A nappal a lustálkodás és persze a nyomozás ideje. Megbeszéltük még korábban a rendőr ismerőssel hogy tartjuk a kapcsolatot, de nekem is szükségem van a magam kapcsolataira, és a magam kis dolgaira ahhoz hogy minél előbb a sitten lássam azt a rohadékot és aztán meg a börtön temetőben. Ez persze már nem nyilvános terv, de maradtak bent barátaim, olyanok akiknek a szemében ez az utolsó kis mocsok szálka mert nem csak hozzám volt köze. Többeknek tett keresztbe a rohadék, bár nem ilyen direkten és helyettem is inkább Chasenek kellett volna bent lennie, de ő nem élte volna túl lelkileg. Nem mindenki bírja és láttam én is számtalan erős embert összeomlani ott a falak között abban a sajátos világban. Nem könnyű élet az, és nem is könnyű onnan kiszállni, és észnél kellett lennem mennyire merülök el benne mert nem fog elereszteni de valahol... Azért lojális világ is. Mert mindenki védi a másikat ha megérdemli és nem egy spicli. Én sosem voltam az, és Erick sem. Az egyik benti cimbora kinti haverja, és így ismerkedtünk mi is össze, de most kellenének nekem a kapcsolatai, vagy bármi amit adni tud mert bosszúra szomjazom. Nagyon. Annyira hogy szinte belefeszülök, de igazságot akarok. Chasenek és magamnak is.
Fekete farmerben és egy szürke pólóban sétálok át a parkon az egyik kis kocsmáig ahová a találkozót megbeszéltük. Sportcipő és egy fekete motorosdzseki egészíti ki a ruházatom, és persze a feltűnően kikandikáló tetoválásaim. Engem nem zavar ha megnéznek maguknak, úgysem tudnak rólam semmit, és nem is fognak. Nem is érdekelnek.
A kocsmában szerencsére nincsenek sokan, és a pultnál kérek is egy korsó sört és azzal együtt telepszem le a sarokasztalhoz. Olyan asztal ez, mint a filmekben. Csak az ül le ide aki kifejezetten valaki olyannak akarr beszélni akinek van valami a füle mögött, és nem mindig legális üzletek köttetnek meg itt. Még van tíz perc a megbeszélt időig, így addig amíg Ericket várom szörfözök kicsit a neten. Elolvasom a híreket és a pletykákat is amik nem igazán érdekelnek de az idő megy vele és legalább lekötöm magam. Aztán amikor legközelebb felpillantok akkor már látom is befelé jönni az ivóba. Elmosolyodom a szakállam alatt.
- Helló, haver. Jó hogy jössz - emelkedek meg egy kicsit ahogy kezet nyújtok neki és üdvözlöm. Tök normális tudok lenni azokkal, akik velem is azok.

Nem vagyok türelmetlen, és tudom hogy el fog jönni a találkozóra, de még van ideje. Én voltam gyorsabb mert nem számítottam rá hogy ilyen könnyen átjutok a belvároson és nem kell a dugóban álldogálnom majd.
Szóval amíg várom, lapozgatom a híreket, meg mindenfélét hogy elüssem az időmet, és mikor megpillantom őt, le is teszem a telefont. Vissza a zsebembe, most nem kell túlságosan. Kezet fogok vele, erős de nem túl erős szorítással. Ez valahol szerintem el is várható.
- Én is örülök neked Erick - mosolyodom el, ahogy visszatelepszem a székemre és kényelembe helyezem magam. Elég kényes a helyzet ami miatt itt vagyok, de ki kell bökjem előbb utóbb, mert máshogy nem jutok előre és E-nek már a gondolatára is felforr minden csepp vérem, és kiakad a türelemfaktorom.
- Még egy kicsit nehezen. Ember undorom van - sóhajtok fel, mert örülök hogy újra szabadon lehetek, de az öt évnyi magány után kicsit most nagyon sok ez az ember tömeg ami körülvesz de igyekszem alkalmazkodni azért.
- Alkalmazkodom, és próbálok visszailleszkedni de más is hajt. Valami sokkal erősebb érzelem - emelem komoly szürkés pillantásom Erickre. Tudom hogy ő amolyan mindenes, infókat füleseket gyűjt és ad tovább, de a pénz most nem igazán érdekel, bármit hajlandó vagyok kifizetni. Az illegális munkák mindig jól fizetnek.
- Volna itt valami, amiben a segítséged kérném. Leginkább infók, minden. Egy ember érdekel, de vele kapcsolatban minden - nyújtok át neki egy apró igazolványképet Enrique-ről. Profilkép is lehetne, de nagy erőfeszítésembe kerül hogy ne tépjem darabokra. Érezhető az indulatom.
- Öt évvel ezelőtt, ez a kis pöcs elintézte hogy derékba törjön a karrierem és Chase-é is. Míg engem lecsuktak, ő itt kint szenvedett ettől a kis féregtől és most... Azt akarom hogy ő szenvedjen. Be kell bizonyítanom hogy ő az, aki elkövette azt a bűnt, nem én. Meg akarom találni azt a kurvát is akinek elég volt némi pénz és vállalta hogy bemószerolja Chaset - teszem hozzá. Vissza térek a tánc színterére is, és még némi edzés kell hogy formába jöjjek. Erről viszont neki nem kell tudnia feltétlen. Mármint E-nek, majd szépen a képébe mászom.
- Visszatérek a táncoláshoz is. Chase edzésmódszerét használjuk - mert az is érdekel hogy hol léphet fel, vagy miket csinál szabadidejében. Minden érdekel.
- Tudsz esetleg segíteni? - kérdezem ahogy röviden összefoglalva előadtam neki hogy miről lenne szó, mi az amiért idehívtam. Tudom hogy Erick jó srác és ha nem is tud segíteni, akkor se adja ki ezeket az infókat.

Sok minden van, amit meg akarok tenni és sok minden kell még elintéznem hogy végre én kerülhessek lépés előnybe és ehhez sajnos a benti kapcsolataimat kell használnom itt is, mert nincs más nyomom amin elindulhatnék, és Erick amúgy is megbízható forrás, mert már odabent is néha megszerzett vagy elintézett nekem ezt azt. Így ezért kerestem fel hogy most egy újabb adósságba, szívességbe verjem magam és utálom ezt hogy ezekhez kell folyamodjak, de egyszerűen nincs más megoldás jelenleg. És Erick megbízható forrás volt eddig is. Nem kételkedem hát benne hogy amit mondok, az köztünk marad később is.
Elmesélem neki hogy mi a helyzetem, és mi az amire szükségem lenne jelenleg és látom rajta hogy gondolkodik rajta, vajon mit tudna mondani és a szavai csak megerősítenek benne.
- A ribanc nevét sajnos nem tudom, csak azt hogy hol volt pontosan és kivel öt évvel ezelőtt, szóval nem tudom mennyire lesz ez használható. Minden Enrique körül forog most - válaszolok elsimítva a hajam. Ez is jól megnőtt, és a szakáll is idegenné tesz. Volt olyan ismerősöm aki elment mellettem mert nem ismert fel. Nem szóltam utána, nem érdekel a dolog. Nem volt fontos számomra sem. Enrique és a kis ribanca annál inkább.
- Nem tudom hogyan tudnám megköszönni Erick - pillantok rá a söröm felett és kénytelen vagyok egyetérteni vele a szavaira. Nem éppen kellemes öt év volt, de mégis eltelt valahogy.
- Tudom hogy nem számít rá, és éppen ezért akarom hogy lehetőleg ne tudja meg. Ha a fülébe jut hogy keresi őt valaki, még a végén eszébe jut minden, és megpróbálna mindenhogy akadályozni és nekem nincs annyi milliárdom hogy mindenkit megvesztegessek - morgolódom egy kicsit rossz kedvűen ahogy beleiszom a sörömbe.
- Amennyire tudom, nem volt alvilági kötődése, csak szimplán egy pénzes rohadék, aki féltékeny volt a sikereinkre amiket elértünk Chase-el. Nem ismerem annyira a drog bizniszt, de nem hiszem hogy túl mélyen lenne benne.... - gondolkozom el egy kicsit.
- Oké. Hálás vagyok a segítségedért Erick. Nem szándékozom belerángatni, de még egy dolog van. Drake Monroe, most hol van a tetoválószalonja? - kérdezem hiszen az információ nem lesz elég nekem, ütőerő is kell és talán összedolgozhatnék vele, bármennyire is hajmeresztő ötlet. Chase ki fog borulni, ezt előre látom, de lassan nem igazán marad sok más választásom.
- Egyenlőre ennyi. Kapaszkodókat keresek hogy merre induljak el, és kiket keressek fel. Két nap múlva ugyanitt, jó lesz? - kérdezem.