Jó oldal
- Kitartó
- Barátságos
- Ravasz
- Szereti a természetet


Rossz oldal
- Merész
- Utálja a csokoládékat
- Beszédes
- Szórakozott

- Értem Uram! Szóval szeretnék, ha a kertjük egy szépen nyílt sövényekből álló labirintus lenne? - húzom el a szájam szélét, mikor meghallom a következő megrendelő kívánságát. Pötyögöm be a számítógépbe azokat a pontokat, amik kötelezően benne kell lennie. Annyiból szerencsém van, hogy nem nekem kell harapó fogóval az álmait, hanem szint le kell írnom, s aztán elkészítenem a látványtervet. Szeretem a beszédes és a pontos elképzelésű embereket, mert ottt eljutok A-ból B-be.
- Legyenek esetleg fák, a nagyobb helyeken? - húzok egy igent, mikor megerősít ebben. Rátesz egy lapáttal, mert szeretne egy családi kriptát a közepére.
- Sajnálom Uram, de az egy építész feladata lesz. S ajánlanám, hogy azt készítsék el előbb, hiszen  kell az építkezéshez terület. - állok rendelkezésére készségesen, s adom a jó tanácsot. Ha hamarabb készítenénk a kertet, akkor utána nem lenne hely a kripta építéséhez. Ráadásul a munkásoknak is nehézkes lenne minden nap a sövénylabirintusban mászkálni, cipelni az építőanyagot.
- Én köszönöm a hívását Uram, két héten belül keresni fogjuk a látványtervvel. - teszem le a telefont, s fájdalmasan sóhajtok fel. Ezen a héten már a második ügyfél, akivel foglalkozok, ráadásul van olyan sejtésem, hogy gazdag családról van szó. Nagy divatja van megint a sövénylabirintusnak, csak éppenséggel ha van kertészük vagy kertészeik, akkor azok nem igazán fognak örülni. Hogy mutasson valahogy, azt bizonyos időközönként vágni kell. Felkelek a székemből, mert kezd kényelmetlen lenni az ülés. Meg kell mozgatnom a lábaim, mielőtt még nekiállnék a dokumentum készítéséhez. Szeretek odafigyelni a részletekre, s tudom jól, hogy mielőtt személyesen elvinném vagy bejönne az ügyfél a látványtervekért, azért én még visszahívom. A főnököm irodája mellett haladok el, hogy odaérjek az üdítő italos automatához, mikor Mr. Halottszem nyitja az ajtaját, s kiszól hozzám.
- Violet, lenne szíves befáradni hozzám? - elhúzom a szájam szélét, mert nem sejtek mögötte semmi jót. Nem bízok meg benne különösebben, egyszerűen a tekintetéből látható, hogy mesterkedik valamiben.
- Jövök – szólok vissza, így mielőtt csillapíthatnám szomjamat, így a főnököm irodájában kötök ki. Gondoskodik a férfi arról, hogy senki se lásson be a főnöki üvegkalitkába, azért húzza el az összes függönyt. Nem foglalok helyet, inkább tűkön ülve várom, hogy mit szeretne tőlem.
- Violet,...nagyon jó munkaerő vagy, jó gyakornok, de…- mi van? Ki fog engem rúgni? Vagy valamit nem jól csináltam? Kíváncsi vagyok, egyben növekszik bennem a feszültség. Rögtön észreveszi a főnököm, mert rám vigyorog pofátlanul.
- De lenne egy olyan kitétel a következő munkájával kapcsolatban. - erőt veszek magamon, s egyszerűen rákérdezek.
- Mi lenne az? - ökölben van a kezem, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz az.
- Egy napot el kell töltenie az Uriemberrel, egy jó barátom.
Micsoda? Az előbbi telefonom illetője az a barátja? Aha. Úgy érzem magam, mint ha két férfi hálójába estem volna benne. A főnökömnek múltkor elkotyogtam borozgatás közben teljesen véletlenül, hogy ki lettem kosarazva, erre ő meg randit szervez nekem? Ez hol lenne normális?
- Nem fogadhatom el! Én ilyenekben nem vagyok benne. - Tyler felé nem változtak meg az érzéseim, úgy tűnik teljesen félreértett Mr.Halottszem. Pasik! Kurva Pasik!
- Új lakásod, meg autód van? Nem örülnél egy extra pénznek? Dupláját fizetné, mint ami valójában. - felszínre tör bennem a kishal érzése. Ráadásul pont most vagyok megszorulva anyagaikkal. Új ház, autó és van még a listámon pár dolog. Hezitálásom közben közelebb lépdel, s én dermedve figyelem, hogy közelít.
- Deh – a tény ellen nem tudok kapálózni. Győzedelmes arcot vág a főnököm, s vállamra teszi a tenyerét. Testem megfeszül, s hirtelen Tylerre gondolok. De jó lenne, ha itt lenne, mert akkor most bemosna egy akkorát a főnökömnek, hogy belecsöngene a füle is. Tűröm a mozdulatát, miközben érzem odahajol a nyakamhoz.
- Csak egy ártatlan nap, semmi különösebb. - elszámolok magamban tizenötig, mert túlságosan benne van a személyes teremben. Ráadásul a főnöknek van már egy ribanc nője, az a elkényeztetett sivítógép. Nem tudom, hogy bírja idegekkel olykor.
- Ne légy bolond, kérlek – lép el tőlem, s én pedig felsóhajtok. Miért vannak ilyen emberek a világon? Tylert hiányolom, mellette az ilyen alakok nem tűntek fel a láthatáron.
- Rendben, elfogadom. De mondja meg a barátjának, hogy semmi tapizás, vagy hülye disznó poén. - ennyi csupán az én kitételem, s remélem tényleg úriember. A védtelenség érzése csak nem szűnik meg rajtam, tán tényleg be kéne iratkoznom valami önvédelmi sportra?
- Természetesen átadom neki, s örülök, hogy ennyire okos nő vagy és nem hagysz cserben. - megszorítom a szék támláját, mert ettől a hangnemtől a falra tudnék mászni. Kifelé indulok, s az ajtóban vagyok már, mikor hozzáteszi a következőt.
- További szép napot Violet, kellemes munkát. - de letörölném az arcáról, azt a győzedelmes vigyort! Ehelyett tűrök, mert abban reménykedek, hogy visszahódíthatom életem szerelmét, Tylert. Ha ő megvan, akkor utána békén hagynának az ilyenekkel. Távozok a Főnöki irodából, de cseppet sincs jókedvem.