+ alázatos | szolidáris | végtelenül türelmes | szófogadó | tanulékony | kedves | nagy teherbírású - sokszor makacs | képes a végletekig hajszolni magát | szégyenlős | nem meri felvállani a saját véleményét | ha nem mondják meg neki, mit csináljon, teljesen elveszett | hatalmas benne a megfelelési kényszer | mindent megtesz, de tényleg mindent, hogy az emberek szeressék és elfogadják
Múlt
Drága Apám,
hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hányadszor kezdek bele ebbe a levélbe, azt se tudom megmondani, hányat írtam neked már, ami sose ért célba, és biztos vagyok benne, ez se fog. Mégis megírom, mert csak így megy. Csak így tudom kezelni mindazt, amivel naponta szembesülök. Most is sajog a lábam, el nem hiszed mennyire, de amint nyílik a limuzin ajtaja, megígérem apu, ezt a világon senki nem fogja észrevenni rajtam. Modelleket megszégyenítően fogok sétálni a szőnyegen, mutatva a világ legboldogabb lányát. Pedig nem vagyok boldog. Ha tudnád, mennyire vágyom arra, hogy a történeteim ne egy papírra vetve, hanem előtted ülve, teát szürcsölve mesélhessem el. Te viszont ezt nem szeretnéd, pedig mindent miattad tettem. Láttál már, tudom, hogy láttál, tudom, hogy ahányszor meglátod a címlapon az arcom, tudod, hogy ő a te lányod. Legalább is nagyon szeretném ezt hinni. És azt vajon tudod, hogy a nagybátyám nevel? Hogy anyut elvitte a tüdőgyulladás? Tényleg te voltál, aki azt a csokor orchideát raktad a sírjára, azt mondták az ott lévők, te lehettél az? Akkor most fontosak vagyunk neked, még így távolról is? Mit szólsz, hogy Amerikába megyek? Büszke vagy rám, apám? Tudod, milyen nehéz út áll mögöttem? Tizenegy voltam csupán, mikor a YG lehetőséget látva bennem, képzett. Hatan laktunk a Dormban, és igen, fél éven keresztül, csak egy lyukas, poros matracon aludtam, és egy olyan fürdőben tisztálkodtam, amiben szinte csak ünnepnapokkor volt meleg víz, vagy ha embertelenül korán keltem, hogy beelőzzem lakótársaim. Stúdió, edzőterem, iskola, kórház… ezek voltak a helyek, ahol jórészt megfordultam, elvágtak a külvilágtól, nem is tudtalak megkeresni, még akkor sem, mikor sokszor mindent feladva útnak indultam volna, mert egyszerűen nem bírtam megküzdeni a rám nehezedő nyomással. Tudod, milyen az, ha az ember soha nem kap egy jó szót? Hogy hiába teljesít sokszor erején felül, senki nem dicséri, sőt, egyre többet és többet vár el tőle? Hogy a lány, aki a legjobb barátnője volt, mióta csak bekerült, egy óvatlan pillanatban úgy szúrja hátba, hogy a hege még most is ott lenne? Hogy a fiú, akibe olyan szerelmes volt, mióta egy bandába került, már a létezését is elfelejtette? Sőt, szimplán autogrammmot adott neki, mikor utoljára találkoztak? De apu, őszintén mondom, soha nem panaszkodtam, soha nem hagyta el a szám önsajnálat, vagy elégedettség, mert tudom, csakis én voltam az, aki ezt vállalta, és végig az lebegett a szemem előtt, biztos büszkén tekintesz rám, és mutogatod a barátaidnak, hogy „igen, ő az én lányom”. Soha nem tudtam rád rossz emberként tekinteni, tudom, hogy biztos nyomós oka van annak, hogy elhagytál, és egyszer majd leszel elég bátor ahhoz, hogy elém állj. Hidd el, apu, akkor tényleg boldog leszek, nagyon boldog. A karrierem Solo énekesként folytatom, ugye mennyire csodálatos ez? Kicsit félek is tőle, nem lesz már támaszom… senki. De ne aggódj, most minden pontosan úgy teszek, ahogy mondják. Mosolygok, mikor épp sírhatnék, és sírok, mikor kicsattannék az örömtől, nem eszek, csak annyit, amennyit engednek, és nem beszélek, csak azzal, akivel engedik. Kedves leszek a rajongóimhoz, ahogy ahhoz is kedves voltam, aki leköpött, miután a sajtó összehozott Baek Joonal. Pedig soha nem volt köztünk semmi, csak egy közös dalunk. Az ügynökség akarta ezt, aztán nem tett semmit a szárnyra kel pletyka ellen. Akkor nagyon féltem. Tudod te, apu, hogy milyen üzeneteket kaptam? Hogy mennyire fájt, mikor fellöktek, és rugdosni kezdtek? Hogy milyen nehéz volt elfedni ezeket a nyomokat? Hogy milyen érzés volt látni azok sajnáló tekintetét, akik tehettek volna ez ellen? Látod? Most is sírok, és biztos látod a kezem remegését is, pedig hány éve volt már ennek? Az emberek már rég el is felejtették, én viszont nem tudom. Az utolsó interjúm jön. Aztán gépre szállok. Apu, ugye találkozunk Amerikában? Ugye ott élsz, vagy ha nem, odajössz? Egyedül te vagy, aki tartja bennem a lelket, te vagy a legfőbb bizalmasom, és annyira jó érzés, hogy legalább neked beszélhetek arról, ami bennem zajlik….
Tudd, hogy mindig szeret: a te lányod Jirin.
- Mennünk kell – ellentmondást nem tűrő hang. Mögülem. Letörölöm azt a kósza könnycseppet, és rendezve vonásaim, úgy fordulok hátra, mint akivel minden teljesen rendben van, épp csak izgul. - Csak egy pillanat – egy elégedetlen biccentés, amit kapok. A levelet pedig a vízbe ejtve hagyom, hogy a sodrás vigye, talán oda, ahol a többi társa van.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Mindannyiunk életében szükségünk van egy személyre, akire tudjuk, hogy számíthatunk és akiért fordítva is bármit megtennénk, ha a szükség úgy hozza. Egy biztos pont, akiben megbízunk és ha nehézségeink adódnak vagy csak túl sok terhet kell cipelnünk, akkor egy részét kiadhatjuk magunkból annak érdekében, hogy az életünk könnyebb legyen. Te számodra is akad egy ilyen személy, mindazok ellenére, hogy csak levél formájában vagy képes kapcsolatot teremteni vele, reménykedve abba, hogy egyszer minden elmondott sor célba ér majd. Azok a sorok, ahol beavatod őt, hogy a te világod közel sem annyi, mint amennyit az újságok lehoznak, hiszen az csak a felszín, ami viszont mögötte van, sokkal nehezebb és olykor elviselhetetlenebb. Remélhetőleg egyszer nem csak te leszel mindezzel tisztában, hanem ő is hasonlóképpen tudomást szerez róla, melynek során megértek egy személyes találkozásra is. Addig viszont úgy gondolom jó, ha továbbra is vannak olyan pontok, melyek ösztönöznek és amelyekért tisztában vagy azzal, hogy tovább kell tűrnöd és építened a saját világodat, aminek egyszer talán az édesapád is a részese lesz majd.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
Addig viszont úgy gondolom jó, ha továbbra is vannak olyan pontok, melyek ösztönöznek és amelyekért tisztában vagy azzal, hogy tovább kell tűrnöd és építened a saját világodat, aminek egyszer talán az édesapád is a részese lesz majd.
