Ha most látnál, büszke lennél rám.
Ha most itt lennél, valami jelzőt biztosan rám aggatnál.
Ha most, beszélnél hozzám, én nem figyelnék rád.

Az egész tini koromat végig kísérted, és nagyrészt neked volt köszönhető, ha valamilyen bajba keveredtem. Teljesen különböztünk, míg Te azzal voltál elfoglalva, hogy milyen ruhákban jelensz meg egy-két bulin. Én addig bőszen tanultam, hogy a jövőben ne legyenek gondjaim. Te nem törődtél a jövőddel, csak élted az életedet, mint minden tini lány. Mégis valamiért Te voltál a legjobb barátnőm, Te voltál ott mellettem a legrosszabb pillanatokban is. Ám neked köszönhetem azt is, hogy kicsit más irányba terelődtem, mint szerettem volna. Te az a fajta lány vagy, akit csak a saját érdekei hajtanak, meg van róla győződve, hogy amit csinál az tökéletes. Pedig nem az, közelről sem, de egy pillanatig se hidd, hogy ez valami ítélet feléd. Egyszerűen csak nem látom értelmét, ahogyan az életed tönkreteszed. Ezért sem tartjuk már a kapcsolatot, eltávolodtunk. De egy telefon hívás mindent megváltoztat, és Te visszamászol az életembe...segítséget kérve. Én pedig, naivan újra a segítségedre sietek Viola, mint mindig. Csak hogy, most komoly árat fizetek érte.

//Amit még tudni kell a lányról, egyáltalán semmi jó szándék nem szorult belé.  Összeverve, és kisemmizve térsz vissza hozzám, segítségért könyörögve. Persze mindez csak színjáték a részedről, hisz a nyomodban van a maffia, és még ki tudja  milyen alakok vannak a nyomodban. Te pedig nem félsz engem sem belerángatni, én pedig szépen besétálok a csapdádba, míg Te elégedetten végig nézed, ezt, míg unalmadban az újonnan manikűrözött körmeidet reszelgeted. Hogy is nem vettem észre?
Nem egy pozitív szerep, és ezt nem is szeretném megváltoztatni, szóval olyan jelentkezőt várok, aki hajlamot érezz, egy kis gonoszkodásra
Név szeretném, ha maradna, mert a reagjaimban, így szerepelsz .