Magamat egy vicces fazonnak tartom, rohadt jó poénokkal, meg néha kicsit bénábakkal, de összességében én vagyok minden buli lelke, mint az a piás csaj aki erről énekel, csak én jobban nézek ki. Jóképű vagyok, jó humorú, és ráadásul egoista sem vagyok, kell ennél több? Néha azért tudok normálisabb is lenni, ha a bátyámról van szó, még talán önzetlenségre is képes vagyok, hiszen nem másztam rá a feleségére, pedig jó bőr, ez tagadhatatlan, azok a formás idomok, és, hogy balkezes. Mesés. Igen a bal kéz fontos, mindenhol csak jobb kezes emberek vannak, aztán bumm, berobban egy ilyen vörös bombázó a balkezességével. Irigykedem rá, de családi husi, azokra nem mozdulunk. Nem akarok még nagyobb bajba kerülni, mint amilyenbe általában szoktam, az, hogy egy-két embert magamra haragítok, nem szokott fontos lenni, vagy elhárítom a veszélyt. Aki ismer, tudja, hogy félek az elkötelezettségtől, és sok komoly lépéstől is, de na, ki akarja magát lekötni egy nő mellett, amikor olyan sok nő van még ezen a csodás bolygón? A bátyám, és sok más balek, akik túl jó nőket szedtek össze, és azoktól megfosztanak engem. Egyszer próbáltam meg, csakis egyszer, aminek a vége az lett, hogy elmenekültem, bevallom, hogy beszartam, de legalább barna nadrág volt rajtam, előre látó fazon vagyok. Komolyra véve a szót, borzasztó jó hallgatóság tudok lenni, főleg, ha igen csinos ismeretlen hölgyek ülnek mellettem, kissé betintázva, és azt se tudják hol vannak. Szeretem megragadni a lehetőségeket, de tudom mikor kell megállni, és várni egy jobbra, szinte mindig van jobb lehetőség, lehet mással, de nem az a fontos.