Te maga vagy a két lábon járó klisé. A srác, aki a kis piros corvette-tel begurul az egyetem parkolójába, míg az azonos című Prince dal üvölt a kocsi hangszórójából. A napszemüveg még a téli hónapokban is ott virít a fejeden és azt az önelégült vigyort egyszerűen képtelenség letörölni a képedről. Örülsz neki, hogy a Columbiára járhatsz jogra, de mindenki tisztában van vele, hogy ez apád jóvoltából alakult így. Magadtól nem jutottál volna be, nemcsak ide nem, de sehová sem. Ezt persze nem szoktad hangoztatni, de van egy olyan hátulütője ennek az egésznek, hogy apám és apád tinédzser koruk óta nagyon jó barátok. Minden panaszkodásáról tudok a faterodnak, még olyan dolgokról is, amiket előtted sosem említene meg.
Már most fixen csúszol az egyetemen, még mindig az első éves tárgyaiddal zsonglőrködsz. Próbálsz mindig másoktól jegyzetet kérni vagy megíratni velük a beadandóidat. Ez már kezd mindenkinek az agyára menni, de ezt te nem veszed észre. Természetesen a kis klikked nem látja benned azt a kétségbeesett fiút, amit én igen. Azt akarod, hogy a családod ne tudja meg, hogy mennyire elcseszted, pedig nagyon is tisztában vannak vele. Engem akarsz felhasználni jelenleg arra, hogy ne csalódjanak benned. Úgy gondolod, ha apád sokat látja, hogy velem vagy, akkor meglágyul a szíve és nem lesz olyan csalódott. Bármire képes lennél felhasználni, hogy elérd a céljaid. Mi a következő lépésed?

// Ezen kívül mást nem szeretnék megadni. Olyannak képzeltem el az úriembert, aki tényleg nem fél senkin áttaposni, ha azzal neki jobb lesz. Leah-t is felhasználja majd, hitegeti, de azzal nem számol, hogy a lány nem naiv és átlát a dolgokon. Szeretném, ha a jövőben ez átalakulna és összejönnének a karakterek, de ez még nagyon messze van.
A név szabadon választható, a pb szeretném, ha a fent megadott lehetőségek közül kerülne ki. Ha itt vagy, akkor dobj meg egy pm-mel.