fájdalmakkal, de adrenalintól fűtve felpattanok és Tod felé futok. - Rendben leszel, tesó! - karolom át, hogy felsegítsem, miközben Sáinz is hozza Calvint.
Manhattan szélén, egy elég lepukkadt kisebb épület lakásából húzzuk el a csíkot, mellettünk raktárak és építkezések vannak, de a lakók már biztosan felfigyeltek a durrogásokra.
-  Tig, Iannal mi legyen? - néz rám Sáinz, miközben elhalad az egyre csak vörösödő Ian mellett.
-  Hagyjuk itt.
-  Ez hatalmas baromság!
-  Tudsz jobbat? - Én is tudom, hogy hülyeséget csinálunk, de az ég szerelmére, Tod súlyát sem könnyű vonszolni, Sáinz kezében meg Calvin van, miközben marhára sietve kellene lelépnünk a helyszínről, ha nem akarunk önként a zsaruk autóiba szállni, mégis mi a faszt kezdhetnék egy vértócsában ázó holttesttel ebben a helyzetben? Az is aggaszt, hogy Calvin eldobta a véres üvegszilánkot a véremmel együtt, na meg szerintem én is hagytam maszatolásokat a padlón a kezemmel, de baszki, nem fordulhatok vissza felmosóval!
- Hé! Ezt vedd fel - rántom elő a fekete maszkot zsebemből és Sáinznak dobom, magamat az amúgy is rajtam lévő fekete-piros kendővel takarom és bökök Calvinnak, hogy ő is tegyen így, látom nála is van a jól bevált kendő. Vágom, hogy az előbb még meg akart ölni, de ettől még nem akarok, hogy őt beazonosítsák, mivel hivatalosan még a banda része. Na meg... már amúgy sem annyira tökös.
Amilyen gyorsan csak tudunk, lefutunk a lépcsőkön, egyedül a főbejáratnál nyit be egy pasas, aki tíz óra gyári munka fáradtság szenderedéséből riad meg tőlünk. Felé szegezem a pisztolyt, ő már tartja is a kezét és itt most mindenki érti, hogy ő kussol, mi meg szépen távozunk békében, részben véresen, de azt ő most totálisan le fogja szarni, bemegy a lakására és vacsorázik egy jót.
Betuszkoljuk Calvint a kocsiba, Sáinz ül hátul mellette még mindig fegyverrel a fejét szorítva, én vezetek, Tod pedig próbál eszméleténél maradni.
- Nem hoztuk el Ian pisztolyát, baszki.
- Lesz ennél nagyobb bizonyítékuk is a zsaruknak. - Motyogja fájdalmasan és halkan Tod.
- Te csak tarts ki haver!
- Egy golyó nem golyó! - Igazából de, csak hát Todot nem könnyű megölni. Már én is próbáltam, de az sok évvel ezelőtti sztori.
- Azon a fegyveren úgyis csak Ian ujjlenyomata van... - sóhajtok egyet, nem mintha ezzel nem lennénk mi továbbra is szarban, de azért legalább látszik, hogy a halott nem egy szerencsétlenül járt áldozat.
- Hajj, bassza meg srácok!