@Luna Zamira Sackler The day has come when you see my true face

"Maybe one day you will understand why I left you. Maybe someday you'll forgive me for protecting you from my own shadows. And I only hope that someday you'll be able to love me back the way I love you!"

Amikor Luna visszajelez, hogy megoldható számára a mai találkozó, Qadirban meghűl a vér. Elsápad, mert már érzi, hogy meg fog történni, visszafordíthatatlanul elindult az úton, aminek végén be kell vallania a legféltettebb titkát a legféltettebb kincsének. Elkezdődött és őszintén szólva, kell is neki ezt a kényszer, hogy ezúttal ne tudjon már kibújni alóla.
Megérti, hogy miért akar magának taxit hívni és nincs is ez ellen semmi kifogása. Csak azt kell garantálnia, hogy azt a taxit tényleg semleges sofőr vezesse és az autót ne is érhesse támadás. De csak nem fogja… Túlreagálja biztosan, ahogy Lunával kapcsolatban a felbukkanása óta tényleg mindent túltól, mert nem kezelheti félvállról a lányát, az újságírót, aki csak félig ártatlanul hatolt be a drogszervezet magjába egy olyan estén, amikor sokan részegre itták magukat. Sok mindent megtudhatott, amit nem kellene, de nem ez érdekli Qadirt. Bánja is ő, mit tud Luna róluk, mikor hamarosan tisztába kerül az igazsággal és titkon reméli, hogy a saját családtagjait (merthogy lényegében ez Luna családjának az esküvője volt) nem fogja rácsok közé juttatni. Nem, Qadir attól tart, hogy a Luna által ismert információkat valaki meg akarja szerezni tőle, elvégre ő a legtámadhatóbb láncszem az összes vendég közül, aki kellően át is látja, hogy mibe csöppent bele. Ezért küldi most az embereit arra az utcasarokra, amitől nem messze látja Luna telefonjának koordinátáit. Sosem érintette meg azt a telefont, a világhálón keresztül nyomoztatta le az informatikusával, aki, ha jól emlékszik, az instagramján keresztül találta meg az IP címét, majd aztán már lényegében minden adatát egy kis heckeléssel. Ez egyben ijesztő is, nem hazudnak a profik, amikor azt mondják, hogy az interneten keresztül végletekig lehallgatható és lecsekkolható bármelyik felhasználó. Nem véletlenül olyan a bandatagok telefonja, amilyen…
Az autójában ül és vár, hogy megérkezzen az a bizonyos taxi a parkolóba, mikor az informatikusa üzenete villan fel a sötét autóban. Luna - az a bizonyos diáklány, aki utánuk kutat - kiadta a park helyszínét és Qadir nevét is pár személynek. A hecker elérte, hogy a számítógépére folyamatosan érkezzenek adathalmazok Luna kütyüjéről, az átmenő adatokra pedig egy szűrőprogramot állított be, mely azonnal jelez, ha az előre beállított neveket és szavakat talál. Most épp jelzett egy felugró ablak, így hát azt a pár üzenetváltást gyorsan ki is mentette, mielőtt az egész adagcsomag automatikusan megsemmisítésre kerülne.
Nem részletezi, hogy kiknek írt Luna, de Qadirt nem is érdekli már. Vagyis de, érdekli, mert ha zsaruknak tette ezt, akkor most nagy bajban van, de feltételezi, hogy ha így lenne, akkor részletesebb információkkal látná el a hecker fiú és abban az esetben Qadir szólna is egyből a sofőrének, hogy taposson a gázra. Úgyhogy nem lehet kritikus a baj, valószínűleg Luna csak a saját biztonsága érdekében írt másoknak. Vajon mennyire fél most tőle a lánya? Bárhogy is, ez csak egy kérdés marad Qadirban, tudja, hogy ha fél is, akkor sem fogja kimutatni Luna, ahhoz túl makacs és céltudatos, Qadir pedig nem fogja megijeszteni már. Túlvan már azon a ponton, hogy elijessze magától, az elsőre sem működött. Ezért vannak most itt, az erdő szélén, elfogytak az eszközei, ezzel együtt pedig Qadir is megfáradt ebben a csatában mentálisan.
A taxi fényei jelzik Qadirnak, hogy hamarosan elkezdődik. Még ő sem tudja pontosan, hogy mi, de nagy változás elé néz az élete. Olyan szerepbe fog kerülni, amiben sosem volt ezidáig, elvégre egy csecsemőt a karjaiban tartani merőben más, mint szembenézni a már felnőtt lányával.
Elsőre csak még jobban sajnálja, amiért pont a nyugodt, csendes estéjén zavarta meg, de aztán rájön, hogy Luna korában ez lehet épp előny, hiszen ő még nem áldásként tekinthet talán arra az egy-két szabad estére, amikor pihenhet, ellentétben mondjuk Qadirral.
- Napközben kevesebb időm van - feleli néhány másodperc csend után. Igazság szerint tényleg csak ennyi az oka, hogy most találkoznak. Az viszont meglepi, hogy Marcos-szal nem került elő az esküvő, mint téma. Valószínűleg Ricciardo esete sem, ami történetesen nem is baj, bár a későbbiekben biztosan el fogja magyarázni a lányának, hogy csak óvatosan a kijelentésekkel, pláne Marcos mellett. Két utcai lámpa közötti homályban haladva elmosolyodik az ügyes kérdésre.
- Igen - vallja be őszintén, mert hát minek kerülgesse az igazságot, Lunán veszekedtek. Aztán tekintetét a murvás sétányról Lunára emeli. - Az ottléted több szempontból is nem várt fordulat volt nekem. Tudni akartam előre, hogy kik jönnek el arra az igencsak zártkörű eseményre, mert én feleltem az emberek épségéért és legfőképp azért, hogy az unokaöcsémnek gondtalan esküvője legyen. Marcos pedig semmilyen módon nem jelezte előre az érkezésedet - feleli nyersen ugyan, pontosabban csak nyersnek hangzik az a feszültség és feszesség, ami testében lakozik. Reméli, hogy Luna megérti, hogy elsősorban nem a személyével volt a gond, hanem Marcos húzásával.
- Viszont gratulálnom kell, mert nem semmi, ahogy az ujjad köré csavartad Marcost és sikerült bekerülnöd annyi részeg ember közé. Le merem fogadni, már pontosan tudod, hogy milyen társaságba csöppentél. - Megtoppan egy háttámlás utcai pad mellett, közel hat méterre a legközelebbi lámpától, majd zsebre dugott kezekkel szembefordul Lunaval. A távolban már megcsillan a Hudson-folyó egyik holtágának vízfelülete. Egy kicsit hagyja, hogy eméssze a burkolt kérdés, miközben nekidől derekával a pad háttámlájának. Meg akart állni, hogy most csak Lunát lássa maga előtt és nem a murvás utat. Már nincs értelme hitegetni, hogy Qadir és az esküvői vendégek többségének kezéhez nem tapad vér.
- Nem értelek, Luna… - üvegesednek el szemei, míg arcára kiülnek az érzések. Mintha megtört lenne, vagy kifáradt, esetleg megrendült. - Én is tudom, te is tudod, hogy kikről írsz cikket, ezzel együtt pedig tisztában kell lenned azzal is, hogy bármelyik pillanatban veszélybe kerülhet az életed. Ha az esküvő vendégei megtudják, milyen hátszószándékkal beszélgettél velük, félelemből simán megforgatnák benned a kést. - Megtennék, ráadásul kérdés nélkül, mert azt gondolnák, hogy Marcos és Qadir majd meghálálja. Megmentik a bandát és a főnököket is a titokban utánuk koslató, róluk lebuktató cikket író újságíró palántától és még büszkék is lesznek magukra, hogy megölték, mielőtt jönne számukra a hidegzuhany. Qadir haragja. Aztán Marcos csak nevetne megkönnyebbülten, mert ő megmondta, hogy ez lesz, Lunat meg kell ölni, mielőtt ő végzi ki a bandát. Idáig nem akar eljutni Qadir, de a hirtelen belé nyilalló fájdalmas gondolattól nyel egyet. - Nem fordult meg benned, hogy ennyi pirája közvetlen társaságában mégis hogyan lehetsz még életben? - Érzelmeket sugárzó tekintete végig siklik a lány ádámcsutkáján, majd felfelé, egészen a szeméig. Ne legyen már naiv, nincsenek tündérmesék. Legyen Luna bármennyire is gyönyörű és elragadó, normális esetben még Qadir is rég megölette volna már. Persze, Luna kellően talpraesett, de Qadir és Marcos illegalitása ellen esélye sincs. Ha ez a két férfi tényleg meg akarná ölni, Luna nem tudná túlélni őket. Lebuktatnia talán sikerülne, de túlélnie nem.
Csak kíváncsi, hogy ez a kérdés egyáltalán megfordult-e már Luna fejében. Feltételezi, hogy igen, de hát mégsem mondhatja a szemébe két perccel a találkozásuk után a teljes sokkoló igazságot, úgyhogy próbálja felkészíteni rá a lányát és tulajdonképpen önmagát is a kérdés miértjére. A válaszra, hogy Luna miért él még.

@Luna Zamira Sackler The day has come when you see my true face

"Maybe one day you will understand why I left you. Maybe someday you'll forgive me for protecting you from my own shadows. And I only hope that someday you'll be able to love me back the way I love you!"

Kegyetlenül sok cigarettát elszívott az esküvő óta, teste szinte üvölt, hogy álljon le, mert ezt az életmódot köszöni, de nem kéri megint. Harminc év körül volt, mikor temérdek cigarettát elszívott egy nap, aztán csak akkor tudott kikeveredni az egészségtelen életmódból, mikor elkezdett jobbra fordulni az élete, a pénzét pedig hirtelen lett már mibe befektetni és nem csak magára szórta el. Mennyivel más ember volt akkor, mint most és mégis… az a cigaretta pont annyira csúnyán virít most is az ujjai között, mint húsz évvel ezelőtt.
Újra felköhög és ezúttal már eldobja azt a szart, majd rálép a még félig lévő szálra a háza teraszán. Pont úgy morzsolja szét, mint anno az esélyeit, hogy valaha is normális apa legyen. Emlékszik a napra, amikor először látta meg Lunát. Ott volt a születésekor a kórházban, Meghan mellett, mert ehhez ragaszkodott, holott kimondatlanul mindketten tudták, hogy Qadir nem fog velük tartani. Igazság szerint csak a születését akarta megvárni, de aztán lett belőle még egy év. Kár lenne azzal hitegetnie magát, hogy a helyzete roppantul bonyolulttá vált, több nap akarták megölni, mint ahány nap nem és ez így fenntarthatatlanná vált. Lunáék csak úgy élhették túl, ha ő lelép és ez fordítva is igaz volt, ő is csak úgy élhette túl azt a poklot, amit Los Angelesben tapasztalt meg, ha elmenekül onnan. Ez van, be kellett ismerniük. Qadir pedig akkor még túlságosan is féltette az életét. A sajátját is és Lunáét is.
Utóbbi tulajdonképpen mit sem változott, mégis ahogy elhatározza ott a teraszán, hogy ma megkeresi Lunát, eldönti, hogy nem fog felesleges magyarázatokkal a lánya elé állni. Nem fog neki hazudni, nem fogja elhitetni vele, hogy kést szorítottak a nyakához, hogy hagyja el őket, mert ez nem így történt.
Hat napja már, hogy remegve alszik el és kel fel. Ennyi nap telt el az esküvő óta, aminek estélyén még azt gondolta, hogy ő maga viszi haza Lunat és ott helyben világosítja fel mindenről. Mindenről, amit aznap az esküvőn hallott, látott és érzékelt. Hisz nem buta lány ő, tudja jól, ezen a ponton pedig már nyilvánvaló, hogy Lunát egyféleképpen lehet leállítani és óvatosságra késztetni: ha tisztában kerül a helyzetével. Amíg nem látja a teljes képet, addig naivan fog előre loholni, kihasználja Marcost, kihasználja Qadir kedvességét is, merthogy Qadir sosem fogja őt bántani valami különleges okból kifolyólag, Marcos pedig… nos, igen, tulajdonképpen még Qadir sem teljesen érti, hogy mi folyik közöttük, de mohón szeretné azt gondolni, hogy Luna csak azért hajlandó a társaságában lenni, mert így akar tőle információkhoz jutni. Másrészről viszont pont ettől is tart, mert ha ez kiderülne Marcosnak, akkor… félő, hogy Qadirnak a testével kellene védelmeznie Lunát. Megtenné. Persze, hogy megtenné. Még ha ezzel mindent is elveszít, amiért az elmúlt sok tíz évében dolgozott és szenvedett.
Aztán meggondolta magát és hagyta, hogy Luna jól érezhesse magát a lagzi teljes időtartama alatt, úgyhogy lemondott az aznapi vallomásáról. Majd másnap. Aztán harmadnap, végül pedig olyan sűrűvé váltak az események, hogy Qadirnak mindig lett egy kifogása, hogy miért nem aznap este lépi meg végre az elkerülhetetlent. De ma… ma megteszi.
Ír egy üzenetet Lunának. „Ha ráérsz este tizenegykor, az Inwood Hill Parkban beszélhetnénk. Ha szeretnéd, küldök taxit.”
Nem szeretné, ha Luna este egyedül mászkálna, miatta legalábbis ne sodorja veszélybe magát, pláne azután, hogy ott volt az esküvőn, ráadásul Garrido vendégeként. Ez azért elég nagy kockázatot rejt magában a jövőre nézve, de Qadir még mindig szeretne abban hinni, hogy riválisok tudtára nem jutott az esküvőn történtek. Ami pedig a zsarukat illeti… nem érdekli őt. Nem veszi félvállról természetesen egyiküket sem, de Lunával kapcsolatban tőlük nem aggódik. Persze felhasználhatják ellene a lányát, de már az önmagában kellemesebb érzéssel tölti el, hogy Lunát ők nem fogják megölni. Legalábbis reméli, hogy eddig a DEA sem süllyedt még. Ha nagyon akarnák, ők úgyis hamar ki tudnák deríteni, hogy ki pontosan Qadir Lunának, már ha eddig nem tették meg.
Még megvárja, hogy Luna visszajelezzen valamit és amikor pozitív megerősítést kap, két emberét is Luna elé küldi, hogy biztosítsák a védelmét láthatatlanul, de ha kell, akkor látható módon. Mindegy, hiszen a lány tudja, hogy kivel fog találkozni és bár mézesmadzagnak tűnhet, hogy Qadir információt akar közölni vele, vagy csak szimplán beszélni vele az esküvő után, így feltételezheti majd, hogy azok az emberek Qadirhoz tartoznak. Reméli nem ijed majd meg tőlük és nem veszi fenyegetésnek a jelenlétüket. Végezetül pedig bízik abban, hogy nem gondolja azt, hogy Qadir akarná bántani őt az esküvői részvétel miatt. Mert hát ezerszer utalt már rá, hogy túl messze ment el.
A megfelelő időben aztán ő maga is elindul a helyszínre, lényegében a Hudson-folyó túloldalára, merthogy az ő rezidenciája a Jersey-felöli oldal sziklás partvidékén található. Ez jó helyszín tudják biztosítani a védelmüket, miközben mégis kettesben lehetnek. A legjobb lett volna saját házába hoznia Lunát, de olyan helyszínt szeretett volna, ahol Luna szabadnak érezheti magát és ha menekülne a vallomása következtében, akkor minden hátráltató tényező nélkül megteheti, nincs bezárva.
Este tizenegykor a parkban már nem igazán vannak, ennek megfelelően a parkolója is teljese üres. Qadir csak akkor száll ki az autójából, mikor közlik vele, hogy Luna már közeledik, de hát ő is pontosan látja ezt a telefonja kijelzőjén. Mivel ilyentájt még New Yorkban sem megy le húsz fok alá éjszaka a hőmérséklet, csak egy egyszerű pólóban és farmernadrában érkezett, de így is elég nagy kontrasztot jelentenek a legutóbbi esküvői viseletéhez képest. Feszült. De közben már el is fogadta a sorsát. Talán már nem is érez igazán semmit, az idegrendszere részben blokkolt, vagyis eddig az autóban a néma csendben és sötétségben úgy érezte, mintha füvezett volna, teljesen lebénult a testében kavargó félelemtől. De ismét visszatér belé a rémület, a görcsök, a nehéz légzés, melyektől az elmúlt napokban szenvedett, csak most már megpróbálja elfedni azokat úgy, hogy megáll a Lunát hozó autó mellett, legyen az egy taxi, vagy a saját járműve.
Ahogy Luna kiszáll az autóból, hamarosan látszólag teljesen kettesben maradnak. A biztonsági személyzet (szám szerint három fő) már az erdő fái között biztosítja a terepet, de Luna arcának látványára Qadir mondhatni már meg is feledkezik róluk.
- Bocs, hogy ilyen későn hívtalak ide. Remélem nem zavartam meg az estédet. - Elsőre valamilyen egyetemi bulit vízionál, csak aztán merül fel benne, hogy teljesen reális forgatókönyv az is, ha épp Marcos ágyából szedte volna ki az üzenetével. Megborzong erre a képre, melyet összesmos azzal a szexualitástól fűtött emlékével, amit a ceremónia előtt látott közöttük, de főként Lunától, amivel Marcosra nézett. Legszívesebben elfelejtené azt a jelenetet.
- Csak egy kis séta… - közli vele a terveit teljesen komolyan és semmilyen fenyegető játékkal a hangjában. - Úgy gondolom, nem lenne fer tőlem, ha az esküvőn történteket magyarázat nélkül hagynám. Furcsán viselkedtünk előtted, ezt én is érzékeltem - indul meg zsebredugott kezekkel a járdaösvény felé, be a fák közé, melyet ritkára telepített gyengefényű lámpák szegélyeznek. - Már amennyiben Marcos nem tért már ki rá - néz vissza rá kérdőn, felvont szemöldökkel majd egy pimasz mosoly is megjelenik az arcán. Ennyi cukkolást még megenged magának a vallomás előtt és hamarosan azt is megtudhatja Luna, hogy Marcos-szal való viszonya (legyen az bármilyen is) miért annyira kellemetlen Qadir számára. Nem tudja, Marcos mit mondott lányának az esküvőt követően, de azt biztosan nem árulta el, amit Qadir készül most mondani Lunának. Ennyire azért bízik a kolumbiaiban.