Te vagy az én egyetlen - rég nem látott - kisöcsém. Még gyerekek voltunk, amikor elszakadtunk egymástól. A csóró negyedben laktunk. Minden este együtt aludtunk és rettegtünk apa haragjától. Anya csendben tűrte, hogy elverjen, ha olyan kedve támadt. Téged nem bántott, vagy csak azután, hogy engem 'elajándékozott'. Nevezzük, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mit mondott neked, hová visz engem... Elég szar életem volt, miután elszakadtunk egymástól. Szerettem volna költőibb lenni, hogy a viszontlátás öröme hajtson, de nincsenek jó emlékeim. Az utóbbi években sikerült valamelyest levetkőznöm a rengeteg sarat, ami a bőrömre ragadt és megállnom a lábamon az apád -mert hogy magaménak nem nevezhetem többé- által okozott sebek után. Szóval most New Yorkban vagyok. Nem lehet, hogy te is... Vagy igen? Felismersz?


(Az elképzelésem szerint 'kisöcsi' betéved a bárba, ahol éppenséggel Hela szolgálja ki... Innentől pedig ránk lenne bízva. Az sem lenne rossz kezdés, ha nem ismernék fel egymást azonnal, én legalábbis meg tudom látni ebben a fantáziát. Ennél fogva elég tág a lehetőségek tárháza. Nincs kőbe vésve semmi. Úgy képzelem, hogyha nem is azonnal, de a későbbiekben szoros kapcsolat alakulna ki közöttük ismét. Mint jó - bármit érted - tesók!
Mindenesetre nagyon várom ezt a vigyori fickót! Sok ötletem van hozzá, és kíváncsi is lennék rá, hogyan találnak egymásra, rögtön, vagy majd csak később. Azt sem bánom, ha a srác azóta megszedte magát. Nem igazán van több kikötésem ezen kívül. Ha bármi változtatáson múlna a dolog, simán meg tudjuk beszélni! Ha megérkeznél, kérlek, írj egy üzenetet!)