Ne haragudj, hogy ismeretlenül küldöm ezt a levelet, és csak reménykedem abban, hogy eljut hozzád innen, a borongós Angliából. Az utolsó utáni pillanatban kaptam az alkalmon és kerestelek meg téged. Igazából nem is lehetne hozzád közöm, mert nem csak egy érettségin, de már az egyetemi képzéseimen is túljutottam, csakhogy bent maradtam egy olyan csoportban, ahol lehetőséget biztosítottak arra, hogy levelezőtársamul fogadjak valakit. Jaj, úristen, ne haragudj, ez most úgy hangzott, mintha kiskutyaként örökbe fogadtalak volna. Basszus ッ Ne aggódj, nem ilyen egy összeszedett huszonöt éves nő, aki elvileg már túljutott majdnem húsz évnyi oktatáson, csak te vagy nekem az első. Úgy értem... ilyen levelezés szintén. Na jó, inkább befejezem ezt a sületlenséget ッÉs bocsásd meg, hogy csak most jutok el a bemutatkozásig. Cora vagyok, Cora Harper Fraser a nevem az anyakönyvi kivonatban, de a Cora névre hallgatok a leginkább. Egyszerű, eltéveszteni sem lehet és nem is lehet nagyon becézni sem, ami mondjuk elég nehéz pillanatokat okozott nekem anno az iskolai éveim alatt, de mindegy is.
Ha őszinte akarok lenni hozzád, akkor talán egy kicsit irigykedem is rád, mert ellenben veled, nekem csak egy nagyon szeretett öcsém van, akire nekem kell vigyáznom, nálatok pedig gondolom.. a fiúk még a széltől is óvnak - bár nem tudom, ez mennyire jó dolog, talán egy kicsit bosszantó is.
Azt is láttam, hogy az ügyvédi pályával szemezel, ahhoz viszont nagyon is sok kitartást és türelmet kívánok. Egyetlen dolgot tudok csak tanácsolni ahhoz majd a jövőben; ha úgy is érzed, hogy nehéz, hogy nem tudnád megcsinálni és bármilyen buktató is kerüljön eléd, ne az lebegjen a szemeid előtt, hogy van egy nehéz akadály, hanem az, hogy képes vagy rá. Hogy magad miatt csinálod és hogy te akarsz azáltal fejlődni ッ Ha most nem is érzed jogosnak ezen szavaimat, talán a későbbiekben mégis csak emlékezni fogsz minderre. A magam részéről a Greenwich-i Egyetemre jártam, ahol szociális munkásként végeztem, és imádtam sétálni az egyetemi parkban. Csodálatos helyen van és ha esett is, bármikor is, képtelen volt a rossz idő letörölni az arcomról azt, hogy mennyire szerencsésnek is érzem magam. Ha egyszer Angliában járnál, szívesen körbevezetlek. Egy hatalmas hajómúzeum is található ott, a történelem pedig megelevenedik szinte minden lélegzetvétel során.
És ha már itt tartunk.. apa lótenyésztő, anya pedig lovasoktató. Régen, a sérülése előtt kaszkadőrként dolgozott. Úgyhogy azt hiszem, nem is volt választásom azt tekintve, hogy a lovak szerelmesei lehessek én is. Mert nem hiszem, hogy van jobb dolog a világon annál, mint amikor a nyeregben egy erdő közepén csak te vagy, és látod magad előtt a lovak füleit, vagy ha belenézel abba az ősi bölcsességet és végtelen nyugalmat árasztó szemekbe.
Szeretném azt hinni, hogy minden okkal történik. Szeretném azt gondolni, hogy nem véletlen az, hogy rád találtam és ha mégis csak bántó lenne a levelem, akkor kérlek, ne is foglalkozz velem, ám remélem, hogy semmi ilyesmiről szó sincsen.
Ha úgy gondolod, hogy bármikor is szívesen írnál vissza, tudd, hogy várom a leveled a világ túlsó feléről. Na jó, talán olyan messze mégsem vagyunk egymástól, csak... kicsivel kevesebb, mint hétezer kilométer. Igen, meglestem gyorsan ッ

Minden jót kívánok neked, Leandra, és vigyázz magadra ma és a jövőben is.

Üdvözlettel;

csak hogy lásd, Cora mennyire is tud és képes izgulni

El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy Te válaszoltál a levelemre. Néha nem igazán értek szót a kortársaimmal, és kicsit féltem, hogy ír majd nekem valaki... akivel nem szeretnék beszélgetni. Nem ismerlek még, ennyiből nem is lehet, de úgy érzem, veled szeretnék beszélgetni.
Sosem jártam még Londonban. Vagy úgy egyáltalán, helyeken. Apával mentünk párszor Washingtonba, mikor üzleti dolga volt arra, de ennyi. Anya nem indulna sehová nélküle, apa pedig túl elfoglalt ahhoz, hogy akár két napra is magára hagyja az irodát. Szóval számomra, amit leírtál, a Paradicsomnak tűnik. Egyetem, nagy séták, akár még az esőben is. Azt írtad, egy öcséd van. Kérlek, ne féltsd túl, ahogy a bátyáim engem. Nem jó érzés. Lehet, hogy elkényeztetetten hangzik, valószínűleg az is vagyok, és az ilyesmik miatt nem értek szót a kortársaimmal, de nem igazán ültem még tömegközlekedésen sem, vagy kellett eljutnom bárhová egyedül. A négy bátyámból egy mindig ráér, hogy a testőröm legyen, ha mégsem, akkor pedig anya. Én csak... szeretnék egyszer túlutazni a buszon. Bemenni véletlenszerűen üzletekbe. Nem tudom... Soha nem igazán fogalmaztam meg ezt még így, a barátnőim nem értenék, mások meg elítélnének. Nem ismerjük egymást, talán nem fog annyira rosszul esni, ha te is elítélsz. Tudom, hogy máshol éheznek, meg embereknek nincs hol lakniuk, és nem az enyém a legnagyobb gond az életben. Ettől még… így érzek.
Szóval szociális munkás. Bevallom, fogalmam sincs, ez mit jelent. Mesélnél nekem róla? Meg hogy miért ezt választottad?
Lovak! Imádom őket. Gyerekkorom óta lovaglok én is, bár biztosan nem olyan jól, mit Te, ilyen felmenőkkel. : ) Milyen lovaitok vannak? Mekkora területen? Merre? Mindenre kíváncsi vagyok! Én egy San Juan szélén lévő kis lovardába járok, a kedvenc játszótársam pedig Hópihe, egy camarague-i kanca. Igazából eleinte csak rá engedtek felülni, de bele szerettem, és hiába többnyire csak tanuló ló, nem akarom hátrahagyni. Ha küldesz képet a tietekről, én is küldök róla.
Szerettem volna olyan hosszan írni, mint Te, de attól tartok, kicsit nem tudom egyelőre, mit írhatnék. Ennek a levélnek az eleje is... kicsit céltalannak tűnik így utólag. Nem szeretnélek elijeszteni, örülök, hogy írtál, és remélem, még fogsz is! Most épp merre élsz? Mikor valaki azt mondja, Anglia, mindig London jut eszembe, de az egy elég tág földrajzi hely. San Juan lakosság szempontjából huszonötöde Londonnak, kiszámoltam. El sem tudom képzelni. Ez is akkora tömegnek tűnik! Pedig én a kertvárosi részben lakom. Washingtonban is rengetegen vannak, de mint most megtudtam, alig kétszerese San Juan népességének. Végképp elképzelni sem tudom, milyen lehet London, oda járni egyetemre. Az egy testvért sem tudom elképzelni. Nem volt túl csendes a ház, ahogy felnőttél? Itt sosincs csend. Juan épp az előbb rohant be, és forgatott addig a székemben, míg ki nem borultam, hogy aztán röhögve kirohanjon. Igazából már meg sem lep, csak lesz pár lila foltom. Bolond mind a négy.

Remélem hallok még felőled! Vigyázz magadra Te is!

Üdvözlettel,

 Lea pedig még elég csapongó    

Most kicsit Holle anyósan érzem magam, de ez csak az én kis hülyeségem. Vannak olyanok, akik érettebbek a koruknál, de ezzel nincs gond, sőt! Hál'istennek, hogy nem vagyunk egyformák. Anya el sem tudta képzelni, hogy miért szaladok ki a postaládához, szinte arrébb téve őt az útból! Na jó nem, a szüleimet imádom, soha nem tudnám őket bántani, de tényleg siettem a leveledért és olyan jó, hogy megkaptam! ッ Csak hatszor olvastam el, legalábbis addig jutottam a számolásban a teázás közben.
Sajnálom, de egyszer hidd el, el fogsz jutni oda, ahova szeretnél. Ha gondolod, egyeztethetjük a bakancslistánkat, és ha arra is lesz mód, akár együtt is majd felfedezhetjük a közös pontokat, amennyiben odáig jutunk majd a beszélgetéseink során. Fehér homokos tengerpart, türkizkék tengeröblök, Amazonas-medence vagy akár a Meteroák Görögországban... ッ
Próbáltál beszélgetni erről a féltésről és aggódásról a szüleiddel? A fiúk miatt nem engedtek téged el, mert te vagy a legkisebb és lány is ráadásul? Ez már csak a nők sorsa ッ Ha ennyire fontos neked, és talán anyukáddal megbeszélhetnél valamit, kompromisszumot köthetnétek, hogy valamit, valahol esetleg egyedül megtegyél. Vagy esetleg üzenhetnél neki minden fél órában, beszélhetnétek akár telefonon aközben, hogy felfedezed azt a környéket, ahol még soha nem voltál. Egy beszélgetéssel nem okozol problémát ッ és talán engedni fognak neked.
Ej, te lány, mennyi kérdésed van - szeretem.
A családban... van valaki, aki komoly betegséggel küzd. Gyermekkorom óta látom azt a romló tendenciát nála, ami elérte azt, hogy megpróbáljak minden erőmmel segíteni neki, megkönnyíteni az életét, és ha lehet, akkor a legtöbb vidámságot csempészni az életébe. Talán ő vitt rá arra, hogy ez ne csak a vele való kapcsolatomat határozza meg, hanem azt is, hogy mások esetén is ugyanezt akarjam - és szeretném. Társadalomkutatás, jogi ismeretek, szociálpolitika, kis- és nagycsoportok vizsgálata tulajdonképpen ez, egy kis népegészségügyi ismeretekkel karöltve. Dolgozhatunk akár öregek otthonában, hajléktalanokkal, gyerekekkel... nem rég kezdtem a munkát egy általános iskolában a pszichológusuk mellett, minden nap új ismeret, új tudás, új kihívás. És imádom a gyerekeket. ッ
Londontól délre lakunk, és ha nem haragszol, akkor most pontos területet nem fogok tudni neked mondani, hogy mekkora a terület, amit apa még nagyon régen megvett. Több istállónk van, és jelenleg negyvenhét lovunk. Mindnek az öcsém és én adunk nevet, talán emiatt is hívják az egyiket Cookie-nak, a másikat pedig Herodesnek ッ Apa haja már az égnek áll, ahogy az öcsémmel licitálgatunk a kiscsikók neveire, de képtelen nemet mondani nekünk. ッ A képen egyébként a kedvenc andalúziai lovam van (anya spanyol), Abigail a neve. Anya már kicsi korom óta vágyna egy fríz lóra Dánia partjairól, de még nem talált apa neki olyasvalakit, aki tökéletesen megfelelne... az igényeiknek. Egyébként a lovak olyan hűségesek tudnak lenni, annyi szeretettel bennük. Megértem, hogy képtelen vagy elszakadni tőle, nem is szabad. Mi a neve a kedvencednek?
Igen, pontosan én is így érzem. Mint amikor randira készülünk egy majdnem ismeretlennel. Nem tudod, hogy milyen ruhát vegyél fel, legyen-e szoknya. Az túl rövid, vagy hosszú, esetleg vehetsz-e fel nadrágot. Magassarkú vagy ne. Mit egyél.. salátát, vagy hamburgert, vagy esetleg teljesen mást szeretne a másik fél ッ Kicsit most olyan érzésem van, tudod, mint amikor azok a pillangók kaszabolják a gyomrodat, csak épp itt nem... vagyis várj, nem is olyan. Inkább csak.. egy kicsi félsz, hogy jaj, ugye írnak még nekem. Mindegy is, ne is figyelj rám.
London az a hely, ahol minden megtalálható, viszont nekem szerencsére nem kell túl sokszor bemennem. Imádom egyébként a múzeumokat ott, nagyokat sétálni a Temze partján, beülni egy teázóba egy süti kíséretében nem csak délután ötkor, ahogy azt a nagy könyvben megírták. ッ De talán egyszer majd én is egy nagyvárosba is eljutok, élni. Ne érts félre, imádom, hogy itt vagyok, csak ugye az új környezet új kihívást is jelent.
Te mit szeretnél csinálni majd a középiskolai tanulmányaid után? Vannak már olyan terveid, ahol elképzeled, mi lesz veled tíz év múlva akár? Nálatok is fel szokták tenni ezt a kérdést a tanárok?
És lőj le nyugodtan, de érdekel még az is, hogy milyenek a testvéreid. Ha mindannyian fiúk is, biztosan más és más jellem mind. A féltés ellenére nem kétséges, hogy imádnak téged, efelől soha ne legyenek kétségeid.

Csodás napokat kívánva;

 

Egyáltalán nem arra akartam ám célozni, hogy öregnek gondollak, mert nem, egyszerűen csak örülök, hogy valaki olyan talált rám, akinek nem az a legnagyobb gondja, épp melyik osztálytársunk kinek mit mondott, kinek mondta az a valaki vissza, és kiről szólt ez az egész, meg a többi. Főként fiúkat érintően. Ez a sok dráma, amit a lányok generálnak körülöttem egyszerre untat és idegesít, ami nem tudom, hogy lehet, de ők elérik. Sokat panaszkodom a bátyáimra, de legalább ha nekik bajuk van, akkor megmondják, és annak mondják meg, akikkel bajuk van, és nem öt másiknak. Anya szerint nagyon kamasz vagyok, és nekem semmi sem jó, de én egyszerűen csak... keresek valakit, akivel másról is el lehet beszélgetni, mint a sminkekről, fiúkról, filmekről, sorozatokról. Ezekről is el tudok, meg el szeretek néha, de megvannak a határaim. Szóval örülök, hogy végre találtam egy lányt, vagy esetedben inkább nőt, akivel beszélgethetek másról is.
Amit felsoroltál, mind csodás célpontnak tűnik, Görögországba én is szeretnék eljutni, de Írország vagy Skócia is mindig izgatta a fantáziám, ami meg számodra sima ügy. Voltál már valamelyikben? Esetleg mindkettőben? Olaszország is a vágyaim között szerepel, és... Egyiptom! A Fáraók Völgyében el tudnék veszni pár hétre, ebben biztos vagyok. Főként a történelmi témájú helyek érdekelnek valamiért, a parton fetrengés mindig kicsit untatott és/vagy megijesztett. Négy báty. Csak ennyit fűznék hozzá. Négy.
Anya a régi szellemben nevelkedett, szerinte hagynom kéne, hogy a férfiak gondoskodjanak rólam és megóvjanak, ha pedig kérem, hogy elmehessek valahová egyedül, hát inkább szervez egy gyors közös főzést. Nem tudom... Úgy érzem, próbáltam már mindent, mégsem értik meg, mit szeretnék. Mondtam már higgadtan, csak anyának, csak apának, a kettőnek egyszerre, kevésbé higgadtan is, és már megesett, hogy toporogtam az idegességtől, mint valami kisgyerek, de nem értem el egyikkel sem semmit. Most várom, hogy felnőjek, és járhassam a magam útját. Nagyon remélem, hogy akkor majd lehet. Ajánlom nekik!
Sajnálattal hallom, hogy számodra közel valaki ilyen helyzetben van. Megint kicsit elefántnak érzem magam a porcelánboltban, mert nem igazán tudom, ez milyen lehet. A családban mindenki egészséges, még mind a négy nagyszülőm él, sőt, azok testvérei is. El sem tudom képzelni, milyen lehet ilyesmivel élni, de el tudom képzelni, hogy hatással van az emberre. Csak ámulok, hogy mennyire érdekelnek mások, a környezeted. És kicsit önzőnek érzem magam, de aztán rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen... igen, az vagyok. Talán példát kéne vennem rólad, és néha nem a saját gondjaimmal foglalkozni, hanem másokéval. Talán rájönnék, hogy nem az a világ legnagyobb problémája, hogy elfojt a családom. Nem tudom. Van valami ötleted, amit megvalósíthatok ezen a téren az iskola mellett, ilyen idősen?
Negyvenhét ló!!! Elképzelni sem tudom! Úgy hangzik, mint a mennyország. A képen lévő ló egy gyönyörűség, és a neve is illik hozzá. Olyan... Abigail. Tudsz te is mindenféle kunsztokat apukádtól, vagy te megmaradtál a hagyományosabb lovaglás mellett? Én sosem kezdtem bele az ugratásokba, meg ilyesmikbe, csak terep lovaglok. A kép, amit a borítékba rakok, Hópihe, a lovam, akiről meséltem. Jó, technikailag nem az enyém, de ha ott vagyok, az enyém. Imádom vele járni az erdőt, a lágy ringását alattam, a jellegzetes illatát, a madarak csicsergését... Úgy érzem, lovaglás közben elszáll minden idegesség.
Ügyvéd szeretnék lenni. Nagyon. Öt éves korom óta bárki kérdezi, csak ezt a választ tudom adni. Anya legnagyobb bánatára. Mégis, az szeretnék lenni. Hogy pontosan miféle, azt még nem tudom, de ezt még van időm kitalálni. Abban vagyok biztos, hogy nem San Juanban képzelem el a jövőm, hanem valahol nagyon máshol. Igazából konkrétan Washingtonban, mert azt ismerem már kicsit, legalábbis el tudom képzelni, de az álom az New York. Te hol szeretnél élni, ha nem Londonban? Valahol Európában, vagy te is az Egyesül Államokba jönnél inkább?
A bátyáim... idióták. De biztos vagyok benne, hogy ezt már mondtam. Juan a legidősebb, 26 éves, ő már ügyvéd, méghozzá vállalati jogász. Komoly férfi, mondhatni, legalábbis szeretné ezt sugározni. Ehhez képest, ha itthon jár, még mindig bolond, de talán megbocsátom neki. Van egy barátnője, aki haza hoz mostanában, és olyankor nagyon komolyban adja elő magát, szóval annyira nem is szeretem a nőt. Olyan kéne mellé, akivel kicsit el tudja engedni magát, és nem olyan, aki még egy karót feldug a... szóval érted. Lio és Rico ikrek, 24 évesek, szintén jogi pályán, lassan szakvizsgáznak. Életükben először nem ugyanazon a területen, kicsit furcsa látni. Lio az ügyészi pályára lépett, illik is hozzá, pitbull természete van, és bárkit kikészít a kérdéseivel. Ezzel szemben Rico védőügyvéd lesz, ami szintén nem okozott meglepetést nekem, mikor eldöntötte, mert mindi is ő volt az ördög ügyvédje a csapatban. Gyengéje, hogy veszett ügyek prókátora legyen. Ezt most idéztem apától, nem én vagyok ilyen költői. Felipe a legkisebb, most 22, a természetvédelem érdekli, arra indult el, most épp jogi tanácsadó az ingyenesen igénybe vehető Jogtanácsnál, mellette pedig a megélhetésért ingatlanjogi eseteket vállal. Meg persze tüntetni jár a Green Peace-szel, amikor csak lehet. Apa szerint hippinek készül, szerintem király, és sokaknak segít. Ő még itthon lakik, mint én, bár nem sok időt tölt ténylegesen itthon. Néha úgy érzem, sátorban is szívesebben alszik, mint itthon. Nem csak nekem vannak gondjaim a szüleink felénk közvetített eszméivel, vagy hogyan is fejezzem ki magam. Szóval ők a bátyáim. És igen, imádnak, ahogy én is őket, ettől függetlenül nincs más, aki olyan hamar ki tud borítani, mint ez a négy emberi lény. Neked milyen a kapcsolatod az öcséddel? Mennyivel fiatalabb? Juan és köztem kilenc, majdnem tíz év van, és néha apáskodóbb velem, mint maga apa. Neki ugyanis ideje is van rá.
Úr isten, rengeteget csacsogtam. Remélem nem untattalak nagyon! Kérlek írj még róla, milyen az élet egy lovas farmon, minden érdekel. Ahová én járok, ott hat darab ló van, és ennyi, el sem tudom képzelni, milyen lehet annyival együtt élni.
Remélem jó egészségben talál a levelem!
Várva válaszod,

 

Ne haragudj a kései válaszomért, biztosítani szeretnélek, hogy egyáltalán nem felejtettelek el, sőt, a leveled, ha nem is tudtam neked írni, minden nap a kezem ügyébe került, hogy újra és újra olvashassam a szavaid. Csak.. sűrűbb napok vannak a hátam mögött, és ilyenkor inkább nem szeretnék írni, még véletlenül sem átadni a szavaimban a felmerülő nehézségeket.
Nehéz is lenne úgy beszélnünk ilyen apró-cseprőnek tűnő dolgokról, ha még mi sem ismerjük egymást, de egyszer ígérem, hogy meg foglak hallgatni, ha esetleg a fiús-sminkes témákról beszélnél, nem ellenzem, csak ahogy te is írtad, az életben fontosabb események is vannak, mint hogy állandóan ezek körül járjanak a gondolataink. A körülötted élő lányoknak pedig adj időt, most élik meg azokat az izgalmas napokat, amikor a fik elkezdik őket érdekelni, most választanak maguknak elsőre párt, most kezdenek el élni. Nem olyan rossz az, higgy nekem, csodálatos érzés, amikor egy fiú fogja a kezed, puszit ad a hajadba és megölel, ha arra van szükséged. Becéz is olykor, de nem túl nyálasan... mármint csak kedvesen. Majd megtapasztalod te is, ha még nem jutottál el eddig a pontig.
Írtam már anyukámról, hogy spanyolajkú, édesapám viszont skót, így, amikor éppen megyünk papáékat látogatni, vagy a rokonság felét, mindig két-három heteket töltünk a felföldön, túrázva a hegyekben, sora vesszük a tavakat, csak ha oda látogatnál, készülj fel arra, ami igaz is: sokszor esik az eső, és nincs túl meleg sem. Az esernyő mit sem ér, és a sportcipő helyett inkább túrabakancsra lesz szükséged, de hidd el, megéri. Gyönyörű látvány fogad a hegytetőkről, amolyan... úristen, mindjárt sírok érzés fog el ott. Hiányoznak a nagyszüleim, ha otthon vagyunk, és habár telefonon beszélgetek velük, attól még a személyes találkozást nem tudják kárpótolni. Mamiékkal skót gael nyelven beszélgetek. ha gondolod, hallgass bele néhány Youtube videóba, milyen is, már ha érdekel. Azért óvatos a Fáraók völgyében az eltévedéssel, nem kellene, hogy kutatócsoportot küldjenek érted, de megértem a vágyad, teljes mértékben képes vagyok azonosulni vele. Európa gyönyörű, de biztos vagyok abban, hogy Amerika is ugyanannyi csodával büszkélkedhet. Tudod, régi vágyam, hogy az USA minden nemzeti parkját végigjárjam.
Ne érezd magad rosszul. Mindenkinek megvan a maga problémája, ami idővel változni fog, mert azt a környezetünk, a gondolkodásunk határozza meg igazából. A szüleid csak féltenek, mert te vagy a legkisebb, ráadásul lány is, persze, hogy aggódnak érted. Ha idősebb leszel, akkor már nem fognak ennyire rövid pórázon fogni, rá fognak arra jönni, hogy a magad útját kell járnod, mert tapasztalat nélkül nem tudsz tovább lépni és annak sem lenne értelme, ha otthon toporognál, a fülüket rágva még negyven éves korodban is. Bár, csak hogy köztünk maradjon, én ennyi idősen is apa kislánya vagyok, és ha elmegyünk vásárolni, képes a sorok közt is Sütimanónak hívni. Hangosan, mindenféle visszafogottság nélkül, én meg süllyedek szégyenemben. Pici koromban mindig cupcake-ek akadtak a kezembe, onnan ragadt rám ez a becenév. Ne is kérdezd! Tényleg?! Neked milyen beceneveid vannak? Kérdésedre visszatérve - talán és ha van időd, a szüleid engedik, akkor próbálj meg állatmenhelyeknél önkénteskedni, vagy ha van állatkert nálatok, próbálj meg oda bejutni, gondozók mellé. Az állatok terápiás célt is szolgálnak és ha engem kérdezel, felelősségre tanítanak, gondoskodásra. És kérlek, ne gondolkodj úgy, hogy önző volnál, mert nem lenne igaz. A képedet köszönöm, ki is raktam a falamra, de előtte azért itthon még körbemutogattam a biztonság kedvéért. Anya mellett nehéz lenne nem kipróbálni a díjugratást, a trükköket, de akkor tiltottak el tőle, amikor órákon át fontam be a lovak haját és a farkát. Persze ha eljutunk versenyekre olykor megengedik, hogy besegítsek a felkészülésben, viszont a tereplovaglás sokkal nyugodtabb, úgy élvezheted a táj szépségét is, talán a legjobb dolog az egészben.
Ha jól értelmezem, ez a jogi pálya nálatok családi vonás, nem is lep meg, hogy a bátyáid által követett értékrendet szeretnéd te is folytatni. Az, ahogy jellemezted a fivéreid, nem tűnik úgy, mintha idióták lennének. Persze, ki kell magukat kicsit élni, ha már ilyen fontos dolgokkal foglalkoznak, de hidd el, hogy nem muszáj teljesen megkomolyodni ahhoz, hogy értékes életet éljünk. Juannak lehet, hogy most egy ilyen barátnőre van szüksége, aztán majd úgyis eldől, hogy a továbbiakban hogyan és miként szeretné alakítani az életét. Ráadásul mivel a bátyáid is az ügyvédi pályára lépve képzelték el a jövőjüket, szerintem a pályaválasztásod velük igazán meg tudod majd beszélni. Végtére is ők ismernek a leginkább, és a legjobbat akarják neked. Szerintem nem mondhatnak rossz tanácsot, és ne aggódj, komolyan is lehet beszélgetni a fiúkkal, nem csak ökörködni. Mit szólsz hozzá? Szerinted tudnál hozzájuk fordulni tanácsért?
A végére hagytam az öcsémet, nem véletlenül, Lea... Calum nyolc évvel fiatalabb nálam, ő az én kicsikém, és feltételek nélkül imádom őt. Ő az, aki komoly betegséggel küzd, és mégis, minden nap hallani a vidám nevetését, a jókedvű beszédét. Borzasztóan erős lélek és rettentően hálás vagyok azért, hogy a nővére lehetek. Pici korában izomdystrophiát állapítottak meg nála, mára már kerekesszékben mozog, az egész házat apáék átalakították, csak hogy ő könnyebben tudjon mozogni. Évek óta velünk él a vele foglalkozó hölgy, Miss Hornsby a második anyukámmá vált. Órákon át képes vagyok Maryvel üldögélni a teraszunkon, nézve az esőt, hallgatni a történeteit. Sosem ment férjhez, és neki az a boldogság, hogy segíthet nekünk, erről mindig konokul és bizonyossággal győz meg, hogy ne gondoljak butaságokat, miattunk nem adott fel semmit sem az életben. Tudod, úgy gondolom, hogy neki mi vagyunk a fogadott gyerekei, mert mint megtudtam, meddő. Még tizenévesen abortusza volt, és annak következménye a terméketlensége. Talán mi vagyunk azok, akik kárpótolják őt a veszteségért, legalábbis szeretném ezt hinni. Igazából ott szeretnék élni, ahol a szeretteim, de ha esetleg másfelé sodor az élet, olyan helyen szeretnék lakni, ahol tudok segíteni másoknak. Nem is tudom.... szerintem nagyon is honvágyam lenne minden percben. Miért pont New York lenne az ideális hely, ahol szívesen élnél? Nem éreznéd túl zsúfoltnak? Vagy épp az vonz benne, hogy állandóan kontaktban kell lenned másokkal?
Vagy csak... anyukádéktól szeretnél elszakadni, és igazából mindegy, hol is lenne az a hely, ahol egyedül lehetsz?
Az öcsém helyzete most valószínűleg sokkolni fog téged, de kérlek, ne érezz sajnálatot, keserűséget miattunk. Élünk, ez talán a legfontosabb és kérlek, hidd el, Calum vidám és a lehetőségeihez mérten teljes életet él. A kórházban, képzeld, egy beteg lánykát a barátnőjeként nevez itthon, mindig húzzuk is őt emiatt. Irtó édes, ahogy elpirul, de azt hiszem, hogy tényleg szerelmes. Túl vannak az első randijukon, ahol hamburger volt a menü. Nem pont első randis étel, nekem elhiheted. Főleg nem úgy, ahogy én eszem.. mint egy malac. Neked mik a kedvenc ételeid? Szoktál főzni? Vagy anyukád és a nagyszüleid hagyják amúgy, hogy a lábad betedd a konyhába?
Nos, lehet, hogy pályát tévesztettem, mert egy kicsit hosszú lett a levelem, ne haragudj érte. Remélem jól vagy, és nem idegeskedsz a testvéreid miatt sokat és kérlek, add át üdvözletem a családodnak is, ha... ha esetleg tudni fognak majd rólam, hogy a világ másik felén létezik egy Cora Harper Fraser. Nem fontos rólam beszélned amúgy igazán, csak... ajj, mindegy is. Bocsi a kihúzásért, de inkább ez, mint hogy satírozzak. És azért is, hogy nem írom át a levelem egy másik lapra.

Vigyázz magadra,

Szeretettel gondolva rád:

 

Elnézésedet kérem, amiért csak most írok, és mivel valószínűleg már nem követed nyomon a középiskolai vizsgák idejét, sejtem, hogy nem is tudtad mire vélni. Tegnapelőtt végre túl lettem középiskolai tanulmányaim záró vizsgáin, az összesen. Ha azt mondom, stresszes időszak volt ez számomra, finomat fogalmazok. Ha azt mondom, idegösszeomlás határán álltam a végére, az már közelebb van az igazsághoz. Azóta gyakorlatilag csak alszok, úgy érzem magam, mint akin átment egy kamion, vagy valami hasonló. Mondanám, hogy jól sikerültek, mert valószínűleg jól sikerültek, de a végére már egyszerűen nem is emlékszem, zombi üzemmódban csináltam végig. Szóval szurkolj kérlek, hogy az okosabb zombik közé tartozzak!
Sokat gondoltam viszont a leveledre, még ha nem is ültem neki válaszolni, attól félve, hogy nem lenne benne túl sok értelem, vagy következetesség részemről. Sokat gondoltam az öcsédre. Rád. A családomra, a bátyáimra, mit éreznék, ha ők lennének hasonló helyzetben. Mit tennék, ha én lennék öcséd helyzetében. Néha el tudom képzelni, néha nem, de abban biztos vagyok, hogy egyikőtök helyzete sem lehet egyszerű. Itt vagyok én, tök egészséges, és panaszkodok azon, hogy jajj, a kortársaim milyen sekélyesek, az egészséges bátyáim milyen idióták. Ideje lenne megbecsülnöm, amim van, ahelyett, hogy azt keresem, hol köthetnék bele, igaz? Hogy fordítottam ezt az egészet úgy, hogy már megint rólam szóljon?
Sajnálom, hogy az öcsédnek ezzel a betegséggel kell élnie, ugyanakkor örülök, hogy egy szeretetreméltó családban van, hogy ennek ellenére vidám tud maradni, mikor rengeteg oka lenne panaszkodni. Elképesztő. Vigyázzatok egymásra! És te is elképesztő vagy, hogy ezt egy olyan irányba fordítod, amivel jobbá teheted a világot, még ha apránként is. Én a vizsgákon való aggódás miatt még a menhelyre sem jutottam el, de remélem nyáron ilyenekkel tölthetem az időm.
Egyébként Calumnak a jelek szerint tartalmasabb randijai vannak, mint nekem. Írtad, mennyire jó, mikor egy fiú fogja a kezem, megpuszil, és a többi. Nos... Így tizenhét évesen még nem sikerült olyan randin részt vennem, ahol ne lett volna ott valamelyik bátyám, szóval bármi ilyesmi kizártnak számított. Egy aranyos srác meghívott a végzős bálra, és most azon dolgozom, hogy rávegyem anyát, hagy menjek egyedül. Már amennyire ez a fejemben volt eddig a vizsgák mellett... Kérdeztél a becenevekről, és a tiéd iszonyat aranyos, még ha értem is, miért süllyedsz tőle nyilvánosan. Apa nem az a nagy becézős fajta, még a Leát is ritkán használja, tőle a Leandra a leggyakoribb. Kicsi koromban voltam Hercegnő, de évek óta nem hallottam tőle. Anya is inkább csak a nevem különböző formáit váltogatja, szóval azt hiszem, nem igazán tudok olyan jó történettel szolgálni, mint te. Azt pláne nem fogom leírni, a bátyáim hogy becéznek! Soha. Reményeim szerint pár éven belül elfelejtik, nem kell írásos emlékeztető sehol ezen a világon. Na jó, de csak neked: Pöttyös. Van vagy húsz anyajegy az arcomon. Utálom.
Szeretem a bátyáimat, tényleg, és tudom, hogy jó emberek, de ettől még számomra... idióták. Tudom, hogy pár éven belül mind komoly, komor jogász lesz, ki itt, ki ott, és hiányozni fognak, és majd a telefonon lógok velük, és a tanácsukat kérem, bármiben elakadok. Tudom. De egyszerűen nem vagyok képes máshogy hivatkozni rájuk, mint idióták. Velük nőttem fel. Minden babámat lefejezték, megcsonkították, megkopasztották, befestették. A mai napig nem tudok lemenni anélkül a lépcsőn, ha valamelyik a közelben van, hogy ordítva a vállára ne kapna, fel ne rohanna velem vissza a szobámba, hogy aztán ledobjon az ágyamra, és rám csapja az ajtót. Az első két próbálkozásnál vicces, a harmadiknál már sírni akarok. Egy időben gondolkodtam rajta, hogy direkt meghízok, csak ezért. És egyik sem hajtja le a vécéülőkét. Ne tudd meg, mennyi odaszáradt borostát kellett már életem során lekaparni a mosdókagylóról! És elhasználják a samponom, a balzsamom, a tusfürdőm, igazából mindent, amit a közös térben merek hagyni, mert sietek. Elijesztenek minden fiút a közelemből. Ledobják a földre a törölközőm. Képtelenek kivinni a szobáikból a mosatlanokat. Soroljam még? Mindennapi hülyeségek, de annyi, olyan régóta, hogy... idióták. De kérlek tudd, hogy ezektől függetlenül imádom őket, és felnézek rájuk, bár ha valaha találkozol velük, és ezt elmondod nekik, szemrebbenés nélkül letagadom.
Hogy miért New York? Nem pontosan tudom. Talán mert úgy képzelem, hogy ott bármi, bárki lehetek. Hogy ott nem Dávila leszek elsődlegesen, mint itt, hanem Lea. Nem szeretem a tömeget, viszont szeretném tudni, mire vagyok képes magamtól. Úgy, hogy nem tol hátulról a családi név, hogy nem áll mögöttem anyu, hogy megpuszilja, bármim bibis. Hogy nem ugrásra készek a bátyáim, bármi gond ér. Tudom, valószínűleg luxusproblémáim vannak, mégis, ezek azok, amiket én szeretnék az élettől most. Rájönni, mit is érek ÉN.
És igen, egy randit, amikor mozi közben nem dobál hátulról kukoricával a hülye bátyám! Ahol a srác nem tudja, hogy négy felbőszült puerto ricoi jogász fog utána menni, ha megbánt. Neked van barátod? Egyáltalán így mondják felnőtt korban is? Párod? Valaki, aki megfogja a kezed, puszit ad a hajadra, és becézget? Honnan lehet szerezni olyat? Van erről valami jó könyv? Könyvekből jól tudok tanulni.
Mint látod, nem nőttem fel a legutóbbi levelem óta sem. Csodálom, hogy elviselsz. Örülök, hogy elviselsz! Néha elképzelem, hogy találkozunk. Ugyanakkor kicsit félek, hogy furcsa lenne. Furcsa lenne? Nem mintha engednének olyan messzire utazni... :-(
Sokat gondolva rád:

 

Szia!

Ez volt a legszebb képeslap! ♡
Már harmadik hete Skóciában vagyunk papánál, és azon kívül, hogy segítünk neki, sikerül a környéket is bejárnunk, kastélyokat látogatunk, és képzeld! Sátrazunk! El sem hiszem, hogy sikerült rávennem Macyt, hogy túlélőtábornak vegye ezt a küldetést, pedig én mondom, mindentől retteg, ami nem ember. (Ő az egyik barátnőm)
Hamarosan lesz időm leülni megírni a levelem neked, de a kevésbé esős időszakot itt északon ki kell használnunk. Skót bélyegzővel kapod majd azt is.

Remélem jól vagytok, sok ölelés és hatalmas puszi addig is a családnak és neked is:

2013.08.17. - Montrose, Skócia | ⚶

Bízom abban, hogy nem bántottalak meg azzal, hogy kicsit később kapod kézhez a levelem, nem szerettelek volna hanyagolni, csak hát... az élet egy kicsit másként alakul. Mint ahogy ígértem is, papa házában írom neked ezt, az étkezőasztalánál ülve és egy hetvenes évekbeli pöttyös bögre társaságában, amiben papi legfinomabb kakaóját szürcsölöm...
Jobban sikerültek a vizsgáid annál, mint amit vártál, ugye? És ha jól sejtem, akkor a felvételiken is túljutottál már. Bekerültél oda, ahova menni szerettél volna? Ügyvédbojtár lesz valamikor, mondja, Miss Dávila?
Nem felejtettem el egyébként, hogy elérkezik a vizsgák időszaka is számodra, mert tudod, iskolában dolgozom és ott is készülünk a nyárra, a gyerekek szabadon engedésére, és ha lehet azt mondani, akkor egy kicsit azért hiányoznak.. így másfél hónap után.
Megint csak azt tudom mondani, Lea, hogy nem szabad így gondolkodnod. A te életed, a te problémád.. neked ezek fontosak. Szerencsések azok, akik egészségesek, akik minden téren képesek és tudnak is teljes életet élni, de a problémák elől nem szökhetünk meg, és higgy nekem, mindent megteszünk azért, hogy boldog legyen az öcsém. Attól hogy a mi életünk úgy alakult, ahogy, a te problémáid sem kevésbé fontosak. Szeretem tudni, hogy milyen gondolatok foglalkoztatnak téged, bármi is legyen az.
Sikerült kutyusok és cicák közé bevetned magad végül? Jutott időd a menhelyre is? Vagy Hópihe maradt az örök szerelem ezen a nyáron is? Bízom abban, hogy a bátyáid mellett jutott időd magadra is, kicsit kiszabadulni a négy fal a folyton basáskodó felügyeletük alól.És ha már bál! Mondd, sikerült anyukádat meggyőzni? Milyen volt a ruhád? El kell mesélned mindent. Na jó, azért ha olyan dolgok is történtek, amiről nem beszélnél szívesen, megértem. Csak.. tudom, hogy fontos volt számodra az az esemény, és mindennél jobban örülnék annak, ha pozitívan csapódott le benned az. Megérdemled!
A bátyáid sem piszkálni akarnak a beceneveddel, higgy nekem, különben nem védenének mindentől. Viszont megértem, hogy miért gondolsz erre így. Sosem vagyunk elégedettek magunkkal, és így, jó pár év távlatából elárulom, én sem vagyok magammal teljesen elégedett.
Ígérem, nem fogom nekik felhozni ezeket a titkokat a bátyáidról. Elképzelni sem tudom egyébként, hogy ennyire védelmezően vigyázzanak rám, miközben ilyen szétszórt testvéreim lennének. Egy kicsit azért látom bennük magamat, mert nekem pedig Calum az, akit minden bajtól, minden szélfúvástól, minden embertől megvédenék, de tudom, hogy képes megbirkózni az elé gördülő akadályokkal, néha talán még jobban is. Kevésbé veszi az életet magát komolyan, ha már a betegségét nem tudja kitörölni az életéből. Bosszantó lehet ez a sok "fiú dolog", de biztos, hogy majd idővel fel fognak nőni a bátyáid, hogy már nem lesznek ennyire lehetetlenek veled szemben. Tarts ki, már csak pár év, és hagynak felnőni. Vagyis remélem. A végén még bilincsben végeznéd valamelyikük autójának csomagtartójában, ha nem tudják elfogadni, hogy az egyetlen hugicájuk felnőtt.
Olyan jó lenne, ha sikerülne megvalósítani az álmod! Ha, vagy inkább amikor eljutsz New Yorkba, mindenképpen szeretnék róla képi bizonyítékot, és mehetsz akár a klisés, turistás helyszínekre is: Szabadság szobor, Central Park legnagyobb hídja vagy a Bethesda szökőkút... de inkább találd meg azt a helyet, ami a kedvenceddé válik, ahol boldog vagy. Viszont, ha ott TE akarsz lenni, attól még ott is Dávila leszel, azt nem tagadhatod meg soha, még akkor sem, ha önmagaddá képes leszel válni. Azt már említetted, hogy New York az álmod. De azon túl még mit szeretnél megvalósítani? Milyen álmaid vannak, amikben bízol és hinni szeretnél, hogy megvalósuljanak?
Van párom, igen. Christopher a neve, és még az egyetem első évében ismerkedtünk meg, de későn érő típus, mert csak a diplomaosztómon tette fel a nagy kérdést, hogy nem lenne-e kedvem vele elmenni a Glastonbury Festival azon a nyáron. Apa szó szerint meg akarta nyúzni az ajánlatra, de végül elengedett vele... három napra az ötből. Nem mondom, hogy nem rettegtem. Mert egy egyébként ismeretlen fiúval elutazni elég rémisztő volt, de végül minden jól alakult és azóta is együtt vagyunk. Ne aggódj, ha most még nincs senkid, idővel elérkezik mindennek az ideje, és a bátyáid felügyelete nélkül is képes leszel boldogulni.
Alkut ajánlok! Ha elhiszed végre, hogy szeretek veled kapcsolatban maradni, ha nem leszel bizonytalan abban, hogy kedvellek-e... és ajánlom, hogy így legyen, hogy tudod... Egyezzünk meg abban, hogy bárhogy is alakuljon az életünk, legkésőbb tíz év múlva majd felteszem neked azt a kérdést, hogy merre jársz épp, hol laksz, és felkereslek. Bárhol is tartózkodj, meglátogatlak téged! Ez ígéret a részemről, leírva, és alá is írom, mint ahogy minden levelemmel is teszem. Hidd el, hogy nem vagy teher! Benne vagy ebben a tíz évben?

Remélem mindannyian és még mindig jól vagytok,
Vigyázzatok magatokra,

Puszi:

 

Dehogy bántottál meg, sőt, nagyon örültem a képeslapnak! Kicsit mondjuk válságba kerültem amiatt, hogy merjek-e visszaküldeni a feladói címre bármit, vagy már nem leszel ott, de végül úgy döntöttem, megülök a fenekemen, és kivárom a levelet, amit ígértél. Mit ne mondjak, nem lettem okosabb azzal kapcsolatban, hová küldjem a válaszom! Bár ha ezt olvasod, akkor valahogy csak elért, szóval abbahagyom a sápítozást, és kitalálok valamit. A lényeg, hogy nagyon örültem a képeslapnak is, meg a levélnek is!
Már lassan több mint két hete megkaptam a leveled, de nem jutottam oda, hogy nyugodt körülmények között le tudjak ülni válaszolni. Aminek az oka maga a válasz lesz több kérdésedre is, szóval elkezdem. Nem sikerült nyári munkaként egy menhelyre, vagy az állatkertbe jelentkezni, mert mint kiderült, már a Karácsonyi Kamara Bálon letárgyalta apa egy kollégájával, hogy hozzá megyek nyári munkára, hogy szokjam a környezetet, ne tök hülyén üljek be az egyetemre (ami elég nehéz lenne, tekintve hogy mióta az eszemet tudom, jogi megbeszélések tömkelege vesz körül, de ez most mindegy). Alapvetően örültem, de kicsit más terveim voltak, ő meg csak meg szeretett volna lepni vele. Most ott vagyok, teljes napi nyolc órában, néha többen is. És tök jó! Csak fárasztó.
És igen, felvettek az egyetemre!!! A san juani jogi karra, jogász szakra. Őszintén... nem aggódtam, hogy nem vesznek fel. Mint mondtam, itt a Dávila név sokat számít. A nagyapámról egy teljes épület van elnevezve, apa rendszeres vendégelőadó, a nagynéném a kar könyvtárának az igazgatónője, a nagybátyám a vezető tanács tagja, három bátyám alumni, egy most is oda jár, és mellesleg rosszabb eredménnyel jutott be, mint én. Egyszerűen csak... belső kényszer volt, hogy jól teljesítsek. Ki akartam érdemelni a helyem, érted? És kiérdemeltem. Viszont elég sok elvárás lesz rám irányulóan ott, szóval... izgatottan ideges vagyok a nyár közelgő vége miatt. Jelentkeztem gólyatáborba. Tippelj, ki lesz benne a szervezők között, mint megtudtam? Igen, Felipe. Én leszek az egyetlen gólya, aki nem alkoholizálhat, már előre látom. Megőrjít!!! Nem hagyhatta volna ki ezt az évet?
Viszont nem maradtam állatgondozás nélkül ám! És szegény Hópihére is kevesebb időm jut most, hogy jött egy új szerelem. Harvey-nak hívják (Kétarc Harvey Dent után a fiúk hülye képregényéből), és egyszerűen csak betévedt az udvarunkra, a kutyatápot próbálta elropogtatni a kicsike fogaival, mikor megtaláltuk. Nem tudom, honnan jött, mi lett vele, de le volt öntve szurokkal, mindkét szeme össze volt tapadva, annyira gyulladtak voltak, el van törve a farka, és a fél pofijáról hiányzik a szőr, talán nem is fog visszanőni. Egy kiscica, egyébként, rájöttem, hogy ezt még nem írtam. Nagyon sok ápolásra volt szüksége, és sajnos az egyik szemére örökre vak marad, pont arról, ahol a szőr se nő. Innen a neve. Egyébként valami keverék lehet, mert a korához képest nagy, és néhol hosszúszőrű, mint egy perzsa, vagy maine coon. A kis fülpamacsból utóbbira tippelek. Mióta hozzászokott az érintéshez, esténként az arcomhoz bújva alszik, és igen, nagy a szerelem.
Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgokkal telik a nyaram, és ér oda viszonylag későn a válaszom. Milyen volt összességében a nyaralás? Hogy vannak a nagyszüleid? Hogyhogy egy barátnőd is elkísért? Végig ott volt, vagy csak egy ideig?
Én mióta megkaptam a leveled, sokat agyaltam azon, hogy szabad-e lekicsinyellnem a problémáim, mert másoknak más jellegűek vannak, amik számomra komolyabbnak tűnnek. Még anyával is beszélgettünk róla kicsit. Végül arra jutottam, hogy... igen, vannak problémáim, mindenkinek vannak, ez az élet része, és nem szabad elbagatellizálni, csak mert másoknak rosszabb. Ugyanakkor tudatában kell lenni, hogy másoknak rosszabb, és ezzel perspektívába lehet helyezni a saját problémáim, ami egyáltalán nem baj. Néha igenis szükség van arra, hogy visszarántsuk magunkat a realitás talajára, vagy elmerülünk az önsajnálatban. Azt hiszem. Most épp erre jutottam.
A bál... A bál az szuper volt. Még úgy is, hogy Juan fuvarozott minket, és előtte úgy sejtem minimum kasztrálással fenyegette meg Mateót. Ennek ellenére megkaptam életem első csókját (és a másodiktól a hatodikig mindet), ami... Nem tudom. Izgalmas volt. Az érintése is. Sokat gondolok rá, telefonon tartjuk a kapcsolatot, ő oda van Európában a családjával. És egyetemre is máshová megy, szóval... valószínűleg ennyi volt, de kedves srác. És bátor! A bálon egy aranyszínű, apu szerint indokolatlanul testhez simuló ruha volt rajtam, földig érő, spagetti pántos (fölül amúgy nincs sok mindent takarni, szóval abból legalább nem volt vita). Imádtam. Úgy éreztem magam, mint egy aranyszobor. És most már hivatalos: nincs smink, ami az összes anyajegyet eltakarná az arcomon.
Egyetem vége óta együtt vagy a pároddal? Az hány év is? De egyébként szépen hangzik, ahogy kialakul. Fontos a barátság, mielőtt abból több lenne? Te már előtte is többet szerettél volna? Mármint mielőtt ő lépett. Ha igen, miért vártál? Nem mintha lenne tapasztalatom ilyenekben, csak... kíváncsiskodom. Veletek lakik? Juan összeköltözött a barátnőjével, akit még mindig nem szeretek. A többiek sem. Azt hiszem az ikrek sántikálnak valamiben, amitől kicsit sajnálom a csajt.
Igen, kérlek! Nagyon szeretnék találkozni, legkésőbb tíz év múlva, de remélem, hogy akár hamarabb is. De akkor tíz év múlva mindenképpen! Tíz év... egyszerre tűnik soknak és nem. Addigra már biztosan jogász leszek, ugyanakkor meg már lassan fél éve levelezünk. Amit szintén egyszerre érzek egy pillanatnak, és úgy, hogy örökké ismertelek. Ne haragudj, azt hiszem, álmos vagyok. És Harvey folyton ráfekszik a levélre, hogy vele foglalkozzak. Szóval most búcsúzom, de kérlek, mesélj még Skóciáról! Mondtam már, hogy gyönyörű volt a képeslap? Kint van a falamon.
Remélem rendben hazaértetek!
Puszil,

 

Megjött, megkaptam, a kezembe került a leveled. Mindig az otthoni címemre küldd, kélek, anyáék nem fogják felbontani, és ha esetleg megváltozna az állandó lakhelyem, te leszel az első, akinek leírom majd, ezt megígérhetem. Az elmúlt hetek hektikussága után úgy éreztem, szükségem van annyi nyugalomra, ameddig válaszolok neked, így bocsásd meg, ha azonnali válasszal a posta megtalál téged.
Gratulálok a munkához! Még ha egy kicsit szerettél volna is megszabadulni a kötelezettségektől, idővel rá fogsz jönni majd, hogy a munka jót tesz, rengeteg mindenre megtanít, és hidd el, az élet nem fog megállni abban, hogy jogszabályokat nézel napi nyolc órában, próbálsz elevickélni a jog útvesztőiben. Persze, hogy megérdemelten vagy ott, ahol és saját erődből képes vagy elérni mindazt, amire vágysz is. Fantasztikus hír, hogy felvettek, olyan boldoggá tesz! Viszont gondolj csak bele, azzal, hogy ennyien körbevesznek, hogy a szeretteidhez bármikor fordulhatsz - és bizalommal, higgy nekem - mindenképpen előnyt jelent, mert ha esetleg nehezebb idők is járnának, ők segíteni fognak neked majd átvészelni, és ez rettenetesen jó érzés lehet. Szerintem nem kell ennyire drasztikusan látni a gólyatábort, Felipe vigyáz rád, de nem lesz mindig a sarkadban, ha szervezőként van jelen. Mindazonáltal én sem örülnék, ha bármi bajod esne, úgyhogy kérlek, óvatosan és vigyázz magadra nagyon! Remélem még előtte ér hozzád el a levél, de ha mégsem, mesélj, milyen volt?! Otthonról fogsz bejárni egyetemre? Vagy szeretnél elszakadni kicsit mindenkitől otthon?
Borzalmas, hogy az emberek mit meg nem engednek maguknak egy védtelen és kiszolgáltatott lénnyel szemben. Nem bírom, ha bántanak állatokat, és nem is vagyok agresszív, soha nem voltam, de tudod, ilyenkor mindig elkap az idegesség és ugyanezt a szenvedést kívánnám azoknak, akik ezt elkövetik. Biztosan nagyon édes lehet a cicus,  (akinek amúgy klassz neve lett, csak gyorsan rá kellett keresnem a névre, mert nem vagyok otthon a képregények világában) és remélem gyorsan megerősödik, de hát azt gondolom, melletted nem is lehetne másként. Ha esetleg a kis szőrgombolyag hagyja, hogy lefényképezd, örülnék egy fotónak róla. És várj egy pillanatot! Megkereslek Facebookon, végre meg merem lépni! Ha ismerősökké is válunk, kérlek, a levelezést ne hagyjuk abba, mert élvezem, olyan... régimódinak és kedvesnek érzem. Ha esetleg bejelöl egy Cora Fraser nevű nő, ne ignoráld.. Jennyvel vagyok a profilképen, apa egyik kedvenc kancája.
Örülök, hogy anyukáddal tudsz ennyire fontos témákról is beszélni, annak pedig még inkább, hogy erre jutottál. Ha nem tudnám, hogy (hozzám képest) kicsi vagy, bizonyára idősebbnek tippelnélek a gondolkodásod miatt, érettebb vagy, mint sokan a veled egykorú lányok közül, és ez most bók és dicséret, amit el kell fogadnod, Drága Lea, még ha tudom, ehhez nem vagy hozzászokva, de tudnod kell, én ezt érzem.
Skócia fennséges. Egyszerre szomorú és csodálatos. Minden dombban, minden lankás vidékben ott rejlik az a múlt, ami összeköti őket Angliával és mégis büszkék, segítőkészek és kedvesek az ott élő emberek. Sokan azt mondják, hogy borzalmas megérteni őket, de órákig képes lennék elhallgatni őket. Papa azt az ideológiát követte mindig is, hogy bor helyett napi whiskey adagot muszáj fogyasztania az egészsége megőrzése érdekében. Úgyhogy ameddig nála laktunk, nekünk is kellett követni ezt a napi programot. Néha talán túl jól is sikerült, de ezt csak a kuncogásokból és a hatalmas, vidám vitákból merem kikövetkeztetni. Jane barátnőm már az oviban nagy kópé volt, csintalan egy lány, és amikor meghallotta, hogy meglátogatom papáékat egyedül, ő amazonként közölte velem, hogy azt már nem, jön és megvéd Nessytől... Szóval muszáj voltam vele menni, mielőtt még ezer és egy érvet hozhatott fel volna, mitől és kitől kellett volna megvédenie.. Gondolom a druidák, koboldok, tündék, törpök világa sem maradhatott volna ki a felsorolásból. És a vikingek! Nem tudom, mennyire vagy tisztában az angol és skót ételekkel, de ha egy tanácsot megfogadsz... haggist az életben ne egyél, viszont mama heti egyszer papónak muszáj elkészítenie, mert az öreg él-hal azért a kajáért. Fúj!
Awwww, ne keseregj... Minden okkal történik, azzal, akivel kell. Csak igen keveseknek adatik meg az, hogy az első szerelem mellett is maradnak, de ne félj megtapasztalni azt, ami történik veled. Nem kell mindig visszafognod magad, tartani a következményektől, mert akkor nem lesz merszed újba kezdeni, újat tapasztalni, és ha nem is Mateo lesz az, akinek a kezét foghatod később, még nem tűnik el az életedből teljesen. A báli ruhában pedig gyönyörű lehettél.
Igazság szerint fogalmam sem volt arról, hogy tetszhetek a páromnak. A többiek mondták meg utólag, és vallotta be párom is, hogy már hónapok óta arra várt, mikor mondok igent a találkozásra. Nem volt tolakodó, kedves volt és mindig kivárta azt, amikor már én is meghoztam a döntést, nem siettetett, és talán ez volt az, ami a leginkább tetszett benne. Mindig félek... mert az otthoni körülményeink nem olyanok, mint másoknak. Én nem vihetem haza egyből a párjaimat, anélkül, hogy ne készíteném fel őket a nehézségekre. De Chris remekül vette az akadályokat és Calum imádja, sokat nevetnek. Calum a születésnapjára egy irányítható autót kapott, amit kipróbáltak a lovak közt! El sem tudod képzelni, mekkora felfordulást okoztak ezzel a lovaknak, akik előbb döbbenten, aztán meg kíváncsian futottak az autó után a karámban. Órákig szórakoztak a fiúk, már úgy kellett bevonszolnom őket a házba, hogy ideje vacsorázni. Szerencsés vagyok vele, úgy érzem, már másfél éve a párom.. viszont még nem lakunk együtt, a kinézett lakással problémák adódtak, az egyik fal penészesedik, és mielőtt beköltöznénk, azt helyre kell hozni mindenképpen. Ami pedig Juant illeti, ahogy megismertem általad, igen makacs tud lenni, a barátnőjét illetően is. Csak komolyan gondolja a párkapcsolatot... A többiek hogy vannak?
Neked vannak ennyire kiforrott hosszú távú terveid? Mármint persze, egyértelmű, hogy jogász lesz belőled, de én nem merek annyira előre álmodozni. Azt tudom, hogy mire harmincöt leszek, én szeretnék babát... anyáék már most rágják a fülem, hogy unokát szeretnének, anya addig is elmegy, hogy amikor elkísérem bevásárolni, mindig trükközve a babaruhák felé kanyarodik és próbálja beadagolni nekem, miért is jó szülőnek lenni, ami mindig kicsit kiborít. Te szeretnél majd gyereket? Vagy van egyáltalán választásod a család miatt? Bár nagyon fiatal vagy még, minden kislány pici korában eltervezi, hogy milyen esküvői ruhája lesz, elnevezi a babáit.. mindig jó álmodozni.
Idő közben Calum kórházba került kontroll vizsgálatok miatt. Mindig rossz látni őt így, de szükséges... a kórtermében ülök most, innen írom a leveled és nézem, ahogy a csöpp teste próbálja felvenni a harcot a betegséggel szemben. Igyekszem nem a rosszra gondolni, hanem arra, hogy képes lesz ő is érettségizni, hogy tovább fog tudni tanulni ő is, hogy.. mindegy is.. Most én vagyok az ügyeletes mellette, mert Miss Hornsby-t, az ápolóját, akit a második anyukámként szeretek muszáj voltam hazaküldeni pihenni. Fürdeni... ő velünk lakik, Calum ápolója, nagy könnyebbséget jelent a hölgy az életünkben... tudom, hogy az öcsémre a fiaként, rám pedig a lányaként gondol. Neki soha sem lehetett gyereke, így mi váltunk azzá számára.. De azt hiszem, hogy Calum ébredezik.. muszáj mennem, és várom a válaszod!

Csak ügyesen az egyetemen, minden akadályt képes leszel legyűrni, Kismanó!

Puszillak: