Bipoláris zavarod van. Ezzel pedig tisztában is vagy, én viszont nem. Te az én szememben egy ebbe a világba nem igazán beilleszkedő, aranyvérű, tündérhajú, roxforti boszorkány vagy, akinek a homlokára van írva, hogy a szabadidejét a Mézesfalásban tölti. Hangos és vidám voltál akkor is, mikor találkoztunk. Hogy új szomszédunk voltál, útba igazítást kértél vagy egyszerűen arra fújt a szél, nem tudom, de a jókedvűséged, az energikusságod és a nyitott személyiséged, na meg a különös kinézeted egyből szemet szúrt. Néha tényleg olyan, mintha egy álom világban élnél. A korodhoz képest olykor nagyon gyerekes vagy. Talán soha nem is látlak szomorúnak, mert akkor talán épp nem keresed a társaságom. Nem szeded rendesen a gyógyszered, ezért is lehet, hogy könnyen eluralkodik rajtad a túlzott felszabadultság, ragaszkodás, máskor pedig a depresszió és a szociális fóbia. Olyan vagy, mint az időjárás, egyszer szivárványos, nap sütötte vidám, máskor borús viharfelhős. /Akárhogy is nagyon várlak! Nincsenek komolyabb kikötéseim, csak tud mi az a bipoláris zavar és a külsőd legyen kicsit eltérőbb a szokottnál, színes haj, érdekes smink, túlzottan pasztell színű, unikornisos stílus, ilyesmi. Ha itt vagy írj rám nyugodtan és megdumcsizzuk a többit.   /