Harcias, makacs, bátor, de még csak egy gyerek. Axlről teljesen felesleges hosszasan elmélkedni, hiszen a fiú mindig okoz váratlan meglepetéseket, amire még a legügyesebbek se képesek elég gyorsan reagálni. Kiismerhetetlen, áskálódó személyisége nem egyszer, nem kétszer okozott vesztet a számára.
Lehetetlen meglenni mellette. Barátságtalan, rideg énje taszít bárkit, aki csak közel akar kerülni hozzá, így hát egyedül tengeti az életét, barátok, kapcsolatok, vagy a család bizalmas köre nélkül. Sose kért segítséget és ehhez tartja is magát, a jég hátán is megél, igazi túlélőtípus, aki mindenhol arra törekszik, hogy megtudja szerezni magának amit akar - ez javarészt össze is jön neki, amíg be nem következnek végzetes cselekedetei, beleértve a dührohamokat, a kontroll nélküli mérget, melyek mindig negatívan értendő pontot tesznek az i-re.
Akaratos, agresszív oldala sokszor mutatja meg magát, különösen ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja. Nem fél használni az öklét, ha szeretné kivívni magának a saját igazságát. Ám meggondolatlanságáról is híres, így sokszor ő kerül ki vesztesként egy csatából. Rengeteg bárból és szórakozóhelyről kitiltották már heves temperamentuma miatt.
Ám Axlnek is van bőven oka ennyire bizalmatlannak és távolságtartónak lenni. Leginkább saját biztonságát szeretné biztosítani úgy, hogy nem táplál érzelmeket mások felé. Túl sokat csalódott és túl sokat hagyták már cserben ahhoz, hogy most is ugyanolyan nyíltan álljon hozzá az emberekhez, mint annak idején. Röviden, óvatosságból alakult ki ez a fajta hozzáállása, mely úgy működik nála, akárcsak egy prédánál a védekező mechanizmus. Megelőzi, hogy megtámadják.
Hogy egy kicsit beszéljünk a pozitívabb tulajdonságairól is, annak érdekében, hogy ne tűnjön ennyire szörnyű személynek, megemlítendő, hogy nagyon gondoskodó és törődő fiúról van szó, aki gyakorta dobja el kemény oldalát, ha valakinek segítségre van szüksége és rá támaszkodna. Szereti azt érezni, hogy szükség van rá, hogy van helye egy közösségben, vagy hogy bíznak benne. Egész életében ennek az ellentétét kapta, így teljesen máshogy éli meg az ehhez hasonló hozzáállást, mint egy átlagos ember. Kedves és aranyos énjét habár eltemette valahova méterekkel a föld alá, de ha valaki igazán türelmes és kitartó képes kiásni ezt az oldalát is.
Nem szereti a fizikai kontaktust, nagyon érzékenyen reagál rá ha megérintik, vagy akárcsak átlépik a szemmel nem látható határait. Hallgatag, nem beszél sokat, csak ha tényleg van valami fontos mondanivalója. Ettől függetlenül kifejezetten ironikus beszédstílusát sokszor vegyíti humorral, ami az emberek agyára tud menni.
Igen. Összegezve, sőt részleteire szedve is elmondhatjuk róla, hogy nehéz őt kedvelni vagy kibírni hosszabb távon. De egy valamit érdemes megjegyezni róla: Ő még csak egy gyerek. Egy gyerek aki próbálja megtalálni a saját útját és megismerni önmagát. Néha elbukik, néha csalódik, néha a földre esik, de mindig feláll és újra kezdi. Ez Axl. A maga módján, egy örök harcos.
"Asszonyom,
Képtelen vagyok ezt csinálni tovább. Megpróbáltam már minden lehetséges esetet annak érdekében, hogy naposabb oldalára fordíthassam a helyzetemet, de sehogy sem sikerül kijönnöm velük. A minap a kisebbikük a kedvenc kis vonatával játszott, én pedig meglátva a lehetőséget arra, hogy közelebb kerülhessek hozzá, leültem mellé és megpróbáltam csatlakozni a játékához. Tíz perc sem telt el és a maga fia akkorát harapott a karomba, mikor megpróbáltam a kezembe venni a másik játékvonatot, hogy a véres sebet be kellett kötöznöm az elfertőződés elkerüléséért. Én nem vagyok képes tovább harcolni egy olyan dolog ellen, amit nem tudok megváltoztatni. Eddig ment, eddig minden energiámat beleadva őszintén próbáltam megjavítani őket. De feladtam. Kérem találjon másik bébiszittert a gyermekeinek. Ha esetleg a fizetés akadály lenne a kilépésemben, tartsa meg magának a pénzét, csak engedjen el innen.
Tisztelettel: Mrs. Robertson"
Irene remegő kezekkel olvasta el a hevesen leírt mondatokat. A lap gyűrt és koszos volt, akárcsak a fiatal anyuka lelke abban a pillanatban. Egy apró könnycsepp gördült le az arcán, ajkai is irányíthatatlan mozgásba kezdtek idegességében. Nem tudta mit csinálhatna, nem talált szavakat. Nagyot nyelve eltemette magában gyenge énjét, majd összegyűrte a levelet és eldobta azt.
-Francba! - ordított fel, majd az asztalra csapott. - Francba, francba, francba.. -tördelte ujjait mérgében, miközben szemei üvegessé váltak, nem fókuszáltak semmire. Minden elhomályosodott.
Valami ott megtört abban az ifjú nőben, aki reményekkel indult neki az életnek. Nem erre az életre vágyott. Mindig úgy tervezte, hogy 25 éves korában megállapodik egy törődő és gondoskodó férfi mellett akinek majd szerelemmel telve gyermekeket ajándékoz örök hűsége zálogául. De a tervei romba dőltek mikor 19 évesen teherbe esett. Abortuszra nem volt pénz, a szülei nem tudhattak róla, mennyire meggondolatlan volt, így hát elszökött otthonról és próbált két lábon megállni a talajon annak érdekében, hogy eltarthassa kicsinyeit, az 5 éves Jonathant és a 2 éves Axlt. Jonathan volt számára a támasz, ő mindig ott volt neki kiskorától kezdve, itta anyja szavait, magába szívta őket, akárcsak egy szivacs, miközben mindenével azon volt, hogy segítse őt és támogassa a nehéz időkben, ha nem is máshogy, de lelkileg. Axl viszont nem törődött ezzel nagyobb korában sem. Távolságtartó és érzelemmentes volt anyjával szemben, aki évekig próbálkozott közelebb édesgetni magához a fiát. A bébiszitterek szándékos elűzése is hobbijává vált, amiért testvérétől és Irene-től is órákon át tartó fejmosásokat kapott, de nem igazán törődött velük. 16 éves lehetett, mikor az akkor már 19 éves bátyjával, Jonathannal éppen kocsikáztak. Ma már nem emlékszik rá mi történt pontosan, csak egy rövid jelenet maradt meg neki abból a napból.
Jonathan az ablakot lehúzva élvezte a volán mögött a simogató szellőt a nyári melegben. Éjszaka volt, már csak a fények világították meg az épületeket és az utat. A hangulatos utazás Axlnek is kedvére volt, mosolyogva tette ki kezét az ablakon és játszott a széllel.
- Mihez szeretnél kezdeni Axe, ha nagyobb leszel te is és már számítani fog rád a családod anyagiak tekintetében? - kérdezett rá hirtelen Jonathan egy fél pillanatra rápillantva testvérére.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ezzel kéne foglalkoznom. Magamnak keresem a pénzt, nem pedig a családomnak - válaszolt komolyan, nem is igazán fordított nagyobb figyelmet a kérdésnek.
- Nem gondolod, hogy rád is szüksége van Anyának?
- Nem.
- Tudod beszéltünk én és Anya rólad. Úgy látja, hogy csak egy albérlő vagy az otthonunkban és nem szereted őt.
- Értem. - reagálta le röviden, mire Jonathan szemei is felszöktek a magasba. Összeráncolt homlokkal folytatta monológját.
- Axl. Nem lehetsz mindig ilyen rideg másokkal szemben. Felnevelt téged, neki köszönheted, hogy élsz. Mégis mit akarsz még?
- Könnyű annak, aki mindig is kedvenc volt, nem igaz, Johnny?
- Miről beszélsz?
- Anya mindig is jobban szeretett téged, mint engem. Nem jó érzés másodiknak lenni - vonta meg a vállát. - Minek foglalkozzak vele, ha ő sem foglalkozott velem eleget?
- Hálátlan vagy.
- Reálisan átlátom a dolgokat, Johnny. Ez nem egy és ugyanaz - sóhajtott fel.
Jonathan dühös volt az öccsére. Nem értette mire fel érzi úgy Axl, hogy keresztbehúzhatja a családja sorsát és jövőjét egy csettintéssel. Dühítette, hogy ennyire nem törődik azokkal, akik egész életükben mindent megadtak neki, amit csak tudtak. Abban sem volt biztos, hogy ha nem tartanák maguknál, ott maradna-e velük. Nem volt biztos már semmiben. A bizonytalanság pedig meggondolatlan cselekvésekhez vezet. A düh erre csak ráadás. Jonathan olyat tett, amit tíz perc múlva meg is bánt, de már nem tett ellene semmit. Elege lett.
- Szállj ki - szólalt meg ridegen és leállt a kocsival.
- Miért? - nézett rá kíváncsian Axl, mit sem értve az egészből.
- Mutatni akarok neked valamit ennél a hídnál. Tudom, hogy szereted a vizeket, szóval biztosan tetszeni fog - állította le a motort, majd ő maga kimászott az autóból. Axl bízott a bátyjában, így engedelmesen utána ment. A híd korlátjának támaszkodva mindketten a lent hömpölygő folyót figyelték.
- Biztos nincs baj, John?- kérdezett rá szelíden a fiatalabbik fivér, mivel látta, hogy testvére nem úgy viselkedik, ahogy eddig tette.
- Dehogyis - mosolygott rá erőltetetten a bátyja. - Figyelj, ott lenn hagytam neked valamit. Balra van egy ösvény ahol letudsz sétálni a folyóhoz. Egy kis meglepetés - mondta játszva ő maga is mennyire lelkes, így Axl is hamar elhitte a szavakat és ő maga is izgatott lett.
- Akkor pár perc és visszajövök - mondta neki mosolyogva. - Majd ha visszaértem megköszönöm - indult el nevetve, majd ahogy távolodott testvérétől még hátranézett rá - persze ha valami szépet hagytál ott nekem, nem pedig megszívatsz, ahogy szoktad - mosolygott rá, majd már hevesen sietett le a folyóhoz.
- Csak akkor tudod meg, ha lemész - ordított utána Jonathan, majd mély sóhaj hagyta el a mellkasát. Elszánt volt. Most vagy soha.
Kis idő után ellépett a híd korlátjától és visszaindult a kocsija felé. Beindította a motort, becsatolta a biztonsági övét és várt. Várt még egy kicsit. Nem tudta jól cselekszik-e. Végül kioldotta a kéziféket és a gázba taposva elhajtott.
- Megint átvertél, te idióta - szaladt fel nevetve a fiú, mikor meglátta, nincs már kinek beszélnie. - John? - kérdezte ismételgetve, egyre hangosabban, de senki sem válaszolt neki.
Magára maradt.