delulu

is not the solulu.

Rengeteg minden pattoghatna a fejében, ha a korábban megkezdett fű hatása nem kezdené lassan kifejteni a hatását az adrenalinnal, a benne fortyogó dühvel kelve birokra melyik is kerekedjen végül felül. A metrón ülve kicsit lenyugszik, akkor talán lazulnak az idegei is, de amint leszálltok, a friss levegőre értek, és egyértelműen a park felé veszed az irányt -- komolyan baszd meg, az ágyhoz fog bilincselni innentől éjszakánként.
A konszenzusod is tudod hol fogja érdekelni? Sehol.
Ismét morogva követ, halad hellyel közzelled melletted, egy lépéssel lemaradva, hogy tisztábban lássa esetleg a lépteidből mik a potenciális helyek, amerre menni szándékozol, és fogalmad sincs róla mennyire hihetetlenkedve ordítja az elméje azt a tó láttán, hogy NEM. Nem akarta elhinni, az utolsó pillanatig úgy volt vele mégis mi a faszért akarnál tudattalanul belegázolni a hideg, dzsuvás, undorító vízbe, mi a fene vonzhat annyira benne, hogy nem volt elég otthon egy kibebaszott fürdőt venned. Csak a hideg vízet nyitod meg, befekszel, hasonló élmény, de neki egy fokkal jobb.

Az arcát kaparná legszívesebben, amikor a kitárt karja alatt csak átbújsz, és nyúlna utánad, de elönti az agyát a szar ahhoz, hogy azt valódi próbálkozásnak lehessen mondani. Fújtat, egyetlen másodpercig leáll, hogy kiroppantsa az ujjait, összeszorítsa a szemeit, és gondolati szinten elküldjön melegebb éghajlatra, mielőtt utánad eredne, a víz hamar az ő cipőjét is áztatni kezdené. A hidegsége józanító, rohadt kellemetlen, amitől befeszül, de nem hagysz neki időt ugye arra, hogy a saját kényelmetlenségével foglalkozzon különben lehet beljebb úszol, alámerülsz, ki tudja mit fogsz csinálni, amivel még nagyobb fejfájást fogsz okozni neki. Határozottan ragad meg, emel ki a vízből, és nem érdekli az automatikus ellenkezésed, nemtetszésed. Megtart, egy kicsit még kivár, hátha abba hagyod egy ponton, de öt szekundumnál többet eszébe sincs, leginkább csak nem mozdul egyből, indul meg kifele, mert ha elkezdenéd kaparni a kezét, nyúlnál az arca után, akkor lehet nemes egyszerűséggel ledobna, ott hagyna -- gondolja ő, aztán...

A pofájába rúgkapált, fasz tudja milyen növény nyálkás érintésétől grimaszba fordul a képe, ami külsős szemmel rohadt nevetséges is lehetne, de leginkább úgy fest, mint egy mindjárt valahova odakapó kutya. Messze van a figyelmes lélekállapottól, nem tűnik fel neki a különbség a rángatózásodban, hogy felébredsz, hiába hallja a zihálásodat, amíg nem szólalsz meg feszült állkapoccsal fog, és fordulni akarna, amikor kinyögöd azt a három szót.
- Ja, mi a... - fasz. Ismételné el a szavaidat sokatmondó hangsúllyal, és befejezi a fordulatot, hogy arccal kifelé nézzetek a lábait lassan elérzéstelenítő fagyosságú tóból ahogy nagy erővel folytatod a vele való hadakozásod. A lendületedtől lenyelte a sajátját, a mondatának végét, és ismét kihoztad a sodrából, rohadtul elege van, hiába van szó talán természetes reakcióról az ébredésedet követő zavarból kifolyólag. A diszkom szintje nagyon az egekben van most, a fogai neki is össze-összezörrennének, ha nem feszítené őket egymásnak.

Hol vagytok --
- Kibaszott Disneyland-ben. - a szorítása nem finomodik az ernyedéseddel, kurvára fázik, feszülnek az izmai, és csak az eresztésed említésére változik meg, rak le nem a leggyengédebb módon, de azért nem mondhatod el azt se, hogy ledob. Hallotta a hangod megremegését, csak tudod, ez semennyit nem változtat számára a dolgokon a jelenlegi körülmények között.
Letesz, egyből három ízes káromkodás megejtése után megindul kifelé, lemarva az arcáról azt a szar növényfost, amit odarepítettél a lábaddal korábban. Nem foglalkozik vele hova dobja, idegesen hajítja el, és nem néz hátra jössz-e, mit csinálsz. A kivilágítás elég fos, a körvonalakat látni leginkább, színek helyett foltokat, talán jobb is, nem látod mennyire kiül a vonásaira a mérge.

- Central Park. - nyögi be morgósan a korábbi kérdésedre, hogy hol vagytok, annak valamelyik tójánál, ha van is neve, pont nem érdekelte sose megjegyezze. Feléd se néz, a ruháiból próbálja meg kinyomkodni a felszívott vízet, miközben az még az álláról is csöpög az akciódnak köszönhetően. Sejtheted, hogy ha most kinyitná a száját esélyesen leharapná a fejed, elhordana valaminek, és talán szerencsésebb, ha hagyod hadd fejezze be a dolgát, nem zavarod meg benne. Fejben azon acsarkodik milyen kurva jó, ilyen vizesen legfeljebb gyalog fogtok hazajutni, és ez neked köszönhető, most épp minden aktuális baja neked köszönhető.

Aztán hirtelen bevillan a telefonja. Oké nem várta meg míg mellkasig ellep titeket a víz, de ha beázott --
- Kurva élet. - ez a fájdalmas megkönnyebbülésnek szól, miután villámgyorsan elővette a kabátzsebéből, és annak képernyője felvillant a zár feloldásakor. Ha ennek kaput lett volna, Lulu...  tuti elpattant volna az agya. A gond csak az, hogy ez se segít titeket közelebb a lakáshoz, és annyira a fasza ki van egy pillanatra, kurvára le fog ülni, a haját túrva, gyűrve fog erőt gyűjteni ahhoz ne basszon le olyannyira utána a büdös életben ne akarj hozzászólni se.

delulu

is not the solulu.

Rohadtul utál jelenleg. Összességében jó estét zárt, zártatok szerinte, és a faszért nem voltál képes legalább annyit odavakkantani neki, hogy nem egy elcsépelt szerelmes levelet vagy mi a halált gyűrtél a zsebedbe, sőt, be is vetted a későbbi alvásod reményében. Bosszús lett volna, haragudott volna, de pár fújtatással letudta volna, és képzeld, nem osont volna ki cigizni, hanem az ablakot lehúzva csak kihajolt volna rajta vagy megoldotta volna másként. A lényeg az, hogy figyelt volna, rákényszerült volna, nem igaz? Te mégis önző liba voltál. Nem az a fajta, aki lop a kajájából, kiveszi a kezéből a dohányszálat vagy kitúrja a fürdőből, mert épp neki van rá szüksége vagy valami rohadékot a nyakába akaszt, mert csak így tudja azt lerázni magáról. Nem, az a fajta vagy jelenleg, aki leszarja a saját problémáját, kussol, átaggasztja a következményeknek köszönhetően a másik nyakába a terhét, mit sem törődve azzal az utolsó cérnájánál tart-e az vagy hogy ez az egész fogócska kurvára elkerülhető lett volna pár kibaszott szó használatával.

Csak pár kibaszott szót kellett volna szólnod Lulu, de nem.

Mikor nem látta a szeme sarkából a benti világítást azonnal tudta mi van, van annyi eszed alapvetően, ha leugrasz az éjszaka kellős közepén az éjjel-nappaliba, akkor odanyögöd neki, főleg ha ő is ébren van. Bár a mostani húzásod után erősen meg fogja kérdőjelezni az észjárásodat, mert noha egyből utánad rohan véletlenül se tűnj el a szeme elől, egy pillanatra emellett az is megfordul a fejében, hogy csak cseszd meg, menj amerre akarsz, köss ki ott, ahol akarsz, ha ilyen hülye vagy -- egyetlen másodperc erejéig ugyan, de.

Utálkozva rohan le, kiált utánad, és csapja fejbe az aggodalom, aminek következtében elharapja a végét, nagyot nyel. Az a jóbbik megoldás, ha hirtelen felébredsz az utca kellős közepén vagy...? Minimum négyszer elismétli a 'kurva életbe' kifejezést, mire látja nem gyorsítasz a tempódon, és utolér anélkül belebaszódnál a csatornába. Azon a ponton majdnem 'kurva anyád'-ba fordult át a szóhasználata, mert az adrenalin a halántékánál dobolt, a nyaki ütőerének lüktetését is szinte tökéletesen kivehetően érezte. Nem is a sprint, a kapkodás miatt veszi nagy kortyokban a levegőt, amikor a sarkadba ér, sokkal inkább emiatt, az idegeinek csitítása okán.
- Lulu? - még egyszer próbálkozik ahogy eléd grasszál, háttal tesz meg néhány lépést, hogy egyáltalán reagálsz-e a megszólításodra, ami sokkal halkabb, mint előzőleg, sőt, a normálnál is egy kicsit. A reakciódat akarja látni, a kezét is elhúzza előtted, ugyan nem az arcod előtt lóbálja, viszont hamar egyértelművé válik mindez édeskevés, megint beütött a szar, benne vagy, a fejed tetejéig ellep.
Kurva jó, őt is.

Követ, veled tart, jegyet vesz, mutat gyorsan a mobiljával, mert mégcsak az hiányzik a kurva estéből a zsarukat is rátok hívják. Veled szemben ül le, téged néz, dobol a lábával, de nem pofázik hozzád, tudja semmi értelme nem lenne, és nem vágyik rá a rezignált válaszaid tovább csavarják, nyújtsák a megtépázott idegszálait. Tudod az a baj, az álmosság kicsit rátelepszik a metrón a benne fortyogó méreg ellenére, mégiscsak hosszú nap van a háta mögött, alig alvással, erre téged kell pesztráljon, épen, egyben vagy-e. Vissza nem ráncigálhat, franc tudja mi történne úgy, mit kellene tennie, amitől meg-megfeszül az állkapcsa, és ezt hosszabban tartja ki, amikor világossá válik a parkhoz érve, hogy pontosan merre trappolsz tovább.

Eléd áll, kitárja a karjait, hátha fennakadsz rajta baszdmeg vagy valami, de -- ja, miért is tennéd? Legszívesebben megfojtana, és nyúlna a kabátod épp elkapható részéért, amikor rájön nem a legbölcsebb dolog lenne hirtelen visszarántani a tó mentéről. A csobbanó víz hangját hallva mégis megbánja nem tett így, mert ez azt jelenti kénytelen most megtenni, azaz az ő cipője is vizes lesz, és rohadtul nem nyár van. A levegőben látszódik a lehelet, hideg van, a víz, pedig már-már jeges. Szarrá fogtok fagyni.
Hátulról ragad meg a derekadnál fogva, az összekulcsolt ujjaival szorít magához, hogy kiemeljen azelőtt jobban gázolnál a susnyás szarban. Mit tudsz így tenni? Kapálózhatsz, elhiheted telibe fogja szarni, elég stabilan tart, de nagyon reméli csak bábu módjára fogod tűrni, és innentől csak a hazajutás lesz a legnagyobb problémája, nem az veled hadakozzon. A szorítás nem fájó, de határozott, és ha esetleg sikerült, igyekezett úgy megtenni a karjaidat odaszorítva tegye meg, béklyóba zárjon azokat se lóbáld hátra vagy tudja a halál. Élő kényszerzubbonyt húz rád, baszd meg, és nem szívesen.

delulu

is not the solulu.

Bros before hoes. Lehet te nem ismered be a problémádat, de az attól még hatással van rá, látja rajtad a tagadásod ellenére mennyire kicsinál, és nem így fog gondtalanul eltűnni az éjszakába valakivel, akit alig ismer, amin nem is áll szándékában ezen változtatni. A csaj nem az a típus, akit alapesetben hosszabb ideig elviselne maga körül, túl csacsogós, harsány, kevésbé veszi a szarkazmust, a poénokat nem csapja vissza, nem véletlen nem a személyisége miatt csatlakozott hozzá, és nem véletlen nem esett annyira nehezére végül visszajönnie érted. Nem passzolnak a legjobban, Cissa is párnahercegnőnek bizonyult, egynek elment Tod-dal ellentétben, amit kihasznál a borús hangulatod élének elütésére, mikor ledobja magát melléd a lépcső kövére -- azért, ha megsirat az már új szint a szar kategóriában. Ismered annyira tudjad nem ő fog belegyalogolni abba a témába miért van elkenődve a sminked, azt önmagában leszarja, te meg ki tudod nyitni a szád, ha valamiről beszélni akarsz vagy csukva tartod, ha nem. Ja, magából indul ki, nagy meglepetés.
Az ő kedve a tiedhez képest egyértelműen jobb a visszatérésekor, amit kéretlenül önt rád anélkül visszafogná magát, míg hellyel-közzel nem érződik nálad változás. A fáradtságod nem újdonság számára, a felrázásod az egyetlen működőképes opció, míg 'haza' nem értek, ezért az ülőhelyedről hamar fel is rángat, ha nem is akarsz egyből felállni pedig a vállára felcsapva cipel be a buliba. Szar a törpék élete, a sajnálathoz persze adj neki időt, ami a kapálózástól, megjátszott püfölésétől nem fog gyorsabban telni.

Az az önzőségének, a visszatérte előzményének következménye nem akar belegondolni a zsebedhez kapó mozdulatod mihez köthető. Könnyebben tartja meg a jó kedvét, ha figyelmen kívül hagyja, és amúgy sem paranoiás, nem mindig szaros tablettákat dugdosol. Fasz tudja, lehet Tod vágott hozzád valami cikit, az bőgetett meg valójában nem a szar teljesítménye. Ja, így jobban hangzik az egész, mint előre a mumusaiddal küzdeni. A visszaúton is a tiktokjaid megnézésével baszta el az idejét ahelyett helyet, teret, lehetőséget hagyott volna a felesleges aggódásnak -- mert ugye felesleges?! Meg a faszt az.
Többek közt emiatt is kattogott az agya ahelyett hozzád hasonlóan álomba merült volna, az az egy gondolat, mi szerint most túl könnyen dőltél ki, vajon miért is van ez elindított egy komplett szarlavinát, amiről akaratosan beszélte le magát, mielőtt felkászálódott, ott hagyott volna.

A fagyos levegő ébresztő hatású, de azon a ponton oly mindegy volt már neki, a fű segíteni fog hamarabb aludjon be az unalomtól, ha kaja után visszadől. Máskor is működött, most sem várna mást a tervétől, míg füstkarikákat köpköd a levegőbe.

Tulajdonképp nem lepődik meg azon felkeltél. Nem ez lenne az első alkalom, hogy ez történik, de egy 'fenébe' jellegű sóhajtást kiprésel magából a következő szippantás előtt, amit egyből megkönnyebbülés követ. Tényleg azt hiszi a mosdóba mentél, a kicsit másabb mozgásod nem tűnik fel neki vagy az belebújtál a farmeredbe, szart se lát belőled onnan ilyen részletek kivételéhez. Ahogy kikerülsz a látóteréből visszafordul az utca felé, két szippantás múltán nyomja feljebb az ablakot, a párkányra jobban odakönyököljön, jobban belásson, halljon, mert -- bassza meg, hol a faszom világítás a mellékhelyiségnél? A realizáláskor elnyom egy bosszús baszdmeget, ledobja az alant húzódó sikátorba a csikkét, mintha zéró esélye lenne a tűzokozásra. Technikailag nem zéró, de elég elenyésző egyébként, töknyolc. Sietve mászik vissza, ami messze nem kellemes élmény számára, és viszi magával a telefonját. Kurva nagy mázlija csak a cipőjét kell felvennie, mert melegítőnadrágban ment ki, és nem csak boxerben.

Kapkod, káromkodik, téged szid, igen, mert ez még viccnek is rossz, és mégis azt kívánja csak a szivatásáról legyen szó. A cipőfűzőjében majdnem eltaknyol, ahogy rohan lefelé a lépcsőn, a lifttel nem baszakodott, ki tudja meddig jutottál, amíg elkényelmesedve cigizett mondván csak könnyítesz magadon. Múltkor már megfordult a fejében odabilincsel az ágykerethez, de elég szomorú komolyabban kellett volna vennie a felindulásból tett kijelentést. Az utcára kiérve jobbra, balra tekeri a nyakát, nézelődik hol bukkanhat a tejfelszőke fejedre, és lázasan agyal, ha nem lel meg mégis merre a faszba indulhattál hajnalban. Volt-e valami, amit említettél a napokban vagy a közeli park felé vennéd az irányt? Fogalma sincs ez a kibaszott alvajárás hogyan működik, de amikor már az agyfasz szélére táncolva rohan a kisutca másik felére, legalább elcsíp a másik kanyarnál. Hát kurvára köszöni futhat utánad, tényleg.
- Lulu, hé! - üvölt utánad, visszhangzik az egész szakasz, de mégis mit csináljon? Azt se tudja mennyire reszponzív vagy, múltkori után olvasott egy kicsit a témában, amitől orosz roulettenek találja a mostani helyzetet, is. Az egyetlen biztos, hogy megy utánad. Csak nem kezdesz el futni bassza meg -- ugye?!

delulu

is not the solulu.

A hajnali fél öt kurva korán van ahhoz, hogy ébren legyen, miközben alig másfél órája jöttetek vissza a buliból, mindketten fáradtan -- ki épp mitől ugyebár. Ő két óráig letűnt a radarról Cissa társaságában, mielőtt visszakeveredett volna a tiedbe nagyjából egy magasságában. Tudod az elmúlt időszakban több okot is adtál neki arra, hogy rajtad tartsa legalább a fél szemét, ezért nem küldött egy sima üzenetet, mi szerint ne várj rá, a kecóban találkoztok -- majd, valamikor. A 'minden oké' lerázó szöveg most nem működik nála, a nyakadon marad, hiába táncolsz a türelmének pengeélén egy kicsit, és van tele a fasza veled a múltkori eset óta, amikor szabályosan le kellett fognia a hirtelen beütő alvajárásodkor. Jobb szeretné, ha nem ismétlődne meg, amire egyelőre ez az egy, gyengébb lábakon álló megoldása van, hogy önkéntesen felügyel, ha a lehetőségei engedik.

A sors iróniája, hogy kettőtök közül most ő az, aki az alvással küszködik, és kénytelen kimászni a tűzlépcsőre, ott tekerni egy füves cigarettát, amitől azt reméli beálmosodik egy kicsit, könnyebben dől ki miután visszamegy. Az a gond sok faszság torlódott fel benne, tehát az agya megint kattogni kezdett, és megnehezíti azt lemenjen alfába, ott is maradjon reggelig. Az se segít az oldala még mindig érzékeny, az egyik bordája valószínűleg megrepedt, és franc tudja erre rátettél-e egy lapáttal, amikor véletlenül beépítetted oda a könyököd vagy simán az a seggfej volt ennyire alapos a bakancsával. Feleslegesen nem akarta viszont, hogy szarul érezd magad, arról hallgatott mennyire megbökted a csontos testrészeddel, ráfogta másnap a kilincsre, faszán belegyalogolt, ennyi, csak a szokásos sötétbeni balfaszkodás, mert minek kapcsoljon villanyt. Odakint is a mobil flash lámpájával világít ahelyett fellőtte volna a kisebbik lámpát, odairányította volna a fényét. A szeme hozzászokott a gyér világításhoz, szinte vakon is gond nélkül elkészíti a spanglit, kijut az ablakon anélkül átbukna rajta, leverne bármit is, és felzargatna téged vagy épp Chad-ot.

Odakint hideg van, a lehellete pont olyan, mint a sűrű, fehér füstpamacsok, ezért a kabátját kicibálta magával, de a zokni-papucs kombót több, mint elégségesnek találta a szál elszívásának idejére. Az ébrenlét ellenére elnyom a vállán egy ásítást, miközben a szűrőt belehelyezi a papír végébe, mielőtt megsodorná azt, és jól felnyomja az agyát a fáradtság ellenére képtelen volt álomra hajtani a fejét, csak forgolódott a helyén. Ki a faszom érti ezt rendesen? Az elmélkedést mellőzi, befejezi a cigijét, előhalássza az öngyújtóját a zsebéből, és végre megkönnyebbülten pörköli meg a végét, szív bele, hogy az hamarabb izzon fel, érezhesse az ízét a szájában, áradjon szét és kezdjen el hatni a szervezetében a THC. Jelenleg csak erre van szüksége, meg talán kajára nemsokára, hogy betonbiztossá tegye a kihalását, ne keljen fel később arra önmagát emészti már a gyomra.

Elégedetten sóhajt, a harmadik eregetésnél jár, eljátszik a füsttel, amikor a szeme sarkából érzékeli bentről a mozgást. Az utca zajától nem hallja, ha ez zajjal jár, fogalma sincs csendben vagy hangosabban közlekedsz, de nem mozdul el a helyéről. Némán figyel az ablak előtti lépcsőfokról, néha hunyorog mellé, hogy jobban kivegye mit csinálsz a sötétben, hozzá jössz-e pár slukkal letarhálni vagy mi a szitu.