New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 495 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 479 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (535 fő) Szomb. Nov. 23 2024, 15:45-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Amber Fleming
tollából
Ma 17:56-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:55-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:55-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:54-kor
Bradley R. Fitzgerald
tollából
Ma 17:04-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Ma 16:49-kor
Roman W. Hemlock
tollából
Ma 16:47-kor
Sofia Carmona
tollából
Ma 16:29-kor
Horatio R. Hayes
tollából
Ma 16:03-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
25
Diákok
48
37
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
49
39
Munkások
37
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
42
Üzlet
24
27
Összesen
241
232

There are no coincidences
TémanyitásThere are no coincidences
There are no coincidences EmptyHétf. Júl. 16 2018, 10:39
There are no coincidences



Szimplán az egésszel tele lenne a tököm, ha ugyan lenne. Ám azt még nekem sem sikerült növesztenem, pedig esküszöm, igény az akadna rá, még akkor is, ha éppen nem a szexuális perverzségről szól a fáma.
Inkább csak, hogy komolyan vegyenek, hogy ne egy szőke nő legyek, akit ugyan beengednek pár amúgy zárt ajtón, hiszen Liam Hayland lányával nem kéne szívózni, apukának bőven van letétje a szívesség bankban.
Szétesik a fejem a fülemben pattogzó vértől. Megalázottság kúszik az arcomba, pírt lopva a bőrnőmre, azon sem csodálkoznék, ha magamban motyognék, roppantul jól nézhetek ki.
kedvet érzek haza vezetni és apám képébe ordítani, hogy húzza ki a fejét a seggemből, mert rohadtul unom, hogy minden lépésem ellenőrzi, mintha 15 éves lennék, akinél nem lehet benne biztos, hogy csak füvet szív és nem tol az ereibe vénásan heroint.
Azt aláírom, hogy történt pár, nos cifra dolog, de fiatal voltam, bohó és lázadó. Most pedig dolgozni szeretnék. Leadni a munkát, elkészíteni a szaros riportot úgy, hogy a velem szemben ülő nem azt nézzem, hogy villantok-e, mint Sharon Stone az Elemi ösztönben? Na persze hozhatnék példának klasszikusabb filmet is vagy éppen kórszerűbbet, azon azonban, mit sem változtat, hogy elegem van.
Talán magának a riport alanyomnak kellett volna a képébe köpnöm, hogy pöffeszkedjen az anyjának otthon és legyen lekezelő a jó édes szeretőjének, mellé ajánlatot is annak tegyen.
Imádom azon mozdulatokat, amikkel jelzik, hogy dugnálakguminyuszi, ez is a pöcsét markolászta, én pedig érezzem megtiszteltetésnek, hogy szóba elegyedett velem, sőt mi több, a nemes és hős Mr. Parker a közelébe engedett, és még szóba is állt velem, nem kevesebbért mert az a vezetéknevem, ami. De azt persze tűrjem el, hogy közben végig a melleimhez beszélt, talán ők készítették a riportot? Igen, bizonyára. Mellesleg. De én is hülye vagyok, mert jöhettem volna szkafanderben, ám vagy zsákba varra, esetleg egyből meztelenül, az sem váltott volna ki kevesebb rám semennyire sem odafigyelést. A számat is csak akkor nézte, amikor az járhatott a fejében, hogy jól mutatna közte apró kicsi pénisze.
Le kéne kicsit higgadni, magamhoz ragadni a világot, érezni, hogy süt a nap, hogy talán attól van olyan mérhetetlen melegem és nem az ajánlattól, miszerint, több infót is ad, ha van kedven térdre ereszkedni, a király előtt, aki szerintem nem is engem akart orálisan magához édesgetni, hanem általam képletesen az apámat.
Mély levegő, kilépek a hatalmas üvegfalú épületből, szememre húzom a napszemüvegem. Haragom próbálom szerteszórni a langyos szélben és leküzdöm a késztetést, hogy azonnal vízirányba hajtsam magam, kell egy kávé, egy erős, egy zamatos, egy olyan, amitől a szívem félre kalimpál és elmondhatom, hogy nem a düh lappang az ereimben, nem attól vagyok mérhetetlenül elkeseredett.
Félő, hogy a meló, mindig erről fog szólni, de nem kéne kihasználni ezeket az apró kiskapukat? Élni velük. Elhitetni mindenkinek, hogy több vagyok, mint Liam Hayland lánya, hogy legyen nekem is letétem a bankban, saját kört építeni, igen, ja csakis a nevem mögé bújva, de mi mást tetetnék? Vagyok, aki vagyok. Pedig mennyi álmot szövök arról, hogy egyszer a család mögöttem marad, kár, hogy pont annyira imádom az apám, mint az anyám és, hogy néha esküszöm magam szúrnám szíven egy kötőtűvel, mindkettőt egyszerre, ha egymás mögé állnak, végül is, anyám olyan vékonyka.
Minden léptem halkan koppan a kemény betonon, higgasztanak a lépteim, honom alatt a notebook tartalmazza mindazon infókat, amit kiszedtem az alvilági fazonból, mert lássuk be, ilyen magas posztra 27 évesen akkor lehet jutni, ha valaki támogat hátulról, így vagy úgy, de ezt megtanultam atyám kedves gesztusaiból. Ez az, amiből marhára elegem van.
Olyan slunggal nyitok be a kávézó ajtaján, hogy visszakoppan róla egy szép szál szőke legény, sűrű bocsánatkérések közepette simogatom ki arcából az ajtó mintáját és némi haragot, amikor felbukkan a barátnője, eloldalazok, megúszva egy pofont, remélhetőleg. Kinézem belőle, hogy a hajam is letépné, akár egy skalpot.
Jólvanjólittsemvagyok.
Mire végre asztalhoz ülök a kávémmal, már a cipő is töri a lábam, a fülem is leégeti az arcom és amúgy is van valakinél egy levél xanax?

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
 
There are no coincidences
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: