Szóval barátom te leszel, az én saját „rajongóm.Tegyük félre azt a szálat, hogy apám a manhattani alvilág neves tagja, hogy lehetne ő a motiváló erő. Sokkal jobban szeretnék én az lenni, aki valami miatt elrabolta pszichopata szíved. Mert kedvesem, te nem vagy teljesen a társadalomba való. Teljesen normálisnak látszol, sőt mi több, a csajok utánad füttyögnek az utcán, nem szó szerint, ne félj, de az a tipikus pasi vagy, aki elcsábít a jachtjára bárkit és ott kioperálja a kis szívét a száján.
Engem választasz ki arra a célra, hogy a következő legyek, akivel eljátszol, aki felkelti az érdeklődésed, akit meg akarsz ismerni. „Véletlenek” sora hoz össze minket, talán te segítesz kereket cserélni, amikor lerobbanok és meghívsz egy kávéra.
Ám a te szíved nem tiszta alapokon dobban, ahogy az elméd sem, neked kell, ami kell, és emiatt nem riadsz vissza semmitől. Lehet a pökhendiségem zavar, vagy az, hogy magabiztosnak látszik, de lehet, csak a skalpomra fáj a fogad, lehet én is csak egy leszek azon lányok közül, akiket elhantolsz az erdőben. Van, hogy totál kedves vagy máskor alig bírod kordában tartani a zsebedben lapuló kést, a hangok amúgy is az mondják; vágd ki a szívét. Hannibal amúgy is nagy példaképed, de csak filmekben láttad, kannibalizmusra még nem adtad a fejed, vagy de, ezt érzed te.
Olyan messzeségbe mész el, ami még izgatja a fantáziádat, hiszen ez egy játék, merjünk elrugaszkodni attól, ami a hétköznapok kalandregénye. Ebben él a karid, neki minden egy klasszikus mese, neki kell.
De… lehet csak a hangok teszik tényleg, lehet Ő a hibás, a másik éned, a beteg, a torz, a széttört lélek, meg persze anyád és a szar gyerekkor, és tuti a szerelmek is a nők, akik kihasználtak, eldobott, akik nem szerettek, akinek ezért sok sikoly volt a jussuk. De lehet egyszerűen csak ilyen vagy, ez vagy… esetleg vagytok.
Talán még rendben is akarlak hozni, talán még el is hiszem, hogy nem bántanál… Talán.