Ami Aspen-ben történik...

Vendég

Két hete újra szolgálatban... igen, magam is alig hiszem azután, ami és ahogyan akkor este a díjátadókor lezajlott közöttünk. Valamiért azonban képes voltam visszajönni és újból kitenni magamat Mrs. Ray hirtelen hangulatingadozásainak, kényének-kedvének. És hogy miért tértem vissza annak ellenére, hogy nem olyannak ismerem magamat, akit ha kidobnak az ajtón, még hagyja magát visszarángatni? Nos, erre mondják, hogy bizony van az a pénz... Volt. Nem is kevés, és most ismét itt vagyok. Hogy hol is? Valahol a colorado-i hegyek között, távol New-York-tól, egy csúcskategóriás bérelt autóban többedmagammal.

Pár perccel az után, hogy a nap lebukott a szemben lévő havas hegyvonulat mögött, a szürkület veszi át a hatalmat a táj fölött, hamarosan teljessé válik a sötétség, mi pedig csöndesen, a hosszú úttól kissé megfáradva, hegynek fölfelé rójuk a végtelennek tűnő kilométereket Aspen felé. Fogalmam sincs, hogy miért pont ide, havat és sípályát találtunk volna közelebb is, de hát mit akadok én fönt ilyen apróságon? Nem tökéletesen mindegy? Amíg a megállapodásunk szerint minden hétvégén egy szép kis összeggel dagad a számlám, addig akár a sivatagban is tevegelhetünk naphosszat. De csak addig és nem tovább!
- Mi volt az a csomag, amit átvettél attól a fickótól a benzinkúton? - tudtam, hogy Marlon mindent lát, még akkor is, ha ezt azonnal nem teszi szóvá. Csodálom a figyelmét, mert hiába vonja el a tankolás a figyelmét, valahogy fél szemét állandóan a terepen és Elle-n tudja tartani.
- Egy ezer éve nem látott ismerősöm volt, még a régi időkből... egy kis útravalóval lepett meg minket. - pillantok a volánnál ülő társamra, aki hitetlenkedve és kellőképp gyanakodva fogadja a túlságosan is elnagyolt mesémet.
- Útravalóval... - ízlelgetve ismétli meg a szócskát, de nem kérdez többet, talán már bízik bennem annyira, hogy nem firtatja tovább a csomagtartóban pihenő nagyobbacska fekete, keményfedeles táskát, aminek tartalmát jókora számzáras csatok védenek.
- Mikor érkezünk? - terelőkérdés érkezik, amire válasz már nem érkezik, csak jobbját emeli fel, hogy a szerpentin utolsó kanyarja után egy szépen kivilágított helyre mutasson az út mellett.

A hegytetőn áll a már fényárban úszó villa, mely úgy látszik, hogy a mi birtokunkba kerül a következő napokra. A kovácsoltvas-kapu automatán nyílik előttünk, ahonnan egy hosszabb út vezet fel egészen a ház előtti kertig, illetve parkolóig. Nem hinném, hogy bármiben is hiányt szenvednénk, míg itt tartózkodunk. A garázs előtt sportautó és luxus-terepjáró áll, a hó eltakarítva az útból, valakik gyönyörűen előkészítették a szállást nekünk.
Miután megálltunk, kiszállok és a hátsóajtóhoz lépek, hogy kinyissam Elle-nek, kire egész úton rá sem pillantottam. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül választotta a mögöttem lévő ülést: ő sem kockáztatta, hogy pillantásunk véletlen találkozzon a visszapillantó tükörben.
- Vigyázzon Mrs. Ray, csúszik, el ne törje valamijét! - nyújtom kezemet segítségképp és figyelmeztetem is egyben az alattomos veszélyre, de hanghordozásom akarva akaratlanul is úgy jöhet le a másik fél számára, hogy inkább kívánok neki egy jó kis jégen való brékelést némi zúzódással összekötve, mint óvatosságot szorgalmazva. Pedig nincs mögötte ilyen gondolat, csak hát színtelen hangomat betudhatja akár ennek is, ha már amúgy is a bögyében vagyok az apartmanos eset óta.

- Máris visszük a csomagokat! - miután Marlon segített Karen-nek kiszállni és a ház személyzete, feltéve, ha van egyáltalán még nem érkezik meg mellénk, kijelentem, hogy hordár-testőrként is funkcionálunk és visszük a bepakolt bőröndöket.
- Mi ez Kyle? - továbbra is furdalja a kíváncsiság a biztonsági főnököt, de lassan kezd rájönni, hogy ami a fekete, számzáras tárolóban van, az nem téli öltözet, gondolván az idefönt uralkodó hideg időre.
Körbe pillantok és ha nincsen a közelünkben senki, akkor egy szemvillanás alatt kinyitom a zárakat és láthatóvá teszem az eddig rejtőzködő tartalmat.
- Ugye ez csak valami vicc Kyle? - látok némi elhűlést felettesem ábrázatán, míg abban a néhány másodpercben felméri mi is az, amivel szemben áll.
- A fenyegetés valós Marlon, Karen beavatott a dologba... ennek a fele sem tréfa. - felelem komoly arccal, mert tényleg így gondolom, hogy a rajongó néhány napja már bőven átlépte azt a határt, ami még belefér.
- Meg kell tudnunk védeni Mrs. Ray-t és ehhez ez kevés lesz. - mutatok az oldalamon lévő pisztolytokra, melyben ott pihen a szolgálati stukker.
- Kyle, basszus, idefigyelj. - oldalra sandít, nehogy valaki fültanúja legyen annak, amit mond, végül felém fordulva folytatja.
- Ilyen cuccot még csak magunknál sem tarthatunk, egyszerűen nincsen hozzá engedélyünk. - határozottan gesztikulál, hogy értsem, ez nem volt valami jó ötlet a részemről.
- 47 államban tiltott, a maradékban pedig az engedélyek beszerzése is rém komplikált. Mi nem katonák vagyunk Kyle, hanem testőrök. - mutatóujját maga előtt tartja, miközben megrázza a fejét és láthatóan magyarázatot vár tőlem, hogy a beleegyezése nélkül döntöttem.
- Olvastam a leveleket, láttam a küldeményeket, az elszórt jeleket, ez a valaki már nem csupán rajongó, ez már nem az a szint, itt már jóval többről van szó. - felelem hasonló stílusban, mint a számonkérés, végül hozzáteszem:
- Nem mentél volna bele, ha felhozom ötletként, de mondd csak, mióta vagy ilyen parázós? Tudod mit mondok még, hogy legalább 30 államban, közöttük itt is, ha megtalálják nálunk a szervek, kapásból megyünk a dutyiba. Igen, nincs kecmec, azonnal a rács mögé visznek minket. - fokozom a hangulatot, egy kis adalékkal, de tudom én, hogy Marlon sem rezel be olyan könnyen a hatóságoktól.
- ...de miért pont orosz technika? - újból fejrázás következik, de ez már a beletörődős fajtából van.
- Nem igazán értelek, mi bajod az orosz fegyverekkel? - lehajtom a tároló tetejét és gondosan visszazárom azt, végül jelzek, hogy most már tényleg vigyük a beígért csomagokat az időközben szem elől eltűnt két nő után.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Kedd Aug. 06 2019, 21:22

- Mi a helyzet veletek? Úgy értem, a hülye is látja, hogy van valami feszültség, mert ha teheted, csak kerülöd, meg alig beszéltek, pedig általában jól kijössz az alkalmazottakkal - Karen kíváncsian fordult felém az autóban ülve, s halkan tette fel a kérdését, mert tudta jól, hogy az elől ülő két jómadár nem süket, s még a falon keresztül is hallhatnak bennünket.

- Nincsen semmi, ő a testőröm, az a dolga, hogy megvédjen és ennyi. Nem szükségszerű, hogy mindenkivel baráti viszonyt építsek ki Karen...- kissé talán csípősen szóltam oda a barátnőmnek, mert feszélyezett ez a téma, s nem szívesen beszélgettem Mooneyról. Még mindig a bögyömben volt amiatt az este végett, s nem tudtam csak úgy elfelejteni a lakásán történteket. Erről azonban nem kívántam beszámolni sem Karennek, sem pedig Marlonnak.

- Ne csináld már Elle, jól ismerlek...és azért nem rossz pasi, magas meg sármos...tuti volt köztetek szex, vibrál a levegő! - Csak nem hagyta annyiban, s szinte már nevetve vádolt meg azzal, hogy én és ez az alak összebújtunk. Pff, még mit nem! A szemeim persze azonnal elkerekedtek, s azonnal válaszoltam erre a feltételezésre.

- Karen nagyon megkérlek, hogy ne idegesíts fel ilyennel. Nem volt köztünk semmi, mégis hogy feltételezhetsz rólam ilyesmit? - felháborodva tettem fel a kérdésemet, s ezen már a mellettem ülő nő is meglepődött, láthatóan nem erre számított.

- De hát Marlon is azt mondta, hogy...

- Mit mondott Marlon? - Most már nem tudtam nyugton ülni a helyemen, idegességemben mocorogni kezdtem, s egész testemmel Karen felé fordultam, hogy kiszedjem belőle, mégis mit pletykálhatott a fekete ember.

- Hát...azt mondta, hogy csapzottan jöttél ki a lakásáról, mármint érted...- Számolhattam volna azzal, hogy előbb utóbb annak az éjszakának híre megy, arra azonban nem gondoltam, hogy majd pont Marlon lesz a legnagyobb pletykás, s holmi kétes információkból majd kitalál dolgokat, és azokat megosztja Karennel. S ugyan szerettem mindkettőjüket, néha nagyon fel tudták paprikázni a hangulatomat.

- Nem, nem értem. Fogalma sincs arról, hogy mit látott, és közötök sincs hozzá. De a lényeg az, hogy köztem és Mr. Mooney között nincs semmi, és soha nem is lesz. Ezt a témát pedig megkérlek, hogy hanyagoljuk most...- a csöndes beszélgetést gyorsan le is zártam, miután hallottam, hogy Marlon leengedi a választófalat, miközben megálltunk tankolni.

- Elle, kértek valamit?

- Nem, köszönöm. - A férfi érezhette a feszültséget hangomból, egy pillanatra Karenre nézett, majd vállat vonva hagyott minket magunkra, hogy végre belemélyedhessek a menedzserem által küldött forgatókönyvbe, melyet lehetőségként kaptam, egy korábbi szerepemnek hála.

- Jól van Elle, ne haragudj, hogy így rákérdeztem...csak elég jóban vagyunk, én is megosztok veled mindent,de...mindegy is. Én hiszek neked, és Elle, ha bármi van, amit szeretnél elmondani, csak mond meg nyugodtan, jó? - tenyerét az ölemben heverő szövegfüzetre helyezte, s addig nézett, míg fel nem pillantottam rá. Haragudtam, de rá nem lehetett túl sokáig, s igaza volt. Tényleg a legjobb barátnőm volt az elmúlt időszakban, de én nem voltam olyas fajta, aki mindig mindent kikotyogott neki. Ha valami fájt, kellemetlenül érintett, azt szerettem inkább magamban tartani. Ami pedig ennek az alaknak a lakásán történt, az több, mint megalázó volt.

A tankolást követően újra gurult alattunk a jármű, ezt az időt pedig arra használtam fel, hogy lapozgattam a szövegkönyvet, s ismerkedtem azzal a karakterrel, amire próbáltak rávenni, hogy eljátszam. Pedig nem tartottam magam jó színésznőnek, nem is volt ez a hivatásom, s igazából találhattak volna nálam alkalmasabb szereplőt is. A rendező valamiért mégis ragaszkodott hozzám, s szerette volna, ha átolvasom, és igent mondok, mielőtt más után néznének.

- Nézd csak, megjöttünk! Húh, ez sokkal szebb, mint amilyen a képeken volt! - Karen izgatottan jelezte, hogy célt értünk, már nyílt is az oldalán az ajtó, s őt Marlon segítette ki a járműből. Nekem természetesen Mooney jutott, s szinte éreztem a hangjából azt, hogy legszívesebben hagyná, hogy jól pofára essek.

- Kössz, de ennyire nem kell látványosan gúnyolódnia - jegyeztem meg mogorván, s csak pár másodpercig hagytam, hogy segítsen, de amint biztosnak éreztem magam alatt a talajt, már húzódtam is el a férfitól, hogy Karen mellé érve, vele együtt sétáljak előre.

- Itt most lesz időd, hogy egy kicsit kikapcsolódj, rád is fér azok után, hogy..

- A levelekre gondolsz, és a hívásokra? Ugyan, biztos egy hülye csak a sok közül. Én nem aggódom emiatt, ti se tegyétek. Végül is, azért jöttünk, hogy szórakozzunk, nem? Nem is akarok hallani ezekről a dolgokról. Inkább nézzünk szét! - Előre sétálva tártuk fel egyik helyiséget a másik után, hatalmas ház volt ez, sokkal nagyobb, mint a weboldalon. Igaz, jó kis pénzt fizettünk érte, de megérte, mert igazán hangulatosnak tűnt, s a belső udvarában egy letakart medencén túl még egy jakuzzi is volt.

- Tényleg klassz, míg lepakolsz, kimegyek, valamit elfelejtettem közölni a srácokkal. - Karen intve hagyott magamra, majd sietős léptekkel sétált a testőrök keresésére, akikre hamarosan rá is tallát az előtérben.

- Csak hogy itt vagytok. A helyzet az, hogy Elle nem igazán akar hallani a zsarolóról, sem pedig beszélni róla. Én úgy látom rajta, hogy nem igazán veszi komolyan ezt az egészet, de bevallom, aggódom. Szeretném, ha ti tényleg résen lennétek, mert ugyan klassz helyen vagyunk, és senki nem tud arról, hogy idejöttünk, de ettől függetlenül legyünk résen. Csak előtte ne beszéljetek erről kérlek. Gyertek be, és ne ácsorogjatok itt - kedvesen mosolygott a két férfire, s visszaindult a házba, hogy csatlakozzon hozzám a konyhában.

- Nézd Karen, isteni bort hűtöttek be nekünk. Holnap mindenképp szeretném megköszönni az itteni menedzsmentnek. Hogy is hívják a pasit? - a pulthoz lépve próbáltam kibontani a borosüveget, miközben kíváncsian érdeklődtem, hogy Karen mégis kiktől foglalta le ezt a csodálatos szállást.

Eközben...

- Figyelj Kyle, nem akartalak ezzel eddig csesztetni, de amióta újra nálunk vagy, nekem feltűnt az, hogy valami nincs rendben köztetek. És ezt szeretném tisztázni, mert most hogy van ez a fenyegetés, meg minden, tényleg toppon kell lennünk és nem szeretném, ha bármi gond adódna a konfliktusotokból, mert gondolom van valami. Igaz, Kyle? - Marlon nem engedte tovább társát, kíváncsian emelte meg a szemöldökét, s tudni akarta, hogy mi folyik a háttérben.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Kedd Aug. 06 2019, 23:02

Fogadóbizottság végül nem érkezik a bőröndpakoláshoz, de jobban belegondolva talán jobb is így, mintha legalább egy pár kíváncsiskodva vizslató szempár érkezett volna, aki szinte már alig várja, hogy magába szippantson némi vélt vagy valós pletykának való elszólást, esetleg mondattöredéket. Ha Elle hallaná ezt az elmélkedést, egész biztos, hogy lenne egy félhangos megjegyzése Kyle Mooney lelkivilágára, aki még a legönzetlenebb segítőszándék mögött is csak a rosszat látja meg.
- Lefogadom, hogy ez a kacatokkal teletömött batyu Mrs. Ray-é. - naná, hogy azt gondolom, hogy a minimum harminc kilót nyomó, megfoghatatlan méretű csomag kedves munkaadóm tulajdona, aki elgondolásom szerint pár napra egy fél gardróbot megpróbált beletömködni a szerencsétlen bőröndbe.
Átemelem a küszöbön, majd ha már odabent vagyunk, jó nagyot taszajtok rajta, hogy apró kerekein kissé bentebb kerüljön és ne engem fárasszon tovább.
- Látszik, hogy Ray kisasszonyra nem sűrűn ijesztettek rá a rajongói... - nem bírom megállni, hogy Karen jelenlétében ne jegyezzek meg valamit a magam epés módján, végül biccentek, hogy értem mit szeretne, majd mikor mondata végére ér, szót kérek és egy kissé közelebb lépek a nőhöz.
- Wi-fi azért van ebben a puccos kastélyban Karen? - gyorsan ki kell ábrándítanom, ha egy szupertitkos megbeszélésben reménykedett a főnökasszony első embere, de hát na, ez is fontos kérdés.
- ... - hagyok időt felháborodni, bár, ha egy kicsit is veszi a poént, akkor nem szívja úgy mellre, mint ahogy barátosnéja tenné, feltéve, ha hallaná.
- Komolyra fordítva. - mosolyodom el kissé, majd komoly ábrázattal folytatom.
- Szükségem lenne egy alaprajzra, de, ha tervrajz van, annál jobb, szeretném átvizsgálni a helyet a pincétől a padlásig, a portásfülkétől az alagsorig. Nem szeretnék semmit sem kihagyni, azt meg főleg nem, ha bárki meg tudna lepni minket. - keresem a szemkontaktust, amit ha sikerül felvennem, hozzáteszem.
- A főbb bejáratoknál, ha jól sejtem kulcskártyás beléptetőrendszer van. A kódokat 12 óránként egységesen változtatnunk kell, mindhárman ugyanazt a kódot kapjuk és egyszerre módosítjuk. Bocs, ez előírás. - elnézéskérő pillantással zárom soraimat, majd, ha Karen-nek nincsen több kérdése felénk, Marlon felé fordulok, hogy válaszoljak a feltett kérdésére, vagy mondjuk úgy, reagálok a számonkérésére? Mielőtt belekezdenék még a távozó nő felé sandítok, aztán mikor újból ketten vagyunk, megadom a várva várt választ.
- Ugyan, dehogy, nincsen semmi. - apró vállrándítás és az ilyenkor szokásos fejrázás párosa után már mennék is a dolgomra, de Marlon átlát a szitán és a gyenge kitérő próbálkozáson, egy tapodtat, sem mozdul, és ha lehet még kíváncsibban néz mint korábban.
- Na jó... emlékszel arra az estére mikor leszaggatott ruhában rohant vissza hozzád a kocsihoz? Azt képzeld el, hogy feljött hozzám abban a csini kis egyberuhájában, igen, abban a mintásban. Éppen söröztem, mikor hallom, hogy valaki üti az ajtót, mint egy félőrült. Gondoltam valamelyik ütődött szomszéd lesz, de nem, Elle volt és ahogy ajtót nyitottam, szinte rögtön beljebb lökött, de úgy, hogy ő azzal a lendülettel belépett, hanyagul, sarokkal behajtotta maga mögött az ajtót és nekem esett. De szó szerint... tudod milyenek az egyetemista csajok... fú öregem... aztán fogta és mint Superman - mutatom a mozdulatot, bár gyanítom Marlon el tudja képzelni. - széttépte magán a ruhát és ott állt előttem fedetlen dudákkal.
- Nem mondod haver, hogy így akart visszacsábítani a munkába... azt tudom, hogy nincs túl sok jelentkező, megfelelő meg aztán főleg nincs, de azért ezt nem gondoltam volna... - fejcsóválva elgondolkozik, majd újból kíváncsian néz rám, hisz most jön csak a pikáns része a mesének.
- ... na, hát ne is hidd el, mert nem igaz, csak szeretted volna, ha ez történik mi?? - nevetem el magamat és már alig várom, hogy másodjára is meglássam a felültetett biztonsági főnök arcát.
- Igazából a törpekaméleonom esett be a csillárról a dekoltázsából és hogy kiszabaduljon kicsit elszakadt a ruha... ennyi történt. - látom a zavart a fickó képén, amint próbálja összerakni a valós képet, mert valahogy nem fér meg jól az elképzelt fedetlen kebelcsokor mellett egy törpekaméleon.
- Hát ennyi történt, én meg visszajöttem dolgozni… - eloldalgok és immár szabad az út a konyha irányába, ahol Mrs. ray-t sejtem.
- Várj már Kyle, akkor most mi is volt? A törpegekkód beesett a didkói közé, te meg megpróbáltad kiszedni onnan? Csak nem értem teljesen. - vázolja ugyan a kerettörténetet menet közben, de jól érzékeli, hogy tőlem sem tudja meg egyhamar az igazat.
- Jó estét Mrs. Ray, mit fog nekünk ma vacsorára készíteni? - belépve a szorítónak is betudható konyhába, máris nekiesek Mrs. Duzzoginak. Első menet, gong!

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Szer. Aug. 14 2019, 20:20

- Khm, az éppenséggel az enyém - Karen a férfire mosolygott, ezzel is jelezve, hogy egyáltalán nem vette zokon a kacatokkal teletömött batyus megjegyzést. Mivel Elle asszisztenseként rengeteg teendője volt, így abban a bőröndben hurcolta a notebookjától kezdve a tableten át a töltőkön keresztül minden iratát, s minden egyéb, fontosabb feljegyzést, melyre szüksége lehetett a munka folyamán. Ezek mellett természetesen igyekezett gondoskodni az esetlegesen fennálló balesetekről és betegségekről is, így egy kisebb méretű házipatika is meglapult a bőröndjében, nem beszélve a női kacatokról, melyekre minden nőnek szüksége volt.

- A helyzet az Kyle, hogy amióta sikeres és befutott énekesnő lett, azóta nem egyszer és nem kétszer kapott ilyen leveleket. Csak az előző testőrség emberei korábban ezeket soha nem osztották meg vele. Általában minden beérkező postát átnéztek, és csak a kedves rajongói leveleket adták tovább. Az ilyen zsaroló típusúakat meg eltették megőrzésre, hogy komolyabb fenyegetettség esetén átvizsgálják. Szóval, sajnos emiatt nem érzi igazán veszélyesnek ezeket, még akkor sem, ha a legutóbbi alkalom során ténylegesen megtámadták. És ha maga nincs ott..- inkább be sem fejezte a mondatát, a férfiak sejthették, hogy mire gondol. - A lényeg viszont, hogy jobb az óvatosság - ismét elmosolyodott, s talán már sarkon is fordult volna, ha Kyle még nem lép mellé.

- Nem, sajnos nincsen Kyle. És a reggelihez a tejet is maguknak kell lefejni - nevetve paskolta meg a férfi karját, s gyorsan hozzátette - Természetesen van wifi, Elle nem is jött volna el egy ilyen helyre, ha kiszakadna a világháló adta lehetőségekből. Az ételeket viszont magunknak kell elkészítenünk, direkt nem kértem a házhoz személyzetet, hogy senki se zavarja meg Elle nyugalmát.

- Hm, be kell , hogy valljam, ennyire alaposan nem készültem. Az épületet interneten keresztül néztem ki, majd egyeztettem az itteni menedzserrel. De egyeztetek a bérbeadóval, szerintem pár óra, és meglesz az a tervrajz. Ez a 12 órás változtatás kicsit nem macerás? - utóbbira már kicsit húzta a száját, még Marlonra is kipillantott, de mivel előírás, kénytelen volt elfogadni a szabályzatot.

- Jó, legyen a tizenkétórás rendszer, én meg beszerzem azokat a tervrajzokat. Maguk meg fedezzék fel az épületet, a szobáik a földszinten vannak. Találkozunk a vacsoránál - újabb mosoly érkezett, igazán kiegyensúlyozott nő volt, de már ment is a dolgára, ugyanis még rengeteg feladatot kellett elintéznie a turnékkal kapcsolatban.

Marlon diszkréten fixírozta végig az elhaladó kolléganőjét, egy ideje már tetszett neki Karen, noha egyszer sem jutott volna az eszébe az, hogy randira hívja. Igaz, gyakorta megfordult a fejében ez a gondolat, de a munkakapcsolat miatt ezt korábban mindig elhessegette. Most azonban sokkal fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia, így nem is volt rest feltenni kérdéseit a kollégájának.

- Biztos? - még mindig gyanakodva méricskélte Mooneyt, akinek végre megeredt a nyelve. Marlonnak nem esett nehezére a visszaemlékezés, azonnal bólogatni kezdett, amint felelevenedett előtte az este, Kyle szavai azonban úgy ledöbbentették, hogy az ámulattól nem csak a szemei kerekedtek el, a szája is tátva maradt, s hirtelen azt se tudta, hogy mit is mondhatna. Mooney persze alaposan összezavarta őt, s kétségek közt hagyva sétált tovább a konyha irányába, miközben Marlon Karent kezdte el keresni a házban, hogy megossza vele a legfrissebb pletykákat.

***

- Nagyon jófejek, valami kaját nem hagytak? Úgy kértem, hogy legyen hidegtál, és ne kelljen már az első estét főzéssel kezdenünk - Karen sokkal inkább volt éhes, mint szomjas, s míg én a borosüveget próbáltam felnyitni, ő addig a telefonjában próbálta megkeresni a menedzser telefonszámát.

- Armie Harnett-nek hívják.

- Ó tényleg, már emlékszem. Na és, jó pasi? Az utóbbi időben nem is meséltél nekem, hogy van-e valaki a láthatáron, ki vele...- sokkal jobb volt más magánéletét kivesézni, mint a sajátomat, s mivel Karen a legjobb barátnőm volt, érthető az, hogy érdekelt, mi a helyzet vele. Legutóbb még egy Larsen nevű alakkal randevúzgatott, de az csúnyán átverte őt, s kiderült róla, hogy egy háromgyermekes csalápa. Azóta valószínűleg nem mert komolyabb kapcsolatba belekezdeni, de egy kaland sosem árthatott. S ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy már magam is rég kalandozgattam, így talán még inkább érdekelt az, hogy ki is lehet ennek a szállásnak a menedzsere.

- Elle...nem fogok összejönni minden pasival, csak azért mert jóképűek...de most egy kis pillanat, fel kell hívnom őt. - elnézést kérően fordult ki a konyhából, hogy egy viszonylag csendesebb helyre sétáljon, s onnan hívhassa fel a titokzatos idegent. Addig is, tovább próbálkoztam a palack felbontásával, amiben Mr. Mooney zavart meg. Epés kérdése egyáltalán nem tetszett, szikrázó pillantásomból érezhette a törődést, s a felé áradó szeretetemet. Vagy annak a hiányát.

- Vajon hány négyzetméteres házat kellene bérelnem, hogy ne fussak bele a maga önelégült képébe? - összeszűkült, haragos pillantásomat a férfi tekintetébe fúrtam, miközben lehuppanva a bárszékről, elé léptem, s az üveget a kezébe nyomtam.

- Bontsa fel, nem sikerül. A hűtőben meg van hideg élelem, ha annyira éhes, szolgálja ki magát. Én nem fogok főzni magának, ez egész biztos - negédes mosolyt küldtem felé, s mellkasom előtt összefont karokkal vártam, hogy ihassak a vörös nedűből.

- Egyébként mit hordott össze maga az alkalmazottaknak arról az estéről? Csak úgy mellékesen kérdem, mert Karen az autóban azzal a kérdéssel támadott le, hogy maga és én ott azt...szóval hogy mi...és hogy ezt állítólag Marlontól hallotta. Ugye nem hordott össze semmiféle aljas pletykát, csak hogy ezzel fényesítse az egóját, hogy köze lehetett a világ egyik leghíresebb énekesnőjéhez? Nem mintha ez túl sokat dobna magán...- jegyeztem meg gúnyosan, még mindig haragudtam a férfire azután az este után.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Hétf. Aug. 19 2019, 22:34

Jobban talán nem is nyúlhattam volna mellé a bőröndöt illetően, de a Karen felől érkező mosoly szerencsére nem enged kétségek közé sodródni, ami egy kissé meglepett visszamosolyt eredményez és egy röpke megállapítást is kicsikar tőlem a jelenre nézve: a személyi asszisztens kapásból jobb fej, mint a mindig citromfejet vágó munkaadóm, aki egy millió százalék, hogy nem rendezte volna ennyivel a dolgot a beszólásom után.
- Nos, akkor elég lenne minden nap tíz percet emelgetned, a végén nem is lenne ránk szükséged, egymagad betöltenéd a legszemélyesebb testőr pozícióját, és olyan izmos karjaid lennének, mint most Marlon-nak vannak. - bökök fejemmel a mellettem álló fickóra, aki ránézésre egész jó kondiban van, meggyűlne vele a bajom, ha valamiért egymásnak kellene feszülnünk.
- El ne pirulj itt nekem cimbora. - nevetve próbálom zavarba hozni a kollégát és egy kicsit meg is paskolom a vállát, hogy reagálni azért el ne felejtsen, viszont nem mélyedek bele túlságosan a részletekbe, mert mielőtt tovább indulnánk, van néhány komolyabb dolog, amiről szót kell ejtenünk.

- ...Karen, de most őszintén... az előző testőrségnek kellett ezekkel a rajongói dolgokkal is foglalkozni? Már nem azért, de most, ha nekem kellene napi több órát szőrös és szőrtelen férfi altájakat nézegetnem, mert feltételezem nem a csodás hangját dicsérte az üzenetek túlnyomó többsége, nos hát, lehet én is felmondtam volna... - fogom meg ismét ennek az egésznek a "lényegét", de ez persze csak poén, amit tuti, hogy Karen ért, viszont, ha hallaná a házsártos nagyasszony, egész biztos, hogy éjszaka odakint kellene aludnom a hidegben.

Csettintek egyet a küldött mosoly mellé, mert ez tetszett, szerencsére a házban mérhető humorérzék szintjét van aki érdemben is tudja emelni, öröm ilyet tapasztalni.
- Nem gond a főzés, úgy hallottam, hogy a személyi asszisztens kiválóan tudja készíteni az ételeket, legyen szó reggeliről, ebédről, vagy vacsoráról. Ugye jól értesült vagyok Marlon? - pillantok a kissé szótlanul mellettem nézelődő főnökömre, akinek vajon kellemetlen lehet Karen jelenléte, azért nem beszél?
- Lehet 6 órás is az intervallum, rajtam nem múlik, de hát ki a fene szeretne például hajnali négykor kimászni az ágyból ezért, nem igaz? - megerősítésért Marlon felé pillantok, de nyilvánvalóan én sem gondolom komolyan a 6 órás közöket, jó lesz az a 12.
- Örülök, hogy így döntöttél. - kacsintok egyet, hisz ezen is túl vagyunk, megbeszélve. Milyen könnyedén és gyorsan megy minden, alig tudom elhinni.

- Te... haló... - barátian, tenyérrel kissé mellbe csapom, hogy térjen vissza Aspen-be.
- A végén még kiesik a szemed, annyira nézed azt a popót… mondd, mit kezdenék egy vak testőrrel? Vagy te akarsz lenni a Daredevil Aspenben film főszereplője? - vigyorogva rázom meg a fejemet, de az előbbieket csak akkor mondom persze mikor már Karen hallótávolságon kívülre került.
- Mesélj, mióta tart már a rajongásod? És ne próbáld tagadni, vagy mellébeszélni. - érdeklődök vigyorogva, bár nem szokásom a kíváncsiskodás, de nézzük a tényeket: egy hetet fogunk itt tölteni, négyen bezárva ezért mindennél jobban szeretnék tisztán látni, hogy ki kivel van, nehogy a végén tiltott területre tévedjen valamelyikünk.

- Nahát, én érkezek, Karen-nek meg hirtelen sürgős telefonálni valója akad, milyen érdekes. - mosolyodok el, mert tuti, hogy ez "Mooney körül forog a világ" ugratás sem fog tetszeni második legkedvesebb énekesnőmnek.
- Ó nem kellene túl nagy az a ház, csak legyen benne egy kényelmesen berendezett szoba, ahol van egy jó nagy tévé, egy hűtőláda sör és sportcsatornák, vagy reality-k. És nem is látnánk egymást. Tényleg... lehet ez a hely is ilyen, miután megfőzte a vacsit és elfogyasztottuk, már itt sem vagyok. - ha már nincs a közelemben cintányér, a pult is megfelel egy kisebb csapásra, mondandóm megfelelő, beszólós pontján.
- Hmm... milyen hideg... - érezheti, hogy nem a hűtőben lévő hidegellátásra gondolok, hanem a szavakra, amivel visszavág. De hát mit is várok, ha folyamatosan szívom a vérét. Vagyis szívjuk egymás vérét, mert ebben aztán partner, ha másban már nem is.

Néhány korábban már tökélyre fejlesztett mozdulattal megoldom a borosüveg nyitás problémáját és már töltöm is a vörös kincset az előkészített poharakba. Magamnak és Marlon-nak nem töltök, én szolgálatban nem iszok, még akkor sem, ha minden porcikám szinte remeg az alkohol után, Marlon pedig nincs itt, majd ő eldönti kér-e. aki viszont mindenképpen kap, az Elle. Direkt jól teleöntöm a poharat, viszont nem érkezik tőle megálljt parancsoló szó, ezért színültig töltöm. Karen-nek csak félig, ahogyan azt illik.
- Parancsoljon Mrs. Ray, fenékig ám! - nyújtom felé a poharat, majd miután remélhetőleg átveszi tőlem, egy almát veszek magamhoz, hogy valamivel azért lekössem alkohol után sóvárgó testemet. Egy alma pontosan jó is lesz, a pult közepén lévő tál tetejéről ki is kapok egyet és helyet foglalok Elle-el szemben a bárszékre ülve.

- Ne aggódjon, nem túloztam el semmit. - kezem ügyébe kerül egy hámozókés is, így innentől nincs akadálya, hogy komótosan neki lássak a gyümölcs meghámozásának.
- Csak az igazat mondtam: lefeküdtünk és kész. - a világ legkomolyabb ábrázatával mondom mindezt, aminek a végén flegmán vonom meg a vállamat.
- Ja igen, még annyit tettem hozzá, hogy egész éjjel a nevemet kiáltozta az élvezettől, annyira jól végeztem a dolgomat. - felelek továbbra is komoly arccal, komoly hangon és bár tudom, hogy minimum egy felém száguldó borral teli vagy netán azóta már kiürült pohár közelebbi megismerésével játszok, de ezt azért nem tudom kihagyni mindazok után, hogy szavamat adtam arra, hogy semmit sem mondok az ott történtekről.
- Persze, hogy nem mondtam senkinek semmit Elle, ezt akkor este meg is beszéltük, én nem vagyok hátba támadós fajta. - kissé megrázom a fejemet és az sem érdekel, ha azóta már csupa vörösboros a ruhám, megérte látni azt az arcot, amit vágott.
- Csupán beképzeli, hogy az ártatlan kérdések mögött bizony az én pletykám áll. Kiheverte már a látványt? Tudja, Richi-nek hiányzik... - a hámozás után, nagylelkűségemet bemutatva, Elle felé nyújtom az első szeletet.
- Egy falat almát kér esetleg? - biztosra veszem, hogy nem fogadja el, de azért próbálkozok, ne mondja, hogy meg sem kérdeztem.

Vendég

Az előtérben- Kyle, Karen és Marlon

Marlon valóban nem szólt semmit, inkább csak halovány mosoly tűnt fel arcán, s szótlanul próbálta leplezni, hogy Karen főző tehetségét már rég kivesézte Mooney-nak. Karen a távozás előtt még rámosolygott a két férfire, s Marlonról Kyle-ra pillantott.
- A személyi asszisztens mást is kiválóan tud, de jelen pillanatban nem azért van itt, hogy reggelit és ebédet készítsen - egy kacsintás is kísérte szavait, s még gyorsan hozzátette. - Fiúk, ez a feladat most rátok száll, ne hagyjatok cserben, egész biztos, hogy Marlon is tud főzni, csak nagyon jól titkolja. De most tényleg mennem kell..- Ott hagyva a két férfit, máris sietve távozott.

- Mi? Dehogy is, hagyj már...- Marlon társa gyanakvását szinte azonnal hárította, s a baráti kezet máris lökte vissza, persze csak finom mozdulattal, hogy Mooney nehogy sértve érezze magát.
- Ne vigyorogj már, most mi van? Csak...gyönyörködtem, azt még szabad, végül is, egész jó formás - szemtelen mosollyal fűzte hozzá véleményét Karen távozásához, aki valóban tetszett neki. Olyannyira, hogy ez már a kollégájának is feltűnt, s jött is a kérdés, mely kissé kellemetlen légkört varázsolt számára.
- Ez nem rajongás, én csak..van szemem, és tényleg szép nő, meg értelmes is, ráadásul szingli. Néhány hete már agyalok rajta, hogy el kéne hívnom randira, csak hát valahol a felettesünk, elég hülye helyzet ez. Nem is tudom, te mit gondolsz? - egyik kezével máris a tarkóját vakarta, mintha ezzel akarná leplezni a bizonytalanságát, tekintetével azonban Kyle pillantását kereste, hisz tanácsra volt szüksége. S bár nem akart efféle dolgokról beszélni, ha már így alakult, nagyon is érdekelte az, hogy fordított esetben mit tenne a másik. Mielőtt azonban választ kaphatott volna a kérdésére, telefonja szakította félbe a csevejt.
- Öh...bocs, erre még visszatérünk, de ezt fel kell vennem, az anyám. - Elnézést kérően lépett félre telefonnal a kezében, ezzel magára hagyva Kyle-t.

A konyhában - Elle - Kyle - Karen

- Vagy szimplán csak ő is érzi, hogy maga ismét jött a levegőt rontani- Ez egy kicsit csúnya volt részemről, de a megjegyzésemet nem tudtam magamban tartani, már csak azért sem, mert még mindig haragudtam erre az alakra. Valamiért, ha a közelembe került, zavarta az aurámat, feszült és ideges lettem tőle, s a leginkább azt hiszem az bosszantott benne, hogy tudta, szükségem van rá és az általa nyújtott védelemre. Volt ebben az alakban valami furcsa büszkeség, s ha összefutottunk, mindig úgy láttam, mintha önelégült vigyor futna az arcára, vagy lehet, hogy ezt már csak beképzeltem?
- Kyle, édes hogy így álmodozik, tényleg. De elhiheti, hogy én nem fogok főzni magának, ellenben, lehet hogy egy új feladatkörrel párosul az Ön teendője...- vissza akartam kicsit szúrni, bár sejtettem, hogy Mr. Mooney talán még kevésbé tud főzni, mint én.
- Egyébként mondták már, hogy túlságosan is mohó? Sör és tévé? Nem nyaralni jött...maga nem - negédes mosoly futott az arcomra, miközben már nyújtottam is felé az üveget, hogy legalább hasznossá tegye magát, s ne csak úgy lézengjen a konyhában.

Megjegyzését legelőször nem értettem, de elég volt néhány másodperc, hogy leessen, mire is célzott. A hidegségem mellé ezt követően még szúrós pillantás is párosult, nem kedveltem a beszólásaiért.
- Nagyon köszönöm, végre valami olyat is tett, amivel hasznossá vált. - Ez sem volt részemről egy udvarló megjegyzés, de egyszerűen nem volt kedvem ahhoz, hogy jópofizzak ezzel az alakkal, aki nem elég, hogy tönkre tette a ruhámat, még különféle feltételeket is szabott, hogy visszajöjjön a szolgálatomba, s ezen felül még azt is hagyta, hogy kérleljem ezért.

A gondolattól már borsódzott is a hátam, hirtelen végig futottak elmémen a múlt pillanatai, eszembe jutott az a kis vad és veszélyes gekkó, s a perc, amikor tönkre tette a ruhámat. Rettentően feldúlt voltam azon az éjszakán. S ha jobban belegondolok, valóban félreérthető volt Marlon előtt a szituáció, amiről még mindig nem meséltem neki. Volt is bennem némi bizonytalanság, Karen is fura dolgokat kérdezett, emiatt is kérdeztem rá Mooneynál, hogy mégis miféle ostobaságot hordott nekik össze.

A borból közben igyekeztem kortyolni, s kiélvezni annak kissé savanykás-fanyar ízét, ám ahogy megszólalt, majd kiköptem a bort, egy csepp még az ajkamon is végig folyt. Sietve kaptam oda, hogy eltöröljem, miközben döbbenettel pillantottam a férfire. Nem akartam hinni a füleimnek, hogy merészelt efféle pimaszságokat összehordani.
Nagyon ideges lettem, kezem meg is remegett egy pillanatra, s hangosan csattantam fel az asztal túlsó feléről.
- Ugye most csak szórakozik velem, Kyle? Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire..ennyire... - idióta, barom, gonosz, önző, seggfej? Ezek a jelzők villantak át hirtelen az elmémben, ám nem engedtem azokat hangosan a felszínre törni. Halkan számoltam el magamban ötig, csak hogy ne helyből ugorjak neki a torkának, s legyen időm nőiesen kifejezni magam előtte.
- Tudja, hogy maga milyen? Olyan, mint egy nagy gyerek. Egy nagy gyerek, akinek megsértették az egóját, és most igyekszik mindennel visszavágni... - Még mindig ideges voltam, sikerült elhitetnie velem egy kis időre a kis sztoriját, s ugyan bevallotta, hogy még sem tett ilyet, nem tudtam jópofán vigyorogni rá.
- És most ezt higgyem is el ezek után? Maga hihetetlenül pofátlan egy alak. Ahhoz képest, hogy nem a hátbatámadós fajta, azért örömmel szívja a véremet. Pedig maga lenne az első, akiben meg kellene bíznom, és tudja hálásnak kéne lennem azért, hogy legutóbb megmentett, talán az is vagyok valahol, de az még nem elég a bizalomhoz, és hiába van itt mellettem, százszor inkább bíznám az életemet Marlonra, mint magára. Mert maga...- talán máris a fejembe szállt az a kis bor a korábban bevett fájdalomcsillapítóval bevéve, de hirtelen őszintén tártam fel előtte az érzéseimet, s talán kissé még érzelgősre is sikeredtek a szavaim.
- Hagyjuk is inkább - legyintve kortyoltam újra a borból, s közben lecsúsztam a bárszékről, hogy ne kelljen a továbbiakban farkasszemet néznem a szemben ülő férfival.
- Igen, bizonyára beképzelem...pff, maga micsoda egy beképzelt alak. Nem okozott meglepetést a látványa, láttam én már...hagyjon engem a gekkójával. Tönkre tette a ruhámat, és nem is szeretnék erről beszélni. Nem kérek az almájából...csak eszegessen, ahhoz nagyon ért - mivel kiürült a poharam, az üveg után nyúltam, s éppen ekkor tért vissza közénk Karen, kinek a mosoly máris az arcára fagyott, amint észrevette, hogy milyen fagyos köztünk a levegő.
- Jókor érkeztél, Kyle kirobbanóan vicces formában van, talán téged jobban elszórakoztat majd - jegyeztem meg, miközben az üveggel, s a pohár borral kivonultam a konyhából a kandalló elé, s letelepedtem ott az egyik kényelmes fotelbe.
- Öhm, történt valami? - Karen kissé meglepetten fordult Kyle felé, miután látta a távozásomat.

Vendég

Az előtérben- Kyle, Karen és Marlon

Mondtam már, hogy utálok kétségek között sodródni? Szerintem még nem, így akkor most ezt meg is teszem, főleg, ha eme nagyszerű "a személyi asszisztens mást is kiválóan tud" rendkívül rejtélyes kijelentés mellé még egy kacsintást is párosítanak. Határozottan tetszik ez a lazaság, ami Karen-ből és szavaiból árad, de hát az esetek többségében azért mindig így van sajnos, hogy a beosztottak tök jófejek, a főnök meg egy pörlekedő, karótnyelt énekesnő... vagyis, főnök. Mert szerencsére azért nem mindenkinek énekesnő a főnöke.
- Én a pizzarendelés és az odaégetett rántották nagymestere vagyok, szóval egész biztos, hogy hozzám képest Marlon minimum egy Gordon Ramsey. - pillantok vigyorogva a mellettem álló, de feltűnően szótlan fickóra, mert ha már adódott egy ilyen lehetőség, nem szabad kihagyni és valami frappánssal kell neki is lereagálnia.
De semmi, Karen egy pillanattal később már el is tipeg előlünk, a testőrség vezetője meg úgy ácsorog mellettem, akár egy faszent.
- Most komolyan csak ennyit tudtál mondani? - egy pillanat alatt leolvad a fülig érő vigyor az arcomról és kissé értetlenül vezetem vissza tekintetemet az asszisztens hátsófertályáról társamra.
- Áhá... értem... - nagyjából ennyi a véleményem, meg némi lesújtó pillantás és kb. úgy érzem most magamat, mintha újból a gimiben lennénk, mikor Marlon-hoz hasonlóan hetekig őrlődtünk azon, hogy ugyan szívesen elhívnánk a csajt randira, de nem is tudjuk, hogy jó ötlet-e, mert mi van, ha pont akkor nő majd egy óriási pattanás az orrunkra, vagy éppen büdös lesz a szánk a reggeli fokhagymás lángostól...
- Haver... mondták már, hogy túl sokat agyalsz felesleges dolgokon? - komolyan kérdezem tőle, de itt nem is állok meg, mert, ha már a véleményemre kíváncsi, nem fogom előle elhallgatni:
- ...ez a nő tutira szét akar téged cuccolni, te meg... áhh - épp csak belekezdek a monológomba, de már legyintenem is kell, mert a "legjobbkor" csörren meg a mobil.
- Semmi gond, vedd csak fel, később majd beszélünk. - a konyha felé menet azon tűnődöm, hogy az anyák valóban mindig ilyen jól tudnak időzíteni, vagy ez valami kamu-kimentő hívás volt a részéről mielőtt még kellemetlenebb témára evezünk?

A konyhában - Elle - Kyle - Karen

- Meg sem lepődök a fogadtatáson, én próbálok kedves lenni és ezt kapom az arcomba... - mímelem a sértődöttséget, mert eszem ágában sem volt kedvesnek lenni, de úgy érzem azért jól jött ki a lépés és helye van egy kis lelkiismeret furdalás keltésnek.
- Ó, hát azzal, ha én főznék csak a helyi kifőzdések járnának jól, mert négy emberre lenne mindennap megrendelésük. - elengedem a fülem mellett, hogy mohó lennék a tv-sör párosításommal, mert nem látom értelmét kicsinyeskedésbe átváltani, holott nyelvemen van egy két csípős megjegyzés.
- Azért ne élje bele magát a helyzetbe. - jegyzem meg, mielőtt még komornyiknak nézne, és megint nyújtaná a poharát utántöltésért. Megelőzve a szavakat, a kinyitott üveget az asztalon hagyom, hogy bármikor elérhetővé váljon.
A korábbiakban emlegetett húr úgy érzem abban a pillanatban pattan el, mikor az asztal túlsó végén szinte felrobban az énekesnő arcátlan ugratásomat komolyan véve. Szinte pipálhatnám is a fejemre szórt és csak nagy nehézségek árán ki nem mondott jelzőket, melyeket teljes joggal megérdemlek egy ilyen kaliberű szemtelenség után. Lehet túllőttem a célon?
Közbevágás nélkül hallgatom a mondatait és egy pillanatra megsajnálom, de ez tényleg csak egy pillanat, nem is értem mi ütött belém. Lehet, így estefelé már nem szabadna olyan keménynek lennem vele, egy kissé el is szégyellem magamat, hogy ennyi vért kiszívtam belőle. Könnyen elképzelhető, hogy kiszaladt a maradék vér a fejéből, csobbant a lekortyolt borban és hipp-hopp megszületett ez a szösszenet, amit a fejemhez vágott. Nem szólok semmit, hagyom, hogy magához vegye az üveget, amivel szerencsémre nem engem akar megdobni, bár felteszem azért mert, többre nézi a benne lévő nedűt mint engem, de én ennek csak örülök jelen pillanatban.
- Hogy történt-e? - kérdezek vissza Elle távozását követően, mert bár tökéletesen hallottam mindent, át kell gondolnom a választ.
- Történt, de egy bocsánatkérés a részemről elmaradt... - felszelem az alma másik felét is
- Kérsz almát? - ajánlom fel neki is, mert tényleg szívesen adok, de meg sem várva a választ a borospohár felé nyúlok, amit kisvártatva elé is csúsztatok, már amennyire a pult felülete azt engedi.
- Te jobban ismered a főnököt mint én... miként fogadja a bocsánatkérést? Jobb nem is próbálkozni, vagy azért tegyük meg a tőlünk telhetőt? - kérdezem a frissen érkezett asszisztenstől, miközben egy falat almát veszek magamhoz.
- Marlon azt üzeni, hogy nagyon csinos voltál, csak mire ki tudta volna bökni a csodálattól, addigra már távoztál is a társaságunkból. - vetem csak úgy közbe almarágás közben, mintha nem is lenne olyan fontos ez a dolog, persze nem üzent társam semmit, azonban egy kis igazgatás sosem jön rosszul.
- Mi lesz a ma esti programod? Engem Elle letiltott a tv-zésről és a sörözésről... na jó, csak viccelek - hessegetem el a hülyeséget, mert már megint szórakoztam volna - azt terveztem, hogy körbejárom a házat a pincétől a padlásig. Nincs kedved velem tartani? Kell egy zseblámpa, térképek, a régi térképek is, alaprajz és már mehetünk is. Nem szeretem a meglepetéseket, jobb, ha felkészülünk mindenre. - jelentem ki és kíváncsian várom, hogy milyen válasz érkezik.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Csüt. Jan. 02 2020, 20:43

Kyle

Elle a nappaliban

- Még egy ilyen pökhendi alakot, mint ez a Kyle Mooney...- magam elé motyogva, dühtől fortyogva vetettem bele magam a nappaliban elhelyezkedő, kényelmes bőrfotelben, mely kellően tágas volt ahhoz, hogy felhúzva lábaimat, kényelmesen elhelyezkedhessek benne.
- Bárcsak soha ne mentem volna könyörögni egy ilyen idióta lakására...áh - dohogtam tovább, miközben a borosüveget a számhoz emeltem, s jó néhány korttyal csappantottam meg annak tartalmát. Ezt a mozzanatot egymást követően folytattam újra, s újra, miközben szabad kezemmel néha a hajamba túrtam, s közben hol az ablakon át kémleltem a hópelyhek kavargása mögött rejlő csillagos eget, hol pedig a pokol torkát fürkésztem, melyben ropogott a tűz, s szikrákat szórt, miközben a fa megroggyant a tűz erejétől.

Kyle és Karen

Karen értetlenül pillantott az énekesnő után, majd visszafordulva, érdeklődve fürkészte a testőr szemeit, s némi magyarázatra vágyott. Nem volt szokása kifaggatni mások magánéletét, de ebben az esetben mégis csak a munkaadójáról volt szó, akivel ráadásul nagyon jó baráti kapcsolatot ápoltak.
- Sejthettem volna, nem szokott így elrohanni, csak ha valami nagyon felkavarja, vagy ha mérges. - sóhajtott, s nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy vajon mit művelhetett a testőr, hogy a nő ennyire kiakadt.
- Almát? Miért is ne, szeretem - mosolyogva lépett közelebb a férfihez, miközben odanyújtózott, s kecsesen elcsípett egy falatot a férfi ujjai közül.
Az alma sietve közelített ajkai felé, néhány másodperccel később pedig már roppant is az alma a fogai közt, s ízlelőbimbóit átjárta a savanykás aroma.
- Ühm, ismerni ismerem, de ez inkább attól függ, hogy mit tettél, és az mennyire helyrehozható. De az ő haragjából ítélve, valami elég nagy piszokságot követhettél el. Szabadna tudnom, hogy mégis mi történt? Akkor talán könnyebben adnék tanácsot. - Karen picit azért gyanakodott, s bár kedvelte Kyle-t, nem tudta, hogy mi alakíthatott ki ilyen parázsvitát a két ember közt. Csupán sejtései voltak, de holmi pletykákra nem akart alapozni.
- Igazán? - az üzenettel kapcsolatban Karen egy pillanatra meglepődött, értetlen mosoly futott az arcára, ami végül kiszélesedett, ahogy a férfi szemeibe fúrta a tekintetét, s közelebb hajolt.
- És szerinted nem? - kérdezte játékosan, miközben újabb almafalatot csípett el a férfi ujjai közül, ezzel is tudomására hozva, hogy neki inkább ő tetszik.
- Még nem tudom, át akartam nézni Elle következő turnéidőpontjait, még meg kell szerveznem az orvosi ellátást, egyeztetnem kell a helyi rendőrséggel, intéznem kell egy öltözőt is. Túl sok munka van ezzel - sóhajtotta egy fáradt mosoly kíséretében.
- Őrjárat? Ez egész jól hangzik, csak nem jó értékelést szeretnél kapni hó végén? - egy kacér pillantás kíséretében tette fel kérdését, s rábólintott.
- Legyen, veled tartok, úgy sem árt, ha én is tudom, hogy mi hol merre van. Közben pedig szépen elmesélheted nekem, hogy Elle miért haragudott meg így rád. - Karen sietve a kabátjáért nyúlt, majd magára húzva azt, készen is állt a kis túrára.
- Mehetünk, ha Marlon a közelben marad. Elle...úgy látom, hogy iszogat a nappaliban - jegyezte meg, ahogy egy pillanatra benézett a tágas térre, majd visszafordult Kyle felé indulásra készen.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Pént. Jan. 03 2020, 11:21

Karen és Kyle

Jelen pillanatban nem azt tartom aggasztónak, hogy Elle ilyen sietve hagyott faképnél az érkező Karen és a félig elfogyasztott almám körében, hanem, hogy mindezt a gaz csábító, a testes kaliforniai bonviván, Vinac Dolce társaságában tette. Jól ismerem a fajtáját, az effélék nem akarnak mást, csak a lehető legjobban összezavarni az elmét és olyat művelni, amire másnap reggel nem feltétlenül lehet büszkének lenni. Azért, hogy leragadtam a vérszívásnál, még figyeltem és láttam, hogy miféle szélhámos vitte táncba Mrs. Ray-t, hogy együtt töltsék az este további részét a nappaliban.
- Parancsolj. - nyújtom át mosolyogva a vékony cikkelyre szelt almát és örülök, hogy a legmegfelelőbb emberrel beszélhetem meg ezt az énekesnő és köztem feszülő problémát.
- A pletykával kapcsolatos, ami egész biztos, hogy nem tőlem indult, mert én hallgattam róla, mint a sír. - attól azért nem félek, hogy pont most fogok őszinteségi rohamot kapni, de úgy gondolom, hogy a történtek után nem árt tiszta vizet önteni a pohárba.
- Azt gondolja, hogy én indítottam valami aljas hazugságcunamit, mert a korábbi kirúgásommal megsérült az egom. - rázom meg a fejemet, mert valóban nem esett jól, hogy lapátra lettem téve, de ezzel együtt sért is, amiért ilyen elvtelenséget feltételez rólam.
Mivel nem akartam mindent töményen a legjobb barátnő hírében álló lányra zúdítani, jobbnak találtam, ha egy másik, sokkal könnyedebbnek tűnő témára evezek. Őszintén megvallva, ha pár másodperccel a jövőbe látnék, egy az egyben elkerültem volna a felvetett témát és daráltam volna tovább a sajátomat, mert, ha van kényelmetlen szituáció, akkor ez most nagyon olyan.
Már-már azt hittem, hogy jó szokásomhoz híven én fogok zavarba hozni valakit a felvetett témával kapcsolatban, de az ellentámadásnak is betudható széles mosoly és a babonázó pillantás egy szemvillanás alatt fordított a kockán és azonmód elgyengített.
- Dehogynem, még most is nagyon csinos vagy. - kacsintok azért egyet némi somolygással egyetemben, csak, hogy véletlenül nehogy kiessen a kezeim közül az irányításért felelős gyeplő, de valahogy elmarad a hamisíthatatlan ugratások sorozata, melybe beletartozott volna egy pimasz és annál leplezetlenebb pult mögüli kihajolás, némi stíröléssel megfűszerezve.
Úgy lesz kikapva az ujjaim közül a soron következő almaszelet, hogy reagálni sem tudok rá. Nem szokásom zavarba jönni, de néhány másodperc erejéig megingatott határozottságomban, ugyanis meg sem fordult a fejemben, hogy nem Marlon lehet ennek a kibontakozó románcnak a befutója.
Itt az idő egy kissé másképp szemlélni ezt a merőben új helyzetet, melynek végén azt kell, hogy mondjam Karen egy végtelenül aranyos lány és veszettül csinos nő, hibátlan alakkal, feszes combokkal és nem utolsó sorban kerek popsival, de azt hiszem sosem lesz meg közöttünk az a szikra, ami lángra lobbanthatna bármit is. A nők talán az ilyen és ehhez hasonló esetekben jellemzik úgy a pasikat, hogy "cuki".
- És mindezt ma este... -pillantok az órámra- kilenc körül akarod intézni? - tudom, hogy közelében sem vagyunk még a kimondott időpontnak, csak érzékeltetni akartam, hogy egy séta most jót tenne a ház körüli hidegben mindkettőnknek, főleg nekem, ha már így alám fűtöttek az elmúlt másodpercekben.
- Jót? Kiválót szeretnék kapni! - bököm oldalba játékosan egy röpke mosoly kíséretében, de próbálok vigyázni arra, nehogy olyan jeleket küldjek, amivel megerősíteném az irántam táplált vonzalmát.
- Rendben, örülök, hogy lesz társaságom, és megvéd valaki, ha rám rontanának a sötétből. - vigyorodok el, és csak egész véletlenül pillantok a nappali irányába, nem arra gondoltam, hogy Elle lesz az a valaki... na mindegy, jobb lesz, ha indulunk.
Felkapom az asztal végén lévő zseblámpát, a belsős mobilon pedig üzenet formájában jelzem Marlon-nak, hogy nekivágtam az őrjáratomnak. Megemlítem, hogy igyekezzen, mert átadtam a védelem stafétáját, de a félreértések és a felesleges kérdések elkerülése érdekében nem szólok arról, hogy társasággal járom végig a ház zeg-zugos részeit, főleg arról nem írok, hogy mindezt Karen-nel teszem.
- Kezdjük a pincével, általában ott lesznek a térképek és az alaprajzok, melyeket ma este még mindenképpen át akarok nézni. - húzom össze a kabátot, mert így sötétedés után kőkeményen támadnak a mínuszok.
- Szóval ott tartottunk, hogy -kezdek bele a sétába és vele együtt a történet mesélésbe- biztosan hallottál arról, hogy Elle megkeresett a lakásomon és nem sokkal azután szétszaggatott ruhával távozott sietve. - vezetem a lámpa fényét utunk közben hol a garázsra, hol a kint hagyott autóra, végül a mellettem haladó asszisztensre pillantok.
- Vicces történet, ugyanis a főszereplője a törpekaméleonom, kicsi Richi. És ne értsd félre, ebben egy cseppnyi perverzitás sincsen. Tényleg van egy törpekaméleonom, aki terrárium hiányában a szobában éldegél, főleg a csilláron találja meg a helyét, ahogyan akkor este is, mikor Mrs. Ray meglátogatott. - időközben elérjük a pincelejáratot, ahol máris villanyt kapcsolok.
- Vigyázz a lépcsővel, csúszós lehet. - figyelmeztetem társnőmet, de már folytatom is a történetet.
- A szentem szeret már estefelé elpilledni és békésen szunyókálni, viszont az érkezésre, a hangokra és leginkább a fényre úgy hiszem némiképp megijedt és lefordult a csillárról. Egyenesen Elle dekoltázsába zuhant, de úgy, hogy rögtön lentebb is csúszott, szóval indokolt volt a közbelépésem minden tekintetben. - sikeresen leérünk a lépcső aljába. Odalent mindenféle kacat, ezeréves, régen kidobásra érett dolgok hevernek, néhány lépéssel odébb egy asztal, melyen poros tetejű bőrönd hever.
- Általában ilyen helyeken találjuk meg a terveket... - nyitom fel a táska tetejét, de nem járok sikerrel, ugyanis a bőrönd teljesen üres.
- Ó, itt van. - egy ócska iratgyűjtőben a tervrajzokat az asztal túl felén. Pár pillanat alatt átlapozom és megállapítom, hogy minden része megvan, lesz olvasnivalóm ma éjszakára.
- Szerintem indulhatunk a padlásra és lefelé haladunk majd. - ellenőrzöm a lenti, gondosan berácsozott kisméretű ablakokat, a kazánházba vezető ajtó állapotát és már mehetünk is újból a felszínre.
- Féltettem mindkettejüket, hogy véletlenül kárt tesznek egymásban, ezért voltam olyan lovagias, hogy mindkettejük segítségére siettem és felülről, benyúltam a ruhába. - amint bezártam a pince ajtaját már mutatom is a komikus mozdulatot, ami így felidézve nevetésre késztet.
- Képzelheted az arcunkat... nagy volt a rémület, de végül senkinek nem esett bántódása, csak a ruha bánta a műveletet, sajnos elszakadt. - így is kerek a story, hogy kihagytam belőle az Amanda-affért, a meztelenkedést, a segítségre siető fegyveres szomszédot és az alávaló pénzügyi egyezkedésemet. Maradva a tényeknél, talán sikerült megcáfolnom a felröppent pletykákat.
- Szerinted megbocsátható a bűnöm? - kérdezem a padlásra vezető lépcsősor közepénél járva, bár így, hogy nem ismeretes beszélgetőtársam számára az egész, rendkívül kínos szituáció más a leányzó fekvése, de azért kíváncsi vagyok ő, mint a környezetemben lévő legjobb Elle ismerő, mit szól ehhez az egészhez.

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Vas. Jan. 05 2020, 20:04

Kyle és Karen

- A pletyka? Óóó, az a pletyka? - Karen felvonta a szemöldökeit, ugyanis csupán egyetlen pletykát hallott, és azt is Marlontól, s ha hihetett a férfi szavainak, akkor bizony Elle és Kyle között több is történt. Ahogy ráeszmélt, hogy erről lehet szó, egy pillanatra el is hallgatott, mert Aspen felé tartva, amikor finoman rákérdezett az énekesnőnél erre, nem igazán kapott egyértelmű választ.
- És ennek akkor egy kicsit sem lehet alapja, hogy direkt indítottál pletykát? - kedvesen mosolygott a férfire, bár nem hitte azt, hogy Kyle képes lenne efféle dolgokra, már csak azért sem, mert eddigi beszélgetéseik alapján úgy vélte, hogy a férfi megfelelően végzi a munkáját.
A férfi azonban válasz nélkül hagyta a nőt, s gyorsan el is terelte a témát, ami ismét meglepte Karent, de egy könnyed flörtre is késztette őt. Már az elejétől fogva szimpatikus volt számára a férfi, így nem tudta megállni, hogy egy kicsit ne kacérkodjon vele, ha már Kyle így felé passzolta azt a labdát.
- Köszönöm - visszakacsintott a férfire, a közös őrjáratozás hallatán pedig néhány másodperc erejéig habozott. Valóban sok dolga volt, fel is sorolta a férfinek, s fejben igyekezett is rendezni a sorait, hogy vajon lesz-e elég ideje a teendőinek elvégzésére.
- Aha, ma este - bőszen bólintott, miközben újra elvett egy szelet almát, s még mindig kacéran mosolygott a férfire.
- Jól van, végül is, szerintem nem fontos ma este is túlóráznom, dolgozom eleget - súgta halkan, miközben elnevette magát. - Nem akarok panaszkodni, mert Elle nagyon jól megfizet, és amúgy is imádom őt, de néha tényleg sok munka hárul rám. Aztán mikor javasolnám, hogy vegyünk fel még valakit, akkor meg folyton azt hajtogatja, hogy ő másban nem bízik meg. Így néha tényleg sok a munkám - mondta, majd megvonta vállait, mintha ez ellen nem tehetne semmit. Aztán újra elnevette magát, mikor a férfi oldalba bökte, s ő viszont teljesen félreértelmezte a férfi jeleit, mosolya egyre inkább kiszélesedett.
- Azért ne nagyon reménykedj, hogy én foglak majd megvédeni - tetszett a nőnek a férfi humora, vele együtt nevetett ezen, s közben elindultak az esti őrjáratra, hogy feltérképezzék az épületet.
- Rendben van, vezessen Mr. Mooney - nevetve reagált a férfi szavaira, miközben maga is összehúzta a kabátját, begombolta a gombokat, majd hajszálait kihúzta a kabát alól, s ízlésesen elrendezte a vállain.
- Igen, erről hallottam - egy kicsit meglepődött azon a nő, hogy menet közben Kyle csak úgy visszatért a témához, nem is tudta, hogy mi fog ebből majd kisülni pontosan, de figyelmesen hallgatott, mert tényleg érdekelte őt az, hogy vajon mi az igazság, s mi történhetett aznap este a férfi és a nő között.
- Hogy micsoda? Neked van egy törpekaméleonod? - nagyon meglepődött, amikor eljutottak a történet egy izgalmas pontjához, s amikor megtudta, hogy pontosan mi is történt, nem tudta tovább magában tartani a jókedvét. Hangosan felnevetett, miközben tenyerével gyengéden vállon paskolta a férfit.
- Ne haragudj, hogy nevetek, de ez tényleg nagyon vicces. Szóval a törpekaméleonod miatt volt az egész, aki rossz helyre zuhant be? De édes...és Elle? Ó te jó ég, el tudom képzelni, hogy mennyire megijedt - tovább nevetett Karen, bár nem a barátnőjét akarta kinevetni, egyszerűen csak tetszett neki a történet.
- Hupsz, még jó, hogy van nálad lámpa - mosolygott, s odafigyelve, egy korlátba kapaszkodott, míg lefelé sétáltak. A pincébe érve megcsapta az orrát a dohos szag, de ez nem szegte a kedvét, hisz egy pincében általában ilyen szagok keveredtek.
- Így most már teljesen értem az egész szitut. Jaj, ha ezt Marlon tudná. Képzeld el, amint aznap este visszatértek, ő meg olyan zavartan ténfergett a nappaliban. Oda is mentem hozzá, hogy mi a helyzet. Először nem akart róla mesélni, de aztán végül csak kibökte. Azt mondta, hogy Elle kócos hajjal, széttépett ruhában ült be a kocsiba, és biztos volt abban, hogy te és ő...érted - némi pír ült ki az arcára, nem akarta részletezni, s gondolta, hogy Kyle is érti, mire célozhat. Így viszont, hogy hallotta a férfitől az igazat, már megnyugodhatott, hogy a barátnője és a férfi között semmi sem történt.
- Tudod, nem szívesen bocsájtottalak volna el egy ilyen miatt- vallotta őszintén, mert a testőrök közül Marlonon kívül talán Kyle volt az, akit ennyire megkedvelt.
A pince sötétségében közben csak Kyle lámpája világította meg a teret, így nem túl sokminden látszott, de amíg a férfi a térképekkel és tervrajzokkal volt elfoglalva, addig Karen kiszúrt egy üveget az egyik polcon. Közelebb lépve, leemelte azt a polc tetejéről, s mikor meglátta, hogy milyen évjáratú konyak hever ott, nem tudta azt csak úgy visszacsúsztatni a helyére. Végül leemelve azt, a hóna alá szorította, majd tovább követte a mellette haladó férfit.
- Igen, azt máris gondoltam, hogy a lovagiasság vezérelt. Véletlenül se tépnéd le egy nő felsőjét csak úgy, igaz? - hangjában megbújt némi kíváncsiság is, amióta elolvasta Christian Grey történetét, olykor különleges álmokkal küzdött.
- Megérte ide lejönnünk, mehetünk - bólintotta közben a férfinek, majd követte őt felfelé, s tovább a folyosón, hogy meginduljanak a padlásfeljáró felé.
- Most már viszont azt is megértem, hogy Elle miért haragudott meg rád annyira. Gondolom, hogy azért nem számított rá, hogy csak úgy megrongálod a ruháját, de még az is lehet, hogy zavarba hoztad őt - nevette el magát a nő.
- Szerintem megbocsájtható, és inkább vicces ez a történet. Lehet, hogy ha őszintén bocsánatot kérnél tőle, akkor nem fújna így rád. Hacsak nem történt köztetek valami más, ami miatt orrol rád - nem tudhatta, hogy esetleg a férfi nem-e tett ezen kívül valami olyat, amivel megbánthatta a nőt. Mindenesetre, most hogy már nem kellett attól tartania, vajon fűzte-e valamilyen viszony egymáshoz kettejüket, előhúzta hóna alól a konyakot.
- Nézd csak, a térképek mellett mást is lehet találni abban a pincében. Az évjáratot nézd!- a férfi elé emelte a kissé poros üveget, s ha szemügyre vette Kyle, láthatta,hogy egy igazán értékes üvegről lehet szó.
- Ezt biztosan a korábbi bérlő hagyhatta itt, úgy tudom, hogy Marylin Mansonék bérelték ki néhány hónappal ezelőtt. Biztosan őrült bulikat csaphattak - nevette el magát. - Na, megkóstoljuk? -

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Kedd Jan. 28 2020, 21:02

Kyle és Karen

- Az a pletyka? - érdeklődve pillantok Karen-re, mert meg sem fordult eddig a fejemben, hogy talán ilyen sok rólam, vagy rólunk indított pletyka lehet, az meg már főleg nem, hogy van egy kiemelt pletykafaktor is, azaz ez a szerencsétlen, hát, hogy is mondjam, munkamegbeszélés a lakásomon.
- Nem mondod, hogy így kell a sok mendemonda közül beazonosítani a ránk vonatkozókat. - vigyorodok el, bár biztosra veszem, hogy ha útjára is indult valami, az csakis ez lehet, méghozzá nem mástól, mint Marlon-tól.
- Utálom a pletykákat. - jelentem ki teljesen komolyan, ami méretes füllentés persze, mert bár nem rajongok a ki-kivel, mit és hol, de legfőképp miért csinálta dolgokért, azért elhallgatom egy-egy unalmas percemben.
- Hát azt elhiszem, hogy Elle nem sok mindenkiben bízik meg... - sóhajtok egy elnyújtottat, mert, ha még sok egyéb oldaláról nem is ismerem munkaadómat, azért ezt a bizalmi dolgot volt "szerencsém" a saját bőrömön is megtapasztalni.
- Mióta is ismered Elle-t? - egy könnyed kérdés után már indulunk is, hogy begyűjtsük az őrjárathoz nélkülözhetetlen kellékeket.

- Nem megijedt, egyenesen bepánikolt, de talán a hirtelen, csupa jó szándéktól vezérelt mozdulatomtól még inkább. - legyintek egy nevetve, bár azt nem teszem hozzá, hogy mindezt anyaszült meztelenül tettem, magam előtt egy párnát szorongatva, ami kissé másabb képet festene az egész helyzetről.
- Majd megkérdezem tőle, hogy vállalná-e a kicsi Richi keresztmamája címet, hiszen szegénynek úgysincs és hát egy gazdag nagynéni sosem jön rosszul még kaméleonéknál sem. - mesélem nagy komolyan az elgondolásomat, majd a végén azért nem bírom tovább és elmosolyodom a felvetésen.
- Itt is volnánk. - világítok be a zseblámpával a felfelé vezető lépcsősorra, ám hiába kattintgatom a közelben lévő villany kapcsolóját, nem járok sikerrel.
- Visszatérve a korábbi kérdésedre, amit a pincében tettél fel a ruhaszaggatásról. - utalok vissza Karen néhány perccel korábbi kíváncsi mondatára.
- Véletlenül egész biztos, hogy nem tépném le egy nő felsőjét. - kacsintok a lépcsősoron felfelé a szórt fényben, mert nem tudtam válasz nélkül hagyni, ha már így telibe rákérdezett.
- Kész csoda, hogy a Manson csapat nem találta meg ezt a különlegességet, bár, ha jobban belegondolok, mi meg annak örüljünk, hogy nem találtunk feláldozott szüzeket a pincében. Bár, a padlásra még csak most fogunk belépni. - világítok a jobbomban lévő zseblámpával a talán áldozóhelyet is magában rejtő helyiség becsukott ajtajára, miközben balomból a világért sem engedném ki a megtalált nemes nedűt.
Fura érzések kavarognak bennem Karen közelében, többek között az a huncut gondolat is megfordul a fejemben, hogy itt és most, senkitől sem zavartatva, egy pillanat alatt hanyatt döntethetném, és jól meghúzhatnám ezt a jóféle, rendkívül finom itókát, bár biztosra veszem, hogy a mondat befejezését a mellett álldogáló hölgy másképp gondolná. Főleg, hogy szóvá is teszi mindezt, ami számomra felkérés keringőre.
- Na, de Karen, szolgálatban vagyok... - kérem ki magamnak látványosan felháborodva, természetesen csak mímelve mindezt, mert élek halok a jófajta, ehhez hasonló, ütős italokért.
- ...na jó, nem bánom. - gyakorlott mozdulatokkal csavarintom le az üveg kupakját, amit utána a számhoz emelek, de akkor szinte meglátom magam előtt Elle-t, amint csípőre tett kezekkel, olyan szúrósan néz rám, hogy egy kortyocskát sem tudok elfogyasztani belőle.
- Hát ez valami fenomenális, kóstold csak meg. - nyújtom át az üveget, mint aki jaj de mennyit ivott, közben meg az énekesnő határozott fejrázását látom még mindig lelki szemeim előtt.
- Szóval akkor azt mondod, csak kérjek egyszerűen, de nagyon őszintén bocsánatot? - térek végül vissza a padlásajtó előtti félhomályba, ahol a kilincs lenyomása után nem egy Manson-féle szeánsz visszamaradt véres kellékei tárulnak szemeink elé, hanem csak egy huzatos, de óriási padlástér, ahol ráadásul még jó hideg is van.
- Kérek egy kortyot, hogy felmelegedjek kicsit. - késztetésem van arra, hogy húzóra ledöntsem az egész üveggel, végülis este van már, Marlon átveszi a helyemet én meg durmolok reggelig, fel sem tűnne. Ja és Karen a bűntársam, szóval egy szava sem lehet másnap, mert ő vitt bele a bajba.
De aztán ismét csak nem tudok még egy cseppet sem lenyelni, mert újból Mrs. Ray jelenik meg előttem, de most már az előbbinél sokkalta mérgesebben, ördögi szarvakkal, villámló tekintettel. Még csak nem is ittam, máris ilyeneket képzelgek...
- Te jössz! - adom vissza ismét az üveget, melynek mennyiségét, reményeim szerint ezen a fényhiányos helyen nem fogja észrevenni.
- A régiek is tudtak azért valamit. - vigyorodok el, mert már látom, hogy Karen megérezte jótékony hatását a talált itókának.
- Azt hiszem itt rendben is vagyunk. - nyugtázom, hogy sem véres oltárt, sem pedig emberi csontokat nem találtunk, így miután az ablakok tökéletes zárását végigpróbálom, már indulhatunk is visszafelé.
- Hopp! - kapom el a lányt, aki szinte kiszédül az ajtón.
- Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy a szobádhoz kísérjelek, nos mit mondasz, milyen nagyszerű ötleteim vannak? - biztonságba helyezem a félig tele lévő üveget, amiből meg kell hagyni szépen fogyott az utóbbi pár percben.
- Karolj belém, le ne guruljunk a lépcsőn. - ha biztonságosan tudom fogni, már mehetünk is lefelé és meg sem állunk a szobájáig, ahová egy laza mozdulatot követően be is jutunk.
- Célozzuk meg az ágyat, rendben? - reménykedek benne, hogy senki sem látott minket ilyen állapotban ide berobbanni, mert az újabb félreértéseket vethet fel a már így is eléggé zavaros szituációban.
Karen-t úgy, ahogy van, ruhástól fektetem be a puha ágyba, kigörgetem a kabátjából, lekapom a cipellőit, én pedig kiosonok a szobából, amit óvatosan behúzok magam mögött. Egy nagy fújtatást követően már indulnék is a dolgomra, de ekkor, az utóbbi tizenöt percben már harmadjára ugrik be elmémbe Elle.
Meg kellene néznem, mi van vele, az az üveg bor sok csúnyaságra képes, ő pedig nagyon nem volt formában az utóbbi időben, köszönhetően többek között az én nem valami szép viselkedésemnek is. Némi tanakodás után végül úgy döntök, hogy meglátogatom, elvégre semmi rossz nincs abban, ha egy testőr érdeklődik a hogyanléte felől, meg hát az a bocsánatkérés is éppen időszerű lesz...
- Zavarhatok egy pillanatra Mrs. Ray? - egy határozott kopogás után teszem fel a kérdést és várom a bebocsátó szavakat, feltéve, ha érkezik efféle odabentről.

Vendég

Karen hosszasan ecsetelte Kyle-nak, hogy egész pontosan mióta is ismeri az énekesnőt, hogy alakult a munkakapcsolatuk barátsággá, s arról is elejtett néhány mondatot, hogy mennyire nehéz helyzetben volt a nő, amikor még együtt élt a férjével, majd kíváncsian tette fel saját kérdéseit azzal a bizonyos estével kapcsolatban, amiről a pletykákat hallotta. Nem akart adni azonnal Marlon szavaira, de azért mégis csak izgatta a fantáziáját az, hogy vajon több is volt-e a férfi és Elle között azon a bizonyos éjszakán.
A történet hallatán azonban egyszerre ült meg arcán a döbbenet, és a mosoly, hisz nem is tudta volna nevetés nélkül elviselni ezt a sztorit.
- Nem semmi, azért ez egy elég érdekes sztori Kyle, és lehet, hogy én is úgy viselkedtem volna abban a szituációban - nevette el magát, majd kíváncsian szökött feljebb szemöldöke a ruhaszaggatás hallatán, s ismét elmosolyodott. Talán egy pillanat erejéig még a gondolattal is eljátszott, de aztán gyorsan ki is verte azt a fejéből, majd inkább átnyújtotta a talált italt, hogy a férfi is igyon belőle.
- Ugyan, egy korty nem árthat, nem árulom el Ellenek - ezúttal ő kacsintott Kylera, s ha a férfi ivott, azt követően ő is megkóstolta.
- Aha, azt gondolom, hogy kérj bocsánatot. Még az is lehet, hogy ő is rossz passzban volt azon az estén...bár, ha őszinte akarok lenni, akkor - egy pillanatra elgondolkodott, és csak azt követően folytatta. - Nem is tudom, valamiért már az elejétől fogva orrol rád, de nem tudom, hogy miért, talán emlékezteted őt valakire - vállat vont, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat talán nem kellett volna mondani, így inkább újra szájához emelte az üveget, hogy igyon, s legalább addig sem beszél.
- Tessék. Amúgy meg, még az is lehet, hogy csak bejössz neki - jegyezte meg nevetve, s átnyújtotta a férfinek az üveget, közben már a padlásteret kémlelte. Nem volt különlegesebb egyetlen padlásnál sem, s itt nem is vélt felfedezni finomságot. Az ital azonban kezdett a fejébe szállni, érezte minden egyes tagjában azt a kellemes bizsergést, ami még ajkaira is mosolyt varázsolt.
- Szerintem is rendben vagyunk, Kyle - mosolyogva szólította nevén a férfit, miután megint csak kortyolt, ekkor csúszott meg a lába, s még szerencse, hogy a közelében állt a férfi, így a testőr még időben elkapta őt, s most megtapasztalhatta, milyen is lehet, ha valakire így vigyáznak.
- Hm, ezt gondolod? - a kérdés az arcára egy szemtelen mosolyt varázsolt, egyik szemöldöke felfelé ívelt, miközben végig simított a férfi mellkasán, hogy aztán nyakkendőjének anyagát ujjai közé fogja.
- Kísérj - mondta nevetve, de az ital megtette hatását, ő sem gondolta volna, hogy az a jó néhány korty majd így ledönti a lábáról. Nem szokott inni, nem ilyen italokhoz volt szokva, így mire a szobához értek, lábai már egymásba akadtak.
- Maradj - az ágyról még a férfi felé nyújtózott, egy pillanat erejéig talán sikerült is átkulcsolnia a férfi nyakát, hogy közelebb húzza magához, de a lendület már alább hagyott, s a következő percben már álmosan döntötte oldalra a fejét.

***

Hosszasan fürkésztem a kandalló tüzét, miközben pohár helyett csak lazán, üvegből nyakaltam a vörösbort. Szükségem volt az italra, de hiába kortyoltam, nem éreztem azt, hogy megoldást jelenthetne a problémáimra. Legalábbis az elején még nem éreztem semmit sem, csak a mellkasomat szorongató érzések kavalkádját. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy jár a lábam, s a gondolataim is a zene körül kavarognak.
Fel is keltem a kanapéról, majd kissé koordinálatlan mozdulatokkal ugyan, de sikerült megtalálnom a hifi tornyot, mely ott pihent szótlanul a sarokban. Bekapcsolást követően találomra kapcsoltam az egyik rádióadóra, majd feljebb tekertem a hangerőt, s visszasétáltam az üvegemért, melynek alján még ott vöröslött a mámor.
Tovább ittam, s közben táncolni kezdtem a zenére, de unalmas volt csak így, egyedül. Marlon épp ekkor lépett be az ajtón, láttam ahogy zsebre csúsztatja a mobilját. Mosolyom azonnal kiszélesedett, ahogy megláttam a férfit, közelebb is sétáltam hozzá.
- Táncoljunk Marlon , gyere - játékos ujjmozdulattal igyekeztem mozgásra csábítani a férfit, ő azonban megfeszült, s mosolyt erőltetve visszakozott.
- Öhm, nem tudok - fogalmam sincs, hogy miért tartózkodott tőlem ennyire, hisz én csak táncolni akartam, ő meg úgy viselkedett, mintha kikezdtem volna vele.
- Áhh, unalmas vagy Marlon - mellkason legyintve fordítottam neki hátat, nem is törődve azzal, hogy esetleg megbánthatnám. Az alkohol már kellően megkavarta az elmémet ahhoz, hogy józanul gondolkodjak.
- Bulizni akarok, de itt annyira unalmas mindeeen - sóhajtottam fel hangosan, majd hirtelen ötletem támadt. Szórakozni akartam, így lerakva az üveget, felkaptam a kis asztalról a slusszkulcsot, majd sietve indultam meg a kijárat felé. Marlon feltehetően megint a mobilját nyomkodhatta, mert csak ezután rohant utánam, s már csak az autó mellett ért utol.
- Elle, nem kéne elmenned...így -
- Milyen így, Marlon? - kérdően vontam fel az egyik szemöldökömet, láttam rajta, hogy feszült lesz, mert nem találta a megfelelő szót, de az is lehet, hogy nem akart megsérteni.
- Hová akarnál menni?
- Szórakozni. Jössz, vagy nem? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.
- Nem, visszamegyünk a házba, itt a legbiztonságosabb. Kérem a kulcsot - tenyerét tartotta elém, miközben morcosan pillantott rám. Magam is összeráncoltam a homlokomat, végül csak tenyerébe ejtettem a kulcsot.
- Na gyere, menjünk vissza , jobb lesz bent, hidd el - megvárta, míg elé lépek, mintha csak terelgetni próbált volna, de nekem ehhez nem volt semmi kedvem. Tényleg szórakozni akartam, és ebben nem állíthatott meg senki. Éppen ezért, kifigyeltem, hogy hová teszi a kulcsot.
- Hozok neked egy kis vizet - ezután fordult sarkon, hogy a konyhába induljon, s ezt a pillanatot használtam ki arra, hogy elszökjek. Sietve akasztottam le a kulcsot a helyéről, majd be sem csukva magam mögött az ajtót, visszarohantam az autóhoz, bepattantam a volán mögé, és gázt adtam, s már csak azt láttam a visszapillantóból, ahogy Marlon kifulladva rohan utánam.
Nem volt ideje, hogy értesítse Kylet, bepattanva a másik autóba, azonnal utánam eredt.

***

Miután Kyle elhagyta a szobát, hogy felkeresse munkaadóját, azt tapasztalhatta, hogy nem invitálja be senki a kopogást követően, még akkor sem, ha esetleg újra próbálkozik. A szoba ugyanis már üres volt, a kandallóban is már csak parázslottak a hasábok, senki nem gondoskodott arról, hogy újra éledjen a tűz, a bejárati ajtó meg nyitva volt, s a mobilkészülék hirtelen heves csörgésbe kezdett.
- Halló, Kyle hallasz? - a fekete testőr hangosan beszélt a telefonba, mintha csak túl akarta volna ordítani a tömeget, ami körbevette. A háttérből zene és jókedvű társaság hangos ricsaja hallatszott.
- Hallóóó...szar a vonal, Kyle! Ha hallasz, sürgősen gyere a Jeff's Houseba, hármas kód! Egy bár a közelben...a... - próbálta elmondani a szórakozóhely pontos helyét, de az már nem hallatszott. Azt viszont sikerült társa tudtára adni, hogy Elle komoly veszélyben lehet.
- Picsába - morrant maga elé, s kinyomva a készüléket, idegesen próbálta magát átfúrni a tömegen, akik már körbeállták az asztalt, aminek a tetején táncoltam, s velem együtt, hangosan kántálták a zenét.
- Elle, gyere le...baszki, gyere már le...hé, menj onnan! - Marlon próbálta a dolgát tenni, de nem volt egyszerű helyzetben, s hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen. Hatni rám nem tudott, túl jól éreztem magam, miközben En Vogue - Free your mind számára táncoltam egy pasassal, aki a semmiből termett hirtelen az asztalon.

Vendég

Aranyszabály, hogy részeg ember szavára nem adunk, szóval, amit Karen mondott, annak valószínűleg a fele sem igaz. A baj ezzel az amúgy nagyon is bölcs mondattal az, hogy a mi esetünkben ez nem állja meg a helyét, bármennyire is úgy tűnik, hogy gond nélkül ráhúzható eme aranyigazság a titkárnő alkoholtól zavart szavaira. Mégpedig azért nem, mert a legjobb barátnő titulust is élvező nő nem volt részeg, csupán a Manson-banda itt felejtett itókájából kortyolt párat, ami egy kissé felszabadította a gátlásokat és össze-vissza csacsogott.
- Ha bejövök neki, azt azért elég érdekesen hozza a tudomásomra nem? - kérdezek vissza, miközben átveszem a flaskát és imitálok egy jókora kortyot, amit amúgy borzasztóan nehéz megállnom, de erősnek és józannak kell maradnom, ha már a város legjobban fizetett testőre címet is büszkén viselem.
Nem sokkal később a jóféle konyak megteszi azt a szívességet, hogy nem kell különösebben álomba ringatnom a lányt, aki váratlanul átkulcsolja a nyakamat és majdnem sikerül maga mellé húznia az ágyba. Mire bármit is mondhatnék vagy reagálhatnék, azt veszem észre, hogy elszenderedik és hamarosan álomba is merül.

Karen szobájától idefelé tartva nagyjából már kitaláltam a bocsánatkérő szövegemet, bár a változtatás jogát mindig fenntartom, főleg, hogy nem tudom milyen kedélyállapotban találom meg az üveg bor társaságában elvonult főnökasszonyomat. Hogy mire is számít naiv Kyle? Arra, hogy Mrs. Ray szenderegve alszik a kandalló előtt és neki semmi más dolga nem lesz, csak, hogy betakarja őt. Na, hát ehhez képest a második kopogásomra sem érkezik odabentről válasz, viszont, mielőtt a kilincshez érnék, megcsörren a telefonom. Marlon az. Nem sejtek jót, így azonnal felveszem.
- Marlon... Marlon! Hol a fenében vagy? Alig hallok valamit a zajtól! - próbálok nagyon figyelni a férfi szavaira, de a fülsiketítő, háttérben szóló zene, valamint a megállás nélküli beszédhangok keveredése miatt szinte alig értek valamit a mondandójából.
- Jeff’s House? Hármas kód? Mi történt Marlon? – kérdezek vissza, hogy jól értettem-e a helyszínt, mert valahogy nem akarok hinni a fülemnek. Először azt hittem, hogy kollegám rúgott ki a hámból, de mikor meghallom, hogy hármas kód van érvényben, további kérdések nélkül nyitok be az üres szobába.
- A francba! - pillantok végig a szobán, ahol nem hogy nem pattognak idilli látványt szolgáltatva a kandallóban lévő fahasábok, de már parázs is csak alig akad. Elle pedig sehol.
Mint egy félőrült, rohanni kezdek a kocsihoz, berántva magam mögött a tárva nyitva lévő bejárati ajtót. Szerencsére a kulcs a kesztyűtartóban és az indítással sincs probléma, pár másodperccel később már úton is vagyok a szórakozóhely felé, amit volt szerencsém a térképről még korábban beazonosítani.

Az sem érdekel, ha a rendőrökkel a sarkamban érkeznék a bárhoz, de azért nem eszik olyan forrón a kását még Aspen-ben sem, hogy egy magafajta gyalogkakukkra az éjszaka folyamán csak úgy rárepüljenek. Nagy gázzal érkezek és állok meg közvetlenül a bejárat melletti szabadon hagyott VIP parkolóban, ami tudom, hogy nem nekem volt fenntartva, de ez most vészhelyzet. Öltözetem elegáns, egyedi szabású, méregdrága anyagokból készített, kényelmes viselet minden részében a cipőtől kezdve a mellényig bezáróan. Színben a sötét árnyalat dominál, és összességében szeretem is, bár ellenmondásra nem nagyon hagytak alkalmat, mikor méretet vettek. Ezt követeli meg Mrs. Ray testőrsége és punktum.
- Csodás estét a hölgyeknek! - köszöntöm a marcona, kétajtós szekrény méretű kidobó fickó mellett álldogáló szépségeket a magam megnyerőnek gondolt mosolyával.
- Tudnának esetleg segíteni? Keresek valakit... - épp csak elmerülök a magánnyomozó lét örömeiben, mikor meghallom a közönség ovációját, amire tekintetem akaratlanul is a benti események felé terelődik.
Mondhatni, a legjobb pillanatban fordítottam fejemet a nézősereg hangorkánjának irányába, mert így nagytotálban láthatom, amint Elle az egyik asztal tetejére lép.
- Elnézésüket kérem, de már meg is találtam, akit keresek, köszönöm. - búcsúzom gyorsan a hölgykoszorútól és meg sem állok a termetes asztalig, melyre egy ránézésre sem szomjas pacák is felpattant.
Amilyen gyorsan csak tudom, átverekszem magam a tömegen, hogy végül átvágva a cigarettafüstön, megérkezzek a színpadként funkcionáló asztalhoz. Marlon-nal gyorsan leactivity-zem a kialakult szituációt és a tennivalót, amiből állítom, hogy egyikünk se ért egy kukkot sem, ezért vészmegoldásként bedobom magamat. A hosszúkás asztal túl felén egy elegáns mozdulattal lépek a söröskorsók és koktélos poharak közé, hogy harmadik személyként kerüljek a figyelem középpontjába.
Elsődleges a védendő személy testi épsége, ezért nem tönkre vágva a buli jellegét, rögtönzött, lassú, de annál biztosabb tánclépésekben közelítek a táncoló páros felé, hogy a végén egy könnyed mozdulattal küldjem stagedivingolni a parkett ördögét Elle mellől.
- Szabad egy táncra? - érdeklődöm, ha orral előre eltűnt a tömeg tetején a sürgő-forgó fickó a látóterünkből.
- Ez egy jó kis szám. - igazából sosem rajongtam különösebben érte, de most megteszi, bár mozgáskultúrám inkább a '80-as éveket tükrözi, mintsem a 2020-as ritmusokat élné, de azért megteszi.
- Jöjjön Mrs. Ray, mielőtt lecsúszna a színpadról! - próbálom túlkiabálni a dobhártyarepesztő hangzavart, de mindeközben tartani is próbálom a láthatóan bizonytalan léptű énekesnőt is. Kérdés mekkora sikerrel járok.

Vendég

Ez az este semmiben nem különbözött azoktól, amikor koncerten szolgáltam ki a közönséget. Minden mozzanatomat jellemezte a professzionalitás, leszámítva azt az egy apróságot, hogy most olyan részeg voltam, mint a csacsi, így a bulihév talán csorbított az előadásom színvonalán. Ezt a közönség lehet, hogy észrevette, de láthatóan nem zavarta őket, sőt kifejezetten örültek annak, hogy feltűntem ebben a kis kocsmában. Pillanatok alatt nagy bulihangulat keveredett, utat törve magamnak máris az asztal tetején találtam magam. Nem érdekelt, hogy odalentről néhányan sietve kapták elő a mobilkészülékeket, hogy azon nyomban felvételt készítsenek rólam. Nem is törődtem velük, leginkább csak a zene ritmusára koncentráltam, s arra a pasasra, aki csatlakozott hozzám. Egész jóvágásúnak tűnt, és bár nem volt túl nagy ritmusérzéke, azért pillanatok alatt a csípőm után kapott. Én meg vigyorogva pillantottam rá, és tovább táncoltam, egyre közelebb kerülve hozzá. Szerintem kifejezetten élvezte a helyzetet mindenki, mert a párosunk egyre nagyobb ovációt kapott, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a taps részben egy harmadik félnek is szólt. Mintha csak bátorították volna, úgy ujjongtank a harmadik táncosnak, aki nem más volt, mint a testőröm.
S mire felocsúdtam, a táncpartnerem helyett már Kyle volt az, aki közelített felém. Egy pillanatra meglepődtem, ez az arcomra is kiült, s el sem akartam hinni, hogy benne van a buliban. Az meg sem fordult a fejemben, hogy ő valójában csak a munkáját végzi, tényleg képes volt velem elhitetni, hogy szórakozni érkezett. A meglepettségem, s az azzal járó örömet sem tudtam véka alá rejteni, a vele kapcsolatos minden haragom elszállt, alkoholtól mámoros gondolataim csak a zenére, és a táncra tudtak most koncentrálni, na meg erre a jóképű pasasra. Tényleg ő lett volna a testőröm?
- Mindig is tudtam, hogy a morcos külső mögött egy parkett ördöge rejtőzik - nevetve táncoltam közelebb hozzá, s tovább folytattam a táncot, immár Kyle társaságában, amit a közönségünk újfent díjazott, ugyanis egyre nagyobb lett a hangulat, s egyre több telefon emelkedett a magasba, hogy filmre vegyenek minket.
- Mutassa meg, mit tud Kyle -játékosan kaptam el a nyakkendőjét, hogy azzal csalogassam közelebb magamhoz, ám Kyle mintha abba hagyta volna a táncot, s inkább már azon munkálkodott volna, hogy lekerüljünk az asztal tetejéről.
- Jajj ne már, most miért veszi el a kedvem? - amint rájöttem, hogy nem is akar velem táncolni, csalódottan pillantottam rá, s próbáltam eltolni, minden ellenkezésemet bevetve, hogy megnehezítsem a dolgát. Közben újabb táncoslábú alak próbált felmászni az asztal tetejére, akit Marlon próbált visszafogni.
- El onnan, hátra, hátra! Le a telefonokkal! - szerencsétlen mindent megpróbált, de egyedül elég nehezen hárította a tömeget, akik kezdtek megvadulni a helyiségben.
- Kyle, ki kell őt vinnünk! - szólt idegesen Marlon, aki látta, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz. S ha ez nem lett volna elég, hirtelen eldördült egy pisztolylövés...

Vendég · Re: Ami Aspen-ben történik... Szer. Aug. 12 2020, 12:47

Az a fajta ember vagyok, aki még azt sem igazán szereti, ha valaki lefényképezi, nem hogy a kamerák kereszttüzében élje az életét, annak minden pozitív és negatív hozományával. A rivaldafény egyáltalán nem az én világom, egyszerűen ódzkodtam tőle mindig is, és őszintén megvallva azoktól az emberektől is, akik ebben a világban élnek. Erre most tessék, eljövünk egy könnyűszerrel megkereshető pluszpénzzel teli hétre a hegyekbe és olyan vakító vakuvillanásokkal juttatja eszembe a megszegett elveimet a tomboló tömeg, hogy legalább két napig csak tapogatózni tudok majd.
- Ó, ugyan, zavarba hoz Mrs. Ray. - dehogy hoz, de most erre mit válaszoljon az ember, miközben filmezik, fényképezik, ő maga pedig dolgozna, lényegében azon, hogy minél kevesebb kínos felvétel készülhessen a szalonspicces állapotán már régen túllendült művésznőről.
- Egy másik alkalommal ezer örömmel megmutatom mire is vagyok képes a színpadon, de most, jöjjön kérem, indulnunk kell. - azzal, hogy elkapja a nyakkendőmet, lehetőségem van közelebb kerülni hozzá, de eszemben sincs a helyzettel és olyasmire használni a kialakult szituációt, ami nem lenne helyénvaló.
A derekánál karolom át és határozott mozdulattal irányítom az asztal széle felé, oldalról masszív támasztékot nyújtva, nehogy egy véletlen lábbicsaklás okozza a vesztünket. A körülményeket figyelembe véve, meg úgy egyébként sem hiányozna végtagtöréssel az aspeni kórházban pazarolni az itt töltendő időnk fennmaradó részét, kezünkben a holnapi újsággal, melynek címlapján a tízpontos zuhanásunk van éppen lekapva.
- Marlon, kérlek biztosítsd a kijáratot, én viszem Elle-t. - próbálom túlharsogni a tömeget, amit ugyan nem sikerül, akárhogyan is próbálkozok, viszont kollegámnak már van annyi tapasztalata és tudása, hogy szinte szájról és szótöredékekből is megtanult olvasni és érteni az elmúlt évek során.
A lövés eldördülése után az eddig extázisban lévő embersereg egy pillanat alatt megvadul és rémülten a kijáratok felé kezd rohanni. Kétségbeesett sikolyok között kapom le a színpadként funkcionáló asztal tetejéről munkaadómat és karba fogva igyekszek az egyik kijárat felé. Hogy ki és miért lőtt arról fogalmam sincs, de még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy pisztolylövés volt-e amit hallottunk, azonban egy valami tuti: az ijedtség és káosz. Marlon-t elveszítem a tömegben, Elle fejét a mellkasomhoz szorítom, hogy védjem valamennyire, mert lökdösődésből és tülekedésből mindenkinek kijut erre az éjszakára. Szerencsére rövid úton elérjük a kijáratot és orra esés nélkül ki is jutunk a szabad levegőre.
- Hú, öregem, nem semmi ami itt van, de mi a fene történt odabent? - Marlon már nyitja is a kocsiajtót, hogy mielőbb az anyósülésre ültethessem az elázott énekesmadarunkat. Utána már csak az övezés marad, mert fő a biztonság és már indulhatunk is ki-ki a saját járművével.

Pár perc alatt visszaérünk a szálláshelyünkre, a parkolás után pedig egyenesen a szobáig viszem Elle-t, ha igényli, ha nem, akkor támogatva kísérem, ha még azt sem, akkor a nyomában sétálok csöndesen, de mindenképp vele tartok, hogy lássam bezuhanni az ágyába és végre lezárhassam ezt a napot. A szobába érve kellemesnek nem nevezhető hőmérséklet fogad minket, pontosabban dög meleg van, ezért az ajtót becsukom magunk mögött és az ablakhoz lépek, hogy kicsit felfrissítsem a benti levegőt.

Ajánlott tartalom

» Elena & Cillian - Mi történik itt?