Kibaszott giccs az egész. A pároknak öt év házasság után meg kellene tiltani, hogy így cukiskodjanak. Gusztustalan. A múltkor is, az alapítványi bálon – azt hitték, hogy senki nem látja őket, de… mit mondhatnék, nagyon kellemetlen volt. Cindyvel azt sem tudtuk, hova nézzünk! Harrison sokkal, sokkal fiatalabb – egyébként is, milyen férfi vesz feleségül egy nála majdnem tíz évvel idősebb nőt? A grillpartin levette a pólóját a sütéshez. Azóta a nejem előre köszön neki. Többször is hívta már Jimet vadvízi evezésre, de a férjem, hogy is mondjam, nem az a vagány, vadvízen evezős típus. Catharine rohadt szerencsés. Rendszeresen látom, hogy Harrison hozza el a fiaikat az iskolából. Kedves tőle, pedig a felesége egész nap csak otthon ül. Szánalmas. Nagyon gondoskodó apának tűnik, bárcsak az én férjem szeretné így a srácainkat! Micsoda idegesítő seggfej – Catharine jobbat is találhatott volna. A pénz nem minden. Tudom, nem kéne ezt mondanom, de a fiaik olyan – olyan erőszakosak. Többször bántották már az én kis Lilymet. Elképesztő pasi. Jóképű, gazdag, eszelősen szerelmes – kell lennie egy csontváznak a szekrényben, nem igaz?

Joy nem illik közénk. Egyikünk sem érti, mit keres itt. A lányának ő fonja a karkötőket, bah, persze. Felvág arra, hogy mindent otthon termeszt! A múltkor volt képe megkérdezni a  boltban, hogy miért nem hoztam magammal vászonszatyrot! A férje, állítólag, elhagyta. Már ha volt neki. Van valami pasi, aki fel-felbukkan, és elviszi a kislányt iskola után, de hát nem kérdeztünk rá, nem akarunk indiszkrétek lenni. Nem értem, miért szervez éppen a Crale-fiúkkal játszórandit a gyerekének - mindenki tudja, hogy azok olyan erőszakosak. A hét végén láttam őt együtt kávézni Catharine-nel. Nem értem, mit esznek egymáson! Oké, nem mintha az én dolgom lenne, de mindannyian láttuk, hogyan táncolt Joy azon a tavaszköszöntő kerti partin! Én mondom, csak idő kérdése, mielőtt rámászik valamelyikünk férjére. Már így is mindegyiknek feláll tőle, ez biztos.