Te nem akartál engem. Csak egy véletlen baleset vagyok azzal az orosz karmesterrel (aki amúgy zeneszerző, de Dahliát hidegen hagyja - a szerk.). Megesett és kész, de ha már ilyen felelőtlen voltál vállaltad tetteid következményét és megtartottál. Alig pár hónapos voltam, mikor összeházasodtál apával, legalább ez egy jó döntés volt részedről. Sosem értél rám, mindig rengeteget dolgoztál, gyakorlatilag az ügyelők és a nagyik neveltek fel, mert apa is rengeteget dolgozott. Arra persze felfigyeltél, hogy örököltem valamit a tehetségedből, így rögtön elindítottál ezen az úton, bár én nem akartam. Beírattál egy hülye zenei gimibe úgy, hogy meg sem kérdezted mit akarok. Megpróbálsz elkényeztetni és ezzel magadhoz édesgetni, hátha így megtöröd a jeget, de átlátok rajtad. Én mindig csak egy félreértés leszek, téged viszont vár az opera által nyújtott csillogás és hírnév.

//A sztori néhány része eléggé kötött, de szerintem elég izgalmas karakter. Egy kihűlt, üres anya-lánya kapcsolat, a kiöregedéstől való félelem, egy boldog, vagy éppen boldogtalan házasság... Szóval sok minden lehet, vannak ötleteim, csak gyere, mert várlak nagyon //

Úgy szeretsz, mintha a sajátod volnék. Valami érthetetlen okból, anyát is úgy szereted közel tizenhét év elteltével is, mint hajdanán. Tűzoltóként mindennap az életed kockáztatod, rengeteget dolgozol, ezért keveset találkozunk. Azonban sok apa-lánya programot szervezünk, eljárok veled baseball meccsre, bár utálom a baseball-t, te eljössz velem a legújabb galériamegnyitókra, bár utálod az ilyen flancos eseményeket. Mindig számíthatok rád, bármiről is legyen szó. Támogatod a jövendőbeli elképzeléseimet, még ha ezzel néha ellent kell mondanod anyának.

//A név és a pb szabadon alakítható, ahogy a személyiség, az érdeklődés a család és nagyjából bármi. Az egyetlen dolog, amihez ragaszkodom az a tűzoltóság, egyébként semmi más nincs megkötve. Nagyon várlak //