Gyorsan, mosolytalanul, szakszerűen szolgáltam ki az előttem álló tömeget, hiszen nem csak szimplán hétvége volt, hanem este tíz óra is, ami annyit jelentett, hogy megjött a csúcs. Van egy új csaj, akinek bár akkora kannái vannak, hogy minden alkalommal nehezemre esik a szemeibe nézni, bármennyire is igyekszem, sajnos a munkát még nem igazán bírja el, így inkább hátráltat, mint segít. Egyedül többre mennék, mint vele, és ez akkor bizonyosodik be igazán, amikor beáll a sor, ő pedig enyhe pánikkal a szemében néz körbe. Ha olyan lennék, biztosan megeresztenék az irányába néhány biztató, kedves szót, de hát ez nem az én fórumom. Szóval mondhatni betették mellém szerencsétlen csajt, aki már próbált barátkozni, amikor látta, hogy az nem megy, csak kedvesen igyekezett kihozni magából a legjobbat... Ez pedig alsó hangon is kevésnek bizonyult a hely népszerűségéhéz, és ahogy sejtem Hudson nem is feltétlenül avathatta be, ugyanis olyan kiskutya szemekkel nézett maga elé, hogy hirtelen nem lett szívem kiküldeni a kinti poharakért. Féltem, hogy az első ember megeszi majd reggelire és ez szó szerint fog megtörténni.
Viszont lassan eltűnt a tömeg, mindenki táncolni ment vagy cigizni és úgy nézett ki, hogy egy kicsit szusszanhatunk. Én mondjuk egyből megragadtam egy rongyot és törölgetni kezdtem a pultot, illetve elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe a poharakat, amíg a kiscsaj figyelte a mozdulatokat.
- Na figyu, Lány – sóhajtottam fel végül, miközben óvatosan behelyeztem a oneshotos kis üvegeket – Valamit csinálj már, mert kurva fáradtnak érzem magam, ahogyan rád nézek. Ennyi erővel egyedül is lehetnék.
Ezzel a mozdulattal felé is dobtam a farzsebemből előszedett ruhadarabot, én pedig pakolgattam tovább. Nehogy már mindent egyedül kelljen csinálnom, amikor ő is kap érte pénzt. Amikor már minden koszos pohár eltűnt a gépben, becsaptam annak ajtaját, és elindítottam, a szemem sarkából pedig figyeltem, ahogyan a kis hölgyemény összerezzen, ezért akaratlanul is odaléptem hozzá, és a füle mögé simítottam a picike tincset, ami időközben kiszabadult a szoros lófarkából.
- Diák vagy? – tettem fel az első logikusnak tűnő kérdést. Voltak már diákok, akik megtalálták a hirdetést, de rendszerint elmenekültek, még mielőtt nagyon belefolyhattak volna abba, ami itt megy. Ezt valahol meg tudtam érteni és egy kicsit irigyeltem is őket érte. Nekem is könnyebb lett volna találni egy olyan munkát, ahol bármikor felmondhatok, és maximum egy hónapot tartanak ott ledolgozásban, de ennyi. Ehelyett pedig szopom az álló faszt, és valószínűleg egyszer sittre fognak még vágni.
Közben a lányka pedig csak megrázta a fejét, nekem meg egészen fájni kezdett a kis szőrös szívem érte. Hát ha nincs más lehetősége akkor ez a hely vagy megzabálja, vagy olyanná fog majd változni, mint amilyenné nekem sikerült. Nem is kifejezetten tudtam, hogy melyik lesz számára a rosszabb, de ebbe inkább bele sem akartam gondolni.
- Akkor vagy most lépj ki, vagy pedig szedd össze magad! – mondtam neki végül, és egy kicsit megpaskolgattam a vállát, aztán pedig fordultam is a pult felé. Ez nem az a hely, ahol kifejezetten ráérünk egymást pátyolgatni, mert egy-egy részeg idióta idővel úgyis idetalál amiért kiürül a pohara.
Gyorsan pásztázni is kezdtem a tömeget, amikor hirtelen megakadt a pillantásom valakin, akinek hát nagyon finoman kifejezve magam... Nem örültem. Talán a tulajdon halálomnak jobban örültem volna, mint ennek a nőnek, ráadásul most kifejezetten rossz kedvem is volt. Viszont mindezt nem akartam kimutatni, ezért inkább néztem rá kemény pillantással, mint a valódi, fáradt tekintetemmel. Mert konkrétan úgy éreztem magam jelen helyzetben, mintha legalább tíz évet öregedtem volna csak azért, mert kiszúrtam a nőt. Mindenesetre csak egy pillantást vetettem rá, aztán amúgy is jöttek hozzám és a munkámra kellett koncentrálnom ezek után. Egy kis mosoly bújkált a szám sarkában, ahogyan kiszolgáltam egy csinos hölgyet. Eszembe sem jutott flörtölni, csupán szórakoztatott az egész helyzet. Magam sem tudom miért voltam ennyire különleges ennek a nőnek a számára, ezért gondoltam egy kicsit letesztelem a kitartását és megvártam a munkaidőm végét. Tudtam, hogy nem feltétlenül lesz hangulatom hozzá úgy, hogy ledolgoztam 10 órát, de nem kifejezetten rohannék ki csak a kedvéért a pult mögül, mivel ma nem jönnek veteránok dolgozni, és ha itthagyom a csajt, akkor Hudson elevenen megnyúz, meg alapvetően sincs kedvem hallgatni a hisztijét, amiért magára hagytam. Szóval pontban ezért is vágtam oda a csajhoz a rongyot.
- Megnyerted az egész pult kitakarítását, Kismacska. Holnapra kapd össze magad, és akkor talán segítek is. Leszámolom a kasszákat, neked pedig van egy órád. Ragyogjon minden. – vetettem oda neki én pedig odaléptem az egyik ottmaradt csapathoz, hogy közöljem velük a tényt, miszerint szeretnénk bezárni. Időközben összegyűjtöttem a maradék poharakat, majd a fiatal nő felé léptem és előle is felvettem a félig elfogyasztott itallal töltött poharat.
- Sajnálom, de a zárás a rövid szoknyás egyedekre is vonatkozik – néztem rá, aztán a többi, koszos pohár közé tettem az övét – Kérem távozzon.
Pontosan olyan hangnemet ütöttem meg, mintha nem is ismerném, és ezzel lényegében csak az időt szerettem volna húzni. Nem voltam biztos benne, hogy biztonságos kiengednem innen. Ha valamelyik sarkon meghal a rendőrfőnök lánya, akkor gyanúba kevertem Hudsont, és minden bizonnyal menni fogok a csaj után.
- Vagy pedig van egy jobb ötletem, ha ennyire szeretsz utánam kutakodni – szólaltam meg, és még éppen időben sikerült megcsípnem a karját, nehogy ellógjon itt nekem... Talán ténylegesen ez lesz a biztonságosabb út – Gyere velem.
Szorosan tartva a csuklóját, be is rángattam a pult mögé, az új lány elé lökve a még mosogatásra váró poharakat, majd pedig felvettem az ő cuccát és el is indultam az iroda felé vele.
- Sajnálom, amiért ilyen barátságtalanul fogadlak téged – nyomtam is le rögtön az egyik székbe és kiszedtem egy kötelet az asztal alól – De nem érdekem, hogy lebuktasd a kócerájt. Szóval vedd úgy, hogy fordítottunk a kis játékodon, és ezennel te vagy a préda.
Össze is fogtam a két csuklóját, reménykedve abban, hogy tisztában van a ténnyel, miszerint nem akarom őt bántani, és az egész csak elővigyázatosságból folyik. Nem voltam biztos, hogy milyen adatok vannak bármilyen formában feljegyezve ebben az irodában, és tényleg nem kockáztattam volna azt, hogy Hudson bármilyen téren gyanúba keveredjen... Esetleg lebukjon. Onnantól kezdve azt hiszem tényleg lőttek az egész életemnek, és ha valaki, akkor ez a nő mestere annak, hogy belepofátlankodjon mindenbe, ami nem az ő dolga. Nekem pedig ezzel úgy érzem érdemes rendesen vigyáznom.

Na így rabolj el     || 1 015 ||ruha

Soha életemben nem bántam rosszul a nőkkel még akkor sem, ha azok kifejezetten idióták voltak. Mondjuk jelen helyzetben nem voltam biztos abban, hogy a csaj teljesen hülye, vagy pedig csak túlságosan vakmerő. Tény és való amúgy, hogy ha nem ilyen helyzetben találkozunk, akkor minden bizonnyal megragadta volna a pillantásomat, de a mostani helyzet súlyosságában képtelen voltam abba a ténybe belegondolni, hogy mennyire szép a nő. Tekintve, hogy konkrétan vadászik rám és az a célja, hogy megtörjön, kivallasson, majd a börtönbe küldjön... Azt hiszem jogosan kijelenthetem, hogy akár a világ leggyönyörűbb istennője is lehetne, ebben a helyzetben nem érdekelne.
Szinte biztos voltam benne, hogy ő valamilyen szinten hülyének néz, vagy legalábbis általánosít velem kapcsolatban. Azt hiszi, hogy a hosszú combjai és az amúgy tényleg kifejezetten egzotikus külseje elég ahhoz, hogy ha sokáig jár a nyakamra, akkor kipakoljam az infókat, de ennél azért nyilvánvalóan több eszem van. Fogalmam sincs, hogy mennyit tud rólam, szóval így talán az a legbiztonságosabb, ha úgy viselkedek, mint ahogyan elvárná. Ha tudja is, hogy pontosan honnan származom, és mi az igazi nevem – ami sajnos elég valószínű azok után, ahogyan próbál megcsípni magának – akkor pedig óvatosságból jobb tenni a hülyét. Férfiasan bevallom, hogy kifejezetten para ez a nő, hiszen semmit sem tudok róla, mégis folyamatosan a nyakamra jár, követ és próbál kapcsolatba lépni velem, amihez őszintén szólva nem igazán fűlik a fogam, szerintem érthető okok miatt. Alapvetően sem bízom túlságosan az emberekben, és kifejezetten szokott zavarni, ha valaki túlságosan nyomul rám. Ő pedig így vagy úgy, de ezt tette...
Egy ideje már gondolkoztam azon, hogy talán fel kéne szednem valami barátnőt, hogy bebiztosítsam magam, de alapvetően nem vagyok túl játékos fajta, meg amúgy sem szorulok rá arra, hogy ilyenekkel kelljen távol tartanom magamtól az embereket. Szerencsére a stílusom van annyira lehengerlően borzalmas, hogy tökéletesen távol tudjak magamtól tartani bizonyos egyedeket. Abban nem reménykedtem, hogy ez most is be fog jönni, de tudtam, hogy idővel majd csak megunja, hogy nem jut velem semmire, és továbbáll... Illetve ebben reménykedtem, de nem voltam biztos benne, hogy valaha el fog jönni ez az időszak. Mindenesetre mondani szokás, hogy a remény hal meg utoljára, így jobb híján tőlem is csak ennyire futotta.
Viszont sajnos nem vagyok olyan helyzetben, hogy könnyedén elkerüljem, hiszen a munkahelyemen keresett meg, és most vagyunk abban a helyzetben, hogy sajnos kénytelen vagyok a helyén kezelni az ügyet, és záráskor valahogy el kéne küldenem anélkül, hogy baja essen. Arra jelenleg nem volt időm, hogy taxit hívjak neki, és megvárjam vele. Ha őt kinyírják, akkor Hudson engem is agyonver, de ha megsérülök, akkor megint hasonlóan járok, így ki kellett találnom valami alternatív megoldást.
- Nem szeretem a nyomulós nőket – válaszoltam végül neki anélkül, hogy egy pillantást is vetettem volna rá – És azokat sem, akik túlságosan elhiszik magukról, hogy csodálatosak és bárkit megkaphatnak. az ilyeneket hadd ne mondjam minek szokta titulálni a társadalom.
Persze azért annyira még én sem vagyok bunkó, hogy szemtől szembe leribancozzak egy nőt, pedig jelen helyzetben már kifejezetten közel álltam a dologhoz. Az utolsó pillanatban szívtam vissza, mert vele ellentétben én próbálom tiszteletben tartani a tényt, hogy nem ismerem... Sőt nem szimplán nem ismerem, talán nem is akarom megismerni. Kifejezetten irritált az önbizalma és az, hogy nagyon elhiszi, hogy ennek az egész játszmának be fogok dőlni. Nem vagyok idióta, végül pont ezért is ragadtam meg a csuklóját, és vittem magammal.
- Magam sem tudom, hogy mi a jobb nekem – mormogtam az orrom alatt, ahogy a fél kezemmel a tálcát tartva megindultam a pult felé – Illetve tisztában vagyok azzal, hogy talán az a legjobb, ha véletlenül sem futok beléd, de ettől függetlenül sajnos most a cég érdekeit kell néznem. A cégnek pedig az a legjobb ha velem jössz és felügyellek.
Abban csak reménykedtem, hogy egyszer az életben együtműködő lesz majd, és nem tervez semmi faszságot. Belegondolva, ennél veszélyesebb dolgot nem is választhattam volna, de ha elengedem, szinte biztos vagyok benne, hogy meg fog halni egy sarkon, vagy legalább súlyosan megsérül, és az apja majd engem fog seggbelőni érte. Bár az még a kisebbik gond lenne, ha engem elkapnak, akkor minden bizonnyal Hudsont is elfogják, és onnantól kezdve talán térden csúszva imádkoznék a faterjának, hogy legyen szíves, nyírjon már ki, mert sokkal jobban járnék egy dühös apukával, mint a munkáltatómmal. Aki egyébként jó fej, de a maffiánál senki sem kifejezetten tűri a hibákat.
Az irodába érve rögtön el is kezdtem összekötözni a csuklóit, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy túlságosan erősre húztam meg a csomót végül. Nem kell sokáig így maradnia, és ha már idáig elmászott, ennyit minimum bírjon ki. Igya csak meg a hülyesége levét.
- Ha jó kislány leszel, a lábaidat szabadon hagyom. Ha egyetlen pillanatra is jelét látom annak, hogy ártani akarsz nekem, vagy kutakodni próbálsz, akkor garantálom, hogy itt maradsz éjszakára, reggel pedig a feletteseim eldöntik, hogy mit csinálnak veled.
Ez volt a pillanat, amikor először vetettem rá egy hosszabb pillantást, elidőzve a combjain, majd az arcán. Éreztem, ahogyan egy gonosz kis félmosoly költözött az arcomra, miközben a füle mögé simítottam pár tincset.
- Ezt értsd úgy, hogy számíthatsz egy instant nemi erőszakra, majd pedig valószínűleg kivágják az értékesnek ítélt szerveidet. De persze csak miután mindannyian végigmentek rajtad legalább kétszer. Ezek után pedig valószínűleg úgy eltűntetnek, hogy még a drága édesapád sem talál meg. Nekem pedig egy pillanatra sem lesz lelkiismeret-furadalásom, mert már az elején felvázoltam, hogy mi fog történni, ha nem maradsz nyugton. Innentől kezdve a saját kezedben van a sorsod, és bármi fog veled történni, nem okolhatsz érte. – közben lenyomtam a székre, és én magam is elfoglaltam az asztal előtti forgós verziójú, ülőalkalmatosságot, majd feltűnés nélkül néztem körbe az irodában. Egy csavarkulcs, egy kisebb vasrúd, és egy baseball ütő is volt itt, szerencsére nem a szöges verziója. Számoltam azért azzal a lehetőséggel, hogy valamilyen módon majd megpróbál szabadulni és ártani nekem. Igazából talán csak hagynom kéne magam, hiszen könnyűszerrel megölhetne, és erről minden bizonynal nem tud. Ha a vascsővel vág fejbe, és elég nagy sebet kapok a fejemre, akkor végül a karjaiban fogok elvérezni nagyjából fél óra alatt. Egy pillanatra mosolyt csalt az arcomra ennek a gondolata. Mennyire ki tudnék baszni vele! Nem elég, hogy nem kapja meg a hülye információit, a családom kicsinálná, ha kiderülne, hogy én voltam az – márpedig egy dns vizsgálaton múlna a dolog – őt valószínűleg bevágnák a rácsok mögé, én pedig addig tudnám kísérteni, amíg bele nem bolondul és fel nem akasztja magát. Morbid egy gondolatsor ez, de valahol szórakoztatott a ténye, hogy ilyen szinten alá tudnék tenni a halálommal, bár az övét ennek ellenére soha nem kívánnám.
- Addig örülj, amíg játéknak fogom fel – válaszoltam neki, miközben bekapcsoltam a gépet, és magam elé húztam a kasszákat – Ha én is elkezdem komolyan venni, akkor félő, hogy igazán megsérülsz majd a végén. Egyelőre úgy döntöttem, hogy úriember módjára számításba veszem a kettőnk közti nemi különbséget, de igen kezd fogyni a türelmem. Nem szeretem, ha az életemben vájkálnak és olyan dolgokat akarnak rámbizonyítani, amikhez közöm sem volt. Szóval a mai alkalom lesz talán az utolsó, amikor hajlandó leszek futni hagyni téged. Remélem értékeled a hihetetlen nagylelkűségemet... Ha nem teszed, akkor lényegében csak te fogsz nagyon rábaszni a végén. Ha jól tudom az egyetlen ember, aki meg tud védeni az igen távol van most.
Ebben persze nem voltam teljesen biztos, szimplán csak tippeltem. Ha nekem gyerekem lenne, és az igazságszolgáltatás oldalán állnék, akkor minden bizonnyal megtiltanám neki, hogy foglalkozzon az ügyekkel pont azért, mert amúgy is zsarolható lennék a családtagjaim életével. Nem hagynám, hogy a saját lányom vigye vásárra a bőrét... Kivéve ha nem tudok róla. Szóval nagyon remélem, hogy fenyegetésnek veszi azt, amit mondtam, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy vele szórakozgassak, éppen elég volt az összes saját kikúrt problémám. Szimplán csak nem akartam még egyet a nyakamba.

Na így rabolj el     || 1 269 ||ruha

Magam is tisztában voltam annak a súlyával, hogy pontosan mit jelent a jelenlegi helyzet. Rámszállt a rendőrfőkapitány lánya, és nagyon meg kellett gondolnom minden lépésemet, hogy ne ássam tovább az amúgy már kiválasztott földdarabon a saját síromat... Mert pontosan tudtam, hogy nem fogok tudni sokáig menekülni előle, és ez valahol... Felizgatott? Még ha elég beteg dolog is ez... Akármennyire őrült ez a kis ringyó, attól függetlenül én sem tudom letagadni magam előtt a tényt, hogy egyrészt gyönyörű, másrészt jómagam is férfi vagyok, még ha nem is tartozom azon palik köreibe, akik sűrűn kefélnek meg random a semmiből érkező nőket. Ettől függetlenül kifejezetten erős szépérzékkel áldott meg a sors, és mivel nagy kedvelője vagyok azon nőknek, akit jelen esetben ő is képvisel... Gondolok itt alapvetően arra, hogy kifejezetten magasnak tűnt, és első pillantásra olyan izmos párductesttel rendelkezett, amitől valószínűleg instant felállt volna a farkam tinédzserkoromban. Hála az égnek, hogy mindezt már sikeresen elhagytam, és viszonylag úgy tudok állni előtte, mint akit egyáltalán nem hat meg a kinézete, pedig ez távolról sem igaz... Kifejezetten rosszul érint a dolog, már ha fogalmazhatok így. Nehéz közömbös, és szinte üresnek mondható tekintettel merednem rá, mivel folyamatosan a fejemben van, hogy talááán egy picit jobban meg kéne néznem magamnak... És erre a gondolatra automatikusan harapnám is be az alsó ajkam, hogy némiképp visszafojtsam a feltörni kívánó, kéjes mosolyomat... Azt hiszem túl régen szexeltem ahhoz, hogy teljesen egyenesen tudjak állni előtte, de mégis büszke vagyok magamra, amiért folyamatosan tudom emlékeztetni szerény személyem arra, hogy miért is van itt.
Mert a szépség egy dolog... Hófehérke történetében is a mostoha elvileg egy gyönyörű nő volt, de attól függetlenül a lelkéről inkább nem is tennék említést. Nem érdekelt, hogy ez a nő milyen civilbe, amíg enyhén szólva is vadászik rám, és még esélyem sincs elbagatellizálni az ügyet, ugyanis aki ilyen környékre téved, az valószínűleg veszélyes is. Tekintve, hogy nem állunk egy oldalon, és soha nem is fogom tudni meggyőzni arról, hogy legyen mellettem, így nem maradt más nekem, csak a végtelen óvatosság. Pedig, ha máshol, és máshogyan találkozunk, akkor biztosan bepróbálkoztam volna nála... És ki tudja, talán még valami majdnem pozitív dolog is kisülhet az ilyenekből... De azt hiszem most már mindegy ezen gondolkozni, amúgy sem vagyok olyan ember, akit egy nő meghatározna.
- Befejezted? – hajolok egy kicsit közelebb, egészen bele az arcába, ahogyan vizslatni kezdtem a sötét tekintetét – Örülök, hogy ennyire nyíltan tálaltad a faszverő férfiakról a véleményed. Ellenben sajnos van néhány dolog, amivel egyet kell értenem veled, és ennek nem kifejezetten fogsz örülni.
Éreztem, ahogyan lassan a mosolyom szélesedni kezd az arcomon, és egy kicsit félrebillentett fejjel haraptam be ezért az alsó ajkam, majd automatikusan lendült előre a kezem, hogy kisöpörhessek egy kósza tincset az arcából... A mozdulat pedig meglepően gyengédre sikeredett.
- Egy szóval sem mondtam, hogy kurva vagy, de hajrá, savazd még egy kicsit magad és a csávókat, igazán élvezetes hallgatni a kis kirohanásod. Inkább az a probléma, hogy tisztában vagy a külsőd adottságaival, és ezt okosan próbálod felhasználni. Játszunk szépen nyílt lapokkal, drága Hölgyem... Elmehettél volna azokkal a nyálcsorgató kis buzikkal, de te rám vadászol. Én pedig csak tudatosítani akartam benned, hogy ez – itt végig mutattam rajta – Nálam nem használ. Jó módszernek tűnhet az, hogy magadba bolondítasz, mert hát csak egy naiv kis 22 éves srác vagyok a szemedben, akibe túl sok lelket és emberséget képzelsz bele, mint amennyi van benne, de ez nálam nem fog működni. Ezzel nem veszel rá semmire, főleg nem arra, hogy önként és dalolva vonuljak be a börtönbe, csakis miattad. Remélem érthető voltam. Ellenben az tény és való, hogy legszívesebben az r betűs szót vettem volna a számra, ami nem egyenlő a kurvával, de egyelőre nem kenyerem vérig sérteni téged, szóval visszafogtam magam. Értékelhetnéd, hogy úriemberként viselkedek veled.
Persze én is tudom, hogy a hangomból szinte facsarni lehetett a gúnyt és az iróniát, de ettől függetlenül úgy voltam vele, hogy ideje élvezetessé tenni a helyzetet. Most megpróbáltam vissza szájkaratézni neki, de a következő alkalommal nos... Talán hagyom majd nyerni. És ezt végül abban is fejeztem ki, hogy magammal vittem arra a helyre, ami talán minden információt tartalmazhatott, amire kíváncsi lehet... Illetve hirtelen egy pillanatra elveszítettem a fejem, miközben felé fordultam, és végigpörgettem az agyamban, hogy egyetlen falatot sem evett amíg itt tartózkodott, és nem éppen kevés ideig várt rám. Én és az áldott jó szívem.
- Ha gondolod, bedobhatok neked egy pizzát és keverhetek még egy italt – nyögtem ki végül, és most arra is figyeltem, hogy a hangomba vegyüljön némi őszinteség. Ez egyfajta bocsánatkérés volt az előbbi miatt, mert... Tényleg egy paraszt voltam, és magam is elítélem azokat az embereket, akik képtelenek tisztességesen beszélni és bánni a nőkkel. Részben azért is tartottam magam mellett, hogy ne eshessen kint baja, és bár ráfogtam, hogy ez lenne a legjobb Hudsonnak és a helynek is, attól függetlenül jobban aggasztott az, hogy hogyan számolnék el a lelkiismeretemmel, ha miattam esne baja.
Ahogy leültem a székembe, és tovább kóstolgatott a nőszemély, egyszerre éreztem iránta iszonyatosan mély ellenszenvet, és tiszteletet azért, hogy egy ilyen helyzetben képes ennyire józan maradni, sőt... Vakmerő. Ettől egy pillanatra éreztem, hogy felpezsdül a vérem. Szeretem azokat, akik nem kis nebáncsvirágok, és nem kell attól félnem, hogy az elbaszott érzelmi világommal tönkreteszem őket... Ő kifejezetten ilyennek tűnik, viszont az a lealacsonyító stílus – nem mintha nem érdemeltem volna meg, de ez az, amit teljességgel leszarok jelenleg – ahogyan beszélt velem, egy kicsit sok volt. Világ életemben veszettül hiú ember voltam, így ebből adódóan lehetetlen kihívás elviselnem azt, ha valaki így beszél rólam... Részben pont azért, mert egyáltalán nem vagyok ostoba.
Ez volt a pillanat, amikor villant is a tekintetem, és lassan hajoltam közelebb hozzá, egészen bele a csinos kis arcába, és a következőt sziszegtem oda.
- Összekötő, mi? Egy nagy faszt... Az összes hozzád hasonló ezt mondja. Amint köpnék velem együtt vágna be a drága édesapád a rácsok mögé. Akkor lennék ostoba, ha bevenném ezt a kurvára átlátszó szöveget. El nem hiszem, hogy el fogja halasztani az öreged annak a lehetőségét, hogy mindenkit megvágjon innen, szóval ne várd el, hogy bízzak benned.
Az arcom teljesen érzéketlen volt, miközben beszéltem hozzá, és le sem vettem a szemeimet az ő mélybarnáiról. Pont akkor lettem volna ostoba, hogy elköpök bármit, mert akkor biztos vagyok benne, hogy a főnököm kicsinál még mielőtt kettőt pisloghatnék. Amúgy meg... Ezen a munkán kívül semmit sem tudtam felmutatni. Félő, hogy ez egész életemben így lesz, szóval legalább ezt szeretném jól csinálni... De amúgy sem vagyok annyira hálátlan, hogy hátba szúrjak egy olyan embert, akinek azt köszönhetem, hogy egyáltalán még van miért felkelnem minden nap... Még ha ez egy ilyen szánalmas munkahely is.
- Mit fogsz tenni? – vontam fel a szemöldököm, aztán visszafordultam a kasszákhoz, amit lassan elkezdtem leszámolni – Rámhívsz egy rakatnyi zsarut? Elvitetsz? Vagy elteszel láb alól? Egyiket sem tartom túl jó tervnek, mert kifejezetten nem hatna meg az sem, ha négy napon keresztül éheztetnél és kínoznál halálra, akkor sem fogok köpni sem neked, sem az apádnak. Remélem végre valahára eljut ez az agyadba és leszállsz rólam. Nem is  tudom kettőnk közül ki az, aki valóban ostoba...
Az utolsó mondatomat már csak az orrom alatt motyogtam, aztán gyorsan visszadobtam a leszámolt aprókat az elkülönített kis fakkba, és beírtam a gépbe a végösszeget.

Na így rabolj el     || 1 190 ||ruha