Tipikusan az a fajta égimeszelő kamaszsrác voltál, akit jobb napjain ropiként, rosszabb napjain inkább zsiráfként emlegettek (egyébként innen ragadt rád a "Raffy" becenév is). Hogy anyát idézzem, azóta egészen kikupálódtál, habár adott körülmények között még mindig előjön belőled az a pattanásos tinédzser, aki zavarában mukkanni sem képes, ha egy nő flörtölni kezd vele, illetve minden szégyenérzet nélkül képes az asztal alá bújni a volt osztálytársai elől, ha valamilyen csoda folytán ugyanabba az étterembe tévednek, ahol mi havonta egyszer a családi vacsoránkat töltjük. Bizony: hiába vagy a féltestvérünk, szerves részét képezed a közös programjainknak, sőt, mondhatnám, hogy a mindennapjainknak is. Sokszor hamarabb fordulsz tanácsért az én anyámhoz, mint a sajátodhoz (egyébként nem azért, mert vele rossz lenne a kapcsolatotok), mindig van egy frappáns beszólásod számunkra, ha megosztunk valamit a Friedman Facebook csoportban, és Karácsonykor te vagy az, aki újratöltögeti a nagyi whiskey-s poharát. Csak hogy tudd, ez utóbbival örök életedre bebiztosítottad magadat köreinkben.
Te tanítottad meg nekem az összes gamer trükköt, amit ismerek, és manapság sem kell neked sokáig könyörögni, hogy ugyan, játssz már velem egy meccset, amiben végigalázhatsz.
Asszem, a szülők sajátossága, hogy még akkor is a csetlő-botló kölyköt látják bennünk, ha már felnőtt férfivá értünk (én folyton ennek vagyok kitéve), de ha kicsit kinyitnák a szemüket, rájöhetnének, hogy bármibe fogsz is, abban biztos, hogy te leszel a legjobb. Például te vagy a kedvenc tesóm.

Mikor kis pisis voltam, és még nem érvényesültek kellőképpen az ellenállhatatlan vonásaim, te voltál az, aki egyelten jól irányzott beszólással vagy pofonnal helyrerakta az összes többi pisist, akinek kötekedni támadt kedve. És ha ez sem volt elég, bármikor kész voltál a fejükre húzni a saját alsójukat, hogy engem megvédj. Nem véletlenül váltál ilyen vagány csajjá: nem is olyan régen még legjobb barátok voltunk. Nem olyan mindig, mindent együtt csinálunk-fajta legjobb barátok, hanem azok, akik a nap végén mindig egymásnak pletykálják el az aznapi történéseket. Volt egy saját sátrunk, ahová elrejtőzhettünk a világ elől, aztán mikor abból kinőttünk (a szó legszorosabb értelmében), lett helyette közös hobbink, meg közös filmünk, amit újra és újra végignéztünk egymással.
Aztán jött az első nagy szerelmed, és hirtelen már nem értél rá a közös programjainkra, azokat a filmeket akartad megnézni, amiket ő ajánlott neked, és a taktikai megbeszélések helyett inkább vele töltötted az estéket. Próbáltunk hármasban lógni, de valahogy sosem csíptem a srácot - pedig igazán ritka, hogy valakit kimondottan ne csípjek -, amiből aztán veszekedés lett, és ki nyert a végén?
Idővel eljutottunk arra a pontra, hogy csak forgasd a szemeidet, mikor vicces sztorikat mesélek, és ahelyett, hogy kifiguráznád az ágyamban megforduló lányokat, vagy lepacsiznál a hangos éjszaka tiszteletére, azt mondod, szánalmas, amit művelek, és (mintha anyát hallanám) ideje lenne kezdenem valamit az életemmel.
Tudod, mit gondolok? Szerintem nem is velem van bajod. Szerintem a saját életed az, ami aggaszt téged, csak eltávolodtál az egyetlen embertől, akinek ezt elmesélhetnéd.

Négyünk közül egyedül rád jellemző, hogy akkor vagy igazán boldog, ha egyedül lehetsz a szobád négy fala között. Nincs túl sok barátod, ha mindenképp meg kellene indokolnom, miért, azt mondanám, nehéz neked megfelelni. (Miután ilyen nagyszerű tesókkal büszkélkedhetsz, meg is értem, miért.) Ellenben akikkel egy évnél tovább kölcsönösen képesek vagytok elviselni egymást, száz százalék, hogy később sem fognak lemorzsolódni mellőled. Nem olyan vagy, akiről könnyen lemondanának az emberek: te vagy a biztos pont, az örök higgadtság, na, leszámítva, mikor épp hozzád vágok egy még élő rákot, mert attól aztán tudsz visítani.
Az én kötelességtudatom is neked jutott, sőt, talán a visszafogottságom is, ám ezzel együtt nem olyan nehéz téged rábeszélni egy-egy görbe estére - már feltéve, hogy semmi dolgod másnap. És esküszöm, olyankor te produkálod a legnagyobb őrültségeket! Anyáék el sem hinnék, mi mindent hoz ki belőled pár darab vicces süti, melyeknek a tartalmára csak véletlenül felejtelek el figyelmeztetni.