Te is a Szent Antal Katolikus árvaház lakója voltál, akárcsak én. A te történeted azonban teljesen más. 14 éves voltál amikor a szüleid és húgod életüket vesztették egy autó balesetben, te csak azért menekültél meg, mert éppen büntetésben voltál egy előző napon beszedett rossz jegy miatt, ezért nem mehettél velük. Akkor változott meg az életed. Egy évig a legközelebb álló rokonaidnál éltél, az apukád nővérénél, megkapták a gyámságot feletted, azonban te sosem tudtad feldolgozni azt, ami a családoddal történt, folyamatos lázadásba kezdtél. Ezért raktak végül árvaházba, mert úgy érezték, hogy kezelhetetlen vagy. A nővéreknek sem volt sokkal könnyebb a dolguk veled, káromkodtál, nap mint nap elmondtad, hogy nem hiszel Istenben, ők mégsem adták ki az utadat. Én mindössze 13 éves voltam amikor komolyabban felfigyeltél rám, te pedig már 20 éves. Titokban találkozgattunk, általában csak éjjel, mivel tiltott volt bármilyen románc az árvaház területén belül. Te voltál az első nagy szerelmem. Egy évvel később, amikor nagykorúvá váltál, el kellett hagynod az árvaházat, hiszen már nem tartoztál a gyerekek közé, én pedig nem gondolva a következményekre, veled mentem. New Jerseybe menekültünk, egy ismerősöd lakására, majd hónapokkal később sikerült kibérelned egy kis lakást, ahol meghúzhattuk magunkat. Tudtad, hogy megütheted a bokádat, ha ránk találnak, hiszen egy 14 éves lányt vettél a nyakadra, de ez mégsem érdekelt. Én sem gondoltam bele igazán a helyzet súlyába, hiszen végre szabad lehettem. Azt hiszem, hogy mindig is szeretted a veszélyes helyzeteket. Talán épp ez az oka annak is, hogy a kenyeredet sosem kemény munkával kerested meg, hanem verekedéssel. Pénzért boxoltál, megszámolni sem tudom, hogy hányszor jöttél haza véres arccal, és hányszor sirattalak már meg. 2 évig tökéletesen elvoltunk egymással, bár szinte minden nap veszekedtünk valami ostobaságon, aztán kiderült, hogy babát várok. Nem akartalak felhívni a hírrel, valami sokkal személyesebbet terveztem, így bementem az edző terembe ahová minden nap eljártál. Azt akartam, hogy együtt örülj velem a hírnek, azonban ott amint megláttalak annak a lánynak a karjaiban, akit pont úgy csókoltál, mint engem szoktál, minden közös álmunkról lemondtam. Nem szóltam semmit csak szó nélkül leléptem, pont úgy, mint két évvel ezelőtt az árvaházból. Ennek még csak pár napja, azóta te is New Yorkban vagy, és engem keresel.

A pb és név is változtatható, nagyon nagyon örülni fogok ha megérkezel. lepj meg minél hamarabb, és dobj meg egy pm-mel ha megérkeztél. <3