30 éves, tehát a szakmádban még bőven fiatalnak számító menedzser vagy. Na nem valami telekommunikációs cégnél, távolról sem... zenészekkel, zenekarokkal foglalkozol, szabadúszóként, miután az első tehetségekkel foglalkozó munkahelyeden nem értettél egyet azzal, hogy teljesen profit orientáltan "megcsinált", mű produkciókat futtass. Nem véletlen, hiszen mindig is az egyedi, eredeti dolgok vonzottak, fiatalkorodtól szerettél lázadni a konvenciók ellen. Határozott vagy, de ehhez a szakmához ez kell is, tudsz bánni az emberekkel, ami szintén fontos, így jó kapcsolataid is vannak kiadók, rádiók, rendezvényszervezők felé. Erélyes, határozott vezetői stílusod révén jól kormányzod a magad kis hajóját a vizeken, anyatigrisként gondoskodva a bandáidról, -hiszen, minden határozottságod ellenére azért igen is nő vagy és ezt nem félsz tudatosan hangsúlyozni- (te igazi végzet asszonya ), de valami eddig hiányzott... a banda a nagy áttöréssel, a nagy dobás lehetősége.
És itt jövök a képbe én, és a zenekarom. Egyikünk sem tudta, hogy mi indult el azon a kora estén, amikor betértünk a srácokkal alapozni a törzshelyedre egy kis klub koncert előtt. A sors hozta úgy, hogy melléd telepedtem a bárszékre, majd a rendelésem után elfordulva villantottam rád egy csibészes mosolyt és kérdeztem rá, hogy nincs e kedved megnézni a koncertünket egy óra múlva... a többi meg már történelem lehet majd, egy fejezet egy zenekar életrajzi könyvében, hogyan lettél a menedzserünk, hogyan rudgodstál minket egyre feljebb és feljebb. De persze egy ilyen könyv lapjain sincs ott minden...

//ami pedig nem lehet egy könyv lapjain, azt majd kitaláljuk és eljátsszuk mi szóval... a hirdetés adja a váz szerkezetet, aki elviszi, az formálhatja persze saját szájíze szerint a karaktert, hogy az valóban eleven legyen. Természetesen minden megbeszélés tárgya, de ez könnyen megoldható.
A pb opcionális, abban is alkuképes vagyok természetesen, gyere, hódítsuk meg a hírnév csúcsait! //