A bátyámnál lakni rémes, apa addig nem enged haza, míg bocsánatot nem kérek. Azt várhatja. Nem követtem el semmit, csak részegen evickéltem haza. Az meg nem ördög általi elkövetett bűn. Időben leléptem a suliból, hogy Bronx-ba utazzam és együtt legyek kicsit a nővel. Még nem ment be dolgozni, az üzenete arról tanúskodott, hogy délutánra megy valamerre, ahová időre kellene mennie. Szabadság? Szóval felszálltam a buszra, letelepedtem egy ülésre és vártam, hogy az utam végére érkezzem. Közben megtapogattam a zsebemet is, bízva abban, hogy nem hagytam otthon az ajándékot. Zenét hallgatok, nem érdekel senki nyálas szövegelése, se fiataltól, se vénasszonytól. Pár hónapja már találkozgatok Galaxy-val, megvagyunk meg minden. Azt hiszem komoly a dolog kettőnk között. Csak még nem igen lépett egyikünk sem úgy igazán. Nehezen találtam a helyemet, ez még tőlem is szokatlan volt, ám annak fényében, ami nem is olyan régen történt...már 5 éve. Nehezen találtam vissza önmagamhoz, és ezen még a családom sem tehetett sokat. Egyszerűen elhatároztam magamban, hogy boldog leszek. És az igazság az, hogy több nem is kellett hozzá... Csupán egy nő, aki megdobogtatta rozsdás szívemet. Amíg Ő, és én is boldogok vagyunk ebben a kapcsolatban, addig nincs értelme tovább gondolnunk. Nyilván vannak megbúvó problémák, és olyan apróbb akadályok, amik próbálnak lidércekként belemászni a boldogságunkba, de nem engedhetem. A busz megérkezett végül a legközelebbi megállóhelyre a lakhelyéhez, majd utamra indultam. Kissé siettem, s ez okozta a balesetet. Ahogy befordultam az utcára hát nekicsapódtam valakinek. Meg álltam, s kikapcsoltam a zenét is, hamar a másik keze után kaptam, nehogy leseggeljen. Még csak az kéne. Amint megláttam az arcát, s képemen is megjelent a szélesebb vigyor. - Na helló mi? - húztam egyenesbe a nőneműt, majd el is eresztettem a karját, végig pillantottam rajta. - Mi a helyzet? - érdeklődtem, majd megvakartam a tarkóm. - Kicsit késtem, baleset volt kicsivel odébb... - nem magyarázkodtam, csak mielőtt megkérdezné a dolgot. Hozzá igazodtam, szóval ha megyünk, akkor menjünk. Az ajándék meg még várathat magára...