- Csomag? - Ja, de az új fiúé. - Kit nevezel te új fiúnak? - horkant fel bosszúsan, a szájába dobva egy unásig ismert ízű rágógumit (váltania kéne). Mély és beható pillantást vetett a "szakácsra", de az nem hátrált meg tőle úgy, mint a futártársak, és már hetek óta ez ment. - Téged e - amaz csak rávigyorgott, és a hozzá rendelt táskába tette a csomagot. - Mi az? Ugye nem már megint káposztás pirog? A múltkor utánam vágták az ablakból - lemállott a falról, aminek az elmúlt hét és fél percben támaszkodott és tett egy lépést közelebb. Méla undor kifejezése ült az arcán, pedig nem érzett semmit. A kelletlenkedés a státuszával járt. A futárok elégedetlenkednek a cégnél és mosolyognak az ügyfélnél. Az erővonal két vége. Egy kis változatosság. - Ne aggódj Újfiú - a "séf" megszólítás helyett alkalmazta a szó összekanalazott verzióját, lapos pillantást vetett rá. Máskülönben volt valami pofásan ingerlő a mosolyában, de nem moccant még rá. Másnak tartogatta magát. Meg aztán, európai volt, de a vendégek java része az volt. Ezen a környéken ez mondjuk annyira nem is csoda, sok az éhes száj, amit be kell tömni valami hazaival, és ide jártak betömni a betömnivalót az Old Countryba, ami szerfelett megtévesztő neve ellenére nem az angol konyhát jelezte előre. Nem, és ezen egynémely hithű amerikai polgártársai bizony igencsak megsértődtek, néha felgyújtották a kukákat, meg ilyen apróságok, de hála a nemzetiségi közelségnek, az üzlet virágzott. Ő is így került ide. - Az egy sajnálatos tévedés volt, de már elmúlt, a diszpécser lányok pontosan tudják, honnan nem fogadunk megrendelést. Lazulj már el - és megveregette a vállát, amikor a kézközelébe ért. Milyen arcátlan. - Olyan laza vagyok, majd szétesek - morgott - Mi a cím? - Green street. - Ne már! - Mi bajod van vele? - Utálom a zöldet. Nélküle nevettek.
az ördög órája Tiktataktiktataktaktikktataktik Azt mondja az idő, amit a szív verése, sajátságos összeesküvést szőnek. Mondhatná neki, hogy csitt már, de a vérnyomására nem szavakkal szokott parancsolni. Lehunyja a szemét, miközben szedi a lépcsőket felfelé, csak akkor kell félnie, hogyha néhány milliméter eltérés van két fok között, egyébként vakon tartani az ütemet nem jelenthet kihívást neki. Addig is elbeszélgethet a szívével, az érfalait döngető teljesen illetéktelen idegi reakciókkal, és lecsillapíthatja őket. Tiktataktiktataktaktikktataktik Lehet sokat segítene ha levenné a dzsekijét ebben a melegben, de motorozni dzseki nélkül nem igazán okos döntés és kár is volna arra fogni a feszülést a torkában, a szűkös bőrfelszín alól kitüremkedő erek megmutatják a valódi problémát! Mélyen fel van háborodva és meg van sértődve! A nővérein gyakorolt szociális szokások szerint ezt kell éreznie, hogyha az adott partner nem jelenik meg a randijukon és később mégis egy légtérbe kerülnek. Ezt érzi minden alkalommal, amikor a Greenstreet megállót útba ejti, vagy az utcába jön. Egy hónapja már! Túl régóta! Mi történhetett? Elkapta a banda, felkoncolta Roman, elütötte egy másik kocsi, elkerüli őt, a simamozgású rugacsember, a komplett civil-paródia. Nagyon ajánlja neki, hogy halott legyen! Tiktataktiktataktiktiktiktik tik tik tik tik Rendben vannak. Fejben leszámolt vele (kb. ezredszer), a probléma így megszűnt. Elmosolyodott és kopogott. Seth Henderson. Hello Seth, szép napunk van? Hello, hogy vagy? Hello, hello, hello, csettintett a nyelvével, hogy jó hangot találjon hozzá, mert ki szeret hajnali háromkor valami kásás, fáradt köszönést hallani? Bár azért voltak intő jelek. Pl. nem hallott hangos zenét. Mégis miért rendel valaki kaját hajnali háromkor, ha nem bulizik? Lehetne későn kelő és éjjeljáró művész, de őszintén, ebben a házban ez nem túl valószínű. A késői műszakot teljesítő gyári munkások még nem értek haza, a túlórázóknak meg azért már ez elég későn van. Tehát valami szerfelett rétegfoglalkozást űzhet az illető... Bizonyára prosti. Őket kedveli. Kissé felderült. - Hello! - mindig tudja mit kell mondani, ha nyílik az ajtó, de őszintén szólva, ki nem? Az alacsony gallér a nyakába vágott, a szeme megrebbent, egy lépést tett hátra. A szíve nem dübörgött fel a mesterséges megnyugtatás kábaságában, de a pupillája kitágult, a szája meglepetten elnyílt, aztán becsukta, aztán megint nyílt, de már mosolygott visszanyerve az önuralmát. - Hát hello - az a mély tónusú "hát" a szemrehányásainak összesűrített zanzája, kibuggyanó extraktja, ami feltapad a szemének gömbölyű üvegfalaira, és rajta keresztül olyan mohó-birtokló-megelégedett pillantást vet az ajtónyitóra, ami egyáltalán nem a szakma kelléke, ellenben a nála levő logós táskával, és benne az étellel. Étel. Emlékezteti magát arra, mi a fontos. - Mizu? Remélem nem vársz túl régóta! - ellenben vele! A folytatás az állán húzódik végig, az arcán lappang ahogy a szája nevető ívű kötelező derűre és mellette önfeledt jókedvre mosolyodik. Még nem hűlt ki. Még nem hűlt ki ő sem. - Seth Henderson?
Hullafáradt. Így egyben használja a szót, nem mert összetartoznak, hanem mert még nem döntötte el, hogy tényleg csak súlyos fáradtsági szintet ért el, vagy konkrétan halott. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a rabszolgahajcsár építészgyerekkel valami nem stimmt. Az a tipikus beesett, karikás szemű, sápadt bőrű, egyszálbelű kis gerincnyúlvány, amiről biztosan tudod, hogy megdöglött születésnél de elfelejtették eltemetni, szóval nő azóta is. Na mostanra elég súlyos alváshiányban szenved ahhoz, hogy agyzsibbasztó dolgokat vizionáljon és szent meggyőződése, hogy a fickó valami beteg humorú szadista nekromanta, aki a túlhajtásba beledöglött dolgozóit még fel is keltegeti az épülő irodaház padlójáról csak úgy a rabszolgatartás úri kedvéért. Úristen. Nagyon-nagyon kellene az az ágy, mert komolyan mindjárt... shshshsh, nincs gond Nikolay. Ma szabin vagy. Egész nap alszol. Minden fasza lesz. Mély sóhajjal dörgöli meg a tarkóját, felborzolja hátul a sötét hajszálakat és lehunyja a szemét egy pillanatra. Képes lenne állva elaludni. A seregben megtanult állva és nyitott szemmel is aludni, nem probléma, csak... SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD KATONA A fejében úgy visszhangzik egykori kiképzőtisztje mély, ostorcsapásként sistergő hangja, hogy önkéntelenül is felpattannak a szemei és kihúzza magát a sötét szobában. Nem kapcsolt villanyt, mert... miért is? Ja mert fáj. Van az a pont, amikor az ember megelégeli saját szánalmasságát és Nikolay esetében a mostani éppenséggel pont olyan. Minden harc fejben dől el alapon veszi elő az évtizedes rutint és végül elindul egy irányba. Rátenyerel elhaladtában a légkondira a még ár-érték arányban kiizadható 18 fokra hűtésért, aztán az orra alatt sziszegve zsigerből oroszul szitkozódik, mikor felkapcsolja a villanty a fürdőben. A tükörképe olyan csúnyán néz rá karikás szemeivel, hogy azonnal felbosszantja magát. - Mi a fasz bajod van, hm? Most kell, vagy nem kell a lóvé? Ugye, hogy ugye. - Kinyitja a faliszekrényt, ledönt pár fájdalomcsillapítót szárazon, hogy szabályosan kattan tőle a torka. Aztán nekiáll vetkőzni. Gyűlöl koszosan befeküdni az ágyba, ez is csak valami faszparaszt amcsi szokás. Hidegzuhanyt vesz. Ezt nem úgy kell érteni, hogy "jaj kicsit langyira állítottam a vizecskét és juj de nagyon hideg", hanem úgy, hogy tövig tolta a... hm? Ja igen, a kart az Antarktisz irányába. A mosdás maga gyors, az utána való hunyt szemű ázás viszont vagy tíz percig zajlik zsinórban, amíg a koponyájában megszűnik az izzó adamantiumként feszülő túlnyomás. Gondolatai elkalandoznak, ahogy kezd komfortos állapotba kerülni és eszébe jutnak azok a napok, amikor még volt ideje. Kiváltképp az utolsó... az a helyes barna sofőr volt az utolsó élvezetes inger, ami érte a pokol eljövetele előtt, hát valahol természetes is, hogy beégett az agytekervényei közé és az istenért nem lehet kikaparni onnan. Ölni lenne képes azért a mosolyért most itt helyben. A kis macska-egér játékért két megálló között. A randiért. Mintha még érezné a kézfogást a tenyerében, az ujja bizseregni kezd és nem, nem az elfagyástól. Megnyalja a száját, ahogy nagyon is élénken bevizionálja magának a fickót a fürdőbe. Nekidől a fülke masszív üvegének, végigsimít saját hasfalán egészen az ágyékáig és...
Csend és hullaszag. Ez reagál a kopogásra, de az is csak lomhán és nyűgösködve. Ellenben a csengő jelzésértékűen ott van szemmagasságban bal kézre, azt meg nyomva már esélye is lehet a férfinak. Már persze, ha nem jönnek ki a szomszédok felkoncolni, amiért hajnali háromkor... Ezen a gondolati soron csikordul fel a zár, csúszik félre a retesz és az ajtó feltárul, mint Pandora szelencéje. A bejáratban megjelenő férfi kitölti az érzékelést. A háta mögött húzódó sötétség némi szűrt fénnyel kúszva az innen beláthatatlan traktusok hiányából összeütközik a lépcsőházból beáradó neonfénnyel. A kettő középpontjába került alak nem lehet magasabb egynyolcvannál, sötét, hátrafésült hajából nagy cseppekben csurog le a víz az arcán, a nyakán, végig az edzett és nagyon vizes, meztelen mellkason. Végignyalja a több helyütt heges, egyenetlen bőrfelületet, a szépen kontúrozott izmokat, rácsókol a csípőcsontra és önfeláldozó, boldog halált hal a könnyű anyagú fekete nadrág derekánál. Ölén, erős combjain tapad az anyag, így összességében kevés kétséget hagyva arról, hogy egy: igen, emberünk épp most mászott ki a zuhany alól és kettő: nincs rajta alsónadrág. Saját beálló, döbbent csendjét csak a futársrác (???) helója töri meg, amit annak ellenére sem viszonoz azonnal, hogy ő ránézett a kémlelőnyíláson át. És az első sokkal eldöntötte, hogy valószínűleg haluzik a túl sok gyógyszertől. Vagy elaludt a zuhany alatt és hullafáradt elméje nem volt hajlandó visszanyúlni féléves viszonylatba, csak felhasználta a legutolsó fantáziafoszlányokat. A kékek kifejezetten zavartak. Mondhatni nagyon nincs a helyzet magaslatán, ami a szemei alatt húzódó sötét karikákból, a kifejezetten nyúzott arcból ítélve annyira nem is meglepő. Nos. Lehet, hogy nem halott, de különösebben nem is húzható rá az élők bélyege. Vagy kurvalassan bootol ma, vagy szimplán csak baszik válaszolni bármire is, figyelme fixálódik a mohó, gerjedő pillantáson, a száján és erősen kérdéses, hogy felfogta-e egyáltalán a szavakat, nem hogy a sorok között húzódó szemrehányást? Valahol örökbefogadott nevénél rezdül a túl sok fájdalomcsillapító gyógyszerfelhőjéből, pillantása egészen kifényesedik és egyszeriben elmélyül valami felforró gondolat ragadós mocskában. Túl sok energiát emésztene fel válaszolni, így nemes egyszerűséggel kinyúl a dzseki nyakáért két oldalt. A mozdulat nem villámgyors fajta, inkább céltudatos és határozott. Éppúgy, ahogy a következő is, amivel berántja a pizzahuszárt az előtérbe. Hacsak nem tanúsított valamiféle egészséges ellenállást, az ajtó záródik mögött kvázi az ő segítségével is, mert a megfelelő szögben már vonás helyett nyomja szegycsonton keresztül háttal az ajtónak. A zár halkan kattan, ahogy az erőfeszítéstől fémnyelve befeszül a lyukba és amint a mozgó világ véget ér, a szöcske vizes teste hozzátapad az övéhez. Tenyerei a feje mellett, tanult, de már utángondolás nélküli reflexből söpri a jobbal helyére a reteszt, s mire a bezártság ténye egyáltalán tudatosulhatna, a szája már a férfi száján. Ajkai még hidegek és nedvesek a zuhanytól, de a nyelve forró, a szenvedélye pofátlanul mohó, a zárt pózból ordító nyers, ösztönös birtoklási vágy pedig nem tűr elutasítást. Belenyög a csókba, mintha neki kellett volna minimum egy örökkévalóságig várnia erre, balja lecsúszik az ajtóról, ujjai végigtúrják a hajszálakat, hűvös tenyere megsimítja a kinti túlzó melegben felhevült arcot, a nyakát, hüvelykje rásimít az ádámcsutka magakellető vonalára, mielőtt ujjai ráfonódnának a torkára. Nincs a mozdulatban fájdalom, csak erőszak, szimpla visszatartóerő, míg megszakítja a csókot és leheletnyit eltávolodik tőle. - Az vagyok, amit csak akarsz. - Válaszolja meg rekedten a korábbi kérdést előzékenyen azzal a replikával, ami jelenleg számíthat is... különös. Mintha akcentussal beszélne? - Meghívást ígértél nekem. - Beleharap a férfi alsóajkába, jobbra ráragadoz a csípőjére lényegesen keményebben, mint ami átlagembertől elvárható lenne. - De, kurvarégóta várok, szóval kérlek. Hívj meg valamire.
Utálja a csengőt, inkább kopog még egyszer. Nem mintha volna bármilyen racionális oka rá, de a csengőt megnyomni olyan zajos (hiszen azért találták ki), túlzó gesztusa a várakozásnak és a bebocsátás követelésének. Bár tulajdonképpen őt hívták, udvariatlanság nem várni, a maga részéről számtalan hirtelen halált el tud képzelni, ami úgy kezdődik, hogy valaki megnyomott egy csöngőt és a jelenség másik oldalán félrenyeltek egy falatot, megszaladt egy borotva, éppen lebillent valaki egy székről, elsült egy viccből a másik fejéhez tartott fegyver, a pezsgősdugó rossz irányba röppen és behatol a koponyába szemüregen keresztül, etc. Úgyhogy kopog még kettőt, mert a harmadik elől elszalad az ajtó. Na nem olyan sietősen, ahogyan egy hirtelen ajtóhoz érkezés mozdulat dinamikája megkövetelné, szóval talán mégsem volt teljesen haszontalan belemosolyogni a kémlelőnyílásba, ő is mindig megnézi ki kopog, de igazából sose lát olyan szépet, mint amilyen ő maga, ha kopog, de magához mégsem kopoghat be, legalábbis nem az elmebetegségek ezen hétköznapi stádiumán, ahol már tart. Hiszen mi mással is lehetne magyarázni ezt a nagyszabású véletlent? Oké-oké, tudja, hogy Green Street környékén tanyázik az a tag amelyik olyan csúfosan elhanyagolja mostanában a buszozást (ha tönkremegy a cég tudjuk, hogy kinek a hibája) de Brooklynt nem véletlenül nevezik New York hálószobájának, itt egyszerűen felszámolhatatlanul sokan laknak, tű lenne a szénakazalban, ha keresni kezdte volna az ő kedvencét, hogy számon kérje rajta az egyáltalán nem megdöbbentő, de a várakozásának mértékéhez képest tágasan túlzó távolmaradását. Most mégis, mégis! ő maga személyesen nyit ajtót. Ez őrület. Tiszta őrület. Erre gondol, és a száját nyalja, miközben üdvözlő szavakat hány a falra, mert azok szemlátomást pont úgy peregnek végig a másikon, mint azok a bizonyos falra hányt borsó dolgok, vagy mint a frissen fürdéstől illatos, ínycsiklandozó vízcseppek a falmasszív testén. Kár lenne azzal áltatnia magát, hogy elég alaposan szemügyre tudja venni, de azzal még inkább kár lenne áltatni mindenkit, hogy udvariasan nem azt nézi, mit rejt az ölben a fekete nadrág, a titka már nem is titok többé. Őrület, tiszta őrület, nincs rá más racionális magyarázat, mint hogy kitört az elmebaj éjfél körül Manhattanben (a filmekből tudják, hogy minden érdekes dolog ott történik) aztán mostanra ért ide, és leterítette a szöcskét. Beszőtte a téboly hálójával fakó szeme világát, és őt magát pedig idevezényelte, hogy megmentse. Például az éhenhalástól. Aztán a reflexektől, amiket azután pörget végig az agya, hogy szabályosan betépik az ajtón keresztül a sötétbe és hidegbe a világból és forróból. - Én is örülök, hogy látlak - bár ez szemen szedett eufemizmus, hiszen a hirtelen fényfosztástól gyakorlatilag semmit sem lát, de késsel és sokkolóval (mi mással járna? a kézifegyver a párnája alatt szeret lenni) a hozzátapadó terjedelmes testet azért eltalálná, mert nagyon is érzékeli, minden egyes porcikáját a másiknak, ami úgy döngeti neki az ajtónak, mintha itt és rögtön egészen más értelmű döngetésen járna az eszük, de hé, rajta ne múljon! vagy hé, ugyan már, egy őrületben vagyunk, minek védekezni a lehetőség ellen, amikor magához is szoríthatja azt? Tétovázás nélkül megtalálja a keresett csípőcsont feletti lapályt a tenyerének, legyűri a nadrág derekát, fél kézzel csak ennyire telik, bocs, de a másikban ott a szeretetcsomag, nem mintha bárki is gondolna rá, amikor a fejét kissé lehajtva utat enged annak a csóknak. Mintha szomjazónak adna vizet. Nyitott szemeit farkasvak sötétség borítja, a másik vonásait még sem a korábbi álmodozások fényesderűs Pussymaster fáradtságával kikerekítetten látja maga előtt, hanem az iménti felvillanás, kurta szemrevételezés picasso-kretén kemény rajzolataival újraalkotott igazán kimerült állapotában, és nem találja kevésbé vonzónak az élettelen kéket a csillogó határozottnál. Ehhez mondjuk hozzájárulhat a nekifeszülő és magához szorított test izmos teltsége, eleven, zsigeri, ösztönös ereje, vad akarása, és izgalmas feltérképeznivalója. Narnia a Tél Királynőjének idején, legalább olyan hideg ez a csók, az ölelés, a bőr hűvöse, nagyon is helyénvaló beledörgölőzni, és az ujjait a megvizesedett nadrággumi alá csúsztatva hűsíteni forró bőrének tobzódását, bár idebent a sötétben, ami természeténél fogva a forró poklok járulékszava, itt valahogy minden olyan hideg, hűvös és mégis felizzó a csókban aminek kérdés és teketóriázás nélkül nyitotta a száját. Nincs ebben semmi furcsa (ez az őrület hona), a szükségek kielégítést szülnek. Nincs ebben semmi furcsa, mi mást is tehetne az ajtónak tapadva, de eltávolodva attól, hozzásimulva az eleven hideg, vizes testhez. Nincs ebben semmi furcsa, a feje belebiccen a kezébe, a tarkóján felborzolódik a haj (hajjj), sóhajtó lélegzetet vesz a másikból, mert nem készült gyöngyhalásztüdővel az ajtónyitást követő élvezetre. - Meg tudnám szokni - berreg a torkában a hangja, mert nem lehet csak olyan egyszerűen visszafogni a torkánál fogva, rövidtávú fuldokláshoz szokott, nyúlik utána kéjesen, vágyakozva, hogy lenyalja az idegenízű szavakat a szájáról, de fel nem róva azokat neki itt és most. Talán bukik a hadseregbéli elmélete a rokonlelkűségről. Nem mintha ne tudná első kézből, hogy más nyelvű országoknak is van hadseregük. Csak minek? - Szöcske -súgja aztán élvezettel, amit csak akar, bár már nevet kapcsolhat hozzá, az kevésbé tűnik valószínűnek kimondva, mint bármi más jelző, ami eszébe jutna. Kitekerve a karját eltolja magát az ajtótól, előrelép, magához közelebb húzza a hűvös/izzó testét a másiknak, a kilincsre akasztva az ennivalót meg is feledkezik róla. - Úgy látom, már sikerült választani - neveti elfúlón, a szigorú ölelésben elfogódottan megvonaglik a csípője. Egyértelműen túl sok rajta a ruha és hirtelen igencsak melege lesz, de volna még amit a másikról is le tudna venni, ha nem is látja még jobban, mint fullasztó körvonalnak, nálánál kicsivel alacsonyabb sziluettnek. Csak futólag gondol arra, hogy a buszban milyen hatalmasnak találta, persze ülve és elragadtatottan, aztán a gondolatot követve végre megszabadult keze végigcirógat a kimintázott bőrön, a bordákon zongorázó ujjai könnyed élvezetet keresnek maguknak, a fenekébe markolva hasonló keménységgel rántja magához, ahogyan az szemérmetlenkedik, még ha így a vehemencia vissza is löki az ajtólapnak nem bánja. Lecsúszik mellette, mintegy prezentálva, hogy nem csak a másik kezei meglepően kemények, érdes ujjbegyei erősen megtapadnak a derekán, hogy ne húzódhasson el, magához szorítja, a szájával végigsiklik a hasán és mire a térde a padlón koppan már azt is tudja, hogy milyen íze van a köldökének (kívánatos), és hogy ez a nadrág egyáltalán nem erkölcsös választás. Egyszerűen túl könnyű lesiklatni a csípő alá, hogy a nyelvével borítson rá melegebb takarót, a szemérmetlen ágyékához kíváncsiskodjon, látatlanban is méltatva félig-meddig kivett formáit, forró lélegzettel melengetve meg az ölének hidegzuhany-áldozatát. Milyen méltatlan bánásmód! A szájára kell vennie ezért.
A csengőktől való egyébként racionális félelem ott kellene a kardjába dőljön, ahol a tisztelt tulajdonos - avagy bérlő - tökéletesen tudatosan helyezi fel azt, mert nem engedheti meg magának, hogy elszalassza az érkezőket. Példának okáért a a kajafutárokat, akiket várni tán valóban illene. Úgy stíl, ha az ablakra tapadva, türelmetlenül vár a fizető fél, elvégre a rendelések többsége akkor történik, amikor a kedves "vendég" épp alaposan és módszeresen döglik már éhen. A szükség, az abból eredő türelmetlenség segít a választásban. Normál esetben. Nikolay nem hisz a véletlenekben. Nem mert ne lenne fantáziája, esetleg érzéketlenné vált volna az ilyesfajta romantikus elemekre, hanem mert az élet úgy nevelte, hogy megkérdőjelezzen. Lépésekkel előrébb gondolkodni az esetek döntő többségében egyet jelent a túléléssel. Aki képtelen rá, ám erőszakos életet kíván élni, az elbukik. Aki képes rá, de nem elég jó benne, elbukik. Aki képes is, profi is és figyel is, annak elég egyetlen egy alkalom és menthetetlenül elbukik. Nincs veszélyesebb játék a való élet sakktáblájánál, ahol a többség egy sötét paraszt, az ő sápadtholt oldalán meg maradt egyetlen fehér bástya, ami világ életében sötéten mosolygott. Kurvanehéz ráadásul, ha az a futó fehér mezőkön nevelkedett és valami szentségtörő csalás kedvéért még feketére is festette magát. Szóval nem, Nikolay nem hisz a véletlenekben, a sorsban, az isteni machinációkban, eleve elrendelésekben, a választás hiányában. Abban hisz, hogy a világ működése erők és erőhatások sorozata, tettek és következmények komplex együtthatója, olyan ok-okozati viszonylatokkal, melyeknek globális nagyságrendjét egy emberélet meglehetősen kevés bár átlátni, a saját életére vonatkozóan igen sokat számíthat. Ha megfelelő állapotban lenne, gondolkodna ezen. Ha megfelelő állapotban lenne, végigpörgetné az eseményeket. Kémnek gondolná ha idegen kajáldától érkezett volna, ahonnan nem ő rendelt és akkor is, ha igen. Mert az utolsó bástyából érkezett, hát összerakná a képet, hogy ez egy üzenet. Egy nagyon tudatos és erőteljes üzenet arról, hogy megfigyelik. Sokkal alaposabban, semmint azt valóban kívánná tőle, de ahhoz eléggé, hogy égnek meredjenek a sötét pihék a tarkóján tőle. Az a bástya ugyanis olyan fajta, amelyik királynak tetteti magát megismerkedésük első percétől fogva, s a mai napig nem vétett a választott szerep Oscar-díjas alakításában. Nem véletlen, hogy ezt a fickót küldte. Éppen ezt. Éppen most, amikor a legsebezhetőbb... De nem gondolkodik ezen. Majd fog egy rákövetkező reggelen, amikor magához tér az aktuális őrületből és elszámol saját életével röviden végigpergetve a nagyon is aktív tetszhalál előtti és utáni perceket. Fog. Valamikor máskor, amikor létezik majd benne bármiféle hajlandóság emberként viselkedni és nem holmi állatok ösztöni szintjén működni. Nikolay szétesett világában képtelenek még egységbe állni a szavak, a fókuszpontja kizárólag egyetlen létezés köré csavarodik és nem érdekli semmi, ami a szájról hullik alá, mert az emberi és az ember mondhat nemet. Képes rá és ez a képesség számít, nem az, hogy tenné-e, avagy sem. Az események felpörögnek a keze alatt, ami erőszakhoz szokott, hát azzal is él jelenleg és kifejezetten elemi szinten leli élvezetét benne. Továbbra sem válaszol, nincs is különösebb szüksége rá, a testbeszéde még a bezárkózó sötétben is hangosabban ordít és érzékletesebben magyaráz bármilyen részletgazdag regényi előadásnál. Egyszerű mozdulatsorok, de fajsúlyos dinamika, a múltban fogant gondolatokat hordoz, a jelenben materializálódik és előre vetíti a lehetséges jövőképet. Nem védekezik, ami nem csak veszélyes, de súlyos hiba is, az óvatosság teljes hiánya szöges ellentétben áll a buszon tanúsított viselkedéssel, következésképpen: jelenleg nem gondolkodik és nem csak azért, mert a farkával teszi azt. Itt és most egészen más értelmű döngetésen jár az esze. A mozdulatokban egyszerűen csak nincs benne a "mintha" tapogatózó, szemérmesen megkérdőjelező bizonytalansága. Bár az ajtóban állva az a pillantás üresnek és fakultnak tűnt, a testi reakcióiban nincs semmi hullamerevség, sőt. Ahogy a férfi keze a bőréhez ér, a csípője automatikusan mozdul hozzá, akár egy megkezdett mondat dinamikus, kívánt befejezése. Bár önmagában puszta testfelépítése egy masszívabb, stabil benyomással szolgál, a Szöcske teste annál sokkalta mozgékonyabb. Érzékenyen reagál a legapróbb ingerekre, az érintése nyughatatlan, sokat akar és még többet kíván meg, a csókja a belőle áradó, zord tájakat idéző, elvadult hideg ellenére is a forróság látszatát kelti, sokkal inkább a szenvedély heve, semmint saját testhője miatt. A férfi előtte valami istentelenül forrónak tetszik a saját testén, mintha ráizzana a bőrére a kinti meleget hordozva és most élvezi ezt. _Így_ élvezi New York máskülönben fojtogató forróságát, ebben az adakozó, harapnivaló formában már valóban kell, kívánt és elvárt egyaránt. Nem tudja értékelni jelenleg a tudatosság szintjén a másik hajlandóságát, a ráhangolódás mértékének gátlástalanul azonnal rögtönzött megnyilatkozását, de tudja azt testben, még a ragadozó szintjén és nem sokkal később majd a zsákmányállatén is. Különös, ha mindkét pozícióban otthon érzi magát? Kell annak lennie? - Mh... - Ez valószínűleg valami helyeslés lehet a Jégkirálynő udvarának szörnyei nyelvén, de legalábbis az ölből-ölbe dörgölőző válaszreakció nagyon is egyértelműen árulkodik róla, hogy igen. Ő is örül, hogy látja és igen, ő is kifejezetten meg tudná szokni ezzel a doromboló, fojtófogásra kívánkozó hanggal, ami úgy feszül bele az ölébe, mintha ugyan rögtön oda nyalta volna. Valószínűleg ezek a szavak azok, amiktől felfogja, hogy amúgy beszélnie is kellene, de legalábbis összeállnak benne a falrahányt borsók rorschach szellemképei. Szöcske. Miféle kibaszott... ó. Bármilyen szar állapotban is van agyilag, azért valami csak a helyére kattan, talán az árnyjátéki test közelségétől, vagy a hangba burkolt élvezettől, vagy a puszta mozgásdinamikától, franc tudja. Minden esetre azonosítja magával a kódnevet, rögzíti az adatbázisban, hogy megannyi megelőző után most ez az övé és ennyi. A dolgok néha nagyon egyszerűen működnek. Bár így torkon ragadva megtehetné, nem akar gégét törni csak úgy a trend kedvéért, vagy szimplán csak mert a hangját azt viszont óhajtja még hallani. Ennek szellemében csúszik le a keze torokról mellkasra, végigsimít a kulcscsont bal ívén és elégedetlen lesz a gyorsan átnedvesedett, de még mindig fájdalmasan létező anyaggal. Ezzel ellentétes vágyát másik keze váltja meg, ahogy a pózból eredően hátralépni kényszerül az előremozgásnak, de elengedni? Arra már nehéz lenne rávenni. Keze hátracsúszik a simulásban, felgyűri az ing hálátlan szövetét, hideg mancsa pedig felprédálja magának a forrongó bőrt. - Megnyugtató, hogy nem kell megerőszakoljalak érte. - Torokhangú, szórakozott kijelentés, mely sokkal inkább a rajta vonagló csípőre fixált figyelmet hirdet, semmint a saját szavak számára lényegiségét és mégis, avagy éppen ezért... ott hordozza magában a nagyon vastagon szedett lehetőséget, hogy talán megtette volna. Talán megpróbálta volna legalább, mert bár ebben az állapotában is megfelelő töltetű veszélyt és harcipotenciált hordoz, elég valószerűtlen, hogy fölébe tudjon kerekedni egy harcedzett, aktív, éber egyénnek. Futárunk ujjai alatt a most láthatatlan tintával csupán látványterve rejtve hosszanti irányú, egymást szabálytalan szögekben keresztező hosszú, rég behegedt nyomok árulkodnak arról, hogy ezt a hátat bizony túl sokszor, módszeresen és kegyetlenül tépték fel. Néhol érezni a bordái mentén is, mintha egy hosszú, pengeéles, vékony nyelv nyalt volna el a pillanat hevében odáig. Kitüremkedő simaságukból térképet lehetne rajzolni és még akkor is csupán fals történetet mesélnének, mert valamiképpen... egyértelmű, hogy nem ebben a pózban kapta őket. Érzékeny rá. Ha látná a másik, hogy vette a fáradtságot elfedni a nagyját egyáltalán, hát talán sejthetné azt is, mennyire. Most viszont éppen elég annyi, hogy mélyebben és zsigeribben rezonál rá, nem igaz? A hátán, az oldalán, pusztán a hegek mentén olyan erogén zónákat tapint, amiket valaki más alkotott ugyan, de amik felett minden kétséget kizárólag uralkodni lehet. Nem számít a markolással egybekötött rántásra, így az ajtó felsír a becsapódás duplasúlya alatt. A hirtelenség hergeli, belemordul a mozgásba, nem türelmet nevel, hanem vadállatot szelídít és az még nem ért el abba a stádiumba, ahol jó házikedvencként vissza se támad. Ereszti a férfi hátát nem védve a becsapódástól, kevéssé érdekli jelenleg a testi épsége, ellentétben azzal az összecsengő véleményükkel, hogy ez a ruhamennyiség túl sok. A kabát helyett ezúttal az ing előre szomorú gallérszárnyai kapják magukra kezeit, rámarkol az anyagra és nemes egyszerűséggel szétfeszíti. Ha a testi épségével nem törődik, úgy a ruhái még annyit se érnek a szemében és ezen a ponton abszolút nem számít, hogy arra meglehet még szükség lett volna. Erről sutyorognak a szanaszét guruló gombok szomorúan SOS-t morzekódoló koppanásai, de nincs fül, ami meghallgatná őket - talán még a szomszédban sem. Kirángatja az inget a nadrág dereka alól (már ha), a mozdulat nyers, de hatékony, ahogy az is, mellyel az anyag alá simítva, ujjaival fejti le róla a motorosdzsekivel együtt. A feltárulkozó mozdulattal szinkronban hajol rá, a hüvelykje pozíciót mér fel, a szája mellette súrol el a nyakhoz közel, beleharap a vállába. Fájdalmas, valahol kegyetlen is, s ha nem is látszik, egyértelműen nyomot hagy rajta, mintha csak saját hegeire adná megkésett, keresetlen válaszul. A harapás izzó lüktetése nekiütközik a kontrasztpuhaságnak, amivel felcsókol a nyaka mentén, az arcán és ahogy hagyja szépen lecsúszni saját magán és az ajtón egyaránt, végignyal a fülcimpán, az íves porcon, arcát hozzádörgöli a feje búbjához és végül oda is simít jóváhagyásként felszabaduló baljával. Felnyög a férfi kezének elvárt keménységére, eszébe sincs elhúzódni tőle. Jobbja kitámaszt az ajtón újra, pillantása lefelé hullik és épphogy kivesz bármit is a másik alakjából, ahogy szeme hozzászokik a beszóródó szűrt fény minimális különbségéhez. Pofátlanul kiélvezi az egyoldalú kényeztetést, lenyalja szájáról a másik forró ízét, míg hasfala reflexből befeszül, ahogy a férfi szája éri. Ösztönösen tetszeni akar és többet akar, ezért mozdul előre a csípő alákívánva a folytatásnak, ezért csúsznak hátra a koponyán ujjai. Ó, nagyon is tudja mire készül és faltól-falig, ajtótól saját magáig egyetért vele. Megrándul, ahogy a másik a köldökébe nyal, van valami dögletesen perverz ebben, ami hosszabb távfutásra kényszeríti a gondolatokat (már ha nevezhetőek annak). Sajnálatos módon az a nadráglecsúsztatás ha valóban nem is erkölcsös, messze nem egyszerű mutatvány. Az anyag átnedvesedve olyan szerető öleléssel tapad bőrén, hogy már-már féltékenynek tűnik, de mert leküzdhetetlen ellenállása nincs és nem is lehet, végül jó mártírként enged. Mordul, ahogy a nyelvét érzi magán újra szinkronban azzal, ahogy kiszabadul, egymásra kapcsolódnak az ingerek, az ujjak pedig megszorulnak a hajszálak között. Váratlan az érintés a férfi arcán, testhelyzetből adódóan még a majdnem-vaksötétben is képes volt műszaki pontossággal felmérni a pozícióját, mutatóujja áll alá siklik, hüvelkyje az alsóajkán simít felé s rá is veszi, hogy megnyissa neki. Hacsak a másik nem használja a kezeit, vagy a nyelvét a tájékozódásra, akkor saját maga adja a szájába és nem. Messze nem az okoscumit. Több ez ráutaló magatartásnál. A hátsó, tincsekre fogó irányvezetés definiálja a pózt, a csípője a behatolás szögét. Zártnak tűnik, de nem irányíthatatlan az imádkozó részéről, elvégre... lehet isten nagy farokkal és mélyre szakadó lélegzettel, a kontroll akkor is az előtte térdeplő kezében, vagy stílusosan; szájában marad.
Mit tenne egy normális ember? Ezt majdnem minden döntési helyzetben megkérdezi magától, rutinszerűen, ahogy a lélegzeteket veszi, a szíve ver, sima izmok szövetén kikevert gyakorlatias kérdésfeltevés ez, az emberi élet alapvető része. Ebben a helyzetben is felteszi a kérdést, a kapkodó követelés lázas, hagymázas rétegei közé temetkezve éppúgy helye van, mint a szájával a másik szájában, a nyelvével a nyelvét ölelve, megosztva a lélegzetet, amit nevezhetnének fuldoklásnak is, hevesen úgy dönget a szív a mellkasban, mintha támadás érte volna. Mit kellene tennie, hogy normális embernek tűnjön? El kellene löknie magától a kezébe való, odaidomult, mégis egy marokkal át nem érhető erős derekat, a hosszú combok közé lépve hátrataszítani messze el magától, megcsavarni a karját, megfejelni széles, értelmes homlokát egy kérdéssel: mégis mi a fasz?! De hát miért? Kérdezné magától árva hangulattal, miért reagálna ártó indulattal a vágyakozás, akarás nagyon is emberi, nagyon is helyénvaló ösztönös kibontakozására, amikor minden második reklám arról szól, miért nincs a férfiaknak potenciáljuk. Mert nincs nekik. Már az értelmesebbjének és frusztráltabbjának. A baromarcú aljanépnek nincs ilyen gondja. Vajon ők hol helyezkednek el a csúszkán, amikor vastagon facsarhatnák egymásból az tesztoszteront, de diskurzus éppen csak szőrmentén jön létre, és akkor is csak azért, hogy ijesztgesse a szívben lappangó idegengyűlöletet? Talán ez a kulcs. Az emberek, ha ilyet csinálnak (kéz-, láb-, kar-, hát-, váll-, száj-, nyelv-, lélegzet összefonódás) előtte megbeszélik, hogyan lesznek spontán módon egymáséi. Ez itt, hát ez itt nagyon nincsen rendben. De csak úgy, mint a pornófilmek alternatív felszínes valósága, aminek úgyis az a lényege, hogy egymás mélységeiben elmerüljenek, és ezt teszi ő is, az ujjai a nyers hasítatlan (jóhiszemű feltételezés) bőrön csúsznak, simítása alákívánkozik, a hangja a fülébe, orrába, szájába, megannyi mása pedig megannyi másába, mert hé! Lehetséges, hogy ez a helyzet egyáltalán nem természetes de megmagyarázható. A szöcske kimerült (bár így is erős), a buszon tapasztalt fókuszát vesztette, tehát befolyásoltság alatt áll a szelleme, őszintén kétli, hogy drogozna ilyen testtel, a szájából nem nyalogatja ki az alkohol keserűjét, tehát a puszta elhasználódástól ilyen csendes ez a száj, ami más körülmények között élveteg csevegéssel invitálná beljebb. Most nem lehet, mert elfogytak a szavak, de nem néma a száj, ó egyáltalán nem és ő nem süket és hálátlan meghallani az embert emberré tevő kommunikáció alternatív formáit. Lehet, hogy a beszédkészség emelte ki az embert az állatok közül, de Seth Hendersonból kinézi, hogy átmenne állatba, ha azt várná tőle, hogy tartson lépést a civilizáció kényelmetlen tradícióval. Nem mintha félne tőle. Nem mintha ne lenne rá oka, de vonzza a veszélyes hústömeg buja halálígérete. Tiszta erőt rejteget magában, és nem csak a fürdetett bőr kemikáliákkal hidegpácolt mesterséges tisztaságának értelmében, hanem a mozdulatainak simaságában rejlő egyszerű akaraterő eredendő, elfogódottságtól mentes tisztaságával. Nincs egyetlen felesleges rántás sem, behúzza, hátratolja, magához vonja, széttépi, a Szöcskéje olyan primitíven működik, mint a természet alkotta legtökéletesebb gépezetek, az egyszerű állatok szisztémája, igazi keleti szépség ifjúságainak taníttatását felidézve. Igazi szépség, amiben gyönyörködni lehet és kell, elfogódott lélegzet emeli széles mellkasát a keze alatt, hogy dicsérje, de szisszenő nevetése kígyót melenget meg a keblükön, kimelegedett hátbőre borzong a deres terrorizmustól, simaságát felveri a libabőr csengőbongó visszhangja. - Milyen romantikus - leheli kedvtelőn végignyalva a szóval a másik nyakán értve az erőszak mámorító lehetőségét (újabb, indok nélküli rándulás ölben) és értve ugyanakkor a végre kézbe kapott bőrpalackpostán küldött szerelmeslevelet. Régi erőszakok új élvezeteket szülnek, ha egyszer napvilágot látnak az éjféli sötétben, az ujjbegyei belekapaszkodnak a kínhímzésbe, értő kézzel, szakértő vak szemmel simítja gerinctől magához őket, finomságuk, kiterjedtségük és mintázatuk azonnal lenyűgözi (mit is NEM csinálnak a normális emberek?). Aligha tudna betelni vele az elkövetkező percek során, érdes ujjai, kissé kérges tenyere mintha magával akarná rángatni az elhegedt sebek var-burkát, feltépni újra, a nyomukat bejárni, a vérében megferdőzni, forró, fojtó fogása a hát izmai és bordakoszorú templomfreskójába mélyedve mégsem fakaszt első vért. Az a házigazda jussa, tompa nyögése az ajtóval szinkronizált előhangja a gombok sortüzének a padlón, fehérizzó szikrázás jelzi a találatot, biztos, pontos, de nem halálos, mégis állati kéjjel mordul fel egyenesen a másik fülében, mert ahogyan felszabaduló vállába mar az van legközelebb, vizes haját túrja fel hörgő lélegzetvétele. Ami fáj, az fáj, de a vonaglás produktív, lazít a karjain, kissé hátrafeszíti a vállát, az egyik kezét (mi szörnyűség!) leveszi a testről, hogy az ing makacs ujjaitól is megszabaduljon, a dzsekit zörögve lehúzza az önsúlya, mennyei hang, és követi is abba a nirvánába, amit amúgy megérdemeltek. Vagy legalábbis rászorulnak. Úgy gondolja, hogy a másik nagyon is rászorul, hogy üzemképes maradjon, valamikor, amikor nem figyelt a szöcske a kihalás szélére sodródott, és bár semmi kifogása a csak testi kapcsolatok ellen, egy csomó kérdése van, amit sose írhat körül, ha nem rázzák helyre az értelmét, nem enyhítik ezt a kiszolgáltatott feszültséget benne, amitől izzik, pattog, ropog, mint a túlhűtött acélgerendák a végzetes elhasadás előtt. Mert van az a pont, amikor hiába a rugalmasság, felrepedezik a világ. De ha valaki kiengedi a fáradt gőzt... vagyis... esetükben egészen mást akar kiengedni belőle. Mosolya sormintát rajzol a hasfalára, üdvözli az alhas pihét. Egyenes háttal csuszamlott le, mezítelen vállain alig csillan meg a közepesen barnult bőr (sírt ásni félmeztelenül is lehet, ha nincsenek sokan a közelben, a hullák nem haragszanak meg érte, diszkréten verik odalent), az izomjáték finoman kiárnyalja a friss sebet, a nyál és vér árnyalatait, miközben a kezei sokkal lassabb csuszamlással követik őt magát, csak a nadrág makacsságra bírhatja egy kis sietségre, hogy lejjebb gyűrje a testfürdőre vágyó mohó vásznat. A fejét finom mozdulattal hátraszegi, a borostája cirógatja végig az érzékeny felületet, hogy aztán a nyelvével olyan gyengéden simítsa el a nyomait, mint a másik tette a nyakán, őszinte elismerésnek tekinti csak a fogását, amíg nem készteti arra, hogy többnek lássa. Csókkal hinti el a vágyakozás tüzeit, sietség nélküli mozdulattal a legyűrt nadrág misszióból visszatérő kezei térdhajlattól simítják felfelé hátul a combjait, élvezettel találkoznak a fenekén, majd az egyik feljebb nyúl, a gerinc alján, a hajlatban talál magának biztos helyet, mire a szöcske segédkezet ad neki, pedig el sem tévedt. Mosolyogva csókolja meg az ujját, beszívja a fogai közé kíváncsi hüvelykjét, a begyére harap lágyan, és felnéz, mert így nem kell igazán azt néznie amit csinál. Előrehulló hajának megsötétített tincsei közül felpillant. Ahogy tiszta csillogású, szűrt fénytől macskamód felfénylő tekintetét rászegezi, kedvtelő hunyorítással látja, ahogyan a szöcske látja, hogyan nyitja meg a száját az ölének, a farka végét a nyelvével üdvözli, az ajkait szégyenérzet nélkül rácsücsöríti. Szívélyesen invitálja, senki sem mondhatja, hogy nem, de erős fogása a másik combján távol is tartja attól, hogy mélyen előrelökődjön. Mert ki akarja élvezni. Lassan felfalni. Centiről centire magához édesgetve, a nyelvével rajzolva neki utat és magának képet róla. A nagy farok minden kiterjedéséről. Le akarja csókolni róla az első örömkönnyeket. És nem akarja elsietni azt a pillanatot, amikor feszes szájába szorítva egészen az ölébe temetkezik, az orra hegyét a bőréhez szorítja, kétféle forróságuk izzásában. A szájában szorítva, a kezében fogva húsát, az ujjait érezve a hajában sarkallva, biztatva akarnok kéjre buzdítva. Igen, ez egy nagyon szép pillanat. Mesekönyvbe illik, az élet értelme a szájában kiteljesedett lüktetés, az erőre kapó gyengeség, aminek szinkronpárja őt gyötri szoros gombolás alatt szigorúan ellakatolva méltatlankodik az igazságtalanság felett. Kifújt lélegzete meleg párával tölti meg az ölét, játszik vele, kissé hátrahúzva a fejét, mélyen előrenyalva, már egészen csak ráfigyel, lemarad az arc finom mimikájáról, elterelné a figyelmét, kénytelen lehunyni a szemét. Nem esett csapdába, még ha rá is szorultak a rácsok, kipiruló arcánál csak megfeszülő torka árulkodik jobban a mohóságáról, ami szapora, lassuló és gyorsuló, ütemes és játékos fejmozdulatokkal hergeli a másikat. És hergeli a másikat. És bár ki kell engedni a fáradt gőzt... Nem enged neki. Magához szorítja a kéjes szenvedését. Édes kis bosszú, hm?
Egy normális ember elővette volna már rég a paprikasprét, vagy a sokkolót, mert amúgy kést valószínűleg nem tart magánál. Egy normális ember nem csókol vissza odaadással az erőszakos félnek. Egy normális ember már ordított volna és a fél ház idecsődülne csámcsogni a rendőrségről nem is beszélve. Egy normális ember nem kap érte úgy, akár a fuldokló az utolsó szalmaszálért azt hirdetve, hogy átkozottul kiéhezett. Bármelyiket is tenné ezek közül, Nikolay jelenlegi állapotában képtelen lenne értelmezni, hogy miért. Leküzdendő akadályt jelentene csupán és nem számítana egy percig sem, hogy az nem emberi, mert. Mert? Talán éppen azért, mert a Szöcske éppúgy nem minősül normális embernek. Hogy ilyen mélységben megvan benne a potenciál legalábbis az erőszakra, hogy automatikusan áll át a végkimerültség határán egy megingathatatlan, akaratos, kíméletlen állati gépezet stádiumába, az semmilyen szinten sem lehet veleszületett tudás. Ez tanult. Nevelt, hosszú évek kitartó munkájával reflexszintre fejlesztett, beidegződött létszükségi állapot, ami módfelett kategorikusan fémjelzi, hogy a Szöcske nem csak katona volt és nem csak jó katona volt, hanem egyenesen elkötelezett, kifogástalanul drillezett, embertelenségre és embertelenséggel nevelt fajta. Mert minden jel arról árulkodik, hogy ennek a fickónak már össze kellett volna esnie a fáradtságtól álomországban kergetni a vágyait, nem pedig aktívan sportot űzni a tevékenységből. Szóval hol itt a probléma? Egyívású szélsőségei az emberi társadalomnak, az egyik embertelensége a másikban elfogadásra talál és egyikük sem kell azon gondolkozzon, hogy ez így normális-e, hogy elfogadott-e és hogy mit szólnának mások. Nikolaynak ugyanis nincs szüksége egy normális emberre, mert a normális ember felé Sethként létezik. Ki és milyen jogon döntötte el, hogy az előre leegyeztetett "spontaneitás" rendben van? Hogy az kell legyen az etalon, a rendben levő, míg saját ritka, nyers őszinteségtől bűzlő egyetértésük a deviáns magatartás? Nem érdekli különösebben. Pillanatnyilag semmi nem izgatja, ami az etika határain belül mozog, de nagyon is felcsigázza, ami annak karikatúráján vonaglik olyan kéjességgel, ami önmagában vágytól tobzódó vérszín gőzbe borítaná az agyát. Nem gondolatolvasó és nincs is abban az állapotban, hogy kiértékelje a helyzetet, holott adhatna egy nyertes lottószelvényt az összerakott egyenes következtetésre, mert az pontos és tízpontos a férfi részéről. A drogkérdés mondjuk enyhén ingatag tekintve a fájdalomcsillapítós üveget, de hé? Nem tehet róla, hogy iszonyatos a fájdalomküszöbe és el kell érnie egy kritikus, hányáshatárig feszített migrénpontot, amikor viszont már csak egy fél doboz segíthet. Ó, hát. Van ilyen. A szája mosolyra rándul a száján, bár csak nyalási közegben vannak, valahogy így is érzékelhető, hogy élvezi a másik kígyónyelvű nevetését, a reakcióit, simulékonyságát, a befogadókészségét... megerőszakolná? Meg. De nem az a típus, aki erre élvez, sokkal jobban ajzza a tudat, hogy a másik kedvét és örömét leli benne így és ebben a formában, amitől szimplán csak tökéletes. Minden egyéjszakás valahol így működik, nem igaz? Az alkoholmámorban még tökéletesnek és utánozhatatlannak hat, majd a másnap sápadt fényében hirtelen minden élmény megkopik, kínossá válik, félresikeredett hibává, amit bánni kell. Mert így működnek a normális emberek. Mélyebbre szakad a mostanra felforrt lélegzet, ahogy a másik nyelve a nyakán siklik, a borzongás felfut a nyakszirtjén tőle és egyszeriben fejet is hajt az ingernek. Arcát hozzádörgöli az állához, az arcához, a borosta dörzsölése érdes, már-már fájó, de a mozdulat bújó, állati bizalmassága szinte megejtő. Lehunyt szemei hirtelen pattannak fel - s mi se látszik ebből - amint az ujjak heges bőrére futnak, mintha futárunk besétált volna a tiltott könyvtárrészlegbe és olyan könyvet tartana a kezében, amit olvasni még a beavatott szerzetesek is rettegnek. Ahhoz bújik szorosabban, aki a már-már feszült ingert kiváltja belőle, orvosi disszertációs alapanyaga lehetne egy jólnevelt stockholm szindróma személyiségi elemmé fejlődött élveteg mutáns változatát prezentálva. Az érdes kéz siklása a hegnyelven régi fájdalmat szólaltat meg és az bizony énekel az értő simítás alatt, egyik a másik után annak az ütemén, ahogy az orosz meg-megfeszül tőle. Amennyire hergeli, éppannyira ajzza is fel, s a harapás már valóban nem fél vért venni: nem fél az semmitől sem. Mint a gyilkolásra nevelt kutya, a fogak erősebbre zárnak a húson, mert az a nyögés a fülében veri a felpergett tamtamot ősi sámándobokon, mert az empátia maradékain együtt lüktet vele, s ereszt végül, mert a kutya önmagától eredő vadkorának háziasítása óta nem hordoz magában ennyi precíziós agresszivitást, ezt nevelni kell és a jó nevelés parancsszavakra működik. A kéjes morgás a fülében ilyen parancsszó, megfelel a saját belső szörnyetegének és olyan odaadó szeretettel dörgölőzik hozzá cserébe, hogy az nem csak szinte fáj. A Szöcske több, mint kiéhezett a helyzettanulmány szerint, túlmutat ez holmi nemkeféltemXideje stádiumnál. Ezek a reakciók egy olyan lény sajátjai, amely nagyon rég nem találja a helyét senkiben és semmiben és felgyülemlett frusztrációja belevonyít minden mozdulatába. Sokkal mélyebb szinten kell és elengedhetetlenül szükséges minden, mint amit az emberi gúnyába bújva és a társadalom elfogadott keretein belül bármikor is nyíltan prezentálhatna magából, mint amit magának bevallana egyáltalán, de itt, ahol még nincs tétje? Szebben énekel bármely angyalhangú templomi kórusnál. Képtelen megfelelőképp értékelni a másik látványát, mert azt csak a mélysötét alig körvonalazható mintázatai alapján érzékelheti. Amit lát azonban, többre kívánkozik a puszta tetszésnél, a mozgás fajsúlyos érzékeltetése, a bőrére forró ingerek együtthatója, a padlón koppanó térdek beharangozó pillanata. Nem csak az ízét nyalja le a szájáról, a vérét is érzi rajta, s annak fémes fűszere vadító kiegészítője az eseményeknek. Elég arra, hogy megtartsa a türelmét, amíg a nadrág enged, de nem elég, hogy örökké kitartsa. Türelmetlenségnek kizárólag az szab határt, hogy aligha számít ölén a dörgölőző, visszafájó játszmázásra, megrándul az idegen ingerlésre és bár amíg tapasztalja képtelen eldönteni, hogy jó-e, vagy sem amint távozik róla, egyszeriben vissza is követelné magára anélkül, hogy halk, torokhangú morgással üdvözölt, sikamlós nyelvét elveszejteni óhajtaná magán. Csak annyira mozog el, hogy kilépjen a legyűrt nadrágból végül, felvenni is felesleges volt egyáltalán, mikor ilyen ölelésbe is öltözködhet. A tárgyiasítás szent nevében tenné szekrénybe sokkal alkalmatlanabb gúnyák közé, mert ez a fajta ünnepi, speciális alkalomra való, a köz szemében egyszer hordható stílus, ami elméletet pedig megerőszakolna minden egyes elátkozott, kéjcsöpögős este. Rövid hümmögése a beszívott harapásra az elgondolkodás vegyjele is lehetne, de tudjuk, hogy ma nem gondolkodik, s a mellkasában születő, torkában elpárolgó mélyre írt, ölbe lüktető rövid nevetés olyasmi, ami igen. Minden vonatkozásában és tökéletesen kedvét leli benne. A gesztus valahol ott hal el, ahogy a másik szemei felfénylenek, érzékelhető ahogy elakad benne a lélegzet a látványra. - Átkozottul izgató egy dög vagy te. - Szól a vallomás egyenesen a fénylő íriszeknek olyan akcentus fűszerével, ami piszkálhatja bár az idegengyűlöletet, ebben a pillanatban nem csak helyénvalónak tűnik, de olyan élveteg, nyers, fűszeres perverzitásba is pácolja ezt a néhány szót, hogy annak nem csak helye, létjogosultsága és kívánalma van. Egyszerűen csak máshogy hangzik. Más. Valami jobb, valami több és miért is ellenkezne vele, mikor annyi üres perfekt amcsi héjjal kefélt már valószínűleg, hogy zsigerből felbaszta magát, csak mert az a valami érdekes egy hónapig lógva hagyta? Nem normális ember és nem kell normális amerikainak lennie ahhoz, hogy élvezhető legyen. A fürdőből kíváncsian előkúszmászó fény éppen annyira elég, hogy végignézze pontról-pontra a meglassult kulcsmozdulatokat. Ahogy a nyelve érinti holmi alig-gesztussal ingerelve, mégis végigszánkázva az idegpályák teljes térképrajzán kívánatos vészjelzéseket közvetítve? Ez az ukáz arra hívatott, hogy nemes egyszerűséggel ráhúzza magára, feszítse ki belülről a torkát, hagyja, hogy fulladjon rajta, amíg a szervezete rángatózva feszül ellene... elmondhatatlanul ingerlő, hogy visszatartják tőle. Combja nekifeszül a fogásnak és a férfinek valóban erőre van szüksége ahhoz, hogy saját megkívánt akaratát érvényesíteni is tudja. Önmagától nincs türelme a lassúsághoz, még ha éppen saját élvezetét is nyújtják meg vele. Saját frusztrációja türelmetlen nyögés képében feszül a világ igazságtalanságainak szent keresztjére, a saját maga tempójára felhergelt test gyorsan pörgeti a lélegzeteket és el-elfojtja a torkában, ahogy mélyebbre csúszik benne. Forró, puha, feszes, sikamlós, kíméletlen, zsarnoki, módszeres elbitorló, kemény, lüktető, akaratos és makacs. A szavak egymás farkába harapó kígyókként üldözik egymást, egyesével találják meg a maguk gyújtópontját az orosz eltörölt, s most mégis fényes sötétséggel ragyogó létezésében, futótűzként égeti fel a háta mögött hagyott és maga elé épített hidakat és ő nem bánja, hogy elporlad a férfi szájában egész, hamis kis világa. Nikolay jelenleg nem képes uralkodni magán, mégis önként hagyja, hogy megtegyék helyette minden türelmetlensége és megszoruló sürgetése ellenére. Megtehetné hogy ráfeszíti az ajtóra és pusztán a fizika törvényei mentén rákényszeríti magát a torok mélyére? Meg. Ez nem csupán egyéni erő, hanem környezeti és pozíciós elv kérdése. A kulcsfontosságú tény, hogy hatalmában állna és mégsem teszi meg. Miért tenné? Élvezi, hogy kényezteti és élvezi, hogy kínozza. Hosszú, elnyújtott, érdes nyögése forró párával tapad fel az ajtóra, ahogy végre egy fél örökkévalóság és türelmének fél királyságnyi feláldozása után tövig elmerül benne. Mégsem az elégedettségnek szól ez a nyögés, hanem a frusztrációnak, mert eléggé felingerelte ahhoz, hogy ennyi már ne legyen elég. Egyszerűen csak nem elég. Túl finom, túl gyengéd, túl kegyetlen, túlzó minden és ezzel megőrjíti pontról-pontra, oda-vissza teljes, figyelemre méltó hosszán. A farka kitölti a száját, megfeszíti a torkát, súlya van, fájdalmasan feszes, erektől dagadó érzékeny simasága, forrósága és sós ajzószere. Nem, egyáltalán nem illik mesekönyvek lapjaira, de ebben a lakásban, ebben a lüktető, pulzáló sötétben minden kétséget kizárólag otthonra talál. És megveszik tőle. Elvadult érzékei nyílt sebek a bőr felületén; érzi rajtuk a hideget kívülről, a belülről perzselő forróságot, az ajkak és a nyelv szentségtelen triumvirátusának uralkodó kombinációját és a pokolra is, behódol neki. Annak ellenére, hogy sokszor rápróbál az irányításra, amikor elélvezne - és átkozottul szeretne elélvezni -, a másik pedig egyszerűen csak nem engedi. Miért nem? Megőrül érte. Engedje, csak egyszer. Csak egyetlen egysze- Az ajtó hangos döngéssel megrázkódik, ahogy frusztráltságában ökölbe szorított kezének élével csap rá, elégedetlensége hördülve tapad rá az ajtó lapjára, ahogy a másik újra, látszólag ezredszerre is visszakozik. Tenyere ereszti a férfi haját, a megadás jeleként csúszik az ajtóra a másik magasságába. - Megértettem... rendben? - A hangja rekedt, szinte fájdalmas, mintha elszokott volna a használatától a morgások és nyögések nyelvezetében megfürödve. Kifejezetten nehezére esik szavakat formálni és azok is csak fogak között szűrve érkeznek. - Sajnálom, hogy... oh fuck... sajnálom, hogy nem mentem. - Óh? Paradoxonnak tűnik és mégis... úgy fest saját pozíciója feladásával egyszeriben vissza is tértek a viszonylagosan összefüggő gondolatok. Az ok-okozati viszonyok. A túlhajtott elme, a végletekig kihasznált test nyelvén megkereste az események értelmi és érdemi gócpontját és ráharapott. Minden csak a megfelelő nevelési módszerek kérdése. - Nem fordul elő hhh többet. Kérlek... - Felnyög, ahogy a férfi valami istentelen dolgot művel vele odalent, de már képtelen lekövetni az eseményeket, már csak az egybefüggő ingerek sorozata marad... - ...engedj elélvezni. - Gyönyörűen elfullad az a két szó a szájában, nem kell hozzá sok empátia, hogy bárki megtérdeljen neki, másrészről viszont... az ex-tengerészgyalogos nem az empátiájáról híres, ugye?
♫: Break me down? ★ §: Kill me nice and slow ★ ✎: 1738 ★ id: 0023
Egy normális ember sokkal több pornót néz, mint amennyit csinál, és sokkal több emberrel képzeli el magát, mint ahánnyal összeadja végül magát. Nem biztos, hogy a normális emberek korlátoltságát valaha is képes lesz elsajátítani, bár néha tesz rá langymeleg kísérletet, hogy így legyen. Ahhoz, hogy megállapodjon legfeljebb kis csoportnyi emberen, akikhez úgy közeledne, mint a méhek a virágokhoz, ha nászra hívja őket a finom illatú lágy bibék hajladozó szára, nos ahhoz szürreális méretű erőszakot kéne tennie magán, ami alapvetően azt kérdezné tőle, hogy miért maradna, ha már megkapta ami érdekes? Ami izgalmas? Bocs, de amúgy elég intelligens ahhoz, hogy egy dugásból megmondja kiben van még kettő vagy négy, ehhez nem kell "normális" "párkapcsolatra" lépni. Így hát a normalitás egyelőre elnapolva, amikor a tibetiek hideg poklába rántja a férfi, ahol nagyon is keresztényi jóságok várják tárt karokkal, tárt ajkakkal, és ha ez kell ahhoz, hogy körbevezessék az ördögök az érzékelés palotájában ki ő, hogy ellenálljon az ékesszóló testnyelven előadott tervnek, mi több, ótestamentumnak. Mi a neve annak az istennek, ami állatot ültetett az ember mélyére, ami kicsírázik és szárba szökken, erőszakos gyökerekkel veri fel a jól szabott hús hamis edzett táját, háború sújtotta területté avatva a termő tarlót? Ki vagy valójában: Seth Henderson? Melyik elmaradott sarkából széles e világnak szalajtottak, ahol a romantikus erőszak összemosolyogni való kellemséggé válik borzongás nélkül hastag metooval tűzdelt időkben? Honnan ez a nemes ló kecses főhajtás, a vállra ért fej neheze, a magától értetődő ritmuskészség, ami összeszabályozza a lélegzetvételeiket, a túl közel így nem lesz fullasztó? Ki volt az a mester, könyörtelen kezű szíjhasítós fajta, akinek a nyomaiba olyan tékozló hévvel markol, hogy az szinte Eziót is megrémíti (nem)? Milyen formába törte a testét az a bénító fájdalom, aminek dicsőséges falikárpitján élvezkedve simogat, az ujjbegyeibe kódolja az édes göröngyöket, csókolózik a bőr és a lélek sose hegedő sebeivel? Miért nem tiltakozik, mint a filmekben látták, hogy tabunak tekintik az ingerlő tájékot? Tán csak nem hasonlított rá a művész, aki belefaragta az együtt töltött idők történelmi súlyát a kemény húsba? Vagy... talán ő hasonlít rá, ugye... ugye... Kéjre nyögő hörgő hangjára hol maradt az álszemérmes bocsánatkérés? Mennyi imádnivalósággal határos ártatlan bújás, csók, simítás fér a feltépett hús ópiumán érlelt látomásszerű ölelésbe? Ki etette utoljára a tébolyultra éhezett fenevadat? Incubusok tényleg léteznek, és egy éppen most csábítja el, hogy mondaszerűen hideg farkával elszívja belőle az életet? És ő hagyni fogja neki? Ízlik neki a vére? Elsőre megszerette a fémes-sós ízt amikor kóstolta? Annyi mindent megkérdezne Seth Hendersontól Seth Hendersonról, de Seth Henderson jelenleg nem kapcsolható, és nem is tudja, hogy ki, vagy inkább mi elé térdel le igazán, csak a nyelvére toluló szakramentum liturgiáiban egészen biztos. Az eszközben tudja, hogy bízhat, ha cserben hagyja a feszítővas ahhoz, hogy a szokott módon megértse egy ember lényegét, kifacsarja és eldobja, hát elérkezett a finomabb műszerek ideje. Hazug volna, ha azt mondaná, hogy nem várta, hogy egyszer ez is a kezébe, vagy inkább, szájába akadjon. Hazug volna akkor is, hogyha azt felelné a szájával, ami már összecsókolózott az előbőrrel, azzal a szerencséssel, hogy ezt sokan mondták már neki, de nem volna igaz. "Jó dög vagy", "Sexy fiú", "Gyönyörű a szemed", "Oda vagyok érted" már előfordult a praxisában, valahogy mindig egyfajta önző nekem-kellesz-te-mert-jó-vagy-nekem koncepcióból kiinduló dicseretekben nem szűkölködik a beszélők nemzete. Ez az "én" személyragtól mentes vérpezsdítő ődicséret frissítő újszerű ízt hoz a szájába, ott, ahol egyébként nagyon is ismerős, mégis unhatatlan ízt szív magába a húsból, vérből, bőrből, vágyból, kéjből és gyöngyöző életörömből. Ha ez az őrjítő idegenárnyalatúság kell a szavainak szószelén ahhoz, hogy azt mondja, amit ő maga is gondol, hát nem bánja, az értékes idegen nyelv, idegen tudás maradhat, önelégültséggé fényesedik a megelégedettség a tekintetében. De még a szép szavak örömóda nesze sem lehet lehet ok arra, hogy ne fogja olyan keményen és erősen, ahogy a nagymotort fogná, botkormány helyett a combját, mert a beindító karral már a nyelvével játszik, na ezt valószínűleg sose tenné meg egy beindított motoron, ami ilyen szépen és meleg, dús hangon dorombol neki. A kegyetlensége kivételesen praktikus, a szorításában meghorzsolódott izmok fájdalma kevésnyi ár azért, hogy a szöcske kiélvezhesse azt, amit adni tud neki, és egészen biztos abban, hogy ezt jobban tudja momentán az ösztönlénynél. Hogy mi kell neki a gyors és kurta kielégülés helyett, ami túlmutat az állatok csalódással határos boldogságánál. A térdelő zsarnok, lehetne a szentkép címe, de a másik sem jobb nála, az áldozat, aki feláldozza az állatot magában, hogy gyakorolja az előírt önkorlátozás lépéseit, hogy nem tör ki belőle (micsoda pazarlás volna), mert tudja, ő is tudja, mind tudják, ősi tudás ez, szájhagyomány útján ölbe adott áldozás. Megbocsátható emberi gyengeség sürgetni a sűrű nyállal becsordított férfiasságán a száját. Kívánatos kíváncsisággal tapasztja rá magát, elnyeli egészen, felötlik benne, hogy milyen lenne a testében kipróbálni és hogy van-e nála óvszer (nevetséges, mindig van), ha használni akarná, aztán a következő általa indított de a szöcske által befejezett lökés kiveri az agyából a gondolatot, mert a következő lélegzetvételre kell összpontosítania. Lenyelve körülötte a nyálát ráfeszül egészen, a homlokán a hűvös levegőcsókok közepette is veríték gyöngyözik, amikor újra megálljt parancsol neki a torkán, a szájpadlásához szorítja és kínkeservvel eltávolodik rajta, körülcirógatva makkon, édelegve. Gyötri? Kínozza? Táncolnak? Bünteti? Megajándékozza? Nagy szerencse, hogy mindkét kezére szüksége van a féken tartására, különben ő biztos magához nyúlna. Seth Henderson sok tekintetben imádnivalónak bizonyult, de a farka, nos igen, az egészen kiváltságos csemege! Senkié sem lehet. Még a tulajdonosáé sem! - Ghhrrr - kenetteljes méltatlankodnivalója van a másikkal a szájában, elképzelhetetlen volt, de rá tud szorítani újra, újféleképpen, ezúttal a kezével és a szájával egyként, hogy megakadályozza a dühöngést, pedig nem ijedt meg a háta mögött az ajtó döndülésétől. A sötétben ahogy feltekint rá elégedettségtől fénylik a szeme (és légszomjúságtól, mellékes légszomjúságtól), lassan emeli meg fogástól megszabaduló koponyáját, hátrahúzza, van ideje, apránként nyalintva szabaddá az ajzott bőrt, a húst, a kéken vonagló erek mégis csupavörös kínlódását. Mosolyog rajta, kéjívűen derül a könyörgő vallomáson, mosolyog rá, de még inkább mosolyog rajta, szó szerint rajta a szája, benne van a mosolyában már nem tövig, de még messze nem szabad, kidomborítja azt a sátáni jókedvet, ami lucskosan árulkodik arról, mennyire nagyon helyénvalónak találja ezeket a szavakat. Elégtétel. Igazi, valódi, beharapható. Ugye hogy nem csak üres képmutatás terem a szavak mezején, ahol most megzavarodott vadállatként kóborol végig Seth, elveszve, de jó kezekben (jó kezekben?). Van ott jóvátétel, kedveskedés és kárhozat, juttat neki belőle egy keveset, kissé megemelkedve mélyre bukik rajta, tőre halad, a torkába enged, csiklandozva ellazult ölelő örvénylő mélységeivel vesz tőle könnyes búcsút, mert a száját aztán a fogására cseréli, odaszorít, ahol a test a testből kiered, türelemre intve a gyötrődést. A másik keze lecsúszik a bőr nedves ösvényein, vakon is biztosan a saját nyálától síkosan és merészen egy ujjal (egy az?) odamerészkedik, ahova nem hívták, de megsejti a kárpótlás egészét. Nem kifejezetten durván, de határozottan besimít az izmos fenékárokba, tévedhetetlenül megnyomja magának a kívánság bebocsátókapuját, mielőtt lecsúszna a szája róla, az a meleg, forró szája, és csak az arcával játszana az ölbéli élvezetével és kínjával. - Nagyon - szóhangsúlyozó oldalcsók a férfiasságán, ha az a mérték a nagyra- vártalak - meg is mutatja mennyire, ujjbegynyire benne, rekedt torokhangja, széthulló lélegzetektől kásás szavai őt vetkőztetik emberi mivoltából, le se tudná tagadni artikulációjának gömbölydedségén mit tett vele, mit tett rajta, de nem is akarja. Egészen mást akar, felemelkedik, fölémagasodik, rabul ejtett ölével magához láncolja, a sajátjához szorítja a forrón fájó húsát, a begombolt, becipzárazott nadrágban feszengő vágyhoz, ami nagyon várt őrá. A nadrág varrásai érdesen üdvözlik, de aligha érezhet együtt, hiszen ő odabent fuldoklik már milyen régóta! Egy hónapja is megvan az! - Melyik menü legyen, hm? - egészen belehajol az arcába, saját magával csókolja össze, hogy érezze, mi ajzza őt- Elélvezel és elmegyek - na nem úgy- vaaagy... -a befejezetlen mondat mindig aktust jelent. Szabad ország, szabad erőszak!
Bámulatos, hogy az ember mennyi erőszakot képes tenni magán nap, nap után. Az élet önfeláldozások és civilizációs szinten természetellenesnek bélyegzett, majd megtagadott vágyak kibogozhatatlan gordiuszi csomója, melytől az egyén elfelejti, hol a kezdete és nem látja előre, merre lapul a vége, mígnem a megfelelő damoklészi kard félbe nem vágja azt sírva, jaj milyen fiatalon halt meg. A tény, hogy a monogámia gondolata élből fel sem merült, már páros lábbal rugdalta kifele a normálisak felkent, kinyalt szent köréből, olyan súlyos hátránnyal indít hát bármely műt aligha kedvelő, ám szükségszerűen értő mímelésben, hogy az már jóformán felesleges. Nikolay nem vár tőle ilyesmit. Nem vár tőle az égvilágon semmit sem azon az egyetlen dolgon kívül, amit viszont nagyon is megadhat és ami vágy kifejezetten saját magára irányul. Nem, messze nem független a személytől, a kiváltóalanytól, az egy hónapja minden fantáziaszüleményben ott kísértő, majd ténylegesen is ajtaján kopogó-szellemtől, de önző. Egocentrikus sokkal inkább, mint amennyire önkéntes szeretetszolgálati pajtása az lehet, holott ő sportot űz belőle és mégis... Nikolayt nem érdekli semmi más, kizárólag az, hogy megkapja, amit akar. Szemei előtt egyetlen cél lebeg és abba a szépen szabott húsba skarlátbetűkkel vésték bele a tulajdonjelét abban a pillanatban, hogy kérdés és ellenkezés nélkül átlépte a küszöbét. Egyértelmű abból, amire zsigerből reagál és abból ahogyan teszi azt, elveszi a jelenet minden emberségét a kimondatlan kérdések süllyesztőbe hullott tömkelegével együtt, mert ez itt és ez most nem vesz emberszámba és nem véteti abba önmagát sem holmi csalfa kettősmérce gyűlöletes elvén. Talán éppen ezen tulajdonsága miatt hasítottak szíjat a hátából nagyon is hozzáértő kezek, mert azok talán éppúgy felismerték az alájuk került, megvadult állatot... hogy ki és kihez hasonlít, aligha számít, mikor a simítások felprédáló játszmája alatt hosszú évekre, talán egyenesen évtizedre visszavájkáló múlt lappang. Tiltakoznia illene? Meglehet. Hogy nem teszi, maximum fals értékeléssel tudható be félelemnek azonban, mert ha valóban tart is attól, aki tette vele, az emlék nem volt képes egyszerű szörnyűséggé kovácsolni a lélek sebeinek követelőző, fennhéjázó hollywoodi elvén. Volt pillanat, mikor gyűlölte a maga józan és volt, mikor élvezte a maga beteg módján, mert bár lehetett egykor áldozata mindennek, megtalálta a saját perverzióját benne. Hasonlatosság tán a pimasz hozzáértésben, avagy elvárásokban mutatkozik meg, s ha az összevetés eltiprandó is puszta alapvetésből bármilyen formájában, az elemi reakciókkal valójában bóknak minősül. Nem ad választ a kérdésekre, melyeket fel sem tesznek, s bár kiszagolhatná fűszerüket a töményre forró, kéjvágytól felhergelt levegőből, aligha számít bármilyen szinten. Nem beszél, mert arra van most legkevésbé szüksége, hogy holmi álszent gúnyába kényszerüljön belevarrni ha jól is beszélt, tőle örökké idegen, fűszertelen nyelvű elcsépelt szavakat. A Lény valahol mélyen hálás azért, hogy nem kényszerítik erre és megteszi végül mégis magától ott, ahol neki is számít. Messze nem gondolkodik olyan mélységeiben a kérdésen, mint teszi a másik, kimondja ami valóban a szájára kívánkozik és talán különös valóban, hogy szóban tényleg nem birtokol, még ha minden fizikális tette erőteljesen erre is hajaz. Ironikus, hogy önzőbb eséllyel, mint bármelyik praxisában megfordult szerencsés barom és nem, nem érdekli a háreme. Nem érdekli különösebben az sem, ha végigkeféli a fél világot és utolsónak érkezik egy ha nem is kihalt, de kiégett, s megunt földre, mert nem gondolkodik távlatokban. Sem ösztöni, sem tudatos szinten, mert mindkettő tökéletesen tisztában van vele, hogy azt szimplán csak nem engedheti meg magának. Nikolay nem hülye. Nem arra nevelték, hogy egyféle sebből kétszer vérezzen. Különös valahol. És a lénye a mélyben megütközik rajta, csak hogy ezen döbbenet elfogódott rajongássá váljon annak a zsarnoki eljárásnak, amivel a férfi visszatart, határokat szab és szoros béklyókba zár egyetlen fogás mesteri elvén. Gyűlöli érte. Szereti érte. Mint a megtépkedett kis viráglevelek, egyik a másik után hullik a földre, ahogy hullámokban csap végig rajta az élvezet, aztán a kielégületlenség, felépülés, a kéj újra egy látszólag végtelen, feloldhatatlan, zárt egyenletben, amitől egyszerűen csak megőrül a vágy... és amiben megtisztul az elme. Okos állat ez a pizzafutár és ő halálra szeretné érte. Ha hagyná. Sok mindent látott és tapasztalt már élete folyamán, mert harminchárom év csak akkor számít rövidnek, ha eseményekben szegény, gyér percek tömkelege. Az övéinek jelentősége van, hát a megélt életnek egyszeriben hossza is és bizton állíthatja, hogy a másik zsarnoksága olyan pofátlanul bicskanyitogató, hogy kifejezetten megkívánja a pengét tőle. Ha magához nyúlna, elélvezne. Ez tökéletesen egyértelmű kell legyen, ahogy az is, hogy keményre feszített, fájdalmasra nyalt farka csak addig az övé, amíg betonbiztosan képes uralkodni rajta. És képes rá. És ez a képesség amennyire ingerli, olyannyira egyértelművé is teszi számára, hogy ebben a harcban kizárólag megadással nyerhet. Nikolay sosem szeretett veszíteni. A férfi morgása végigrezonál érzékeny tagján, válaszként feszül meg a szoros ajkak között és hördül, ahogy újfajta szorossággal csavarodik köré. Combjai feszülnek a kihasználásnak, de a kezei már a magasban, homloka halkan koppan az ajtón, ahogy sötét, kivehetetlen pillantása aláhullik... nem látható, de a körvonalakból tudható, a vérforraló intenzitásból szinte fizikailag érzékelhető, hogy nem, itt nincsenek hunyt szemek, az íriszek csapdába ejtik a látványt és belökik a pupilla sötét, feneketlen vermeibe azzal fenyegetve, hogy soha nem ereszt. A másik elégedettsége amennyire vészjósló, olyannyira kívánatos is és nem meglepő a tény, hogy pokolian szeret a kedvére tenni. Szeretett akkor is, amikor súlytalanul flörtöltek a maguk kis busznyi emberburkában és szeretett akkor is, amikor kamaszokat iktatott ki a kedvéért. A most egy egészen új szintje ennek, elcsikorduló morgása forró párát vet a hajnal lüktető kéjpoklának, mert az a lassú eltávolodó játszma egyszerűen csak nem múlhat el szó nélkül. Elkínzott nyögése annak az istentelen mosolynak szól a farkán, érzi, látni véli és elélvezne benne anélkül, hogy utánagondolna egyáltalán, ez mégis mennyire átkozottul beteg. Kellene, hogy ez érdekelje? Emberi normák szerint nyilvánvalóan, de az egyetlen dolog ami valóban érdekli, az előtte térdel és a kedvéért képes némi önkontrollt összekaparni. Ő? Nem, valójában nem ő kaparta össze és ez cseppet sem részletkérdés. A következő ráfutás szimplán csak kegyetlen, túl gyors az előző fellángolást követve és az orosznak megbicsaklik a térde tőle. Nem elég, hogy földre vigye, de átkozottul közel jár hozzá, a frusztráció szétfeszíti a mellkasát, beleremeg a pattanásig feszült tartásba, a lénye körécsavarodik és még csak nem is tehet ellene... De tehet ellene. Bármikor tehetett volna ellene, bármely ponton meglett volna rá a lehetősége, a megfelelő erőszakreakciója és hogy nem történt meg, a saját döntése. Megrándul arra a fogásra, a csípője önkéntelenül is belemozdul többet kérve, mélyebbre menne, ha lenne hova és lehetne, visszakaphatná a száját egészen, mert nélküle valami átkozottul gyötrelmes. Kibaszott drogfutár... Mintha csak az állati ösztön kapná fel a fejét, a lélegzet megszorul benne, ahogy realizálja a lesikló érintés célját. Balja lecsúszik az ajtó meggyötört, mégis csendes tapintattal kitartó fáján, rásimít a férfi hajára, az arcára, hüvelykje puhán érinti kettejük találkozási pontját, ahogy megvonaglik a téveszthetetlenül egyértelmű érintésre. Mély, mégis megugró, felgyorsuló lélegzete, lecsupaszított, érzékekre kifordított testbeszéde messze nem arról árulkodik, hogy bármilyen szinten is ellene lenne. Kellene, hogy legyen? Valószínűleg. Vannak azok a bizonyos elvárások és sztereotípiák, hogy holmi melegedő közegben kell férfi és női szerep. Micsoda faszság? Ha így gondolná, nővel lenne. Nem. Nikolaynak nincs berögzült preferenciája a kérdésben, azon ritka állatfajba tartozik, amelyik képes élvezni bárhogy, ha a helyzet érdemes és ez messze többre mutat holmi szimpla érdemességnél. Hiába prédálják fel úgy, ahogy csak fizikailag lehetséges, a begerjedt hangot hallva a tökéletes prédát kiszemelt ragadozó éles, éhes pillantásával fixírozza azt a vallomással fűszerezett játékot. Nincs vonzóbb a saját vágyaiban fuldokló, ajzott vadállatnál. Vérbő tagja szeretőn moccan a rácsókoló inger alatt, belefeszül a hangszín érdes, nyers lejtésébe, csak hogy a következőben már türelmetlenül ránduljon az érzékeltetésre. A hangja felzihál, ilyen mélységben a fájdalom nem létezik, ellenben a behatolás ténye maga szétrohan a testében, akár az íjra húrként feszítő figyelmeztetés. - És mondd... - Megnyalja a száját érzékelve, hogy a hangja valami istentelenné hevített cseppfolyós mélység oroszízű ércei közt karcol, lélegzete forró párát vet a kérészéletű nedvességen, ahogy mellkasa felajzott kéjvágy kiélezett pengeélén emelkedik és süllyed. - Fantáziáltál arról, hogy a buszban kefélsz meg? - Hogy kézközelbe emelkedik a másik, hát rá is mar a csípőre, engedékenyen simul neki a csapdába zárt fogásban és ahogy duzzadó vágyát érzi a farka alatt, rekedt hangja egészen új árnyalattal telik meg. - Vagy én téged? - Nem teszi meg a szívességet, hogy kiszabadítsa, keze hátra moccan a férfi derekán, a hát bőrén simít lefelé célorientáltan csúszva, furakodva be a nadrág kényelmetlen szövete alá. Oldalra biccenti az állát a ráhajoló kérdésre, vállai, felsőteste kissé hátrafelé ívelnek, nem kardoskodik holmi nemlétező magasságbeli dominanciáért, ha alulról is nézhet rá úgy, mint aki helyben zabálná fel. - Nem egy étlapot olvasunk, pajtás. - Belemarkol a fenekébe a nadrág alatt, s az elől konkrét kínzásként feszül rá az érzékeny ölre, ebben a pózban tapad fel rá, lustán mozdítva előre csípőjét, vágyát a vágyán, nedves, sima érzékenységet a durva anyagon, nekifeszülve annak az imádnivalóan szoros, őrjítő fogásnak. Fájdalmat okoz magának? Ó igen. - Megkefélsz, vagy megkeféllek. - Szinte hergelő az a pofátlanság, amivel az állát emeli, súrolva a férfi száját. - És kombinálhatod. Esetleg. - Fenyegetésnek is beillene az a karcos, mély hang, de... lehet-e valóban erőszak, ha valójában... egyet akarnak?
Olyképpen festenek, mint a vadak, amik kizsigerelik egymást a zörgő vérszínre őszült száraz avaron, holott minden marcangolásuk adakozó, hulló vérük és verítékük, élettel megtelő lélegzetük természete szerint végtelenül és bőkezűen adakozó. Karitativitás nélkül adakoznak egymásnak, gondolkodás nélkül, megfontolás nélkül, hezitálás nélkül és végül megbánás nélkül, mert adakozásuk nem egyirányú jótékonykodás, mindösszes vagyonukon nyílt hiányosságukat a másik rohan kipótolni csókkal, öleléssel, harapással, becézéssel, méltató szóval, a nyelvének ingerlő játékával, bízhatnak benne. Az ösztönök bizalmával bízhatnak egymásban, ami mélyről jön, hát már eltemették, vastagon lebetonozták százmilliók, mert félnek tőle. Félnek megbízni a valóságban, félnek megbízni a zsigeri bizonyosságban, ami azonos pedagógiával jutalmazza a csókot csókkal, a vágyat vággyal, ugyanakkor a hibát hibával, a szerencsétlenséget pedig a hirtelen halál hűs áldásával. Az élet könyörtelen. Ők ketten jól tudják ezt. A példaszerűen kínfestett bőrű talán még nála is sokkal jobban tudja, mert a saját kárán tanulta, míg Eziót inkább a más kárán tanulás ősi igazságai vonzzák, de különbözőségeik ellenére a pokoli körök egymáshoz közeli burkaiból származnak, így azután mindenféle teketóriázás nélkül lehetnek egymáshoz kedvesek, nem igaz? Ebben igazán nem lehet rá panasz, a lehetőségeinek végtelen határaihoz igazítva csepegősen kedves vele, egyszersmind feltétlenül ideje bebizonyítani, hogy a kedvességbe igazán bele lehet halni, csak nem érdemes, mert akkor elmarad a jól megérdemelt végjáték. A nyelvével ennél mohóbban már csak a férfi hegeit térképezhetné fel és tehetné a magáévá, a múlt árnyai elhanyatlanak, bár nem az érdektelensége miatt esnek ki a gondolataiból, egyszerűen csak nem tud rájuk több figyelmet fordítani. Nem, nem kell megfeledkeznie a kérdéseiről ahhoz, hogy elfogadja az egyetlen egyet, amire jelen pillanatban választ kaphat és az pedig úgy szól: akarsz engem? Nyilvánvalóan akarja. A jó válasz jól megérdemelt jutalma pedig nem maradhat el sötét ösztönparadigmájuk alatt. Ritmikus jóvátétele egy hosszú és fájdalmas napnak, aminek tudatához nem kell vátesznek lenni, de a kárpótlásáért sem prostinak, vagy bármilyen szempontból normálisnak. Elég hozzá az akarnok igyekezet, a zsarnok nyalások, élvezetteli szívások a pokol kellemesebb oldaláról való mélységekben, a bársonyos ajkak ölelése, és a játék maga. A szabályait már rég megírták, csak minden játékoshoz hozzá kell igazítani a pontos lépések hosszát és kitettségét, a szükséges nyál, és szükségtelen időhúzáshoz szükséges élvteli visszafogóerő mennyiségét, és máris ott vannak, ahonnan elindultak. A buszon, civilizált embermaszkjaikat magukra öltve, de tudván tudva, hogy mire vágynak. Ők maguk. És tudván tudva, hogy kivel akarják ezt megosztani. És most már van is mit megosztani hála a pillanat örömének, kéznek, szájnak, csóknak, padlónak, nadrágnak, kezeknek, hegeknek, állati hangoknak. És köszönet az anyának, aki a világra szülte ezt a megrogyó, de meg nem omló szép állatot, csak neki, játszani és elfogyasztani apróra. Az előételt máris a magáévá tette, és mennyi mindent fog még magáévá tenni, nem tud nem elégedett mélyen felnyögni erre a gondolatra, a hajában a másik ujjaival. Rábámulva a sötétben kedvtelő, élveteg gondolatai tekerik végtelen möbius szalaggal körül masszív alakját és az ő karcsúbb törleszkedését, és csak nyomokban tartalmaz halálos vonatkozásokat ez a puha áramlás. Nem, Ezekiel Keller, a társainak végtelen vallató kínszenvedéseit élveteg tekintettel végignéző titoktudó Ezekiel Neller lélekutódja, akinek általában mások csupagyönyör, csupakönny kiszenvedésén jár az esze lágyra hajlított ujjaival az örömszerzés ívén jár a másik emberben. Ahogy benne simít éppen olyan kéjesen tolja benne magát, ahogyan a szájában vezette a farkát, és minden szentre aki tudott valaha élni, ez a testrés még szorosabb, még forróbb, és kár lenne tagadni, hogy talán még befogadóbb! Nem csak a hús szoros gyűrűzésével fogadja, öleli és invitálja érzékeny érzéki mélyére, de a felziháló lélegzet, a kapkodó levegő, a megrándulás izomvibrálásának nyelvén is hívogatja, száznyi formában. Alig lehet neki ellenállni. Eszébe sincs neki ellenállni. - Most is arról fantáziálok -búgja végig a testén kívülről azt, amit belülről fújnak, futólag érinti felegyenesedtében a hasfalát, mellbimbóját, és elmélyülten harap rá az állára, végignyalja a borostáját, az alsó ajkának szegletét, odaszusszan meleg legyezőt terítve a homályban megfolyt vonásokra, megrészegülve a közelségtől, hördülve üdvözölve a fogás mit sem kopott keménységét. A közelségben kéjelegve előredörgöli a csípőjét, neki is fáj, de fájjon még, a feloldozást kívánó kemény kívánalom a slicc alatt érzéküvöltve méltatlankodik afelett, hogy ők hanggal udvarolnak egymásnak. Ki tud mélyebbre süllyedt ölmeleg artikulációval fuvolázni ágyékszántó mély gondolatokat? Seth nyert, de csak mert az ő anyja túlságosan is domináns nőszemély.- ... és erről is - fűzi hozzá felcsillanó érett szőlő-szemmel, enyhén mattos visszacsillanást kerget a vágy a pupillája körül, mert a száján csillognak az igazi fények, a vérében izzanak a valódi tüzek, és ahogyan mohón utánahajol mindkettőjük egyensúlyát kivillanó fogainak fehérjével felkent vigyorral kockáztatja. Még ha úgyis időben a combjai közé fúrja a térdét ahhoz, hogy kiegyensúlyozza. Mert már nagyon ott akar lenni a combjai között. Pontosan tudja, hogy milyen jó ott neki. - Azt mondod? - szisszeni kuncogó ívvel, fenyegető alhanggal rásóhajtva a szájára, a markolásra előrelöki magát, és lép is, mert az ajtót már kihasználták, meg kell tudni, hogy mi van a másik oldalon, miért ment át a szöcske az úton... enyhén elnyitott ajkai között megáll a lélegzet amikor ölben összefeszülnek és amaz mozdítja kívánatosságát. A kezében érzi a vágyának fájdalmas rándulását, a hús méltatlankodását az elme parancsai felett, az altruizmus áldozatául esett bőr hősi horzsolódásának forróságát felsimítja, elhagyva tőbeli őrhelyét kéjesen. Elhagyják az ujjai is a bensőjét, a pucér fenekére egy zsarnoki kéz markol, nincs tekintettel arra, hogy nem védi tőle ruhanemű, a körmeit a bőrébe félholdazva rója bele a választását a menüajánlatra, a szájáért nyúl megtévesztő odaadással. Aztán hirtelen meggondolja magát. Mintha meghátrálna a fenyegetéstől, de magával rántja a kezébe fogott emberformájú édenhangszert, éppen annyi erőt rakva a mozdulatba, amennyi ellenállást feltételez róla. A súlya visszasodorja az alig megkönnyebbült ajtóhoz, a szájára marja a fordulópontot, ami mentén elfordítja magukat, a fára fordítja a másikat, bár imádja szemből, a vállába harapni is imádna, de még mennyire imádna! Ikerfájdalma suttog a fülébe, égő követelés az édes bosszú, bár vért nem fakaszt a dús szabású húson, a foga végigjár az ízülettől nyakik, a nedves hajban záródnak össze, hogy aztán nyíljanak újra, lapos nyalintása a nyakszirten lopakodó élvezet. A karja átöleli a csípőjét, a testét a testéhez préseli, az ölében fogja, a fenekéhez dörgölőzik, olyan feszesen, mintha már nem volna rajta a nadrág...! Ó még rajta van. - A desszerttel szeretem kezdeni - leheli a lapockái közé, kiszabadítva magát két olyan mozdulattal, ami már nagyon hiányzott az életéből, megkönnyebbült, édes sóhaja bejárja újra a másik nyakhajlatát, de mire a bemutatkozókör végére érne az ujjai helyett a vágyával mutatja be magát a másik testének. Elvárná, hogy legyen elég ellazult, de nem zavarja az sem, hogy nem az, szabad kezével élvezve simít végig izmos fenékgömbölyűségén, miközben lassan, diadalittasan feszül benne előre, éppen csak annyira lassan, hogy sérülést ne okozzon magának, éppen csak olyan állhatatosan, mint ahogyan a szájával játszott rajta, éppen csak őrjítően. Megszédül a mámortól, de van mibe kapaszkodnia, megszédül tébolyító, felelőtlen, védőöltözet nélküli diadalától, bár a másiknak nincs oka aggódnia az ő fertőzéseinek, valamiképpen ebben a pillanatban még a vérbajnak és a szociális félelmeknek sincsen uralma őfelettük. Lehet, hogy ez az erőszak maga?
Nevetséges valahol. Az élet megteremti az ösztönlényt, mely saját, beprogramozott mechanikájára alapozva képes a túlélésre, a szaporodásra. Az ember mint "okos" állat, reprodukálja magát, ám saját fattyát már úgy neveli, hogy a civilizációs kényszernek megfeleljen, hogy beleilljen a megfelelő skatulyába, s ne térjen el semmiben a többi egyformára farigcsált gyufaszáltól. Se túl rövid, se túl hosszú, gyúljon lángra, mikor eljön az ideje és hűljön ki, amint ellobban másodpercnyi élete. Az ember mind doboz gyufa, s egyre-másra álmokat éget fel. Kivéve tán, ha máglyára vetné a világot, s apró ólomkatonákként állítja sorba, belénevelve annak fals árnyékát, amit születése percétől kezdve oly megvetéssel, s tartózkodással ütlegelt, nyomott és nyelt lefele, akár hideg, halott, lomha magvait egy másik életnek. Mert a katona legyen jó ösztönlény, de csak módjával; utasításra hal és utasításra kel fel, kordában tartott torz borzalom, ami mélyen belül megsejti mi veszett el, s a frusztrációtól ha erőszakossá válik, a társadalom kiveti magából. Az oroszt mintha valami egészen más szisztéma szerint huzalozták volna fel. Talán az tehet róla éppen, hogy nemzője elhullott a vérmezőkön, anyja pedig nem ért rá foglalkozni porontyával, s a veterán nagyapa éles, kíméletlen szigora sem tudta lebéklyózni igazán. Mindig is a saját kárán tanult. Nem mert ostoba másokéból okulni, hanem mert sokáig nem járt megfelelő példa előtte, hát boldogult, ahogy saját erejéből tudott. Ami pedig nevelőapját illeti... systema harcmodorra nevelte. Éppen arra, ami leginkább rávérzik az élet nyers ígéretére, ami mellőzi a karámba terelt szabályosságokat, ami a pillanatra reagál és a túlélésre játszik, s míg az egész világot használja fegyverének, embertől jót nem remél, főként ha mást súg az ösztöne. A mostani ösztön nyers, vadult jellege lekaparta magáról a látszatként viselt emberbőri héjat, s élő húst fektetett a felszínre csalétekként. A másik pedig, akin éppúgy érzi azt a hőn vágyott testvéri idegenséget, rá is harapott a horogra, de még milyen szépen. Kedves? Talán. Nem ismeri a másik kedvességét és nem ismeri a kegyetlenségét sem, nem tapasztalt belőle különböző oldalakat, mert a buszban érzékelt felületi héja eredője csupán a mostani jelennek és számára a kedvesség és kegyetlenség egyazon kéjszó fogalmi körébe, falnivaló formájába tobzódik. Nem tudja tán úgy értékelni, mint tenné bárki más, aki tapasztalt belőle egyebet, de saját erőből, ösztönből és kedvtelésből oda-vissza odaadással tartja nagyra. És igen. Nyilvánvalóan az utolsó cseppig akarja. Ha ez a legsötétebb, legmélyebb kénköves bugyor, hát a névtelen hím éppen legtesthezállóbb pokolfattya. Hogy ne akarná? Kell az a forrón alattomos, boszorkányos szája a húsán, kell élveteg nyögése, ami neki fojtja torkára vasmarokkal a lélegzetet, kell az a sötét, démoni pillantás, ami ízekre tépi és összerakja újra a maga kénye-kedvére, valami beteg, perverz frankensteini mintára. Kell az érzés, amely egyetlen síkos mozdulattal, kéjes örömmel söpör le minden bábut a sakktábláról, csak hogy azt az egyet a saját gyönyörére ráfeszítse. Nehéz futni valamitől, ami torokmély kéjre és kínra nyelte magába és nehéz attól, aki egyúttal benne is jár. Valahol ez az a pont, amikor minden másra irányuló inger végleg megáll, mert a futó is csak olyan bábu, amely a megfelelő üldözőre vár. Nem kíván menekülni belőle. A kettős behatolást sokkal inkább, az egymással ellentétes, mégis jól párosuló, kiegészülő ingerek összeütköznek és beletépnek egymásba, összevérzik az érzékek kényes, érzéki hálóját és minden gondolata forró, folyékony fémként csepeg le rajta. A vallás (és az ilyen istenben még ő is méltán hinne) búgó őszintesége a testét használja hangszeréül, a fantáziálás puszta tényére feszül a farka, szorosra zár a teste, tetszés és meghívás egyszerre. Hasfala érzékenyen rándul az alig-érintés alatt, a mellbimbó kemény, harapnivaló követelése már rég a vágynak szól inkább, semmint az immár csupán emlékként őrzött hidegnek. Elforrt a fehér bőrről minden, ami nem a másik, vagy saját természetes kéjnedve, nyála, vére... A magára erőszakolt nyugalom, önkéntes kínzás már csak olyan, hogy fojtó lassulásra kényszeríti a lélegzetet és leteperi azt a mellkas mélyére, míg a teste olyan jelölt csatatérré válik tőle, mely környezetben mindketten otthonosan mozognak. A harapásra tetsző morgással felel, a nyalásra nyalással, ahogy nyelve utánafut szemérmetlen nyelvének, felkunkorodó, játékos, élveteg gesztussal nyalja le róla saját ízét, visszafogott, mégis cseppekben kikövetelt gyönyörét. Elmosolyodik a hördülésen, s csupán a dörgölőzés határokat pedzegető elkívánó követelőzése tépi meg a száját holmi szisszenéssel. Élvezi ezt? Pokolian. Úgy is ha fáj, vagy éppen azért, mert a fájdalom már csak olyan, hogy mindenre rátesz egy lapáttal és mégis... miért törődne bármiféle fájdalommal, amikor cserébe a neki szánt kéjvágynak, méltatlanul szorosra csomagolt feszes kívánságnak dörgölőzhet? - Jó. - Egyetlen torokhangú szó, mely kiejtésben minden ízében megerőszakolja az elnyújtott, mélyen karcoló angol változatot, mintha más nyelven méltatná inkább, s bár annak az amerikai fennhatósága alatt létjogosultsága aligha akad, részleges pofátlansággal mégiscsak kiköveteli. Veszettül gerjed erre a villogó, mindent akaró, mohó pillantásra, a szemérmetlen, éles, éhes mosolyra, a fűszerező fantáziára, mi sem árulkodhat jobban arról, hogy egyazon ritka madár csontjából és tollazatából gyúrt véres, lüktető ingerület gyönyörű, torz kreálmányai mindketten. Az egyensúly már csak olyan, hogy kibillenthető, a megfelelően edzett test pedig, hogy megőrizze azt, avagy tegyen ellene. Nem az eltávolodás igénye, pusztán a testemlékbe, izomba, húsba, vérmérsékletbe beivódott rutin az, mely mesteri reflexként keresi saját stabilitását, s ennek érdekében bizony moccan előle, s mert meglepő lenne ha holmi kényúri kedv hagyná, hát bele a kezébe. Felnyög a mélyebbre szántó érintésre, a hangjában meg lehetne hemperegni, mert az a fajta hideg-meleg puha, élveteg bunda, amire a meztelen test vonagló pornóromantikus erotikáját szánták, méghozzá minőségben és full HD-ben. Helyette ő dörgölőzik inkább, combtőhöz, csípőhöz, feszült öléhez a számító rohadék alattom derűjével, egyszersmind saját élvezetével. - Mh. - Kifejezetten egyetértés, pofátlan, büntetnivaló, kihívja maga ellen a fenyegetést teljes széltében és hosszában, mert az pontosan olyan, ami belé való. Szinte vakon is elgyönyörködik a másik élvezetében, holott épp a sajátja, vagy fájdalma kellene átmossa tompán fénylő íriszeit, s mégis inkább harap az elakadt lélegzet pillanatnyi ütemén, fogai kissé meghúzzák a másik alsóajkát, csak hogy aztán saját lélegzete öngyilkolja magát. Összezuhan a pillanat, ahogy szétcsúszik a világ a férfi kezének kéjes siklására. Szinte elégedetlenül morran, mikor távozik belőle annak ellenére, hogy nyilvánvalóan többre hivatott rövidtávon a mozdulat, azért a megvonás csak megvonás marad. Szinkronban mozdul a szájáért, ahogy az erőszakos érintés a bőrébe mar, lélegzete megszalad, a teste megfeszül és egy pillanatra rá éles ösztönnel érzékeli a felcsapó hirtelenséget, a szekundumnyi harci helyzetet az elé vetített mozdulatsorban. Nincs "mintha" a jövőben, melynek kezdő parancssoraként rántják, olyan gyorsan vált státuszt, mintha gombnyomásra történne, az izmok élesen kontúrozódnak, a test erőt merít a semmiből, felfokozott, figyelemreméltó ellenállást, sajátságos agressziót, a levegő feszülten tapad fel a szűkös falakra tőle, mintha a sötétbe vetett árnyékoktól ijedeznének. Az egyetlen ok, amiért alig-támadásra nem felel azonossal az ösztönök terítékre nyalt elvén, hogy a gondolkodása ezen a szinten sem egysíkú, fejlett minőségben kalkulál és a megfelelő ütemben fogja vissza a lehetséges súlyos retorzióktól. Sokkal nagyobb erővel tapad fel hát végül az ajtóra, mint indokolt lenne, s az sír megint panaszosan, ahogy az orosz agresszivitása hergelten mordul végig rajta. Engedi rámászni. És tévedés ne essék, ez valóban engedés kérdése, mert ereje lenne tenni ellene és mert nem a saját ellensége. Mégis... a puszta ténytől, hogy a hátában van, mintha feszültebbnek hatna, a bőr forróbbnak, a tartás kiélezettnek, a hátizmok játéka a sápadt bőr alatt élesnek, tettre késznek. Bordák magasságában támaszt az ajtón, ujjai legyezőszerűen széttárva képviselik az elrugaszkodás szimpla lehetőségét, s a póztól a vállak feszesen emelkednek. Élvezet bele harapni és élvezet lenne szétmarcangolni is a húst, a sziszegése még az előbbi momentum agresszív ajzottságán tobzódik, ahogy a fogak sértik, nem eléggé, de ahhoz éppen, hogy áramütésként vágjon végig a testén. Gyorsan szelídül mégis az eluraló játék alatt, még ha nem is egészen. Az élvezete nyilvánvaló tény, freskó egy méltatlan ajtó vörösre kent lakkján. Álla oldalra moccan, a válla felett pillant hátra, a mozgásdinamika mögötte egyszerűen csak őrjítő. Baljával nyúl hátra az átölelés szinkronján, deréknál húzza közelebb magához, amíg jobbját arra használja, hogy az ajtótól tolja el magát, szorosabban préselődve a másik öléhez. Csípője belemozdul a feltapadó közelségbe, alattom, mocsok fajta, ami nem csupán meghívni, hergelni született. Nem vár részrehajló finomságot, nyálas, rózsaszín plüssbilincses tucatszámú élvezetet. Sokkal többet követel meg tőle, mint egy átlag embertől, mert ez itt mögötte nagyon sok minden nagyon sok tekintetben, de egyetlen vonatkozásában sem átlag. A megjegyzésre megrázkódik a nevetéstől, az a fajta, aminek a regény hőse nem csak eladja, gondolkodás nélkül utána is hajítja a lelkét, pedig tudja, minden ízében tudja, hogy ezért még egy napon nagyon csúnyán megbasszák majd. Alig állnak égnek a pihék a tarkóján, már éles kéjjel mélyen hördülve fullad a hangja, ahogy állkapcsa kattanva zár a hirtelen behatolástól. Ujjai belemarnak a férfi derekába, a teste küzd ellene, az előbbi adrenalinroham még ott lüktet benne, így annak testbe kúszó, elbitorló tagja szabályosan utat feszít magának. Forró, szoros, izmos utat, ami pontról-pontról hasít új ingert a testébe, fájdalmat és a másik farkától síkos kéjt egyaránt. Jellegzetes lenne reflexből menekülni tőle, felfele nyújtani a formát, a pózt, lassítani a behatolást, irányítani a szöget - egyiket sem teszi. Hiába a kis hamis magánszférájukba belevérző felziháló lélegzet (ugye nem gondolta senki, hogy a fél szomszédság nem ezen csámcsog, hőbörög, vagy élvez éppen?), nem moccan előle és nem csak azért, mert szimplán csak nincs hova. Élvezi ezt. Élvezi így hovatovább, megőrjíti a szimpla ténnyel, hogy beléfáj, hogy lassan, centiről-centire furakszik benne előre, mintha egész lényét akarná ráhúzni saját létezésére. Erőteljes a simítás, amivel lejjebb csúszik derékről a csökkenő távolság szinkronelvén, végigkarmolja a bőrt, ezúttal szabadon csúszik be a nadrág dereka alá, rásimít a comb élére lefelé gyűrve az anyagot, majd hátranyúl a fenekéhez. Mély, felzaklatott lélegzete párát vet az ajtóra, a koncentrációja hadilábon áll a létezéssel és mégsem, még így sem engedi az utolsó centiket a szopás kéjkínzó elvén érvényesülni. A pózból eredően, a saját csípőjét belemozdítva az előrenyomakodó mozdulatba, elég egyetlen erős, betonbiztos fogás rákényszeríteni, hogy tövig tolja magát benne. Tompán érzékeli saját felhördülő hangját, megfeszül, ahogy kitölti egészen, mély hangja feltépi a hangszálait, sebet ejt a száján, mikor ráharap holmi kontrasztfájdalom felesleges elvén. Mintha tudna bármi másra koncentrálni, mint a benne lüktetve feszülő kemény húsra, a hátára tapadó túlontúl is tökéletes, ingerelhető lényre... Nem enged igazán kivárást. Hacsak a másik még nem szankcionálta a diktatúra szent nevében (otthonos környezet), úgy a csípője saját fájdalmát meggyalázva mozdul rajta, ha előre nem is mehet a szoros fogásban, hát kisebb, jobbára uralhatatlan, mégis veszélyesen ajzzó játékkal. Egészen addig, amíg az első sokk (már ha?) kitarthat és nem kenik fel izomból az ajtóra, merthát... ez a póz már csak olyan, hogy bár látszólag egyeduralomra terveztetett, a valóságban mindkét fél zsarnokságának kedvez.
♫: Or break me in ★ §: What is love? Baby DO hurt me ★ ✎: 1726 ★ id: 0027
Ember az embernek csak annyit adhat, mint amennyit önmagában rejtett el, nem túl mélyre persze, hogy megsejdítse a másik, mit várhat tőle. Éppen emiatt olyan panaszos manapság minden, hiányolják a valódi mélységet a kapcsolatokból, az egymással törődés ékes virágának igazi szirmait, mintha egy megtagadása lenne az egykor szent és sérthetetlen emberi kötelékeknek (barátságnak, szerelemnek, ajzott kalandnak) a modern metamorfózis, mintha tudatos választás, hitvány, emberi ócska akarat volna abban, hogy már semmi nem olyan, mint akkor volt, amikor a fogalmakat papírra vetették. A hűség már nem kitartó, a barátság nem gyámolító, a szülői szeretet robogó kötelességtudat, kínzó feladat az édes felelősség egykori fantazmagóriája felett, a vágy üres, a szerelem lyikacsos, mélyre szakadt éles peremű sziklaűrök tátonganak sajtlyuggatott lelkeken, amiket betömni a másik ember képtelen, hiszen benne is csak szélsüvöltős üregénekeket sikítani jár a lélek, mint a szél a bércek között, belső tartalma egyáltalán nincsen. A megnövekedett lehetőségekkel az elvárások nőttek, de a tartalom nem fejlődött hozzá, a gyorsabban verő szív pumpálta adrenalin sietősebb izgalmat, kurtább végjátékot, percéletűbb vágyat generált, a félelmek futószalagon váltak nevetségessé, elkopott a mélység minden emberi és embertelen érzésből, azokat kifejleszteni, visszailleszteni ebbe a világba már valamilyen rendellenességet feltételez az egyénről, akit nem tömegtermeléssel hoztak létre. Vagy igen, de valamit elrontottak benne. Ezio ilyennek látja a társadalmat, de nem bosszankodik rajta, és nem ítélkezik felette, hogyan is tehetné, ő, éppen ő, aki csak lát, de üresebb az üreseknél. Vakon fejest ugorhat abba a mélységbe, amibe amazok nem mernek, amitől rémülten meghátrálnak, mert összetörné üvegszálú érzelmi, érzéki testüket ha sűrűbb anyaggal találkoznának. Ő viszont nem félhet felfedezni magának Seth Hendersont, akinek mély megtapasztalási másságáról még kitikkadt szemei is csillogva árulkodnak, a szavainak szellemessége, könnyed, elegáns, mégis földhözragadt közönségessége, ami pillanatok alatt válthat ütőképes, képzett hatékonyságba, még az is mellette egyszersmind ellene szól, ha a cél az észrevétlenség, beolvadás, a környezet homogén masszájába izzás. Még azt sem mondhatná jó szívvel, hogy ugyanúgy izgul fel, hogy az íze ugyanolyan módon terült szét szájának forró belsejében, lenyelni éppen olyan, mint bárki mást, mert nem volna igaz. Minden apró vodoomágiához való apró-cseprő cseppnyi testeszköz amivel érintkezik belőle magában hordozza a nagy egész esszenciáját, egyediséggel lüktet különleges bánásmódért ezt az öl, és a szavak, lélegzetek hörgő szimfóniája karizmatikus és meghatározó koncertszólammal vési az eszébe, hogy micsoda hatalma van egy MÁS kultúrának. Senki se mondhatja rá, hogy sznob volna, aki nem kíváncsi erre. Kéjesen könnyedén térdelt elé, és emelkedett fel aztán, futólag mosollyal rajzolva végig felfelé is azt az utat, amin lefelé haladtában már végiggördítette ajkainak birtokló félholdját. Fél gondolatnyit áldoz annak a melegnek, ami az arcába, érzékeibe tüzel a másik bőre alól, csak a padlón csuszamló szégyentelen vízcseppek és a nedves nadrág bokasimító szemérmetlen kacér puhasága árulkodik a hidegzuhanyról. Júdáscsók ez az árulkodás, harminc ezüstpénz zörgésének zsigeri hátborzongató nesze pattog az ölbéli gombon, az egymáshoz törleszkedés fékeveszettségében a cipzár fogai csikorognak, de már a fém sem lehet hideg ebben az ölelésben, ahol ízt, nyálat és vágyat úgy osztanak meg egymással, ahogyan a test forrását és izzását. Megosztotta a szöcske a fürdés hidegét, de az vészterhesen alulmaradt a túlélésért vívott harcban, mert a fizika törvényei már csak ilyenek. Súlyos testek súrlódása hőt kelt, amiben elolvadnak sosevolt gátlások, és az óvatosság okszerűtlenné válik. - Jó! - kérdésnek indult, mintegy méltatlankodásul a kurta szó felett, de felkiáltás, vagy inkább felsóhajtás lett belőle, hosszan kinyúló jel, ami mégis pontot rak maga alá, egy gondolat végére. Mert jó, bizony jó, nagyon jó nekik, mindkettőjüknek egymással. Jó a gondolat a múltból a jelenbe átlapolva, jó hallani ezt a hangot, mély megelégedettségébe belefészkelni. Olyan hang ez, aminek megrogynak a gyengébbek, és amibe belenyalna ő, hogy megízlelje, olyan vaskosan kitelt ízre is, mint amilyen gömbölydeden gurulászó visszhangot ver a füleiben, mert létezhetetlen, hogy ez csak hang legyen. Hiszen nem egyetlen érzékére hat, az ujjvégei bizseregni kezdenek tőle, a fogába fáj az inger, hogy harapjon bele, a csípője előrekívánkozik, a gerince pedig hátra, hogy megnézze magának jobban, ahogy mondja újra, újra hogy "jó", mert ha százszor mondaná se unná el. De éppen ő maga az, aki nem hagyja, hogy százszor elmondja, a torkárra forrasztja a szót, csókba öltözteti, sötét mikroviláguk szegleteit éppen úgy feszegeti, mint a testi tűrőképességének határait, és végtére is ő veri fel a harci dobokon a szívritmuszajú tamtamot, ami vérbálba szólít kéjmező helyett, de miért is kellene elválasztaniuk a kettőt? Nem hagy kétséget a szándékai felől. Talán ez menti meg attól, hogy az ellenállás, amibe belemarkol (az ujjai között érzi csordulni, mintha a hús mélyére fogna a felület helyett, fájdalmas élvezettel fúrja bele az ujjait, a porc pattog a kemény izmokon) valódi ellentevékenységgé változzon a keze alatt, de erről sose fognak beszélni. A döntés okszerű és logikus, merev ölének simogatása, felkavarodott lélegzetének ritmikus sietsége, birtokló, füllesztő forró ráborulása kétség kívül támadás, de az agresszió nemi és nem léti kérdésekre irányul. A dominanciájában nincs harag, nincs pöffeszkedés és még csak nyomokban sem kompenzál vele semmit. Amikor az ajtóra löki és rátapad ő maga is, a testét akarja, megszerzi, birtokolja és kiélvezi. A testét, és benne persze a másikat, de a határok mindkettőjük javára elmosódtak és csak az élvezeti értéket venné el, ha kivagyisági kérdéssé változna a kiakarja, hol, mikor, miértnincsmégbenn kérdés. Az engedékenység feltüzeli, nem tud hálátlan lenni érte, bár az ajtóhang nyögdécselő tiltakozása, a zárnyelv lihegő feszengése a fémfoglalatban kifejezetten fattyúnak szidalmazza, mint Mrs Perkins az alsó szomszédban, aki csak be akarta engedni a lépcsőházba kiengedett macskát, és mit hallott?! Na mit?! A tenyere széles és mohó száj, nyirkos nyelv, amivel végignyalint a feszült izmokon, új mintájú kidomborodásán, a száját a hajába rejti, hogy még a sötét se lássa a mosolyának ívét, mert ha valaki megfejtené a görbület kódját könnyen arra a következtetésre juthatna, hogy kedvére van a feszengő kelletlenség, élvezi a hát bizalmatlansági indítványát, a gerincárok figyelő sustorgását, a lapockák védőpajzs-formációját, amivel rejtegetik a létfontosságú szerveket. A tetszését beleharapja a vállába, a száját a nyakára torzítja, de végül csak el kell hajlania tőle kissé, hogy kemény íjfeszes tartásában elgyönyörködjék homálykalandozó szemekkel egészítve ki érzékeny testének, ujjainak látását. Ahogy az ajtót támasztja ez a férfi, úgy érdemes csak ajtót támasztani, a kezébe akasztva a derekát hívásra megy, hívásra ölti fel, a belső elhívás zúgó mély hangú morgássá válik a torkában, kedvtelő, mégis riasztó, a diadalittas állat hangja ez, amelyik tudja már, hogy az övé a zsákmány, de nincs semmi állati benne. A mozdulatának ereje nagyon is emberre vall, amelyik nem ismer kérdést és megalkuvást, a belecsúszás óvatosságot, az előrehatolás civilizált szerelmeskedést. A durvasága folyékony kéj neki, sovány kárpótlás a belső nedvesség (jókor bazd meg) a készültség feszességéért, az izmok keménységéért, az édes nehézségért, a benne hatolás feszítő mámoráért, amit szavakba kell foglalnia. Szótagolatlan, ütemtelen hanggyöngysorként simít végig vele a hátán, szinte szűköl, amikor teljessé lesz a kör, de nem ő fejezi be a mozdulatot, hanem a másik. Az a másik, az a dög, az a fenevad, az a hördülő kegyelmetlen állat, amelyik leginkább saját magát nem kíméli, de őt felmagasztalja. Az egész lényét magához szorítja az ölében, a nyakába, tarkójába lihegi önfeledtségét, ami mozdulatlan állóvíz-kép, összefeszített felszínük alatt mélyi rémek, nagyvadak és apró de nagyszájú húsevő halak is úszkálhatnak, odabent csend van, és húszagú, lüktető béke. Béke, igazi, obszcén, mély lüktetésű béke, mint a parázs belsejében a fények, úgy izzik a hús a húsban és körülötte meleg, lihegéssel teli feketeség. Neki nem sietős, összeomlasztani a világot. Neki nem sietős, meg tudna állni ebben a percben, még ha fájdalmasan jelzi is az idő továbbhaladását a nadrágjának akadozott lecsuszamlása a combján, de megvigasztalja az érintés sima fenékgömbölyűségén. Neki nem sietős, rohannak a végtelen pillanatok, de nem szalad velük, még ha készül is valami a mélyben és sötétben, tízezernyi idegvégződésén érzi, hogy készül! akkor sem cselekszik ellene. Hogyan is tehetné, érte való e két fogaskerék hibátlan összekattanása, ahogyan az felhördül, ő a nyakára, felgyűrődött tarkójába csókol mélyen, mintha csak az ajkai közé harapna, és pszichotikus szerelmétől áthatva megfogadja, hogy minden egyes kis titkát ki fogja deríteni. Elsősorban azt, hogy kitől tanulta ezt a kis önemésztő mozdulatot, amivel zárja a közelséget, és vajon hány ilyen tébolyítóság van még a birtokában? A csípőjét szinte hanyagul tolja bele a mozdulatba, amiben nincs is semmi tennivalója, elvégeztetett már aminek el kellett végeztetnie, és ennél többet most nem kíván, elégedett szédüléssel állapíthatná csak meg, hogy tényleg, semmi mást nem kíván, mint ezt a szorító érzést magán, mintha szó szerint Isten markába tette volna magát, csak az lehet ilyen gyönyörködtető. De egy lélegzet felhívja rá a figyelmét, hogy a másik még nagyon is eleven, egy lélegzet, és egy kis játék, amitől vibráló érzés fut végig rajta, és gondolnia kell rá, gondolkodnia azon, hogy mi volt ez, mert mi volt ez? Zene volt? Égi búgás? Fényjáték? Tiszavirág életű természeti jelenség? Műalkotás? Csak egy mozdulat, amiben mintha a csontok hajlottak volna, a test alig tágult, mégis összeszorult rajta, a nyelve hegyével rajzolja az akciógörbéjét az erős nyakon a reakciónak, amitől megfeszíti a csípőjét, és beleborzong a háta. Begörbülő gerince felpúposítja feketével sötétbe vetett árnyékát, amikor rádöbben, hogy hiába az acélos fogása Seth ölében, az meg nem hunyászkodik neki mégsem, és ettől a szőr feláll a hátán. - Mhmmmhm, ezt tanítanád a Cicaképzőben? - kérdezi hirtelen a fülére siklatva száját, a bal keze felsiet a másik oldala és karja mellett, a férfi arcoldalához simulva oldalra fordítja a fejét, hogy magabiztos tenyere csattanjon azon a bizonyos ajtón, amelyik joggal fogja feljelenteni őket szexuális zaklatásért, miután előrelöki a csípőjét. A jól megérdemelt izomból felkenés hát megérkezett, és gondja van rá, hogy az orrát ne törje össze a kemény fán, kifejezetten szereti azt az orrát, de sokkal jobban szereti most a fenekét. Vehemens udvarlással lendül neki, kissé hátrahúzva magát aztán előrelökve, ezerszer is csinálták már, a mozdulat ki és be, ősi tanulság ez még a barlangjáró embertől, másféle mélységet hódít most meg édes, elfúló szenvedéllyel. Két-három tempó kell csak amíg a mellkasát az ajtónak szorítja, és megtalálja mi hiányzik a kezéből, ölfogó keze félresiklik, a combtőre markol, a forró hajlatban biztos idegvégződést keres magának, amivel meggyengítheti az állószilárdságot jobb oldalra, de közel a segítség, megemeli ő neki a combját, odaszorítva a térdét az ajtóhoz, kapaszkodjon a levegőbe, és csússzon őrá, őrajta, ő általa biztos csak a tartása, rajta kell, hogy helyet találjon, mélyen, a súlyával játszadozva, magával emelve és vele süllyedve, megfeszítve az egész testét, hisztérikus, vad ritmussal hajszolva őt és magát a kéj felé. Mert ugyan nem sietnek. De...
Az ember hitvány állat, önzése sem nem produktív, sem nem hordoz létszintű kreativitást, két generációs séma váltja egymást életről-életre, egyazon unásig hallgatott régi kazetta A és B oldala, ahol már megnyúlt a szalag, cincogó fals hanggá silányult a múltidézet, s így nincs súlya, nincs mélysége és nincs jelentősége sem. Szürke massza, magát formálhatatlannak birkabégető arctalan tömeg, ahol az egyén önmagát saját története főhősének képzeli, míg a többiek csupán statiszták. Ez az egocentrikusságtól lucskos, fiatalkori atrocitások ammóniájától bűzlő állott mocsár, melyben megfullad minden mélység, minőség és kirívó mentalitás, a folyó évek súlyos vámja a gyermekélet kegyetlen és ártatlan szárnyaló vágyain horrorisztikus értékvesztést produkál. Mert az élet fonalán gyári munkás minden ember, egzisztenciális és emocionális rabszolga, kampóra akasztható, feldolgozásra váró hústömeg. Ítélet, társadalomkritika és elemző magatartás között van különbség bár, a modern kor aligha képest határt húzni a térfeleknek. Nikolay nem hányja ország-világ elé saját álláspontját, mert az nem függ egyetlen közösség megítélésétől, vagy véleményétől sem. Célja a kiismerés és az ebből fakadható manipulációs séma, mellyel idegen anyagként beépülhet a szervezetbe holmi lázas kilökődést elkerülendő. Ezért lehet, hogy fél éve alattom, hazug kígyóként csúszkál az ötven csillagos égbolt alatt nemzeti színt öltött tömegben és senki nem néz le a bokánál kúszó, embernek hazudott fertelemre, hogy látná a homlokára billogozott vörös csillagnyi vészjelet... De nem ma. Nem ezen a hajnalon, nem itt és nem most, ahol olyan szép szörnyetegre talált az ajtaja előtt, melynek ellenállni képtelen és ami éppúgy elüt a gyártósoron kiköpött, nyomóformában műanyagból fröccsöntött milliárdnyi gumiembertől. Mert ennek itt értelme van meglátni tán épp mert érzelme nincsen, van helyette benne akarat, birtoklási vágy és tettrekész követelés, mely tökéletesen rezonál az övére és amiben képes otthon érezni magát idegen földön, egy idegen nyelv szavait megerőszakolva és aminek minden jellemtelen sallangtól önként vetkőzött az első pillanattól kezdve. Felismerte ezt. Már a buszban érzékelte, hogy mekkora veszélyt jelent, hogy a létezés sivárrá perzselt pusztaságában azt az egyetlen oázist kerülnie kell, mert csúcsragadozók tenyésznek ott a feszített víztükör mellett, alatta pedig vár a csápos elkárhozás maga. Pontosan ezért vonult vissza (menekült előle?), még ha holmi ígéretek okán nem is égetett föl maga mögött minden hidat. Oly sok más állapotban elkaphatta volna, bármikor máskor, amikor inkább tudatánál van, amikor nem hullik szét benne minden a kulcsingerekre és ez a hm... "beszélgetés" most nem itt tartana. Elérhette volna, hogy a másik érdeklődését veszítse benne. Egy ajtónyitással ezelőttig még képes lehetett volna rá és meglehet ha ilyen mélységben gondolkodna, nyugtatná magát a ténnyel, hogy ha most megadja, amit akar, az érdeklődése éppúgy elhal, mintha fel se ingerelte volna. Nem pontosan így működnek az egyéjszakás szabályrendszerek? Ma ingerelni akarja. Addig hergelni, amíg a hím képtelen gondolni bármi másra, amíg minden sejtje a létfenntartás helyett suicid vággyal nyomakodik és tapad a bőr felszíne alá, mert minden átkozott, gyönyörű, megkívánt porcikája belé kívánja magát. Nem taszítja emberi skatulyába a kéjlényt, az előtte felemelkedő érzéki szörnyeteg kizárólag az ölébe gondolkodik, sima mozdulata a tetszés őrjítő, húsba belehuzalozott marionettkötelek feszes zsinórja mentén létezik, érzi belesisteregni saját testébe, az ingerek mélyebbre vésnek, mint az alig érintések a fakó bőrön, mely tán elválasztani teremtett a belsőségeket a világról, vele szemben mintha a saját vesztére létezne. Az elsóhajtott, kurta szinkronválasz az elégedettség puha, részegítő örömét gyújtja bele a testébe, istentelen, kéjsavas futótűzben cseppfolyósítja a szerveket, míg a száján csordul ki ezüsttálcán felzabálni kínált szíve a rámoccanó ajkak közé súgva azt az egyetlen, máskor olyannyira semmitmondó szót újra. Sötét, rekedt elégedettség dörgölőzik bele vágytól felhorzsolódott hangjába, kétség sem férhet hozzá, hogy minden ízében, tökéletesen elcsábították, akció és reakcióegyenlete kizárólag azon áll, vagy bukik, hogy ez a közösen létrehozott, egymásba olvadó, elejét és végét vesztett létezés, ingerekre kifordított hústömeg mit kíván meg. Bármely ebből eredő ukáznak önként és bérmentve adja át magát, szinkronban mozdul a csókra követelő elvárással, hangja pedig elfullad a hím torkában, nyelve a nyelvével kél síkos, izmos táncra, az egész csók szinte külön aktus, erőteljes, mély kíméletlensége ráfáj az ajkakra. Az orosz elégedett, kéjes nyögése becsusszan a másik torkába, végigsiklik a test felhevített járatain és mire észbe kaphatna igazán, saját belső, sötét kis szörnyetege már abban az emberléti tátongó űrben köröz, mely máskor a kiábrándító valóság szintjén teszi mássá a pszichopaták szent jelével felkent hímet. Körbejárja a csillagűri sötétet, az emésztő semmit, rápróbálva kaparja meg a széleket, rányal a végtelen falakra és hozzádörgölőzik, rajta hagyva saját szagát, elutasíthatatlan tulajdonjogát. Nincs óvszer, ami ilyen fertőzéstől megvédene. Észvesztően ingerlő a másik fals hangokat nélkülöző, színtiszta, minőségi dominanciája, egyszerre támadás és némán üvöltött ukáz, melynek harcra nevelt teste reflexszintű válaszreakciókkal felel meg. Feltüzeli a lélegzeteket, megfeszíti a formát és szabályosan erőszakot kell tennie magán, hogy ne tegyen az ingerre, mert még mindig, még most sem önmaga ellensége. Ha Mrs. Perkins jót akar magának, akkor önként vagdossa ki saját hangszálait egyesével és elvárt módszerességével, mert lehet rosszabb pillanatában megöli, ha szóvá meri tenni mit szabad a Green streeten és mit nem. Az orosz feszültsége szinte sistereg a simítások érdes, erőteljes feltérképezése alatt, a tarkóján felborzolódnak a sötét pihék a belebújó mosolyra, holott aligha láthatja, maximum érzékelheti a másik örömét a rátapadó közelségből, a harapás fájdalmas erejéből, a bújás birtokló, uralkodó csillagállásából. Elégedetlenül sziszeg, ahogy távolodik tőle, még ha a mozgásdinamika előre is vetíti a jövőt, egyszerűen csak átkozottul türelmetlen, mert nincs helye a távolságnak közöttük, ha minden testek közé furakodott, összepréselt légüres tér kellemetlen, tonnás teherként nehezedik a vállára. Képes lenne elélvezni a hangjától. Erről biztosítja a felzubogó, mindent átmosó inger, mely hullámként csap keresztül rajta és aminek ellenállni szinte lehetetlen... megteszi. Ki tudja milyen erőforrásból még egyáltalán, de megteszi akkor is, ha a férfi keze az ölében nem segít, mert a beléfeszülő mozdulattól önkéntelenül is a marok gyűrűjébe préseli magát. A farka újra és újra megrándul a szoros fogásban, a hangja szakaszosan és zaklatottan zihál fel, ahogy a frusztráció mélyen belülről épül fel és a teste megremeg tőle. A behatolás fájdalma felszíni horzsolás, az élvezet forrongó, sötét lázadását sokkal mélyebbre varrták a húsba és ez a követelés képes jelentéktelenné tenni mindent, ami megakadályozhatná a többen, a jobban, hogy megkapjon mindent, amit csak kíván. Nem tisztel istent, sem embert, mikor kímélet nélkül rántja magába. A hasító teljességben egész bensője harc- és vészkészültségben van, sejtszinten őrjöng a létezés, minden széthulló gondolatban rácsavarodva egyetlen istentelen, tökéletes behatolásra. A másik szűkölése megrészegíti, pedig saját felhasított világa alig sem képes fókuszálni, meg-megrándul a rövid pórázon kegyetlen erővel megtartott menekülési ingertől, s az a szoros összekapcsolódásban olyan szépen kommunikál a másik testére, mintha születésük óta egy anyanyelvet, vágynyelvet beszélnének. Nikolay nem a béke teremtménye: a háború gyermeke. Megtarthatná ebben a zilált, éles, édes nyugalmi pozícióban addig, amíg saját teste hozzászokik, amíg a lihegő öngeleftségtől, a csóktól nyakszirtjén borsódzó inger csillapszik, de az talán már nem is ő lenne. A saját fájdalmát generálja abban az ölben játszó, ingerlő mozdulatsorban, egyszersmind a torkáig felnyomakszik az élvezet, rákényszeríti magát a hangszálakra és belülről feszíti szét a száját arra az élvező, szerető hördülésre. A tarkóján nyelvvel megrajzolt görbe valami dögletesen perverz kiegészítője a játéknak és ő épp pokolian szereti érte. Elnyílt ajkai között sistergős a felzaklatott lélegzet, megnyalja a száját, ahogy a fülén dorombolnak a szavak és súlyos, vérbő szemérmetlensége megfeszül tőle újra. - ...most mondd, hogy nem elég hatékony... könyörgés. - Az utolsó szó megugrik, ahogy gazdájával együtt tapad fel az ajtóra, lehetne pokolian hálás, amiért a másik ennyire figyelmes és előre gondolkodón nem zúzza szét az orrát, de pillanatnyilag semmit nem képes ember módjára értékelni. Egész lénye ráfeszül a szoros, veszett mozgásra, melyben gondolatnak hely aligha marad, kemény, éles, erőteljes, önismétlésében is unhatatlan, a behatoló élvezetétől síkosodó fájdalmas, feszítő gyönyör. Balja elhagyja a férfi testét, mint megkésett visszhang csattan tenyere az ajtóra, fogást keres rajta, bármit ami stabilitást adhat és aligha számít végül az alattom technikára, ami megfosztja ettől. Szinte fáj, ahogy a kéz lecsúszik az öléről, farka síkos előnedv visszainvitáló csókjával köszön el tőle, s az orosz elcsikorduló nyögése ezúttal szinte szűkölésnek hat. MIÉRT?! Szemei elkerekednek, a pupillák robbanásszerűen tágulnak, ahogy felzabálják a kékség maradékát szinte teljes egészében, mert felfogja. Nem kellene, de valamiképpen mégis megérzi, mire készül, hirtelen mélyre szakadó lélegzete felsérti a torkát, ajtóra feszíti a mellkasát a zérótolerancia elvén abszolút nulla menekülési utat hagyva. - Várj! - Beleharap a levegőbe a felsistergő kérés, már-már parancs egy fél szívdobbanással azelőtt, hogy a férfi rátalálna a kívánt idegvégződésre. Lehet bármennyire képzett, a fizikai és biológiai törvényeket képtelen felülírni. A combizom rándul a szorítás alatt, a térde megbicsaklik és a feles tartás már nem elég, hogy a pózban képes legyen megőrizni saját kemény ellenállását. Súlypontja lezuhan, bár nem messzire, az ajtóra felszögező alattomossággal belecsúszik a hím ölébe. Nikolay hördülő hangja belevérzik a sötétségbe, a kontrollt szétzúzó behatolás mélysége a részéről mentes bármiféle irányítástól, s bár kísérletet tesz rá az izomzat próbálva visszanyerni a biztos alapokat, bármilyen próbálkozás csak a zsarnoknak kedvez. Minden behatolás mély, erőteljes, a feladásra kényszerített test súlyának jelentős része beleadódik, minden tövig tolt, test a testnek ütköző kemény és módszeres, veszett ritmikájú mozdulatban. Arcát a védelmező kézfejnek dörgöli elfogódott, szerelmes ragaszkodással, ajkai nedves nyomot hagynak a bőrön és mozdítania sem kell a fejét, hogy végül oldalról a mutatóujj alsó percére harapjon. Fogai között sziszegő, élvező hangja forró pára a férfi bőrén, a teste szerető, szűk, szoros és puha befogadó közeg, s az érzés kicsúcsosodik ott, ahol Nikolay felsőteste megnyúlik felfelé, amint bal kezét csúsztatja magasra az ajtó megkínzott fáján módszeresen feláldozva maradék ellenállását. Jobbja nyúl hátra csupán, a könyöke oldalra tér ki elég helyet adva a vállra, nyakra, tarkóra tapadó mozdulatnak, ez utóbbinál öleli magához a férfi fejét, feltúrva a sötét hajszálakat, szoros, erős fogással marva a bőrbe. Homályosan felfogja, hogy bár nem akart itt és most elélvezni, túlérzékeny tagja minden mozdulat végtermékeként az ajtónak feszül, annak egyébként alkalmatlan felületén mostanra kéjnedvtől megsíkosodott, csúszós, kemény ellenhatása éppúgy a gyönyörére játszik. Túl gyorsan építkezik fel benne a forró feszültség, túlságosan is kívánja azt a kielégülést, ezen a ponton egyszerűen képtelen puszta betonszilárd elhatározásból megtartóztatni magát. Felismeri ezt. Tisztában van vele és hogy a keze hirtelen lecsúszik az ajtón, be az ölébe és ráfog a hímvessző tövére olyan kíméletlen szorossággal, ami már konkrét fájdalommal jár, egyszerűen csak kegyetlenség. Engedi a férfit elélvezni benne, de nem saját magát. Ha rajta múlik - és ennyi létminimális kontrollja MÉG van -, nem fog megtörténni. Mit mondott? Ha elélvez, ő elmegy. Kurvára senki nem mondta, hogy kiteheti innen a lábát. Mostanában.
Milliók vennék meg a könyvet, aminek Ezio a főhőse, így hiszi legalábbis fő hősünk ebben a füllesztő nyáréjben, bár ez önmagában helytelen, mert egyszerűen csak mindig így hiszi. Ő az, aki önközpontúságban ugyan nem marad el halandó társai mellől, ám nem e/1-es üres fecsegés tölti meg koponyájának íves sarkait, hanem a többi mellékszereplőről minden, ami fontos, lényeges és lényegtelen fontosság, apró részlet, ami segíti a túlélést, az alkalmazkodást, a rejtőzködést önmaga elől. Kaland, vágy és izgalom ír benne vékony tintával tükörfoncsoron, letörli bár egyetlen mozdulattal a következő inger a képet, millió tükörkép milliárd belső kis világában visszalátszó, de nem visszatetsző lenyomata őriz meg róla örök emléket, amit egy alkalmas pillanatban majd előpisloghat szemtükrének félgömbölyű lélekablakában. Ahol az ilyen szilánkoknak helye van. És ahol most nincs semmi másnak helye, mint a tékozló, falánk vágynak, amit szégyell még a sötét hajnal is, pedig korok óta hány és hánytrilliárd fullasztó vágyat láthatott már ez a setét! Hány és hány ilyen furcsa pár, mint amilyenek ők maguk (mert így gondol magukra, furcsa pár, kár is volna tagadni, párban állnak, mint a csillagok az égben, atomok a mélyben, a nadír a zenittel) lophatott csókot, rendhagyó ölelést, megszokott tánclépéseket kihagyott renitens légyottot az emberi nem nevében hatalmas igent bólintva oda az egymást követelő nyűgös-dús érzékvágynak? Megszámlálhatatlan, és mégis egyediek, mert bár a civilizáció minden korban erodálja az emberi létezés ékes tartalmait, a felbecsült, megsejtett lehetőségek feletti siránkozás pedig összegravitálja azokat, akik egy kicsit is fogékonyak erre, attól még, hogy megtörtént már ez a légyott ősi tisztások mamutvértől nedves pamlagán és ógörög tragédiák korinthoszi oszlopfői alatt, nem kevésbé fontos egy olcsó bérlakás drágán kihűtött előszobájában forrva egymásért. Mert ha a nagybetűs életnek vannak főhősei, akkor ilyen ellentmondásos helyzetekben kell, hogy azok megmutatkozzanak. Még ha nem is tudja biztosan Ezio, a főhős, hogy mégis mitől olyan ellentmondásos ez a kaland. Miért feszesebb tempójú minden más pizzapornó szolgáltatásánál ez az este? Mitől mélyebb ez a csók, mitől észveszejtőbbek ezek az idegenhangú nyögések? Talán az ismeretlenben kovácsolt hajókötélerős izmokhoz van köze a dolognak, amiket szoknia kell a kezének, és még a legkeményebb fogásban sem biztos abban, hogy síkosan nem iramodik meg a tenyerében az az égő, bizsergő horzsolás. Vagy a darabos hangtévedéseknek a tökéletesen formált otthonos nyelvű szavakban, amikkel úgy hinti meg a mondanivalóját ez a rosszéletű, aki nem átall zuhanyöröm kéjképként ajtót nyitni, mint séf a fűszerrel a legfinomabb pácolt húsát: bőkezűen és mégis diszkréten. Vagy talán az a bizonyos mondanivaló, ami volt, tényleg volt, de lassanként feledésbe merül a csókok és a test izzásában, de homályosan úgy emlékszik rá, hogy zavarbaejtő furfangos csemege volt az az elméjének, ami mindig ráér töprengeni. Hát most egyáltalán nem töpreng, szót engedett és szót kapott, elnyalta, és ez így jó, a létezés minden értelmében. Hörgő hangú mozdulataik simák és csendesek, mint a halálhozó jelenségek a mindenség éjében, de odabent mégis valami szellemléptekkel suhog és zörög, szíve helyett létüres léleküregébe zárta azt a kíváncsit és merészet, benne csusszanó megajándékozó élősködőt, aminek a neve Seth. Seth? Komor, homokpergető hőszikkasztotta egyiptomi rémalak lenne ez a merő jeges tűz, sarkos elevenség, nyirokkal olajozott emberfajzat? Választ nem követelő kérdés, hát csókkal zárja be a bőr rekeszei alá, hogy megválaszoljon ezer másikat helyette. Például, hogy tévedett, amikor szikkadt tarlónak vélte a nagyon is termőt, magokat hint a testével felszántott testtalajba és az nedvesen kihajt, az ölben alig tudja visszafogni a fékeveszett burjánzást, mert ember nem parancsolhat a gyönyörben megáradt testnek, és együtt fuldokolva, hörögve és turbékolva, mert alig hangjaikat mi másnak is nevezhetnék, de végül csak megállják, hogy továbbgördítik a súlyossá lett pillanatot, a tetőfokára felhágott gyönyört csak csipkefüggöny választja el a kirobbanó kéjtől. - Mhmmm, nem adnám tőle vissza a késed - értékeli ő a könyörgést, ha szép, odaszorítja az ajtónak a másikat, a hátába préselt mellkasában lánctalpakon dübörög a szíve, mert olyan szép- se a farkad... se nem adok többet belőlem neked - hazug feleseléssel elmosolyodik, mintha érzéketlen lenne a könyörgésre, és nem hatna arra a keménységre, ami benne siklik, amivel mozdítja a csípőjét, amivel markolja birtokolva nem csak a csípőjét, de az egész lényét átfogva vele, mert bőr alatt van, beleinjektálta magát, a vakcinát az érdektelenség ellen, ebben a pillanatban a sose múlik el ez a vágy nagyon is közeli valóságnak tetszik. Mámorító. Még többet akar a végtelenből és meg is szerzi magának. - Nem - neveti hördülő mákonnyal, durva kézzel kap oda, ahova csak egy finom érintés elegendő lenne, az idegek nem erőt, hanem pontosságot követelnek meg, de a kettő együtt sem árt meg és mélyen beszívja a másik tarkójából a tehetetlenséget, ahogy megrogyik, rárogyik, és aztán felemelkedik újra, felemeli, az égbe, kiszolgáltatott testén lökve mélyről vadul titkolatlan titokká válik mennyire felajzza a kevésnyi tiltakozás, a kulturált ellenállás, és annak a hiánya, hogy tevőleg tegyen vadító helyzete ellen. Mintha a súlyával, ami ránehezik az ereje sokszorozódna meg, a támasztási tehetetlenségre kárhoztató izom erejét lökné bele ütemesen, mélyebbre és mélyebbre temetkezve benne, mint amennyi tán embernek kijár, de amennyit nagyon is megérdemel megvadult, boldog, mámorgó ölelésében. Visszaadja neki azt az erőt, amit elveszített, csípővel szolgáltatja vissza, és benne horzsolja végig megannyiszor, dicsérve és dicsőítve, magasztalva a küzdelmét az elveszített irányításért. Igazi harcos, és minden porcikájában az ő harcosa, érte küzd és nem ellene, csókolja, harapja hálából a nyakhajlatát, finoman bánva a fogai közé szorult bőrrel, de szűkülő keményen a csípőjével az ajtófán. Vajon ki kopog? A könyék az, aminek hajlata Seth fogását okozza rajta, és ő belebújik a felhatalmazó, óvó tenyérbe, ami kéri, hogy szeresse? A kéz, ami felfelé kúszik, majd lefelé indul, tehetetlenül kerengve keresi a helyét, mint álszent papok drága kolostorok olcsó körerkélyei alatt? A saját ujjai, belegörbülve az ajtófába csak azon csodálkozva, hogy nem szakították még ki magukat az átkos lépcsőházba, de a harapástól ajzottan maguk is gyönyört kaparnak, mint a test erre alkalmas részei? A térde az vajon, odafeszítve támasztva? Seth térdei? Csípője? Válla? Mellkasa? Nyirkosan megcsúszó álla? Védett koponyája? Emésztő kézfeje, periférián érzékelt önbilincse, ami kínt fakaszt... ó felismeri, igen bensőséges kapcsolatot ápol a kínokkal, a fájdalmakkal, a frusztráló tehetetlenségek nyomasztó gyönyörével, élvezettel kiáltja elégedettségtől fojtott remegő hangon a fülébe Seth saját fájdalmát, ami továbbgyűrűzött benne és rázárta a létezését. Mert így megy ez húsból szabott idegekkel huzalozott érzéki tömegekkel, a bensője szűkül meg a fájdalomtól a férfinak és rászabadítja fékevesztett vergődő erejét, minden vágyát a gyönyörre, és ő nem marad adós vele. Hosszú lélegzettel benne élvez, forró mag, mélyről emelés, a tenyere fordul az ajtón, a harapó arcra simít, maga felé fordítja nyálasan, fájó feszüléssel, és csókba oltja lihegő háláját. Olyan esendő minden férfi, ha élvez, homályos a világ, fájdalmasan teker rajta, nemtörődöm hanyagsággal fosztja ki a megjárt testet, visszahúzva belőle lüktető tagját, csak hogy megfordíthassa háttal az ajtónak, csak hogy megcsókolhassa olyan mélyen, mintha az kipótolhatná az élvezetet odalent. Bár nem feledkezett meg róla, az ujjai társul szegődnek a másik kezéhez, kemény, acélos simítással tőig elkényezteti a sokat nyalt és még többet szenvedett feszest ölt, mintha csak azt mondaná neki, elég volt a várakozásból, az ujjainak bilincsét ideje feloldani, de nem mondja végig igazán ezt a mámorító litániát, kedvtelve elpihen a keze a másikén. - ... lefogadom, hogy van ezzel valami terved.
Talán még igaza is van. Minden embert természetszerűen vonz a veszély, az ismeretlen, a végletesség civilizációs okokból feltérképezhetetlen, végtelen tárháza, s éppen a főhős öndiagnosztizált állapotából fakadóan meglehet valóban falná az olvasni vágyó tömeg. Mint kitalált történetet, ahol az író már első légvételével bocsánatot kér esetleges egyezések miatt, hisz ugyan már, létezni nem létezhet. És mégis, mikor olvassa, az élvezet felrepedni látszik, a test nyugtalanul rezzen, a gondolatok felkiáltójelekké válnak, mert a sorok közt magára ismer, a titkai nyílt lapok betűin vérzenek elő és amikor az ajtaján hirtelen kopognak, talán valóban megáll a szíve. Mert van, akinek ehhez nem kell a csengő sem. Milyen képmutató az arctalan sötét. Mintha nem arra tervezték volna, hogy súlyos, áthatolhatatlannak tetsző lepelbe vonja a napvilágon rémisztő, avagy közszemérmet sértő dolgokat, mintha nem épp úgy alkották volna, hogy minden ízében felfelé csavarja az érzékeket, elhomályosítsa a szemeket egymás iránt és ajzott drogot keverjen a vérbe néhány jólirányzott érintésből. Hazug egy lény a setét, álszent és manipulatív, hisz éppen ő teremti az árnyékot, a beteges megfigyelőt, születés óta kísértő tükörlényi utánzót, mely minden mozdulatot, minden gyötrelmet, örömet, fájdalmat, szerelmet, eszét vesztett aktust, torz vágyakat magába másol. Tanul a sötét és átadja a tudást az eljövendő koroknak, hogy ismételhesse újra a maga történelmét, mamutvérű tisztásokon, korinthoszi oszlopfők alatt, vagy épp egy olcsó bérlakás ajtajára tűzve. Nincs joga szégyenkezni érte. Nikolay merengése nemlétező. Itt és most helye nincsen, feleslegesen elpazarolt energia lenne, holott minden cseppjére szüksége van ebben az ölelésben, hát nincsenek világrengető kérdései és nincsenek válaszai sem. Talán éppen ettől lesz embertelen, mert nem érdekli semmi sem és talán pontosan ez teszi valami mássá kettejük játékát. A gátlások, eszmék, civilizáltság, a létjogosultsági kérdések, a nemlegességek hiánya. A megadás totális, az azonosulás határokat szaggat fel és mos el a kéj hullámain és mégis... az egész aktus veszett hangvételű, egymást kihasználó, feszes, agresszív, elcsábuló küzdelem. Mi ez ha nem ellentmondás? Seth... bámulatos, lopott nevét milyen gyönyörűen félreértelmezi mind, aki merengni merészel rajta, holmi egyiptomi isten forró, kietlen homoktengerére űzve az acélszeműt, kevesen tudják mégis, hogy több ez a név annál. Seth valójában biblikus név. A harmadik fiú, Ádám és Éva utódja, Káin és Ábel gyilkos játszmájából, úri kények kereséséből kimaradt testvére, akiről mindenki megfeledkezni látszik, olyannyira jelentéktelen. Nikolaynak kedvére volt a név, meglátta benne a helyzet iróniáját, s nem is elrugaszkodott kijelenteni, hogy ha nem is kizárólagosan ezért ölte eredeti tulajdonosát, hát kétség kívül sokat segített a választásban. Sorsszerűnek tűnt. Valakinek, aki nem hisz a sorsban annak ellenére, hogy az épp tövig tolja benne saját válaszát a létkérdésre. Mert mi ez, ha nem sorsszerű találkozás? Hogyan máshogy kerülhet a kezébe valami ennyire tökéletesen passzoló, végtelenül kielégítő, pokolian felajzó, többért követelő entitás, amit minden ízében kíván magába és amibe éppúgy kíván elmerülni? Micsoda undorító, nyálas, romantikus maszlag. Mintha nem ismerné névre, ízre, szagra, kéjre és perverziókra oda és vissza a Vörös Királyt, mintha nem tudná, hogy minden alattom machináció az ő érdeme, saját terve, beteges agyszüleménye. Ha gondolkodna, talán hálás lenne érte, de ha gondolkodna, meglehet szét is szaggatná cserébe. Nem volt szüksége erre az élményre. Úgy nem, hogy pillanatnyi, hogy a hajnal hűlt helyén már csak élénk emlék marad, míg napok leforgásával veszteség, mely kísérti éjjeleken át kielégíthetetlenül, mert minden más utána szürke és üres. És most kurvanagy szerencse, hogy nem gondolkodik ezen, hogy az élvezete tiszta és önfeledt, hogy minden ízében kizárólag örülni képes neki, mert nincs helye benne az égvilágon semmi másnak. Kitölti egészen a testét, eluralja a koponyáját, megfertőzi a csavaros agytekervényeket. Igazi, hamisíthatatlan, tökéletes zsarnok. - Mnhhh... - Az orosz világában ez valószínűleg értelmes válasznak számít a nemlegességre és... miért ne lenne az? Semmi sem beszél jobban a nyögés nyelvénél, ha saját légzése épp a hátában dübörgő szívre szinkronizál. Érzi a testében, ahogy benne lüktet, saját szíve úgy hangolódik rá, mintha parancsra tenné. Szinte válaszként feszül meg a farka az említésre, mintha próbálni akarná mennyire igaz a szinte fenyegető ígéret, s a következő szavakra már megrázkódik igazán. Nevetése mélyről jön, végigrezonál a testén, elmélyíti a behatolást és szoros, gyönyörködtető csapdába zárja a másik feszes tagját, csak hogy a következő mozdulattal már elszisszenjen. - Love the way you lie. - Csak úgy stílusosan egy az egyben idézi a meglehetősen híres számcímet egyszeriben pofátlanul megkérdőjelezve azt a feleselést. Benne van, a szíve az ő ütemére jár, érzi a hatását a farkán, a markán rajta, a test szoros tapadásán, apró rezdülésein, a lélegzet forróságán. Hiába nem ismeri, épp sejtszinten tudja mi őszinte belőle és mi nem az. A durva odakapás talán éppen a megkérdőjelezésre adott retorzió, de valójában ezzel is csak alátámaszt mind tényleges, mind átvitt értelemben. A pillanatnyi fájdalom keresztülhullámzik rajta, ebből eredő kéjes öröme megszorul a testébe temetkezett hímtagon, míg veszettül érzékennyé ingerelt formáját megfeszíti az ölelésben. Mintha lázas lenne, a szervezet maximum kapacitáson fut, a kihasználástól belül őrjöng a felszabadulásért. Az orosz figyelme szétszakad, nagy része ölbe zuhan saját súlyától vezérelve, rátapadva a mélyre futó, erőteljes ritmikára, meghemperegve a testek csattanásának szédítő szimfóniájában, míg könnyedebb fajsúlyú szilánkja a férfi szájába fúródik nyakhajlatnál. Veszett mód imádja a száját, minden harapás érzékenyen éri, mintha belenyilallna az idegvégződésekbe, amit a nyakában csinál, a hím a saját farkán érzi visszaköszönni, nem tud nem reagálni rá. Fel sem fogja a kopogást, a zajok összefolynak benne, a ritmus felhergelt sámándoboknak tűnik, melyek csak hiszik, hogy kordában tarthatják a háta mögé idézett démont, holott az ütemet már rég amaz diktálja. Képtelen már lekövetni a többpontos ingereket, saját mozgását, vagy a másikét, a világ összeomlani látszik körülötte, bármit is tesz, azt meghatározhatatlan belső parancsokra, megfogalmazhatatlan kívánalmakra teszi, őszinte a harapás, az élvezet felhorzsolt hangjai, a test odaadó, kéjtől mozdulatba vonagló, feszült reakciói... és amikor végül utoléri a meglovagolt helyzetet gondolatban - mert megteszi - válik saját kéjének börtönévé látszólag ezeregyedszerre is ma éjjel. Teste feszesen rándul körülötte, ujjai belemarnak a férfi hajába és visszanyeli zaklatott lélegzetét, ahogy az elélvez benne. Aligha van szüksége a hunyt szemekre a sötétben, de valamilyen placebo hatás elvén így könnyebb megőriznie pengeélen táncoló, embertelen önfegyelmét még úgy is, hogy a másik forró magja bódító ajzószerként tölti fel belülről, mintha egyáltalán szükség lenne még bármiféle izgatásra? Ahogy a kéz fordul a szája alatt, belenyal a tenyerébe, csak hogy aztán szerető engedékenységgel forduljon neki, még saját kielégítetlenségtől hevült forrósággal csókol vissza, s nem a póz kényelmetlensége, inkább annak meggátoló ereje zavarja, mert kiélvezné csak igazán. Felnyög, ahogy kicsúszik belőle, a hangja megkínzottnak hat, a hiány gyakorlatilag üvölt belőle sorok között, ahogy teszi a húsban is. A gondolatok súlyos késéssel maradnak el az események mögött, hát ellenállás nélkül fordul neki és hálás az ajtóért, melyre feltapad a háta és eddig biztos támaszát vesztve nem omlik össze. Fejet ölelő keze nem ment sehova, együtt fordult a pozícióváltásban nem tépve, csupán simítva, most szeretőn túrja fel hátul a puha tincseket, ahogy végre akadálytalanul viszonozhatja azt a kielégült csókot olyan embertelenmód visszafogott éhséggel, hogy azt fél Afrika megirigyelhetné. Félölelésbe moccan a mozdulat, rásimít a férfi tarkójára, a hátára, elnyugtatja rajta a kéj utolsó izmokat huzalozó feszességét, holott éppen ő rándul végül, ahogy a hím ujjai síkos tagján cirógatnak végig. Ajkak közé nyögi kielégületlen élvezetét amit... hogy is szokás mondani? Csak magának köszönhet. Keze megrándul a farkán, hüvelykje alásimít a rápihenő tenyérnek, csak hogy végül átadja neki a helyet teljesen. Most még lenyugodott a gerincet feszegető inger. Még kivár, bár messze nem segít magán azzal, ahogy felszabadult, önnön kéjvágyától nedves kezével a férfi derekára tapad hátul és kielégült farkát az övével csókolja össze. - Mh... gondolod? - Nevetés bujkál a torkában, bár nem engedi szabadjára a dögöt, a szája azért felkunkorodik a száján, a szavak háttértartalmába belehempereg a szórakozó hangvétel. Ráharap a szájára, rácsókol az állára, felfelé biccenti a másik fejét, ahogy alá nyal az érdes borostának. - Csak mert engedtelek a desszerttel kezdeni, még nem jelenti, hogy nem akarom végigenni az egész étlapot. - Keze lecsúszik derékról, bemászik a nadrág (MIÉRT VAN EZ MÉG MINDIG ITT?) szövete alá és rámarkol a fenekére, ahogy ezúttal ő lép előre a combok között, meghátrálásra kényszerítve a másikat. Csókja rámar újra a másik szájára, elveszik benne és nem is engedi nagyon levegőhöz jutni, holott a kielégülés békéje nyilvánvalóan ezt igényelné meg... nem áll szándékában nyugalmat hagyni neki, időt az elpihenésre, elnehezülésre, saját feszes követelése még mindig izzó fém egy hidegre klimatizált éjszakában, forró lüktetése a céltudatos, szorosan tartott közös mozgásban csúszik a férfi ölén, az alhasán, a keze alatt (ha még nem keresett fogódzót rajta helyette), miközben a világ kifényesedik, ahogy a fürdő nyitott ajtajából kiáramló fény körébe érnek. A pupillák összeszűkülnek, az acélos kékség feltüzelten, olvadtan is éles börtönnek hat a bogárnyi feketeségek körül, mert hogy végre értelmezhető mértékben lát is, résnyire nyílnak a szemek a pillák sötét árnyékából izzón tanulmányozva a férfi vonásait. Mintha ellágyulna a látványtól, a csók meglassul, de elmélyül, a farka nekifeszül a fogásnak. Kétség sem férhet hozzá, hogy nagyon is örömét leli benne. A világ vége megbicsaklik, ahogy egy gyanúsan nyitottan hagyott téren keresztülvágva a hátráló férfi lábszárai puha szilárdságba ütköznek és az orosz kíméletlenül továbbtolja a mozdulatot, eresztve a szoros fogást. Egyszerűen csak lehetetlen benne megtartani az egyensúlyt, így a hím a seggére kényszerül a széles ágyon. Nikolay fölémagasodó, ebből a pózból az egyenes tartásnak, erős izomzatnak, arányos masszivitásnak és kéken is vérvörös vágytól izzó szemeknek, a pillanatnyi megállásban elévetett látványt felprédáló szemeknek hála kifejezetten veszélyesnek hat. Valami, amivel egyszerűen csak félelmetes találkozni a csatatéren, mert a puszta kiállása, lehetetlenül obszcén pillantása megkongatja a vészharangot, pedig... aligha látták így, az oldalról megvilágító fényben, ahol az izmok körvonala éles, nyalnivaló árnyékokat vet, ahol a sérülések némely esetben nagyon is újnak és halálosnak tetsző nyomai alig kivehető balsejtelmek... leszámítva tán a kettős golyóütötte heget a szívkamra felett alig egy gondolattal a mostani tapasztalás elvesztésétől, gigantikus fémvámpír mélyre vájt fognyomai, melyek még árulkodnak arról, hogy messze nem történt elég régen, hogy valamelyik nem elég profi mesterlövész megpróbálta meggyilkolni... és elbukott. Ez a szörnyeteg térdel be most a hím combjai közé, érdes tenyere megtapad a mellkasán, ellentmondást nem tűrő mozdulattal nyomja fekvésbe, míg szabad kezének ujjait a nadrágba akasztja. Kérdés és kérés nélkül nyúzza le róla minden felesleges anyaggal, cipővel együtt, mert egyszerűen csak semmi másnak nincs helye az egyenletben kettejükön kívül. Alig szabadul meg a combja a szövettől, a szája már az érzékeny belső terület forró bőrén incseleg, beleharap az izomba, míg az ellenkezőleg rándul a fogai alatt, s csak eztán fut lejjebb csókokkal térdre, míg a dolgavégezetten felszabaduló balja felsimít a kielégült, bár nyugodni még nemigen hagyott ölbe. Tudja, hogy érzékeny. Hogy kívánatos lenne békét hagyni neki és nem, ez most cseppet sem érdekli. Gyorsan és hatékonyan vetkőztet, különös módon mégsincs sietség benne. Hogyan? Lehetetlen, hogy mostanra nem feszíti szét saját belső őrjöngése. A kontroll önmaga felett olyan feszes póráz, hogy bármelyik pillanatban elpattanással fenyeget. Van valami dögletesen perverz abban, ahogy végül rámászik. Ingerlő lassúsággal teszi, nyelve elidőzik a combján, a hasán, a mellkasán, bele-beleharap a bőrbe, izomba, rácsókol a bal mellbimbó hegyes feszességére, megszívja mielőtt megharapná. Az öle sem marad ki az élvezetből, az orosz teste úgy tapad hozzá, mintha eleve elrendelés lenne, hagyja végigsiklani felfelé haladtában a szegycsontján, a hasfalán és végül rajta mozdítja a csípőjét, amíg a mellbimbó érzékenységét teszteli feldomborodó, sötétre varrt háttal. Könyökhajlatai összecsókolnak a térdhajlatokkal, így kényszeríti egyszersmind feljebb is az ágyon, s a férfire az ablakokból lepillant a hajnalt alig álmodó, fényszennyezéstől világos-sötét égbolt. Nem kétséges, hogy ha hagyja magát, hát valóban felzabálják reggelire.
♫: I'm the addict ★ §: No rest for the wicked ★ ✎: 1878 ★ id: 0031
Vannak történetek, amik valótlannak tetszenek valóságosként elmesélve, és még fikcióként is hiteltelennek hatnak, mégis létezők, de még mennyire, hogy létezők! A véletlenek összjátékának amorf halmozása, a lélek disszonanciája az elvárásokkal és végül az ingerületben gazdagság az, ami ezt a hiteltelenséget igazán eredményezi, mert ami olyan kézzelfogható, hogy íze, illata, bűze, mézédese és keserűje egyszerre van, az nem lehet ember számára befogadható és elfogadható. Meg nem békélhet a civilizált 21. századi ember nyugtalanító ősi-mély értékekkel és eseményekkel, amik keresztülszólnak a mindennapok homályán, így válik elfogadhatatlanná és kirívóvá az utca hőseinek pillangószárny-érintése az eseményeken, valószínűtlenségi hullámgörbéje mindazok hangulatán, jó és rosszkedvén akik keresztezik az útjukat és látják mire képesek, vagy éppen az állatok jelenléte, amiket az ösztönökbe csomagoltak, de mennyire nagyon régen már őseik, védve az utókor gyermekeit a felfokozott állapottól, az önfeledtségtől. Ezzel az egyetlen szóval leírható, hogy mi bennük a rikító papagájtollcsokréta ezerszínével más, idegen, megfoghatóan kontrollálhatatlan benyomás. Ők önfeledtek. Odahagyták a múlton töprengést és a jövő aggodalmait, úgy élik meg a jelent, ahogyan azt nem szabad. Mi másért cikkeznének az életmódmagazinok minduntalan az önfeledtség fontosságáról? Mert valahol sejti az emberi faj, hogy elveszít azzal valamit, ha nem adja át magát a pillanatnak, de minden fóbiánál jobban fél ennél, és káros függőségekkel, őrült szeszélyekkel társítja csak a kínzóan vonzó, kényelmetlen kalodaszoros szabad állapotot, aminek fojtóhurka éppen a lehetőség, hogy megtörténhet benne és általa bármi, és meg is történik mindaz, amit feltételezni is helytelen volt. Megtörténik a csók, a hevület, a mozdulatok szertelen nyája, kínzók és gyönyörködtetők egyaránt, mérték nélkül, csak a pillanatnyi szeszély akaratának engedelmeskedve. Még az sem fáj igazán, hogy kilóg a nevének archaikus idegen képzeteiből. Ha keresné is az amerikai elme nem találná a nagyon is kézenfekvő választ, és otthonos mértékegységet Sethben, mert a saját keresztényi kultúrájával csak az a baj, hogy kéznél van, és ezért homályosabb a rálátása, mint a testére, ami ennél közelebb már nem is lehetne. Megszerezte egészen, önhittség talán diadalittas tort ülve benne nevetni saját magán, hamis szavaira színigaz feleletet kapva, eltelve a bizonyossággal, hogy minden az övé a másikból. Nem csak felcsúsztatott combjának titokhajlat élvezete, széles hátának támasztó lapálya, fogainak érdemes, élvező kiáltása az ujjain, a húsa a markában, a bőre a fogai alatt, sikamlós lénye, közelítő kéje, de az övé a pillanat piedesztáljára emelt tökéletessége, a hűségének és állhatatosságának a jutalma, mert ez a világ már csak úgy működik, hogy kiszolgálja az igazán akarókat, az ő úri kedvét, ami kérte, mit kérte, követelte magának őt! Kíván és megadatik az izmos szöcskeláb, a kőkemény és mégis lágyan hívogató mély fenék, a testi szerelem ezeregy ránduló gyönyöre, a mély hang éji ciripelése, ami szerelmeskedésre hív, a kezeinek ékesszóló követelése, a kölcsönös élvezet zsarnoki egyoldalú gyönyöre és csillaghullató maghullása. Talán egy kicsit lehetett volna kíméletesebb is visszahúzódásában, a tenyere alatt érzi az ellenkező borzongás, a magára hagyatottság ürességét, ami alhasban kong, mikor a csípőjét az ajtónak szorítja, de a múló gondolatot nem követi jövőbeli fogadkozás, csak csók. Mély és múlhatatlan élvezetű csókot vesz, elragad, hagyománytiszteletből sem nevezhető "lopottnak", eleddig egymást hiányoló aszketikus párként vágyja két nyelvük és szájuk egymást, előjátéknak pont megfelelő lehetett volna ez a ragadozás, de hát valaki szeret a desszerttel kezdeni. Mély szusszanással üdvözli a kezét, megharapott ujja lassan csúszik lefelé, végig a férfi állán, nyakára puhán, ujjbegyről ujjbegyre találva meg a helyét az izgalmas gégén, végül a hüvelykje az állcsúcs mögötti lágy mélyedésben marad, birtokló monopóliumba keretezve őt, álltól ölig, ahol a kívánt kéjes szigorúsággal foglalja el a férfi kezének forró helyét az ágyékán, és a saját derekát incselgőn hajlítja a simogatás alá. Mámorának megkoronázása, hogy az ő vágya bár csillapult, ha el nem is múlt a másik iránt, a kemény lüktetés velük maradt igazán, általa. Hogyan is lehetne ezért elég hálás, ha nem a kezének biztos, kemény rideg melegével. - Csak magamat ismételhetném: egészen biztos voltam benne - súgja a titkot a harapásába, kurrog egyet, mint a természetfilmek vadjai akik basznak vagy zabálnak a szerengeti végtelenjén, feltárt torkán sós veríték bujkál a borosták között, és kínálja szomjúsággal és éhséggel a vendégét. Milyen kiszolgáltatott. Mennyire védtelen. Mennyire nem számít. - Jó választás, a séf ajánlásával - kínálja magát élcelődő élvezettel maradva meg az étlapon, két hasábra osztva az elő- és főétel régről ismert harmóniáját. Elsőnek a bosszantó nadrágtól kéne megszabadulni, de már megszokta a fűzőt a lábain, a kellemetlen zubbonyt, ami muszájból fogta vissza az élvezetét, de nem bírt vele sokáig, úgyhogy azonnal hátrasodródik most is a prioritáslistán, ahogy Seth keze már rajta markol, és ő meghátrál vele. Még véletlenül sem előle, a szíve tempósan hajt a mellkasában kipótolva a lélegzethiány szükségleteit, szúró elégedettség a szomjúság a tüdejében, de kárpótolja a mézédes, vágytól elragadtatott csók, aminek méze csak fantasztikus érzékletátíratban létezik, mert vérízű vágyuk kikristályosodása inkább fémes és nedves, telt és dús húsízű ambróziával kikevert íz. Sem több, sem kevesebb, mint az ölben magával hurcolt vérbő vágyakozás, kegyetlen megtagadtatás nyálhígította könyörgése, hogy a csók mélysége egyszer érzékmélység is legyen. De Seth Henderson egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki könyörög a kielégülésért, a saját szemével láthatja ezt, miközben lépked hátra és húzza magával a farkán, a kezén, a száján fogva bilincsbe, a saját élvezetével el nem lőtt vágyakozásának szűk gyeplőjében fogva és vonva magával. Könnyedén mozog a csípője, a lábait óvatos magabiztossággal teszi egymás után, a legkisebb forgolódás nélkül hátrál bele az éltető fénybe, mert a másikra bízza a vezetésének olcsón adott, drága és súlyos terhét, nem fél lemondani róla, mert ezzel nyerhet csak igazi szabadságot, lehetőséget arra, hogy kételkedés és bizonytalankodás nélkül, haladtában élvezze ki a sötétben megélt arc napfelkeltéjét. Az acélos kékségű szemekben visszacsillanó halvány megvilágosodás csak fényharmat a mély tüzű tekintet hullámzó felszínén, látja benne önmagát, de látja felfodrozódni a képét, összegyűrve az alakmását és összegyűrve őt magát is, ezek az ujjak, ezek a kezek, ezek a karok megtennék, hogyha hagyná nekik, és talán meg is teszik hamarosan. Kínzó kéjjel kecsegteti, türelmetlenül hajszolja, összesúrlódó testük nemolyrég feszes izgalma most kelletlenséggel horzsolja az idegvégződéseit, de ismeri már ezt a hazug és csalárd testet, csak nyavalyog elkényelmesedve a kéjben, lusta újra érezni, ajzott, feszes vágyat gerjeszteni ahelyett, amelyik még mindig benne van. De az elme! A koponyájában összecsörrennek a gondolatok amikor a matracra hanyatlik, ágy ez? vagy csak egy földre vetett nászhely? nem most fog számára kiderülni, mert ügyet sem vet a földi világ részleteire, az otthon darabjaira, amik bútordarabként övezi Seth egzisztenciáját, mert le sem veszi róla zöldeskék szemeit. Mit lát rajta? Abszolút semmit. Már ha a ruhanemű puszta hiányát alapul lehet venni a társadalmi stressz-szint miatt, amit a publikus mezítelenség kiválthat. A pucérság védtelenség, kiszolgáltatottság, tehát a ruha a valami, a védelem, a hiánya a semmi, ami elveszejt. Ki nevezhetné védtelennek ezt az óriást? Felnéz rá, mert mélyen van és rázuhog a látványa, hogy megfürdőzzön benne, félig eltátott szájjal kortyolja a benyomást, a súlyát, ami még lebeg, de azt ígéri, hogy rádől majd, és ő nem lesz elég erős elbírni. Hogyne volna, karcsú, de színizom alakkal nyújtózik az idegen ágyban (ha ágy ez egyáltalán), minden porcikájának ékes, lüktető tudatában, szálkás, hosszú, finoman sodort, gonddal olajozott izmainak védő ölelésben, amik már csak attól a csontjait szaggatják kemény összehúzódással, hogy végignéz rajta, mintha amaz megütné. Hát látta ő, hogy jól látta, milyen széles és erős az a kar, a lapos has deszkatábláján összetörne egy gyengéd rápillantást, de étvágyára talált mosolya csípőtől csípőig járó sötét ívre hasonlít, aminek szőre el nem rejti a vágyát, amiről a keze lecsúszott ebben a rémes távolságban. Kinyújtja érte a kezét, hosszú, barna karján lecsordul a gyér fény, aminek forrása nem számít, csak Seth alakja az előterében, amit hívni kell, ha jönni akar, mert mégis ki a franc állítaná meg, hogyha jönni akar? Ritka erős, edzett testű fűszeres falat a tálcán, fehér bőrének ezüstös villogása tényleg költői, egy pillanatig irigyli magát, de még jobban irigyli azokat a számosakat, akik megsebezhették ezt a testet. A pillantása a golyó fúrta nyomokba kapaszkodik és átég rajtuk, a bőr és irha vékony, zsíros iramodása alatt érzi az izmok bordó rétegeit, aztán a bordacsontok fehér ölelésében fogadott golyók belerohantak a szív létfontosságú territóriumában és ott fájdalommal dúltak, ereket fúrtak, szaggatták diadalmasan. Mi ezekhez a fenséges trófeákhoz képest miatta piros szája és öle múlékony nyoma az ő közelségének? Csak élvezi és nem sebzi meg? Csak nem sebzi meg?! Elgyötört, elfulladt nyögése egészen a türelmetlenségtől gőzös, a mellkasára szúr, ahogyan közelít, de nem a fájdalmas pontok már bejárt heghegyén, friss sebén vájna új haláljáratot benne, inkább odébb, és elsimítja hamar, mély sóhajjal ölelve magához a fejét, a tarkóján összefognak két kezének ujjai, és marasztalná, ellenben a nadrággal, cipővel. Hosszú lábait beleakasztja a másikba, a dereka mögött lerúgja a kelletlen függelékeket, mezítelenül törleszkedik hozzá, a bőre vibrál a lélegzetétől a talpát leszorítva a combját, csípőjét emeli a szájához, mert nehéz betelni ezzel a harapással. Hátrahanyatlik a feje, most igazán lehunyja a szemét, nincs mit látni a fényvilágban és az ébredő égvilágosságban, ha sajátságos testszögük miatt nem láthatja kielégítően a másikat az öléhez közel, nyugtalanítva azt, de még fel nem izgatva. Még nem, de nem sokáig marad ilyen áldatlan ez az állapot, a testét egy gyarló pillanatig megfeszíti ahogy Seth megemeli, rápillantva kérdő vadság költözik félresikerült kékségű szemébe. Mintha csak azt kérdezné magától, hogy miért ne hagyja? Miért is ne? Nagyjából ezer okot felsorakoztathatna gondolkodás nélkül, de egyik sem mer közelebb jönni, előbújni Seth háta mögül, mert gyávák azt mondani, hogy ne, amikor ő igent mondott, és gyávákkal Ezio nem áll szóba. Csak a csókra felel, finoman felnyögve újra ellazul, az izomzatához képest hajlékony, laza inai kényelmesen függesztik az embertelen dajkáló tartásban, a térdei megszorulnak a másik karjain, az oldalához préseli őket, hogy ura maradjon a rányomakodó fakó viharfelleg erejének, aminek belső energiája összecsiholódó bőrük nedves szikrázása ölön és mellkason, vágyra zárt áramkör erőszakos elektródáját csókolja, kicsi, de erős udvarú mellbimbója nagyravágyóan türemkedik a szájába, szívása nyögésre csábít, harapása szisszen élvezetre. Az ujjai felelnek rá, Sethért nyúl, a testét simítja, élettel telerajzolt bőrét, halállal hantolt hegeit, a nyakába akasztva húzza magához, húzza magára, hogy eltakarja bár tökéletesnek becézett sudár alakján szégyellnivaló halvány rajzolat csak néhány plasztikai bőrjavítás márványerezete, hiába praktikus, most őrjítő irigység marcangolja a másik láttán. Irigység és árnyalatnyi bizonytalanság. Ritkán fektetik őt a hátára, de amilyen fura bogár, nem rúgkapál.
Az emberi faj régen megérett már a pusztulásra, a kérdés csupán, hogy az önmagának ásott verembe dől bele betakarózva saját kihűlt poklával, vagy valami magasabb rendű létforma emeli ki közülük a legostobábbat, hogy az alapján analizáljon egy egész fajt, tökéletesen érdemtelent. Nikolayt cseppet sem érdekli, mibe pusztulnak bele. Valamibe fognak, ez nem kérdés, hanem időhúzás. Nem kívánja nagyra törő elméletekkel megváltani a világot, nem teszi jobbá a hétköznapokat, még ha empátiája önmagától lehetne is rá. A tettei sziklaszilárd döntések következményei, mozgatórugójuk pedig egy tudottan egocentrikus gépezet működtetéséért felel, mely kizárólag azért tesz, avagy nem tesz, mert abban kedvét, vagy túlélésének zálogát leli. Nem azért tanult közelharcot, hogy megvédjen más szerencsétleneket, hanem hogy megvédje saját magát. Nem azért ment egyetemre, mert elektronikából óhajtotta volna megoldani a világ energiaellátási problémáit, hanem mert a kedvére való volt kedvére tenni az életét terelgető két domináns hímegyednek. Nem azért lett szerelmes, mert azzal a másik félnek hódolt, hanem mert az érzésben saját magát többre és érdemesebbre értékelte. Nem azért lett katona, hogy megvédje országát, hanem hogy ami neki kedves, árnyékként kövesse. És kifejezetten nem azért bujkál Seth álcaként magára varrt halott, kihűlt bőrében, hogy az orosz adófizetők dollármillióit őrizgesse a bőre alatt, hanem hogy ő. Kizárólag ő. Túléljen. Ha Nikolay Korzakovot kiemelik az emberi tömegből, s rá vetítve próbálják megismerni az emberiséget, hát az éppúgy pusztulásra van ítélve. Ezen a hajnalra erőszakolt éjjelen pedig... aligha lehet kétséges, hogy azért kefélteti meg magát és azért óhajtja viszonozni a szívességet, mert neki itt és most így jó. Mert élvezi. Mert kiéhezett. Mert szüksége van rá. Mert belül már őrjöng attól, hogy egy pillanatra sem engedheti szabadjára önmagát. Sosem. Nem áltatná magát azzal, hogy a szájára forró csók gazdája bármilyen szempontból is képes lenne elviselni minden ízében és vonatkozásában, elvégre... amilyen színes az államok kicsiny csinnadrattája, olyan mocskosul rasszista is. És akkor ez csak egyetlen indok a sok közül a palettán, de hé? Ma azt hazudik magának, amit csak akar, már belemocskolt saját lopott létezésébe és nem az a fajta, aki megrendülve lép vissza a következményektől. Telibe kéri, tövig és szárazon. Hiába feszít benne a hiány kellemes, kihasznált, síkos fájdalommal végighorzsolva, egyetlen percig sem kért kíméletet. Sem az adakozó száj, sem a testbeszéd, nem írta bele magát a kékekbe szépen szabott könyörgésül, bár a kivárásra felhúzott hördülés akár be is tudható ennek a kategóriának. Nem mintha számított volna rá, hogy engedelmeskedni fog, ugye? Semmilyen szinten sem volt ellenére a kezdés, minden fájdalmával és kéjével pokolian élvezte elejétől a végéig és ezt a sötét, szemérmetlen elégedettséget - még ha kielégítetlen is - nem átall átadni a csóknak bármiféle szégyenérzet nélkül. Nincs miért hallgatnia arról mi tetszik és mi nem, bár az utóbbiból még az abszolút nullát tudta felvonultatni a másik. Emeli az állát a simításnak, szinte felkínálja a torkát arra a birtokháborításra, meg sem kérdőjelezi kinek a keze alá való, az ujjak alatt érdes, mély doromb rezonál a csípő és kéz együttes játékára. - Mhm - Egyetértő a hümmögés, a nyelve mégis keresztülmászik az arrogancián, mondhatnánk hogy félresöpri, de inkább alányal és az még sosem volt királyhoz, vagy épp istenhez méltatlan. Kiélvezi a másik sós, nedves ízét, kedvtelő tetszéssel harap, az ölében lüktető vágytól szinte vágni lehet a legkisebb, visszafogott mozdulatokba belefeszített követelést... mégsem ez, amitől megrezzen. Hmh. Talán csak túl durva volt épp a fogás, hm? Talán túlontúl belefeledkezett a törleszkedésbe mit sem törődve saját feszes fájdalmával, ami most megszedi a maga vámját... könnyű lenne ezt hinni. Sokkal könnyebb, mint kapcsolatot keresni holmi séfek említése és a reakciói között, mikor láthatólag az ölelt kéjes dögön kívül semmi más nem érdekli. Lényegesen erőszakosabban, nagyobb erővel mélyednek ujjai a férfi harapnivaló, izmos fenekébe, mint amit a póz, vagy akár csak a hátramenet megkívánna, kísértetiesen emlékeztet ahhoz a túltolt energiához, amivel korábban a másik bénító idegre kapott. Agressziója belefáj a csókba, talán kissé hevesebb, mint indokolt lenne, de mégsem eléggé ahhoz képest, ami valójában a mélyben feszül. Tökéletes ajzószere a pillanatnak, vagy inkább... fűszere saját ajzottságának. Ez a vehemencia nem könyörögni szokott, az ilyen elvesz még akkor is, ha látszólag a hm... "vele hátráló" fogja szoros béklyóba, belenyomakodásért követelő basznivaló ölelésbe és ahogy felgyúl az acélba mártott lidérclámpás résnyi fénye, nem kérdés, hogy igen. Pontosan ezt tervezi. Elhasználni és kihasználni legalább annyira a testét, mint ahogy tette vele, mert az orosz nem hálátlan állat: minden szívességet hasonló odaadással viszonoz. Tettek és következmények, pizzahuszár. Minden csupán nézőpont kérdése. Az a hanyagság, mellyel túltolja az ágyra, vagy az alkalmatlanság, amit így magasztalnak fel. Túl alacsony valódi, felszentelt ágynak, de nem eléggé ahhoz, hogy csupán matrac legyen. Az ember azt gondolná, a választást valamikor az olcsóság vezérelte, de a seggére érkezve elég egyértelműen masszív darabnak hat. Az egyetlen magyarázat, hogy főhősi regényének színre lépett futó-kalandnyi privátszereplője szimplán csak szeret a föld közelében aludni. Ez katonai drill. Az a fajta, amelyik a veszély szájában megtanulta magát úgy pozicionálni, hogy a legmélyebb látszólagos nyugalomból is azonnal mozduljon, még félálomban térdeljen a földre és a következő szívdobbanást mégis precíziós lövéssel állítsa meg. Mert a kölyköknek szörny lakik az ágya alatt, a magafajtának meg fegyverek. A ragadozó pillantása ragadozót követel magára. Főként ha ennyire kitartott, ha a prédának használt dögje baszik elfutni és inkább szembenéz vele. Mondhatnánk, hogy botor állat, nevenincs és sosevolt, csak szétszaggatott bensőségek elszórva az avar puha takaróján mészárosan és módszeresen, de. A ruszki nem az az állat, amelyiket ha kikaparják a bundájából és idegekre nyúzzák, megtérdel a kiszolgáltatottságnak. Nem jelent számára semmit sem, mert a védelmét nem levedlett gönceiből nyeri, nem holmi nagyszájú, magakellető divatirányzatokból, nagy hangból, világot alázó, bicskanyitogató trágárságból. Ezt kiállásba vésték, belevarrták a bőrbe, mint a mérget, mely pusztítani teremtett, de valamely istentelen okból kifolyólag - tán elcsábult volna? - szimbiózisra lépett inkább az immáron gazdatesttel. Magában hordozza a háborúk megszeretett poklát, túlélt csatákban számolja az eltelt éveket szülinapi torták megfolyó viaszú, kérészéletűn ellobbanó gyertyái helyett. A teste hegtérkép és bűnlajstrom, a bőréből boszorkánykönyvet köthetnének és a varázsos is csak borzongva fogná, mert nem csak meg kell adni a módját, meg is követeli azt. Félrebiccenti az állát, ahogy a hím keze kinyúl érte, a vonásaira simító, megnyúló árnyékok közül felizzó szempár egészen embertelen, obszcén fényt ad a lehulló tekintetnek. Nem csak felzabál vele, ízekre szed előtte és a legnagyobb kéjes örömmel teszi. Ezúttal nem tolja bele magát a simításba minden ingerenciája ellenére, hagyja hogy a másik végigsimítsa, hogy ujjaival, látványával együtt realizálja a merev, feszes hímvessző teljes hosszát, a súlyát, a simaságát, az erek hosszanti, erőteljes domborulatát... a tényt, hogy pontosan ezt várja magába. Mintha megfeszülne a vállizom arra a feltapadó, átütő pillantásra, talán ha elég ideig fürkészi, megérzi úgy istenigazán, talán képes elmetszeni a gyógyulási folyamat lassú nászát a fürgén munkálkodó sejtetekkel. Vérezne a kedvéért? Talán igen. Valakinek, aki legkisebb jelét se mutatja annak, hogy akár csak leghátsó, legmélyebb pokolbugyori gondolatban szégyellné a testére mart hegeket, valószínűleg nem esik nehezére elfogadni újat, szebbet, jelentősebbet. És ott a kérdés mégis... miért akarna maradandó nyomot hagyni valamin, ami az aktuális inger kielégítésére kell? Pofonegyszerű a válasz: mert megteheti. És most ennél nem is kíván kompelxebbet. A kékek összeszűkülnek, pillantásába belehunyorog valami betegesre hajazó, játszó kis fehér fény, aminek ukázán nem átall nekifeszülni a szúró játéknak. Vájja bele magát, ha az tetszik. Harapjon. Sebezze meg. Mintha megmosolyogná a sóhajt, mintha értené a vágyat, ami a türelmetlenségbe, ujjak alá hemperegte magát felpúpozott, doromboló háttal egyetlen gondolatra az éles, véres, csontig hatoló karmolástól. Szemernyit enged annak az ölelésnek, arcát nekidörgöli az arcának, a nyak finom ívének, rásimítja száját a nyak és váll hajlatára, rászív a még nap melegét hazudó napbarnított bőrre, csak hogy aztán a fogai karcolják a válláig. Nekidörgölőzik felkarnak, alkarnak, rácsókol a csukló kéklő ereire és belenyal a csontok közé lapult mélyedésbe. Így bújik ki ráérős játékkal az ölelésből. A vetkőztetés egyetlen mozdulata sem mulasztja el kihasználni a bőr a bőrön csúszó, fülledt kontaktust, simítja kézzel, puhán súroló szájával, a nyelvével ingerli, míg erős kezei végiggyúrják a comb izmait felélénkítve a vérkeringést. Mert onnan már csak egy gondolat becsúszni az ölbe. Ahogy a hím vonaglik a harapásra és emeli a csípőjét hozzá, benyúl alá. Fél kézzel comb alatt, végigsimítva a fenekét, a csípőjét, erőteljes mozdulattal csúszik fel az oldalán, egyszeriben rá is kényszerítve, hogy homorítsa a hátát. Mikor végigkarmolja a barna bőrt a maga folyékony tűzbe hevített fagyosságával, abban semmi nincs a filmek megveszett, tébolyult látványvilágából. Ez kiszámított, alapos, precíz ingerlés, a csípős fájdalomra játszik kontrasztban azzal, ahogy végignyal felfelé a csípőcsont vonalán. Mikor a térdek alá ölel és a másik érzékelhetően megfeszül, felpillant. Sötét, száradó tincsei a homlokában, az íriszek hideg kéksége folyékony, nyelhető futótűznek hat, hegyes nyelve lusta, elidőző mozdulattal siklik fel a keményre dolgozott hasizom csábító árkában. Szemérmetlen módon megtartja a szemkontaktust, amíg kissé oldalra biccenti a fejét, a szája elnyílik újra, fehér fogai karcolják a bőr felszínét, mielőtt harapna, ezúttal az idegvégződéseken incselegve inkább, érzéssel, semmint holmi fájdalmakért. Miért is ne hagyná? Belemosolyog a bőrébe, ahogy a férfi visszaejti a fejét az ágyra és messze nem marad hálátlan érte, mikor pontról-pontra feltérképezi a testét, mit sem törődve bármiféle bizonytalansággal. Abszolút nincs miért szégyenkeznie előtte, mikor ilyen nagy kedvét leli benne, érezni a száján, a nyelvén, a harapásán, a testén, ahogy siklik rajta olyan befeszülő, ellazuló interaktív izomjátékkal fűszerezve, amire egyszerűen csak nem kellene, hogy képes legyen az emberi test... Ahogy megfelelő pózba csúsztatta a másik ruganyos formáját, egyszeriben ereszti is a térdeit, hagyja szorosan maga köré fonódni a kontroll illúziójáért, mikor feltérdel az ágyra. A simításnak alámoccan az izomzat, domborodik a hát, mozdulnak a lapockák, élvezőn sóhajt a nyögést hallva, egyenesen a nedvesre nyalt, érzékeny felületre. A bordakosarak ölelésében tisztán érzékelhető, ahogy a megfeszül a mellkasa a tarkójára ért vonó érintésre, a morgása átrezonál a bőrre, beleivódik a húsba és a következő pillanatban a férfi csuklói már a szoros, kíméletlen ujjak béklyójában fekszenek az ágyon. Övé az előny a pózban erő tekintetében, a saját súlya is beleadódik, így ellenállni lehet, csak komolyan gondolt, menekülésre felhuzalozott küzdelem nélkül felesleges. Ahogy fordított helyzetben a most csapdába ejtett hímet felizgatta a kiszolgáltatottsága, úgy ugyanez esetében is megtestesül. Fantáziált róla. Következésképpen affinitása van a fordított felállásra, miért is ne etetné meg saját kéjsíkos ajzószerével? Mégis... meddig élhet a leheletnyi bizonytalanság és irigység akkor, ha az azt generáló egyed épp minden porcikájával a testének hódol? A maga tempóját diktálva folytatja útját felfelé, elkényezteti a másik mellbimbót is, aztán végignyal felfelé a szegcsontján, ráharap a bal kulcscsont éles vonalára, belecsókol a nyakába, s az egész mozdulatsor részeként csúsztatja a karokat fej fölé, egymással keresztezve. Mire a nyakába csókol, már egy vasmarok tartja a csuklóit, öle az ölén feszül, lassú, de hosszú mozdulatokkal siklik rajta, s ha nem maradt rá érzéketlen, hát meghálálja a korábbi bemutatót arról, a másikat mi is ajzza. A hasfalát behúzza és megfeszíti, a test felhullámzik rajta, ahogy becsúsztatja kezét az ölébe. Szája rátapad a férfi szájára, ahogy marokra fogja kettejüket, síkos, feszes vágya az övén siklik, mert belemozdul csípőből, valami istentelen kéjpokolból lopott technikával továbbszőve azt a mozdulatsort, melynek korábban maximum az ártatlan kistestvérét hozta.
♫: Hmhmhm ★ §: Waiiiit for it ★ ✎: 1814 ★ id: 0033
Vajon mi segítene az emberiségnek életben maradni, ha egyfiát kiemelve alapos vizsgálatnak vetnék alá, ha mit látna benne a vizsgálódó magasabb értelem? Mit keres a magasabb értelem, ha nem erőt és akaratot az életben maradásra, forrongó önigazságtevést, harcos jellemet, képességet és lehetőséget a túlélésre és öröklődésre? Már a DNS ősi nyelve, régi zsarnoka az életnek, mikrokirálya, istene és fő atyamestere is azt szorgalmazta magasabb és alacsonyabb rendű hordozóiban, hogy legyenek elég kemények, hogy önállóan is boldoguljanak, de elég lágyak is ahhoz, hogy szaporodóképes társat találjanak és hódítsanak meg maguknak, bár egyes fajoknál elég ehhez a puszta erő és az evolúciós versenyben máris az adott lény a nyerő, amíg felül nem írja valamilyen biokémiai szeszély a tündöklését. Ha mást keres a magasabb értelem, önmagát degenerálja holmi filozófiai eszmék rabszolgáivá, mert figyelmen kívül hagyja az egyetemes ősi lényegét az életnek. Igaz, ami igaz, ők is figyelmen kívül hagyják, de Ezio gondolkodása végtelenül megengedő, és mivel a szexualitás régtől tudott titka, hogy örömszerzésre éppen úgy szolgál, mint örökítésre és utódnemzésre, így ezen a próbán sem buknának el együtt, egymásért forrva, fenevadul üzekedve, mert ez még közel sem zárja ki azt, hogy mindaz, ami bennük kiválóság nem dolgozna az élet fenntartásán, még ha éppen most nem is azt teszik. Most megélik az életet mélyben és magasban, kínzó vágyak gödrében az eksztázis múló mennyében. Egyetlen bűnük van csak, és az a mohóság. De ezért egyetlen faj sem kárhoztatható, hiszen mind mohó, ami életre kelt a teremtés vizenyőjéből. Felizzik szemében a kérdés, de homály borítja be és nem válasz, ahogyan rezzenni érzi Sethet a keze alatt. Nem tévedés, arról a férfiról van szó, aki végkimerültségből feltámadt az élvezettől, egy vérbeli buja pokolból szalajtott megkísértő kéjes démonról, aki ebből nyert magának új erőt, fájdalomból és gyönyörből, ölelésében még mindig intenzív árnyjátékkal lüktet kielégületlen vágyakozása. Száznyi sebet hordoz, és kapott tőle is, fájót, kínzót, olyat, amitől felhördült, és amitől a falra mászott az ajtó megkönnyebbült, most már érdektelenségbe elsodrodó dimenziójában, de sose rezzent. Fájdalom nem borzongathatta meg a testét, fel nem dúlta, úgy viselte, mintha ékszerrel ünnepelte volna egymásra találásuk bódulatát, és most... most megrezzent! Felizzik a szemében hát a kérdés, de választ nem kap és nem szerez rá, ha elfelejtené sem csókolná önfeledtebben, nyögve hódító vehemenciájának élvezetes és fojtó szorosságát. Nem akar mást tenni, mint behódolni ennek az erőnek, nem a behódolás szent, meleg, vonagló öröméért, hanem az erő dicsőségére, mert lenyűgözi ez a másik, tőled idegen, hideg erő, állhatatossággal határos érzékeny keménység, de bármilyen különös is, semmilyen más módon nem dicsérhetné, dicsőíthetné, mint ezzel a diadalmenettel előtértől ágyig. Már rég nem látja futó kalandnak ott elheverve, titkainak hosszú sorához írja hanyag, kapkodó betűkkel az ágyat, amin elpihenni Seth nem úgy szokott, mint a halandó emberek, napról napra váltogatva a munkát és a pihenést. Jobb ezt nem tudni és nem sejteni, amikor a tekintete lecsúszik az arcáról, a saját kezének nyomát követni a férfi bőrét, hosszú ujjai rásimulnak az ölére, vágyakozva alányúl a merev kéjnek, maga felé húzza lassan, a hüvelykujjával közrefogja, és tényleg a közeli jövőre gondol, és a közeli múltra, amikor a szájában volt, nedves ajkai között, most nyalintó nyelvét élvezte, de a külleme titok volt, amit most lepleztek le, ünnepélyesen áhító félfényben, és kedve lenne, igazán kedve lenne újra csak megcsókolni odalent. És ezúttal talán nem is volna vele olyan kegyetlen, mert meglágyultak tobzódó vágyai, meghajoltak a hegek durva tanúságtételei előtt, már nem látszik játékban levő erőnek visszafogni a vágyat, és kielégülést, amikor ilyen mély és érdes formákat hord magán Seth, amik valódi fájdalomról, igazi szenvedésről árulkodnak, ami után nem jött ő, a léha, kéjjel borítani be a tátongó hiányosságot, űrt az érzékelésben. A halálos, gyötrő, kimerítő, felőrlő kínok felfedett közelsége megrészegíti, bódulata vele marad, amikor öleli, és sanyargató hiány, amikor már nem, szenvedő tekergése könnyed tánc a másik ölében, és súlyos vonaglás, amikor aláfog, mert nehéz, és elnehezedik hirtelen, nagyon is tudván tudva, hogy mit tesz. Amikor a karjában tartja már nem tartja magát saját erővel, a gerincét ívesen homorítja, és szívesen, a saját száját harapja a kellemtől így, hogy a másiké megtagadtatik tőle, sóhajtással üdvözli élő, égő játékát, aminek védtelenül oda tartja magát, vagy magához ragadta a másik, csak büszkeségi kérdés, minek tekinti magát tobzódva az értő kéz élvezésében. Vagy minek tekinti őt, beszívott hasfalának kemény hullámain szörfözö idegent, ismerős vonásaiban, feltárni vágyott mélységeiben, acélszeméből géphangok vonzóra olajozott csábító hangját hallja kiszivárogni, ahogy bámul rá, mintha kérdezné, hogy meri-e megtenni, amitől nem is fél! Kihívóvá fordul a pupilla feldobott fekete érméje, fej vagy írás, és egyértelműen a fejnek áll a szerencse jól szabott arcában, a szája mosolyintva emlékezik meg a másik öléről, élvezetéről és kiszolgáltatottságáról, és amikor lehanyatlik a feje újra, ellazulva, nem feladja a sosevolt küzdelmet a szemernyi tartózkodás felett, hanem átadja, mint a húsát, vágytól meg-megborzongó új életre kapó húsát. Hiszen akarja, csak érte kell nyúlnia, ott van mindenhol körülötte, rajta, csak benne nem... - Kéz nélkül? - mordul fel foglyul, egyezményes nyelvén az ingerlő méltatlankodásnak, megfeszíti egy gyönyörű hiábavalóságnak szentelt izommutogató pillanatig a karját, csuklóját a bilincsben, de még kapaszkodó lábai, térde a másik derekán is beleszúr haragtalan lázongással. Feledi félbehagyott gondolatainak furcsa, torz panoptikumát, irigysége tovalebben, mint a sértettség árnyalata a szeméből, a kiszolgáltatottság meg nem érdemelt, szinte rémisztő zöngéje a testéből kimúlik, hogy az új játék vadító vakmerő vállalására csapjon le, kapaszkodjon bele, és el ne engedje, amíg nem csillapul az élvezet, az izzás, ami újrakelt benne. Kétség kívül újrakelt, lüktetés felel a mellkasi csókra, fájdalmas-kéjes húzódás odalent a harapás vonalán, csak felnyög, szinte felesleges illusztrációjaként a vágynak, amit mozdít előre és felfelé tolva meg a csípőjét. Hozzátörleszkedik összefeszülő testük ölelkezéséhez, kapkodó lélegzetektől csapongó záradékkal rándul, magát húzza hozzá közelebb, csüngve rajta és zsákmányul ejtve. A karjai megejtő engedékenységgel siklanak a takarón, ökölébe zárja a gyeplőt, amivel vissza kell fognia magát, hogy ne sürgesse, mert bár Sethben talán megvan az erő és méltóság, amivel ezt nem tette, hasonlóságaik ellenére nagyon különböző anyagból gyúrták őket. A fejét övező karjainak koszorúja katarzist követel, glóriát és megigazulást, önző a csókja, önzőn vágyja, hívja, fogja, az ajkaival elragadja, nem kéri, egyenesen parancsolja szinte, hogy tegye végre a helyére gyönyörű keménységét, oltsa belé a vágyakozást, amit olyan régóta dédelget magában. Most hunyt szemmel csókol, mert a fényben megzavarja az elmosódott homlok, az acélos szempár követhetetlensége, a sötét hajtincsen egyensúlyozó vízcsepp, amiről nem lehet eldönteni, hogy víz, vagy veríték, hasonló ahhoz, mint ami összesúrlódó testük sima ívein gyöngyözik, tiszta tajtékkal tapasztva össze az összetartozókat. A mohóságát csókolja belé, mert Seth a vágyát adta át, beledörgölte homorító testébe, az ölébe, a mellkasán ég és a nyakát ékesíti, ajzott csípőjének elragadó virtusa igazán mély torokhangokat csalogat ki belőle, ami darabokra szakad a nyelvükön. Elkínzott szusszanással harapja a másik szinte tékozlóan dús száját, az összefogás gyönyörét a lehető legszorosabbra préseli, mintha egyszerre elfojthatná és mélyíthetné a dörgölőzés mélységét. A testét kissé megcsavarja, fojtóvá válik a combjainak fogása, szóra váltja a csókot karcoló nyelvheggyel Seth száján. - Kérlek... használd is - igézi vágyakozva, elfúló hangon követelve nagyon magába valamit belőle.
Ez nem jellem, hanem ösztön. Pusztán az ember csinált belőle jellemiségi kérdést, holott bármely szelídítetlen vadállatban megtalálható az erő, az akarat, a túlélésért való küzdelem, az önörökítés diktatórikus vágya. A magasabb értelem felismeri, hogy az ember évezredekkel korábban elromlott állat, mára vírusos fertőzés, melyet csírájában kellett volna elfojtani még mielőtt túlburjánzott volna és mindenre rátelepedő mocskos, bűzös lepedékként nyelte volna el a világot. Ennek az életnek már rég nincs szüksége létfenntartásra, szükségtelen a szaporodás technikai része önmagában, mert így is undorítóan sokan vannak. Úgy, hogy mellette a kölykök döntő többsége alkalmatlan szülők végterméke. Valami, ami már az első felsíráskor lehúzhatja csoffadt kis életét az első tetszetős vécécsészében, mert nagyjából pont annyit is ér majd. Nem. Nikolay nem óhajt szaporodni és nem csak azért, mert nem izgatják a nők, vagy mert a genetikájába örökölten és utólagosan is többszörösen belekutyultak, hanem mert szimplán értelmetlennek találja. Mint kutyát, vagy macskát venni ahelyett, hogy az ember elmenne menhelyre és megkeresné a rendelkezésre álló millió kis nyomorultból azt az egyet, amelyikért felelős lehet. És még mindig marad utána 999.999. Nincs válasza ki nem mondott kérdésekre, s talán nem lenne akkor sem, ha a világba üvöltenék őket ellentétben az agresszióval, ami ebben a formában élvezetteli bár, más viszonyok közt meglehet sokkal kevésbé lenne. Most nincs benne fenyegetés, a megrezzenésből gyökeredző vehemencia tűzvirágú és nem húsevő, tüskés, mérgező fajta és ezért hálás lehet a másiknak. Lehetne legalábbis, ha ilyen mélységekben járna gondolatban, ha összevetné az apró, buszos kis hangsávon tett különutat a közösségi pokolba a mostani helyzet általa generált apróbetűs ördögeivel, de nem teszi. Nem ismeri még nem hogy alaposan, felületesen sem a másikat, hát nem természetes, hogy e téren társaitól elütő legyen, habár minden más tekintetben egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül az. Ha úgy gondolkodna, ahogy nevelték, hát tisztában lenne ezzel, de mert nem akarja meggyilkolni saját örömét, egész egyszerűen csak elzárja az apró józansági kopogtatást egy sokkal kevésbé kiélveznivaló, még zárt elmeajtón. Még nem. Míg a gondolati zaklató elutasítással fogadott, a férfi behódolásában kéjes örömét leli. Nincs is annál szebb, mint amikor egy alapvetően megkérdőjelezhetetlen dominanciához szokott egyed időlegesen alárendeli a sajátját egy másikénak. Rengeteg pattogó feszültséget nyal a bőrre, pengeélen feni élesre az érzékeket, más tónust ad a lélegzetnek, a szív ritmusának, a nyögések forráspontjának. Nem ezért volt éppen szokottól eltérő tapasztalás ő maga is? Már az ágy előtt fixálódik pillantása a férfi kezén, szinte érezni a tekintet mohó éhséggel kibélelt súlyát az ujjperceken, kéjben hempergő elégedettségét a simítás vonalán, s csak ott huny szemet felette egy kósza szívdobbanásra, ahol maga felé húzza. Állát megemeli, hunyt szemű arcát csak a mennyezet csodálja, amíg jobbja végigsimít saját, feszült hasfalán. Még önmagát is ingerli, hát hiába kívánja bele magát olyan átkozottul a férfi szájába, a testébe most és azonnal, egyszerűen csak képtelen lenne elég ideig élvezni is. Kizárólag ezért nem adja magát a szájhagyománynak utolsó cseppig kiélvezve annak minden fájó szépségét a torkán, mert... lehet vele kegyetlen, kíméletlen zsarnok, ő mindennél jobban élvezi ezt. Nem veszett el benne egy helyes kis költőnyi mazochista, szimplán csak az. Mégis mi mással lehetne magyarázni, hogy nem temetkezik belé mélyen, gondolkodás nélkül egyetlen kíméletlen, erőteljes rárántással az őt hívó, gondolatokat szétszaggató, őrjítő vonaglásba? Hogy nem erőszakolja meg azt a szemérmetlenül reszponzív, harapnivalóan kéjelgő engedelmességet kizárólag a saját gyönyörével foglalkozva és mit sem törődve az őt csábító test fájdalmával, vagy igényeivel? Szeretné ezt tenni. Ott feszül minden mozdulatban, ami végül valódi kínzómesterként fogja vissza magát, ott párásodik kettejük bőrén veríték és vér helyett és ott tobzódik sötét, beteg démoni árnyak képében a feszített tükrű, lidércfényű íriszeken, amik még csak véletlenül sem hazudnak ártatlanságot. Kihívó és kihívott között szavak nélkül, egyetlen pillantásban zajlik le a kommunikáció és a velős beszélgetés oda-vissza megtalálja a válaszát. Az orosz pedig nevet a dacosságot látva, kedvtelő hangja rövid és mély, csak annyira hagyja oda a száját, hogy ráhalhasson a napbarnított bőr tüzes felületére. Bámulatos, milyen könnyen képes nevetni valaki, akinek bőrkötéses, írásos bizonyítéka van arról, hogy az élet cseppet se bánt vele kesztyűs kézzel és mégis... miért ne lenne? Nincs benne önsajnálat. Úgy él, hogy tisztában van a tettek és következmények mechanikájával, tehát soha nincs oka ilyen haszontalan tevékenységre. Ujjai erősen megszorulnak az elfogott csuklókon és ezúttal valóban megkérdőjelezi, mennyire is lenne egyszerű az a szabadulás, ha a másik komolyan gondolná. Még úgy is, hogy erőfitogtatásnak nyoma sincs benne, a másik testválaszaira reagál. - Mh... - A térdek szoros lázadására szusszan, mégsem tesz ellenük. - Még szinte érezlek, ahogy bennem lüktetsz - Felnyal a szegycsonton, onnan pillant fel a másik akaratos íriszeibe. - tehát van némi halvány sejtelmem róla, mire vagy képes nemhogy egy, rögtön két szabad kézzel és arról is, én mennyire átkozottul megveszek érte, szóval igen. - Harap a kulcscsontra szerető rohadéksággal - Kéz nélkül. - Az a mély, rekedt, erős akcentussal fűszerezett, vágyterhes torokhang, melynek megkívánt aláfestőzenéje a másik nyögése, nagyon is tisztában van a saját határaival. Nagyon jól tudja, hogy mennyire érzékeny pókselyemlepelnyi lehelethatár választja el csupán az élvezettől és messze nem óhajt idő előtt elmenni. Még nem. És mennyire átkozottul igaza van. A másiknak nincs szüksége a kezeire sem, hogy őrjítő legyen, felfelé ívelő, követelő törleszkedése, még csapdába ejtett kezekkel is irányíthatatlan, feltapadó dörgölőzése olyan pokolian érzéki, hogy kis híján valóban beletolja magát a mozdulatba. Hogy nem teszi, türelmetlen, szinte ingerült hördülést szakít fel benne, mintha a pórázt szaggató vadállat harapott volna rá a hangszálak börtönére és nehezen érthető ez bármi másnak, mint sürgetésnek. A férfi szájára harapja a maga válaszát, behatolás helyett kompromisszumot köt a másik zsarnoki követelőzésével, így csúszik kéj a kéjen, saját vágyával nedves, síkos nyomot nyalva rá, ahogy a férfi mély torokhangja a saját testébe lökődik át. Ujjai szorosan fognak kettejükön és hamar megsíkosodnak saját követelésétől, a harapással egybekötött szoros feszülésre rándul a farka a farkán. Elfullad a száján, ahogy megszorulnak körülötte a combok, lehunyja a szemét egy szívdobbanásra, teljes hosszában kiélvezve azt a szoros, elfojtó összesimulást... - Nem. - Kíméletlen válasza a könyörgésre kísértetiesen idézi az ajtóra feltapadó korábbit, megkésett árnyékként hagyja oda ölét kezével hirtelen olyan hiányt örökítve a férfi ágyékán, amiben szintúgy társául szegődik. Ha a kategorikus "nem"-ből, nem lett volna egyértelmű, hát a fél kézzel combot lefeszítő, majd térddel ágyra szögező fogásból egyértelmű kell legyen, hogy továbbra is tart ez a viszonzás, mely ha fájó is, messze nem a bénító fajtából való. Elég egyetlen pillanat, amíg a másik fojtó szorossága enged és keze már a comb és ágyék érzékeny hajlatán tapad. Az embertelen leszorítástól az izmok megfeszülnek, ujjai a kötegelés kemény ellenállása közé fúródnak olyan idegvégződést ingerelve, ami messze nem lehetett katonai kiképzés törzsanyaga. Ez a fajta szeduktív, olyan idegekre hat, ami feszes hímtagját és az izomzatot egyaránt próbára teszi, az előbbin mint elektromos kisülések nyalnak végig az ingerek, az utóbbi pedig rándulva vetné le magáról. Nikolay arca a férfiéhoz simul, csókkal kényszeríti oldalra, de a fülcimpába már harap, nagyjából azzal szinkronban, ahogy a felfokozott, szenvtelen ingerlés már-már elviselhetetlenségig feszített pillanatában középső ujját csúsztatja belé. Nincs finom próbálkozás, megelőző ingerlés, még síkos a korábbi játéktól, hát ki is használja. Az ember elvárná, hogy legalább egy minimálisat tapogatózzon a kívánt hatás érdekében, de az a kéz kemény, akaratos és céltudatos. Rátalál a másik érzékeny pontjára és pofátlan alapossággal használja ki, a test reakcióból gyorsan tanulva és attól vezérelve simogatja körkörösen, az ujját görbítve, vagy épp nekinyomódva felhevítve csak igazán, mielőtt a gyűrűsujj is csatlakozna hozzá. Módszeres játéka lázba hevíti a testet, harcba hívja a sejteket, az izmokat és mégis... belül, mélyen engedelmeskednie kell neki. Ujjai még mélyen benne, mikor ereszti a csuklókat. A bordák mellett támaszt ki, míg csípőjét előre tolja, síkos vágyát siklatva végig a másik ágyékán. Kristálytisztán érzékelni, ahogy lejjebb moccan, a nyomás megszűnik a férfi combján, ölben maradt kezébe, hüvelyk alá csúsztatja saját tagját és ahogy ki-be játék finom átmenetével visszahúzódik belőle kézből, úgy hatol bele ezúttal már kemény, feszes, lüktető húsával. Van egy nagyon érzékeny átmeneti pillanat. Amikor egyszerre vannak a hímben utolsó ujjperci, de makkja már feszíti szét magának... valami elmondhatatlanul észvesztő érzés, eléggé ahhoz, hogy azonnal megkérdőjelezze immáron sokadszor saját önmegtartóztató elhatározását... Nem. Még nem. Mintha ezerszer szólt volna benne ez az ukáz, de még egyszer sem bánta meg, hogy engedelmes volt neki és nem teszi most sem, ahogy mélyen, az ujjainak hála akadálytalanul ütközésig tolja magát a másikban.
♫: Hmhmhm ★ §: Aren't you a good boi ★ ✎: 1359 ★ id: 0035
Uralom kézben tartani a sors fonalát, aminek létezése filozófiai kézművesség kérdése, mesei fordulat, kontrollképzet a lelkek felett, amik nem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal most és a hátralevő időben a földön. Uralom... uralja, uralni passzió, élvezet, uralkodásra termett kevesek kiváltsága sokak felett, hatalom, ami kézzelfogható és elvont, anyagi természetű vagy érzelmi zsarnokság is lehet, mégis abban mind megegyezik, hogy ami ural, annak az akarata érvényesül a másik felett. Uralja vajon Ezio Sethet? Ismeri a nevét (és mind tudják ez milyen hatalom, még ha nem is démohívő babonasági összefüggésben), tudja hol lakik, felizgatta, és megkefélte, ajtónak szorította, kiszolgáltatta saját kényének és vágyának. Mégsem uralkodik felette, mert a hatalma csak annyi, amennyire engedi a másik rátelepedni, és ezt a kezében lüktető, vaskos, szép fogású férfiasságáról tudja biztosan, mert azon játszva sem csábítja jobban el, mint tette korábban. Azzal sem bírja szertelen, könnyű, kapkodó élvezethajhászásra, aminek a lehetőségét felkínálja ugyan neki (mint az Élet maga), de Seth hunyt szemmel is maga ura. Talán ezért csipkézték ki kérkedő bőrét masszív testén, hogy azzal rogyasszák meg féktelen önhatalmúságát? Mindenesetre, nagy kárt még nem tettek benne, az ölének merevsége, előreszegeződő nedves forrósága éppen olyan hibátlan és kiváló, mint amilyennek megteremtetett, legalábbis ilyennek érezte a keze alatt, és ilyennek már az ölében is, és ilyen lesz őbenne is. Van, amit vétek és pazarlás volna feláldozni az uralom oltárán, talán nem is érné el vele a kellő hatást aki megvágyja azt a tékozló szabadságot a másik mindensége felett, csak vak álmokat kergetne rituálisan csonkolt hímtagja felett. Katatón kattogó kéjvágyának fékeveszett burjánzása kasztráló víziót kelt, mintha csakugyan elfogadható lenne, hogyha a hagyományos úton nem szerezheti meg magának a megvágyott másikat, akkor ezen az ősi kiforrott finomra hangolt szinte művészi metóduson át az övé lehet az ereje, a képessége és az élvezete. Miért is ne? Vér fröccsen a szembogarának belső felére, buja-vörösre mázolva a látványt, a fölé hajoló test árnyékívét, hasonló árnyalatban izzik, mint az öle, de a mély tónusú hang, ami földmélyi barlangok féleleműző meleg biztonságával szólítja meg, mint a tűzrakó ősemberek otthonkereső hordáit, keresztülhatol rajta, és feltisztítja a vad látomást. - A sejtelem csak olyan, mint a képzelet - sóhajtja telt, szenvedő hangon, a mellkasa felfeszül a harapásra, mintha rögtön a szívét kínálná habosan a fehér fogaknak, pedig ahogyan az érzelmekhez, úgy a kéjvágyhoz sincs sok köze ennek a minden hájjal megkent örökmozgó kis rabszolgának, ami csak az oxigénellátásért felel, hogy bele ne aléljon szomjúhozva az éltető ájerért a jóba, amiben csak az a rossz, hogy egészen másra éhezik türelmetlenül - nem tudhatod mennyire pontos, amíg szabad utat nem engedsz neki, és akkor felülmúlja majd a képzeleted... és bánni fogod, hogy nem tetted meg korábban - kecsegteti forrón tálalt bosszúvágytól fuvolázó hangon, aminek ritmustalanságáért csak saját magát hibáztathatja a férfi, megfeszített testében szertelen ösztönök hajtotta ritmusban járna az izmok, elfullasztva és felzihálásra késztetve, mikor mit diktál nekik acélos határozottsággal a másik teste és dús öle, amit megfosztani férfias ékétől vétek volna. Vétek, ennélfogva vonzó ősidők óta, mióta megszületett a bűntudat és rákapott az ember az ízére, ezért kell neki leginkább az, ami tiltott gyümölcs, érett, leszakítani való ringó forróság, a nap tüzével vagy az ölelés tápláló szorosságával kitelt lédús téboly. Nyögve esküszik mélyen magában, hogy akármilyen kontextusban is kérdeztetik meg, képzelte-e, hogy megfosztja a zsarnokul használt férfiasságától a másikat a saját kézbe vett dolgok hatékonyságának paradigmája alapján, hát akármilyen jól is esne kimondani, és borzongó örömére szolgálna ő bizony tagadni fog, és el nem árulja, mi járt a fejében, miközben könyörög ékesszólóbban a szájánál a testével, de némán az alternatívákról, amik megfordulnak lázas vágytól zajos fejében. Rajta a nevetés sora, a fejét egy kaccantó pillanatig hátraveti, a fogain kigömbölyödik az édes őrületre hajló jókedv. A kategorikus elutasítás kemény faláról visszapattan a vágyakozás, és egy pillanatra haragszikrákat vet a kék szemébe, de aztán a helyére zökken benne a megismétlődés, ami keretbe zárja őket. Ő a másiktól a várakozást, a türelmet tagadta meg, csak mi lényege ennek az embernek, az állhatatos, végtelen erő, míg Seth a türelmetlen, sietségtől, felizzó, villanó lendületéből semmizi ki, sürgetését eliminálja értő, gyilkos kézzel, szóval, szájjal, megsemmisítve azt. Most kellene csak igazán ellenállni neki, és meg is tenné talán, ha nem felelne mégis meg az előrelépést vágyó szókra, és nem cselekedne olyan fájdalmas, hirtelen hévvel, amiben magára ismer. Az viszontlátás öröme nem múlik el fájdalmas szisszenés nélkül, lefeszített lába tehetetlen zsibongással fordul, feszül az ízületben, a szalagok méltatlankodva hiányolják az előzetes lazítást, fennmaradt sarka a férfi hátába fúródik, a feneke felett, a gerincére szorítja durván, hogy megtorolja a testén esett sérelmet, amitől csak a vágyakozás nem csillapult magányos ölében. Fattyúszitkot mormol a kezétől megszabadulva, könnyet is ejt, de ölben, sűrű, mézgás, nehéz cseppet mázol a saját alhasára felemelkedő csípőjének érdemtelen haláltusája, ami kéjes rándulássá változik amikor magában érzi hirtelen. Tényleg hirtelen, bár számított rá, a gondolatai kiürülnek a fejéből és körégyűrűznek, most homorít csak igazán, a tarkóján támaszkodik, a vállai elemelkednek, a saját karjába harap édes kínjában és őrjöngésében, bár a teste laza, mert a tudata erősebb minden használatlansági tényezőnél, friss izmok gondtalan feszessége üdvözli benne Sethet, megünnepelve az ujját, az idegek lángolását, és szűkölő torkához hasonló rezonálással búgnak öröméneket a kéjben. Az aktus szentség, mondják, de a szentségtelen élvezet párát lehel, a nyála a szája szélén csordul, mert oldalra kell fordítania a fejét, miközben az a harapás viszonzást kíván a fülén, a testén, bele akar temetkezni, most már aztán igazán! A szabadságot, ami okszerűen érkezik, és minden porcikája érzékeli nem veszi észre azonnal az elméje. Nem, már a saját nyirkos homlokán siklik végig az ujja, a száját simítja, és beleharap ott, ahol viseli Seth fognyomait, a tenyerét az állára szorítja, majd megnyalja önfeledten, önkéntelen emlék-reflexek bódult áldozatául esve mire észleli, hogy a kezei szabadok. A megőrjítés eszközei, de a szemében nem hideg számítással csillan a felismerés fénye, hogy mire használhatná őket, tudatlan együgyű egyszerűséggel pillant rájuk, mint a csecsemő, amelyik felfedezte ötágú jövőjét, az első barátnőjét, és az utolsót, amivel segítséget kér majd és könyörgőn kinyújtja, ha ugyan akkor még lesz keze, lesz kinek, és lesz rá ideje. Barbár örömmel siklik végig a tenyere a saját mellkasán, a tudatlanság áldás, ha a tudatosságot intenzív gyönyör hajszolja, annak kiélvezésére feszíti és ernyeszti a bensőjét, kéjjel harapja be a száját, és hörgéssel, szusszanással élteti tébolyító ügyességét, zaklatott csípővel járva nászt, hálva el az ujjaival, a testével, ami olyan kiszolgáltatott és védtelenül boldog ebben a praktikában, mint rég nem, és miként nem is remélte még az ajtó túlfelén. Az ordító hiány a másikért feltelik rángó, meleg örömmel, nedves tűzzel, vérbő vágya elfeledi a korábbi kielégülést, de valahogy benne van mégis, mély, háttérből előhangzó lüktetés, tobzódó élvezet, ami halmozódik, és nem kiváltja egyik gyönyör a másikat, hanem Seth által újra életre kelt és benne jár, és jó lenne megosztani. Jó lenne megosztani! A karja a férfi támaszkodó karja mögé kulcsolódik, a belső felét könyékkel öleli, míg az alkarja felkapaszkodik rá, összesimul a bőr a bőrrel, a kirajzolódó erek összepréselődésénél csak a fogása a másik könyöke felett feszesebb. Belekapaszkodik, az ujjai rátapadnak vággyal és akarnok kívánsággal, a fogságba ejtve egyszersmind, és boldogan belekapaszkodva, ellenoldalon a könyökét mélyen a kemény matracba vésve emeli meg abban a pillanatban a testét, ahogyan a makkját az ujjai mellett magában érzi. Fényűző fehérré világosodik egy pillanatra a fürdő hajnallal jelentéktelenített fénypászmája, mély nyögése élvező hümmentésnek tűnik a ragyogó sötétségben, édes gyötrelmet kívánva magába hozzáemelkedik, hogy az első mozdulat, a mélyre hatolt ütközés teljes hosszúsága igazán lefelé tolja igazán le, igazán bele, igazán mélyre, igazán, igazán, igazán! Levegő után kapva úgy siklik a másik ölében, mint a rosszra csábító kígyó, visszaszorítva az ágyra egészen elernyed, megránduló ujjbegyei árulkodó vágyakozással kapaszkodnak a feszült izmokba, ölelő combjaival magához szorítja, nyitott teste fülledt, fojtó vággyal csalogatja a jól ismert ritmussal, bensőjének szívdobogásai közé.
Uralni azt lehet, ami hagyja magát. Vagy aminek akaratát nem csak erőnk, hajlandóságunk is van porrá zúzni a puszta hódítás kedvéért, elvégre... egészen biztosan nem az egyén élvezete adja. Olyan ez, mint amikor valaki kóbor kutyát akar tartani. Megszereti a maga független, vad, szabad valójában, hát képtelen távolról csodálni és kézhez szoktatja elveszejtve mindazon tulajdonságát, amiért az ember megszerette. Míg az uralom ezen formáját Nikolay messzire kerüli példának okáért a spetsnaz esetében, a saját választásból ide-oda csúsztatott hatalomgyakorlási játszadozás kifejezetten a kedvére való. Nagyon vékony a válaszvonal a között, hogy mit hajlandó és mit nem hajlandó elviselni tekintve, hogy átlagemberhez képest saját határai milyen mértékig kerültek kifeszegetésre a speciális erők égisze alatt. Az amerikai olyan szoros béklyókba zárhatná, hogy nemhogy mozdulni, bárminemű ellenállásra is képtelen, kihasználhatná a testét oda-vissza, ahogy csak tetszik, nem fogadna véres bosszút, ha megkínozza a maga kéjes, vagy épp szimplán csak kegyetlen módján. De a csonkítás olyasmi, amiért megölné. Azonnal elfelejtené neki, hogy "látatlanban", semmi információk alapján is kifejezetten rákapott különleges aromájú személyisége ízére és utólag sem lenne miatta sajnálata. Mert lehet bármilyen kiképzett, mindenkinél van egy érzékeny határvonal. Jobb hát, ha az orosz nem tudja, minek szól az buja, vérvágyó pillantás és az öröme valóban öröm is marad. Ahogy a másik feszül, hozzádörgöli arcát a mellkasához. Borostás képe horzsolja a felforrt bőrfelületet, de az állatok szerető gondoskodásával üdvözli a felkínált szívet... és megeszi reggelire. Mert vadaknál már csak úgy szokás, ha nyers belsőséget kapar ki magának, pláne, ha előtte megfelelő mennyiségű hajsza kéjébe pácolták. - Bizonyítsd. - Saját provokációja és a férfi zilált, általa gerjesztett széteső hangja szenvtelen, álnok mosolyra kanyarítja a száját, beárnyékolja a villogó pillantást, egyértelműen, vastagbetűvel szedve hív ki maga ellen. Az orosz nem fél a következményektől, mert jóformán elvárja azokat és mert sziklaszilárd magabiztossággal tudja, hogy képes olyat adni a másiknak, amiért megéri időlegesen feláldozni saját élvezetét. Ha nem is a beteges fosztó képpel, de a maga módján mégis rituális áldozatot mutat be a másik húsának templomán, feszített, szentségtelen oltárán. Ártatlanabb bálványimádásért is jutottak már eltévelyedettebb lelkek pokolra. És mégis, a déli pofavizit és a mostani pillanat között könnyen elszabható életvonal huzaljára feszíti a lehetőségeket, mert ez a provokáció nem a jelen pillanatnak és nem ennek az aktusnak szól. Meghív egy bizonytalan délibábnyi, tünékeny jövőbe. A hím nevetése kitölti a koponyáját, s bár nem látja a haragvó szemeket, természetes, elvárható következményként csatolja hozzá gondolatban. Jó. A harag szélsőséges érzelem és mint olyan, nagyon könnyen csap át bármely más pozitívabb fivérébe. Nincs benne félelem és nincs visszakozás akkor sem, mikor a gerincébe belenyilall a fájdalom. Ha az orosz valóban tartana a következményektől, hát engedelmes kis rabszolga lenne a másik kéjének. Ez esetben pedig messze nem lenne képes olyan mértékig felhúzni, mint ahogy megteszi végül, fájdalommal és elvetemült izgatással majd egyező mértékben vegyítve. - Lám-lám... - Dorombol érdes, idegen fűszerű hangja halkan, mosolyogva a másik fülénél, végignyalva a porc puha vonalát. - Olyan veszélyesen makacs zsarnoksággal véded ezt a testet. Ki gondolná, hogy ilyen kiéhezett odaadással várja, hogy megkeféljék? - Valahol ezen a ponton csatlakozik ingerlő ujjához a következő, mellkasa, feszes hasfala rásimul a férfi homorító, megfeszített formájára, az öle az öléhez dörgölőzik, súlyos vágya lenyalja róla a kéj síkos nedveit, csak hogy szinkronban a sajátjával kenje fel. Benne akar lenni? Átkozottul. És mégis kivár egészen addig, mikor a hím testébe huzalozott vágy már szinte az elégedetlenség húrjain pendül, mert eljön az idő, amikor a keze szimplán csak nem lehet elég. Nem tudja nem észrevenni az apró változásokat, a feszes, többért követelő rándulásokat, amikor ilyen mélységig van ráhangolódva. És legfőképp nem tud ellenállni neki, amikor ilyen pokolian csábítón invitálja magába minden porcikája, lélegzete, a felzabált szív minden benne lüktető, felzaklatott, követelőző dobbanása. Van az a béklyó, ami képes továbbélni akkor is, ha fizikailag már nincs jelen. Ilyen az atyai szigor és elvárás, melynek a megfelelési kényszer a gyerekkorból kinőve is létezik hiába a kiváltó erő fizikai megtestesülésének hiánya és ilyen az orosz fogása is. Elhiteti a szervezettel, hogy csapdában van és egyszeriben meg is szeretteti vele, hát gazdája nem is realizálja azonnal, hogy saját szabadságával bizony tenni akart. Az így keletkező, farokfeszegető reakciókkal dúsított türelmi idő éppen annyira elég, mint amennyire a ruszkinak szüksége van a megfelelő pozíció és ütem kihasználáshoz. Pillantása oldalra villan, ahogy a másik karja szoros, béklyózó kígyóként mászik fel a sajátján. Mintha szabadjára engedte volna az eredendő gonoszt az édenkertben és a tiltott gyümölcs helyett inkább pikkelyes, sikamlós testét harapná tudva-tudván, hogy nincs az a kárhozat, ami ne érné meg cserébe. Ki a franc lenne képes ellenállni? Ezúttal nem ő az ellenállók vezére, mikor végre belé hatol. A farkán végigszáguldó őrjítő ingerek mellett fel sem fogja azonnal, hogy mit művel a másik a testével, de azt igen, hogy elélvez benne. Félig. Az orosz hördülve, fájdalmasan harap bele a hím vállába, a csípője lezuhan, ahogy térdei szétcsúsznak és teljes súlyával szegezi vissza az ágyra. Farka kizárólag azért nem ment ütközésig, mert még viszonylag időben rászorított saját magára, hüvelyk és mutatóujj szoros bilincsével kényszerítve pórázra fellángoló gyönyörét. Még így sem kerüli el, hogy síkos, forró örömmel telítse meg a másikat, de arra messze nem elég, hogy saját feszültsége akár egy leheletnyit is gyengüljön. A hangja hosszan, szinte vonyítva rezonál a napbarnított bőrön, fognyomai mentén a jellegzetes seb árka megtelik vérrel. - zhdat' - Épphogy vakkan a szó, ami abszolút levedli magáról az angol hangzást, de a hangvétel és a lekényszerített, mozdulatokat gátló póz alapján így sem lehet nagy kihívás értelmezni, mire utasít. Kell néhány hosszan gyűrűző, benne lüktető, nyugvó másodperc, míg képes némileg megszokni az észvesztő ingert, a test szoros ölelését magán, míg a világ nem a vörösen izzó kéjpokol melegágyaként tündököl. Szemet huny felette, ahogy fogai eresztik a húsát, hegyes nyelve csípős, fájó ingert hagy maga után, amint elnyalja a sebet és azzal szinkronban ereszti magát ölben, ahogy végül a nyakába csókol. Ráharap az állkapocscsont ívére, sokkal gyengédebben, mint ahogy a vállát marcangolta, felnyal az arcán és a száját kéri magára, míg beszűkült világuk újra feltelni látszik a maga gyönyörködtető mozgalmasságával. A körülötte záró póznak hála combjai könnyen csúsznak keresztezve a férfi combjai alá, pusztán ezzel megemeli annak csípőjét a behatolás szögét irányítva, egyszersmind szabad karjával nyúl be alá. Keresztbe öleli át a testét ellenkező oldalról zárva be, mint ahol a férfi karja rajta teszi, ujjai hátulról marnak bele a csípőbe, így a másik istentelenül hergelő, kígyózó mozgása ezen ölelés börtönében tekereghet. Ezt a fogást használja akkor is, amikor visszatartja partnerét az előrenyomulástól félig kihúzódva belőle és engedékeny akkor, amikor mélyre döf benne újra. A mozdulat nem a gyors, veszett típusból való. Ez a kemény, erőteljes, épphogy nem fájó ütközéssel vegyített, hergelt fajta.
Szenvedőn felnyög a képtelen kihívásra, aminek a jelenben megfelelni is rituális tett lenne, de valami őrült keleti nép szent és önhalálos rítus rigmusa szerint, leginkább kamikazének nevezhetné azután csak magát, ha nem volna képtelenség az utána megnevezettség önmagában. Nem a nyilvánvaló bizonygatása derogál neki (bár ezt gyakrabban érzi, mint kóbor kasztráló vágyat, amit Sethen kívül olyan sokan megérdemelnének, mégsem váltják ki belőle az ingert), inkább elhagyni a férfi karjainak ölelését, testének árnyékát, játékának kínzó labirintusát lenne szörnyűség, amit a bizonyítás viszont megkövetelne. De a követelések hajnala ez, a gyötrődő kis hangot hamar átgyúrja értő kézzel a másik élvezőre, kéjtől szenvedőre, aminek hozománya a türelmetlenség, de a kiizzadt bölcsesség is, ami meglátja a jövőt ebben a képtelen versengésben, amiben egymás kedvére tenni csak a cél, zajos ovációval ropogó finisvonal a vékony jégen. Ki tud messzebbre szaladni rajta, mielőtt beszakadna alatta a rianó tudatosság és elmerülne az felkavarodó ösztönösség halálos hullámai között, amik minden elvárás ellenében forróak és nem hidegek, vörösek és nem feketék? Most Sethen a sor, Ezio felkészül, és egy alkalmas pillanatban százezernyi kézzel hajtogatja majd ezt a masszív, akaratos, ellenálló húst, stabil testet, puszta kézzel gyönyörűségbe öltöztetve, ahogyan teszi most vele mennyi módon. Mennyei módon! Megszámolni sem tudná az ingert az ölében, az állán, a száján, az oldalán húzódva, combjában fájva, lüktető ágyékának szívritmusain életgörbét kimérve, de akarná. Számot adni és számot vetni számtalan számszerűségi számítás szerint is számít, jelentős értelemben, lényegen találva a vágyat, kimérve a kéjt és az elragadtatást, mert valahol mélyen benne, a tobzódó ingerek alatt még mindig ott van ő, a legkisebb mértékben sem ösztönlény, és le van nyűgözve, hogy lehet mégis ilyen kirobbanóan spontán értő, érző kéz alatt, amit csak érezni akar minden porcikájával. - Csak ne gondolkodj rajta - megveszekedetten mordul fel a semmiből, két ziháló lélegzet között kivág a haraggal határos felindultság (szörnymancs nyúlkál a biztos barlangba), mert a másik a titkosnak hitt gondolataira felel meg, kínzó kényelmetlenségű gerjesztő mozdulatai mintha valódi kényelmetlenséggel rántanák össze a tagjait, nyirkos benne a vágyakozás, mint az ölük melegmézű összedörgölőzése, és nem az erkölcsiség olt belé hőre lágyuló, majd teljesen felszívódó gátlásokat, hanem a védekezési megszokás, amivel óvja, takargatja bensőjének kiéhezettségét. Bár ő szentül hitte, hogy az A valami odabent vérre és szenvedésre vágyik, ősi tobzódásra a civilizáció előtti archaikus emberségben, ám Seth kéjvágyra hangolja vad természetét, akaratosságával magát követelteti, egyre hangosabban és zajosabban, és egy pillanatra rémisztővé válik a gondolat, hogy nem tudja mit csinál (honnan is tudhatná, hiszen csak egy ember a buszról) és lavinaszerűen elsodorja majd a túlfeszített húr rugószerű összerándulásának másik végéről előrántott horogra akadt létezés, ő maga. Mi más is lehetne ennek a vége? Ám letagadhatatlan erénye Sethnek, hogy bár ő maga réges-régen úgy véli, hogy szimplán csak nem elég az ügyessége, a közelsége, kell a több, az aktus valódi ereje, az a réges-régen már többször is elmúlt, és még sem történt más, mint az idegeinek finomhangolása, bőrének tébolyult lázadása, a vérének megáradt lüktetése, a test forró epekedése, számtalan édes bosszú vágyteli megfogalmazódása, tehetetlen nyújtózkodás iránta az elérhetetlenbe. Szinte fáj lélegezni a szája, csókja nélkül, rángó kín az ujjaiban nem érinteni az elfogatás börtönében, gyógyírt kíván, követel öltől állig ezerszer is gyötrőn felhasított teste, és amikor erre rájön meg is szerzi magának. Rátalálva a saját testére megörül neki, édeni mosolyra kanyarodik a szája széle, feszes, fehér fogai közé szívja szisszenő sóhajjal a lélegzetet, míg ráhúzódik, gyönyörrel kitelő gyönyörködtető mozgás ez, új életre kap benne, a tűz, amit Seth gyújtott a bőre alatt őt is melengeti, energiává és erővé változik a kéj combjainak ölelésében, felhullámosodik a test, mint az élvezet, mint a kéj a másikban. Győzedelmesen rándulnak meg a térdei, ahogy belefeszül, és érzi, minden centijén érzi a nedvességének kirobbanását, a kettőjük közé riadtan kapó kezének erejét, az ölébe szúrnak kemény ujjbütykei, de nem engedi távolabb, mint a lehető legközelebb, a meleg fájdalom bizonyosság, hogy ott van, hogy még mindig küzd! Milyen makacs! Milyen nagyon makacs! Az ágyra préselve szabaddá lesz a keze, amivel emelte magát, fürgén elrugaszkodik az élvezet nedves csapásán (vér és ondó, szinte egyre megy), kínzott vállában kellemkedő domborulattal mozdulnak a sérült bőr alatt a pajkos izmok, a harapás mély fájdalmával csak élvteli nyögéssel törődve öleli körül a fejét, magához szorítva mohón marcangoló száját, konok koponyáját. Feltúrja a rendezettre nyírt sötét tincseket a tarkóján a hüvelykjével, az ujjai a nyakára csordulnak, szellemkezű érintés helyett nagyon is erős valóságosságuk szinte megragadja, fül mögött végigkarmolja feleletül, éppen ott simogatva a legerőteljesebben, ahol az ajtónál csókolta, hátulról gerincesen, gerincen, csigolyáról csigolyára biztosítva a tenyerébe forrt vágyairól még a vágyó várakozás kontrollszerző másodpercei alatt is. Ismeri ezeket a pillanatokat, a visszatartott lélegzetű ringatózást egy mesterlövészpuska állványa mögött, a kirántott szegű gránátot még kézben mérlegelő szívdobogtató örökkévalóság ez, nem szabad elsietni, zsarnok öle nyálas szerelemmel dobol a hasához préselődve, türelemmel. - Tessék a bizonyítékod - rójja a nyakára a szavakat mélyre vésve, mert nem szeret adós maradni a versenyben, ha mégolyan nagyvonalú is volt a jövővízió, ég a vágytól, hogy bizonyítson, de még jobban egyszerűen csak ég a vágytól, és ezt az idegenhangzású szótag sem lohasztja le, bár belékapaszkodva egész testében megrándul élvezettel a hangját hallva. Nyögve húzódik össze, de hát tudhatta, hogy a vonzó-nyugtalanító akcentushoz hozzátartozik egy édes anyanyelv is, ami bemocskolja ezt a szájat, fülledt ajkait, annyi baj legyen, itt van, hogy tisztára nyalintsa neki. Aprón haladó csókjaiba fordítja a fejét, a száját kérve nem csalatkozhat, mert vágyik rá, a nyelve, a csókja az övé mindazokon túl, ami az övé lehet belőle, pedig az sem kevés, sőt! Hálás egy csípő az övé, felsiklik a másik combjain, a gerincét hajlítva emeli önmagát, most könnyűnek tetszik a színizom össztömeg, mert rákulcsolt lábai a masszív derék erőteljes és stabil vonalát használják önsúlyának elvezetésére a másiknak, így keskeny dereka éppen hogy csak nem ugrik a másik tenyerébe. A háta siklik az tenyerén, az ujjai megszorulnak Seth könyöke felett, még ez a kis simítás, amit az ölelkezés okoz is felfokozott érzékállapotban találja, nem tudja és nem is akarja elfojtani az élvezetteliségét, belenyög a csókjába, amikor eltávolodik tőle. Visszakívánsága nem erősebb a fogásnál, ami visszatartja, de elég erős ahhoz, hogy úgy érezze a bensője megszorítja, amikor újra mélyre hatol benne. A combjai összezárulnak, szűkítve a saját terét és Seth lélegzési lehetőségét, engedékenyen lejjebb csúsztatja őket, egészen a fenekén fogva össze a lábait, oda kulcsolódva a gyönyörért, amitől megemelkedik az öle, és nem akarja ő siettetni (tényleg?), beleremeg az erejébe. Mély mozdulataihoz hozzáhullámzik, felnyomja magát, amikor beleereszkedik, lassabban és nem olyan vadul, mint elsőre, de sóhajtva megfeszítve magát kimélyíti a mozdulatait amennyire csak megteheti, ingerelve a mohóbb és tobzódóbb lökésekre, amiket jobban ismer, de meg nem tagadva a gyönyörűségét a másságának. Hogyan is tehetné? Kisíkosodott bensőjében otthonosan jár a vastag és erős férfiasság, a feszítő széles csípő a testén helyet kapott magának, és szívesen fogadja, minden előrenyomulásában, és utánanyújtózik amikor eltávolodik, őrjítő tempóban, mert minden lassúra nyújtózó pillanat forró hiányt fakaszt benne, és nem tudhatja elég ideig közel magához, és incseleghet a testéhez préselt testével, mert nincs elég idő a hajnaltól napfelkeltéig, amikor a csodákat szertekergeti a csúcsra járó nap perzselő forrósága.
Szenvtelen tudatossággal önként és dalolva injektál a férfi hevesen keringő vérébe kielégíthetetlen frusztrációt, mely a jelen pillanatban éppúgy csapdahelyzet. Ha megfelel neki és bizonyít, veszít. Ha nem felel neki, nem bizonyít semmit és szintén veszít. Akár igazságtalan is lehetne, ha nem lenne ott az ördögi apróbetűs szöveg, hogy bizony a két veszteség messze nem azonos, s a kérdés csupán, hogy mit kíván feláldozni a kéjelgés oltárán: az élvezetét, vagy saját magát. "Bölcs döntés". Ez üzeni az orosz minden tette, a fájdalom a combban, a feszes, felzaklató kéjvágy az ölben rángatózva, a síkosan csúszó, módszeresen ingerlő, hirtelen légvételeket szaggató izgatás bensője szoros, árulón szerető ölelésében. Hogy valóban bölcsen döntött-e azonban saját nézőpontja szerint is, nehéz megmondani. Az ilyen izgatás - ha messze nem is páratlan a nagy számok törvénye alapján - valahol rendívül veszélyes. Az, mert kiélezett szélsőségekre játszik, mert a tűréshatár személyiségi mélyszakadék peremére állít ingerekig meztelenre nyúzva, szorosan megkötözve lábujjhegyen egyetlen félreverő szívdobbanással visszatartva csupán a zuhanástól. Az, mert olyan mértékig kiszolgáltat saját magának, hogy az ember tenni sem akar ellene, mert szimplán csak minden tartalékenergiát felhasznál, hogy egyáltalán önmaga maradhasson benne. Egymás után meríti le az elemeket, míg funkciójában nem marad semmi más, csak az az egyetlen, ami a teremtés mechanikai elvén reagál, ami kettejük összeforrásához valóban szükséges. Mert az orosz másféle zsarnok bár, tagadhatatlanul méltó fivéri fajta. Mosoly rándul a száján a férfi füle felett arra a felmaró hangra, haragvó indulata sistereg a levegőben és pattog a bőrén. - Miért ne? - A kérdés alattom, sötét élvezettel feltelt, sikamlós hanglejtése önmagát erőszakolja költőivé a következő mozdulattal. A rándulásra ellenszegülőn reagálva ugyanis, mintha csak örökítené a férfi dühét, saját ujjai indulatosabban, keményebben döfnek benne mélyre, dupla ujjperc helyez őrjítő pressziót a prosztata érzékeny pontjára, míg hüvelykje a gátizmot ingerli. - Pokolian felizgat. A puszta látványodra is el tudnék élvezni. - Két mondat között mordul kedvtelőn, ahogy ágyéka az övén siklik, így elnyújtott, mélyre ülő szavaival a második még a jelentéstartalom nélkül is mérhetetlenül obszcénnak tetszik. Kérdés sem lehet, hogy valóban veszettül felizgatja a hím látványa, tökéletesen nyilvánvaló, anyanyelvivé ingerelt testbeszéde, nyers, önkéntelen reakciói kívül és belül egyaránt. Imádnivaló testet kapott a kezei közé ingyen és bérmentve, ő pedig nem tud elég hálás lenni érte. Ha egész nap kefélné, sem lenne képes igazán betelni vele, holott nagyon biztosan tudja, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel is maximum röpke percek kérdése behatolástól az élvezetig. Így is embertelen saját önmegtartóztatása, túlságosan is felizgatta az ajtónál, túl gyönyörűen vonaglik kézbe az ágyon fekve, egyszerűen csak lehetetlen, hogy az örökkévalóságig türtőztesse magát. A saját szabadságára ráébredő szörnyeteg öröme falnak vágja saját józanságát. Azért a mosolyért dögleni kell, vagy elmerülni benne. Aligha hibáztatható, hogy az utóbbit választja. A behatolás hirtelensége, a másik testjátéka meg is szedi a maga vámját, tudatában sincs igazán a hím győzedelmes reakcióinak, vagy akár a környező feszült világnak. Számára pillanatnyilag kizárólag a feszes, izmos, síkos hús létezik, amibe belemerül és saját feszültsége, ami felszabadítani követeli benne magát, mert egy pillanatra elmosódik az erőhatárok finom mezsgyéje és valóban rabszolgájává válik annak a kéjnek. Mennyire szeretne behódolni neki... és mennyire nem engedheti meg magának. Valahol mélyen zsigerből felfogja, hogy fájdalmat okoz neki és ez a gondolat meghempereg a férfi élveteg nyögésében. Amennyire vissza kellene fognia magát, olyannyira élvezetre ingerli az izmok felkínálkozó, provokáló moccanása a szája alatt, beleremeg ahogy a hím tarkóra kapva felborzolja rövid tincseit. Hirtelen érzi tűzforró gerince mentén nyalni a szoba hűvösét, a hátára varrt pokolmacska tintaszőre égnek mered, ahogy végigfut rajta a borzongás. Mégsem a hidegnek köszönhető, sokkal inkább annak a nyers, megveszekedett vágynak, ami benne feszül, amit a füle mögé mart karmolás csípősen ingerel, és ami érzékeny közelmúltat idéz a tarkóján szinkronban azzal, ahogy a hím izmosan körérándul az orosz ukázra. Farka megfeszül a szoros fogás ellenére is és felnyög újra, kínzott hangja a bőrbe varrja magát, ahogy a korábbi kép egybemosódik a mostanival és szinte valóban érzi magában újra. Teljes a képzavar az orosz kihasznált, kimerült elméjében, mintha valami súlyos tudatmódosító vegyszerben mártózott volna a korábbi hidegzuhany helyett és ebben a pillanatban kifejezetten és megmásíthatatlanul mocskos függőnek érzi magát. A válasz úgy is egyértelmű, hogy nincs borsos replika az elétárt bűnügyi jelekre, a másik kifejezetten rosszzsaru és a rosszzsarukkal kefélni kell, ez alapszabály. Ugye? Szinte csodával határos, hogy képes végül elnyugodni valamennyire, pedig a férfi messze nem könnyíti meg a dolgát, még ha tehetné ennél sokkal nehezebbé, vagy egyenesen lehetetlenné is. Ráhajol a csókban, forrón izzó szenvedéllyel adja át magát neki, kellemes mordulása a száján szinte csak hümmögés. Az ajkak simasága kontrasztban áll saját feszes követelésével, adakozásuk pedig szinkronban a másik testével. Nyelvén még ott a hím vére, melyet olyan erőszakosan ontott, megfűszerezi a csókot, miközben kezdeti finomságát fokozatosan valami kíméletlenebb, akaratosabb, hevesebb vérmérsékletű bitorlásra cseréli a hím mozgása nyomán. A szájára fájó szenvedéllyel hálálja meg a ruganyos izmok engedékenységét, a reakciók finom eleganciáját, az odaadó hajlandóságot, hogy olyan átkozottul kézre áll és azt is, ahogy tökéletesen összekattan a testük, mint egy precíziós szerkezet rég elveszett, alapvető mesterműködésért felelős, most újra fellelt és beépített darabjai. Lecsókolja szájáról a nyögés ízét mikor kihúzza magát belőle, a fogai közé harapja alsóajkát, kicsit meghúzva nyelve azon fut végig fürgén, adózva a gondolatnak, hogy nem is olyan régen még a testmély forróság helyett éppen ezen ajkak között volt. Ezzel a gondolattal hatol bele mélyre, ütközésig, felzaklatott, mélyre szakadó lélegzete éles kontúrokkal nyalja fényesre izmos mellkasát, a szorosságán átnyomakodni a puszta síkosság és erő elvén egyszerűen csak őrjítő. A testjáték nem marad ritmustalan, megtalálja a maga szívós, erőteljes, feszes ütemét, ősi fajta, mélyre írt és végtelenül önismétlő, milliárdszor ismételt milliárdnyi emberben és mégis még most is, a mai napig megunhatatlan. A férfi többért kívánó és ki is követelő mozgása az orosz mélyre vágyott, erőszak határán csupán egy hajlandó gondolattal egyensúlyozó döfései tökéletes szinkronban válaszolnak egymásra. A póz úgy választott, hogy farka minden behatolásnál a korábban ingerelt ponton érje, a kihúzódás mélysége, a nekifeszülés szöge erre szinkronizál, mert nincs több ellenállása másként is ingerelni. Feltartóztathatná, megvonhatná tőle, feszíthetné addig, amíg istenigazán könyörgőre áll, de nem itt, nem most, nem ezen a hajnalon. A hím provokációja és Nikolay kiéhezettsége közös erővel megteszi a maga hatását, a ritmikus ki- és bemozgás felgyorsul, ahogy a gerincét feszíti az inger és végül valóban eljön az a pont, amikor - bármennyit is dolgozott érte - mindeggyé válik, hogy társa elérte-e a maga ingerküszöbét, avagy sem. Mély, érdes hangja felszaggatja a szobát, ahogy elélvez benne hosszan, újra és újra megrándulva a másik testében. Az utolsó néhány behatolás gyors, ingerelt, feszes, zaklatott, feltölti a hím gyönyörű testét forró, csúszós, nedves kéjjel kibélelve azzal az örömmel, ami a váratlan viszontlátásnak több, mint kijárt. Másodpercekig szorítja vasmarokkal gerincét az élvezet és amikor végül ereszt, zihálva omlik rá a férfi testére. Saját lélegzete a tüdejébe fáj, a szája a nyakában, fél keze az arcán, hálás, szerető ámulattal simítja, amíg újratanulja a lélegzést.
♫: Hmhmhm ★ §: The devil never sleeps. Or at least not with anyone. ★ ✎: 1128 ★ id: 0039
Azt felelhetné bódultan, hogy a bölcsességnek ehhez az egészhez nem sok köze volt. Ropogós, papírszagú igazságoktól bűzlő végtelen és nyugalmas mindentudás a bölcsesség, állóvíz és állókép még a természetben is: a felhúzott inakkal prédára váró vadak vadászizgalmi türelmében, mert minden farkas és nagymacska tudja, hogy egyszer jönnie kell a még eleven húsnak, ha jó helyen várakozik vagy a halállal megbékélő egymás tetemén kimúló elefántok utolsó útjának ceremoniális téblábolásában is végtelen, hatalmas nyugalom van. De a vágy ingerküszöbén átbuktatott érzések hullámaiban nincs semmi bölcsesség, azok felkavart állóvizek, kisemmizett ikragödrök, halak szerelmétől ihatatlan patakokban tovagördülő hordalékok, amik tisztára koptatják a nagyobb köveket, felszínre bukkanó sima ívű hátrajzolatuk pedig emlék lesz majd, ám akkor még a forrongó forrásban zavaros, képlékeny, kivehetetlen mélység, intuitív háborgás benne minden. Háborodottak ők maguk, belső és külső érzékszerveikkel, feszes öltagjaikkal, zúgó koponyájukkal, csóktól felmart szájukkal, állukkal, vállukkal, közömbös, de vad hajszákra mindig vágyó szívükkel, ismeretlen rejtélyekkel telt elméjükkel egyként érzik egymás létezésének értelmét, dinamikáját, és ízét, unhatatlan umami a szájpadlásukon. Hát ezért ne, mert nem viselhet el többet belőle anélkül, hogy meg ne sérülne benne az egyetemes önmaga egész-képről alkotott véleménye, ami álló bizonyossága volt eleddig mindennek, de fantasztikus kérdéseket vetett fel Seth, és ő olyan szívesen válaszolna is rá, de a száját nem a felelet feszíti meg, hanem kristálytiszta nyögése, hátravetett fejjel beleremeg a döfésbe, és megtorlást kiált a gégecsúcsa, de mégis csak hálás élvezetre futja, pedig nem idegenek neki ezek a szavak. Ó nem, nézett már tükörbe, napjában többször is, de Seth hangján belerezdül, benne kering, betölti lelkének teremtésekor üresen maradt, lakatlan járatait, és mélyebbre szalad benne minden ujjnál a hízelgés, amit még sose érzett ennyire valóságosnak. Kézzelfogható, mint a gyönyör feléjük gördülő extázis csúcsa, és ha találna rá szavakat egészen biztosan csak biztatná, hogy tegye meg, élvezzen, mert élvezi, ő folyamatosan és kérdés nélkül, kétely nélkül, mintha mindez már régtől fogva járt volna neki, és még sokáig járna, mondjuk csak addig, ameddig él, és nem tovább, mert ő aztán igazán nem telhetetlen! A másik különlegessége, érzéki dússága, a képessége, amivel nem csak habzsolja a testi élvezeteket szenvedélyes mély hedonizmussal, de meg is osztja vele, át is adja neki őket, mi több, valami többet, átütőbbet, annyira, de annyira nem amerikait is mutat neki, hogy abba bele kell remegni csodálatra talál benne, pedig igazán kevés van benne ebből a nagyon egyszerű, nagyon tiszta érzésből. Csodálatra, áhítatra, örömre, amibe belekönnyezik a test, belefeszül az öl, szenvedélyre és vágyakozásra gyúl újra és újra, mintha az előző lángjai már lekoptak volna róla, százízű tűzben edzett acéllá válik benne a teste, kemény és lágy egyszerre. Befogadó, mint a szája, a mélye, a combjainak fojtása, és kemény, éles, felhasító, mint az ujjainak hegynyi násza, édes marcangolása, amivel beletép, belemélyeszti ragadozó mivoltának maradványait. Az élvezet lett a fegyver és az élmény a zsákmány, amit egymásból elszereznek, de mégsem lesz belőle kevesebb, csak minden lihegéssel egyre több és több. Annyi mindent kérdezhetne tőle erről a mozdulatról (hogyan csinálta?), a tartásának edzettségéről (hogyan csinálja?), a csókjának mélységéről (hogyan csinálja?), az állóképességének "hé te nem vagy halott már rég?" színvonaláról (vajon hogyan csinálja?), a gyengédséggel keresztezett tudatos erő agressziótól mentes kiméra létezéséről, amit jobb szó híján csak ösztönös agresszivitásnak keresztelhet mégis (ez meg mi?), de mégis, valahogy csak egyetlen dolgot kérdez meg. Már firtatta egyszer a szemeivel, de most a testével vallatja, a ritmikus ívbe beletolt csípőjével, a ritmusra mozduló alhasának kapkodó lélegzetvételeivel, a fejét ölelő ujjainak karcoló simításaival, amik aztán lefelé indulnak el, végig a vállain, a lapockáin, a gerince árkába vágja bele a kérdését: élvezi-e a vérének frissen ontott ízét? Élvezi-e úgy, ahogyan ő érezte először, a fémes íztől vérbe-borult mámorral nyalogatva, szívogatva a testén ejtett sebet, hasonló, ősi kéjt élve meg egymaga, inger nélkül, társ nélkül. Hasonló? Kit akarna becsapni, ehhez semmi sem hasonló, kérdeznie sem kellene, tudja ezt a szájába harapva. Fényes ajka sóhajtól gömbölyödik meg, ahogy Seth húzza gyöngykeménnyé válik a hús a nyelve alatt, feszes, mint az öle, a mosolyának íze van rajta, mert mozgása nemigen, a lélegzet után kapkodás és a csók eldeformálja, szétzilálja szépségét, alkotóelemeire hullik az arca, keskeny vágású szemeinek rajzolata kitágul, titokzatos álla felemelkedik, vonzó, buja nyaka híddá íveli magát a testével, barna bőrét pirosra hergelik a vágy és a hajnal fényei. Mennyi fény, mennyi kéj, mennyi vér, mennyi szép fér bele egyetlen pillanatba, mert egyetlennek tetszik a gyorsuló ütembe belefeszített testében az a végtelen hosszú, de mégis máris véget érő gyönyör. Az ujjaival ragadta magához, a karja erővel fonódott a másik masszív derekára, magát felhúzta hozzá, rajta rángott a kéjben, és hörrenő gyönyörrel, nedvedző édes-belső lobbanással csatlakozott hozzá megvonagló testük pokolforró közén. Magához szorítva vele takaródzott feldúlt-vad zihálással, homorú hátát megfeszítette az élvezet, a kéj újra, a gyönyör megint, és mintha, tényleg, mintha el sem múlt volna az a korábbi, ott volt még benne, alátámogatta az új élvezetet, nyirkai kevesebbnyi maggal kenve fel ezúttal, de nem kevesebb élvezettel, amitől eltelt és elpilledt egy pillanat alatt. A másik testébe beleburkolózva félreverő szívének kalapálásának ritmusa visszhangot ver mindkettőjükben, óvatosan lassan mozdított keze a messze fenék-vidéken puhatolózik lágy mozdulattal először afelől, hogy megtöri-e a gyönyör varázsát, ha megmoccan, ám mert nem teszi a legteljesebb természetességgel tapad fel a lélegzet meleg ütemét kereső egyenetlenül járó oldalra, és simít fel a másik testén visszirányba, mint korábban tette. Seth bőrébe feszített körmeinek rövidre vágottságuk ellenére is volt erő-oka arra, hogy árkot marjanak a bőrébe, ez az ösvény csalogatja most égő lüktetésével a kiindulópontra át a gerinc semmit sem védelmező árkán, a lapockák leeresztett hídján, a nyakszirt tornyán, és végül újra a tarkóján fog lágyan. Egészen lágyan, mint az a kis mozdulat, amivel belesiklik a becéző, simító kézbe, az arcát hozzáfordítja, a tenyerében rajzolódik ki a szája, a lélegzeteinek keszekusza lenyomata, a fogai rácsúsznak a hüvelykujjára, és olyan szorosan kapaszkodik belé, mintha eggyé akarna válni vele. De az a szomorú igazság, hogy nem maradhatnak így örökké, bármennyire is mély a gyönyörűség, és a felfokozott pillanatok a szokásos meredek ingerzuhanás helyett nem a mélybe vetik magukat, hogy aztán összetörjék magukat a múló idő és a továbbhaladó élet valóságpadlatán, hanem siklóernyőre kapva sokáig őrzik a magasságukat a horizont felé haladva, ám azért haladnak. És ezt a részt igazából utálja. Ilyenkor jönnek a kérdések, hogy "miért nem mondod, hogy szeretsz?", "mi a baj veled?", "nem tudsz egy kicsit idebújni?", "min mosolyogsz?" (tájékoztatásul meg kell jegyezni, hogy a "csak eszembe jutott valami apróság" válasz nem megfelelő az "úgy remeg a szád, mint egy haldoklóé, amikor kötéllel fojtogatják" helyett, és elég egyértelmű, hogy ez nem kiadható válasz) vagy a legbosszantóbb: "na?", és ettől az egyetlen szótagtól sós keserűséget olt az ölébe a még ki sem élt vágy, de most az egyszer, igen, most az egyszer tudja a helyes választ, amivel megelőzheti a kérdést, amire nincs jó válasz. Csak meg kell adnia. A testében összegyűjti az elkocsonyásodott erőt, a még mindig elfehéredett ujjakkal gyönyörködő kábán markolt könyökét kissé elhúzza a másiknak, hogy a támasza leomoljon végleg, és hozzápréselődve megemelve az oldalára gördítse. Nem teríti el a beömlő opálszínű reggelelőn, magához öleli unhatatlanul, de a fülére hajolva felülről súgja bele mégis a nevét. - Ezekiel. Ezio.
Millióegy okot tudna mondani és mindegyik alátámasztaná a konklúziót. Nemhogy vérrel és verejtékkel szerzett, magáhozvaló bölcsességét, de egyenesen veleszületett, természetes józanságát is kivágta a lépcsőházba egyetlen jólirányzott mozdulattal. A szinkronban berántott férfinak nem volt szüksége rá, hogy vetélytársra találjon a józanész magakellető árnyában, neki viszont annál inkább hiányzott az a feltétel nélküli hajlandóság. Kérdés és kérés nélkül a pillanat hevén, egy jóformán vadidegen entitással, akinek nincs benne múltja és nem lehet jövője sem. Erre emlékeztetnie kéne magát. Emlékeztetni akkor, amikor frankensteini szándékkal, felzaklató ajzottságból kovácsolt szikével metszi fel a személyiség szervtelen űrsötéti részeit, hogy oda nyaljon be beteg perverziótól fűtve mérgező kérdéseket. Emlékeztetnie kéne magát akkor, amikor a kikristályosodott nyögés felett érzett kéjes élvezete szorosabban csavarodik a megfeszülő torokra porrá zúzva a ránduló gégét, mint a fémesen, élesen sikoltó huzalból hátulról megrántott fojtóhurok. Emlékeztetnie kéne magát, amikor olyan élvezettel hízeleg, ami teljes őszinteséggel leli kedvét a másikban és ami egyszersmind jövőt kíván teremteni magának. Emlékeztetnie kéne magát akkor, amikor belé hatol és képtelen visszafogni teljes egészében saját gyönyörét, mert egyszerűen csak túl jó és mert nem lehetne ekkora hatással rá olyan játék, amit ő maga irányít. Emlékeztetnie kéne magát akkor, amikor annyira széthullik saját védelme, hogy elő- és utángondolás nélkül parancsol a saját anyanyelvén durva erőszakkal zúzva szét minden támpillért, merre elmúlt fél évnyi egzisztenciáját, saját túlélését felépítette. A végtelenségig sorolhatná az okokat, amiért az a bizonyos józanész az ajtón dörömböl és ennek csak egy rendkívül apró része a fizikai védekezés teljes hiánya. Mégis mire menne vele, ha éppen most engedné be, hm? Mégis mit tehetne? Állna, mint a fasz, rácuppanó, eltátott szájjal gyönyörködve az előtte kibontakozó természeti katasztrófán, a puszta gondolkodásmódban is szemben álló nemzetek egymás határait időzített bombával hergelő elhált hidegháborúján, az orosz rég nem tapasztalt, mélyre izzó vassal billogozott, lüktető élvezetén, az amerikai folytonossá emelt, lankadhatatlan és fékezhetetlen gyönyörűségén, a puszta látványon, ahogy minden ellenállását levetkőzi érte, hogy alapvető típusát áldozza a szenvedély agresszív, körülírhatatlan élvezettel márványozott, tükörsima oltárán. Mégis hogyan lehetne józan, amikor mélyen jár abban a ruganyos, lágy, feszes forróságban, amikor érzi a személyesen őt magát követelő szívdobbanásait a farkán, a kemény, többért ránduló izmokat vonaglani a hasfala, mellkasa alatt, amikor a karja a csábítás démoni kígyójaként tartja sakkban és amikor legszívesebben beleélvezne nyilvánvaló örömre és gyönyörre hangolt, kéjjel viaszolt hangszalagok húrján megszólaltatott hangjába, mert ez pontosan az a szimfónia, amit lejátszhat ezerszer és milliószor rongyosra hallgatva, nem lenne képes megunni sohasem. Sohasem? Apró sóhaj csak a bejárati ajtó mögül a képtelen gondolat. Valahol jobbik fele felmondta a szolgálatot és feladta neki az utolsó kenetet. Talán kulturális különbség, talán pusztán csak pszichózisnyi, de az orosz nincs rákapatva a vér ízére. A vérengzésre meglehet. Az erőszakra túlzottan is. A kínzásra szívben, testben és lélekben, de a vér számára csak vér marad. Hogy kéjes örömmel nyalintja le róla, hogy feszes tagja belerándul az élvezetbe és olyan szemérmetlenül vonaglanak az izmok a bejáró érintés alatt, a teljes érzésvilágnak szól, a fájdalomnak, amit benne keltett, a gyönyörnek, amivel az reagált rá, az erőszaknak, ami elfogadásra talált, a puszta ténynek, hogy megjelölte, hogy valami belőle ismét csak benne van és a vérszerződésnek magának, mely mindezt megpecsételte. Szóval igen. Élvezi vérének frissen ontott ízét, hisz erről árulkodik minden reakció és nem. Az ontott vér aromája önmagában egy megfelelően felfokozott agresszív, vagy szenvedélyes ingervilág nélkül nem jelentene számára semmit sem. Nem jelentene semmit, ha nem ez az élvezettől szétcsúszó, mégis végtelenül gyönyörködtető, vonásokba írt komplex kéjvágy társulna hozzá, ha nem nyalhatná utána így, a testével egyetlen íjhúrra feszített torok vonalát egészen az álláig, ha nem élvezné ilyen módfelett kitárulkozó nyilvánvalósággal. Ha könyörögne se tudná már megakadályozni, hogy elélvezzen benne. A világ körülötte szétszakadni látszik, az árnyékok és fények egyaránt megsemmisülnek a fennakadt szemű, fehér izzásban. Keze a hozzáemelkedő test mozgásának szinkronjával rándul lejjebb, rámarkol a fenekére és olyan szoros, zárt pózban feszíti magához, hogy minden apró rándulás, minden lökéshullám, mellyel saját élvezete a testébe lövell, a kemény, feszült hasizom játékán egyszeriben a férfi közéjük szorult, síkos farkán is ingerel. Valahol saját széthulló valóságában még felfogja társa élvezetét, a hasfalára feltapadó, forró kéjnedvet és ez a heves öröm éppúgy hozzáadódik sajátjához. Mélyre szakad benne a lélegzet, ahogy végül az utolsó cseppig beleöli saját élvezetét, s mintha még ez sem lehetne igazán elég, amíg a gerincén a szorítás tart, mozdul is benne. Még egyszer, utoljára tövig tolja. És ebben az állapotban is tapad rá, ahogy a kimerültség lapockák közé tenyerelve szorítja le a másikra. Nincs ebben semmi meglepő könnyedség, az orosz ereje megfelelően kemény izomzattal jár együtt, a stabilitása szükséges precíziós súlyozással és ez bőségesen megérződik akkor, mikor maga alá temeti a férfi testét. Nem támasztja magát, ahogy a másik ereszt, úgy is zuhan le a válla, elnyúlik benne és rajta egy sokkal felszabadultabb, de messze nem békésebb tulajdonjogisággal, mint ahogy kefélte egy pillanattal korábban. Nem rezzen a moccanásra, a legkisebb jelét sem adja, hogy ebben a percben ellene lenne az égvilágon bárminek is, felőle aztán le is éghet az egész tömb, akkor sem lenne épp hajlandó moccanni. Mélyről fájó lélegzete szakaszosan megugrik, ahogy elakasztja azt a lágy érintés eddigiekkel ellentétes, most pokolian jóleső érzése, hálásan fúrja az arcát a nyakába érte és a simítás alá varrt pokolmacska szinte dorombol. Az élvezet utáni percek kellemes békeidőnek számítanak, még semmi nem fáj, semmi nem számít és a gondolatok is tapintatosan távol maradnak. Ösztöni reakció van csupán, állatias, nyers szeretet, ahogy ujjai megcirógatják a halántéknál eredő hajszálakat, puhán simítják a fülét, amit végül mutató és középső ujjal fog alul-felül kellemesen meleg, szerető keretbe. Hüvelykje végigsimít a szem alatt az arcán, az orrán, az ajkain, míg ellentétes oldalon a szája kényezteti levegőhöz jutva, finoman pontról-pontra csókolva. Észvesztően gyengéd tud lenni ahhoz képest, amit aktus közben produkál. Ha most kérdeznék meg, nem értené egészen pontosan miért is nem maradhatnak az örökkévalóság +1 nap ebben a pozícióban. Ahogy nem jár belé hálni épp a gondolat, úgy nem teszik a nyomasztó, lohasztó kérdések sem. Nincsenek elvárásai, mert mindent megkapott, amit csak kívánt és tökéletesen, végtelenül, minden porcikájában csak átkozottul, pokolian elégedett. Kizárólag ezért megbocsátó a másik túl korai mozgását illetően és azért a kevéssé elhanyagolható tényért, hogy nem ingerli még felhevült testét azzal, hogy túl gyorsan szakad le róla. Akár a szerveit is vihetné magával ez esetben agresszív állat módján kikaparva belőle, mert jelenleg egyenértékű. Hogy a férfi van elég figyelmes nem így tenni, csak pillanatnyi, hangból felszisszenő szusszanással jelzett ellenállást produkál, nem pedig fizikait. Halkan nyög, ahogy kielégült farka moccan benne, a mozgással szinkronban, sóhajtva húzza ki magát és az oldalára fordulva már reflexszerűen öleli át a derekát. Sokat elárul, hogy egyszer sem nyitja ki a szemét közben, egyszerűen csak túl sok energiájába kerülne. Az orosz nem kérdez, nem követel, ingere sincs másra, csak a testét kibélelő békére, a másik illatára a tüdejében, az ízére a szájában, nyirkos bőrére a tenyere alatt, ahogy lesimít csípőre, fenékre, combra, majd vissza fel a gerince mentén, egészen a tarkóig futva, ahogy az emelkedik és fölé hajol. Ujjai becsúsznak a tincsek közé, várakozásának egyetlen jele pedig, hogy állát enyhén felé biccenti. "figyelek". Ezt üzeni a mikromozgás egyetemes nyelven, mert neki nem kell a szemeit használnia, hogy halljon is, mint olyan sok baromnak manapság a világon. Csókoktól lüktető, harapásoktól enyhén sajgó szája megvonaglik a súgásra, ajkai zabálnivalóan felvillanyozó, elégedett mosolyra rándulnak, ujjai finoman szorulnak meg a tincseken. Helyben tartja a fejét - bár ezúttal a fogás messze nem elutasíthatatlan -, ahogy hozzá fordul, szeretőn dörgölőzve. - Ezio. - Mintha csak hallhatná a követelést (és miért is ne tenné ennyi kihasznált szinkronjáték után?), engedelmesen súg vissza neki. Szépen áll a száján a név, gyönyörűen csúszik idegennyelvű torkában, megmártózva a kielégült öröm mámoros fűszerébben és egybeforrva azzal a finom, megpecsételő csókkal, amivel elkényezteti az ajkait. Ebben a csókban hívja vissza a fejét az ágyra és bár ellenállni lehet, de ugyan minek? Ez a finomság nem vár el, nem követel, nem bitorol, mert ez a fajta hódolni született, ez elismerés, hála, elégedettség, a másik fél felmagasztalása. A csók ezúttal nem fojtó, inkább kellemes, puha, érzéki, a kielégült ingereket simítja szinkronban a testén cirógató érintéssel és együtt is lassul meg vele, ahogy Nikolay, Seth, az orosz, minden énje, alteregója és létkiterjedése fokozatosan kicsúszik a valóság karmaiból bele a nyugodt, puha álomvilágba. Még öleli, amikor a légzése egyenletessé válik és a teste elernyed. Ezio nem találkozik ellenállással egészen addig, amíg esetleg olyasmit nem tesz, ami az életösztönök kapcsológombjára tenyerelne, ám... miért is veszejtene el valamit, aminek az életben maradásából messze többet nyerhet? Bármely más alvásciklus az orosz létezését egyenesen az emlékek véres árjába lökné, de ma a koponyája tiszta a múlttól, a jövőtől és a jelenben csak tiszta, fehérre meszelt béke van.
Mámorítónak találja a megosztott vér bordó szimbolikáját, lüktető harsánypiros ízét a szájában. Régi kedvenc, de megvan benne a csokoládéba mártott eper giccse, ami cukorbomba diabéteszgyárból a romantika felkent papnőjévé változik, ha két szerelmes a fogában tartva viszi át a túlsó partra, ahol a világi hitványságokat ledobva egy percre igazán összetartoznak. A megosztás a lényeg, elmondták már annyian, de igazából senki sem hitte még el, hiába vannak rá kézzelfogható bizonyítékok, olyan hihetetlen az egész, és olyan könnyű megfeledkezni róla! Könnyű, mint a testén a tehetetlenségre ernyedt, élvvel eltelített férfi súlya, formás, súlyos, kemény húsból, szívós csontokból, műkedvelő bőrből összeöltött elpihenő tökéletesség, a rezdüléseiben érzi, élvezi a kéjt, nem csak az övét, de a sajátját is megtalálja benne, magához szoríthatja általa. Forró húsból lett sátor, védőernyő a közönséges, ormótlan és esetlen tapasztalások ellen, magán fogva is beletemetkezik és neki hízeleg ez a meggyengültség, ez az ernyedtség, ez a boldogsággal határos megelégedettség, pedig hát, honnan is tudhatnák, hogy mi az a boldogság? Biztos nem az életöröm és élvezet rótta meg a széles hátat, ritmikus oldalt a nirvánai rovással, amit kiolvashatna belőle, ha letörölné a vérrózsaszín ködöt a szeméről, az inkább a járatlanságot mutatná az idealizált álomban, és mélyreható jártasságot megannyi pokoli lehetőségben, amikre már csak rágondolni is kéjes izgalom. De nem most, mert most még a gyönyör is kimerítő képtelen fájdalomnak tűnik, mert a testének édes elcsigázottsága a megpihenés mámorára vágyik (és még más dolgokra, amikre rutinosan nem gondolva gondol), és nem, nem most törli le a ködét a bódultságnak, mert beletemetkezni helyénvalóbb minden tapasztalatnál. Az összecsendülő testi kéj valójában csak akarat kérdése, nem? Ha nem vár a másiktól többet, jobbat, mást, mélyebbet, szenvedélyesebbet, valamely példaképre jobban hasonlítóbb gaztetteket, akkor nem is lehet máshogy, mint egyszerre élvezni, és egymással szinkronban elpihenni. Nem ide számítva természetesen a visszatartott izgatás nedves gondolatait, amik még nem nemesedtek emlékké, sóhajtó izgalommal járnak még benne kerengve a porcikáiban, helyet keresve maguknak, és nem szavakat, amikkel jellemezhető a lenyűgözőségük, fenomenalitásuk. Másképpen meg sem történhetett volna, és mégsem lesz ettől egy kicsinnyel sem kevesebb, felszínesebb, mélytelenebb a mélysége, ami még mindig átüti a testét. Szinte zavarba jön ettől a nyilvánvalótól, bár nem lobban fel az arca a cirógató hüvelyk alatt, pedig ő maga sem engedi, öleli és éteri finom csókjaiból tanulja a lepkenyelvét ami nem szól hamisabb hangzással, mint az a mássalhangzókkal telezsúfolt érdes szó, ami a tarkóját kaparászva visszafogásra intette igazibb tükörképeként az ajtóra felfeszített "várjnál". Ott vannak ezek a gondolatok, és ott a test a testben, mint a kart karba öltött összetartozási örök képlet, és neki rendeznie kell ezt a tartozást, az összetartozást, és szét kell választani, ami jó, mert különben hogyan egyesülhetnének újra? De nem durván, durvaságnak nincs helye a testen súrlódó test lassú hemperedésében, csak úgy mozdítja mindkettőjüket, ahogyan a fészekaljnyi tojásokban forgolódó fiókák teszik, mérhetetlenül lassú gördüléssel keresve új helyet a szülő pár meleg derékalja alatt, nem kitúrva egymást az éden fészkéből, teremtés katalizátorából. Neki is hiányzik, sóhajt utána, de megvigasztalódik a simogatásban, belesimul és hozzátörleszkedik, hunyt szemű arcában gyönyörködik, a szájának sebeiben, a tarkójára markolt megerősítésig vár, vár türelemmel, széles mellkasában ölelésre tárt lassuló szívdobogásokkal a vonásokra írt jóváhagyásra, amiknek minden titkát megvallhatná talán, és akkor is, mindig is így fordulna felé, szemek nélkül kitükrözve a lelket. A lelket, amihez hozzákovácsolták az övét, a csípő ütemes kalapálásával az öl üllőjén, csókkal hűtve le, testben fűtve fel aztán és csak megnevezni kell már a fegyvert, hogy igazán hatásos legyen. - Jól hangzik, mondd még sokszor - de nem feltétlenül most, ezt üzeni szavak nélkül a szája, amivel lepecsételi mély hangzású égbe emelő magas tónusú nevével bekent száját, a nyelvével ízlelve meg azt, amitől a fülei megaléltak, és odaadja magát neki. Oda. Tényleg. Igazán. Amíg elaluszik hirtelen, de nem váratlanul vele álmodik, tátott szemekkel bámulva vonásainak megbékélését, szempilláit számlálva összeveti a lélegzetvételeivel, a szájának finom fodrozódását rajzolja magában újra és újra, a homlokába tapadt nyirkos hajtincsek száradását éli át vele, és nem irigyli a napfénytől, hogy simogathatja, még gyengéden, perzselő forró érintés nélkül, mert megteszi ő is, gondolatban, és megtette eleddig fizikailag szinte számtalannak érzett túl kevés alkalommal. Amikor belepi a béke csak akkor mozdul, lassan, mint aki taposóaknán végzi a kötelező jógagyakorlatokat, gyengéden maga felé húzva kissé Sethet, de ugyanakkor el is távolodva alóla. Fájdalmas ez a szívnek, a léleknek, és egy kicsit a testnek, combhajlatát dörgölve ül fel, mint egy húsvér szellem merev izmokkal kicsire húzva össze magát, a tenyere alatt elmázolva a nedves gyönyörűséget lepillant elnyugvón is hatalmas alakjára. Megtévesztő melegség kék szemében, szeretetnek vélhető étvágy, gusztáló jókedv, kellemdús kíváncsiság, a pillantásával is belopja a másik feltárt hátán csúfkodó, széplő kidolgozott szörnyeteget, felé nyúl, hogy a macskaminta bordái között megérintse a férfiét, de végül visszahúzza a kezét. Mindent a szemnek, sose volt ez a jelszavuk és nem is marad sokáig, vöröslő nyomai karikázzák a tintával hajszolt bőrmintát, szinte kihívja az ékességet a hegek felett, amiket nem átall ez a macska betakarni. Ó macskák! Missy már bagzani hívná identitászavarosan herefosztott hátsóját riszálva, és nem áll tőle sem távol ez a vágy, de az elnyűtt test nem adhat neki többet, és ő sem viszonozhatja a szívességeit anélkül, hogy az ártalmára lenne. Sóhajtva felemelkedik, csendben megtörölközik, mintha önmaga árnyéka lenne, mert minden, ami jó és a gyönyör hangjaival tele benne, azt otthagyta a másik mellett a mélynövésű ágyon, ami felhúzza magára az alsót, nadrágot és cipőt az csak a héj, nagyon könnyű ürességet tart magában, és egy kis kíváncsiságot, mert nem állhatja meg, hogy szét nem néz ott, ahol Seth tanyázik, ahol megtalálta és megszerezte végre, és ahova még visszatér érte. Ha ugyan itt lesz még. Vajon mi lehetett az a szó? Nem a mexikóiak éretlen spanyol nyelvén parancsolt, nem is kubai borzalom, ez valami egészen máshonnan jött idegenség, messzebbről, de messzire nem visz, ha töpreng rajta. Leoltja a fürdőben a villanyt, talán Európa? Nem mintha számítana, az ingének foszlányait a tudás nem fogja összetartani rajta, de bosszankodás nélkül ölti magára, emlékül hagyva a gombjait a hűtőbe passzolja a kaját az ajtóra pedig vastag filccel teleírt tanulságos cetlit tapaszt:
kaja a hűtőben #legjobbborravaló! király az az a macska xxxxxxx (telefonszám) hívj fel mindenszentek előtt plíz Ezio
Kezdőlap
★ ✎:761 ★ id:0018
★ ✎:1256 ★ id:0022
★ ✎: 1738 ★ id: 0023
★ ✎:1174 ★ id:0030