Nagyon szép nő, ehhez kétség sem fér. Meseszép szemek, tökéletes alak, formás mellek, és fenék. Sok férfiszívet összetört már. Azért többnyire kedves, aranyos jellem, akit csípős nyelvvel áldott meg az ég. Bizony, nem fél kinyitni a száját, vagy éppen behúzni valakinek, ha kell. Szereti, ha nézik őt, és ez nem csupán szakmai ártalom. Tényleg szépnek tartja magát, bár nem hiú annyira, hogy el legyen telve magától. Egyszerűen csak szereti a figyelmet. Azért van egy másik oldala is. Intelinges, és ezt szívesen be is bizonyítja. A művészeteket ismerve, és mivel művészettörténetet diplomát szerzett, nem sok vetélytársa akad ebben. Mondhatni az ellentétek embere. Sokan nem néznék ki, hogy diplomás. Elvégre ki választaná éppen a sztriptíztáncos szakmát önként, főleg ha ilyen diplomája lenne? Neki mégis ez a szenvedélye a festészet mellett, mert ugyan arról sem mondott le, de a festészetben is a pucérságát, és az erotikát mutatja meg, a saját szemével.  
Francia élet:
A családom Francia származású, így nyarakat gyakran Párizsban töltöttem, és igen, imádtam. Később még ott is tanultam egy szemesztert, mint cserediák. Nagyon élveztem az ottani életet. Az emberek, a hangulata, annyira más, szabadosabb, vidámabb, és mindenhol ott a romantika, és a vágy. Ez többnyire a művészetekben, a kis kávézókban is meglátni. Azonban nem csupán kikapcsolt, bele vitt a bujaságba rendesen. A klubok, az éjszakai élet, valahogy más volt, mint New Yorkban. Ott sem fogtam vissza magam, de Párizsban megvolt ennek a maga eleganciája. A régi  burlesque klubbok. Egyszerűen magával ragadó volt. Imádtam a füstös illatot, és szinte érezni lehetett a bűnt, a kéjt, és a vágyakat is a klubban.  

A tánc:
Minden egy beavatással kezdődött az egyetemen. A lányszövetkezet tagja akartam lenni, így eldöntötték, kitolnak velem. Fel kellett lépnem egy amatőr esten, mint sztriptíztáncos nő. Fogalmuk sem volt arról, hogy én imádtam táncolni, és gyakran vettem rúdtánc órákat is. Szóval mikor eljött az ideje, arattam a színpadon. Persze bevettek a szövetségbe, és ki is vívtam a tiszteltet, de akkor mégis megváltozott valami. Imádtam a tánc minden másodpercét, és tudtam, nekem ezt kell csinálnom. A férfi tekintetek mindig is követtek, de ahogyan a színpadon tették, az éhező tekintettel, az felperzselt. Még többet akartam, így évek alatt kialakult ez a titkos életem. Hobbiból festek, és néha a műveimet kiállítom egy galériában. Alibi állásnak viszont megfelel nagyon is, és tény, hogy imádom ezt is. Többnyire erotikus képeket, főleg aktot szoktam. Lehet ez már szakmai ártalom, de ahogyan önmagam is imádom megmutatni, úgy szeretem megmutatni a festményeimben is az emberi test minden szépségét, ahogyan én látom.

A megmentőm:
Volt egy kisebb tartozásom, egy bukméker felé. Nem sok, és tulajdonképpen nem is az enyém volt, egy barátomé, kolléganőmé, de átvállaltam egy részét, hogy segítsek neki. Sajnos túl sok volt, nem tudtam fizetni, pedig Salome, a főnököm, nagyon bőkezű volt velem, ami a fizetést illeti, de ez a lány, túl messzire ment, én pedig megsajnáltam. Egyik este pedig utol is ért. Éppen a metró felé tartottam, mikor a hajamnál fogva berántott a sikátorba, és a falnak lökött.  
-Fizess te rohadt kurva. - kiáltotta rám, szinte köpte a rohadék a szavakat. Nem féltem, tudtam, hogyan terítsem le őt, de még nem léptem.  
-Még nem tudok. Idő kell. -válaszoltam.  
-Nincs időd! - válaszolja, és elővesz egy kést, egyenesen a torkomhoz szegezi. Na, ekkor már eléggé megijedtem. Nem tudtam mi tévő legyek, de végül maradt a klasszikus tökön rúgás. Mégis megelőztek. Hirtelen megragadta valaki hátulról, behúzott neki, majd alaposan megverte, de a megmentős is kapott. A bukméker végül elszaladt egy “ Ezzel még nincs vége.” szöveggel. A megmentőm felé fordultam. Sötét volt, eleinte nem ismertem fel, de aztán mégis. AZ egyik törzsvendégünk, Jordan, ha jól emlékszem. Nagyon fiatal volt, de nem meglepő az ilyen kuncsaft. Alig lehetett húsz éves, a termete mégis, robosztus volt, és jaj annak, aki ellen mer szegülni. A bukmékernek sem volt sok esélye. Ahogyan elnéztem szorul majd ellátásra bőven, de sajnos nem csak ő, Jordan is megsérült. Igaz kevesebb sebet szerzett.  
-Te vérzel. - megyek oda hozzá, és megnézem a sebét. Nem messze lakom innen, így az ötlet hamar utol ér.  
-Nem komoly. - válaszolja. Felnézek rá, erre a robosztus férfire, és látom rajta, bármikor megismételné azt, amit most tett, megmentene. Felfigyeltem rá a klubban is. Hamar a kedvence lettem, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy kevés pénzt hagyott a bugyimban.  
-Szerintem akkor is ellátásra szorulsz, kérlek had segítsek. Itt a lakásom egy háztömbnyire. - nézek fel rá, és látom, hogy gondolkodik a válaszon.  
-Rendben. Köszönöm. - válaszolja, én pedig megörülök.
-Én köszönöm. -nézek rá hálásan. Megmentette az életem, ez a legkevesebb, amit tehettem érte. Ez volt az a bizonyos éjszaka, mikor átléptem azt a határt, hogy kuncsafttal soha nem lépek személyes... kapcsolatba. Benne mégis volt valami, ami miatt nem tudtam ellenállni. Nem csupán azt, hogy megmentett, bár hálám örökké üldözni fogja, hanem a jelleme, a kisugárzása, a pimasz viselkedése, egyszerűen magával ragadott. A kora sem érdekelt, sokkal érettebb volt másoknál, és bár tudtam hibát követek el egy tizenkilenc éves férfivel, aki ráadásul aktív tagja a sztriptíz klubnak, nem volt visszaút.