Pár dolog, amit szintehogy kötelező tudni rólam:
- kifejezetten lusta személyiség vagyok
- számomra a takarítás és a főzés már megerőltető feladatok
- nem szeretem a zárkózott embereket és az ódivatú gondolkodást
- úgy élek, mintha nem lenne holnap, kipróbálok mindent, amit csak lehet
- próbálok mindenkit boldoggá tenni magam körül
- ha mellettem maradsz, a nevetés garantált
- nem vagyok a komoly kapcsolatok híve, a kalandok jobban tetszenek

Pár dolog, amit senki sem tud rólam:
- imádom a romantikus filmeket
- jobban szeretem a macskákat, mint a kutyákat
- gyerekkoromban tűzoltó szerettem volna lenni, aztán rájöttem, hogy félek a tűztől
- utána orvos akartam lenni, de rájöttem, hogy rosszul vagyok a vértől

Ha mellettem vagy, el kell fogadnod, hogy nem fognak érdekelni a gátlásaid. Nem, el se képzeld azt, hogy majd megjátszom magam, visszafogom a véleményem, figyelmen kívül hagyom a tabutémákat, vagy kellemetlenül fogom érezni magamat, ha megkérdezem mikor maszturbáltál utoljára. Ugyan már, haver, mégis miért aggódsz ilyen jelentéktelen dolgokon mikor a világ sokkal többet rejteget magában, minthogy titkolózz a szokásaidról, letagadd ki is vagy valójában és eljátssz valami olyat, ami soha nem voltál és soha nem is leszel? Teljesen felesleges.
Mellettem te nem leszel más, mint önmagad. Megtanulsz szeretni, nevetni, őszintén boldognak lenni és rájönni arra, hogy attól függetlenül, hogy az élet nem csak örömködés ugyanúgy kitudod hozni belőle a legtöbbet.
Azt hiszed, hogy én tökéletes vagyok? Viccnek is rossz lenne, ha hibátlannak nevezném magamat, hiszen bármerre járok velem tart a balszerencse csak közted és köztem az a különbség, hogy én nevetve nézem végig ahogy próbálja elszúrni minden tervem és álmom a sok akadály, amíg te idegesen megállsz előtte és fogalmad sincs hogyan menj tovább. Kerüld ki vagy lépd át, de mindig van út, ami előrébb visz.
Meguntam azt, hogy szomorú legyek, hogy elhaladjanak mellettem hosszú évek úgy, hogy nem teszek semmit csak töprengek magamban, eltaszítok mindenkit és a halálomat kívánom. Ebből elég volt. Épp ezért leszek az az ember az oldaladon, aki semmi mást nem fog okozni neked, csak őszinte vihorászást. Mert hidd el, a humoromat még a legnagyobb komikusok is megirigyelnék ; bár azt még nem döntöttem el, hogy a poénkodás sötétebb oldalát is bevethetem-e nálad, de ahogy jobban megismerjük egymást, majd idővel meglátom. Bizonyosan. Talán.
Nem kérlek arra, hogy ellenállj nekem, hiszen mindketten tudjuk milyen gyönyörű személy is vagyok, ettől függetlenül ne számíts rá, hogy másnap már jegygyűrűvel járkálsz az ujjadon.  Nehezen megyek bele bármiféle kapcsolatba, az elköteleződés számomra hihetetlenül nagy félelem, így ha mégis valahogy meghódítasz le a kalappal Kolumbusz, te egy igazi zseni vagy.
Ne csodálkozz rajta, ha bármikor is meglátsz az utcán. Őszinte leszek, többet vagyok kint, mint négy fal között, ha bármikor is összetalálkoznánk egy sörözőben, ahogy már a hatodik korsót gurítom le és kettőt látok belőled vagy akárcsak galambokat etetek a hetven éves nyugdíjas nénivel egy parkban, nyugodtan gyere oda köszönni, talán még magammal is viszlek, hogy valami érdekes is történjen az életedben.
Soha senkit nem kértem, hogy szeressen vagy fogadjon el úgy ahogy vagyok. Nem erőltetem rá magamat másokra, ez nem jellemzett az életem során. Számomra a barátok maguktól jöttek, nem pedig én kerestem őket, pont úgy, ahogy a szerelmek is. Ne hidd azt, hogy bármikor zaklatnálak, nem én leszek az a személy az életedben, aki üzenetekkel halmoz el ha nem írsz neki órákig, nem fogadott hívásokat hagy maga után vagy esetleg minden második nap megkérdezi beugrasz-e hozzá valamiért. Kettőnk kapcsolatában leginkább te leszel az, aki megkeres vagy ha így jobban tetszik, megtalál ; mert hiszed vagy sem, nem igazán bízok és nem is jó szájízzel használok mai technológiát. Kínos vagy nem kínos, de még mindig ha valakivel nem közvetlenül beszélgetek, levelet írok neki. Szóval néha a postaládádba bekukkanthatsz ha úgy érzed túl huzamos időre tűntem el és hiányzik az az imádnivaló tündibündi arcom amit tudom, hogy úgy szeretsz.
Remélem ennyivel előre is feltudtalak készíteni arra mi vár rád, ha huzamosabb ideig magad mellett szeretnél tudni. Tudom, elsőre ijesztő lehet, de valamiért úgy érzem te se és én se fogjuk megbánni.



Mateo Lewis - A téli fanyar
Megérkeztem ide.
Itt állt egykoron otthonom,
s tudom már nem mondhatom,
de hazám volt, mit a négy fal rejtett egykoron.
Itt álltam s anyám vállamon
sírva mondta, hogy szánalom,
hogy nem lett belőlem más,
csak egy átkozott rém látomás,
mi magában gödröt ás.
Szánalom, hogy a fia ilyen fiatalon nő helyett fiúval kézen fogva jött haza a tradicionális spanyol otthonba.
Hogy apja mennyit verte,
bőrszíjjal és kézzel is amíg csak merte,
de felnőtt a fiú s már nem kellett minek védeni ,
hiszen ott volt az ökle, a keze, a lába neki,
s józan esze,
melyet ha elvesztene,
talán többé nem lehetne
ilyen világ sarja már.
S a téli idő távozásra vár.
S fanyar íze a jeges levegőnek
megfagyasztja ereiben a vért minden kételkedőnek.
Mert kinek egykoron volt családja s otthona most már nincsen
s minden kincsen
csak veszített ahelyett, hogy nyert volna valaha.
De végülis, ha átgondoljuk, ez csakis az ő sara.
Mert önmagát adta.
"Takarodj innen" - szólt érdes hangon az apja,
s durván arcon csapta.
Ő pedig télnek fanyar ízével sátorfáját felkapta
s vissza se nézve a távolba tartva
többé nem látták ott,
ahol otthona lakozott.
Hogy miért? Mert lapozott.
Csak mindebben az a szomor, hogy ez én vagyok.

__________________________________________


-Az emberek rohannak. Mindenki valahova tart, mindenkinek van célja. Vagy egy kenyeret veszünk a kisboltban ,vagy egy fontos meetingre szeretnénk időben megérkezni ; mindez teljesen mindegy. A lényeg, hogy megyünk. Hevesen lépdelünk, vagy tövig nyomjuk a gázt, hogy időben megérkezzünk oda, ahova annyira nagyon szaladunk, hogy szinte minden másról teljes mértékben meg is feledkezünk. Az, hogy a gyereknek most van születésnapja, hogy a férjünk már 15. éve boldogít minket jóban rosszban, egészségben és betegségben szinte elenyésző, ha időpontra megyünk a fogorvoshoz vagy egy nagyon fontos megmérettetésre készülünk. Mert mindig, mindenhol, bárhol és bárkivel legyünk lesz valamifajta célunk, aminél kényszeresen teljesíteni szeretnénk. A teljesítésből pedig mi adódik? A megfelelési kényszer.
A megfelelési kényszer egy külön fogalom arra, amikor szeretnénk a társadalomba való beilleszkedést elősegítő magatartásformát felvenni, cselekedet megtenni annak érdekében, hogy ne lógjunk ki a sorból. A megfelelési kényszer pedig magával hozza az önbizalomhiányt, a stresszt, a feszültséget, amitől a teljesítményünk romlik. Nem lesz olyan a munkánk, mint ahogy elterveztük, mint ahogy elvártuk volna magunktól. Hogy miért? Mert úgy éreztük kényszerítve vagyunk rá még akkor is, ha saját döntésből mi vállaltuk el, hogy egy adott időre megteszünk valamit valakinek. Mert ránk pakolódik a felelősség. A felelősség pedig minden, csak nem egy nyugtató jelenség.
- Mateo - szólt volna közbe, most már idegesebb arckifejezéssel,unottan felsóhajtva de hamar újra a szavába vágtam.
- Röviden és lényegre törően pedig mindennek amiről percek óta fecsegek az a legfőbb pontja, hogy időpontokra és elvárásokra nem fogunk tudni igényes és tényleg energia- és érzelemdús munkát kiadni a kezünkből, amikre valóban őszintén büszkék lehetünk. - egy időre elhallgatott. Az asztalán támaszkodtam és figyeltem a tekintetét, láttam rajta, hogy végigsiklik minden szavamra egy-egy gondolatszál az agyán, hogy töpreng, erre pedig elismerően mosolyogni kezdtem. - Érted már Greg, hogy miről is beszélek? Nem olyan könnyű mindez, mint ahogy elképzeled.
- Értem már, Teo - bólintott aprót, visszamosolyogva.
- Na, örülök neki, hogy ezt ilyen jól megtudtuk beszélni egymás között. Nem is tudod milyen régóta vágyok arra, hogy így megértsük egymás gondolkodásmódját haver - veregettem meg a vállát mellélépve, amire csak rám emelte a tekintetét. A forgós bőrszékében ült, amit még a feleségétől kapott fél éve a házassági évfordulójukra. Amanda tudta hogy kell elnyernie a férje szívét, ha szeretné megkapni a "közös" kis nyaralójukat minden második hétvégére, hogy a medencetisztítós Richardoval együtt tölthessen kettesben egy kis időt.. vagyis, ahogy Greg tudja, hogy a lányokkal egy kis borozgatás mellett kikapcsolódhasson a tóparton. Szerencsétlen fickó. A hiszékeny énje egyszer a sírba viszi.
- Holnapra kérem mind a 20 festményt. Ha nem kapom meg, el kell, hogy búcsúzzunk egymástól. Elég volt - szólalt meg érdes, rideg hangján újból, majd megköszörülve a torkát lesöpörte a tenyeremet a válláról és elkezdte az iratait nézni. Egy pillanatra elállt a lélegzetem.
- Hogy te mekkora egy szívtelen féreg vagy - csúszott ki a számon, ami után az ajkaimhoz is kaptam. Itt jött el az a pillanat, hogy tudtam, teljesen mindegy már, hogy 10 perc múlva vagy holnap éjfélre hozom el neki ezt a húsz kiállítási darabot, szinte 150%, hogy most lettem elbocsájtva.
- Legalább így nem kell feleslegesen indokokat keresnem, hogy miért nem szeretnélek tovább itt látni. Szép öngólt rúgtál magadnak, Teo. És most takarodj - fel sem nézett a papírjaiból. Érzelemmentes, közömbös hangszínnel, távolságtartó módon úgy elküldött, mint ahogy apám tette még annak idején. Annyira nosztalgikus érzésem lett a szavaitól, hogy libabőrös lett a karom. Hamar felkaptam a táskám és minden szó nélkül kisétáltam az ajtón.
Ott tanultam meg, hogy számomra nem való a munkabeosztás, az időpontra való érkezés, az elvárások teljesítése. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem kell számomra senki, aki megmondja mit csináljak és szabadúszó cápaként majd én lecsapok a lehetőségeimre, ahol csak lehet.

__________________________________________

Mateo Lewis - Fedetlen

Homályban vetkőztél le előttem s hamarabb dobtad el titkaid, mint bármelyik ruhadarabod. Tudhattad, hogy érted már tetőtől talpig odavagyok.
Zavarba esve, választ keresve töprengtél mit tégy, hogy reggel felkelve melletted maradjak, amíg csak tudok. De jól tudtad már akkor is, hogy érted élek-halok.
Meztelen tested pedig elárulta azt is, melyet szavaknak nem szabad ; hogy mi volt számodra a vágy, a kívánság, az akarat. S minden egyes kis falat az élvezet felé hajló hosszú mozzanat, mely célként kettőnkkel maradt.
Vajon azóta hazatért nyugtalan lelked, vagy feljutottál képzeletbeli hullámvasutad tetejére? Vajon leugrottál arról a szakadékról, vagy csak álltál ott, rettegve, félve?
Nem tudom. De hajlamom vagy, s hiányt hoz minden elvesztegetett, másra pazarolt alkalom ,mikor nem feszül meg alkarom, hogy érezhetlek angyalom.