Büszke, dacos tűz lobban a szemében, de tudja, hogy lebukott, és félelemmel vegyes izgalommal várja a fejleményeket.
Nagyot sóhajtok. Volt egy időszak, amikor kicsinyes elégtételt éreztem volna, amiért az egyik Randallt ilyen piti, kompromitáló helyzetben kaphatom rajta. Azt az ént, a dühével együtt, a múltban hagytam. Monroe Randall nem ártott nekem semmit.

Gazdag családból származol, mely gazdag is maradhatott volna – elvégre, régre visszanyúló gyökerekkel rendelkezik –, ha apád, Jonathan Braddock Randall épp nem szerencsejáték- és alkohol, illetve drog függő. Nem tudom, mikor kezdhette pontosan; mikor 2014 végén bekerültem a gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó osztályra, Wellington már évek, ha nem évtizedek óta a nyomában loholt, s szemtanúja, sőt, elősegítője lehettem Jonathan bukásának. Adócsalás, sikkasztás, uzsorázás, a nyakába pedig több maffiaszervezet is lihegett. Ő is beláthatta volna, hogy ebből nincs kiút, ám minél inkább szorult a hurok, annál hevesebben igyekezett kiásni magát a trágyából, amit maga halmozott fel, s fel sem tűnt neki, hogy ezzel a családját sodorja veszélybe.

Bár mikor 2015-ben elfogtuk, még fiatal voltál, s végül sem ellened, sem édesanyád ellen nem emeltek vádat bűnrészesség vétkében, valószínűleg mindenről tudtál, vagy legalábbis sejtetted. Amikor csak tehetted, elmenekültél otthonról, számtalan barátságot ápoltál, buliztál, élted az aranyéletet – ám mindez romokba dőlt, mikor apádat letartóztattuk, vagyonotokat lefoglaltuk és elkoboztuk, azok pedig, akiket barátoknak hittél, elfordultak tőled. Egy részük valószínűleg soha nem is kedvelt igazán, egy másik részük félt, hogy az ő családjuk is hasonló sorsa juthat, de akadtak olyanok is, akiket apád machinációi magukkal rántottak.

Kevés félretett pénzetek volt csak, amihez a törvény keze nem férhetett hozzá, s mivel sosem kellett még nélkülöznötök, fogalmatok sem volt arról, mit tegyetek. 2016 elején találkoztam veled ismét, néhány hónappal azután, hogy a gyorsított eljárás végén apádat huszonöttől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Gyűlöltél, azt hiszem; legalábbis szerettél volna, még ha tudtad is, hogy mindezt csakis Jonathannek köszönhetitek. Árulkodó volt, hogy csak az apádat hoztad fel ellenem, a tényt, miszerint az elfogása előtt alig egy évvel féltestvéredet, Axelt egy klub razziája során lelőttük, nem. Ránk és az ártatlan tömegre lőtt, nem volt más választás, a kórházba szállítás közben halt meg; de téged nem érdekelt. Később elmondtad, hogy féltél tőle.  Hogy még most is félsz, ahogy az apád egykori "üzlettársainak" felbukkanásától is.

Az, hogy megengedtem, nálam lakj, csak átmeneti dolognak indult, hátsó szándék nélkül. Az utolsó barátaid is megelégelték, hogy náluk hesszelj, és közelgett az idő, mikor tényleg utcára kerülhetsz. Felelősséget éreztem irántad, bár nem volt muszáj; aztán valahogy úgy alakult, hogy maradtál, hogy megkedveltük egymást, a többi pedig már, ahogy mondani szokás, történelem.

Kicsivel több, mint másfél éve vagyunk jegyesek. Ez tűnt a hivatalos lépésnek. Az elmúlt egy évben azonban semmit sem haladtunk az esküvőszervezés felé, főleg azért, mert egyre több bizonytalanság üti fel a fejét a kapcsolatunkban. Kénytelen vagyok azt gondolni, hogy talán elhamarkodott döntés volt az a gyűrű.

És én még nem is tudok arról, hogy az apád megkeresett téged...

//Kicsit hosszú ugyan a leírás, ám a háttér is bonyolultabb az átlagosnál. Habár meglévő kapcsolattal indítunk, szeretném, ha a fejüket felütő gondok valóban azok is lennének, komoly gondok, nem pedig olyasmik, amiket egy reag alatt letudunk. Ha arról van szó, azt sem zárnám ki, hogy a végén elválnak útjaik, de ugyanígy ott a pakliban a nehézségeket való leküzdés lehetősége, sírig tartó szerelemmel. Csakis rajtunk múlik, és a játéktéri alakításon.  

Ha kell, még nagyon szívesen beszélek Monroe-ról, arról, hogy képzelem a jelenlegi viszonyukat, de szívesen várom és fogadom a másik fél ötleteit is, ha szeretne még néhány helyen csűrni-csavarni. Mindenképp ott van a bajok forrása között, hogy Monroe el van veszve még a világban, fiatalabb (alsó hangon is hét év van köztük), aki nem tudja, mihez kezdjen magával. Művészlélek, de nem talál megfelelő munkát, ami leköti, és amiből meg is tudna élni. Kicsit naiv, lelkes, dacos, sok tekintetben ellentéte Cole-nak, és persze ott feszül köztük a tény, hogy Ő segített lebuktatni a Randall családot...

A PB nyugodtan változtatható, vannak még ötleteim, például Debby Ryan, Imogen Poots, Melissa Benoist, Merritt Patterson, de nagyon-nagyon szívesen látnék kevésbé ismert vagy nem kaukázusi (legalább részben feketebőrű, latino vagy ázsiai) arcokat is, mint például Troian Belassario, Arden Cho, Aisha Dee, Zendaya, Monica Raymund. Sőt, főleg utóbbi verziónak örülnék, de nincs konkrét elképzelésem, majd együtt kitaláljuk!

Várlak nagyon!   //