Pozitívumok:
-Életvidám
-Sokat mosolyog
-Barátságos
-Szeret beszélni, és mesélni, de azért tudja, mikor kell elhallgatni.
-Társasági ember, aki szeret a társaság középpontja lenni.
-Ha valamit el akar érni, azért küzd.
-Kreatív, főleg ami a táncot és a zenét illeti.
-Imádja a csokoládét, és minden féle édességet, de annyit mozog, hogy ez meg sem látszik rajta.
-Szereti feszegetni a határait.
-Születése óta imádja az állatokat.
-Ha olyan állatot lát, aki bajba esett, nem tud elmenni mellette csak úgy. Még ha emiatt késik valahonnan, akkor is segít neki.
-Olykor szeret kirándulni is, és megfigyelni az élővilágot.

Negatívumok:
-Olykor hirtelen felkapja a vizet. Ezt annak tudja be, hogy az apja spanyol.
-Féltékenykedő típus még akkor is, ha nincs semmi oka. Érték csalódások, és emiatt nem bízik meg a férfiakban.
-Fél a bogaraktól, a rovaroktól, és a csúszó-mászóktól a hideg rázza.
-Olykor kicsit kelekótya, és összeszedetlen.
-Néha túl nagy a szája, és ez tbbször is bajba sodorta.

Öltözködés:
-Szeret csinosan és nőiesen öltözködni, ezért nagyon sok ruhája, mégis mindig azt mondja, hogy nincs egy gönce, amit felvehetne.
-A nőiesebb darabok mellett azért megtalálható a ruhatárában a sportosabb darabok is.
-Szereti a magassarkú cipőket, és megtanult bennük táncolni is.
-Törekszik a minőségi ruha vásárlására, de ez nem jelenti azt, hogy csak márkás ruhái lennének.
-Szereti a börkabátokat, és ezekből sokféle színű megtalálható a szekrényében.


Lehunyom a szemem, és a zene ütemére ringatom a csípőm. Mintha egy egészen más világban lennék ilyenkor. Megszűnik körülöttem minden más.
Azonban ennek is megvannak a hátrányai. Akármennyire próbálom kizárni a körülöttem levőket, azok attól még ugyanúgy ott vannak. Két kéz simul a derekamra, mire én összerezzenek. Előrrébb lépek, de a két kéz visszafog, és ágyékához nyom.
Nem vagyok egészen józan. Érzem, hogy kissé fáradt pilláim alig akarnak felnyilni, de megerőltetem magam, és megfordulok. Ahogy megfordulok, velem szembe is egy nem túl szomjas egyén áll. Azért megnézem magamnak, ha már vette a bátorságot, hogy megtapogasson, de nem vett le a lábamról, így csak felsóhajtok, és közelebb hajolok a füléhez, hogy a beszédemet ne nyomja el a hangos zene.
-Ne haragudj, de van barátom... -magyarázom. Ugyan nem nagyon szokott ez bejönni, ha valamelyik pasi kicsit is nyomulósabb, mégis megpróbálom egy kis füllentéssel lerázni a fazont.
-Ne haragudj, de nem értettem, mit mondtál, mert épp a csinos kis szádra koncentráltam. -a pasas arcára nem éppen bíztató mosoly ül ki, a következő másodpercben pedig már azt veszem észre, hogy nyelve a számban kutakodik. El akarok távolodni, de nem enged. Nem tudom, mennyi ideje taszigálhattam úgy, hogy ő meg sem mozdult. Mindent tisztán láttam, hiszen ijedten figyeltem, hogy megment e esetleg valaki, habár nem sok esélyt láttam rá.
Ekkor a semmiből valaki adott a fickónak egy bal egyenest. Ijedten hátra ugrottam.
Uh, ez fájhatott... ~Gondoltam magamban. A mellettem állók összesúgtak, és nevetgéltek, miközben a két férfi a földön egymásnak esett.
-Valaki hívja már a biztonságiakat... -tettem a szám elé a kezem, de alig, hogy elhangzott volna ez a mondat, már meg is jelent kettő, hogy a hőst leszedje a másikról.
-Te jó ég, mit képzeltetek magatokról. -megyek utánuk, hiszen én csak jól akartam magam érezni.
-Nem igaz, hogy ebben a rohadt városban már táncolni sem lehet. -puffogok a kijárat felé sietve. Még csak nem is öltöztem ki, csak egy farmernadrágot, és egy pólót vettem fel, és még is ez történt. Nem normálisak...
~Miközben gondolataimba feledkezve, feldúltam elhagyom a Nightclub-ot, már tárcsázom valamelyik haveromat, mert úgy érzem, nem vagyok abban az állapotban, hogy sétáljak az utcán. Rábökök a kijelzőre, és random felhívok valakit.
- Hallo. -szólalok meg, mertazt sem tudom, kit hívtam.
- Danie, te meg mit csinálsz hétfőn fél 4-kor? Már megint én járok a fejedben, mi?
Soha nem voltunk együtt. Mi csak haverok vagyunk, ezért csak megforgatom a szemem, és elmosolyodom.
- TJ, te vagy az? Az a helyzet, hogy valahogy haza kéne jutnom, de fogalmam sincs, hogy fogok. -nevetek fel, ám ez nem jó kedvű nevetés. Inkább az az ideges fajta.
- És most azt akarod, hogy menjek érted az éjszaka közepén? -kérdezi fáradt hangon, majd felsóhajt. Nem fog belemenni, tuti, hogy nem.
- Ha nem gond... -csak ennyit tudok kinyögni, és elindulok egyenesen. Fogalmam sincs, merre megyek, csak el innen, el a Club elől.
- Na jó, hol vagy? -kérdezi, mire én körbe nézek. Keresek egy utcatáblát, és az egyik sikátor bejáratánál fel is lelek egyet.
- A 63. és az 57. utca kereszteződésénél egy...hangszerboltnál... -mondom ki lassan, megfontoltan, és közelebb lépek a kirakathoz. Legalább elterelem a gondolataimat a nem messze levő sikátorról. Elég para... De most nem azzal foglalkozom, hanem inkább a kirakatba tett hangszerekkel. Egy gitár... mindig is meg akartam tanulni, de nem olyan egyszerű, mint azt esőre gondoltam. Bár a zongorázás sem volt az...
-Héj... -dudál rám valaki, mire ijedten megfordulok, de megkönnyebbülten látom, hogy TJ Handerson az.
-Azt hittem, már soha nem érsz ide... -jegyzem meg csípősen, és bepattanok mellé, de mikor elindul a kocsi, még egyszer megnézem magamnak a hangszerboltot...