Scotty, te aztán tudod mit szeretnek a magam fajta bolondgombák. Az a te legjobb tulajdonságod, hogy nem veszel semmit halálosan komolyan. Veled is, mint Blue-val vagy Freud-al egy évfolyamra járunk, csak amíg Blue meg én ugyanazon a szakirányon garázdálkodunk, te inkább a profilozói pálya felé kacsingatsz. Ezt azért is becsülöm benned, mert egykor a mamám is ezen a területen dolgozott.
Profi céllövő vagy, versenyeket nyersz, épp ezért ragasztottuk rád a Hawkeye becenevet. De nekem mindig Scotty maradsz. Igazi csupa mosoly, belevaló srác, aki nem retten meg attól, ha egy csaj december közepén alsógatyába dobja ki a kollégiumból éjszaka...mert addig néz bociszemekkel a járókelőkre, amíg valaki meg nem szánja a kabátjával. Megtörtént ez is, esküszöm.Igazi energiabomba vagy, fáradhatatlan és nagyon céltudatos. Ellenben rohadtul szita az agyad, a megbeszélt találkákat rendre elfelejted, ahogy a szülinapokat, vagy különféle alkalmakat is. Buli előtt fél órával üzit kell rád dobni, hogy ne felejts el jönni.A szüleid egy szem fiacskája vagy, és bár elváltak, mindketten mindent elkövetnek, hogy a másiknál érezd jobban magad. Emiatt aztán néha elég szarul is érzed magad, de ne aggódj, szombaton kirúgunk a hámból, és olyan csacsira isszuk magunkat, hogy még azt is elfelejted két órája miért voltál olyan lehangolt.
Van egy szokásunk...amíg mások találkozáskor lepacsiznak, megölelik egymást, nálunk az üdvözlés egy jó kiadós francia csók, majd a végén egy homlok koccintás. Eleinte mindenkit kiakasztottunk vele, mára már szinte megszokottá vált ha találkozunk, akkor így üdvözöljük egymást. Olyankor szívom ki az energiád, nem tudtad? Hehe!
Kedvellek, ahogyan a többieket, és szeretek veletek lógni, még ha néha hülye indokokkal ki is mentem magam.
Dobálj rám üzit ha itt vagy.Freud és én várunk./